Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-17 / 166. szám

1982. JULIUS 17., szombat P E ST M EG Y EI H1 R L AP M AG AZ IN 7

Aratók között a Fehér Akácban

Megint rajtuk az ország szeme

Esztendők óta tudósítok az aratásról, írok riportokat, beszámolókat kombáj nősökről, a nyári munka más szereplőiről. Megvallom, többször foglalkoztatott a gondolat, vajon le- het-e valóban újat, eredetit mondani a témáról? Az is megfordult a fejemben. nem kerítünk e nagyobb feneket az ügynek mint kellene, hiszen a kalászosok betakarítása a gépesítettség jelenlegi szintjén szinte rutinművelet, jól szervezhető „ipari” folyamat. Most mégis azon a véleményen vagyok, helyes dolog az aratókat mindig a közvélemény figyelmének központjába állítani. Mert csak egy magát és munkáját becsülő szakmunkásgárdától várható el, hogy a tisztes jövedelmen kívül erkölcsi szempontok is ösztön- zőek legyenek számukra: s mint az Idén is, értsék az ország igényeit. Azonosuljanak a feladattal, s a gabona a lehető legkisebb veszteséggel kerüljön a magtárba. Riportunk e szándék megvalósításáról szól, példákat a megye legnagyobb búzatermesztő gazdaságából, a dabasi Fehér Akác Tsz-ből hoztunk.

Intermezzo a tarlón

— Egy lépést sem tovább — dörren ránk Kecskés Péter gépcsoport vezető, aki a frissen learatott tábla szélén figyeli a távolban port eregetve haladó kombájnokat. Amint kiszállunk a gépkocsikból, főnökével, Opóczki Ferenc ágazatvezetővel, szigorú vonásai enyhülni látszanak.

— Kivel tartassam be a tűzvédelmi szabályokat, ha nem éppen a búza gazdájával — ad magyarázatot Iménti katonás szigorára az energikus mozgású fiatalember. A drámainak ígérkező közjáték, amely tréfás baráti szavakban oldódik, újabb fordulatot vesz. Ezúttal Opóczki Ferencnek vannak észrevételei. A mellettünk csépelő kombájn hagy levá- gatlan rendet vagy másfél méternyi szélességben. A kaszaszerkezetben keletkezett a hiba, s a gép vezetője nem vette észre a rendellenességet. Talán más esztendőben legyintett volna egyet a kombájn nyergében ülő, 1982 nyarán ezt nem teheti meg. Vagy száz méternyit kell visszamennie a monstrumnak a javítás után.

Tizennégy esztendős kora óta ül gépen Vellai István

— Régi, kipróbált emberek a mieink, olyanok mint idős Suhajda István vagy Vellai István is. Utóbbi 14 éves korában került traktorra, és több mint húsz éve arat a Fehér Akác Tsz-ben.

Kombájn és sörreklám

— Hogyan teszik érdekeltté az embereket az alacsonyabb szemveszteségben?

— A kombájnosok bérének majd egyharmada attól függ, helyesebben csak akkor jár, ha az elszórt szemek aránya nem több 3 százaléknál és a kicsépeletlen kalászoké 2 százaléknál kevesebb.

— Egyénileg vagy csoportosan számolják-e el a teljesítményeket?

— A gazdaságban a szezon elején három csoport dolgozik, hat-hat kombájnnal. Tizenkét gép a mienk, hat a csehszlovákiai Ipolysági Állami Gazdaságból érkezett. Akad olyan brigád, amelyikben a feltételek különbözősége, a gépek nagyon eltérő teljesítménye miatt egyéni bérezést alkalmazunk, másutt éppen a kom- bájnosok kérésére a csoportos értékelést vezettük be. A szlovákiaiak odahaza kapják meg a mi elszámolásunk alapján fizetésüket — világosít fel az ágazatvezető, és látva érdeklődésemet a külföldről érkezett vendégaratók iránt, javasolja, keressük meg őket is. Néhány kilométerrel arább a Szőlőhegyi dűlőben érjük őket utol. Gépeik alapján aligha különböztethetők meg magyarországi társaiktól: ugyanazokkal a kék-fehér színű NDK kombájnokkal róják a kilométereket, mint dabasi kollégáik. Legfeljebb teherautóik sárga alapú rendszámai figyelmeztetnek a nemzetközi kooperációra. No meg a Cserba Ferenc arató-cséplő gépére pingált pilseni sört reklámozó karikatúra, ami egy régebbi, Prága környéki aratás emlékét idézi.

Munkahely, kerítés nélkül

— Mi a véleményük a vendég- munkásokról? — kérdezem Békés István gépészmérnöktől.

— Nagyon fegyelmezettek, magas technikai kultúrát képviselő szakgárda, szívesen dolgozunk velük együtt. Egy érdekes különbség a mieink és a szlovákiaiak között: a magyar kombájnos már akkor hajlamos bekapcsolni a villogó, a tartály megtelését jelző lámpát, amikor az még csak félig, háromnegyedig van. Az ipolyságiak viszont nem vállalkoznak ilyenfajta munkaszervezésre, biztos lehet benne a gépkocsivezető, ha kigyullad a fény, a kombájn egy métert sem megy tovább.

És mit mond a vezető kombájnos, Cserba Ferenc, aki 21 év óta arat?

— Odahaza jóval nehezebb, dombos a terep. S még valami: Magyar- országon jobban megfizetik ezt , a munkát. Én például a szezonon kívül dózerezek és azzal sem keresek kevesebbet, mint a kombájnolással — így a Deméndről származó gépész, aki nem tartozik a könnyen nyilatkozók közé és nagyobb biztonságban érzi magát a gép fülkéjében, mint interjúalanyként. Vezetőjük, Tóth Tivadar sem éppen bőbeszédű, annyit azonban megtudok ró- ra, az idén házasságot kötött egy környékbeli szlovák nemzetiségű tanítónővel, s meglehet, ősszel már a dabasi Fehér Akác Tsz fiatal szakembergárdáját erősíti.

A déli pihenőhöz készülődik a harmadik brigád, állnak ki a tábla szélére az arató-cséplő gépek az akácliget közelébe, amikor egy szikár, olajtól, izzadságtól, portól lepett arcú férfi toppan elébem és Vellai Istvánként mutatják be.

— Tudja, én már olyan helyen nem is tudnék dolgozni, ahol kerítés van, gyárban még látogatóba sem jártam életemben. A környéken talán én vagyok a legrégebbi lakatos, de most már elég. Az idén abbahagyom — mondja Vellai István.

Jövőre is, ha lesz erőm

— Talán valami betegség?

— Hát, sokakról hall az ember, hogy hátgerinc-meszesedést szereztek be, tönkrement a gyomruk. Nekem is elveszi az étvágyamat a por. Valami csendesebb helyre vágyom.

S már el is hinném neki, ha Opóczki Ferenc nem hívna félre.

— Tizenhat éve mond búcsút az aratásnak Vellai István, de azt hiszem, bele is halna, ha nem kerülne be a csapatba.

Aki viszont nyugdíjba megy, s ez már biztos, az idős Suhajda István. Öt a minőségi munkáról faggatom.

— Szemveszteség ? Nézze, az egyik ember könnyelműbb, a másik kevésbé. De előfordul olyan is, amikor ha megfeszül is a kombájnos, akkor sem képes pontosan dolgozni. Tavaly jártam így: már szinte restelltem, olyan lassan haladtam a kombájnnal, de az csúnyán szórta a magot. Az idén egészen más a helyzet. Igaz, most nyáron mindenki parancsba kapta, csak az első sebességi fokozatba kapcsolva haladhat a gép.

— S jövőre marad-e még?

— Ha mást nem, araim azért szeretnék. Remélem, erőm is lesz hozzá — mondja csendesen Suhajda István búcsúzáskor s maga is beáll az ebédlők közé.

Kilókból vagonok

— Egy üveg Vilmoskörte-pálinkába fogadok, hogy több lesz 40 mázsánál! — állítja Tóth Pál növény- termesztési főágazatvezető, amin azt érti, a tavalyi 24 mázsa hektáTctS alatt a búza. Garmadahegyeket tol össze a Rába

rankénti termésátlagokkal szemben most 40 mázsára számítanak. A megjegyzésre Králl Béla termelési főmérnök reagál, aki nemcsak a jobb terméseredményekben bízik, hanem nagyon sokat remél a hozzá hasonló és irányítása alá tartozó fiatal mérnököktől, technikusoktól.

— Én is, a munkatársaim is itt élünk Dabason, itt akarunk bizonyítani. A szemveszteség csökkentésére már tavaly gondoltunk, ezért vetettünk például 20 hektár árpát, hogy amire a búza sorra kerül, a gépek tökéletesen működjenek. A teherautók, szállítójárművek szigetelésére nagy figyelmet fordítunk. Köteleztük a kombájnosokat, hogy különösen a gyomos területeken, egy-két óránként ellenőrizzék a dobot, nem tömődött-e el. Az aratás megkezdése előtt egy nappal még egyszer összehívtunk minden érdekeltet és úgy vélem, sikerült megértetni az idei esztendő eredményeinek fontosságát. Nem remélünk ettől a szigorúbb, alaposabb munkától csodákat, de ha csak két, esetleg három mázsával lesz több hektáronként a termés, az már 60 vagont lent. S ez nem kevés, különösen nak, aki tudja, még tíz kiló búzáért is sokat kell dolgozni.

VALKÖ BÉLA

Cserba Ferenc a J3vő héten már Csehszlovákiában arat

A szerző felvételei

A gépek már az árpában vizsgáztak

Újból vallatják a föld mélyét

Leletek a Dunakanyar felett

A tervek szerint három évvel ezelőtt meg kellett volna kezdeni az esztergomi Várhegy műemlékegyüttesének restaurálását. A program legfontosabb része az Árpád-kori királyi — későbbi érseki — palota maradványainak végleges helyreállítása. Szerepel a tervekben egy olyan múzeum kialakítása is, amely — a helyben feltárt emlékekkel — 5000 évre visszamenően mutatná be a település történetét. A beharangozott nagy szabású rekonstrukciós munka azonban a mai napig sem kezdődött meg, és ismét a kutató régészek vették birtokukba a terepet. Ennek az okairól kérdeztük dr. Horváth Istvánt, az esztergomi Balassa Bálint Múzeum igazgatóját, az ásatás vezetőjét.

— Amint köztudott, a Géza fejedelem, majd I. István és III. Béla korában épített reprezentatív királyi székhelyet az egyház tovább bővítette, szépítette — mondotta — és az később a humanizmus nemzetközileg is számottevő központjává vált. A török ostrom alatt nagy kárt szenvedett várat és a hozzá tartozó épületek jelentős részét a XVIII—XIX. században elbontották, eltemették. Századunk 30-as éveiben az egykori palota jelentős maradványait ásták ki a föld alól, s ezeket 1934—38 között nemzetközi rangot kivívott munkával állították helyre. A restaurált palotarészek azóta teljes szépségükben láthatók.

— A középkori épületek nagy részét azonban akkor nem tárták fel. Ezért 1961-től, a Magyar Nemzeti Múzeum irányításával, újból hét éven át vallatták a területet, s ismét egyedülállóan gazdag régészeti emlékek, épületrészek és leletek kerültek napvilágra. Véglegesen bebizonyosodott, hogy a Dunakanyar felett emelkedő hegyen az időszámítás előtti harmadik évezredben is élt már ember. A leletek arról tanúskodnak, hogy attól kezdve szinte folyamatosan lakott volt a Várhegy és környéke. Az ásatások során gazdag réz-, bronz- és vaskori leletanyagot — temetőrészleteket, településmaradványokat, kisebb használati tárgyakat — találtak.

— A táj kedvező földrajzi adottságai — a síkság és a hegyvidék találkozása, a bővizű Duna, a kereskedelmi és hadiutak kereszteződése — hozzájárultak ahhoz, hogy már a kelták idejében jelentős település alakult ki, s ezt a rangját a római korban is megtartotta. A római város a népvándorlás korában elpusztult, s helyén csak 970 táján alakult ki ismét jelentős település. Sok értékes tárgyi emlék, számos épületrész — köztük nagy méretű kváder- kövekből kiképzett falmaradványok, az építkezések korát meghatározó leletek — egyértelműen bebizonyították, hogy itt állt Géza fejedelem és István király palotája.

A gazdag eredményeket hozó kutatások után mi indokolja most az újabb ásatásokat?

— Amikor a még nem végleges tervek alapján meg akarták kezdeni a restaurálási munkákat, kiderült, hogy, olyan területeken is akarnak építeni — például kiállítóhelyiséget, irodaházat, kazánházat —, amelyek még nincsenek megkutatva. Ezért a Művelődési Minisztérium kérésére, a Magyar Tudományos Akadémia régészeti, valamint ásatási bizottsága megvizsgálta a helyzetet, és úgy döntöttek: a beruházás kezdete előtt, fel kell tárni a beépítésre váró területeket.

Helyesnek bizonyult a döntés? Milyen eredményeket hoztak a tayaly előtt kezdődött ásatások?

— A vártnál is jóval többet. Csak

néhány fontosabbat említek. A korábban Mária Terézia korinak vélt kaszárnyafal kutatása során Vitéz János palotájának jelentős részletei kerültek napvilágra. Ez alatt megtaláltuk egy hatalmas, félig földbe süllyesztett Árpád-kori épület maradványait. Ennek alsó része minden bizonnyal a királyi udvar élelmiszer- raktára volt. Közelében Árpád-kori erődítmény 25 méter hosszú, három méter magas falai kerültek elő, amelynek eddig csak kis részéről tudtunk. Megtaláltuk egy hozzá tartozó négyszögletes torony háromnégy méter magasságú maradványait is.

— A korábbi Időkből napvilágra került két római kori — II. és IV. századi — épület fala. Köztük egy agyagból épült kelta ház falaira és járószintjére bukkantunk. Ugyanitt 2000 éves'kelta pénzt és római érmeket ástunk ki. A kelta ház alatti rétegben pedig kora vaskori település maradványait találtuk. A leletek között sok a jelentős Árpád-kori kerámiamaradvány, így például előkerültek egy Magyarországon nagyon ritka, cserépből készült, állatfigurát ábrázoló víztartó edény töredékei is. Űjabb szép Árpád-kori és gótikus kőfaragványok gazdagítják a Várhegy több mint 6000 darabból álló kőtárát.

A kutatások még az idén is folytatódnak. így mikor kezdődhet meg a restaurálás?

— Azt a területet, ahol megkezdik az építkezést az idén átadjuk. Hamarosan hozzálátnak a víz- és csatornahálózatnak a Várhegyre való felvezetéséhez is, ez ugyanis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az építkezési munkákat megkezdjék. Közben készülnek a rekonstrukció végleges tervei, így bízunk abban, hogy hamarosan megindulhat a nagyszabású munka.

BERDE ÉVA