Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-18 / 167. szám

%Mdmt 4 1982. jÜLIÍJS 18., VASÁRNAP Iskolaviziten a ráckevei járásban Karbantartóké a főszerep 8 A nebulók talán éppen a hegyek vadregényes útjait | v róják, vagy a Balatonban lubickolnak. Pihennek — ha nem, táboroztatnak, vagy felügyelnek a nyári napköziben — o tanítók, tanárok is. Vakáció van. Az iskolák még­sem csenaesek, hiszen el kell tüntetni a maszatos kezek, § a tornacipők nyomait a falakról, pótolni kell a kitörött ^ üvegeket, tömíteni a csöpögő csapokat. Az sem lényeg- ^ télén: ősztől háromezerrel többen tanulnak a megye ^ á'talános iskoláiban, mint tavaly. Űj tantermek, torna- % termek, napközis szobák is épülnek. Mi újság nyáron az iskolák­ban? — erről érdeklődtünk a ráckevei járás három települő* sén. Hamarabb kezdődik Dunavarsány, Árpád utca. A zsibongóban — a szó szoros értelmében — festői a rendet­lenség: festékes vödrök, dobo­zok, pemzlik, a falnak támaszt­va egy létra. Jordán Jánosné az iskola­gondnokság pénzügyi előadója mondja: — Délegyháza, Majos- háza és Dunavarsány három óvodájának és három iskolájá­nak tíz épülete tartozik hoz­zánk. A nyár karbantartásuk évada. Itt Dunavarsányban a napköziben és az óvodában is végeztek már a festők, most ke­rült sorra az iskolaépület. Kisiparosok festenek, ahogyan a korábbi években is. De nem­csak a falak szépülnek meg, hanem a táblák is, ezeket évente újra kell mázolni, hogy ne csússzon, törjön a kréta. Lambéria is került tavaly a fo­lyosóra, idén két tanteremben készül ilyen. Németh Ignác, a karbantartó a kisebb javításo­kat végzi, ajtókat, ablakokat, csapokat szerel. Az iskolák, óvodák állagának megóvására idén 307 ezer forintot fordí­tunk, ennél többe kerülnek — 527 ezerbe — a fogyóeszközök, a krétától a szakköri munkák­hoz szükséges anyagokig, a ta­karítószerektől a nyomtatvá­nyokig. — Még folytatódik az új tantervek bevezetése, az ősztől belépő tárgyakhoz már meg­kaptuk a szemléltető eszközök egy részét, például a diasoroza­tokat, hangszalagokat a negye­dik ^fztály orosz és társadalmi isleretek tárgyához, vagy a szerelőkészleteket, építődobo­zokat, számolóléceket, erőmé­rőket a technika tanításához az alsótagozaton. Földgömbök is érkeztek, s megrendeltük a Tanérttől a földrajzhoz a még hiányzó tizenhárom féle térké­pet, az írásvetítő-transzparen­seket a hatodikos és hetedikes történelemoktatáshoz, a hang­szalagokat a felsőtagozati be­szédműveléshez. — A hónap végéig elkészül­nek a termek, csak a takarítás marad hátra. Augusztus első napjaiban akár jöhetnének is a gyerekek. Persze nem kívá­nok nekik ilyet, hiszen a mos­tani vakáció amúgy is rövi- debb a korábbiaknál. Hama­rabb — már augusztus 30-án — kezdődik a tanév, mert idén ötnapos lesz az oktatási hét. Szigethalmon a váratlan lá­togató zárva találja a József Attila utcai iskolaépületet. Ám a Szabadkai úton most is dol­goznak az építők. Az iskola 1358 tanulója nyaral. Nyolc- százán közülük országjáró tú­rákra indultak, vándortábori utakra Tolnától Baranyáig, a Mátrába, s a Balaton-felvidék- re, a többiek csapattáborba. Kovács Gáborné igazgatóhe­lyettes szerint van még miért aggódni a tanévnyitóig: — Ta­valy vették birtokba a gye­rekek a hattermes régi épület mellett a nyolctantermes újat. Most, a második lépcsőben ké­szülnek a kiegészítő részek: a konyha, az ebédlő, a tornate­rem. (Látható is, hiszen az ud­varon csövek, betonelemek, keverőgép, az ebédlő tetején még hiányzik az üveg, az égre néz, az ablakokon fólia, desz­ka, a tornateremben betonoz­nak, a konyhában becsomagol­va áll a két főzőüst, a falakból víz- és villanyvezetékek végei merednek vakon, az előteret épp meszelik. A két iskolaépü­letet összekötő folyosóból csak az alap készült el.) Pedagógus kerestetik — Nagy tempóban mun­kálkodnak a csepeli Duna Tsz dolgozói, mert a második ütem befejezési határideje július 30. örülnénk, ha a tanévkezdésre minden készen várná a gyere­keket. Annál is inkább, mert Szigethalmon ez lesz az első tornaterem, azelőtt a folyosón tartották a testnevelési órákat, s a tanulók is nagyon várják az elkészültét. — Körülijeiül 400 ezer forin­tért újrafeStik — amelyik te­remben szükséges — a kopott falakat, s az iskola forfaépüle- tében a mosdók lehullott csempéi helyére műanyag bur­kolat kerül. A József Attila ut­cai épület Is csak ma üres, teg­nap még a Csepel Autógyár két brigádja társadalmi munkában készítette a padlóburkolatot a portánál, a tanári és az orvosi szobában. A kiskunlacházi ÉG- SZÖV dolgozói pedig egy peda­góguslakás kerítését készítet­ték el. Ha már a lakásnál tar­tunk: a tanévkezdés azért sem lesz könnyű, mert tavaly a hozzánk jelentkező pedagógu­soknak még kínálhattunk szol­gálati lakást, idén már nem. Pedig nyolc üres állásunk is van, két énekszakos, két orosz­tanár, fizikus, rajzoktató és két alsós nevelő hiányzik. Bár az iskolánk Csepelről 15 perc alatt elérhető a piros 38-as busszal, a pályázatunkra eddig, július közepéig senki sem jelentke­zett ... A halásztelki általános isko­lában az igazgató, a helyettese, az iskolatuKar, a gondnok es a takarítok kerülgetik a folyo­sóra hordott székeket, asztalo­kat, képeket. Három szakmun­kás ma lát az elektromos rendszer rekonstruálásához, miután huszonnégy kömuves- szülő társadalmi munkában egyetlen nap alatt lebontott, majd felhúzott és újravakolt 60 négyzetméternyi válaszfalat. A tantermek, szertárak alkal­mas színtérré alakulnak a ma­tematika, az anyanyelv, az idegen nyelvek elsajátításához, a látás és hallásneveléshez. Nem véletlenül fogalmaz így az igazgató, Kovács László, s mond a rajzoktatás, zeneokta­tás helyett látás és hallásne­velést. Komplex lesz — A következő tanévben már nem általános iskola lesz a miénk, hanem komplex ál­talános művelődési központ. Tovább bővülnek a lehetősé­geink, májusra ígérik az új épü­let átadását, amelyben három műhely, 250 négyzetméteres könyvtár, természettudományi és társadalomtudományi elő­adók, többcélú termek kapnak otthont. Így az 1100 gyerek ok­tatása mellett más funkciókat is elláthatunk majd: a Halász­telken élő hétezer ember szinte minden kulturális szükségleté­nek kielégítésére vállalkozha­tunk, Ezért alakítjuk át a fel­szabaduló termeket a régi épü­letben. — E napokban dolgozzák fel a felmérésünk adatait a KSH segítségével: feltérképezzük a falu lakóinak művelődési, is­meretszerzési igényeit. Például sokan építkeznek, szükség lesz építési tanácsadásra és jogse­gélyszolgálatra. A 40 féle szak­kört fel sem sorolom ... Intéz­ményünk integrált része lesz a már meglevő klubkönyvtár, s idővel talán a mozi is. Szó volt már az elektromos rekonstruk­cióról. Azelőtt az előírt fény­mennyiség egyötödével — égőkkel — világítottunk, most változtatunk ezen. Elkészül a korszerű zártláncú tv-hálózat is. így nem lesz gond, hogy ta­nulóink megnézhessék az isko­latévé adásait. Ide kívánkozik: pedagógusaink ugyan négy éve készülnek az újdonságokra, de sokan a nyár egy részét most is ismeretszerzéssel töltik: nyol­cán egy-két hetes szervezett továbbképzésen vesznek részt, kilencen pedig Debrecenbe in­dulnak az Alkotó iskola konfe­renciára ... Vasvári G. Pál Politikai kiadványok Egy karéj Karélia Érdekes feladatra vállalko­zott Patkó Imre: hírt hozni egy északi rokon népről, amelynek földjén gyűjtötték a Kalevala legszebb és legtöbb runóját. A Karéi Autonóm Szocialista Szovjet Köztársa­ságról van szó, amelynek népé­ről, csodaszép és érdekes tájá­ról vajmi keveset tudunk. Ro­konaink a karélok, mint a finnek és azok a Szovjetunió­ban élő kis népek, amelyek a finnugor ősnépből váltak ki, miként a magyarok és a fin­nek. Mindezt Patkó Imre könyvé­ből — amelyet a Kossuth Könyvkiadó jelentetett meg — tudom, s hogy a karélok föld­jét választotta tanulmánya színhelyének, az azért volt, mert úgy gondolta, hogy kévé­sé". tudunk róluk, holott meg­ismerésre érdemes nép. amely­nek nemcsak Kalevalája van, hanem málnaszíniI márványa, híresek a nerc- és ezüstróka bundái, itt készül a világ leg­drágább, legértékesebb bútora mégpedig a gyönyörű fehér nyírfából, itt gyártiák a pa­pírt a legtöbb magyar napilap számára. S rokonaink nagy múlttal építik a jelent, amely egyre jobban kibontakozik és megmutatja, hogy miként él­het egy nép kisebbségben is szabadon, megelégedve. A ter­jedelmében szerény, de a va­lósággal szembenéző könyv éppen azt kutatja, hogy miként élnek a karélok, mit jelent ka­réinak lenni, milyen jövő felé tart ma ez a kis nép? Bonyolult, mégis egyszerű ezt kibogozni, hiszen sokan finneknek hiszik a karélokat, holott nem azok, csak testvérei a finneknek. Igaz, hogy nyel­vüket beszélik, de sok minden megkülönbözteti őket tőlük. A régi krónikák szerint a karéi törzs tagjai már a kilencedik században a helyükön éltek, mégpedig a Karél-földszoroson és a Fehér-tengertől a Finn­öbölig terjedő vidéken, s is­merték a földművelést, a vadá­szatot és a halászatot. Igaz. hogy nem teremtettek karéi írást, csak szóbeli a nyelvük, de valamivel különbözik a finntől. Míg a finnek svéd ura­lom alatt voltak, így alakult ki főleg protenstáns kultúrájuk, addig a karélok oroszokkal együtt éltek, s pravoszlávokká lettek, bár szívük mélyén meg­maradtak a XIX. század végéig pogányoknak. A szerző elvezet bennünket a múlton át a XX. századig, majd a máig. megismertet ben­nünket a karélok múltjával, küzdelmeikkel, a karéi fővá­rossal, Petrozavodszkkal, amely az Onyega-tó partján fekszik, s amelvet I. Péter alapított. A Karéi Köztársaságban 760 ezer ember él. ebből 235 ezer Petro- zavodszkban. Természetesen más nemzetiségek is élnek ezen a területen, a többi között itt laknak a vepszek, akik alig vannak 16 ezren, míg a karélok száma a Szoytetunióbsn eléri a 150 ezret. Viharos a történel­mük. volt úgy. hogy a finnek m°g akarták hódítani ezt a te­rületet, de aztán minden maradt, ahogyan a természet Nyári tárlat Kodály emlékére 5 In memóriám Kodály ^ Zoltán képzőművészeti pá- ^ lyázat jegyében rendezték ^ meg Debrecenben a VII. ^ országos nyári tárlatot. Az ^ egy hónapig nyitva tartó ^kiállításon — melynek a ^ Kossuth Lajos Tudomány- ^ egyetem ad otthont — száz- harmincegy alkotó száz- 5 nyolcvanegy műve látható. ^Képeinken: Benedek ^ György Kodály-portréja. il- ^ Ietve Nocturne című alko- 8 tása. Megnyílt Esztergomban a Dunakanyar nyári egyetem 18. stúdiuma is. Az egyetem meg­alakulásától kezdve a Kodály- módszereket adja át a zeneta­nároknak s a jövendő zenepe­dagógusoknak. Az előadások témája: ' a gyerekek zenei írás-, olvasás- és halláskészsé­gének fejlesztése. Az idén — a centenáriumi évben — nem­csak a pedagógus Kodályhoz, hanem a zeneszerzőhöz, a népzenekutatóhoz is közelebb kerülnek a hallgatók, róla szól majd az egykori közvetlen munkatárs, Szönyi Erzsébet Erkel-díjas zeneszerző, a Ze­neművészeti Főiskola tanára, a mostani nyári egyetem vezető­je. A kéthetes kurzuson ötnyel­vű csoportban tartják a fog­lalkozásokat. Több gyakorla­tot vezetnek maguk a hallga­tók is. A szabad idős foglalkozáso­kat sokféle zenei program színesíti, például a Musica Re­gia koncertje, az esztergomi nyári zenei életben nagyon népszerű királyi várbeli sé­táló hangverseny, és koncer­tet ad itt a Magyarországra ellátogató valenciai egyetemi kórus, az Orfeon Universitario is. Az angal, francia, német, olasz és spanyol nyelvű cso­portok baráti beszélgetéseken ismerkednek meg A nyári egyetem hallgatói kérdeznek című programban hazánk tár­sadalmi és gazdasági életével. A Siménfalvy ZJa nem olvastam volna a tegnapi újsághíreket, aligha ■“ hittem volna: Siménfalvy Sándor 90 éves. Jó ezen felszabadultan mosolyogni, mert jó, hogy köztünk van. mert eljátszhatunk a gondolattal: megöregszenek a nagy öregek is. Ugyebár: felváltva a tizedik ikszet már nem neveletlenség Siménfalvyra az (nagy) öreg jelzőt ra­gasztani. A kamasz megkérdezi, hogy ki is az a Siménfalvy? ... Hát tudod! Persze, hogy tudod. Csak jószerével ne­künk, felnőtteknek nem jut eszünkbe a felsorolás, hogy miért kell, illik, illeni fog mindig emlékezni erre a szí­nészre. Előkeresünk egy fényképet. Hát persze, az arca ismerős, mint a szomszéd falusi bácsié, mint a városba hontala'nult paraszté, a zsörtölődő munkásé és hát igen, a postás bácsié, akitől megtanultuk: a feladó a bal felső sarokban, irányítószám jobbra alul. és hogy ne feledjük! A lexikonok — már amelyikbe címszóként felvették — alig említenek egyet is Siménfalvy, színpadi alakításai közül, hiszen: epizodista. (Így, jelenidőben!) Egy-két jele­nete volt 74 éven keresztül a magyar színpadokon Ko­lozsvártól a budapesti Nemzeti Színházig. De micsodp je­lenetek! Olya'nok, amelyek végén ritkán ment ki nyílt­színi taps nélkül. S a film. Siménfalvy Sándor minden eddigi idők legtöbbet foglalkoztatott filmes és tv-s szí­nésze. Az utolsó precíz — magán — adat 1974-ből szár­mazik, addig összesen 107 filmben játszott. S azután? Jó volna tudni... 1/ özönsége üzenete is: Siménfalvy művész úr, köszön- jük a közelítően háromszáz epizódot, amelyek úgy oldódtak fel élményvilágunkban, hogy ismerőseink arcát a magáéra formálta..., s az övékhez igazította a ma­gáét. (kriszt) adiófigyelő KRITIKA A KRITIKÁRÓL. Erről a hétköznap délelőttön­ként hallható, nagy gonddal szerkesztett negyedórás mű­sorról, a Láttuk, hallottukról egy anekdota jutott eszembe, melyet minden újságíró is­kialakította. S a karélok ma­guk formálták — a szovjet­orosz emberekkel együtt — jö­vőjüket. Patkó Imre bemutatja ne­künk Karéliát. Beszámol arról, hogy milyen kedvesen fogadták az odacsöppent magyar vendé­get. hogy találkozott a köztár­saság politikai és gazdasási vezetőivel, a kultúra, a művé­szet képviselőivel, ismerkedett az egyszerű emberekkel, nép­művészetükkel, művészetükkel irodalmukkal, mindazzal, ami őket karélokká teszi. Megis­merkedett iparukkal, a fa-, a papíriparral, a bútorgyártás­sal. a szigorú, de fenséges éc csodaszép természeti vidékkel Bejárta tavakkal tarkított föld­területük esvrés7ét. nyírfás fenyőfákkal ékesített csendes tótat, amely a karélok szülő- fö'die FI kell olvasni ezt a köny­vet, hogy igazán lássuk: mi­iven nép is a karéi, hogyan él miként ánolia hagyományait hogvan ónítí a jelent. Ahogyan a szerző í-ia: jövőjük a szov­jet jövő. Érettek és felkészül­tek erre. Gáli Sándor mer, de az olvasók között azért akadhat, aki nem: Az ifjú hírlapíró-gyakornok élete első nagyobb terjedelmű munkáját teszi a szigorúságá­ról ismert szerkesztő asztalára. Az felemeli, megforgatja a kéziratot. Aztán hirtelen ösz- szegyűri az első lapot, bedobja a szemétkosárba. Ugyanerre a sorsra jut olvasatlanul az utol­só oldal is. A szerkesztő csak ezután kezdi olvasni a közbe­eső maradékot. Kezében gyor­san jár a ceruza, egész bekez­déseket húz át, miközben szin­te ujjong: Remek, nagyszerű ügyes. Ezeket az utóbbi, dicsérő jelzőket nemcsak az anekdotá­ban szereplő kézirat, de a rá­dió közművelődési rovatának teljesítménye is megérdemli: a szerzők, a szereplők és az ez esetben is szigorú szerkesztők. Annál is inkább, mert jórészt ugyanazokról van szó. Szerkesztő, műsorvezető egy és ugyanaz a személy, mégha naponta más és más is a ne­gyedóra gazdája. S aki valaha adta már írásra a fejét, jól tudja: saját munkánk írott eredményét megkurtítani gyakran majdnem annyira fájó, mintha édes gyerme­künktől kellene elköszönni, Ál­landóan működnie kell az ön- kontrollnak, rövid, tömör, lé­nyegbe vágó kijelentésekre ösztönözni a bőbeszédűségre oly hajlamos műbírálókat is. Mert bármily furcsa, hosz- szabban könnyebb mellébe­szélni. Bonyolult körmonda­tokba öltöztetni a hozzá nem értést, szakkifejezésekbe buj­tatni a bizonytalanságot. Aki­nek azonban csak néhány per­ce van mondanivalója kifejté­sére, kénytelen igent vagy ne­met is mondani. ANGOLÓRA. Ügy tartják a rádióban, biztos siker gyere­kekkel riportot készíteni. A gyerek ugyanis őszinte, lobog benne a közlésvágy, vélemé­nye káros megfontolásoktól mentes. S ráadásul olyan ara­nyos tud lenni a gyerekszáj. Ezek az ismérvek minden bi­zonnyal megfelelnek a való­ságnak, ha nem írott műre, irodalomra értjük. Ha ugyanis a kiskorú szereplőnek más bő­rébe kell bújnia, többnyire megáll a tudománya. A sza­bályt erősítő kivételek közé tartozik Natasa Tanska cseh író'rádió,játéka is. Egy locsi-fecsi kislányról szól, aki ugyan még nem érti a világ összefüggéseit, csak külső jeleit, semmint a lénye­gét fogja fel annak, hogy megy tönkre otthon a felhőtlennek hitt családi béke. Tehát a történet önmagában nem rendkívüli, nem valószí­nű, hogy a klasszikus munkák között fogjuk emlegetni. Az író azonban jól ismeri a gyer- meklélek rejtelmeit, s a ma­gyar előadásban Szántó Ildikó személyében igazán nagyszerű gyermekszereplő eleveníti meg a minden lében kanál, kotnye­les kis Terezka szerepét. Je­gyezzék meg a nevét. Biztosan találkoznak még vele. Csulák András

Next

/
Oldalképek
Tartalom