Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-14 / 190. szám
4 mrZrt 'é/?r W K/únap 1982. AUGUSZTUS 14., SZOMBAT — Színházt t.bvét— Gründolás Zalában Megtalálták a település ősét A hölgy nyolcszáz esztendős Az Árpád-kor régészeti leletei Nagykátán Természetes Az előzmények messzire nyúlnak vissza: százötvenegy esztendővel ezelőttre. 1831. július 3-án nyílt meg ugyanis Baldtonfüreden az akkori magyar haza harmadik kőszínináza — pontosabban: a harmadik olyan épület, melyet kifejezetten színház céljaira erpeltek. (Az első az 1821-ben nyílott kolozsvári, a második az 1823- ban avatott miskolci volt.) Ezt a kicsiny, de hangulatos színházat egy akkorra már országszerte ismert költő, Kisfaludy Sándor áldozatkész szervező munkájának, az általa a — főként persze a dunántúli, közülük is a Zala megyei — nemesség körében indított gyűjtésnek köszönhette a magyar színészet, s a színházpártoló közönség. Ne feledjük: a reformkorban vagyunk, s éppen az első reformországgyűlés kezdete előtti esztendőben. Nos, a balatonfüredi kis színház, mely homlokzatán a „Hazafiság a nemzetiségnek!" büszke feliratot viselte, az első színház volt a — történelmi —, Zala megye területén. Mikor aztán — 1878-ban —, lebontották, eltűnt vele az egész, akkor különösen nagy kiterjedésű — az egész északi Balaton-partot is magába foglaló — Zala egyetlen színháza. ^ vtizedek jöttek és E mentek, történelmi változások követték egymást, de italának csak nem lett újra színháza. Két szomszédos megyében is alakult állandó színház a felszabadulás után (Somogybán, Kaposvárott 1955-ben, s Veszprémben, 1962-ben), ám Zala ezekből a „gründolasokból” is kimaradt. Azért-e, mert nem volt megfelelő színházépület, vagy azzá átalakítható művelődési ház, sem Zalaegerszegen, sem Nagykanizsán, vagy azért, mert az illetékes iráfiyító szervek sem tartották fontosnak egy zalai állandó színház létét — most már nem érdemes firtatni. Az tény, hogy Zalában játszottak ugyan különböző társulatok (nyaranként rendszeresen „évadot" is tartott a két városban a kaposvári színház), és állandó vendég volt, évi ezernél is több előadással, a Déryné Színház. Közben viszont Zala — amint elkoptatott újságírói zsargonban mondani szo.rták —, az ország egyik legdinamikusabban fejlődő megyéjévé nőtt. Maga Zalaegerszeg is a hajdani csendes-unalmas hivatalnok- és mezővárosból pezsgő életű, csaknem öt- venezres lakosságú, igen jelentős ipari üzemekkel rendelkező középvárossá izmosodott. S nem is akármilyen küllemű, mert hirtelen felnövekedett városaink közül épp itt sikerült talán a legharmonikusabban beleilleszteni az új lakótelepeket, új középületeket, üzemeket a város régi képébe, de a szelíden lankás zalai tájba is. Ipari munkások ezrei, vidékről a városba költözött családok szintúgy ezerszám találkoztak itt új munkakörülményekkel, új életformával, s ennek az életformának a másfajta művelődési igényeivel. Százszámra kerültek ide fiatal értelmiségiek is, akik szintén természetes igényként hozták magukkal a fejlett kulturális élet iránti igényt. Mindezt pedig ki kellett elé-' gíteni. Többek között azzal is. hogy — oly sok évtizedes szünet után — újra állandó színháza legyen a megyének. Szerencsére ehhez már nemcsak az igény volt meg. Adott , volt egy, az 1960-as évek elején épült, s megfelelő színházteremmel, jó színpaddal rendelkező városi művelődési ház. Adott volt egy országos hírű amatőr színjátszó együttes. a Reflex Színpad, és ennek az együttesnek egy egészen kitűnő, modern kis színházterme és színpada. Adva volt egy 1981 őszén felavatott, impozáns méretű és felsze- rel-tségű új művelődési központ is, melyben eleve helyet kapott egy minden technikai felszereléssel ellátott, korszerű — nem a hagyományos nézőtér —, színpad szerkezetű, hanem variálható terű arénaszínház. Adott volt egy sajnálatos tény is: a Déryné Színház megszűntével Zalában kevesebb, mint egyhar- madára esett vissza az utazótársulatok előadásainak a száma, mert a Népszínház együttesei nem tudták vállalni a korábbi mennyiséget (részint a helyes minőségi igények jobb érvényesítése miatt sem). így Zalában színházi fehér folt keletkezett. I gények, lehetőségek találkozása hozta meg végül is a döntést: legyen önálló színháza a megyének. Az előkészítés már tavaly elkezdődött: a városi művelődési házat egy hatalmas iroda- és kiszolgálóház hozzáépítésével alkalmassá teszik egy állandó társulat működésének ellátására, a színháztermet, a színpadot, a nézőforgalmi helyiségeket is átépítik az új használat kívánalmai szerint. A munka 1983 őszére lesz kész, ekkor nyílik meg az új színház Zalában. Neve még nincs,' de máris működik. S ez megint zalai különlegesség. Az új színház művészeti vezetőjévé Ruszt Józsefet nevezték ki, s ő, aki elég sok hányódás, útkeresgélés után most végre révbe érni látszik a javarészt fiatal színészekből álló társulattal, a helyi illetékesekkel egyetértésben egy úgynevezett előszezont indít 1982 őszével. Játszási hely van: ott az új művelődési központ remek színházterme. Sőt, elő-előszezon- ként ott volt a nyári szezon a Zalaegerszegtől néhány kilométerre lévő, s az évek során országos hírű nyári színházzá avanzsált egervári várkastélyban. Itt ugyanis e nyáron bemutatkozott a már leszerződött társulat, s nem is akármilyen előadásban: a különleges csemegének számító Fosíer-darab, a Tom Paine Ruszt József rendezte magyar- országi bemutatója a nyári évad egyik legjelentősebb produkciója volt N os, az előszezon a tervek szerint több célt is szolgál majd. Először is hozzászoktatja a zalaiakat a tudathoz, hogy színházuk van. Aztán segít megtanulni a színháznézés művészetét is, hiszen egy új és ambiciózus társulatnak értő közönségre is szükség van. Híveket kíván toborozni a serdültebb iskolások körében is, amolyan ifjú színház- barátok köre féle módszerrel, de ugyanezeket a fiatalokat közelebbről is meg kívánja ismertetni a színházművészet alapfogalmaival. Ugyanakkor a társulatot is be akarja járatni ez az előszezon, hozzá akarja szoktatni a helyhez — de arra is időt kíván szakítani, hogy a társulat művészileg is összekovácsolódjék. Takács István Dinnyés István, a Ceglédi Kossuth Múzeum régész muzeológusa lelkes kis csapata élén Nagykáta határában egy hatalmas cukorrépatábla közepén dolgozik. — Hogy kerülnek önök ide? — Írásos adat van arról, hogy az 1930-as években ezen a helyen már folyt kutatás. A helybeli tanyák lakói emlékeznek is rá, a szájhagyomány pedig temetődombnak nevezi a széles e határban egyedül álló harangot. Két évvel ezelőtt ástak egy gödröt, amiből tetemes mennyiségű embercsont került elő. Ezután jöttünk mi. Templom és temető — Az ásatás a vége felé közeledik. Mit tud elmondani a leletekről? — Egy XII. századi templomot és temetőhelyet tártunk fel. Jól látható a szentély, a hajó, a templom körüli sírok. Az építmény alapja 100 centiméter vastagságú sárga döngölt agyag, mely színével és szilárdságával is élesen elüt az itt honos fekete földtől. Bár olyan kemény, mint a beton, már csak 30—40 centiméter vastagságú maradt belőle. — A téglalap alakú templom maximum 100 tagú közösség kultikus helye lehetett. A falakat égetett téglából és rossz minőségű — messziről szállított — mészkőből építették. A faragásuk durva, az illesztésükre szánt habarcs rossz minőségű, de a belső tatarozáshoz már mészben gazdag anyagot alkalmaztak. Az Árpád-kori idők jellegzetes templomtí- pusát tártuk fel, bár az északkelet-délnyugat tájolás eltér a korábban megszokottól.' Nagyon valószínű, hogy Nagykáta ősi települése állt ezen a helyen, a Horgas nevű élővíz és egy mocsár szélén. Ezek vi- , szonylagos védettséget jelentet- I tek a hajdani jobbágyoknak. Pénzérme és hajkarika — A jobbágyvodtukra miből következtet? — A feltárt 24—25 sír nagyon szegény. A csontvázakon kívül csak egy pénzérme és egy ezüst hajkarika került elő. Különösen a pénz fontos, hiszen a XII. századból alig van hasonló leletünk. Nézegetjük a sírokban talált csontvázakat. A nagykátai gimnázium néhány tanulója óvatosan takarítja meg a földtől a maradványokat. Nem mind maradt épségben, mert Erdős! Agnes felvételei több rétegben temetkeztek egymás fölé, s közben elmozdították a hamarabb elhunytakat. Egy nyolcszáz esztendeje itt pihenő hölgy csontváza azonban hiánytalanul megvan. — Miről árulkodik ez a lelet a szakembernek? Dinnyés István szívesen kikerülné a feleletet, mondván, hogy ő nem antropológus. Azért egy-két érdekes dolgot mégis csak elmond. — A hölgy 150 centiméter magas lehetett, nem volt idős, természetes halállal távozott, külsérelmi nyomok nem látszanak a csontokon. Hiteles képet kaptak A nagykátai ásatás tehát eredményes volt. Hiteles képet kaptak arról, milyen emlékek találhatók azon a helyen, a hajdani temetkezési szokásokról, valamint az 1930-as ásatás méreteiről. A munka befejezése után a terű let ismét mezőgazdasági művelés alá kerül, ugyanakkor mentésre váró régészeti emlék halállal távozott sem marad az enyészet számára. Tíz év múlva már nyomát sem leljük sem az Árpádkor emlékének, sem az ásatások ütötte sebnek. SZ0káS I. Amikor a Jogi esetek múltkori adásának legvégén megismerkedtünk a soron következő feladvánnyal, amely arra kereste a választ, hogy ugyan lehet-e per tárgyává tenni a gépkocsibaleset miatt elmaradt lakodalmi menyasszonytánc szintén elmaradt bevételét, bizonyára a nézők túlnyomó többsége szelíd mosolyt öltve megcsóválta a fejét: no nem, ilyen követelésről szó sem lehet. Törvényes úton behajtani ajándékok ellenértékét? Hát azért erre a jogi kellemetlenkedésre senki sem vetemedhet. Nem? Nos, aki kíváncsi volt a folytatásra, az most szerdán megtudhatta, hogy igenis megkérheti a bíróságot az ifjú pár az igazságszolgáltatásra, mert az esküvők alkalmával megrendezett társas vacsorákon immár bevett szokás kisebb-nagyobb összegeket a körbehordozott tálcákra dobálni. Olyannyira él, s virul ez a hagyomány, hogy a rendszerint szép summát, mint jogosan elvárható jövedelmet már előre számításba veszik az egybekelők, hisz azokat az ezreseket úgymond, mindenki adja és mindenki kapja. Az eladó a menyasszony! hangzatú kurjongatás utáni forintbevétel olyasmi, aminek bele kell kerülnie a pénztárcákba vagy a takarékbetétkönyvekbe. Itt tartunk tehát a tradíciók ápolásában. S annyira itt tartunk, hogy a legszélesebb publikumhoz szóló hírközlőszerv a legfőbb műsoridőben sulykolja belénk ezt a követelési jogot. Ha a széplelkek gazdái esetleg berzenkednek is eme kétségkívül furcsács- ka adok, hogy kapjak társasjáték ellen, azért ez a pénzügyi tranzakció még elevenen él. Immár — hallhattuk — paragrafusok őrzik a létét. Szokás II. Nagy úr a megszokás — vonhattuk le a tanulságot a Jogi esetek mosl emlegetett műsorát látva, és ugyan mi másra gondolhatnánk akkor, amikor amúgy, általában tűnődünk el a teleKét hét múlva Tanévnyitás Alig több, mint két hét, s mindenütt elhangzik az új iskolaév kezdetét jelző csengőszó: az alsó- és középfokú nevelési-oktatási intézmények nappali tagozatán — a tantestület döntésétől függően — augusztus 28-án, 29-én, vagy 30-án nyitják meg az 1982— 83-as tanévet és egységesen augusztus 30-án, hétfőn kezdődik meg a tanítás. A pedagógusok e napokban alakítják ki az új órarendet, nevelőtestületi értekezleteken vitatják meg a következő tanév feladatait: több iskolatípusban, illetve évfolyamon új tantervek, korszerűsödött nevelési program alapján folyik majd az oktatás, s szeptembertől országosan általánossá válik az önapos tanítási hét. A munkarend szerint a téli szünet december 23-tól január 3-ig tart. Az első félév január 28-án fejeződik be, a félévi osztályzatokat 1983. február 5-én tudják meg a tanulók. A tavaszi szünet április 5—8. között lesz. A középiskolák negyedikes, valamint az egészségügyi szakiskolák III. osztályos tanulói — a végzősök — számára május 13-án a nemzetiségi gimnáziumokban május 12-én, a szakmunkásképzők utolsó éves növendékeinek pedig május 27-én tartják az utolsó tanítási napot. Az érettségi vizsgák a nemzetiségi gimnáziumokban május 13-án, a gimnáziumok és szakközépiskolák nappali tagozatán május 16-án kezdődnek. Az esti és levelező tagozatokon pedig május 30-a az érettségi vizsga kezdőnapja. Május 23-tól tartják a közös írásbeli érettségi-felvételi vizsgákat. Az utolsó tanítási nap az alsófokú nevelési-oktatási intézményekben, a középiskolák I—III. osztályaiban június 17-e; a szakmunkásképzőkben pedig június vízió e nyári kínálatáról. Szó ami szó, ez az egész, megszámlálhatatlan óraszámú képömleny nagyjában-egészében csak a műsoridő kitöltését szolgálja. Az előfizető — mármint az, a néző, aki a frissen kinyomott műsorújság címeinek erdejében irónnal szokott tájékozódni —, tehát az ilyen típusú dobozgazda mostanában hiába kutat, mert úgy tűnik, hogy a Szabadság téri intézmény — székhelyének nevéhez illően — szabadságra ment. Hiú ábránd, de azért hadd tegyük itt szóvá, hogy mely sorozatoknak nem lenne szabad vakációzniuk. Először is a Családi kör! Hát ez a famíliaoktató vállalkozás éppenhogy a nyári szünidőben fejthetné ki a legáldásosabb tevékenységét, mégpedig úgy, hogy kéthetente — netán hetente — állana elő a jobbnál jobb gyermek- nevelési ötletekkel. tanácsokkal, elsorolva mindazt, ami a munkába járó szülők és a lakásban rekedt utódaik megbolydult viszonyára vonatkozik. Másodszor pedig a Kalendárium! Nincsen olyan elme, amely megértené, hogy miféle meggondolásból adtak kimenőt ennek a rendkívül népszerű tudományos ismeretterjesztő sorozatnak éppen a legmelegebb s egyúttal a kereszt- és minden más hasonló rejtvények megoldására különösen alkalmas időszakban. Annyi de annyi téma — vízminőség, gombaveszély, az alkalmi szerelmek doktort igénylő következményei stb., stb. — kínálkozna, hogy a mindenttu- dásért és mindentbírásáért közszeretetnek örvendő Juhász Árpád műsora mostanság is jelentkezzen, de hát csak várjuk, várjuk az előbukkanását. Tapsolhatunk, ha szeptemberben, a tanévkezdéskor újra ránk köszönt ez a szintén hetente is elviselhető- nek tetsző Kalcsi. Akácz László Jelenet Foster: Tom Paine című darabja előadásából az egervári kastélyban Mészkövek a templomfalból Vicsotka Mihály 10-e. hTv-figyelő
