Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-28 / 175. szám

1982. JÚLIUS 28., SZERDA SS» ¥ xJíintm Nemzetközi tábor a szöiőtáblák közepén Jó itt, szép itt, csak hát a víz... Összesűrűsödött a hőség: húlyaghúzó napsugarak égetik vörösre a lányok s íiúk nya­kát, vállát, hátát, s hiába me­nekülnének árnyat adó iák alá * íáborozók, itt, a Pest megyei Pincegazdaság Tápió-Jászsági kerülete szőlőtábláin nincs egy árva gyümölcsfa sem. Csak végtelennek tűnő szőlősorok iramodnak a négy égtáj felé. Nyílegyenes léniájuk mellett hajladoznak — hajtást válo­gatnak, kötöznek, bújtatnak — a fiatalok, s közben kapkodják talpukat: a forró homokban percek alatt megfőne a tyúk­tojás is... Az önkéntes ifjúsági építő­táborok résztvevőinek „szen­vedése” jut osztályrészül a szelei „nemzetközi brigád” tagjainak is, ám a tizen- és huszonéves fiatalok Oda se neki! — igaz, különböző nyel­vű — felkiáltással tűrik a ká­nikula támadásait. Dallal, ne­vetéssel űzik a csendet, a vég­telen hőséget. Angol, német, lengyel, afrikaans nyelven énekelnek a távoli földrészek, közeli országok küldöttei, a nyolcvan táborlakó. Tizennégy országból Kecskeméti Lajos táborve­zető, a KISZ KB nemzetközi osztályának külső munkatár­sa: — Tizennégy országból nyolcvan fiatal érkezett juiius 1« -én, hogy részese lehessen a második nemzetközi építőtá­bornak itt, Tápiószele határá­ban — mondja a fiatalember, aki „civilben” a Budapesti Közlekedési Vállalat mérnöke. — Jöttek az NSZK-ból, Len­gyelországból, Skóciából, a Szovjetunióból. Franciaország­ból; de vannak itt namíbiai, dán, holland, finn, svéd, an­gol, NDK-beli, új-zélandi és — természetesen magyar — egyetemisták, középiskolai di­áitok is. — A tábor — melyet a Ma­gyar Ifjúság Országos Taná­csa s a KISZ KB nemzetközi osztálya szervezett és rendez, elsődleges célja, hogy adott vitaanyag keretében kidolgo­zott programokon ismertesse meg a szocialista Magyaror­szággal a különböző nemzetek ifjúsági szervezeteinek kül­dötteit — veszi át a szót Bon­csér Sándor, a táborvezetőség tagja, a Remix-vállalat fej­lesztési mérnöke. — Ebben az évben is konkrét vita köré csoportosítottuk a napi mun­ka utáni előadások, kulturá­lis programok témáit. Most két hétig a „Szolidaritás a na­míbiai néppel!” jelszó fémjelzi a tábor mindennapi tevékeny­ségét. A két fiatalember — Simon Gábor táborösszekötővel egye­temben — lelkesen mutatja a tizennégy nap eseménydú? programját tartalmazó vázla­tot. A teljesség igénye nélkül, íme: tábormegnyitó a SWAPO (Délnyugat-Afrikai Felszaba- dítási Szervezet) Ifjúsági Li­gája titkárának elnökletével; előadás a namíbiai nép küz­delméről, törekvéseiről; ma­gyar folklór együttes műsora; strandolás, üzem- és családlá­togatás. — A magyar családok láto­gatása különösen fontos moz­zanat a tábor életében — foly­tatja Kecskeméti Lajos. — La­kói, más és más nemzet fiai megismerhetik, hogyan, mi­lyen körülmények között él ma hazánkban egy dolgos csa­lád. Nem előre megbeszélt, inkább spontán „vendégeske­dés” ez, melynek során — hogy úgy mondjam — fehéren- feketén képet kap egy szá­mára idegen, magyar otthon­ról, házatájáról egy skót. egy nyugatnémet, vagy dán fiatal. A két hét során a táborla­kók eljutnak a tápiógyörgyei szociális otthonba éppúgy, mint a történelmi Észak-Ma- gyarország tájaira, s a Bala­ton mellé. Változatos, színes, sokrétű programok ezek, s közben nem hiányoznak maid a politikai fórumok, vita- és klubestek — s természetesen az esténkénti diszkó sem. El­végre a tábor lakói fiatal, élettel teli emberek ... S persze, a munka ... Mert , ugye, mégis csak építőtábor­ban vagyunk, ahol napi hat A melegben is folyik a szorgos munka órán át keményen dolgozik a szőlőtáblák soraiban a szőlőt soha nem látott svéd fiú épp­úgy, mint a lengyel, vagy a magyar kislány. Tűri a káni­kulát, a tikkasztó hőséget reg­geltől ebédig, ami rendesen egy óra körül „zajlik”. Maga a tábor — impozáns kőépület. Hálótermek, fürdő­szobák, ebédlő, pihenő várja- üdíti a délután már fáradt fia­talokat. S ha valakinek ked­ve támad, különféle sportot űzhet az udvari pályákon. Te­nisz, kosárlabda, pingpong — mindegyik sportágban akad most is jeleskedő, pattognak a labdák, buzdítják társaikat a szurkolók. Angolul, mert ez a tábor „hivatalos” nyelve... S vannak, akik hajlandók föláldozni azt a kis pihenő­időt, melyet az ebéd, s a mai politikai előadás között egyéb­ként társalgással töltenének el: hajlandók szót váltani a krónikással. Hat fiatal — megannyi nem­zet küldötte — piheg versenyt a tikkasztó melegben köröt­tem. Hol német, hol angol sza­vak, mondatok kerülnek jegy­zetfüzetembe, végül is — gyat­ra nyelvismeretem kimerült! — mint tolmács, két magyar fiatal siet segítségemre: Lip­tai Bea és Bokor Tamás. Szőke és barna, magas és alacsony, fehér- és feketebőrű fiatalok vallanak a táborról, a programokról, szólnak önma­gukról, életükről. Egy kivéte­lével valamennyien először járnak most hazánkban. Kellemes benyomások Jens Cartensen, a nemzet­közi tábor nemzetközi vezető­ségének egyik tagja az NSZK- ból érkezett. Huszonhárom (éves, Oberhausenben lakik s az egyik otthani baloldali szervezet szociális előadója. — Noha először vagyok Ma­gyarországon, sokat tudok az önök hazájáról — mondja a szőke, szimpatikus fiatalem­ber. — S nemcsak azt. hogy milyen gazdasági és politikai tömb tagja; ismerem társadal­mi összetételét, gazdaságát, a magyar emberek alkotókészsé­gét. Mégis meglepett, milyen udvariasak, előzékenyek a magyarok. Utcán, metróban, akárhol. A tábor? Nos, kitű­nően szervezett, sokszínű kö­zösségbe kerültem, s az itt ta­pasztaltakat minden bizony­nyal hasznosítom majd ott­honi munkám során. Bozvena Zwirska, a húsz­éves lengyel kislány szin­tén először jár hazánkban. — Örömmel jöttem Magyar- országra. Köztudott, hogy a lengyel és a magyar nép év­századok óta testvéri barát­ságban él egymással, s ezt én is nap, mint nap tapasztal­tam. A munka kissé unalmas, de azt hiszem, ezért a káni­kula a felelős ... Kétméteres óriás veszi át a szót: James Morrice, a 23 éves skót fiatalember. Hátközépig érő, hosszú haját copfba fon­ta, hogy — úgymond — keve­sebb legyen a feje körül a meleg takaró. — Én nem tudok mást mon­dani: remekül érzem magam. A tábor szervezői jelesre vizs­gáztak, s azt hiszem, ez nem olyasféle „kirakatpolitikai” fogás a magyar ifjúsági veze­tők részéről. Jól felkészült előadók jönnek közénk, nekem az eddigiek közül különösen Lábodt László (az MSZMP KB nemzetközi osztályának mun­katársa — a szerk.) előadása tetszett. Szavai nyomán valós képet kaptam a szocialista Magyarországról. Hiányzik a tenger Két, egymástól szinte elvá­laszthatatlan szőke kislány — a dán Pia Kristensen s a hol­land Fransje Lückek — egy­más szavába vágva sorolja: jó itt, szép itt, csak hát a víz ... az nagyon hiányzik. A tender, a folyók s esténként az a sós. hűvös levegő, mely oly hamar álomba ringatja az embere­ket ... A namíbiai Rosalia Sha- nyengana, ez az ébenfekete bőrű szépség viszont éppen az afrikai klímát hiányolja. Igaz, némiképpen hozzászokott már mediterrán éghajlatunkhoz — három éve él hazánkban —, dehát, úgymond, a szülőföld varázsa pótolhatatlan. Besze Imre Mindkét félnek hasznos Célszerű és takarékos lakásfűtés Szerződés a távfűtőkkel Mindent időben kell kezde­ni. Ezt a nézetet vallják a fű­tési idényre készülő Váci Vá­rosgazdálkodási Vállalat veze­tői is. Ezzel kapcsolatban nem­rég küldték ki a távfűtéses la­kások tulajdonosaival kötendő szolgáltatói szerződések pél­dányait. Ezek néhány pontja a fogyasztók szerint magyará­zatra szorul. Kérdéseinkkel felkerestük Sasvári Józsefnél, a váci vállalat főkönyvelőjét, aki így nyilatkozott: Szigorú takarékosság — Tizennyolcezer embert foglalkoztat, hogy a lakások­ban milyen a .megfelelő” hő­mérséklet. A 2/1966. NIM. szá­mú rendelet szabályozza a la­kóépületek és más bérbeadott épületek távhő- és melegvíz- ellátását. Az alaprendelet egyik paragrafusa kimondja: „Távhőellátási berendezés út­ján nyújtott fűtési szolgálta­tás esetében az év október hó 15. napja és a következő év áp­rilis 15. napja közötti időben (fűtési idényben) úgy kell fű­teni, hogy az emberi tartóz­kodás céljára szolgáló fűtött helyiségek belső hőmérséklete naponta 8—20 óra között átla­gosan legalább plusz 20 fok le­gyen,” — Mi történik ha a lakások­ban 20 foknál több a hőmér­séklet? — A vállalat részére az egy légköbméter 20 fokosra való felfűtéséhez szükséges hőt kö­telező érvénnyel az Országos Energiagazdálkodási Hivatal határozza meg. Az energiával való szigorú takarékosság miatt ezt éves átlagban túllép­ni nem szabad, mert ezzel nép- gazdasági érdeket sértenénk. A 20 foknál magasabb belső hő­mérséklet biztosítása esetén az előírt norma betartása lehe­tetlenné válik. — A szolgáltatói szerződés foglalkozik a szakaszos fűtés- és melegvíz-szolgáltatással. Az egyik pontja kimondja, hogy a szolgáltató felügyeleti szerve a fűtést illetve a melegvíz-szol­gáltatást közérdekből megha­tározott időtartamra korlátoz­hatja. Mit jelent ez? 20 fok alatt nem lehet — A legkörültekintőbb nyá­ri karbantartás mellett is elő­fordulhat váratlan üzemzavar, amelynek elhárításáig a me­legvíz-szolgáltatást korlátozni kell. Esetenként rendkívüli hi­degben a normánál magasabb hőmennyiséget kel) felhasznál­ni a megfelelő beiső hőmérsék­let biztosításához. Ahhoz, hogy éves átlagban energiafelhasz­nálásunk az eioírás szerint történjék, szükséges, l ogy eny­hébb időjárás eseten szakaszo san üzemeljen a fűtőmű. Tér mészetesen ilyenkor sem for­dulhat elő. hogy a belső hő­mérséklet 20 fok alá süllyed­jen. — Többen kérdezték: mit kell tennie a fogyasztónak, hogy a lakás fűtőberendezése állandóan üzemképes marad­jon? — Amennyiben a fűtőberen­dezések nem megfelelően mű­ködnek azt be kell jelentenie a vállalatnál, s lehetővé kell tennie, hogy a vállalat szak­emberei a munkát elvégezhes­sék. Pótlás — leszerelés — Milyen munkákat végez­het el maga a fogyasztó a fű­tőberendezéseken? — Kizárólag a szolgáltató előzetes hozzájárulásával he­lyezheti vagy alakíthatja át, illetőleg bővítheti a meglevő fogyasztói vezetéket és beren­dezést. A fogyasztónak a mun­ka elvégzéséhez a szolgáltató hozzájárulásán kívül a tulaj­donos hozzájárulását is meg kell szereznie. Ez elsősorban állami lakásoknál lényeges. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy amennyiben az Országos Építésügyi Szabályzatban meg­határozottól szükségtelenül el­térően helyeznek üzembe fűtő­testet a lakásban, úgy a tulaj­donos (állami lakások esetében a VGV) a felesleges fűtőteste­ket az érdekelt fogyasztó hoz­zájárulása nélkül leszerelheti. Amennyiben viszont a szüksé­gesnél kevesebb a fűtőtest, a tulajdonos a pótlásról köteles gondoskodni. Egyébként egy légköbméter fűtésének önkölt­sége 85 forint 50 fillér évente, amelyből 1982. április 16-tól a lakó 23 forint 40 fillért fizet, tehát a különbözetet az állam magára vállalja. Nagy Péter János Gcmbó Pál A közügyeknél jobban csak a ma­gánügyek érdeklik az embereket. A köz dolgainak ugyanis két olyan jellegzetességük is van, ami mérsékelt szinten tartja érzelmi reagálásainkat. Az egyik az, hogy óriási bőségben özön­lenek a róluk szóló információk. Nagy belőlük a kínálat — ki állna sorba ér­tük? Gazdasági helyzetünk rossz. ezt szóban és írásban folyvást megvilágít­juk, vagyis inkább elrejtjük kolumnás cikkek és félórás beszédek áradatában. Mindegy — tudjuk. Na és? Segíthetünk rajta? Hogyne, ha jobban dolgozunk. Ki-ki igyekszik is immár, ha nem is jobban dolgozni, de úgy, hogy többet keressen. Másik sajátosságuk a köz­ügyeknek pedig az, hogy mindnyájunk­ra vonatkoznak. Drágább a kávé, a benzin? Igen, de mindenkinek az. Nem személyes dolog ez kérem; kicsit bosz- szankodom, elcsevegek róla sorstársaim­mal, akárcsak kardcsapatunk világbaj­nokságáról, avagy a záporról, mely mindnyájunkat ér, de nem késztet ön­vizsgálatra. A magánügyek viszont igen. Ahogy mások élnek, az önvizsgálati mérce. Jobban? Akkor én hátrább vagyok. Rosszabbul? Akkor én előbbre tartok. Így? Úgy? Amúgy? Ejnye, ejnye! Mér­legelhetem, elítélhetem, követhetem, mindennapos érintkezéseimben tekintet­be vehetem, eltársaloghatok róla. Há­nyán tudják pontosan, mit tanított Szókratész, Giordano Bruno? És hányán, hogy az előbbi kiitta a büröklevet, az utóbbi vállalta a máglyát. Az anyját! Minden tiszteletem az övé; na, és mit ért el vele, én bizony inkább megkér­deztem volna, mit tanítsak, hogy oké legyen; kíváncsi vagyok, mit csinált a családjuk, tisztára férfi felelőtlenség így megszökni a kötelezettségektől, sze­gény Xantippe. Mi a helyzet viszont a magánügyek­kel? Azoknak mindig is meg voltak, meg lesznek a maga fórumai, de köz­ben bizony figyelemre méltóan változ­nak. A fő funkció természetesen a pletykáknak jutott. A kis falusi közös­ségek viszonyai között a mérce amúgy eléggé szilárd volt, csak a híreket les­ték. „Hallottad? A Lola csalja a fuva­rost Turriduval.” „Ujjé. szegény San- tuzza!” „Az semmi, ha Alfio megharap­ja Turridu fülét, vér fog folyni!” És folyt. És a kisközösség elítélte a dolgot, máig opera... De régen a nagyurak magánügyei is a pletyka szárnyaira szálltak. Itt-ott kissé színezve a ténye­ket, de általános érdeklődést keltve: „képzeld, az a fránya román fejedelem, az izé, no, a Drakula, ha jól mondom, vért szív, azzal táplálkozik.” „Nem azért mondom, de a Báthory úrnő, az Erzsiké, tudod, szűzlányok vérében für­dik, hogy a szépségét megőrizze. Hon­nan vesz annyi szüzet?!” Hiszen a múlttal való példálózással nem akarom én azt mondani, hogy a pletykának ma már nincs meg a maga tisztes szerepe, de mégis a városiaso­dás, meg általában a kicsiny közösségek akkora felduzzadása, hogy az már egye­nesen széthullás, olyan helyzetet te­remtett, amelyben kevesebbet tudunk a szomszédról, mint a pápa török me­rénylőjéről. A helyi közvélemény sem szilárd többé, egymás mellett lakik a munkásmozgalom veteránja és a disc- jockey klub lemezlovasa. Ma tehát az emberek érdeklődése a magánügyek iránt más formákat ölt. Ne legyen titok önök előtt; tulajdonképpen ezekről kí­vánok egy-két szót szólni, különösen a nálunk honosuló jelenségekről. Mert nyugaton más a dolog: legyünk őszinték: természetesebb. Minden plety­kalap, filmszínészek, királynők és tröszt­vezérek magánéletéről ki-ki értesülhet, ha másként nem, cáfolatokból. Példákat csak azért nem hozok fel, mert emelke­dett szellemű művészeti és irodalmi lap­jainkból megismerhetjük a nyugati csúcspletykákat... de a hazai közisme­rősök magánéletét nem! És éppen erről van szó; hiába látom, hogy X színész­nő szép, ha nem tudom, van-e férje, ha igen, csalja-e, és vajon a felszarva­zott tudja-e ezt, harap-e érte barátfület, vagy biszexuális krampusz? És Y mi­niszter? Igaz-e, hogy a gyereke nem ma­szek, hanem egyszerű tudományos ku­tató? A szegény, igazán szerezhetett volna neki a papa egy guberáló ipar- engedélyt, havi 30 000, nekem legyen mondva... És a megítélés! Az csak a cifra. Ha Y meztelenül fürdik, az er­kölcstelenség vagy haladó nudizmus? Ha Svédországban — mondják — össze­házasodhatnak egyneműek, vagy leg­alábbis csaknem, akkor nálunk baj-e, ha fiatal férfi megértő idősebb barát is­meretségét keresi apróhirdetésben? A hiány ily módon nálunk nyilván­való. Ám űr nem maradhat betöltetle­nül; ha a viszonyok nem kedveznek a társasoknak, ragadozás céljaira megje­lennek a vadmacskák, olyan hüzias kül­sejük van. Nálunk — a lehető legvicce- seooen mondom, ha valaki mégis ko­molyan veszi, magára vessen — tudo­mányos külsejű íenomének tűntek fel a privat dolgok vadászmezőin. Például: — Szexológusok. A pletykaanyag, amelyet közvetítenek, príma! Többnyi­re saját íeltáruikozások, van lány, aki szőrös, van fiú, aki előre mondja az áment — ám sajnos, a személyeit név­telenek, nem ismerjük őket, csak elvi értéke van a plerykanak. Viszont kiváló ertekeiések adódnak hozzá. — Szociológusok. Például a színlel­ten boldog szerelem példás pletyka­anyagát ismerjük; mellette minden vállalati takarítónő-brigád elszegyell- heli magát híresztelései szegényes volta miatt; am az értékeléshez nem ad út­mutatást. Jó-e szeretőket halmozni? Avagy nem? Illik-e? Nem-e? Tényleg siátusszimbólum-e, vagy ellenkezőleg, olcsó műanyag? A szociológus feltárja tapasztalatait — „ez van”, de a többi nem tartozik illetékességi körébe. (A statisztika tartozna — ámde behathat­juk, erről a tárgyról a számszerű ki­mutatás még megbízhatatlanabb len­ne. mint a jövedelmeké.) — Pszichológusok. Búskomor? Bol­dogtalan? Frusztrált? Hiszti? Felfuval- kodottnak tartják? Túldolgozott? Reny­he? Mindenre van panacea. Igen ám. de a közönség, melynek pletykaszomja meglehetősen kielégül, közben egyénen­ként tanácstalanná válik. Mert fruszt­rált, de vannak sikerélményei is, mert felfuvalkodott, de attól boldog. Min­den eset tehát n.üs, és bizonytalan a Valaha volt javasasszony, aki a személyt és viszonyait ismerte, bölcsebbet tudott sugallni, mint amennyit egy-egy tünet­re adott tudós tanács ér. (Mellesleg, a gyógyindítvány és megvalósíthatósága — kát dolog. Ha valaki túldolgozott, de mi a fenét csináljon, mert kell a pénz lakásra —, annak hiába mondják, hogy utazzon a Kanári-szigetekre és költöz­zön zöldövezetbe. Amerikában jobb embereknél kötelező a saját pszicholó­gus, de azért a válási .és öngyilkossági kimutatásokban még nálunk is előbbre állnak.) M indazonáltal én üdvözlöm a tudo­mány hiánypótló felvállalásait és biztatom is őt, ne veszítse kedvét, ha netán ingatagnak bizonyul a talaj, amelyre lépett; hiszen a tudomány ön­törvényűén legyűrhetetlen, az alkímia is kétniává, az asztronómia is asztroló­giává finomult. A magánügyek is meg­érdemlik, hogy privatológiai összefog­laló néven eljussanak ad astra — a csillagokig. *]ßßa(ganii(£iflelz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom