Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-23 / 171. szám

ftKCTtt 1983. JŰLIUS 33., PÉNTEK DUNAKESZI A PEST megyei hírlap különkiadása 1 Ládábai n az őszibarac k Az AlagI Állami Tangazdaság dunakeszi gyümölcsösében a jövő hét elejére befejezik a 45 hektár kajszi- és a 35 hektáron termő őszibarack gépi és kézi szedését. A kajszibarackot a kon­zervgyárakba szállítják, míg a szép, érett őszibarackokat a bu­dapesti piacokon értékesítik. Képünkön: méret szerint osztá­lyozzák a finom gyümölcsöt. Űj termékkel indulnak Fodros szélű nagykocka Hosszúmetélt, spagetti, kis­kocka. nagykocka és még jó néhány féle tészta készül a Dunakeszi Konzervgyár tészta­üzemében, több mint egy tu­cat tésztafajta közül válogat­hatnák a vásárlók az üzletek- beri, A valóban korszerűnek számító gyártósoron szinte em­beri kéz érintése nélkül ké­szül a jó minőségű tészta. S nem is kevés. Az üzem idei terve 830 vagon termék elő­állítása. Az üzem kollektívája jól dol­gozott az első félévben, a ter­vezett mennyiségből — 830 vagon — 540 készült el. A gyár a jövő héten egy időre leáll. A folyamatos üzem­ben dolgozó gépsorok nem nél­külözhetik az alaposabb kar­bantartást, ez a zavartalan működés alapfeltétele. Több munkáskézre is számít a kon­zervgyár, ahol most igazi nagy­üzem van. Folyamatosan ér­keznek a gyümölcsszállítmá- riyok. És itt az uborka szezon­ja is. A gondot egyébként nem pusztán a munkaerő hiánya okozza, esetenként az akadozó szállítás is hátráltatja a folya­matos munkát, A karbantartás után a tész­taüzem megkezdi új terméké­nek tömeges gyártását is. Az új tészta, az úgynevezett fod­ros szélű nagykocka kiváló tu­lajdonsága, hogy a főzés so­rán nem ragad össze. Ezt a gyártásban alkalmazott újsze­rű technológia biztosítja. KRESZ-parlc és játszótér 1/ észen van már a ho­mokozó, s egy fából ácsolt mászókán is gyere­keket látni. A Barátság úti szabad terület többi részén még látszanak a földmunka nyomai, itt is, ott is beton­elemek, járdalapok. Játszó­tér és KRESZ-park épül itt a lakótelep gyerekeinek. Társadalmi munkában. A mintegy hétezer négy­zetméteres, egyelőre kopár területet a költségvetési üzem irányításával és szer­vezésével varázsolják ját­szóhellyé és közlekedési parkká. A fölhívásra szá­mos üzem jelentkezett, s a lakosság sem marad tét'en. Lesz itt hinta, mászóka, más ügyességi játékok, ho­mokozó és egy jókora sza­btad terület, úgynevezett dühöngő. A KRESZ-park- ban már a legapróbbak is elsajátíthatják szórakozta­tó, játékos formában a közlekedés legelemibb sza­bályait. A különböző üzemek, vállalatok az alapozást, a járdalapok elkészítését vál­lalták. Az Alagi Állami Gazdaság például gépeket küldött a tereprendezéshez, a parkosításhoz szükséges humuszt a költségvetési üzem szállította. Hosszan lehetne sorolni tovább, ki mit tesz azért, hogy a gye­rekek egy üde, zöld terü­lethez, olyan játszóhelyhez jussanak a betonkockák tövében, ahol nem leselke­dik rájuk veszély. A munkálatok megkez­** dődtek, folyamatosan haladnak. A játszóteret augusztus végén birtokuk­ba vehetik a gyerekek. A közlekedési parkra azon­ban valamivel többet kell még várniuk, hiszen az utak megépítéséhez komo­lyabb gépek kellenek, s ehhez, valamint a felszere­léshez a segítő összefogá­son túl némi pénzre is szükség van. Sürget az idő Félidőben az iskolafelújítás A nyári vakáció idején az iskolák nem néptele- nednek el igazán. Másfajta zaj veri fel a termeket, a folyosókat. Ilyenkor kerül sor a karbantartásra, festés­re, esetenként a nagyobb fölújításokra. Gyakran bi­zony nemcsak a gyerekek, sóhajtoznak: jaj, de gyor­san repül a szünet, nemsokára ismét kezdődik a taní­tás, hanem az oktatási intézmények karbantartására hi­vatott kivitelezők is. Mert nem ritka, hogy egyik­másik iskolában az első napokban, hetekben festékes- vödrök és létrák között bukdácsolnak a tanulók, a ta­nárok. Csengőszóra kész A korábbi rossz tapasztala­tokból okulva a városi tanács művelődési osztálya tavaly új módszerrel kísérletezett. A fel­újítások, a tatarozások idején rendszeresen összehívják az óvodák, az iskolák vezetőit, a kivitelezést összefogó költség- vetési üzem és az alvállalko­zók képviselőit, hogy a fel­adatokat együtt ütemezzék, a kész vagy az elmaradt munká­kat számba vegyék. Már megint értekezletek! Mitsem segít ez, ha nincs ka­pacitás, ha nem dolgoznak rendesen a kőművesek, a fes­tőik — mondhatná bárki. A módszer mégis hatásosnak bi­zonyult, alátámasztja ezt a város óvodáinak, iskoláinak idei karbantartása is. Ebben az évben már két ilyen érte­kezletet tartottak, s elmond­hatják, hogy a munkákat egyeztették, jól haladnak azok, majdnem mindennel el­készülnek tanévkezdésre. Az óvodák közül az 1. szá­múban akad a legtöbb tenni­való. Itt májusban kezdtek hozzá egy nagyobb felújítás­hoz. Kicserélik az ajtókat, ab­lakokat, a padlóburkolatokat, teljesen fölújítják az elektro­mos hálózatot és természetesen festenek, mázolnak. A költség- vetési üzem és az Építőipari Szövetkezet brigádjai jól dol­goztak: augusztus 23-án — a nyári szünet után — már az újjávarázsolt óvodában vár­ják a gyerekeket. Két ütem­ben újítják fel a 3. számú óvoda elektromos hálózatát. Az első ütem munkálataival már elkészültek. Július vé­géig befejezik a másik két óvoda nyári meszelését is. Nagyobb erőbedobással Az iskolákban is terv sze­rint haladnak a festéssel és a kisebb javításokkal. A legna­gyobb feladatot a 2. számú általános iskola rendbetétele jelenti. Itt — nagyon régi épületről lévén szó — teljes vakolat!ölújításra van szük­ség. Az ötszázezer forint érté­kű munka — melynek kivite­lezője az Építőipari Szövetke­zet — mi tagadás a szüksé­gesnél lassabban halad, nem valószínű, hogy szeptemberre elkészülnek vele. Talán ha na­gyobb erőbedobással, átcsopor­tosítással próbálkozna a szö­vetkezet, akkor négy tanterem és a folyosó időre elkészülhet­ne, augusztus utóján, szeptem­ber elején itt is megkezdhetnék a tanítást. Ebben az iskolában hat tanterem új melegpadlót is kap. Saját forrásokból is A 4. számú, lakótelepi isko­lában csak meszelésre van szükség, de erre sem a meg­szokott módon kerítenek sort. Az itt tanuló gyerekek szülei teljes egészében társadalmi munkában festették és taka­rították ki az iskolát. A kar­bantartásra meglévő összeget pedig iskolai eszközök vásár­lására fordítják. A szülők már június végén elkészültek as iskola meszelésével. Szinte mindenütt megszé­pült, tiszta óvodák és iskolák várják tehát a gyerekeiket az új tanévben. Mindez több mint négymillió forintba ke­rül, amiből közel hárommil­lió a nagyobb felújítások költ­sége, a többit pedig az intéz­mények saját költségvetésük­ből fordítják a karbantartásra. Vendégek a csónakházban A barátság szálait erősítik Német szótól hangos a Jár­műjavító Duna-parti csónak­háza. A sátrakban, faházak­ban az NDK-ból érkezett út­törők töltenek 12 napot. Ép­pen a közéli Csurgó étterem­ből érkezett vissza a vidám társaság, hogy a délutáni m Moziig— A Vörös Csillag Filmszínház­ban hétköznap délután 6 és es­te 8 órakor, szombat-vasárnap délután 4, 6 és este 8 órakor van előadás. Július 22-től 27-ig: Szuper- expressz. Színes, szinkronizált japán kalandfilm. (14 éven aluliaknak nem ajánlott). Július 29-től augusztus 1-ig.: Hárman a slamasztikában. Szí­nes, szinkronizált amerikai filmvígjáték. Vétek lenne abbahagyni Egy nyelven beszélnek Még frissek az élmények, így nem ne­héz feloldani az első percek zavarát, ami csupán abból adódik, hogy ifjú nyilat­kozóim kicsit feszélyezve érzik magu­kat ebben, a számukra szokatlan sze­repkörben. A művelődési központ elő­csarnokában ülünk, Galambvölgyi Zsu­zsával, Frech Zolival, Kovács Zolival — mindhárman most fejezték be általános iskolai tanulmányaikat és Kapitány La­jossal, — azaz Lajos bácsival — a du­nakeszi eszperantó csoport titkárával. Jutott idő mindenre — Először vettünk részt ILnkán, a nemzetközi eszperantó úttörőcsapat tá­borozásán — kezdik szinte egyszerre. — Ügy elrepült ez a két hét, hogy ész­re sem vettük. Mi, fiúk, tízágyas szobá­ban laktunk, öt jugoszláv pajtással együtt. — A lányok tizenegyen voltak — mondja Zsuzsa —, hat jugoszláv la­kótársunk volt, így alaposan rákénysze­rültünk, hogy gyakoroljuk a nyelvet. — Nyaralás helyett tanulás? — Á, dehogy, nem olyan igazi órák voltak ezek, inkább beszélgetések, meg sok éneket, játékot tanultunk. Jutott idő bőven barátkozásra, szórakozásra. A három fiatal, amint Kapitány Lajos elmondta, jutalmul kapta a kéthetes üdülést, az eszperantó nyelvben elért szép eredményért. — Gyerekek, hogyan jutott eszetek­be éppen ezt a nyelvet választani? Egy pillanatra néma csönd támad, lát­szik, a válaszon töprengenek. Végül Ko­vács Zoli, a legbeszédesebb, a legfesz­telenebb a kis csoportban, szólal meg: — A vüros rendezte két éve a vasutas eszperantó találkozót. Egy úttörőcsoport (én is köztük voltam, meg Frech Zoli) fogadta a vendégeket. Emlékszem, jugo- szlávok, csehek, franciák, de még japá­nok is voltak közöttük és mindannyian remekül megértették egymást. Nagyon elcsodálkoztam, hogy az eszperantó ilyen világnyelv. Akkor határoztam el, hogy én is tanulni fogom. Zsuzsa m’ár nem tudta ilyen konkré­tan megfogalmazni vonzalmának okát, ahogy mi felnőttek annyiszor, ő is vala­hogy úgy volt, csupán a véletlen irá­nyította figyelmét az eszperantóra, de aztán maradandó érdeklődésűvé vált. Olyannyira, hogy nem egészen két évi tanulás után, most tavasszal Szolnokon a nemzetközi eszperantó szavalóverseny ifjúsági kategóriájában harmadik díjat nyert. Csupa dallam — Egyébként is nagyon szeretem a költészetet, sok verset mondtam a kü­lönböző iskolai rendezvényeken. Szol­nokon két Petőfi-verset adtam elő: a Téli világot és a Feltámadott a ten- ger-t, — és már idéz is a vers utolsó pár sorából: sur skribu pur eterna / Ates- to kaj instru ... — Ugye, milyen szép, milyen dalla­mos — lelkesedik Frech Zoli — és köny- nyű. Én is alig két éve tanulom, de már most nyáron majdnem úgy beszél­gettünk a táborban egymással a jugo- szlávokkal, bolgárokkal, csehekkel, mintha egy anyanyelvűek lennénk. Tet­szik tudni — magyaráz tovább — ti­zenhat alapszabályból áll a nyelvtana és semmi kivétel. Könnyű azért is, mert ahogy írjuk, úgy ejtjük a szavakat. — Segített benneteket esetlee más nyelv elsajátításában az, hogy eszperan­tót tanultok? — Hát... — néznek egyn&sra kicsit bizonytalanul. Az osztályzatok azonban árulkodnak. Kovács Zolinak ugyanis ötöse, Frech Zolinak és Galambvölgyi Zsuzsának pedig négyese volt oroszból. Amikor a jövőről faggatom őket, elmesélik, ki hol tanul tovább. Zsuzsa Vácra megy a há­roméves egészségügyi szakiskolába, cse­csemőgondozó szeretne lenni. Frech Zoli szintén Vácott fog tovább tanulni, a közgazdasági szakközépiskolában, Ko­vács Zoli Pesten, a híradástechnikai szakközépiskolában. Nem kerül sutba — És az eszperantó? Tovább folytat­játok? — Kapitány Lajos, aki eddig [ diszkréten visszahúzódott, és hagyta, hadd beszéljenek a gyerekek, most meg­szólal: — Feltétlenül folytatniok kell, olyan szépen haladtak eddig, vétek lenne aß- bahagyniok. — A nyár további részében, gondo­lom nagy pihenés, lazítás lesz. Az esz­perantó is sutba kerül egy ideig. — Dehogy — tiltakoznak egyszerre. — Rendszeresen olvassuk a Pionero című ifjúsági folyóiratot, a“ művelődési köz­pont könyvtárának jár, onnét hozzuk ki, de sok irodalmi alkotást is lefordítot­tak már eszperantóra, azokat is bön­gésszük. % Amikor elbúcsúzunk, egy pillanatra még ott maradok. Utánuk nézek és látom, mindhárman szorosan közrefog­ják Kapitány Lajos bácsit, aki közben valamit magyaráz nekik, úgy vonulnak el. Ez a kedves kép maradt meg ben­nem, és a biztos tudat, hogy ezek a gye­rekek lelkes hívei maradnak az eszpe­rantónak, ami nem csupán egy nyelvet, hanem egy egész mozgalmat jelent: a XX. század emberének a világ népei kö­zötti kommunikáció megteremtéséért folytatott, eo'rí szélesedő misszióját. strandolásra fölkészüljön. A busz indulásáig még egy órá­juk van egy kis pihenésre, s jut idő nekem is a benyomá­sokról, a tapasztalatokról ér­deklődni. Nem új keletű Nem új keletű kapcsolat ez Dunakeszi es a Huni megyei Schmalkalden között. A Két város iskolai évente kölcsönö­sen vendégül látnak 2ö—26 úttörőt és négy pedagógust. Idén a 4. számú általános is­kola és a Kari Marx iskola volt a soros. A magyar pajtásokkal a tá­bor vezetője, dr. Turcsqnyi Andrasne járt az NDK-ban. — Vendéglátóink nagyon gazdag programot állítottak össze. A nyaraláson, a barát­ságok szövódésen túl rengete­get tanulhattak is a gyerekek. Jártunk ■ Eisenachban, Wei- marban, Buchenwaldban, megnéztük Wartburg várát is. Nekem, mint orosz szakos ta­nárnak érdekes volt látnom, hogy próbálták hasznosítani tanítványaim az orosz tudá­sukat, s hogy sokan itt éb­redtek rá, miért jó, ha idegen nyelven is tudnak beszélni. A buchenwaldi koncentrációs tá­bor borzalmakat idéző emlé­kei között járva éreztem, hogy ott és akkor értettek vagy talán éreztek meg vala­mit abból, ami addig csak egy fejezet volt a történelem- könyvben. Nagyon megrázta őket a látvány. Élmények sokasága A vendéglátók most ha­sonlóan igyekeznek kitenni magukért, hogy a német paj­tások is kellemes élmények­kel, sok-sok új ismerettel és itt született barátsággal tér­hessenek haza. A programban Budapest és a környék neve­zetességeinek megtekintésén kívül szerepel találkozás a du­nakeszi úttörőkkel, kirándu­lás, strandolás, tábortűzi ve­télkedő és számtalan más vonzó időtöltés is. — Kicsit talán zsúfolt is a program — mondja Silke Gernschke nyolcadikos kis­lány —, tegnap abban a nagy melegben fárasztó volt a Börzsönyben megtett 20 kilo­méteres gyalogtúra. Persze, azért jó a közérzetünk! Buda­pest pedig egyenesen csodála­tos város. Nagyon tetszett a Mátyás templom, a szép hidak a Dunán. Pedig a java még hátra van. Akad még látnivaló bő­ven a fővárosban is, de el­mennek a kis vendégek Szent­endrére és Visegrádra is. — Igaz is — kérdezem még Silketől —, korábban mennyit tudtál Magyarországról? — Hát... Nem sokat — hangzik rövid hallgatás után a bizonytalan válasz. — Eddigi benyomásaid alapján szívesen jönnél újból? — Igen — válaszolja ma­gyarul. — Annál is inkább, mert otthon megismerkedtem egy magyar kislánnyal, Jut­kával, akivel oroszul levele­zünk. Szívesen találkoznék vele, most sajnos nincs itthon, nyaral valahol. Irány: a strand! A német csoport vezetője, Gudrun Barth már a negyedik alkalommal kíséri a gyereke­ket Magyarországra. Az előző válasz nyomán elsőként azt kérdezem tőle, mennyit ta­nulnak náluk a gyerekek ha­zánkról? — Az 1848-as forradalmak tárgyalásakor találkoznak az ország történelmével, de sze­repel az anyagban a felszaba­dulás utáni fejlődés is. A földrajzórákon pedig a magyar mezőgazdaságról kapnak némi információt. De az biztos, hogy a közvetlen élmények, a személyes tapasztalatok, me­lyeket az ilyen nyaralás al­kalmával szerezhetnek, sokkal maradandóbb emlékeket ad-: nak, sokkal több ismeret rög­ződik a gyerekekben. Különö­sen, ha ilyen gazdag és gon­dosan összeállított programról gondoskodnak a vendéglá­tók. Az elmondottakon kívül — s ez nagyon fontos — az ilyen csereüdültetés segít a nemzetközi barátság eszméjé­nek erősítésében, elmélyítésé­ben. — Személy szerint ön hogy érzi magát nálunk? — Nagyon szeretek idejön­ni. A magyarok nagyon ked­vesek, vendégszeretők és sok­szor udvariasabbak, mint mi. Közben gyülekeznek a gye­rekek, indulnak a strandra. Mindenki menne már, hiszen hat órára — vacsoraidőre — vissza kell érni. Az oldalt írta: M. Nagy Péter S. Horváth Klára Fotó: Barcza Zsolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom