Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-31 / 178. szám
Borítékok távirathoz A dányi Magvető Termelőszövetkezet kókai papírüzemében többek között dísztáviratokhoz készítenek borítékokat. A képen: Németh Mihályné, Juhos Lászlóné és Koncz Józseíné ragasztják a borítékokat. Naponta, egyenként 1300-1500-at készítenek Bene Mihály felvétele Ezúttal nem táncoltak A nagytarcsai Nemzetiségi Népi Együttes tizenkét tagja a közelmúltban Erdélyben járt. A három napig tartó túra során a táncosok ezúttal nem léptek fel, a kirándulás célja csupán Erdély gyönyörű tájainak, kulturális értékeinek megismerése volt. Balogh János, az együttes vezetőjé- í nek irányításával és kalauzolásával élményekben gazdag programot állítottak össze. Többek között jártak Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, bebarangolták a Hargitát, a Gyergyói-medencét, jártak Sütő András szülőfalujában Pusztakamaráson és megtekintették Tamási Áron szülőházát is. Nyári Galga Kupa Hármas elöntőt tartanak Megrendezték Galgamá- csán a Nyári Galga Kupa kispályás labdarúgótorna harmadik és negyedik fordulóját. Mint ismeretes, a csapatok oda-visszavágó alapon két mérkőzést játszanak, és így Jut tovább az egyik. Eredmények: AFIT-Aszód I. —AFIT-Aszód II., első mérkőzés: 7-4, visszavágó 4-3. összesítésben 11-7, így az T-es csapatuk jutott tovább. Do- monyi KSK öregfiúk I—Do- monyi KSK öregfiúk II: 1-3, 0-0, továbbjutott a Il-es csaS at. Iklad—Galgamáesai SE regfiúk—Galgamáesai Tsz SE ifi: 9-4, 9-4. így tehát 18-8- as gólkülönbségével, két győzelmével az Iklad Galgamá- csai öregfiúk jutott tovább. Hármas döntő alakult ki a továbbjutókból, s ugyancsak oda-vissza mérkőzésekkel döntik el, hogy ki nyeri a Nyári Galga Kupát. Mint ugyancsak hírül adtuk, tíz csapat indult a tornán, s korábban hétről hétre több mint százan játszottak. A díjkiosztó ünnepség augusztus 20-án egy kispályás labdarúgótorna keretében lesz. Eüü Mozi Csárdáskirálynő. Színes, magyar—NSZK operettfilm. Csak 4 órakor Honda-Iovag. Színes, szinkronizált japán kalandfilm, 6 és 8 órakor. LLOI Szombati jegyzet ■ ma A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM 1982. JÜLIUS 31., SZOMBAT Szihsmenfi Tsz Urins alapit teremtettek Miből, mikor, mennyit érdemes és szükséges termelni? Nagyon egyszerűen lefordítva ez lenne a sokat emlegetett termelésszerkezet egyik tontos kérdése. A dolog persze korántsem ilyen egyszerű, hiszen ha csak azt tekintenénk, hogy egy-egy ipari üzemnek mi éri meg, egy mezőgazdasági vállalatnak mi a kifizetődő, akkor roppant szűklátókörűén ítélkeznénk ebben. Nekünk ugyanis tekintettel kell lenni arra is: melyek a népgazdasági elvárások, olykor az exportkötelezettségek, vagy egyszerűen szólva, mit igényel közvetlen és távolabbi környezetünk. Még az exportban sem elég csupán arra gondolni manapság, hogy mennél több s jobb árut vigyünk ki, számít — a mennyiért kérdésén kívül az is —, hogy gyakran csak cserében kapunk meg valamit, olyat, amelyre magunknak is szüksége van. Kamillát szántásba? A mondottak miatt előbb- utóbb érdekessé válhat a töprengő, a közeli, s a távoli dolgokra egyaránt figyelő ember magatartása. Hiszen ma nemcsak egy ország gazdasága, ezen belül a vállalatok termékszerkezetének milyensége is figyelmet érdemelhet a közvéleményt alkotó emberekben. Szegényebb az, akit legalább elemi, tájékozódási fokon ez hidegen hagy. Sokan emlékeznek még rá, amikor a kerepestarcsai mezőgazdák egy nem mindennapi ötlettel álltak elő: gyenge, eróziónak kitett földjeinken termeljünk gyógynövényeket! Csak kevesen képzelték el abban az időben, hogy ezt komolyan is gondolják. Gyógynövényt? Egy hold földnél nagyobb területen? Kamillát szántott talajban? Hiszen annak előtte mindenki megszokta, hogy a kamilla és társai a rétek, ligetek nagyobb foltjaiban, legföljebb pár holdon teremnek, virítanak, aztán se közel, se távol nincs több, hogy kaszálni, gépen szárítani érdemes lenne. Ma persze már megszokott látvány mindez, s a több gazdaságból 1977-ben egyesült kerepestarcsai Szilasmenti Tsz elképzelhetetlen lenne a gyógy- és illóolajnövények nélkül. Termékszerkezetük talán legfontosabb alkotóelemei ezek: termékeik népszerűek, keresettek. De vajon azt, s annyit neveltek, dolgoztak-e fel, s csomagoltak, amennyit igényelt a piac. Egyebek közt erre is kereste a választ a minap a szilas- mentiek munkáját értékelve a járási pártbizottság, amely előtt Z. Molnár Mihály, a szövetkezet elnöke adott számot. Az elmúlt évek tennivalóit ebben a tekintetben az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i határozatával a külgazdasági és a termékszerkezet fejlesztéséről szóló feladatokkal vetették össze. Beruházást igénylő Ahogy az a szövetkezet elnökének beszámolójából is kiderült: alapjában véve jól sikerült felmérniük a téesz termelőhelyi adottságait, földrajzi, domborzati viszonyainak a gazdálkodásra gyakorolt hatáInduS a Gaiga-expedfció Két keréken furáról Ácsára Az idén hetedik alkalommal ülnek kerékpárjuk nyergébe a túrái úttörőcsapat tagjai, az ifjú gárdisták és ifivezetők, hogy tanáraik segítségével bejárják a Galga völgyét, s több mint ötvenen részt vegyenek a Galga-expe- díció munkájában. Hogy mi az expedíció célja, *zt a tábor vezetői évekkel »zelőtt megfogalmazták, de most is helyénvalónak tartják, s erre a nyári kalandozásra sem változtatták meg azt. — Célunk, hogy felkutassuk a Galga-vidék népi hagyományait, a történelmi múlt emlékeit, a szocialista építőmunka eredményeit és a pajtásokkal megismertessük az itt élő emberek életét, munkáját — mondja Takács Pál igazgatóhelyettes, táborparancsnok. — Egyidejűleg gondoskodunk az úttörőgárdisták módszertani képzéséről is. Nem kicsiny feladatra vállalkoztak azok a gyerekek, akik munkájukkal, magatartásukkal, érdeklődési körükkel kiérdemelték, hogy hétfőn reggel velünk együtt, Acsaújlak- ra, a Lapkiadó Vállalat üdülőiének Darkjában létesített sátortáborba utazzanak. Titkok napja Takács Pál kollégáival együtt a készülődés lázában ég. Terveznek, ötletet ötletre halmoznak, mert állítják, hogy ebben a táborban is lehet majd pihenni a pajtásoknak, de nem lehet olyan táborozó. aki unatkozik vagy semmittevéssel tölti idejét. Minden nap újabbnál újabb élményeket ígér. A tábor részletes programját átlapozva kiderül, hogy már az első napoknak is meglesz az izgalma, hiszen a megérkezés pillanatában valamennyi úttörő megfejtésre váró titkot kap a kezébe. És ezen nincs semmi csodálni- való, hiszen az első nap a Titkok napja, s a titokra sokan csak a délutáni acsai kutatómunka során akadnak rá. Lesz miről beszélni a nyitó tábortűz lángjai mellett. Jellemformáló erő Másnap — mivel ezt a napot a munkáról nevezték el — társadalmi munka és püspökhatvani kalandozás szerepel a programban. Szerdán tartják az Üttörőgárda napját. Csütörtököt a bátorságról nevezték el, s a napközben véghez vitt hősi tetteket este a tábortüzeknél mesélhetik a pajtások egymásnak. Pénteken korán indulnak, mert a Népművészet napján nagy utat járnak be. Ácsa— Verseg—Szécsény—Balassagyarmat—Ácsa az útvonal. Szombaton az úttörőrnunkás- őrök harci programjának keretében megostromolják, s ismerve a gyerekek lelkesedését, minden bizonnyal el is foglalják Csővár várának romjait, miközben sikeresen teljesítik a partizánpróba követelményeit is. Vasárnap délelőtt autóbusz- szal mennek Vácra, délután fürdenek a Bánki tóban, este pedig rókavadászaton vesznek részt. A második hét első munkanapján felfedezik Galgagyörköt és az itteni termelőszövetkezet segítségével megrendezik a Technika napját, amelynek keretében a mezőgazdasági munkát végző gépekkel ismerkednek. Kedden lesz az úttörőcsapat újságjának, az Űrszondának az ünnepe, s ekkor kerítenek sort a különböző sportágak versenyeinek döntőire, a szellemi vetélkedőkre és készülődnek a zárótábortűz sikeres megrendezésére. — Az augusztus 2-án nyíló táborból augusztus 11-én utazunk haza — , mondja Szarvas László újságíró, aki valamennyi expedíción ott volt, s egyetlen nyáron sem szűkölködött az ötletekben, s nem vonta ki magát a legkeményebb munkákból sem. — Az expedícióra való készülődés, az együtt töltött tíz nap, majd az élmények évközi feldolgozása minden évben jellemformáló erővel hatott a pajtásokra, erősítette bennük a szűkebb haza sze- retetét, ugyanakkor gondoskodtunk az internacionalista nevelésről is. r Elő népművészet — Utóbbi cél megvalósítását segíti az idén ' megrendezendő szolidaritási vásár. Az ötlet és a kivitelezés is egyszerű. A vásárra mindenki három eladni való tárgyat hoz. amelv lehet elsősorban saját készítésű játék, hímzés, esetleg már elolvasott, de még olvasásra alkalmas könyv és egyebek. A három-négy forintos tárgvakért, befolvt ösz- szeget eljuttatjuk a Szolidaritási Alap címére. Szarvas László szívesen mesélne a segédmotorosok tervezett akcióiról, az ezen a tájon élő népművészekről, a velük való találkozásról, aztán eszébe jut, hogy ő a felelős a partizánpróba forgatókönyvének elkészítéséért és bizony még néhány kellék hiányzik. Indul az MHSZ túrái szervezetéhez. Régebbi értékek — Sokan segítettek és segítenek. Adott pénzt a túrái Galgavidéke Áfész, a Kubai— Magyar Barátság Tsz, a tanács, az Országos Ifjúsági Bizottság — szól vissza az ajtóból. Láttam az előző táborok emlékeit megörökítő fényképek százait, a gyűjtések eredményét őrző filmszalagok sok-sok méterét. Láttam a táborozás örömeiben részt vett gyermekek kézzel írott és rajzolt naplóit. Hallgattam sokak visszaemlékezéseit. Ezekből és a táborban együtt eltöltött órákból ismerem az expedíció eddigi értékeit, s ezért kívánok az idén is jó munkát, szerencsés gyűjtést, sok-sok új barátot. Fercsik Mihály sát, s célul tűzték ki azt is, hogy az alaptevékenységhez csatlakozva, a feldolgozó üzemek termelését is fejlesztik. A legalább félkész, főképpen pedig a végtermék előállítására való orientáltság persze nem egyszerű, mert beruházásokat igénylő elhatározás volt. A dolog egy idő után úgymond kölcsönössé vált, mert ha már új feldolgozó üzemeket építettek, alakítottak ki, tökéletes, teljes kihasználásuk érdekében növelték a legtöbb gyógy- és illóolajnövény vetés- területét. Követelmény a minőség Eddig csak speciális ágazatukról szóltunk, s arról sem teljes részletességgel, csupán felvillantva törekvéseiket. Am, említést érdemel az is, hogy az elmúlt öt-hat évben igyekeztek más irányú kötelezettsé- geanek is megieielni. Az élelmiszer-előállító ágazaton kívül a gabonatermelésben, az állat- tenyésztésben, a gyümölcstermelésben, a fóliás zöldségek termelésében is figyelemre méltó eredményt produkáltak, legföljebb ezekről annyi híradás sem jött, mint a különleges kultúráikról. Azután kialakították a lakosság közvetlen ellátását segítő kereskedelmi, bányaművelési, építőipari és más szolgáltatóágazataikat is. A Szilasmenti Tsz esetére is igaz, követelmény, hogy a minőség javítására kel) s kellett törekedniük, de érdemes talán most megemlíteni azt is, hogy öt év alatt termelési értékük évente átlagosan 15,4, árbevételük majdnem 20 százalékkal emelkedett, míg termelési költségeik évi növekedése 17,6 százalék volt. Ezek mutatják, hogy — ha nem is sokkal —, de sikerült a termelékenységet is fokozni, miközben több termék hagyta el kapujukat évente. Nyereségük, ugyancsak átlagosan, évenként 14,4 %-kal növekedett, s mintegy 70 millió forint volt. Azt is elmondhatjuk, hogy tőkés exportjuk év- rő évre emelkedett: a dollár- bevételük öt év alatt mintegy 160 százalékkal nőtt. Töbhat terein Tény, hogy a Szilasmenti Tsz-ben a speciális növények teremtettek biztos alapokat a jövőhöz, azért mégis nagy a jelentősége hagyományos ágazataiknak: a szántóföldi növénytermelésnek, az állattenyésztésnek. S ha most úgy látják is — kissé pesszimisták —, hogy ez utóbbiakban nehezebben lépnek előbbre, a bizakodóknak, az őket biztatóknak kell igazat adnunk. Hiszen a föld termése, ennélfogva az állattenyésztés hozama is fokozható még. F. L Kerepestarcsa és környéke Új ügyelet A gödöllői városi-járási egyesített egészségügyi osztályról érkezett az a kedvező hír, hogy augusztus 2., hétfőtől kezdődően újabb központi orvosi ügyeletet indítanak. A Kerepestarcsa, Csömör, Mogyoród és Nagytarcsa lakosságát szolgáló ügyelet Kerepestarcsán, a Batthyány utca 4. szám alatt működik. Telefonja• Kerepestarcsa 22 és 634-444. Víz JZ inesünk a víz. Sose gon- dőltük azelőtt: milyen drága kincs?! Ma már az iskolások is kívülről fújják mindezt. Mi meg felnőttebbek legalábbis itt Gödöllőn — mintha elfelejtettük volna. El, hogy néhány éve kissé félve vártuk az ideihez hasonló kánikulai napokat. Elfelejtettük, hogy — a magunk érdekében — korlátozást kellett elrendelnie a tanácsnak a víz felhasználásában. Szándékosan használtam ezt a szót, mert nem egyszerűen a vízfogyasztást kellett csökkenteni, legalábbis nem abban az értelemben, hogy mérsékelni illett az emberi fogyasztásra, tisztálkodóéra kapott vizet. Sokkal inkább arról rendelkeztek, hogy a pazarlást csökkentsük, s a csúcsidőkben, a kánikulákban meggondoltan bánjunk a vízzel. A józan ész persze ma is azt diktálja, hogy — noha az ellátás javult — a vízzel mégis csínján bánjunk. Nincs szándékomban számokat felsorolni, hol, mikor, kinek mennyibe kerül egy liter, egy köbméter víz. Nem a lakosság által fizetett díjra gondolok! —, sokkal inkább azokra a tőlünk időben, térben távolabbinak érzett költségekre, amelyek a kutak fúrásából, a gépek karbantartási költségéiből, a víz továbbításának forintjaiból tevődnek össze. Azt gondolom, vagyunk már annyira tapasztaltak, tájékozottak, hogy belássuk: egy köbméter víz előállítási költsége nem annyi, mint az érte például a városban fi zetendő egy forint negyven fillér. Sokszorta több! Ki rakna csak arrébb egy köbméter, azaz egy tonna vizet másfél forintért, a mai napszámok mellett?? Gondoljunk bele! Így ha elégedetten állapíthatjuk is meg: jobb ma a vízellátás Gödöllőn vagy másutt, ez nem engedhet könnyelműségre, pazarlásra. Mert nemcsak a vízcsep- pek kopognak el olyankor a fölöslegesen locsolt kertben, gépkocsin, betonon, hanem a közvetlen kifizetettnél sokkal több forintunk, energiánk is vele hullik, pazar- lódik el. Meg kell találnunk i módját, hogy bizonyos hasz nosítási formákra más, ol esőbb vizet keressünk. Erre hívták fel a figyelmet nem régiben a járási pártbizott ságon is. S igazat lehet adni az ésszerű takarékosság mellett érvelőknek. Ugyan is az a víz, amellyel ma úgymond a tisztasági mun kálatokat, mint a gépkocsik és egyebek mosását elvégezzük, vagy a kertet locsoljuk, éppenséggel az igen drága anyagaink közé tartozik Van a víznek olcsóbb fajtája is. Ahol lehet, egyéb célokra fel kell fedeznünk a régi ásott, fúrt kutak vizét, az is sok mindenre megfelel. Tudom, nem ilyen egyszerű mindez. Ám, az is igaz, hogy a vízzel is előbb- utóbb meg kell tanulnunk gazdálkodni. Igaz. a nagy szavak korg mintha lejárt volna, de talán mégsem tűnik márnáinak, ha azt mondom: tulajdonképpen ott és azon kell takarékoskodni, ahol van mivel. Ha a drága vizet ott spóroljuk, ahol már adott — ezzel nemcsak saját pénztárcánkat kíméljük, áttételesen, hanem a vízmüvet, a népgazdaságot is tehermentesítjük az újabb és újabb literek, köbméterek előállításától, tisztításától. továbbításától. Ennek révén pedig több forint jut, vagy marad meg a még ellátatlan helységek, tájak ivóvizének előteremtésére. Azonnal nem érezzük egyszerűnek. iskolásnak, vagy éppen oktalannak ezt a magyarázatot. ha valóban belegondolunk ismét, miért, ilven nagy kincs az ivóvíz. JVo. lám, ismét rá lehetett jönni, hogy a vízügy, csakúgy mint sok minden más, nem néhányunké, hanem valódi közügy. Fehér István ISSN 0135—’957 (Gödöllői Hírlap)
