Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-12 / 188. szám

t 1982. AUGUSZTUS 12., CSÜTÖRTÖK "xMAop Rákóczi kardja, Nagy Péter pipája Múlt és jelen Tápiószelén ! Hatalmas, szépen gondozott fcark közepén búvik meg a tápiószelei Blaskovich Mú­zeum. Az érdeklődők nem ta­lálják meg egykönnyen, de még így is nyolc-kilencezren keresik föl évente. Az állandó gyűjtemény különösen izgal­mas, mindazok számára, aki­ket érdekel, milyen lehetett egy múlt századi kis-, vagy középnemesi kúria. A kiállított tárgyak mindegyike Blasko­vich György és János csalá­di, illetve magángyűjtemé­nyéből származik, amelyet az államra hagyományoztak. 1 Bár hivatalosan még csak harminc éve múzeum ez a kastély, a tulajdonosok min­dig szívesen fogadták a láto­gatókat, különösen a kör­nyékbeli gyerekeket tanítgaí- ták múltunkra, történelmünk­re. Blaskovich György 1960- ban, Blaskovich János pedig 1967-ben halt meg. Eddig az időpontig minden évben a múzeumban rendezték meg a gyermeknapot, ami csak ab­ban különbözött az egyébként szokássá vált múzeumi ját­szódélutánoktól, hogy ilyen­kor még valami finomsággal is megkínálták az apróságot. Előkerültek a két idős emüer gyermekkori játékai, s kicsik, nagyok egyaránt önfeledt, föl­szabadult játékkal töltötték a napot egy olyan helyen, ahol az etikett szerint csak illedel­mesen, lábujjhegyen szabad közlekedni. S mindez történt abban az időben, amikor a népművelők talán még hírét sem hallották a gyerekek szá­mára rendezett játékos mú­zeumi foglalkozásoknak. A Blaskovich-gyűjtemény őrzője és legjobb ismerője Schlier Lujza, aki 1938-bnn, még szinte gyermekként ke­rült a kastélyba, mint házve­zetőnő és családtagként élt közöttük egészen az idős em­berek haláláig. Ma is olyan szeretettel beszél róluk, hogy szavaiból érződik: otthonra talált itt. Végigkalauzol a ki­állításon, s külön felhívja fi­gyelmünket egy-egy érdeke­sebb darabra: —► Mindketten nagytudású, széles érdeklődési körű embe­rek voltak. Ezt tükrözi a könyvtáruk is, amelynek leg­Zánkán, a balatoni úttörő­városban július 30. és augusz­tus 12-e között rendezték meg a pályázatot nyert úttö­rők táborát. Meghívást kaptak ide azok a pajtások is. akik résztvevői voltak az elmúlt tanévben a Barátunk a fény­kép elnevezésű úttörő közössé­gi játéknak. Az ifjú fotósokat kéthetes színes program várta Zánkán. Megörökítették az úttörőváros Jakóinak életét, tréfás tablókat állítottak össze a szakköri ta­gok portréképeiből és képre­régibb darabja egy 1623-as kiadású Pázmány Péter-kötel. A legszebb viszont ez a múlt századból származó képes biblia. Amennyire tőlük tellett, tá­mogatták a környéken foly­tatott kutatásokat is. A Nem­zeti Múzeum munkatársai in­gyen kaptak kosztot, szállásta házukban, s ők csak azt kér­ték cserébe, hogy jelen lehes­senek az ásatási munkálatok­nál. Így került elő például Tá- piószentmártonban — ahol Attila sírját keresték —, egy kétezer évvel ezelőtt elteme­tett szkíta fejedelem koporsó­ja, számos tárgyi emlékkel. Ez a gyönyörű ötvösmunka, a szkíta aranyszarvas másolata, amelynek eredetijét a Nem­zeti Múzeumban őrzik. Ebben a vitrinben Vak Bottyán csá­kóforgója, a másikban pedig török handzsárja látható. Mi vigyázunk II. Rákóczi Ferenc díszkardjára és lószerszámai­ra is. Ez a gyönyörű ötvös­munka gróf Almássy Pál menteöve volt. Almássy neve mindenki előtt ismert, hiszen ő volt 1848—49-ben a nemzet­gyűlés elnöke — emlékezteti látogatóit Schlier Lujza.­Nézzék ezt a lábakon álló gömböt! Francia asztalosok készítették, Robespierre emlé­kére. A gömb a Saturnus bolygót ábrázolja. Ebben a jegyben született a nagy fran­cia forradalmár. A bolygón az j ő horoszkópja látható, gyöngy- ( házból kirakott csillagképek­ben ábrázolva. Ha kinyitom, női varrószekrényke, termé­szetesen rejtett rugóval mű­ködő titkos fiókkal. Ha ezt a gombot megnyomom rajta, el­játssza a Marseilles-t. A pi­patóriumnak is van néhány nevezetes darabja. Megtalál­ható köztük II. Rákóczi Fe­renc és Bercsényi Miklós pi­nája, valamint egy Nagy Pé­ter cár által sajátkezűleg fa­ragott füstölőszerszám is. Sokáig időzhetnénk még a múltban, a történelmi emlé­kek között, de a jelen is tar­togat még érdekességeket. Mint B. Horváth Cecília, a múzeum igazgatója elmondot­ta, az utóbbi időben évente hat-nyolc időszaki kiállítást is rendeznek, elsősorban a me­gyében, illetve a járásban élő gényt készítettek egy-egy ki­talált történetről. Badacsonytomajban fotótör­téneti kiállításon ismerked­tek a szakma múltjával, fej­lődésével. Az augusztus 9-én rendezett vetélkedőn nemcsak az általuk készített felvételeket értékelhette a zsűri, hanem ügyességüket, szakmai felké­szültségüket is. Az ország minden tájáról érkezett tizen­hét szakkörből a szolnokiak bizonyultak a legjobbnak. Utánuk a túrái úttörők követ­keztek, akik elnyerték a ve­télkedő második díját. A Szaltuszenko fotókör tagjai — művészek alkotásaiból. Rend­szeresen fogadnak IBUSZ- csoportokat, tartják a kapcso­latot a környékbeli iskolák­kal. Holnap nyílik például Törley Mária járási szobrász- művész kiállítása, októberben pedig Csáti Gábor iparmű­vész munkáival ismerkedhet­nek meg az érdeklődők. Nagy sikere volt az Arany-emlék­kiállításnak, s a hozzá kapcso­lódó rendhagyó irodalomórák­nak is. A jövőben nagy munka vár a múzeumigazgatóra: rendez­ni kívánja a Blaskovich. csa­lád hátramaradott irattárát. Ügy gondolja, lesz benne jó néhány, a szélesebb közönsé­get is érdeklő dokumentum. Körmendi Zsuzsa Idén tíz esztendeje annak, hogy létrehozták a Pest me­gyei Pályaválasztási Tanács­adó Intézetet, mely most el­nyerte a kiváló szocialista munkakollektíva címet Köz­keletűbb nevén a PETI, tizen­egy— pedagógus, pszichológus, orvos, Közgazdász, szociológus —, szakembere egyként vall­ja: gyermekeink jövőjéért, a jövő gyermekeiért közösen kell cselekedni, tájékoztatni és irányítani a pályaválasztásban érdekelt fiatalokat, s majda­ni munkaadóikat, egyeztetni, összefogni a lehetőségeket, 'melyek közelebb hozzák az egyén és a társadalom érde­keit. Beszédes adatok illusztrál­ják mindezt: évente 2—2300 nyolcadik osztályt végző ta­nulót részesítenek közvetlen segítséglen, hogy megkönnyít­sék számukra a döntést, a legmegfelelőbb életpálya kivá­lasztását. Az intézet dolgozói ugyancsak tanáccsal szolgál­nak a középiskolásoknak, s annak a kétszáz fiatalnak, akik esztendőnként azért for­dulnak az intézethez, mert — rendszerint egészségi okok Bartal Zsuzsa, Kajtor Szilvia, Lukács Károly, Szungyi László és Tóth Tibor — az ÖFOTÉRT Vállalat nyolcszáz forintos vá­sárlási utalványát és több tárgyjutalmat kaptak eredmé­nyes szereplésükért. (A tural kis fotósokat Takács Pál szak- körvezető készítette fel az or­szágos vetélkedőre.) A következő tanévben Ismét meghirdetik az úttörők ré­szére a Barátunk a fénykép című játékot, amelyre a neve­zéseket a komlói úttörőház címére küldhetik el az érdek­lődő pajtások. Új bemutatók az Erkelben Operák, balettek Két bemutató, öt felújítás és egy új betanulás szerepel a Magyar Állami Operaház Er­kel Színházának 1982—83-as évadjának tervében. Először kerül a nagyközönség elé Hin­demith: Mathis, a festő című operája, valamint a Holland balettek bemutatója. A felújí­tások között szerepel Kodály Székelyfonója és a Psalmus Hungaricus, Mozart Don Gio- vannija, Wagner Parsifalja, és Csajkovszkij A diótörő című balettje. Űj betanulásban hall­hatják a zenekedvelők Verdi Othello című operáját. A színház repertorjában szá­mos opera és balett szerepel a fentieken kívül is. Műsoron tartják Bartók Kékszakállú herceg vára című operáját, va­lamint a Fából faragott király­fit és a Csodálatos mandarint. Erkel Bánk bánját és Hunya­di Lászlóját is láthatjuk újra az idén. Donizettitől a Don Pasquale, A Lammermoori Lu­cia és Szerelmi bájital, Bizet- töl a Carmen, Gershwintől a Porgy és Bess, Muszorgszkij­tól a Borisz Godunov, Offen- bachtól a Hoffmann meséi és a Kékszakáll, Mozarttól négy, Puccinitól hat, Verditől tíz opera szerepel az elképzelések között. De említhetnénk még Mascagni, Leoncavallo, Wag­ner, Sztravinszkij, Delibes, Ri­chard Strauss vagy Hacsatur- ján nevét is, s a felsorolás még mindig nem lenne teljes. Ki kell emelni azonban a bi­zonyára nagy érdeklődésre szá­mot tartó, Béjart-baletteket és a Bolanchine-koreográfiákkal készült amerikai baletteket. miatt —, megváltozott a mun­kaképességük, s így nekik kü­lönös gondot jelent a pálya- választás. Esztendőről esztendőre nö­vekszik megyénkben azok száma, akiket mindkét, a to­vábbtanulásra megjelölt isko­lából elutasítanak. A szakem­berek támogatásával az esetek többségében ők is lelnek olyan hivatást, melyet érdemesnek tartanak elsajátítani, művelni. Az elmúlt évtized során széles körű kapcsolatokat épí­tett ki az intézet. Társai kö­zött tudja a Hazafias Nép­front, a KISZ, a Szakszerve­zetek Pest megyei Tanácsa, a Vöröskereszt, a TIT illetéke­seit, akárcsak az üzemek, szö­vetkezetek vezetőit, az isko­lák nevelőit. Részt vállalnak mindannyian a pályaorientá­ciós kiállítások, a hasonló té­májú szülői értekezletek, osz­tályfőnöki órák szervezéséből, akár az üzemi és különféle iskolai nyitott kapuk napjai­nak rendezéséből. Különös fi­gyelemmel foglalkoznak a ta­nácsot adók, a nehéz családi, szociális és egészségügyi prob­lémák miatt hátránnyal indu­ló fiatalokkal. Az esztendők során megtíz­szereződött a tanácsadásban részesített gyermekek száma, s közvetve szinte minden csa­ládnak segítettek. Például az eddig megjelent nyolc kiad­vánnyal, melyek a szülőkhöz, a fiatalokhoz, a szakemberek­hez szóltak. Ezek sorában lá­tott napvilágot most a leg­újabb: Majakovszkij Mi le­szek ... című verse, melyet Békés István fordított ma­gyarra, s a Pest megyei Mű­velődési Központ gyermek képzőművészeti körének tag­jai illusztráltak. A füzet 20 ezer példánya akár a töb­bié. hozzáférhető az iskolák­ban. orvosi rendelőkben, könyvtárakban, művelődési házakban, üzemekben, s bizo­nyára nem maradnak hatás­talanok a költő szép szavai, kedvet ébresztenek egy-egy szakma iránt. Túrái pajtások fotóssikere Két hét Zánkán, meg egy díj Mi leszek... A tanácsadás egy évtizede Megjelent a nyolcadik PETI-íüzet ■ Hf.ti fiemtegyzetb Sörgyári capriccio Jelenet a Sörgyári capriccióból. Mariska (Magda Vasáryová) és Gruntorád doktor (Rudolf Hrusinsky) „Ez az írásom krónika; anyámról, apámról és nagy­bátyámról szól... egyedül én adhatok hírt immár arról a sörgyárról, arról a kisváros­ról, ahol megállt az idő... ez a vágy tette lehetővé, hogy egy fiatalasszonnyá változzam, a képzelet zseblámpájával bele­világítsak a múltba és meg­jelenítsek egy életszeletet, melyből szövegbe menthető egy gyönyörű asszony, akit el­nyelt a könyörtelen idő.” Ezeket írja (többek között) a Sörgyári capriccio magyar kiadásának úgynevezett „ki­adói fül”-én könyvéről az író, Bohumil Hrobal. Az élő cseh­szlovák irodalom egyik leg­jelesebb alakja, a sajátos hangvételű Urai groteszk ná­lunk is rendkívül népszerű művelője ezt a zseb-formá­tumban is csak százhetvenegy- néhány oldalas kisregényt 1977-ben jelentette meg, de — mint valamennyi műve.— ez is évekkel a megjelenés előtt ké­szen állott már. Novellái, kis­regényei sorra eljutottak mi- hozzánk is: a Bambini di Praga, a Táncórák idősebbek­nek és haladóknak, a Tükör árulása, vagy a legújabb, a Díszgyász című kötetek rég el­fogytak a könyvesboltokból. Egyik legkiválóbb elbeszélésé­nek, a Szigorúan ellenőrzött vonatoknak a filmváltozata, Jiri Menzel rendezésében, idő­ről időre felbukkan a mozik­ban, vagy — mint legutóbb — a televízió képernyőjén. S ta­lán épp ez a film árul el a szélesebb közönségnek a leg­többet Hrabal írásművészeté­ről. A legtragikusabb pilla­natokban is felbukkanó fanyar humor, a félszeg kisember ke­serűen mulatságos kalandjai, a mintegy akaratán kívül hőssé váló hétköznapi ember köl­tőien groteszk tragikomikuma itt tükröződik talán a legjob­ban, — persze Menzel konge- nialitása révén is. A Sörgyári capriccio lénye­gében véve ugyanez a tónus — mégis más, mert más a té­ma. Hrabal, aki 1914-ben szü­letett, saját gyermekkora él­ményeit mondja el — de nem ő a mesélő, hanem az édes­anyja, aki egyes szám első személyben beszéli végig ezt a bűbájos könyvet. Bűbájos, mert azok az alakjai — min­denekelőtt Mariska, ez a cso­dálatos aranyszőke hajzuhata- gáról és csintalan természeté­ről kisvárosszerte híres szép, fiatal asszonyka, Francin sör­gyári gondnok felesége (és a majdani Bohumil Hrabal any­ja). Ez az asszony maga a megtestesült költészet és a megtestesült hétköznapiság; a megtestesült egyszerűség és a megtestesült bonyolultság. Hu­morérzéke, a megszokottól el­térő gondolkodásmódja, a na­gyon jó és nagyon sótlan em­ber férj mellett kivirágzó szer­telensége, termeszétessége, tisz­tasága és őszintesége valóság­gal központjává, napjává te­szi annak a cseh kisvárosi vi­lágegyetemnek, amelyben egy friss főzet sör, egy disznótor, egy kerékpár, egy motorbicik­li vagy egy detektoros rádió (az 1920-as években vagyunk!) komoly eseményszámba megy. Hrabal mestere a légkörte­remtésnek. A Sörgyári cap­riccio legnagyobb bravúrja ta­lán éppen ez: az atmoszféra megragadása. S nemcsak Ma­riska csodálatosan színes, élet­vidám, elpusztíthatatlan élet­erőt sugárzó alakján keresz­tül bontakozik ki ez a légkör. Ott rezeg a sörgyár vagy a vá­roska képeiben, a különc fi­gurákban (Pepin, Mariska só­gora, mind közt a legreme- kebb, kissé habókos bölcsessé­gével, szabadszájú, eredeti humorával, svejki méretekkel mérhető ügyefogyott okossá­gával). Hrabal egy valóban eltűnt kornak, világnak, han­gulatnak, életformának, örök­re elmúlt figuráknak, gondol-? kodásmódoknak állít nosztal­gikus emléket, Jó-jó, de hát miért nem a filmről beszélünk? Nos, eddig is ezt tettük. Menzel ugyanis — aki már a Szigorúan ellen­őrzött vonatokkal igazolta, mi­lyen remekül ért hrabalul, tökéletesen visszaadja a film­ben Hrabal világát, figuráit, humorát, emlékezése nosztal­gikus színeit. De túl is lép Hrabal művén, mégpedig any- nyiban, hogy még inkább Ma­riska, e csodálatos nőalak kö­ré építi a fimet, s annyiban is, hogy Hrabal kissé érdes hu­morát, kissé szabadszájú, bár ízes stílusát valamiféle köny- nyed lebegéssel oldja fel. Az egész filmet meleg emberi de­rű lengi át; a színekben, az apró cselekvésmozzanatokban éppúgy benne fészkel ez a de­rű, mint abban, ahogy Maris­ka felhajt egy korsó aranyszí­nű sört. Menzel, aki meglehetősen rég nem készített filmet, épp­olyan biztosan mozog ebben a költőien groteszk világban, mint a sok éve forgatott Szi­gorúan ellenőrzött vonatokban. A cseh új hullám 1960-as évekbeli eredményeiből mit sem felejtett, humora, anyag- kezelése a régi, de ugyanakkor benne van az elmúlt évek bölcsessége is, valami leszűrt- ség, összegződés. A sok gond­dal küszködő csehszlovák filmművészetben Menzelnek ez a filmje a legjobb koráb­bi eredmények folytatását je­lenti; elbűvölő, szívet melen­gető film, mely mélységesen humánus derűjével, szeretet­teljes csipkelődésével, néhol szinte a könnyeken át mosoly­gó optimizmusával a nagy filmművészet manapság oly ritka pillanataival ajándékoz meg benünket. Talán furcsa az összehasonlítás, de mégis il­lik: Menzelnek valami olyas­féle sikerült ebben a film­ben, mint szegény Huszárik Zoltánnak a Szinbád esetében: egy írói világ tökéletes visz- szaadása úgy, hogy abban a saját művészi világa is benne legyen, s egyben ízig-vérig film is' legyen. Tanú ne maradjon! A jugoszláv filmesek elirí- személyében. Az újítás csupán gyelték Columbo, Madigan, annyi, hogy ebben a filmben Derrick és más krimisorozat- több hulla van, mint a soro- hősök sikereit, ezért megcsi- zattársakban összesen. Ám et- nálták a maguk slampos-lom- tői még nem film, sőt, még pos szunerhekusát Milan fel- krimi sem. ügyelő (azaz Bata Zivojnóvic) Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom