Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-03 / 180. szám
£*«rr -d/k V K/tsnap 1982. AUGUSZTUS 3., KEDD Egy üzem — egy iskola Nemcsak pénzben mérhető Tápiószecsői, nagykátai tapasztalatok Aki a nyár derekán az iskolákat járja, sok helyütt hallja emlegetni: a közeli üzem dolgozói javítják a megviselt padokat, a festőbrigád meszeli. a tantermeket, s a termelőszövetkezetiek éppen az iskolaudvar útját betonozzák. Természetes mindez. Megszoktuk. Nemigen jut eszünkbe, hogy a nagy múltú Egy üzem — egy iskola mozgalomról van szó. A téma divatos volt a hetvenes években, manapság talán méltatlanul kevés szó esik róla. Pedig érdemes odafigyelni — erről győzött meg a beszélgetés az érdekeltekkel, a nagykátai járásban. Kerestük a partnert Az iraton ez áll: Szocialista együttműködési megállapodás a Telefongyár nagykátai gyáregységének KISZ-bizottsága és a 2759. számú Zrínyi Ilona úttörőcsapat között. A megállapodás célja a baráti kapcsolat, a politikai, mozgalmi é3 tanulmányi együttműködés erősítése. A dátum: 1981 júliusa. • — Ez már a második szerződésünk a Telefongyárral, az első egy évtizede született — mondja Varsányi Rezső, a nagykátai 2. számú általános iskola igazgatója. — Gyakorlatiasan kezdődött. Ez évig kétféle politechnikai oktatás létezett az általános iskolában, aszerint, hogy a közelben milyen foglalkozású emberek dolgoznak: ipari jellegű és mező- gazdasági. A mi iskolánk 1958 óta az ipari szakmákra orientálja a gyerekeket, s a végzettek 70—80 százaléka ilyen hivatást is választ. Műhelyt épített a tanács, a felkészült oktatók sem hiányoztak. Hanem ahhoz már segítség kellett, hogy a faipari, fémipari elektromos szerelési munkához olcsón kapjunk , kiselejtezett anyagokat, hulladékokat, gépeket. Sokáig kerestük a partnert, fővárosi üzemekkel is próbálkoztunk, míg végül a Telefongyár itteni üzemének létrejöttével megoldódott a gondunk. — Azóta növendékeink a nagyüzemi körülmények között is láthatják: hogyan munkálják meg a nyersanyagot, miként érvényesül a gyakorlatban, amit ők anyagismeretből, gyártásismeretből tanulnak. Eleinte csodálkoztak az üzemiek azon, hogy a gyerekek jegyzetelnek, egészen részletesen kérdeznek, s céltudatosan végzik megfigyeléseiket. Pedig az elképzelésünk is az volt; igy történjen, hiszen a termelésről — no nem az iskolai műhelyiről — ekképpen alakul ki valósághű képük. A másik lényeges dolog: kértük, hogy a felnőttek mutassák meg a brigádnaplót, beszéljenek a gyerekeknek a brigádéletről, a KISZ-szervezet tevékenységéről, igy megkönnyíthető számukra az iskolai és úttörő közösségből való átmenet, a munkahelyi beilleszkedés. — Szerettük volna azt is, ha a patronáló brigád tagjai eljönnek az iskolába egy-egy gyakorlati órára, hogy lássák, mire építhetnek, amikor segítenek bőviteni a tanulók ismereteit. Sajnos ebből nem sok valósult meg csak kétszer jártak nálunk, talán mert nem látták értelmét... A kapcsolat kovásza Hol tart ma a mozgalom?Az igazgató sorolja: a támogatók — mert több is van, bár a pálmát a Telefongyár viszi el — társadalmi munkában készítettek kerítést az iskola köré, tantermeket festettek ki, elvégzik a kisebb javításokat, sokféle módon könnyítik az oktatást. De többet is tesznek ennél: a nyitott kapuk napján, pályaválasztási témájú osztályfőnöki órákon, szülői értekezleteken szolgálnak felvilágosítással. bevonják a gyerekeket a KISZ-szervezet. a brigád életébe, a kirándulásokhoz buszt adnak kölcsön. A kapcsolat kovásza a mozgalmi élet: a közösen szervezett vetélkedők, ünnepségek, brigádnévadók, az úttörőavatás, amikor a gyáriak közül is eljön néhány, hogy a piros nyakkendőt a pajtások nyakába kösse. Többet jelent ez, mint megélezni a kicsorbult szerszámot, megjavítani a hibás satut... — Szó sincs arról, hogy csak az iskola nyerne, pontosabban iskolák, mert patronáljuk a gimnáziumot, a szakmunkás- képző intézetet is — így beszél — Schmikl Ferencné, a Telefongyár nagykátai üzemi KISZ-bizottságának a titkára. — Fiatal üzem a miénk. Hatvanhat dolgozónk úgy végezte el az általános iskola hiányzó osztályait, hogy helybe jöttek a pedagógusok. Az is a mi hasznunk — mert a munkaerőhiány minket sem kerül el —, hogy a jó kapcsolat révén hosszú távra gondoskodhatunk utánpótlásról, az elmúlt két évben az iskolából tizenhatan lettek nálunk szakmunkástanulóik, s végzik itt a tanműhelyi gyakorlatot. Ahogy a gyerekeknek jólesik, ha kiemelkedő eredményeikért az évzárón, vagy a gyermeknapon jutalomkönyvet kapnak tőlünk, nekünk is kedves, ha a vállalati ünnepségeken, a nőnapon műsorral köszöntik dolgozóinkat, ha a KlSZ-küldöttgyű- lésen elmondják: amit értük teszünk, nem hiábavaló. Ma már családias a viszonyunk... Közös az érdek Tápiószecsőn nincs nagyüzem, még a termelőszövetkezet székhelye is másutt van. A dolgozók zöme ingázik, javarészt Pestre. Nem csoda hát, ha az iskola igazgatója, Cseri József így fogalmaz: — Sok a támogatónk, de hiányzik az „egy üzem”. Rengeteget segít a honvédség, az apróbb munkáktól, javításoktól a honvédelmi nap szervezéséig, egyes nevelési feladataink megoldásáig. A gyerekeink is elmennek szüretelni, gyümölcsöt szedni a tsz-be, de amikor pályát választanak, csak elvétve akad olyan, aki a mezőgazdaságba törekszik. A Középületépítő Vállalattól, a Kőbányai Sörgyártól, a Csőszertől, a Fővárosi Szerelőipari Vállalattól, a Fővárosi Közért Vállalatoktól járnak hozzánk az emberek, hogy a szakmunkás-utánpótlást toborozzák. Cserébe segítenek az építési munkáknál, buszt adnak, gyárlátogatáson fogadják a tanulókat. Szűcsi László, Tápiószecső tanácselnöke hasonlóan vélekedik : — Nincsenek nagy gondjaink, nem magára hagyatott az iskola, de túlzás lenne itt mozgalomról beszélni. Egy biztos: ha kell, mindig találunk támogatót. Jó példa erre az iskolabővítés. Huszonnégymillió az értéke az 1980-ban avatott új, nyolctermes épületnek, ebből hatmilliót ér a társadalmi munka, a katonák, a tsz, s a helybeliek hozzájárulása. Nagyok a terveink. Hatszázada- gos konyha épül, s újabb tantermek is rövidesen, mégsem aggódom, hiszen eddig mindig akadt patrónus, partner. Mizsei A. Tamás, a nagykátai járási hivatal művelődési osztályának vezetője: — A járás termelőüzemeinek elosztása nagyban meghatározza az Egy üzem — egy iskola kapcsolat tartalmi értekét, ahogyan azt a iménti két példa is illusztrálja. A főváros közelében, Nagykátán és Tápiószelén támaszkodhatnak az iskolák az ipari üzemekre, másutt sajnos többnyire távolink a segítők. Az iskolák és a termelőszövetkezetek kapcsolata sem egyforma, s hogy milyen, az elsősorban a vezetők szemléletén múlik. Van példa jó is, rossz is. Egy biztos: ahol egyoldalúvá válik a viszony, s csak az iskola kér és kap támogatást előbb-utóbb alkalmivá, felületessé válik ez a mozgalom. — Felemás tehát a kép, több figyelmet érdemelne néhol az üzemek és iskolák párosa. Hiszen mindkét oldalon fontos csoportérdekek állnak, az egész mozgalom sikere pedig társadalmi prdek. Arról van szó, hogy nyitott szemléletű, a munkát értő és szerető, benne az alkotás lehetőségeit, örömeit kereső és találó, közösségi módon gondolkodó fiatalok cseperedjenek fel. V. G. P. Csepelen Nyári vigasságok Csepelen — a művelődési otthonokban, az új lakótelepeken, sőt, még vidéken is — számos kulturális programmal várja a fiatalokat a szünidő hátralévő heteiben is a városrész művelődési központja. A hét végén például csepeli szakmunkástanulók részvételével olvasótábor nyitotta meg kapuit Hollókőn, a művelődési központ és a HNF XXI. kerületi Bizottsága szervezésében. A kerület gyárainak leendő szakmunkásai a táborban találkoznak Csepeli Szabó Béla költővel, s a programban az irodalom megszerettetése mellett, a népművészeti hagyományok megismertetése is szerepel. A kerületben sincs „uborkaszezon” a nyár kulturális kínálatában, hiszen a csepeli művelődési házak nyáron sem zárják be kapuikat. Így a Radnóti Miklós Művelődési Házban hétfőként alkalmi színjátszó társulatok tartanak előadást. Csepelen több éves hagyomány a „színházalás” is. Azokon a lakótelepeken, ahol nincs művelődési ház, a telep iskolája tölti be a kulturális központi szerepét. A Rákosi Endre úti lakótelep „kék iskolájában” augusztustól minden hétfőn este egy-egy szín- társulat mutatja be programját. Itt lép fel az egyetemistákból verbuválódott együttes is, amely a könnyűzene kedvelőit szórakoztatja majd. Ugyancsak a kék iskolában láthatják az érdeklődők a Kecskés András vezette „Corpus” pantomim együttes műsorát. A programokat a szervezők úgy állítják össze, hogy a gyermekeiket elkísérő szülők se unatkozzanak. Alkotótábor Kiskovácsiban Művészet a gyógyulásért „A munka kiszorítja a rossz gondolatokat”. Akár mottója is lehetne ez a mondat a Kiskovácsiban idén második alkalommal megrendezett művészetterápiás alkotótábornak. A vélemény, a tapasztalat, a tavalyi tábor egyik betegétől származik. A rendezők szándékát tükrözi: a közös munka, a közösségi élet segítségével szolgálni a különböző súlyossága idegbetegségben szenvedő emberek gyógyulását. A tábor szervezői, a Pomáz melletti Kiskovácsi munkaterápiás intézet vezetői, dr. Koroknál Bertalan igazgató és dr. Adorján Ferenc osztály- vezető főorvos szerint, a tavalyi alkotótábor tapasztalatai kiválóak. Elsősorban azért, mert a betegek jól érezték magukat a közösségben, kiegyensúlyozottabbak lettek, mint annak előtte. S mint a tegnap, a szentendrei művelődési központban a betegek munkáiból rendezett kiállítás is bizonyítja, olyan tehetséges alkotókra bukkantak, akik megérdemlik a segítséget, a támogatást Az idei tábornak is hasonló a célja. Pethő Vali és Fábián Nóra festőművész, valamint Csorba Simon grafikus segítségével, az ország különböző intézeteiből érkezett 39 beteg a festészet, a plasztika és kerámiakészítés új mesterfogásait ismerheti meg. A tárlat, melyet dr. Juhász Pál egyetemi tanár nyitott meg augusztus 14-ig látható a szentendrei művelődési központban. A szervezők szándéka szerint az idei táborban készült alkotásokból is összeállítanak hasonló bemutatót Ezt is, azt is nemcsak láthatják, de a képeket, szobrokat és kerámiákat meg is vásárolhatják a látogatók. Cs. A. A TIT hagyományos nyári kurzusa Közgazdasági nyári egyetem Magyar gazdaság ’82 címmel hétfőn Budapesten megnyitotta kapuit a tizedik köz- gazdasági nyári egyetem. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkárnak, a TIT alelnökének megnyitó szavait követően Andorka Rudolf, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője Magyarország a fejlett szocialista társadalom építése időszakában címmel tartotta meg előadását a több mint hetven résztvevőnek, akiknek többsége nyugati országból érkezett Budapestre. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat budapesti szervezetének hagyományos nyári kurzusán — amelynek ezúttal is a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nyári nyelvi intézete ad otthont —, két hét alatt konzultációra is lehetőséget adó előadásokat tartanak a szakterület neves képviselői. Kiállítótér m ékből Művészek, tájak vonzásában ^ Duray Tibor munkássá- ^ ga a Műcsarnokban látható augusztus 15-ig, Kerekes ^ Anna rajzait Szentendrén, ^ a Pest megyei Művelődési ^ Központ aulájában tekintés hettük meg július végéig. Karakteres életmű Duray Tibor nagy ígéret volt. A negyvenes évek elején Tv-FIGYELŐ Cirkusz. Nézte az ember ezen az ismét nyáriásan langy szombat estén a Bécsben megrendezett nemzetközi bűvész- találkozó ügyesnél ügyesebb és kedvesnél kedvesebb szereplőit, s közben-közben hümmöghe- tett. Mondjuk emigyen: lám, mily kevés is kell ahhoz, hogy unoka és nagymama, kamaszlány é3 javakorabeli férfiú egyaránt jól szórakozzon. Kellenek ugyebár azok a kendőből galambot, rágógumiból művirágot, egy hölgyből két fél asszonykát varázsló szemfényvesztők, kell nékik néhány kellek, működésük aláfestéséhez egy kis stílusos muzsika — és mindezt csak úgy le kell fényképezni. Többnyire a nézőtér felől; hátulról csak akkor kíváncsiskodik a kamera, ha föltétlenül bizonyítani szükséges, miszerint a függönyök takarásában sem történhetett svindli. Nem több, ennyiből áll egy ilyen artistaparádé, amely nyilvánvalóan színházi produkció, hisz a kis pódium előtt ott sorakozik a hallgatóság, és mégis-mégis televíziós csinál- mány, mert hála a kameráknak, az előfizető sokkal közelebbről figyelhet, - sokkal többet és egészen mást lát, mint akár az a jegyvásárló, aki a legelső sorba váltott bilétát. Ilyen egyszerű — föltehető- leg nem is nagyon költséges — dolog tehát egy efféle összeállítással kirukkolni, de hogy, hogy nem. a mi tévéinken szinte csak nem hazai illetőségű bűvészek, artisták és egyéb csepűrágók szoktak feltünedezni. Mintha ebben a kis országban nem is teremnének olyan tehetségek, akiket örömmel mutogat szerte a világon minden varieté és manézs. így van ez, sajnos. Amiképpen kiszorultak a honi fellépési helyekről a szóban forgó szórakoztatóink, ugyanígy mellőzi őket a televízió is. A Fővárosi Nagycirkuszból láthatunk csak elvétve egy-egy közvetítést, de arra, hogy egy, a bécsihez hasonló bűvészvagy egyéb mustrát sugaraztak volna, sem a közelebbi, sem a távolabbi évekből nemigen lehet példát találni. Az idő pedig múlik, s azok a valóban kiváló magyar cirkuszosok, zsonglőrök, úgy futják be kényszerűen rövid pályájukat, hogy jószerivel nyoma sem marad nem mindennapi működésüknek. Bizony törni kell a fejet ahhoz, hogy olyan nevek jussanak eszünkbe,, akikre egyszer- másszor már rápuskáztak az objektívek. Bűvészeink fejedelme, Rodolfo mester alkalmasint — leginkább gyerek- programokban — föl-föl szokott tűnni, de már az Oscar- díjas Ötvös Gábor, a Chaplin által is meggratulált zenebohóc már csak egyetlen számával — „Van mááásik!..— él a tévénézők emlékezetében, noha ő aztán egy egész estét is megérdemelne. Egész este? Hát e témakörben csak egyetlen hosszabb portréfilmre emlékezhetünk. Nevezetesen Pataki Ferenc fejszámolóművész bemutatására, amely — két éve, három éve, négy esztendeje? — látott, vallomással egybekötött produkció máig remekül példázza, hogy mily tartalmas és érdekes is tud lenni egy ilyen arckép, ha önmaga megmutatásához illendő teret kap mind a mutatványos, mind az ember. Közhelyként emlegetik, hogy a hazai mellőzésektől függetlenül váltig artista-nagyhatalom vagyunk, s így aztán igazán nem kerülne túl nagy fáradságba, hogy ezen értékességünket úgy ahogyan kell, bemutassuk. Ott, ahol az a legjobban mutat és ahol a legtöbben láthatják: a televízióban. Falvaink. Ugyan mikor is máskor, mint a legnagyobb nyári dologidőben és késő éjszaka, amikor minden magát mozdítani tudó falusi ember pihen — tehát most, pénteken éjjel negyed tizenegytől iktatták programba az Unokáink is látni fogják című sorozatnak a falvaink építészetével foglalkozó darabját. Ennél célszerűt- lenebbül célszerű vizsgálódást besorolni nem lehet, így hát föltehetőleg éppen azok nem találkoztak vele, akiket a benne elhangzottak érdekelhetnek. Egyetlen gondolat, csupán a jelzés végett. Amíg az országban mindenfelé — így itt. Pest megyében is — kisebb palotának beillő lakóházak magasodnak, addig a közösségi igényeket szolgáló közművek messze nem a kellő ütemben épülnek. Jobban össze kellene hangolni az egyéni tehetőséget meg a társas kívánalmakat. Addig amíg még áthidalható a szakadék ... Akácz László úgy tűnt, hogy megszületett Derkovits utóda. Most is elsősorban a nyitány nagyvonalúsága ragadja meg a szemlélőt. Az a pazar szűkszavúság és expresszív erő, az a hiteles izzás és lobogás, amely Elesettjeit. Don Quijoteját, embertip- ró bikáját és galléros önarcképét — maradandó alkotásait— élteti. Duray Tibor életművének a rajtot követő állomásai mély sodrásúak voltak. Tehetsége, akarata lendítette-a képzeletet, de a szenvedély ismérve mellett a kavalkád elemei is felle- dezhetők a Mementó szilajsá- gában. Komoly, nagy lett az életmű, de kissé egyetlenné is vált. Nem a szemleletben, hanem az értékrendben. Mindezt, nem hibaként rójuk fel, mert ez az életmű igenis karakteres. Ilyen korunk is, ilyen zaklatottan, pontosan tükrözi jelei időnk realitásait, problémáit, reménységét a Mementó és az Aranykor összetartozó egységével, a harmónia és a konfliktus panorámikus idézeteivel. Örvénylő változatosság Az országos néprajzi filmszemle és tudományos tanácskozás keretében hívták meg Kerekes Annát, állítsa ki rajzait Szentendrén. A művész a természet örvénylő változatosságával hajt fejet a fák, növények, madarak szépsége előtt. Kerekes Anna ezzel a szemlélettel örökíti meg a gemenci öreg ‘ókat, Alsónérredi határában a zsombékos részeket, a dömsödi kopjafákat, a békési ta igákat, Cák pincesorát. Érdemes lenne régi tervét megvalósítani: sorozatban átnyújtani a nézőknek az ország híres fáit. Az önismeret fokozása A Csontváry Teremben augusztus 12-ig látható az az érdekes képtárlat, amely a Bakony és a Balaton jellegzetes hangulatit, domborzati érdekességeit, színvilágát ragadja meg. ^lyan festők vonulnak itt fel, akik otthonuknak érzik Duray Tibor: Don Quijote ezt a két változatos és szépségekben bővelkedő vidéket. A feldolgozás sokoldalúsága révén a bemutatkozás rendkívül árnyalt. Az ország minden résiéből a Balatonra, Bakony- ba látogató festők az elért műveltség-, ízlés-, tehetség- szir.tjük alapján ragadják meg a táj bizonyos elemeit. A táj ábrázolása egyúttal az önismeret fokozását is jelenti. A pillanatnyi vagy állandósul festői erőnlétben Eigel István, Óvári László, Áron Nagy Lajos. Balogh Ervin, Bed László és Bojtár Károly ezúttal különösen meggyőző, de a többiek is méltó társaságot jelentenek. Losonci Miklós
