Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-24 / 172. szám
Válaszol az illetékes Mindennapos kenyértörések? Az égett kenyeret az állatokkal etetik meg Aratás idején kenyérről beszélni — természetes dolog. Nem természetes viszont, hogy a kenyér bosszúságok, bajok, indulatok forrása legyen. S nem megnyugtató, hogy a minőség és az ellátás körüli gondok miatt tollat kell ragadnia egy vásárlónak ... Burján Zsig- mondné monori, Luxemburg utcai olvasónk azonban erre az elhatározásra jutott: „Szeretném tudni, hogy a válaszokon túl, mikor születik konkrét intézkedés a pontos szállítás és tisztaság érdekében” — irta lapunk csütörtöki számában közölt levelében. Akkor megígértük, hogy ezt a kér-, dést mi is föltesszük az illetékeseknek. Kora reggel, az éjszakai és a nappalos műszak váltásának idejében jártunk az Észak- Pest megyei Sütőipari Vállalat monori üzemében. /. Kint ilyenkor még kellemes a levegő. A pékség mintaboltjának Ady Endre úti bejárata előtt hosszú sor kígyózik. Általában idős emberek, vagy otthon dolgozó nők várakoznak türelemmel. Szerintük — megéri. Itt mindig meleg és friss kenyeret kapnak. És a többi vásárló? — Azt tervezem, hogy áttörjük a szakbolt falát az üzem felől, s közvetlenül onnan egy kocsiról adnánk be a kenyeret — magyarázza az előbbi látvány kapcsán Varga Béla, a pékség vezetője. — Nem kellene esőben, porban itt, az udvaron, az utcán keresztül tolni... Bent a rampa mögötti tágas helyiségben fürge kezű asszonyok válogatják, számolják az illatos kenyeret. A sarokban egy mázsára dobják az égette- ket. — Van néhány állandó-partnerünk, akik elszállítják az állatoknak — mondja Varga Béla, miközben oz alagútkemen- céhez kalauzol. — Mi a technológiai sorrenddel épp ellenkezőleg haladunk. A kemence szájában egymás után bukkannak fel a forró, egykilós kenyerek. Amolyan dróthálószerű — neccnek mondják — szalagon érkeznek, Púpos Mária szedi ki, s rakja valamennyit kézikocsira. — Az egykilós kenyér 30—40, a kétkilós ötven-hatvan percig sül a kemencében. Sajnos több helyen is elszakadt a necc, azért sok viszonylag az égett kenyér — mondja az üzemvezető. Mennénk tovább, amikor egy cekkeres férfi, Lajtai Gergely robog át dühösen az előtéren. — Tessék megnézni, megszagolni — nyomja Varga Béla kezébe a félbevágott kenyeret. — Itt vettem tegnap a szakboltban. Hát meg lehet ezt enni?! Az üzemvezető nyomogatja, szagolgatja, aztán az újságírótól kér igazolást. — Szerintem ennek semmi baja. Ez a kis savanykás szag ilyenkor természetes. Alig lehel érezni, ugye? Nem tudok helyeselni, igaz nem is vagyok szakember ... Arra emlékszem én is, mint sokan mások, hogy a nagyanyám sütötte kenyérnek egy hét után sem volt ilyen szaga. 2. — El van kérem kényeztetve az emberiség — mondja viszont főnökével egyetértőleg Hortobágyi Gyula, aki évtizedeket töltött már a dagasztó csésze mellett. — Olyan kenyeret is a szemétbe dobnak már. amit azelőtt megcsókoltak volna... Persze, igaz, hogy rajtunk és a liszt minőségén is sok múlik. Figyelembe kell például venni a külső hőmérsékletet is. De az nem igát, hosy rossz kenyeret sütünk. — Ilyen melegben éppen azért, hogy ne romoljon olyan könnyen, erősebb kell legyen a kovász savtartalma. Persze hogy más a szaga — ismeri el mégis Varga Béla. — Ezt a behozott kenyeret, de más mintát is elküldöm a gödöllői laboratóriumba. Eddig egyébként mindig elégedettek voltak a mi termékeinkkel. Nem könnyű a pék életei — erről árulkodik Hortobágyi Gyula arca. Az igazsághoz tartozik, hogy korábban a vásárlók részéről is kevés minőségi kifogás hangzott el. De mi történt akkor, a Burján Zsigmondné által is említett július 13-án? — Hű, akkor nagy zűr volt éjszaka — mondja Varga Béla. — Elromlott az egyik kazántag, a kenyér meg itt volt a csészékben begyurva. Nem hagyhattam, hogy tönkre menjen, azért csináltattam kétkiló- sokat, s joggal került rájuk az „alföldi” jelzésű címke. A magyarázat valószínűleg a panaszosok számára is elfogadható, de biztos sok vita elkerülhetővé vált volna, ha az üzemvezető a szállítókkal megüzeni az üzletvezetőknek a késés és a csere okát. — Igen, elismerem, ezt megtehettem volna, dehát mondom, nagy volt a zűr... — A Luxemburg utcai boltba azonban máskor is későn szállítanak... — Van egy állandó túraútvonal, ők a végén vannak. Váltogatni még rosszabb lenne a sorrendet, mert akkor meg a vásárlókat tévesztenénk meg. — A szállítók modora, tisztasága? — Én ismerem az embereimet. Tudom, hogy nem angyalok, de ok nélkül nem modor- talankodnak. Gyakran viszont épp a vásárlók bosszantják fel őket. A kocsik tisztaságát egyébként mindennap ellenőrzőm. S hogy a szállítók keze poros? A kenyértől. 3. Ezekben a kérdésekben tehát nem jutottunk előbbre az üzem vezetőjével. Tény, hogy napi 76 mázsa kenyeret, 36— 40 ezer péksüteményt megsütni, kiszállítani nem könnyű feladat. Az is igaz, hogy nem minden vásárló, boltvezető a megtestesült jóindulat. Varga Béla szerint 10 mázsa elősütött kenyér kerül ki naponta az üzletekbe. Ez az amit másnaposnak hihet a vevő. Augusztus 20-a táján ismét rekonstrukció * lesz a monori pékségben. Azután még jobb minőséget, pontosabb szállítást ígér az üzemvezető. Szigorúbb, tárgyilagosabb ellenőrzéssel, jobb munka- és szállításszervezéssel, fegyelmezettebben azonban már most el tudnák érni, hogy ne kerüljön sor nap mint nap a boltok egy része és az üzem között — kenyértörésre. Vereszki János Az alagútkemence szájánál a legnagyobb a forróság. Fekete István rakja a neccre a kenyeret, de ottjártunkkor egyikre sem ragasztottak címkét Muntéfalvy Zoltán felvételei C)-R.I A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 172. SZÁM 1982. JÜLIUS 24., SZOMBAT A vasút és a műúf között Tovább él az apró település Igykor halálra itéitsiek nyílvánított volt A vasútárokba hajló hosz- szúnak tűnő homokos utat elkerüli Hosszúbereken a forgalom, a kertek alatt porolnak el a kiegyenesített betonúton Péteri felé az autók. Nem is haragudnak persze a hűvös árnyékban szendergő település egyetlen utcájának csendességhez szokott lakói. Új családi házak A merész kanyart a vasútárok előtt is feltöltötték. Most léniaegyenes út kapaszkodik a félkarú vasúti átjárón túl a székely stílusban épült, mutatós állomás épülete felé, ahol a harmincas évek végén az akkor még daliás termetű Paper Antallal és Pelsőczy Irénnel két játékfilm is készült. A népes statisztériát Péteriből verbuválták, fgy hát a vetítéskor sokan ismertek magukra. Boczek János az Üllőhöz tartozó, körülbelül 300 lakost számláló település tevékeny tanácstagja, a gyorsaságot pedig valószínűleg a repülőgépektől kölcsönözte, hiszen a repülőtéren dolgozik. Nincs is nyugta Üllőn a nagyközségi tanács vezetőinek, ha a település lakóinak teljesíthető kívánsága van. A fiatal tanácstag elmondja, hogy az alig egy évtizeddel ezelőtt halálraítéltnek nyilvánított ligetesszépségű település lakossága nem csökken, egymás után építik a fiatalok a szép, alagsoros házakat, földhöz lapuló, náddal fedett parasztház már mutatóban sem akad. De miért is költöznének el a fiatalok? Jó ellátás A kényelmes közlekedés mindkét irányban kifogástalan, busz félóránként, vonatok pedig csúcsidőkben talán még sűrűbben járnak. Talán ezzel magyarázható, hogy az egészségügyi ellátásra sem akad panasz. Péteri felé is gyakorta közlekednek a buszok, a vasútállomás segélykérő telefonján pedig éjjel-nappal azonnal Ugye let mh Gombán, Bényén és Káván: dr. Pénzes János (Gomba, Baj- csy-Zs. u. 3.), Gyomron: központi ügyelet (Steinmetz kapitány u. 12., telefon: 26), Mono- ron, Monori-erdőn, Csévha- raszton, Vasadon és Péteriben: központi ügyelet (Monoron, a járási rendelőintézetben), Maglódon és Ecseren: dr. Gáspár Pál (Ecser), Pilisen és Nyáregyházán: központi ügyelet (Pilis, Rákóczi u. 40), Sülysápon, Üriban és Mondén: dr. Csernik Zoltán (Mende, 1. számú körzet), Üllőn: dr. Balázs László, Vecsésen: dr. Horváth János (Jókai u. 8.) tart ügyeletet. Ügyeletes gyógyszertár: Monoron a főtéri, Vecsésen a Kun Béla téri. Ügyeletes állatorvos: dr. Popovics László, Sülysáp, Kossuth L. u. 206. Beteg állatok bejelentése a járás területén: szombaton és vasárnap reggel 8-tól 13 óráig Monoron a főtéri gyógyszertárban, vagy az ügyeletes állatorvos címén. összeköttetést lehet teremteni orvossal, mentőkkel, az egész világgal. A bolt ugyan egyetlenke, alapvető élelmiszerekből, háztartási cikkekből azonban viszonylag kielégítő az ellátás, előrendelésre még választékos töltelékáruval is szolgál. A szerződéses üzemelésű Pacsirta csárda pedig egyre vonzóbban nyújt alkalmat csendes beszélgetésekkel kísért szórakozásra. A fiatal Krenyócziné a postás duruzsoló motorral már reggel végig trappol a rendezett utcán, majd minden házhoz visz napi- és hetilapokat, van olyan levélszekrény, ahová irodalmi folyóiratot is becsúsztat. Rádió, televízió majd minden házban van. Nem mostoha Kéthavonként a díjbeszedő is ódatalál, persze egyelőre csupán az áramdíjat szedi, amely vastag vezetékben ott fut az utca felett, majd minden oszlopon nagy fényerejű lámpa világítja meg a kiskertekből kikukucskáló virágos utat, ahová most újabb két lámpát szerel fel az Elektromos Művek. Nem mostohagyerek tehát Hosszúberek sem. Kiss Sándor Szakszervezeti rendezvény Ma Üllőn a sportpályán tartják a közalkalmazottak járási napját. Erre a szakszervezeti rendezvényre az idén tizenhetedik alkalommal kerül sor. A program délelőtt 9 órakor kezdődik. A Meteorológiai Intézet jóslata bevált: ezen a héten igazi kánikula köszöntött ránk. A hőmérő higanyszála a déli órákban már 30 Celsiusrfok fölé kúszott. Az az ember, aki egy műhely, egy üzem vagy helyiség falai közé zárva verejtékezi át a műszakot, nem is gondol arra, hogy odakint milyen az idő. A megpróbáltatás egy sajátos formáját éli át munka közben. Sok olyan munkahely van, ahol ilyenkor nyáron a kintinél is nagyobb a meleg. De az ott dolgozók szorgalmasan dolgoznak. Ezért is érdemelnek nagy tiszteletet ezekben a napokban, különösen akkor, ha nőkről van szó. — Szinte áll a levegő — mondja alkalmi ismerősöm a gyömrői utcán. Valóban, óriási a hőség, már-már kibírhatatlan. A Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat vegyi gyáregységét nyugodtan nevezhetjük melegüzemnek. Különösen nagy a hőség a szinterező részlegben, ahol néha három-négy kemence is működik egyszerre. Bennük 400, illetve 200 fok van, de mellettük is legalább 50 fok. Ott dolgozik már másfél évtizede Kézér Istvánná. — Nekünk egyáltalán nem szokatlan ez a nagy hőség — mondja Kézérné. — Már volt időnk megszokni. Felváltva szedjük ki a kemencéből a munkadarabokat, mert egy személy nem tudná elviselni a forróságot az egész műszak alatt. Nők — kánikuláiba k kemence és a kondér füzénél — Szeretünk itt dolgozni, még a hőség sem riaszt el innen bennünket. Megbecsülnek minket, a brigádban az átlagos órabér 20 forint körül van. Én például megkeresem a -4 ezer 300 forintot is. De azt igazán nem vitathatja senki, hogy érdemtelenül vesszük fel a fizetést. Egyébként is a nők kitartóbbak, mint a férfiak. Volt itt néhány héttel ezelőtt két férfi is, de csak pár napig bírták, aztán továbbálltak. A mi brigádunk egyébként is nagyon összetartó közösség, tavalyi munkánk után elnyertük a vállalat kiváló kollektívája címet. Erő, ügyesség, és kitartás kell az' itteni munkához. Talán nem véletlen, hogy Zrínyi Ilona nevét viseljük — mondja huncutkás mos">ly- lyal, s most ő áll a hatalmas fogóval a kemence elé. Én meg azt veszem észre, hogy rámtapad az ing, elönt a verejték. Pedig csak pár percet töltöttem a kemence mellett... — Halló, központ? — Igen. Kit kér? — Senkit, illetve magát, önnel szeretnék beszélni, milyen ebben a kánikulában a telefonközpontos munkája? — Nagyon nehéz. Ha nem fúj egy kis szél, vagy nem borul be az ég, akkor nagyon melegünk van nekünk is. — Ma hányra jött dolgozni? — Reggel hétre, délig leszek műszakban, aztán hazamegyek 'Üllőre, de este nyolcra megint visszajövök. — Hogyhogy? — Vállaltam éjszakai műszakot is. Este nyolctól reggel hétig megint beülök a székbe. Tudja, nagyon kell a pénz ... — Milyenek a telefonálók ebben a melegben? — Mint mindig, türelmetlenek. Azt szeretnék, ha azonnal hoznánk a kért fővárosi vagy vidéki számot. Pedig ez lehetetlenség. — Hányszor dugja a banándugót a műszerfalba egy műszak alatt? — Legalább 700—800-szor. Óriási a forgalmunk. Várjon egy picit, kigyulladt a piros lámpa. Néma csend. Aztán ismét „él” a vonal. — Mióta dolgozik a monori postahivatal telefonközpontjában? — Másfél éve jöttem ide. Nehéz munka a miénk, de azért szeretem csinálni. — Neve? — Demeter Gyuláné vagyok. — Köszönöm a beszélgetést. Sürgölődnek, forgolódnak az asszonyok a gyömrői Halászkert Étterem konyháján. • A hatalmas tűzhely, meg a gáz- resó ontja a nagy meleget. A konyha főnöke — immár 22 esztendeje — Boris Flóriáhmé. — Nekem itt már megvannak számlálva a napjaim, hamarosan nyugdíjba vonulok. — Mi volt a mai menü a közétkezőknek? — Tojásleves és rántott csirke, burgonyával. — Ez igen, nagyon finom lehetett. — Az is volt, mert szinte mindenki örült, amikor megkapta az ebédet. — Melegük van? — Jöjjön be, aztán majd megtudja. A „saját vizünkbe” fürdünk egész nafí. De csináljuk, mert sok a munkánk. Havonta több mint százezer forint értékű étel készül a mi konyhánkon. Egyébként — az alacsony fizetés miatt — alig- alig kapunk kézilányt. Most is hiányzik kettő. így aztán elmosódnak a posztok, én ugyanúgy segítek a többieknek az előkészítésben. Másképp nem is tudnánk meglenni. — Legnagyobb öröme? — Ha a vendég elégedett a koszttal. Borisnéról megtudjuk még, hogy remek szakács. Tulajdonosa a Belkereskedelem kiváló dolgozója kitüntetésnek, s többször volt vállalati kiváló dolgozó. Egyelőre nem tudni, hogy ki lesz az utódja. S azt sem, ő is eltölt-e majd 22 évet ezen a helyen. Sokszor kígyózik a sor a monori főtéri újságos pavilon előtt, ahol Szigetvári Józsefné áll a pult túlsó oldalán. Anyósának, Bojtos Bélánénak segít sokszor, mint például most is. Kereszthuzatot csinált, hogy egy kicsit elviselhetőbb legyen a kánikula. Óriási forgalmat bonyolít le a járás legnagyobb újságárusító standja. A Rádió- és TV- újságból 400, a Fülesből ugyanennyi' fogy el. A Mun- dial alatt 170 Népsport is gazdára talált naponta. A Pest megyei Hírlapból 90—100 darabot ad el egy nap, a hét végén még ennél is többet. — Ilyen meleg nyarunk már régen volt, de azért jól bírjuk — mondja. — A legnagyobb szomorúság számunkra az, amikor azt kell mondanunk valamelyik lapra, hogy nincs, elfogyott. Nők, akiknek munkahelye egyébként is meleg. Példásan végzik mindennapi munkájukat ezekben a forró napokban is. Ezért is érdemlik meg, hogy a legnagyobb tisztelet hangján beszéljünk róluk. Ha befejezik a műszakot, otthon folytatják. A gáztűzhelyek mellett, ahol szintén meleg van... Gér József ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)
