Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-04 / 155. szám

1982. JÚLIUS 4., VASÁRNAP ^Miiap 5 Több mint gyűjtemény Ember és természet harmóniája Bizonyít a budaörsi PVCSV Előkészítve, szervezetten A nullszériából negyedszáz gazdára talált Fejtörés és töprengés nélkül is találni magyarázatot — az építkezések, a beruházások el­húzódására, a határidők be nem tartására. A kivitelezők gyakorta hivatkoznak a hosz- szú hideg télre és a munkaerő egyre erőteljesebb elvándorlá­sára. Állítják: az építőipar — legyen szó mély-, közmű- vagy magasépítésről — gépesítettsé­ge és műszaki-technikai fejlő­dése messze nem pótolja az egyre több hiányzó munkáske­zet. Meglepetésként ért — aminek különben természe­tesnek kellene lennie —, ami­kor Kővágó Ferenc, a Buda­örsön székelő Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat termelési osztályvezetője a kö­vetkező szavakkal kínált hely- lyel: — Kivétel nélkül teljesítet­tük valamennyi szerződéses határidőnket. Jól sikerült fél­évet hagyhatunk magunk mö­gött. Teljes vállalati árbevételi tervünk 401 millió forint; eb­ből az építés értéke 190 mil­lió. Eredményességük titkát is mindössze két mondatban összegezte: — Javítottuk a munkaszer­vezést, illetve már a műszaki előkészítést. Növeltük emellett minden szinten a vezetők fe­lelősségét — és megszigorítot­tuk az ellenőrzést. Víz — nyolt községnek Több éve tartó nagy munka Végére kérült pont június ele­jén: ekkor adta át 30 napos próbaüzemelésre a PVCSV műszaki gárdája a Galgavöl- gyi Regionális Vízműrendszert. A 200 millió forint költségű nagyberuházással lehetővé vált nyolc község vízellátása — s úgy tűnik, jól vizsgázik a víz­mű. Csak két települést érint ugyan a következő információ: július 8-án elkészül a galga- györki községi vízmű is. A víz Püspökhatvanból jön. Szintén befejezéshez közeledik a tápió- szentmártoni vízműrendszer építése is. Most készül a telep és a tároló. Átadását szeptem­ber 30-ra tervezik. Itt, szintén nem kis költségről van szó: a teljes beruházás értéke 34 millió forint. Végső szakaszba jutott az építkezés Pilisvörös- várott is. Negyvenkét kilomé­ter vezeték készült el, augusz­tus közepére számítják a szin­tén 34 milliós munka utolsó simításait. Ügy tervezik: a munkások egy része továbbra is a nagyközségben marad, most az üdülőtelepet szintén bekötik a hálózatba. Pest megye északi csücské­ben Kemence és Tésa vízháló­zata már kiépült. Idén még öt, egyenként 200 köbméteres víz­tároló és épület készül el. Ber- necebarátiban és Perőcsény- ben pedig a következő két év­ben fejeződik be a megkezdett munka. A fővároshoz közeli Nagy­kovácsiban is dolgoztak a Pest megyei víz- és csatorná­sok. Kiépült a teljes főnyomó­vezeték; jövőre készülnek a tárolómedencék; a vizet majd a Fővárosi Vízművek szolgál­tatja. Kilenc új kút Gyomron A vállalat történetének leg­nagyobb víztárolóit építik meg majd Tökölön. Két- kétezer köbméter folyadék be­fogadására lesznek alkalma­sak. Az utóbbi években elké­szült ott is a főnyomóvezeték. Idei szerződésük értéke 42 millió forint. A teljes befeje­zést 1984-re számítják. Ezt a nagyközséget egyébként szin­tén Budapest vízhálózatába kötik be. Akik ott laknak, tudják: mekkora gondot jelentett Szi- getszentmiklóson a szennyvíz- elvezetés. Különös tekintettel arra, hogy új lakótelep nőtt ki a földből. Nos, mint az osz­tályvezető elmondta: már va­lamennyi épület áll az új szennyvíztisztító telepen. Je­lenleg a belső szerelésnél tar­tanak. Egy bizonyos, a próba­üzem megindítását nem ha­lasztják el szeptember végén. Egy hír a szigetújfaluiak- nak: a vállalt határidő decem­ber, de már a harmadik ne­gyedév végére elkészülnek a víztárolóval és a vezetékháló­zattal. Feltehetően javul Gyömrő vízellátása is. Kilenc új, 300 méter mélységű kutat fúrtak; üzembe állításuk folyamatos. A megoldás nem tűnt egy­szerűnek, mikor meg kellett oldani a fóti gyermekváros szennyvízének elvezetését. A 24 millió forintos munka zö­mével már készek a PVCSV emberei. Az új csatornarend­szer a dunakeszi szennyvízte­lepre csatlakozik. Ideiglenesen már megoldott a vízellátás, ám a vízmű épí­tése sem halogatható Szent- mártonkátán. Itt a munka fo­lyamatos, várhatóan jövő év végére vonulhatnak majd le a budaörsiek. Ceglédnek is több jut Vállaltak úgynevezett közü­leti munkát is. A vecsési Fe­rihegy Tsz megbízásából — 11 milliós költséggel — megépí­tették és át is adták a zöldség- feldolgozó üzem csatorna- és vízhálózatát. Az előrelátás, a folyamatos munka egy-egy településen, tetemes költségmegtakarítást jelenthet. Így láttak hozzá pél­dául a piliscsabai komplett községi vízmű létrehozásához. Szakaszosan épül és több éves nagyberuházás lesz. Zárjuk körképünket még egy jó hírrel: Cegléd vízellá­tásának javítására néhány hé­ten belül vizet ad egy nagy teljesítményű új mélyfúrású kút. Dodó Györgyi Mint egy írógép Kis számítógép Kisszámítógép gyártását kezdték meg a sárisápi Vj élet Termelőszövetkezetben. A szá­mítógépet az Alkalmazástech­nikai Tanácsadó Szolgálat fej­lesztette ki, a termelőszövet­kezet pedig bedolgozói rend­szerben — villamosmérnökök, elektronikai szakemberek közreműködésével —, állítja elő. A mindössze írógépnagy­ságú gép alkalmas többek kö­zött készletek nyilvántartásá­ra, adatfeldolgozásra, bér- számfejtésre, számlázásra, egyes technológiák optimali­zálásra és termelésirányításra. Az alapgép ára mindössze 34 ezer forint, s a megrendelő kívánságára változtatható programokkal is ellátják, és felszerelik egyenként 200 adat rögzítésére alkalmas tárolók­kal is. A Mickey—80 elneve­zésű számítógép sikerét mu­tatja, hogy a nullszéria első 25 darabja máris vevőre ta­lált, kórházak, oktatási intéz­mények, üzemek vásárolták meg. További piackutatás után jövőre már 300 kisszámítógé- pet gyártanak. Ha a bicskei templom ha­rangja ide hallatszik, eső lesz. Ha a nagykátai vonat dübör­gése kihallatszik, hideg jön. Ha a lovak patájának dobogá­sa behallik a bicskei köves útról, télies, de gyenge idő, nyáron eső jön... és így to­vább, sorakoznak egymás alá a mondatok. Itt nincs tévedés Ott állok a tanya falára ki­szögezett tábla előtt, mellettem Chmely Ödön. Hatalmas szál­fa termete, napszítta arca erőt, vidámságot sugároz. — A Meteorológiai Intézet vala­mennyi munkatársa ide jö­hetne tanulni — kopogtatja meg a táblát és nevet. — Mert itt nincs ám tévedés! A volt tulajdonos, akitől hat éve megvettem ezt a tanyát, leg­féltettebb kincsként rámhagyo­mányozta majd hatvan év megfigyeléseiből leszűrt ta­pasztalatait. Ha hiszi, ha nem, minden betűje igaz! Kisétálok a tornác szélére, körülnézek és mindent elhi­szek. Mert csak az eperfának támaszkodó Jawa motor, a gé- meskút káváján terpeszkedő motoros szivattyú jelzi az időt, egyébként teljességgel úgy érzem, valami csoda folytán visszapottyantam a múltba, vagy száz évet, ahol az öreg, földig hajló fűzfa alatt, mint múlt századbeli szemérmes kisasszonyok gubbasztanak az ódon fonott székek, a gémes- kút égbe nyúló karja mögött ott fehérük az ól, nádtetején pamacsokban zöldülő mohával, mellette a nyitott szérű, ben­ne a csöndes türelemmel ácsor­gó szekerek, telirakva illatos fahasábokkal, balra, pár mé­terre az istálló, még távolabb a földbe guggoló krumplisve­rem, annak sipkája is borzas nádtető, valamennyi épület fehérre meszelt falán régi-régi szerszámok, használati esz­közök és az egész tanyát kar­csú jegenyék, dús koronájú nyárfák ölelik körbe. Annyira elmerülök a látványban, hogy összerezzenek, amikor Chmely Ödön megszólal mellettem. — Ez az én büszkeségem, al­kotásom. Olyan rezervátumot próbáltam kialakítani, úgy élni benne, hogy közben meg­őrizzem eredeti szép égét, száz év alatt kiformálódott arcula­tát, hangulatát. — így első körbepillantásra is látszik, micsoda kincs gyűlt itt össze. Mikor, hogyan szü­letett ez a nem is gyűjtemény, nem is múzeum, inkább hami­A háztáji és kisegítő gazda­ságokban is előtérbe kerül az energiával való takarékosság, az olcsóbb energiahordozók felhasználása. A fólia alatti termelés, a broilerbaromfi-te- nyésztés jelentős mennyiségű energiát igényel, amit jelenleg többnyire olajtüzelésű beren­dezésekkel biztosítanak. Nép- gazdasági érdek, hogy a kis­sítatlan múltdarab, a maga tárgyi emlékeivel. — Igazában hat éve, amikor megvettem ezt a tanyát. Ak­kor úgy spekuláltam, ha nyugdíjba megyek, biztosan lesz időm végre befejezni, ami régóta foglalkoztat. Chmely Ödön harminchat évig a közművelődésben dol­gozott. Nógrád megyében mint ifjú népművelő kezdte pá­lyáját, onnét Ceglédre, majd Nagykátára került, ahol 1958- tól egészen ez év június 11-ig a művelődési központ igaz­gatója és egyben a községi pártalapszervezet titkára. Nem villa a vasvilla — Hogyan született? — folytatja Chmely Ödön kis tű­nődő szünet után. — Régre, if­jú koromra nyúlik vissza ér­deklődésem a nép múltbéli éle­te, hagyományai, művészete iránt. Annak idején a Tápió- menti Népi Együttest is én hoztam létre Dómján László­val, aki jelenleg is az együt­tes vezetője. De, jöjjön, azt hiszem nálam többet és izgal­masabban mesélnek a tár­gyak, melyek közül nem egyet itt-ott jártamban szemétdom­bokról szedtem össze, de so­kat úgy hoztak a községbeliek, ismerve szenvedélyemet és van néhány darabom, amit otthonról, a nagyanyám őriz­gette holmik közül kaptam, ritka kincsként. Elindulunk kényelmesen — teli kíváncsisággal — a gaz­dasági épületek között. Nem lehet felsorolni, lapokat töl­tene meg mindaz, amit a szisz- tematikus és megszállott mun­ka hosszú-hosszú évek alatt itt értékként fölhalmozott. A valahai istálló, most műhely, falán fölaggatva egymás mel­lett szép rendben lóvakarók, disznóvakarók, fagereblye, fa­borona, soroló, ökör járom és mé^ egy tucat, számomra is­meretlen rendeltetésű szer­szám. Amint nézelődöm, gyö­nyörködöm, vendéglátóm vi­dáman vizsgáztat is közben. — No, mit gondol, ez mi? — emel le a falról egy három­ágú szerszámot, amire én dia­dalmasan rá is vágom, vasvil­la, csak hát nincs szerencsém, mert ez bizony olyan eszköz, amivel a kútba esett holmikat halászták ki, és ha figyelme­sebb lettem volna, nem té­veszthettem volna össze a vasvillával, emennek a három ága ugyanis sokkal hosszabb és mélyebben begörbül. Ugyan­gazdaságok az egyre drágább olaj helyett más tüzelőanya­gok felhasználására térjenek át. Ehhez azonban nem állnak rendelkezésre a megfelelő tü­zelőberendezések. Ezért az Ipari, valamint a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisz­térium közös pályázatot hirde­tett a kisegítő és háztáji gaz­daságokban előnyösen alkal­mazható fűtőberendezések gyártására, amelyeknek hasz­nálatával az olajtüzelés gazda­ságosan helyettesíthető. A pá­lyázatot az ipari és mezőgaz­dasági üzemek, szövetkezetek, azok társulásai és a kisiparosok számára írták ki. Olyan 4500—6000 watt teljesítményű kályhákra, illetve kazánokra van szükség, amelyek egysze­rűen, könnyen kezelhetők, esetleg részegységekből is ösz- szeállíthatók. Fontos szem­pont, hogy a szilárd, illetve vegyestüzelésű kazánok ne le­gyenek érzékenyek a tüzelő­anyag változó minőségére — összetételére, és nagyságára —, s adjanak lehetőséget eset­leg különböző hulladékok hasznosítására is. A pályázaton — amelynek beküldési határideje július 31. —, csak bemutatható gyárt­mányokkal lehet részt venni. A legsikeresebb konstrukciók sorozatgyártásához, a műszaki feltételek megteremtéséhez, a pályázat kiírói támogatást ad­nak. így megjártam a fészerben ál­ló fa gyerekkocsival is, mert mint kiderült, a múlt század­ban ilyen kis négykerekű tá­kolmányon szállították a jár­ni nem tudó beteget a dok­torhoz. De van itt disznópör- zsölő, eke, borona, szövőszék, amin hosszú, téli estéken a ta­nyai asszonyok pokrócaikat szőtték, kétágú vízhordó, régi- • régi katonaláda, szakajtó, két szekér. — Most jöjjön, valami egé­szen mást mutatok. — És mé­lyen meghajolva belép az ala­csony ajtón a műhelybe, én utána. Fölmutat a fagerendás mennyezet biztonságos zugá­ban megbújó három fecske- fészekre, aztán benyúl az egyikbe, és tenyerén már mu­tatja is felém az apró kis toll- gombócot. — Mert ez az én ta­nyám valódi rezervátum, nem­csak a tárgyakat, az eszközö­ket gyűjtöm, őrzöm féltéke­nyen, de együtt lakom ba­rátságban minden élőlénnyel, ami valaha is a tanyához tar­tozott. Látja, milyen nyugodt — simítja végig gyengéden az apró fiókát —, ismer, de is­mernek a szülők is. Hajnal­ban az első utam ide vezet, mikor meghallják lépteimet, előbújnak, és jó reggelt kívá­nunk egymásnak. Van nyolc szürke, pislogó szemű bag­lyom is, a fészer alatt ta­nyáznak. Esténként, amikor a fűzfa alatt üldögélek a felesé­gemmel, sorra kiülnek, kuvi- kolnak, sziszegnek. Rengeteg magnófelvételt is készítettem már madaraim énekéről, húsz­fajta él itt a környezetünk­ben. A műhely hűvöséből kilép­ve, visszaindulunk a lakóépü­let felé. A néma múlt varázsa — Tudja, hogy ezen a száz­éves épületen jóformán sem­mit sem kellett javítani? A plafongerendák sértetlenek, ezek a vert falak olyan masz- szívak, mint a kő — kopogtat végig rajtuk büszkén, miköz­ben belépünk a kinti forróság után jólesően hideg, félhomá­lyos első helyiségbe. — Ez az én legénytanyám — mutat körül házigazdám. Múzeumba való, szebbnél szebb tárgy sorakozik itt is, a petróleumlámpáktól, a faládi­kóktól a bútorokig, a falon pedig egy egész késgyűjtemény. — Ezt nézze! Ez az egyik legkedvesebb darabom. Sok­szor veszem a kezembe, és nézegetem tűnődve elvékonyo­dott, kicsorbult élét, amit az idő koptatott így el. — Hány éves lehet? — Több mint száz. A leg­több kés, amit itt lát, a vala­ha híres jászberényi köszörű­sök munkája. Tudja, hány éj­szaka figyelem csöndben eze­ket a tárgyakat? Ilyenkor szinte elborít a néma múlt varázsa. Ha ezek a kések be­szélni tudnának, ezek a ko- lompok egyszer itt a fejemnél megszólalnának — és Chmely Ödön hirtelen megrázza előbb az egyiket, aztán a másikat. A juhnyáj kolompja rekedtes mély, a tehénkolomp éles, vi­lágos hangja hosszan zeng a csöndes szobában. Fanyarédes akácbor Felejthetetlen volt a Chmely- tanyán eltöltött nap. Több volt és más, amit ott láttam, mint egy megszállott, szen­vedélyes gyűjtő hobbytanyá- ja, a tárgyaknak, eszközök­nek múltból a jelenbe át­mentett, megőrzött gazdag gyűjteménye ez. A tanya nem­csak a múlt őrzője, hanem visszahódítása az ember és természet közös harmóniájá­nak. Vendéglátóm a búcsúzásnál, kerek fatálcán két aranyló itallal teli borospoharat tett az asztalra. Az egyiket át­nyújtotta, a másikat felém emelte. Furcsán illatos, fa­nyarédes ital volt a pohár­ban. Chmely elmagyarázta: ősrégi szokás volt errefelé, hogy a tanyai ember bort készített az akác fürtös virágából. Csak maguknak, eladásra soha, és csak a jó bará.ot kínálták ez­zel köszöntésképpen. S. Horváth Kiár» Partoldalon és víz alatt A Holtfoki öntözőcsatornán | kisgépeit a vízügyi igazgatósá- mutatták be a nyugatnémet | gok, társulások és közúti igaz- Mulag vállalat töltésrézsű-ka- | gatóságok szakembereinek és száló és csatorna-karbantartó I az érdeklődőknek. Az ötletes berendezés munka közben Az üszőkasza, alkalmas a víz alatti növényzet és a partoldal kaszá­lására Hétköznapi üvegestánc Élelmes suhancok, talpraesett fiúk összeszedegetik a stran­don a szerteszét szórt üres üvegeket, s viszik beváltani: nem csekély összeg üti a markukat. Ráérős, öreg barátok ugyanezt művelik népligetekben és szabadtéri ünnepségeken. Végtére is olyan ez, mintha kétforintosokért hajolnának le, bújnának pad alá, vagy bokrok közé. Hiába: az üres üveg pénzt ér, s egy szatyornyi, különösen fizetés előtti napon, hallatlan gazdagság. Természetesen nem mindegyik és nem mindenhol. Kitalálták már azokat az élelmiszerüzleteket, ahová üres üvegeket bevinni, enyhén szólva, szentségtörés, sőt kitalálták azokat a bonyolult szabályokat is, amelyek az üveg és üveg közötti diszkriminációt hivatottak szolgálni. Mindez azonban egy háziasszony gyakorla­tában: a boltba cipelt üvegek felét, mint vissza nem váltottat (magyarul: értéktelent) immár cipelheti hazafelé is. Cipelte is, sokáig, nagyon sokáig, mindaddig, míg az ABC-k és a közértek előtt meg nem jelentek azok a bizonyos Carbák — fehér üveg — színes üveg feliratokkal. Az ötlet zseniális, és kitalálója, a MÉH ekképp okoskodhatott: az üzletben felbosszantott vásárlók­nak aligha van kedve haza is vinni a vissza nem váltott üve­geket. Kedve? Legszívesebben a földhöz vágná valamennyit, ám ekkor megpillantja az üveggyűjtő konténert... Nos, bizonyára így van: megpillantja, elszáll a mérge, s a haszontalan üvegeket a fehér vagy a színes lyukba dobja. Igen helyesen, hiszen a bedobott üveget nagyszerűen lehet majd hasznosítani. Nem véletlen, hoev ennek az értéknek a megmentésére a MÉH fáradságot és költséget nem kímélve, a drága gyűjtőberendezések százait helyezte el megyeszerte is. De ha így van... Ila az a sok-sok vissza nem váltott üveg ennyire hasznos, akkor ... Nos, akkor miért nem váltják visz- sza? S miért nem fizetik vissza a betéteket? Magyar Éva Tervezzenek kazánokat Gazdaságosabb fűtés

Next

/
Oldalképek
Tartalom