Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-27 / 174. szám
4 "xMüan 1982. JÚLIUS 27., KEDD Perbáli napok Kiállítás, vásár, Anna-bál Hintón és paripán utaznak körbe a perbáli gyerekek Halmágyi Péteir felvétele Tudományos igényű újdonságok Történelem és irodalom Vidám nyüzsgés a kicsiny falu főterén: színes sátrak utcái közt kíváncsi nézelődők sokasága, a forgók és körhinták tövében izgatottan várakozó gyerekhad, szurkolók csoportjai a céllövölde bódéi előtt, miközben elszánt művirágvadászok szerény sikerrel csetteg- tetik a légpuskákat. A hangulat, s a forgatag búcsúra utal, valójában azonban a Perbáli napok vidám kavalkádjának részese lehetett, aki a hétvégen ebbe a kisközségbe rán- dult. Gazdag program A rendezők derekasan kitettek magukért: a július 18- tól 26-ig tartó ünnepi napokat sok-sok érdekes programmal, igényes műsorral, zenével, tánccal és mulatsággal tették változatossá. Kezdődött a perbáli és a zsámbéki öregfiúk izgalmas labdarúgó mérkőzésével, amit két tárlat ünnepélyes megnyitása folytatott. A községben számos képző- és iparművész él: ők adták a kiállítás anyagát: Szalontai Éva textilművész függönyeit, Székely Orsolya üvegdíszeit és lámpáit, Szakály Judit és Bálint kerámiáit, Pátzay Mária festményeit, Sándor Antal és Bokody Lajos szobrait vagy Szumper Mihály ötvöstanuló ékszereit nagy-nagy érdeklődéssel nézegette a falu apraja- nagyja az általános iskolában. Ahol — egy szomszédos teremben — gyerekek rajzaiból, méghozzá Budajenő, Páty, Tök, Zsámbék és Perbál kisiskolásainak alkotásaiból is nyílt egy minitárlat. Járdansjzok S aki nem csak gyönyörködni, de vásárolni is akart, annak a Képcsarnok helybe hozva, háromszáz forintos és 10 ezres képeket részletfizetésre kínált műalikotásoikat. S ha nem is mindig műalkotásokat, de sokan kínáltak más portékákat a Hősök terén rendezett kirakodóvásáron. Itt festett tányérokat, ott makraKuíyakoraédia. Ahogy Bakonyinét megtestesítve Csala Zsuzsa belépett a színre a szombat esti Telepódiumban, már az első pillanatban ráhangolta a nézőt a Kutyakomédiára. Holott még kutya nem volt, csak pár perc múlva hangzott el a neve, aztán a saját hangja, s végül megjelent ő maga is, „aki” körül Bencsik Imre bohózata forgott. Jóllehet a kutya csak Ürügy volt, csak kiváltója mindannak a magatartásnak, ami a szereplőkben van. Daisy, az afgán agár szuka ugyanis státus szimbólumi mivoltában volt szereplője a játéknak (évekkel ezelőtt megszokhattuk már, hogy nálunk „a” státusszimbólum csakis kutya' lehet). Persze egy státusszimbólum is többféle értelmű — mindenkinek más. De végül is e funkciója folytán képvisel értéket mindenkinek. Már Bakonyiék lánya (Rátonyi Hajnal) is azért szerzi meg, mert ritka és drága — persze meg kell adni, ő mindemellett mint kutyát is szereti. Bakonyi számára viszont akkor jelent egyáltalán valamit — s Kabos László ezt is remekül kijátssza —, amikor rájön, hogy előmenetelének eszköze lehet, hiszen a főnöke épp ilyen fajta kölyköt keres. Az már csak természetes, hogy Keme- nes, a főnök (Harsányi Gábor) szintén a főnökének (Salamon: Balázs Péter), az ugyancsak a főnökének (Dömötör vezérigazgató: Horváth Gyula), pz megint csak a főnökének kíván kedvébe járni holmi előnyökért... S a négylábú Státusszimbólum itt felhőkarcolói egyenértékként tárcaszintre emelkedik — no, nem irodalmi, hanem miniszteriális társa szintje ez —, mert ilyen magasságban van a fő főnök, akitől irodaházmékat, amott faragott dísztárgyakat vásárolhatott ki-ki ízlése, vagy pénztárcája szerint, de akadt bőven a tarkabarka standokon és pavilonokban Matchbox és műanyag géppisztoly, léggömb és kaleidoszkóp is. Miként akadt szabadtéri szórakozás is bőven: a művelődési házban ifjúsági találkozó és diszkó, tréfás vetélkedő és gyermekfilm-vetítés váltakozott, s a térbe t orkolló járdán a gyerekek is szabad teret kaptak tehetségük és rajzkészségük kibontására: Jilg Enikő tavirózsás és bambusznádas tájképe vagy a zsámbéki Sal- lai Katalin aranyhidas, vitorlás Balatonja mellett a Limbó- hintó és a Hotel Mentol is megjelent az aszfalton csakúgy, mint az óvodás Máté Szabolcs krétarajzában a körhintás, forgós, céllövöldés helyszín. A művelődési házban Sajnos vasárnap délutánra beborult az ég, s a rajzokat a szabadtéri programokkal együtt elmosta az eső. Ám amit leépítési engedélyt várnak ennek fejében... A léggömb minél feljebb száll, annál nagyobbra püffed, mígnem szétpukkan. Szintúgy státusszimbólumunk, ami voltaképpen nincs is, mert amit mindenki továbbígér, az egy még meg sem csinált kutyakölyök. Ehhez elébb egy megfelelő afgán agár „úrnak” el kellene vennie Daisy szüzességét. De a parti nem akar összejönni. Mentségükre legyen mondva: erről nem a kutyák tehetnek, hanem Daisy gazdija, no meg a kutyafi hivatásszerűen fedeztető gazdája (Pintér öcsi: Szombathy Gyula), akit a kutyasétáltatást mellékállásban űző nyugdíjas tornatanár (Zahora: Agárdi Gábor) kerített. E kutyakomédiát Toklász, az autószerelő (Halász László) oldja meg: a miniszteriális férfiú ugyanis őneki akart kedvébe járni a kölyökkutyával. A Hét. Nem ily vidám témákról szólt mesterien vasárnap A Hét. Lipovecz Iván meginterjúvolta az NSZK külügyminiszterét. A kommentátor egy akupunktúrás gyógykezelő pontosságával vette tűhegyre az ellentmondó és neuralgikus pontokat Genscher válaszaiban a nyugat-keleti kapcsolatokat és a fegyverzetkorlátozást illetően. Aztán két keresztbe vágott, egymást erősítő drámai képsor következett: sci-fi film (A bolygók háborúja) képei váltakoztak a mai közel-keleti harcokéival. Megdöbbentő: mintha a mainak a folytatása, képzelt, de nagyon valóságos jövő veszedelemnek a fenyegetése lenne a sci-fi-beli. A jövő hadviselése? Igen, ez a jelen sorskérdése! Vannak, akik elkerülhetetlennek tartják, mert — ezt akarják. N. F. hetett, átmentettek a művelődési házba: itt tartotta meg Kemény Henrik, a népművészet mestere bábszínházi előadását Vitéz László címmel. Ugyanitt került sor a Spóra együttes country-koncertjére, valamint a Western címet viselő táncbemutatóra is. Az eseményekben gazdag nap, s ezzel a perbáli rendezvénysorozat hangulatos Anna- bállal zárult, S tegyük hozzá:' sikeresen, olyannyira, hogy jövőre is megrendezik. A budai hegyek lábánál meghúzódó kis község a környező települések érdeklődését és elismerését is kivívta, alighanem hagyományt teremtett. Két-két kötettel bővült a napokban az Akadémia Kiadó tudományos igényű történelmi és irodalomtörténeti újdonságainak köre. Ellenzéki, politikai mozgalmak a Tiszántúlon a harmincas években címmel jelent meg Tóth Gábor munkája, amely elsőként nyújt szinte teljes képet az országrész munkás—paraszt tömegeinek ellenzéki szervezkedéseiről az 1929—1939-es időszakban. Az önkormányzat Nyíregyházán a XVIII—XIX. században — Hársfalvi Péter könyve — az Értekezések a történeti tudományok köréből sorozatban látott napvilágot. A szerző — aki a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola főigazgató-helyettese — tanulmányában az elsők között foglalkozik behatóan városaink önkormányzatra irányuló törekvésének komplex történeti feltárásával is. Ady összes prózai müvei sorozatának ezúttal a XI. kötete készült el. Az 1913. január és 1918. december között megjelent újságcikkeket, tanulmányokat, feljegyzéseket tartalmazza. Láng József rendezte sajtó alá. Vajda János összes müveinek sorozata — a nagyobb költői művek, a szépprózai írások, a politikai röpiratok és a publicisztikai írások már megjelent kötetei után — a Levelezés című, kritikai kiadású kötettel gyarapodott. A sajtó alá rendező Boros Dezső jegyzeteiben azt írja, hogy Vajda János levelei híven tükrözik a költő mindennapi életének, sorsának alakulását, és a jelleméről, az egyéniségéről alkotott képünkhöz nyújtanak érdekes és értékes adalékot, ... Mert ez az őszinte ember és nyílt szívű poéta, amikor levelet ír, nem ismer se konvenciót, se álszemérmet, nem palástol semmit.. Vasárnap délután Marosvölgyi Lajos, Szentendre város tanácselnöke hivatalosan is bezárta a Szentendrei nyár idei eseménysorozatát. A városi tanács dísztermében megtartott ünnepség a SzentendKilenr kötetben A Átfogó művek Nagyszabású vállalkozásba kezdett a Szovjet Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézete és a Nauka kiadóvállalat: kilenc hatalmas kötetben jelenteti meg a világirodalom történetét, az irodalom kezdetétől századunk ötvenes éveinek kezdetéig. Az átfogó, nagyszabású munka a világirodalom történetének, folyamatainak ismertetésére vállalkozik. Halmágyi Péter felvétele rei Kamarazenekar k hangversenyével kezdődött. A Fenyő Gábor vezette együttes elsőként Farkas Ferenc Régi magyar táncok című művét játszotta, majd Vivaldi két hegedűs a-moll versenye csendült fel Bán Zsuzsanna és Szendi Emma közreműködésével. Ezt követően a városi tanács elnöke szólt a Szentendrei nyár hagyományairól, a Teátrum előadásairól, s az egyéb rendezvényekről. Átnyújtotta a végrehajtó bizottság által adományozott kitüntetéseket, amelyek a város közéletében kiemelkedő tevékenységet végző egyének és közösségek erkölcsi elismerését jelzik. Az idén tízen vehették át a Szentendrei nyár emlékplakett kitüntetést: Makláry László, a Szentendrei Teátrum zenei vezetője, Hűvösvölgyi Ildikó színművésznő, Benedek Miklós színművész, a Templomtéri sokadalom rendező kollektívája, Dániel Kornél, a Pest megyei Tanács V. B. művelődési osztályának főelőadója, Ala- dics Antal, a megyei művelődési központ munkatársa, a Régi zene stúdió, Horváth László, a GAMESZ szakmunkása, Vitovszky János rendőr őrnagy, valamint a városdekorációs tábor közössége. Oklevelet kapott: Maros Gábor színművész, a Pest megyei Múzeumok Igazgatóságának kiállításrendező csoportja, Horváth Anna, a Szabadtéri Falumúzeum, valamint Pistyur Jánosné és Kendeffy Judit, a megyei művelődési központ munkatársa. Ismét megkondul Zrínyi-harang Történeti múltunk különös hagyományát elevenítik fel Szigetvárott: megkondul ismét a legendás Zrínyi-harang. Minden szombat este — úgy, ahogyan valaha is volt — megszólal az öreg harang, emlékeztetve az 1566-os hősi várvédelemre, Zrínyi Miklósnak és katonáinak halálára. Hazánkban egyedülálló népi hagyomány ez. eredetét Lengyeltóti János helytörténész kutatta fel. Ma már nem lehet tudni: mikor született meg a Zrínyi- harangszó hagyománya, azaz az öreg harang ;zokatlan időpontban való megkondítása kései hírmondójául a várvédők hősi tettének, de a legöregebb szigetvári emberek is mint régi szokásra emlékeznek. A második világháború idején némult el a Zrínyi-harang. S zentendrén vasárnap nem készítettek gyorsmérleget. Nem is lett volna szerencsés, hiszen azzal, hogy a Szentendrei nyár eseménysorozata de facto befejeződött, még nem állt le a kulturális élet. Augusztusban újabb kiállítások nyílnak, a közönség továbbra is tódul a városba, s — többek között — világhírű hazai és külföldi előadókkal megrendezik a túlságosan is hivalkodó elnevezésű nemzetközi interdiszciplináris tudományos diákköri tanácskozást. A vasárnap esti Teátrum-előadást tönkretette az eső, s hiába vártak a színészek, a muzsikusok, nemkülönben a nézők a folytatásra, a búcsú ezúttal szomorúra sikeredett. Kár, mert különb csattanót érdemelt volna ez a négyhetes feltárulkozás, a vállalkozás mérete és hagyományai miatt is. Ezt nem azért jegyezzük meg, mert a Teátrum attrakciója, a Három a kislány nem kapott hízelgő kritikákat. Ezen nincs értelme lamentálni. Annál inkább észre kell vennünk azt, hogy az idei nyár vállalkozó kedvével felülmúlta az előzőeket. A XIX. országos nemzetiségi fesztivál résztvevői az egymás mellett élő kultúrák ösz- szetettségét dokumentálták. A nemzetiségi napok bemutatói a folytonosságot és a nyitottságot jelképezték. Az események nemcsak a szűkebb pátria, Pest megye nemzetiségek lakta falvait, községeit mozgatták meg, hanem az ország távolabbi részeiből is érkeztek érdekeltek. Özönlött a látogatók hada a világ minden tájáról. Kanadaiak, peruiak, lengyelek, svájciak, NDK- sok franciák távoztak elbűvölten, szívükben ennek a „beautiful” városnak az emlékeivel, látnivalóival. Az idei kínálatot nem lehet elfogultsággal szemlélni. A visszatérő és a tárgyilagosságra törekedő látogató azt is megállapíthatta, hogy a Templom téri sokadalom megújult. Nemcsak a kék-sárga sátrak jelentettek új színt, kulturáltabb bemutatkozási és árusítási lehetőséget a kismesterségek gyakorlóinak, hanem a város is önmagát adta. Történelmére hivatkozott, s maiságát sem rejtette véka alá. Ám a kettő közül hiányzott az összekötő kapocs, s emiatt akadhatnak kívánnivalók. Alighanem a jövő évi vállalkozás: Szentendre múltjának és jelenének közös megismerése pótolni fogja a város alaposabb körüljárását. Ehhez azonban arra van szükség, hogy mindenki egyformán magáénak érezze a hagyományok feltárását, megőrzését, megújítását. Az idén még érezhető volt: a rendezvények parttalan sodrában lényeges tartalmi kérdések sikkadtak el: egymást követték a megmozdulások, de azt már nem mindig sikerült kideríteni, hogy kikhez szólnak, milyen célt szolgálnak. Pedig könnyen lehetne ezen a parttalan- ságon segíteni. Nem a kívülállók nosztalgiája, hanem az együttérzők cselekvőkészsége mondatja ki velünk, hogy csak annyit szabad elvállalni, amennyit a város önerőből elbír. Nem elég csupán regisztrálni, ötletparádékat rendezni, miként az elhatározás sem jelent még megvalósítást. Jó lenne különbséget tenni rendezvény és rendezvény között, mert' mindegyik hangsúlyozása oda vezet, hogy nem lesz ember, néző, aki részt vegyen a programokon. Tagadhatatlan a rendezvények sokszínűsége, ám még nem kristályosodott ki, hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Olyan ez, mint a jó recept, de amikor a háziasszony hozzákezd a főzéshez, ez is édeskevésnek bizonyul. A jó étel, kínálat megvalósításához szívre is szükség van. Ez avatja különlegessé azt, amire bárki vállalkozik. Nos, Szentendrén az alapanyagokkal nincs baj. A részletek közötti összefüggések tisztázatlanok. Nagyobb mértéktartásra lenne szükség, s kevesebbet engedni az alkalom szülte ötleteknek. Ezek miatt félő, hogy önmagát mutogató produkcióvá válik a nyár, s éppen azok rekesztődnek ki belőle, akik létét, működését akarják; a helybeliek. Határozottabb elképzelésekkel, az erők koncentrálásával, kevesebb improvizálással lehet csak a kifogások ellen védekezni. Példa erre a propaganda megoldatlansága. Bár a város különböző pontjain — a HÉV- állomástól a nagyobb parkírozókig — ötletes hirdetőtáblákat helyeztek el, a másutt lakók még most sem tudják, hogy egy- egy hét végén mi történik Szentendrén. Aligha lehet szerencsés a véletlenre bízni a látogatók áramlását, mozgását. Igényesebb tájékoztatással maradandóbbat, emlékezetesebbet mutathatna fel a város. A négy hét ötvennél több rendezvényével tarka volt. ám akadtak üresjáratok, amikor a látogatók nem tudták, mit kezdjenek magukkal. Nagyobb áttekintésre, több tudatosságra lenne szükség a programok kialakításakor is. Végül is a városnak kell eldöntenie: adott helyzetben mire vállalkozik. K ár tagadni: különbséget tehetünk rendezvény és rendezvény között. Ám az összhangteremtés esztendős munka, nem kampányfeladat. Az idei nyár érzékelteti, hogy erjedés kezdődött a rendezők. szervezők szemléletében. Nem elégednek meg egy-egy kiugró teljesítménnyel, a Szentendrei nyarat egészként kívánják kezelni. Kívánságuk csak az lehet, hogy az érdekeltek tartsák meg törekvésüket, a továbbiakban is töretlen legyen akarásuk. Még be sem fejeződött a nyár, de már most érdemes azon elmélkedni, miként mutassa be magát Szentendre 1983-ban. Molnár Zsolt T. I. Összekötni jelent s múltat iTv-FIGYRI,ŐH Véget ért a Szentendrei nyár Hűvösvölgyi Ildikó színművésznőnek a Három a kislányban nyújtott sikeres alakításáért Marosvölgyi Lajos tanácselnök adta át a Szentendrei nyár emlékplakettjét.
