Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-04 / 155. szám

6 1982. JÚLIUS 4., VASÁRNAP POSTABONTÁS Várjuk leveleiket, címünk: Pest megyei Hírlap Budapest, Pf. 311. — 1446 Ha késve is Vállalatunk, a Vác és Kör­nyéke Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat kicsit késve, júniusban rendezte meg a majálist. Törökmezőn töltöt­tünk egy napot, s felnőttek, gyerekek egyaránt jól éreztük magunkat. Volt lepényevés, zsákban fu­tás, kötélhúzás, célbadobás, férfi- és női foci, kézilabda és még sok más. Valamennyien nagyon jól szórakoztunk, a kollektíva még az eddiginél Is erősebben összekovácsoló- dott. A nagyszerű rendezvé­nyért dicséret illeti a szervező­ket, s azoknak a kislcatonák- nak is köszönetét mondunk, akik babgulyást főztek a résztvevőknek, s ki is osztot­ták a finom ételt Bentényi Mártonnő Zebegény Sehol nincs Régóta keresek az OMKER üzleteiben 15 milliméter át­mérőjű csőkefét, azaz kanült. Sajnos, sehol nincs, pedig be­jártam érte az egész fővárost. Kérem, írják meg, hol kap­ható? Szaller János Dabas ★ Olvasónk kérésének igyekeztünk eleget tenni, de nem sikerült, ugyanis bárhol érdeklődtünk, azt a választ kaptuk, hogy más dolog a csőkefe és más a kanül. A cső­kefe csövek belső felületének tisz­títására való, a kanül ezzel szem­ben nem más, mint injekcióstű. Kérjük olvasóinkat, ha egyes ter­mékek beszerezhetősége felől ér­deklődnek lapunknál, szíveskedje­nek pontosan megjelölni, mire van szükségük, mert máskülönben segíteni nem tudunk. Darálva A közelmúltban kellemet­len eset szenvedő alanya vol­tam. Albertirsán a Hősök útja és a Vasút utca kereszteződé­sében levő húsboltban darált húst szerettem volna vermi. Az eladó kezében két szép da­gadó csábította a vevőt. Kér­tem, darálja le nekem az egyik darabot, de erre furcsát kér­dezett, azt, hogy akkor ő vajon mit jog enni a hét végéig? Miután látta, hogy minden­képpen szeretnék abból a hús­ból, kijelentette: talán egy ki­lóra való darált húst még tud adni. Levágott a dagadóból egy kilónyit, a darálóba tette — én csak a mérlegre tett papír­csomagot láttam. Otthon na­gyot néztem, mert a száz fo­rintért vett darált hús inkább darált háj volt. A fasírozott- jaimból sütés közben kiolvadt a zsír, összesen három és fél deciliter, és én ott álltam te­hetetlenül: vissza már nem vihettem — nem tudom, mit tegyek ezek után, ki orvosol­ja a panaszomat? Sipőcz Ferencné Albertirsa ~k Olvasónk jól sejti: visszavinni a darált húst akkor, amikor már fasírozott, nem lehet. Azt viszont már többször tanácsoltuk, hogy vásárláskor legyenek résen a ve­vők, s ha mégis nórul járnának, azonnal vigyék vissza az árut, a vásárlást igazoló blokkal együtt. Ha az eladó nem cseréli ki — de erre köteles — ez esetben be kell jegyezni a történteket a vásárlók könyvébe, s a felügyeleti szerv orvosolja a panaszt. Csak emlék_____ Budakeszin az idős emberek sokat emlegetik a Pihenőhe­lyet és a szomszédos Madaras erdőt. Ma is kedvelt kirándu­lóhely, de egykori varázsát már elvesztette: a Madaras erdőnek csak a neve a régi, az egykori csicsergésnek nyo­ma sincs, az énekesek elköl­töztek. Nem ok nélkül, ugyan­is ezen a részen portyáznak a kispuskások, akik a madara­kat veszik célba ... A pátyi idősebb korosztály még jól emlékszik a Kettős árok elnevezésű dűlőrészre, ahol hosszú éveken át pihenő­napokon majálist, vidám ösz- sze jöveteleket, mulatságokat Válaszolt a MÁV Sok az utazók panasza A közelmúltban levelet kap­tunk a MÁV Budapesti Igaz­gatóságától. öt olvasói leve­lünkre válaszoltak, amelyeket kivizsgálás céljából megküld- tünk az üzemviteli osztályhoz. Darázs Istvánná túrái ol­vasónk azt kérte, hogy a 6336a számú vonatot, amely Gödöllőig közlekedik, vigyék tovább Túráig, esetleg Hatva­nig, mert jelenleg azok a dol­gozók, akik nem érnek ki a korábbi vonathoz, csak het- venperces várakozás után in­dulhatnak haza. A MÁV vála­sza: nincs lehetőség arra, hogy a kérdéses vonat útvonalát meghosszabbítsák, mert Gö­döllőről rövid várakozás után visszaindul, több vonatot pe­dig — személykocsik hiánya miatt — nem közlekedtethet­nek. Besztercei János Isaszegről azt kérte, magasítsák meg a peronokat, másik kérése pe­dig az, hogy a nap első felé­ben állítsanak meg néhány vonatot Isaszegen, mert na­gyon körülményes ebben az időszakban Budapestről Isa- szegre az utazás. A válasz: van ugyan vonat, amely a dél­előtti órákban áthalad Isasze­gen. de ennek megállítására nincs lehetőség, s különben sem szükséges, mert egy vo­nat megy délelőtt a település­re, s ott olyankor nem nagy az utasforgalom. A peronok megmagasításával kapcsolat­ban Hernádi István, a MÁV Miskolci Igazgatósásának igazgatóig adott választ. Leve­lének lényege: az állomás biztosítóberendezésének zavar­talan működéséhez az kell. hogy az úevnevezett kiszige­telt sínszálakhoz ne érien hozzá az ágyazati anyag, mert különben esős időben ez zár­latot okozna. A peronokat a lehetőségek szerint megmaga­sították, ennél nagyobb mér­vű átépítésre nincs mód, mert az nagyon sokba kerülne. Harmati László Albertirsá- ról azt kérdezte, miért hever­nek parlagon a vasúti sínek melletti területek, különösen Albertirsa állomás környé­kén? A válasz: a MÁV a hasznosítható földterületeket dolgozóinak kiadja konyha­kerti vagy szántóföldi műve­lésre, ha van rá jelentkező. A Budapest—Cegléd közötti vo­nalon jelenleg átépítési mun­kák folynak, bizonyára ezért nem kértek a dolgozók ezen a szakaszon földet, megvárják, míg a munka befejeződik. Id. Verőcei Béla Verőcema­rosról azt tette szóvá, hogy Dunakeszi vasútállomása na­gyon elhanyagolt, piszkos, té­len pedig sosem fűtik. A vá­laszból megtudjuk, hogy az állomás tisztaságát, télen pe­dig a fűtését rendszeresen el­lenőrzi az üzemfőnokség, a belső helyiségek festése, fel­újítása folyamatosan történik, arra pedig nincs most anyagi lehetőségük, hogy az épületet egészében tatarozzák. Számos százhalombattai le­vélíró panaszolta, hogy meg­szüntettek több, sokak által igénybe vett gyorsított sze­mélyvonatot. A válasz ezt megindokolja: az utazóközön­ség igénye a gyorsvonatok irányába tolódott, ehhez alkal­mazkodott a MÁV, s az új menetrend szerint több gyors­vonat és kevesebb távolsági személyvonat közlekedik. Bu­dapest és Százhalombatta kö­zött az utazási lehetőségek megfelelőek, naponta 12—13 vonat jár. rendeztek. Ma szomorú lát­vány a dűlő: szemét- és trá­gyagyűjtőhely, a helybeliek és a kirándulók messze elkerülik. Telkin ugyanilyen sivár a Boszorkányvölgy — szemét ugyan nincs, de hajdani ér­dekességét, a tölgyest teljesen kiirtották, akárcsak a zsámbé- ki Kálvária mögötti dióst, amely jelenleg birkalegelő. Bizonyára másutt is el le­hetne helyezni egy-egy telepü­lés hulladékait, nem éppen ott, ahová kirándulni, pihenni jártak az emberek. Meg le­hetne fékezni a madarakra lö­völdözőket, s arról sem árta­na gondoskodni, hogy egy ki­vágott erdő helyére újat tele­pítsenek ! Padányi Lajos Budakeszi Vetítettek Nemrég egy délelőtt eljött a szigetszentmiklósi mozigé­pész a szigetújfalui öregek napközi otthonába. Levetítette nekünk a Csárdáskirálynő cí­mű filmet. Nagyon örültünk ennek a figyelmességnek, hi­szen fiatalságunkat idézte fel a film, szinte valamennyien láttuk egykor az operettet. A vetítések rendszeresek, nagyon jó, hogy ezt így meg­szervezték, mert nekünk, öre­geknek már nehezünkre esne elmenni a moziba, így viszont mégis sok jó filmet láthatunk. Özv. Majoros Józsefné Szigetújfalu Veszélyben Utcánk végében van egy gólyafészek. Minden évben költ a gólyapár, de sajnos, nem tudják felnevelni fiókái­kat, mert a közelben méhek vannak, s ez nagyon veszélyes a kis gólyákra nézve. Gyermekeim hoztak már haza olyan kis gólyafiókát, amelyiket annyira összeszúr- káltak a méhek, hogy hiába hívtunk állatorvost, már nem lehetett megmenteni a mada­rat. Jó lenne a fészket áthe­lyezni, de mi nem értünk hoz­zá, szükség lenne hozzáértő emberek segítségére. Horgosné Bander Ilona Újszilvás ★ Olvasónk levelének másolatát továbbítottuk a Magyar Madárta­ni Egyesülethez, ahonnan Tompái Katalin szervező titkár válaszolt. Leveléhez csatolta annak a tá­jékoztatónak a másolatát, amelyet Horgosné Bander Ilona címére küldtek el. A válaszból megtudtuk, hogy ilyenkor már nem sokat tud­nak tenni, mert a költés alatt és után a gólyákat nem háborgathat­ják, ősszel azonban feltétlenül át­helyeztetik a fészket. A Pest me­gyei Tanács rendelt 150 gólyafé- szektartó állványt, ezeket a ve­szélyeztetett gólyafészkek áthelye­zésénél használják fel. Ősszel fel­keresik olvasónkat, viszik a fé­szektartó szerkezetet is, s ott he­lyezik el, ahol a kis gólyákat nem fenyegeti semmi veszély. Hátaslovak Albertirsa régen olyan köz­ség volt, hogy sokfelé ismer­ték lótenyésztéséről. Valami­kor rengetegen jártak lóháton, ma már ez nagyon ritka lát­vány. Fiatal körzeti orvosunk és felesége nagyon szeretik a lovakat, legkedvesebb időtölté­sük, ha végiglovagolhatnak a falun. A gyerekek minden­nap lesik, mikor jönnek, s az utóbbi időben azt vettem ész­re, hogy az autók már nem is érdeklik annyira a gyereke­ket, sokkal nagyobb öröm szá­mukra, ha hátaslovat láthat­nak. Virág Mihály Albertirsa Utcanevek Évek óta látom a Sashalom­tól Mátyásföldig húzódó hosz- szú utca kerítésein, házain a szemet szúró kettős táblákat. A régi táblán áthúzva a volt utcanév (Széchenyi utca), mellette pedig az új tábla azt hirdeti, hogy az utca ezentúl Veres Péter nevét viseli. Megértem, hogy néha az utaknak és utcáknak új ne­vet kell adni, de meggyőződé­sem, hogy Veres Péter maga is felháborodna a megoldás módján. Lehetséges hogy ab­ban a kerületben több Szé­chenyi utca is van, nem kuta­tom, miért kellett megváltoz­tatni a nevet. Az viszont fel­háborító, hogy évek óta neM szakítottak időt az illetékesek arra, hogy a régi, áthúzott névtáblákat leszedessék. Sajnos, sok ilyen táblát lát­tam már. nemcsak Széchenyit, hanem Wesselényi Miklóst is áthúzták néhol. A tudatlan szemlélő azt gondolhatja, hogy e nagyjaink elvesztették mind­azt, amiért annak idején elne­vezték róluk az utcákat. Ez természetesen nem így van, de miért kell azt a látszatot kelteni, hogy igen? Sík István Gödöllő Olvasónk fotózta Gondozni is kellene SIlÉilI SPtfn* mUmmm . V ; Százhalombattán, a Benta-patak fölött ível át a ré­gi, úgynevezett Római-híd. Igaz, nem a rómaiak építet­ték, de így is egyik nevezetessége városunknak. Még a Bcnta-völgye Termelőszövetkezet emblémájában is sze­repel. Nem bontották le, ez igaz, de rendbehozva sem válik dicsőségünkre: környéke csupa dudva, szemét. Gondozni is kellene.. • Kaposváry Béla Százhalombatta Magas a villanyszámla Városban minden olcsóbb Nagykátán lakom. Ez a te­lepülés — bár járásszékhely ■— nem város, így az itteni lakosságnak jellegzetesen vi­déki gondjai vannak. Nálunk is van lakótelep, magam is itt lakom, egy előregyártott ele­mekből épült emeletes házban, ahol éppen az építési mód miatt tilos a gázberendezések használata. A fürdőszoba és a konyha fűtését elektromos ké­szülék biztosítja, s a konyhai tűzhelyünk a villanyárammal működik. Meglehet, hogy ré­gebben ez volt a korszerű, de ma már tudjuk, hogy elektro­mos árammal főzni és fűteni drága mulatság. Bizonyos vagyok abban, hogy a bérlakásokat nem azért szerelték fel villamos beren­dezésekkel, mert a lakóknak ilyen igényeik voltak. Meg­tette volna a propán-bután gáz is, de mert ez volt, ezt kellett elfogadnunk. Ebben a kényszerű helyzetben viszont Jó emberek és borstörők Hány jó ember van Kő­rösön? — kérdi lapunk jú­nius 20-i számának nagykő­rösi különkiadásában az egyik szerző, aki virágot ke­resett a város utcáin, s így próbált következtetni a nagykőrösiek jóságára. Mi egészen más okból róttuk a körösi utcákat, panaszleve­lek íróit kerestük, olyan embereket, akik szomszéd­háborúk csatáiból kerültek ki — nem éppen győztesen. Mindkét panaszos özvegy­asszony. Egymástól távol él­nek, s talán nem is sejtik, mennyire hasonlók a gond­jaik. Egyikük most ért a pereskedés végére, négy évig járta a bíróságokat, s nemrég született meg az utolsó, immár megfelleb­bezhetetlen ítélet. A harcot a szomszéd kezdte, pana­szosunk kertjéből követelt egy csaknem két méter szé­les sávot, most kapott is a telekből hatvan centiméter szélességben egy csíkot, amely ezentúl egyiküknek sem lesz hasznára. A szom­széd nem tud vele mit kez­deni, hiszen a háza mögött van ez a földecske s olyan keskeny, hogy végig sem tud menni rajta anélkül, hogy ne lépne idegen terü­letre, panaszosunk pedig nem műveli meg, mondván, minek, úgyis letapossák. A szomszéd bizonyára elége­dett, megnyerte a pert, a kerítést ki is bontotta azon a hatvan centiméteres da­rabon: neki kell az a sáv, hogy hozzáférjen a pana­szosunk felé eső falához, hogy meg tudja tisztítani ottlevő ablakait. Igaz, a falhoz amúgy is kötelesek odaengedni, az ablakokat pedig belülről is volna mód megtisztítani... A másik körösi özvegy­asszony a város szélén la­kik, annyira a szélén, hogy kertje végéből már a mezők indulnak. Van azonban egy szomszédja, egy öregúr, aki — ki tudja miért — állan­dóan talál valamilyen ki­vetnivalót az asszony háza táján. Kifogásolta, hogy hangosan ugat a kutya, er­re a kutyát odaadták egyik ismerősüknek. Utána azt tette szóvg, hogy az unoka zajos, tüntessék el a gyere­ket — ezt már panaszosunk sem hagyta szó nélkül: az hagyján, hogy levágta a kakasokat, mert kukoréko­lásukkal háborgatták a szomszéd nyugalmát, hogy a kutyán túladtak, de a gyereket nem adják oda az ismerősöknek, csak mert a szomszéd úgy kívánja. Et­től kezdve a bácsi bejelen­téseket tesz olvasónk el­len, az asszony időnként pénzbírságot is fizet (nem tudni, kinek, mert a tanács sem az idén, sem a múlt évben nem bírságolta meg), s úgy érzi, tehetetlen, sen­ki sem védelmezi meg szomszédja háborgatásaitól. A szomszéd néha fölénye­sen ítszól a kerítésen, köz­li, hogy ez és az szabály- ellenes, ne tartson az asz- szony állatokat, mert ezzel szennyezi a környezetet (ottlétünkkor nem tapasz­taltunk hanyagságot, pedig váratlanul érkeztünk). Nem tudjuk, hány jó ember él Nagykőrösön. Re­méljük, hogy sok, sokkal több, mint amennyi kelle­metlenkedő, mások orra alá borsot törő polgár. Igaz, a szomszédokat sze­retni nem kötelező, de az esetleges ellenszenv sem vezethet oda, hogy lehetet­lenné tegyük a másikat. Van más megoldás is, le­het úgy is élni egymás mel­lett, hogy elkerüljük a ta­lálkozásokat. Belekötni a kakas kuko­rékolásába, az unoka lété­be, elperelni egy parányi területet, amelyre semmi szükség — ezeket a csele­kedeteket nem szép indu­latok diktálják. Ez nem az igazság keresése, nem a törvények és szabályok tisztelete, hanem egysze­rűen csak borstörés ... P. M. büntetésnek tűnik, hogy ná­lunk drágább az elektromos áram, mint a városokban. Ott tartunk, hogy félünk élni az adott lehetőségekkel, ugyanis, ak viszonylag rendszeresen főz, nagyon magas villany- számlát kénytelen fizetni, 1500 forint körüli díjat. Ha ehhez hozzávesszük, hogy té­len naponta 10 liter fűtőola­jat is elhasználunk (emellett még csak nem is verítéke- zünk), a kettő együtt elviszi egy ember fizetését. Helyes lenne, ha vidéken sem kellene magasabb árat fizetni az elektromos áramért, hiszen — különösen ott, ahol nem a lakó komfortosította a lakást — főzni és melegedni nem luxus. Városon minden olcsóbb, az élelmiszer, a zöld­ségfélék, ráadásul 'nagyobb a választék. Népgazdasági ér­dek, hogy a vidéki emberek éljenek és dolgozzanak vidé­ken, hiszen a korszerű mező- gazdaságnak emberekre is szüksége van. Ahhoz azon­ban, hogy a vidéki ember ne kívánkozzon a városba, az is szükséges, hogy ne érezze ma­gát többszörösen hátrányos helyzetben, ne tapasztalja, hogy városon minden olcsóbb, vidéken pedig még világítani is csak magasabb árért lehet! Dr. Makády Lajosné Nagykáta Szerkesztői üzenetek S. D,, Vác: Levelében az lránt érdeklődik, most mit, mivel és mi ellen kell permetezni. A kérdés túl általános, nem tudjuk, pontosan mire kíváncsi, ezért azt javasol­juk, figyelje lapunkat, a Pest me­gyei Növényvédő Állomás rend­szeresen ad tájékoztatást az idő­szerű növényvédelmi munkákról. Figyelmébe ajánljuk ezenkívül a Mezőgazdasági Könyvkiadó kert­barátoknak szóló könyveit. N. L., Érd: ügy nailotta, meg­kezdik hazánkban a 20 literes kuktafazekak gyártását és árusí­tását. Érdeklődik, hol árusítanak ilyen edényeket? Érdeklődtünk az Alumíniumárugyár vevőszolgála­tánál, s azt a választ kaptuk, hogy a legnagyobb kuktafazék, amelyet gyártanak, 8 literes. Ennél na­gyobb is létezik, egy szövetkezet gyárt 50 és 80 literes főzőedénye­ket, de nem magánszemélyek szá­mára. A. Gy., Kóspallag: Beszámol róla, hogy balesete után nagyon lelkiismeretesen gondoskodtak ön­ről a váci kórházban, s utána ott­hon a körzeti orvos is mindent megtett, hogy minél előbb meg­gyógyuljon. örülünk, hogy elé­gedett az egészségügyi ellátással. Azt is kérdezi, a levelek közlésé­ért kell-e fizetni? A válasz: nem. A beérkezett levelek közül vá­lasztjuk ki a sokakat érdeklőket, s azokat közöljük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom