Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-28 / 175. szám
Nyelik a garatok Túriéba ömlik az új búza A Cegléd! Állami Tangazdaság (eldolgozó üzemébe sorra érkeznek az étkezési, a vetőmag- és a takarmányozásra való búzaszállitmányok. Ez utóbbit hatalmas Butler-tartályokban tárolják a feldolgozó üzemben. Nagykőrösről hozott gabonát, Ugi Rácz Ferenc szállítmányát öntik az elnyelő garatba. Apáti-Tóth Sándor felvételei A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 175. SZÄM 1982. JÚLIUS 28., SZERDA Két Gfííssokban dolgoznak Ä kánikulát észre sem vették Még jobb munkakörülmény keSiene Csak az egyik kemence működik a ceglédi téglagyárban. Hogy azt kihasználják, júniustól két műszakban dolgoznak itt. A nyerstéglát folyamatosan rakják a tűz alá. A kiégetéshez hét-nyolc nap szükséges, s utána láthatnak a kihordáshoz. Évente mintegy kilenc millió darabot gyártanak: kisméretűt, ikersejtet és B—30-as blokkot. Egész embert kíván A kereslet nagy, ennek többszörösét is értékesíteni tudnák. Régebben tizenkilenc millió darab volt az évi termelés, de létszámgond miatt ezt a szintet nem tudták tartani. Jelenleg is legalább még tizenöt munkásra lenne szükségük, köztük a nyersgyártáshoz öt nőre. A gépeket, a berendezéFaluház a Tó utcában Bilks kemence, füstös Gazdái a gyűjtők, ajándékozók konyha Az albertirsai kulturális napok keretében rendezett néprajzi-helytörténeti kiállítás mindannyiunk szívét megdobogtató színes és emlékekben gazdag képet tárt a látogatók elé tavaly tavasszal. Jóleső érzéssel, de némi meglepődéssel tapasztaltuk, hogy napjaink modernizáló lakáskultúrája mellett milyen elevenen és megbecsülésben részesítetten élnek igen sok családban még ma is az alberti-irsai népi kultúra emlékei. Méltó helyen Most már utólag megvalljuk: az akkori kiállítás rendezésével a tárgyi emlékek felkutatása mellett a múlt értékei iránti figyelem és* érdeklődés felébresztését, a néha-néha lekicsinylőén „parasztosnak” nevezett emlékek megszerettetését, és ezen keresztül a hozzájuk kötődő régi falusi élet megismertetését szerettük volna elérni. Hogy elképzeléseinket menynyiben sikerült megvalósítanunk, arról beszéljenek a kiállítás vendégkönyvébe írt sorok idézetei: „Múltunk felkutatása, megbecsülése tisztelet az ősöknek.” „Nagyon örülünk, hogy a régieket tiszteletben tartják és megemlékeznek róluk.” „Megható a hagyományok ilyen magas fokú tisztelete, gondos ápolása. Nagy szükség van erre — okulásul a fiataloknak is.” „Sokat tanultunk a kiállításból. Olyan eszközöket, használati tárgyakat ismertünk meg, melyekről eddig nem, vagy alig-aiig hallottunk. Nagyon szépen köszönjük a felnőtteknek, hogy lehetővé tették részünkre a kiállítás megtekintését." „Örömmel fedeztem fel édesanyám dolgos fonó-szövő készleteit, és a képen régi. nádtetős házunkat. melyben boldog gyerekkoromat töltöttem.” Köszönet mindazoknak, akik a kiállított tárgyaikat közrebocsátották.” „Egy állandó falumúzeum vagy tájház megnyitását javasoljuk, ahol ez a sok szép régiség méltó helyre találna!” A tsz vásárolta Csak kiemelt morzsák a számunkra is jóleső vélemények közül, ám olyanok, melyek mellett nem lehet szó nélkül elmennünk. Különösen az utolsóként idézett gondolat ismétlődik refrénszerűen: állandó helyet érdemelnének, ezt — írták sokan. Igen, ez így igaz. Úgy vélem: ezen a ponton egymásra talált a községi vezetők és a lakosság széles rétegeinek gondolata, közös akarata. A tavalyi elképzelések az idén a megvalósítás útjához értek. Az első lépést a Szabadság Termelőszövetkezet tagsága és vezetői már meg is tették. A régi falusi élet emlékeit őrző és bemutató faluház éietrehívására a Tó utcában házat vásároltak. Mint tudjuk, a Tó utca a község legrégibb utcája. Kicsit jelképesnek is tekintjük, hogy éppen ilyen régi utcában nézhetünk majd vissza — immár 270 esztendő távlatából — a községet újjátelepítő ősök sokszor küzdelmes, de mégis szép életére. A megnyíló faluház a maga egyszerű eredetiségével idézni kívánja a múltat. A szabadké- ményes konyha, a búboskemence, s a gerendás mennyezetű szobák évszázados szokás, életmód hangulatát keltik majd életre. A most vásárolt házat a tsz építészei az eredeti, régi formájába állítják vissza. A portán megtaláljuk majd az egykori falusi parasztudvar gazdasági melléképületeit is. Ily módon rövidesen rendelkezésünkre áll a ház és minden tartozéka. Ám az építményekhez kötődő tartalom, a falak közt zajló régi falusi életet jelentő belső berendezés elővarázsolása már a lakosság hozzájárulásától függ. Miként azt a tavalyi kiállításon sokan tették, most is az önkéntes hozzájárulásra, a berendezéshez szükséges tárgyak, használati eszközök felajánlására kérjük és buzdítjuk a szülőföldet, a régi Albertit és Irsát szerető lokálpatriótákat. Az egyszerű szénagyűjtő favillától, a gazdasági munkában használt szerszámokon át, a háztartások mindennapi eszközei mellett, a minden bizonynyal sok helyen ma is féltve őrzött, kincsként becsült házilag font és szőtt emlékekig gyűjtünk mindent, ami egy régi kétszoba-konyhás parasztházban fellelhető és használatos volt. Alapító tagok A faluház céljaira felajánlott tárgyak megőrzéséről és gondozásáról leltári felelősség mellett az azt üzemeltető intézmény gondoskodik. A tájház megteremtéséért dolgozók és az ajándékozók hozzájárulásuk következtében a kiállítóház alapító tagjai lesznek, s ugyanakkor a helyi néprajzi intézmény gazdáivá is válnak. Ez a tájház az egész faluközösségé lesz, hiszen valójában magunknak és utódainknak készítjük. Régi igazság, hogy történelme folyamán minden korosztály csak annyi és olyan megbecsülést remélhet utódaitól, amennyit elődeinek adni tudott. Nos, mi most, az elődök, őseink népi kultúrájának akarunk maradandó emléket állítani azzal a hittel, hogy megérdemlik azok, akik a történelmi időkben itt előttünk jártak. Ma még van mit a múltból összegyűjtenünk, de lehet, hogy holnap talán már késő lenne. Ezért fordulunk a község lakosságához, és bízunk benne, hogy a kezdeményezés megértő támogatásra talál. Szántó József seket így most csak részben tudják kihasználni. A szociális ellátottság a telepen megfelelő, ám a vezetők tudják, hogy még jobb munkakörülményeket kellene teremteni ahhoz, hogy valamivel vonzóbb legyen ez az egész embert kívánó, nehéz fizikai munka. Egyébként a munkafegyelem az utóbbi időben javult. Sóhajtva mondják azért: bár önfegyelme volna néhány embernek, vagy szeszes ital ne lenne. Az anyag minőségének javításával több ízben is próbálkoztak. Mint ahogy a megbízott üzemvezető, Horváth István elmondotta, előbb a bércéit dombokból, majd Abony- ból hoztak alapanyagot és keverték össze az ittenivel. De a próbagyártás eredményei, valamint a szállítás tetemes költsége miatt ezzel már felhagytak. A jelentkező eredmény nem volt olyan jó, hogy ez megérné. A téglagyárban áttértek az ötnapos munkahétre, ám, mivel a terméket a vásárlók szombatonként is keresik, sajátos körülményeikhez alkalmazkodva alakították ki ezt. A kemencénél délelőtt tevékenykedő műszak tagjai hétfőn kapják meg szabadnapjukat, akik pedig a nyers táblát formázzák, azok szombaton pihenhetnek. Ezt a formát előzetes felmérés alapján a dolgozókéval egyező vélemény alapján alakították ki. A törzsgárdából A kemencében, melyet német brikettel fűtenek, nyolcszáz— kilencszázötven Celsius-fok között váltakozik a hőmérséklet. A kánikula szinte meg sem kottyant most azoknak, akik a téglát be- és kihordják. Az ő munkaterületükön legalább ötven, de nem egy esetben hetven Celsius-fokot is mutat a hőmérő higanyszála. Azt hihetnék, hogy ez — legalábbis hosz- szabb távon — elviselhetetlen. Túrj László példája, aki huszonhét éve a gyár dolgozója, s már négyszer kapta meg a kiváló dolgozó minősítést, nem ezt igazolja. Persze, mint ahogyan ő is mondja, ez inkább ritkaság. — Bizony, a szervezetet alaposan próbára teszi ez a meleg. Sokan nem viselik el, az ide keveredő fiatalok nem maradnak meg sokáig. A hétsze- rhélyes brigádunkból ketten most is hiányoznak, ki tudja, hogy miért?... Nem leányálom, amit csinálunk, ráadásul ilyerfkor a kereset sincs összhangban nehéz munkánkkal. — Ugye, lassan három évtizede, hogy itt van? — Édesapám negyvenöt éves korában meghalt, öten voltunk testvérek. Kettén nem tudtunk elmenni, szakmát tanulni. az egyik én voltam. Állást kerestem és ide jöttem, itt ragadtam Gyerekkorom óta megszoktam már a körülményeket. a munkámat. A nyerstéglát hordom be. A pénzünk azért szerencsére, általában megvan. Már kezdetben is sokat tudtam segíteni a csalá domon A már kiégetett téglát egv műszakban hárman rakják ki a kemencéből. Ezek egvike Bimbó Béla. s ő is „öreg harcos” ebben a szakmában. — 1951-ben helyezkedtem el a gyárban. Közben hat évre el. mentem a MÁV-hoz fűtőnek, elsősorban azért, mert akkor télen még nem tudtak itt munkát adni nekünk. Amikor már folyamatosan mehetett a gyártás. visszajöttem. Ugyanis közben áttértek arra a módszerre, hogy nyerstéglából tartalékot képez a gyár' és így a kemence akkor is működhetett, amikor az alapanyagot a fagyos időjárás miatt nem lehetett külszíni fejtéssel előteremteni. Mtmkásvédelem — Tenyérvédőt, vagy védőkesztyűt használhatunk, hogy a meleg tégla ne égesse és ne koptassa el tenyerünkön a bőrt. Védőitalként szódavíz korlátlan mennyiségben rendelkezésünkre áll. Annyit iszunk belőle, amennyit csak akarunk. Sokszor igen jól esik. U. L. ismét közszemlén liftéi megnyíltait a bemutatók Ceglédi évszázadok Még márciusban villanyszerelési munkálatok kezdődtek a ceglédi Kossuth Múzeumban. A felújítás halaszthatatlanul szükséges volt. hiszen a századfordulón épült és eredetileg bank céljára készült épület már megöregedett. E héttől megint a szokott időben, hétfő kivételével naponta 10—18 óráig újból látható a Ceglédi évszázadok című kiállítás az emeleti teremben. Egyúttal ajánlják, hogy a múzeumba betérők nézzék meg az érdekes és tanulságos földszinti bemutatót is, valamint azt a mikrobemutatót, amely fotótörténeti dokumentációs értékekre hívja fel a figyelmet. Összefogással Autóparkoló a kórháznál Látogatási napon sok-sok gépkocsi torlódik össze Cegléden a Törteli úton. a kórház környékén. Bizony nehéz ilyenkor négykeréknyi helyet találni, s ráadásul a forgalmat is veszélyeztetik a szabálytalanul parkoló járműtulajdonosok. Ez az áldatlan állapot hosszú ideje r-tgszün- tetésre vár, s már tettek is lépéseket ebben az ügyben. A városi tanács szervezésében széles körű társadalmi munka indul, amely nyomán a kórházzal szemben lévő területen alakítanak ki egy tágas, a célnak megfelelő parkolóhelyet. A csatársor kevés gólt rúgott Lebecsülték a gyengébbet Ói edző a Ceglédi VSE-ben A megyei labdarúgó-bajnokságban szereplő Ceglédi VSE szakosztályának vezetősége az első öt hely egyikének megszerzését tűzte gélül, mely — a játékosokkal egyetértésben — reálisnak tűnt. A biztonságosabb védekezés mellett, a középpályások támogatásával, hatékony támadójátékot szerettek volna elérni, tudván, hogy a csapat leggyengébb része a csatársor. A bajnok Dunakeszitől az egy győzelemmel és egy döntetlennel három pontot szerzett a gárda. Pontokat vetlek el az élmezőny többi tagjától is. Ennek ellenére a Ceglédi VSE teljesítménye elmaradt a várttól, csak a hetedik helyen végzett a bajnokságban. Elsősorban azért, mert a gyengébbnek hit együttesek ellen nem szerepeltek a megfelelő eredményességgel. (Itthon csak egy pontot szereztek a végül kieső Gödöllő ellen.) A hetedik helyen — Mi okozta ezt a kétarcúságot? — kérdeztük Zátonyi László edzőtől. — A vezetésben nem sikerült az igazi közösségi munkát, az összhangot kialakítani, és nem tudtunk a gólerősségünkön javítani. Az idegenbeli szereplésünk lehetővé tehette volna legalább az ötödik helyet, de a hazai már nem, mert sokszor végeztünk döntetlenre. Ha sikerült egy vagy két gólt lőnünk — nem is egyszer a védők jóvoltából — azért kellett izgulnunk, hogy nehogy betaláljanak a mi kapunkba is, m"rt akkor már oda is lett a győzelem. — Néhány poszton nem kellett versengeni a csapatba kerülésért. Végig egy kapusunk volt. Előbb Kassai állt a hálónk előtt, majd amikor Csatból leigazoljuk, sérülése miatt Kassai kiállt a sorból Ez is gátal szabott a szakmai munkának Egyénileg teljes mér tékben csak Petrával lehettem e’égedett. Az általa vezérelt védelmünk játszott a legkiegyensúlyozottabban A gólok szerzésében is az élen járt — Mi várható a következőkben? — Ennek megítélése már nem az én feladatom, hiszen szerződésem lejárt, amit nem újítottam meg. A bajnoki év tapasztalata alapján azt elmondhatom, hogy a csapatban több van annál, amit most produkált. Jó felkészüléssel, nagyabb összefogással igazolhatják ezt a játékosok. Változott a vezetés Felkerestük a CVSE ügyvezető elnökét, Utassy Józsefet, s tőle kértünk felvilágosítást a szakosztály jelenlegi helyzetéről, terveikről. — A játékosállományban különösebb változások nem történtek, s nem is lesznek. Nyíregyházáról visszaigazoljuk a kapus Andrust, s még egy kapust szeretnénk idehozni. Ezenkívül — a környékbeli együttesekből — két mezőny- játékossal kívánunk erősíteni. Az egy év kihagyás után újra játszó Vágó Gyula végleg visz- szavonult. Július elején az elnökség őt bízta meg az edzői teendők ellátásával. A szakosztály vezetője, Simon István más irányú elfoglaltsága miatt felmentéséi kérte. Ezután a szakosztály elnöke Józsa István, a Lenin Termelőszövetkezet elnöke lett, helyetteséül Junó Ferencet választották. A hattagú intéző bizottság további tagjai: Kiss Péter, Kistamás Ferenc, Túréi Ferenc és Varga Gyula. — Mindent meg kell tennünk. hogy a város labdarúgásában a Vasutas is jelentősebb szerephez jusson. A megyei bajnokságban most is az első öt közé várjuk a fiúkat, melynek eléréséhez az 1932—83-as bajnok’ év versenykiírása számunkra kedvező: ezentúl minden csapatban két junior korú játékos szerepeltetése kötelező. Most teljes bizonysággal eldől. hogy edzőink milyen nevelőmunkát végeztek Ha jól dolgoztak, ez eredményességben is megmutatkozhat majd. ISSN 0133—250» (Ceglédi Hírlap)
