Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-16 / 165. szám

Akikre! kieset be$zé!üi?k A múló esztendők kamatai Miközben beszélgettünk a por­tán, egymás után érkeztek a csurig rakott teherautók a frissen aratott, csápéit búzával a szárítóhoz. Aratáskor nincs pihenés, nincs ünnepnap, sza­badság. Hajrázni kell, meg­előzni az esetleges rosszabbra forduló időjárást. Makó Gáspár éjjeliőr most csak azért volt munkahelyén nappal,'mert a portást helyet­tesítette. A hétköznapok por­tási teendőihez viszonyítva ke­vesebb ellenőriznivalója volt. ’A búzaszállítókon kívül csak egy-két kis teherautó szalad­gált a dolgozó kombájnok és a Rákosmezeje Termelőszövet­kezet ecserl telepe között. Ilyen kisautóval viszik ki ko­rán reggel a kombájnvezető­ket, az ügyeletes szerelőt a határba, hozzák este be őket, s napközben az ebédtől a tar­talék alkatrészig szinte minden szükségest szállítanak. Látszik, hogy ilyenkor minden az ara­tásnak van alávetve ... A vadonatúj beton, alumí­nium és acél szerkezetű gabo­naszín mellett sürgölődött Fig- niczky Imre, a Wodiáner-te- lep vezetője és néhány mun­katársa a szövetkezet történe­tében először alkalmazott Gra­boplast műanyag tartály kö­rül. Előző nap állították .föl a folyékony műtrágya tárolására szánt tartályt, s még aznap délután át is szivattyúzták a Budapesti Vegyiművekből ér­kezett első szállítmányokat az önjáró lajtkocsikról. Most ár­gus szemmel figyelték a tele­piek, hogy miként' viselkedik legújabb, legmodernebb szer­zeményük. S közben Makó Gáspár ké­résünkre, önmagáról beszélt: — 1905-ben születtem Tisza- gyulaházán, s ott nőttem, ne­velkedtem 1914-ig, amíg a há­ború kitört. A tanítónkat be­hívták, többé nem is láttuk. Négy és fél elemiig jutottam el, nem tudtam folytatni az iskolát, így hát kenyérkereset után kellett néznem, annál is inkább, mert egyre gyakrab­ban hallottuk apánktól, anyánktól, hogy most hol ez fogyott el, hol az nincs ... — 1922-ben családunk elköl­tözött a Borsod megyei Sza­káid községbe, gondolva, hogy ott Miskolc közelsége miatt jobban találunk munkát. Nem volt más választásom, amikor elhatároztam, hogy beállók ka­tonának, mert így egy szájjal kevesebbet kellett etetni, ön­kéntes voltam, de éhség, a létbizonytalanság vitt a had­seregbe. Ott kaptam kosztot, kvártélyt és 13 pengő zsoldot, amiből tízet mindig hazaküld- tem az enyéim támogatására. Idáig jutottunk a visszaem­lékezésekben, amikor asszony­lánya érkezett meg a telepre, hogy a tehenekkel foglalkozó férjéhez menjen négyéves kis­lányával, a nagypapa imádott unokájával. S ott folytatta Makó Gás­pár, hogy 1934-ben leszerelt 3 esztendő és 9 hónap után a katonaságtól. Visszakerült a szüleihez, de közben nagyra nőtt testvérei között nem ta­lálta helyét. Munka után utaz­gatott, s így találkozott egy ré­gi barátjával, aki a Hajdú-Bi- har megyei Tiszacsegén volt feles bérlő, s át akart menni Sajóládra a Hangya szövetke­zet egy boltjába eladónak, de azt csak úgy tehette, ha a 38 holdas feles bérleti szerződését átruházza másra. Makó Gás­pár átvállalta a'munkát, s 1935- ben aláírta a szerződést a hoz­zá szükséges igavonó erőt szü­lei és maga megtakarított pén­zéből állította ki. A szerződés után egy év múlva megnősült. Attól kezdve fáradságos mun­kája minden évben meghozta számítását. Igaz, a felszabadu­lásig mindig csak mását mű­velte emberfeletti munkával. És az sem volt mindegy, hogy a szerződés 31 pontja közül csupán egyetlenegy kezdő­dött úgy, hogy: „...a mun­kaadó köteles...” És folyta­tódott úgy, hogy: „...lakást biztosítani, hat számos állatra elegendő legelőt biztosítani...” (Hogy milyen volt egy ilyen mezei lakás, azt mai szemmel aligha lehetne megfelelően ér­tékelni!) A két kanca, a két fejőstehén, a tinó-borjúk tar­toztak a hat számos állat fo­galmába, sertést, juhot kor­látlanul lehetett tartani, a gazda saját rrtagtárának teher­bíróképessége szerint... És mégis más volt, amikor a felszabadulás után megkap­ta az első saját két hold föld­jét, amihez aztán feles és kis­bérieteket is vállalt. Ilyen for­mában dolgozott, tartotta fenn családját 1960-ig, amikor be­lépett termelőszövetkezeti tag­nak. 1970 novemberéig, nyug­díjig dolgozott, majd még egy évtizedet ráhúzott, s azután, nyolcvanban költöztek Ecser- re. Lánya a fővárosi Szalag- és Zsinórgyárban lett szövő­nő, közben férjhez ment, 220 kilométerről nehézkes volt a bejárás. A fiatalok Ecseren Oívsscftk kérdezte i : : ■ í': ' . Levelet kapott szerkesztősé­günk Horváth Géza, Gyömrő, Tompa utca 25. szám alatti olvasónktól. A következőket írja: „A helyi futballpályával szemben levő vas-, műszaki és iparcikkboltnak kétségbeejtő a raktározása. A frissen szállí­tott konyhai tűzhelyeket az udvaron tárolják, ha esik az eső, félő, hogy berozsdásod­nak. Előbb-utóbb selejtezés lesz a vége, mert rozsdásan biztosan senki sem veszi meg. Talán nem tudják az üzemel­tetők — az Alsó-Tápióment i Afész vezetői—, hogy az or­szágnak gondosan kell vigyáz­ni mindenre. Az ilyen kis dol­gokra is ügyelni szükséges. Nemcsak a gyártótól követelik meg a jó munkát, hanem má­soktól iv. Ugyancsak kifogá­solható ebben az üzletben az alacsony kerítés, mely szinte csábít a lopásra. Vajon mind­ezek nem szúrtak még szerpet a szövetkezet vezetőinek?" Olvasónk régi problémát feszeget. Ez az egység koráb­ban élelmiszerboltként üze­melt, utána ismét átminősítet­ték. A sülyjápi székhelyű Áfész azonban, úgy látszik, nem érzi át a súlyát a mosto­ha raktározási lehetőségeknek, Tavalyelőtt lapunkban is foglalkoztunk azzal, hogy a bolt a szabad ég alatt kény­telen tárolni az értékes kazá­nokat, tűzhelyeket és egyéb felszerelést tárgyakat. Akkor a bolt vezetői ígéretét kaptak az Áfész illetékesétől, hogy egy fedett raktárszínt alakí­tanak ki az Apaffy utca fe­lőli oldalon. Ügy tervezték, hogy a házi építőbrigád lesz a kivitelező, és még abban az évben elkészülnek vele. Azóta se történt semmi, s amint olvasónk és még sok más gyömrői lakos is észre­vette, az értékes áruk valóban ebek harmincadjára hevernek az, udvaron. Romlik az álla­guk, bár csaknem mindegyi­ken műanyag fólia található. A meglevő raktárhelyiség olyan zsúfolt, hogy oda már nem lehet mást betenni. Az eladótér is elég szűkös, így a megoldás nem lehet más, mint a fedett raktárszín megépítése. Ami a kerítést illeti, azt is ki kellene javítani, addig, amíg nem késő. Az elmúlt hetekben — a készletminimum miatt — visz- szaesett a forgalom ebben az egységben. A hónap eleje óta azohban kedvezően változott a helyzet, áruk sokasága érke­zett az üzletbe, a vevők igé­nyei szerint. Ügy tudjuk, hogy az ott dolgozók eredményesen teljesítik forgalmi és nyere­ségtervüket egyaránt. Több olyan kurrens árut is megvá­sárolhatnak a helybeliek és a környékbeliek, amelyekhez még a fővárosban is csak ne­hezen tudnának hozzájutni. • Aligha lehet kétséges, hogy „megérdemelnék” már a fe­dett raktárt, hiszen az első­sorban a vásárlók érdekeit szolgálná. Gér József vettek telket, s minden igé­nyüket kielégítő kétszintes családi házat építettek az öregekkel együtt. Makó Gáspárék életük min­den jelentősebb eseményét föl­jegyezték, évi kiadásukat, jö­vedelmüket precízen vezették papíron, vagy ha vettek egy tehenet, máskor, ha lefialt a tehén, s meghagyták a fiat magnak. Az első világháborút élve úsztak meg, mint a má­sodikat iá, ám Makó Gáspár­nak még túl kellett esnie is­mét a katonaságon, a fogsá­gon. A háborút, a fogságot az emlékezet őrizte meg, nem ve­tették papírra, mégsem felej­tették el. — Mély nyomot hagyott bennem néhány fogságbeli él­mény. Valaki mondta, hogy hamarosan szól hozzánk a tá­bor főkomisszárja. Kíván­csiak voltunk, hogy mit akar. Nagyon . meglepődtünk, ami­kor úgy kezdte: ......magyar te stvéreim, elvtársak! Ti nem vagytok többé foglyok ... Ha­marosan megalakul Debrecen­ben az Ideiglenes Kormány, s akkor hazamentek, s aki nem tagadta meg katonavoltát (vagyis nem követett el há­borús bűnöket!) az otthon új­ra részt vehet egyenruhában az ország védelmében, a rend- fenntartásban, objektumvéde­lemben!" Mesélte még az idős éjjeli­őr, s mi tagadás, megható­dott, amikor így folytatta: I— Jött egy mezőgazdasági rendelet, hogy aki a katona­ság előtt földművelő volt, azt le kell szerelni, s haza kell küldeni dolgozni. Hát levetet­tem az egyenruhát, s másnap már egy szál, a háború alatt lefogyott, rossz gebével, s egy félszarvú sovány tehénnel megalapozva a „gazdaságun­kat”, nekiláttunk, mert min­denki éhes volt, nemcsak mi... Ősszel már jó termé­sünk volt a bomba szaggatta földeken.., A. L. A. ŐRI ívia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 165. SZÁM 1982. JÚLIUS 16., PÉNTEK Egyszerűiben, györssÄsisi Autó, motorkerékpár, munkagép A szeressed járásban vizsgázhat Cegléden, a Szabadság té­ren, a Patyolat mellett, a templomkert felőli oldalon c.égtábla jelzi, hogy a KPM Autófelügyelete megnyitotta kirendeltségét. Ez azt jelenti, hogy a városbeli, a monori és a nagykátai járás lakosainak és a közületeknek ezentúl nem kell Budapestre vinniük gép­járművüket hatósági műszaki vizsgára. ÚJ lehetőség A műszaki igazgatási ügyek — összeépítések, átalakítások engedélyezése is helyben tör­ténik. Az ügyintézés szemmel lát­hatóan meggyorsult. Ottjár- tunkkor csupán néhány percet vett igénybe egy karosszéria cseréjének engedélyezése és a bejelentés után. nem kell sokat várni a műszaki vizsga idejére sem. Ez személygépkocsiknál négy-öt napot jelent, motorke­rékpárok esetében ennek dup­láját. Ez most idénymunka, hi­szen a jó idő beálltával, aki csak tehette, elővette kétkere­kű járművét,, mélyhez érvényes műszaki vizsgával kell rendel­keznie a tulajdonosnak, hogy a forgalomban részt vehessen. Az új műszaki csoport meg­alakítása egyben jelentős ener­giamegtakarítást is eredmé­Ha fölszállt a r' " .-át fpM- &Slp Az utóbbi napokban hullott csapadék gyakorlatilag egy— másfél napra akasztotta csak meg az aratás lendületét. Regge­lente ugyan később kezdenek meg a kombájnok, mert meg kell várni, míg fölszáll a pára, de napközben jól haladnak. A ve- csési Ferihegy Tsz-ben az árpa kevesebb termést hozott a ter­vezettnél, most a kombájnok már a búzában járnak. A kenyér- nekvaló hozama eddig az előzetes becslésnek megfelelően ala­kult. Brigádtagok ez idősekért Tegnap alighogy beértünk kollégáinkkal a szerkesztőség­be, máris kopogtattak az ajtón. Antal János nyugdíjas, az öre­gek napközi otthonának rend­szeres látogatója lépett be, s áradozva mesélt a szerdai autóbuszkirándulás felejthe­tetlen pillanatairól. A főváro­son keresztül először Szent­endrére vezetett az útjuk, majd Visegrádra buszoztak, ahol szintén megtekintették a nevezetességeket. — A monori öregek napközi otthonának valamennyi lakója nevében nagyon köszönjük ezt a kirándulást a cukrászterme­lő üzem kollektívájának — mondta kissé meghatódva An­tal János. Megtudtuk, hogy a Pest me­gyei Vendéglátóipari Vállalat monori cukrásztermelő üze­mében tevékenykedő Felsza­badulás nevet viselő szocialis­ta brigád már öt éve patronál­ja az öregek napközi otthonát. Ügy gondolták, az öregek nyez. A tehergépjárművek, mezőgazdasági vontatók és autóbuszok vizsgáztatása a jö­vőben szintén Cegléden lesz, hem a fővárosban. Ez például egy kocséri illetőségű teher­gépkocsi esetében eddig száz­ötven kilométer út megtételét jelentette. Mivel új lehetőségről van szó, arról érdeklődtünk Re- vuezky Gyulától, a csoport ve­zetőjétől, hogy az ügyfelek mi­kor kereshetik fel az irodát, s mely időpontokban lesz a vizs­gáztatás? — A kirendeltségen munka­napokon reggel háromnegyed 8 és délután fél 5 között ál­lunk a közületek és a magán- személyek rendelkezésére. Helybeli szakemberek A személygépkocsik, motor- kerékpárok és azok pótkocsi­jainak vizsgáztatását az AF1T III. számú Autójavító Vállalat ceglédi telepén hétfői és szer­dai napokon 7-től, délután 3 óráig végezzük, a tehergépjár­művek, autóbuszok, pótkocsik, mezőgazdasági vontatók 4S lassú járművek a Volán 1. szá­mú Vállalat ceglédi telepén ke­rülnek a vizsgabizottság elé, kedden 7—15, pénteken 7—12 óra között. Jelentkezni írásban (2701, Cegléd, Pf. 59. címen), személyesen vagy a 10—531 te- lefonszámon lehet. A vizsga- bizottság korábban Budapest­ről járt le. Most már helyi szakemberek végzik ezt a forgalom bizton­sága szempontjából nagyon fontos munkát, Havonta majdnem ezer gépjárművet vizsgálnak át. — A vizsgáztatások során eddig milyen tapasztalatokat széreztek? — Általában jól felkészített járművel jelentkeznek az' ér­dekeltek, akiknek arra is van lehetőségük, hogy a vizsgáz­tatás ideje alatt, észrevett ki­sebb hibákat megszüntessék, még ugyanazon a napon be­mutassák a járművet minden­féle pótdíj fizetése 'nélkül. Meglelik a hibát — Kisebb hiányosságok ese­tén — melyben a biztosítás hiányát, vagy például az alváz engedély nélküli cseréjét ér­tem — a forgalmi engedélyt két hónapra érvényesítjük. Áz ügyfélnek ennyi idő ■ áll ren­delkezésére, hogy a szükséges iratokat beszerezze, bemutas­sa. — Milyen tanácsot adna azoknak, akiknek a későbbiek­ben kell járművüket vizsgáz­tatni? — A javítás során elsősor­ban a biztonságot érintő szer­kezeti részekre, fékre, kor­mányra, futóműre fordítsa­nak különösebb gondot. Ha ezekben hibát tapasztalunk, biztos az „alkalmatlan” minő­sítés — mondotta Revuczky Gyula. Ungureán László Fe&ápfások Szinte a járás valamennyi ál­talános iskolájában ezekben a napokban zajlanak a szokásos nyári karbantartási, felújítási munkák. Több helyen — első­sorban a takarításban — segí­tenek a szülői munkaközössé­gek tagjai is. A jövő hét végén Szakszervezeti map Lapunk tegnapi számában hírt adtunk a XVII. szakszer­vezeti nap járási rendezvé­nyeinek előkészületeiről. Olva­sóink jelezték, hogy a szöveg félreérthető. Az üllői egész na­pos programra természetesen nem e hét végén, hanem jövő szombaton, július 24-én kerül sor. Remélhetőleg addigra va­lóban tartóssá . válik a napfé­nyes idő. nemzetközi évében valami újat, felejthetetlen emléket, szereznek nekik. Megkérdezték tőlük: mit szeretnének? Egyöntetű volt a válasz, szívesen elmennének egynapos autóbuszkirándulás­ra. A vállalat szakszervezeti bizottsága is a brigád segítsé­gére sietett. Béreltek egy pa­norámás autóbuszt, a Coop- touristtól, s az ebédktUtsége- ket is magukra vállalták. Áz idős emberek és kísérőik a visegrádi Vár étteremben fo­gyaszthatták el térítésmente­sen a finom ebédet. Este jó hangulatban, kipirul­va érkeztek vissza Monorra az egynapos kiránduláson részt vevő öregek. Akadt olyan is közöttük, aki már 80 éves is elmúlt, de most járt először a Dunakanyarban. A felejthetetlen kirándulás azonban nemcsak nekik ma­radt igazi élmény, hanem a többieknek is. G. J. Jegyzet üé§ idejében 009 T/ örülbelül egy évtizede kezdődtek, illetve zaj­lottak a monori járáson be­lül is a termelőszövetkeze­ti egyesülések, befejeződött a nagyüzemi méretek ki­alakítása. Az évfordulóra, ha csendben is, de több közös gazdaságban már előre ké­szülnek, hiszen az élet mindenütt igazolta az ak­kor sokak által nehéz szív­vel fogadott változásokat. A járásban tavaly nem volt veszteséges termelő- szövetkezet: S ez önma­gáért beszél. A hajdani ve­zetők közül (akik nem tart­hatták meg beosztásukat) a többség már régen beillesz­kedett,: új munkakörében ki-ki igyekszik a tőle tel­hető legtöbbet nyújtani. A gombai Fáy András Tsz tíz esztendeje — pon­tosabban 1973. január else­jével — a helyi Üj Élet. a bényei Népfront és a kávai Haladás egyesülésével jött létre nem. épv derűs körül­mények között. A közös jogelődöt viszont 1959 feb­ruárjában alapították a gombai gazdák. Két évfor­duló került tehát közel egy­máshoz. A mezőgazdasági nagyüzem vezetői ezért úgy döntöttek, megragad­ják az alkalmat, hogy fel­idézzék, megörökítsék a múló emlékeket. A terme­lőszövetkezet üzemi lapjá­ban közölt felhívásukban az alapítókhoz, a régi és új tsz-tagokhoz fordultak az­zal a kéréssel hogy írják m.eg emlékeiket, küldjék el esetleges régi képeiket a lap szerkesztő bizottságá­nak. Az ipari üzemekben, más környékbeli településeken hagyománya van a króni­kaíró mozgalomnak. Egy- egy termelőszövetkezet tör­ténete — helytörténet. Ér­demes tehát időt, energiát áldozni a múlt rögzítésére, a szép, de a rossz emlékek, nehéz évek felidézésére. Az alapítók java része még él de általában már nyug­díjasok, járadékosok. Á fi­gyelmet éppúgy megérdem­lik, ahogy ők törődnek a közös gazdaságuk gondjai­val. eredményeivel. M ég időben vagyunk! V. J. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom