Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-23 / 171. szám
1988. JÜLITJS 23., PÉNTEK xMfao 3 EGYNAPOS LÁTOGATÁSA A RÁCKEVEI JÁRÁSBAN (Folytatás ax 1. oldalról) több családi ház épült, hogy mint másban, a lakásgazdálkodásban is együttműködnek a fővárossal: az OTP-lakások 50 százalékát fővárosi dolgozók vásárolják meg. A megye és a főváros egy másra utaltságát, gondjainak megértését nemcsak az tükrözi, hogy sok munkaerőt ad a megye Budapestnek, hanem abban is: hús-, tej-, és zöldségprogramjával nagyban segíti a főváros jó ellátását. Természetesen szó volt a gondokról is. A bejárás, a közlekedés nehézségei, a víz, a környezetszennyezés és más problémák is felvetődtek. De felvetődtek a közösség, a tudat formálásának nehézségei is. Mint mondották a vendéglátók: a gondok napi gondok, valamennyivel meg tudnak birkózni. A megyére mégis inkább a jólét, a nagyarányú fejlődés a jellemző. Az, hogy mind az ipar, mind a nagyüzemi mező- gazdaság jelentős hatással van a dolgozók életkörülményeinek, világnézetének megváltoztatásában. A párt végrehajtó bizottsága előtt Kádár János is felszólalt. A többi között kifejtette, hogy Pest megye eredményei-gond- jai nem ismeretlenek előtte, mégis jólesett hallania az optimista, felelős, őszinte beszámolót. Különösen azt emelte ki a párt első titkára, hogy jó a megyében a csapatmunka. A Jó légkör megteremtéséhez nélkülözhetetlen, hogy mindenki érezze, szükség van véleményére, s mint ahogy többen is elmondották, hallgatnak ezekre a véleményekre, érdemes gondolkodni, az újra törekedni, mert így tartós eredményekre számíthatnak. Nehéz a kollektív vezetést meghonosítani, mégis ez a hasznosabb módszer, amely hosszú távra megalapozza a sikereket. Elismerésre méltó az is — fejtette ki Kádár János —, hogy az ország gondjait ebben a megyében száz százalékig megértették és osztoznak a feladatok gyors megoldásában. Jó lenne — hangsúlyozta —, ha mindenütt olyan eredményekkel büszkélkedhetnének, mint Pest megyében. Külön szólt a látogató a kongresszus határozatainak végrehajtásáról. Arról, hogy az alapvető határozatokat időarányosan végrehajtottuk. Szólott gazdasági gondjainkról, a külkereskedelem nehézségeiről, a piac beszűküléséről, az ismert pénz- és gazdasági szankciókról, amelyek bennünket is sújtanak. Beszélt arról is, hogy az árak, amelyek a világpiacon egyre emelkednek, hatással vannak országunkra is. A lakosságot , is érintette, érinti ez az árváltozás. Azt azonban tapasztalhattuk — fejtette ki Kádár® János —, hogy az állampolgárok, ha nem is fogadják örömmel a nehézségeket, megértik, hogy a jelenlegi életszínvonal megtartásáért nagyon meg kell dolgozni. Az állam csak olyan terheket vállalhat, amelyek reálisak. Olcsóbban kellene termelni, javítani minden szinten a fegyelmet, takarékoskodni kevés nyersanyagunkkal és energiánkkal — másképp nem haladhatunk előbbre. Napról, napra meg kell küzdeni eredményeinkért. Törekednünk kell arra, hangsúlyozta Kádár János, hogy megfelelő minőségű árut szállítsunk, tartsuk be a határidőket és főleg a mainál jóval olcsóbbá tegyük a termelést. Minderről úgy szólott a párt KB első titkára, hogy közben kifejezte: jó az országban a politikai és gazdasági helyzet. Sikerült megállítani nemzetközi fizetési mérlegünk romlását. Gondjaink is mások, mint akár tíz évvel ezelőtt. Az emberekben megnőtt a felelősségérzet. Féltik, védik mindazt, amit elértünk —, s ezért készek többet is tenni érte. Mindenki tudja: ahhoz, hogy exportálni tudjunk, ugyanannyi bevételért még többet kell dolgoznunk. Kádár János reagált arra is, amit Cservenka Ferencné mondott: 1961-ben, amikor a párt első titkára a Csepel Autógyárban járt, magnóra vették beszédét — mondotta a megyei pártbizottság első titkára. Akkor arról panaszkodtak a dolgozók, hogy kevés a hús, a baromfi, a tojás. Kádár elvtárs azt válaszolta: a termelőszövetkezetek kezdenek jobban gazdálkodni, bízunk abban, hogy rövidesen jobb lesz, majd a többi között hangsúlyozta: lám, milyen jó, hogy mindig úgy beszélünk, hogy vissza lehet hallgatni. Ma is az a jellemző, hogy nem ígérünk csak olyat, amit be is tudunk tartani. A pártnak ezután is meglesz a hitele, mert mindig őszintén, felelősen, nyíltan beszél a lakosokkal. Cservenka Ferencné rencné, Kádár János, tájékoztatóját mondja. A képen Jobbról balra: Baranyai Tibor, Cservenka Fe- dr. Mondok Pál, Balogh László, a megyei pártbizottság titkára és Jámbor Miklós, az SZMT titkára A Csepel Autógyár munkásainak körében A pártbizottságon töltött rövid idő után Kádár János a Csepel Autógyárba látogatott. Itt dr. Novák Béla vezérigazgató, Halász József, a pártbizottság titkára, Sarkadi Károly, a szakszervezeti bizottság titkára, Fábián János, a KISZ gyári bizottságának munkatársa és Horváth József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a gyár dolgozója fogadta. A vendégek a gyártörténeti kiállítás termében hallgatták meg a vezérigazgató, majd a pártbizottság titkárának beszámolóját a gyár gazdasági és politikai helyzetéről. A párt KB első titkára a gyár életéről kicsinyben ugyanazt hallhatta, mint a megyéről. Dr. Novák Béla is az intenzívebb termelésről, a piaci lehetőségek kutatásáról, a termékszerkezet-váltás eredményeiről szólott. . A vezérigazgató a többi között tájékoztatta a vendégeket A Fürst Sándor brigád naplójába Írva A Csepel Autógyárban. A KB elsó titkára mellett dr. Novák Béla és Horváth József arról, hogy 1961—1981 között a termelést több mint négyszeresére növelték. Létszámuk a húsz év alatt kétezer fővel nőtt. Gyarapodott az állóesz- közvagyonuk is. A gyár részese a nagy járműprogramnak, o KGST-t belül is nagy a szerepe. Mai eredményeiket a gyári rekonstrukció alapozta meg, amelyet a negyedik és az ötödik ötéves tervben valósítottak meg. Ez idő alatt teljesen megváltozott a termékszerkezet. A vállalat számos szocialista, fejlődő és kapitalista országba szállítja termékeit. Jelenleg a pótalkatrész-kötelezettségeik teljesítésén dolgoznak. Az Ikarus gyárral együtt dolgoznak az új autóbuszcsalád kifejlesztésén. A ma gyártott sebességváltójuk még hosszú ideig piacképes, de már most dolgoznak egy korszerűbb fajta előkészítésével. Szervokormányuk is elismert a nemzetközi piacon, de már új licenc alapján 1984-re új típust kívánnak gyártani. A pártmunkáról Halász József számolt be. Elsősorban azt mondotta el, hogyan tudták a termékszerkezet-váltás közepette is megteremteni a gyárban a jó politikai légkört, mi mindent tettek a dolgozókért, hogy megelégedetten, kiegyensúlyozottan dolgozhassanak. Megemlítette az óvodák építését, a vonyarcvashegyi üdülőt, ahol nyolcezren pihentek már az elmúlt évek alatt. A munkavédelem is rendszeresen napirenden van. Javult az üzemi demokrácia. A párt- bizottság titkára elmondotta, hogy az átszervezések, az új termékek bevezetéséből adódó nehézségeket mindenkor a párttagok vállalták elsőként. A 32 alapszervezet 1200 tagja nagy erőt jelent a gyárban. Kádár János a Csepel Autógyárban is hangsúlyozta, hogy az itteni eredményeket és gondokat összhangba lehet hozni az országos ügyekkel. Ügy, ahogy a Csepel Autógyár az egész világon keresi partnereit, úgy él az ország is: s ennek megfelelően igyekszünk dolgozni. Áz adott helyzetnek megfelelő igények szerint szigorítjuk munkánkat. A párt KB első titkára emlékezett arra többi között, hogy 21 éve j'árt ebben a gyárban és azóta jó irányú fejlődést tapasztal, de úgy, mint az ország más területén, itt a gyárban is gyorsabb ütemet kellene diktálni a fejlődésnek. Itt is tapasztalható némi késlekedés. Még jobban meg kell felelnünk annak — hangsúlyozta Kádár János —, mit napjaink követelnek. Nem pihenhetünk meg eredményeink mellett. Figyelemre méltó volt Kádár János véleménye, amikor arról szólott, hogy az ország mérlegére is hatással van mindaz, ami a Csepel Autógyárban történik. A párt KB első titkára szólott az ország belső helyzetéről is, kifejtve azt, hogy Őrölünk sikereinknek, de tudjuk, hogy az újabb eredmények most már nagyobb erőfeszítést követelnek, erről a szintről előbbre jutni már nehezebb. A mi társadalmunk — emelte ki Kádár János — nem jótékonysági társadalom, hanem a munka társadalma. Magától semmi nem valósul meg. Egyetlen üzem, egyetlen ember sem engedhet most magának pihenőt. Rangkülönbség nélkül, mindenki eszére, munkájára számít a párt. A Központi Bizottság nevében kívánta a Csepel autógyári kollektívának Kádár János, hogy valamennyi tervüket valósítsák meg. A vendég üzemekbe is belátogatott: az 1. sz. Járműgyár szekrénygyártó és alvázüzemében találkozott a dolgozókkal. Fekete Miklós igazgató kalauzolta a kedves látogatókat, s számolt be az üzem munkájáról, a többi között arról, hogy féléves tervüket jól teljesítették. Ha csak egy-egy pillantást vethetett is Kádár János ez üzemre, annyit mégis megtudott: itt szerelik készre a szék- rényvázakat, vagy azt hogy a 22 ezer négyzetméteres csarnokban lesz kész az autóbuszok alapegysége. A termékeket 20 perc alatt szereli össze a szalag. Kádár János beírt a Fürst Sándor szocialista brigád naplójába és beszélgetett Demin- ger Ferenc brigádvezetővel. Megismerkedett Borbély Attilával, aki most fejezte be az általános iskola hetedik osztályát és nyári gyakorlatra szerződött ide. Ajánlója pedig édesapja, aki 25 éve hűséges munkása az autógyárnak. Asszonyok egy-egy szál szegfűvel, rózsával szaladtak Kádár Jánoshoz: így is kifejezve tiszteletüket. A gyárudvarban pedig százak gyűltek össze; dehogy hagyták volna el a találkozást a szeretettel várt vendéggel. Aratókkal az Aranykalász Tsz határában A rekkenő hőségben, kora délután folytatódott a program. A ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezet végeláthatatlan gabonatábláin aratókhoz látogatott Kádár János. A határban Jónás Zoltán, a ráckevei járási pártbizottság első titkára, dr. Tukacs Béla tsz-elnök, Répást István, a tsz pártbizottságának titkára, Szo- mor József elnökhelyettes és Nagy Sándor főmezőgazdász fogadta. És természetesen a kombájnosok, akikkel hosszabban beszélgetett a párt első titkára: Szijj Józseffel, Illés Károllyal és Kenesei Józseffel. Itt kapta Kádár János ajándékba a 21 éve tsz-tag Mertli Ferencnétől a nemzeti színű szalaggal átkötött aratási koszorút. A termelési számadatok megbeszélése közben, a terméseredmények növekedése, a következő idők feladatainak elemzése közben jólesett tréfálkozni, felidézni a régi aratásokat, a hajnaltól éjszakába nyúló nehéz munkát. Kádár János saját gyerekkori élményeiből is felemlegette, hogyan is állt csatasorba a család apraja-nagyja ... Más volt az élet akkor. S mindenki az óriás kombájnokra figyelt, a. félelmetes munkabíró jószágokra, amelyek kiváltották az emberi erőt kizsigerelő munkából a parasztokat és megteremtették az emberi-emberséges munkát. Nem, mintha ez nem lenne nehéz, erőt próbáló, de mint minden a nagyüzemben, ez is összehasonlíthatatlan a régi fajta életmóddal. Itt, a határban hallhatott arról is a vendég, hogyan segít a Csepel Autógyár, ha kell. Beszéltek arról, hogy a termelőszövetkezetek, összefogva, egymásra támaszkodva dolgozhatnak csak eredményesen. A kollektíva bemutatta az új hűtőházat A hűtőházban Varga Péter termelési vezető kalauzolta a vendégeket. Itt már a szomszédos termelőszövetkezetek elnökei is csatlakoztak a látogatókhoz: dr. Tresser Pál, a dunavarsányi Petőfi, Sáfrán József, a dömsödi Dózsa, Fe- jérdy Győző, a kiskunlacházi Petőfi tsz elnöke. Hosszas, tartalmas beszélgetés alakult ki vendéglátók és vendégek között. Ezt a beszélgetést is a nyíltság, a realitás jellemezte. Itt mondotta Kádár János: szívesen jött a megyébe, és jól is érezte magát Nem ismeretlen előtte a megye, hiszen valaha, ha rövid ideig is, de dolgozott Pest megyében, járt már itt látogatóban, s azon túl is érdeklődéssel figyeli a megye fejlődését. A meglátogatott gazdasági egységekben is — mondotta Kádár János —, a megyei pártbizottságon is tapasztalhatta: Pest megyét okos, szorgalmas, sok sikert elérő emberek lakják. Ezért adta át örömmel a Központi Bizottság elismerő szavait, gratulálva az eddigi eredményekhez, jó munkát kívánva a következő nehéz tennivalókhoz. Jó hírük van a Pest megyei ipari és mezőgazdasági üzemeknek, nevük az országon túlra is eljut, sok látogató személyesen tapasztalhatja — fejezte ki a párt első titkára —, milyen nagy erő rejlik a szocialista gazdálkodásban. Az emberek érdeke, de nemzeti becsület is, hogy jól dolgozzunk ezután is. Idézte dr. Tukacs Béla szavait, aki azt mondotta, hogy egyszer lesz biztosabb, nyugodtabb életünk is. Kádár János tréfásan válaszolt erre: lehet, hogy a tsz elnöke jobban látja a jövőt, de ő masa azt hiszi, soha nem lesz könnyű, a feladatok nőnek, egyre csak nőnek ... Szép a szocializmus építése, de mindenki tudja: nagyon nehéz terveinket megvalósítani. Ma a párt azt várja mindenkitől: dolgozzon jobban gazdálkodjon okosabban emberrel, idővel, anyaggal, energiával. Sok még a pazarlás. Tudni kell minek, mi az ára, s azt is, mindenért annyit kell fizetnünk, amenyibe előállítása kerül. Végezetül Kádár János arról beszólt, hogy a világ általunk megy előre, és a bizalomnak, ami a munkánkat övezi, annak reális alapja van. A látogatás befejeztekor a tsz hűtőházának dolgozója, Gagyi József né, a kollektíva nevében új búzából sütött kenyeret adott át Kádár Jánosnak, aki Bruszt Lászlóné kertészeti brigádvezető kérésére néhány sort írt a vendégkönyvbe. ★ Szép nap volt. Oda- és visz- szafelé is az úton, Taksonyban, Kiskunlacházán, Szigethalmon, Ráckevén — amerre Kádár János és kísérete elhaladt, integetők tömege várta. Fürdőruhában, napozóban, ki kötényben, munkaruhában, a búzatáblákból kiszaladva, a málnaszedést abbahagyva, mások munkába, vagy az autóbuszhoz igyekezve köszöntötték a párt KB első titkárát. Zsebkendők lobogtak, gyerekek szalagokat lengettek. Igazi falusi szokás szerint, egy bácsi kalapot emelt, megsüvegelte Kádár Jánost. Sági Agne*
