Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-11 / 161. szám

NAGYKŐRÖSI

Kj/tíHa

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA

XXVI. ÉVFOLYAM, 161. SZÁM

1982. JÜLIUS 11., VASÁRNAP

T

Nem papírforma szerint

igy magányos ember semmi

Megérdemelten nyerték el n kiváló címet

Annyi bizonyos, hogy a brigádtagok közül senki sem véti el, amikor le kell írni Széchenyi István, névadójuk nevét. A brigád a Nagykőrösi Konzervgyár műszaki raktárának brigádja. Elnyerték a vállalat kiváló brigádja címet. S ahhoz, hogy ezt elnyerhessék, bizony derekasan hajtani kellett. Igaz, néhányan talán azt is megkérdezhetnék, mit tehet egy műszaki raktáros brigád olyan különöset, amivel kivívja az elismerést, a jutalmat?

Példaképünk lett

Hogy ezt jobban megértsük, még arról az időről kell először szólni, amikor a brigád nem viselte a Széchenyi nevet. Van annak már vagy tizenkét éve. De amint mondják, név ide vagy oda, bizony akkor is szabad idejük nagy részében együtt jártak. Az a nagycenki kirándulás adta meg a végelhatározást. A múzeum igazgatója, dr. Környey Attila a kiállításon végigkísérve őket, vagy talán a tanácselnök, azt kérdezték tőlük, hogy mi a neve a brigádnak. S amikor megtudták, hogy neve sincs, inkább javasolták a Széchenyi nevet. így lett a konzervgyári brigád tagja egy nagy közösségnek.

De erről már inkább Fehér György, a brigád vezetője beszéljen.

— Elhatároztuk a többiekkel, hogy Széchenyi István nevét vesszük fel. Amit róla megtudtunk, példaképünk lett. Azt már csak később tudtuk meg, hogy az országban működő Széchenyi brigádok kétévente találkozót tartanak. A brigádok száma úgy kétszáz körül van. Nagykőrösön a MÁV-nak van még egy hasonló nevű brigádja, s mi, több nincs a városban.

A brigád gyűjteményét magam is megtekintettem, szinte egy mini múzeumot rendeztek be névadójuk tiszteletére. Ha bariét hallanak, találnak, s megtudnak, ott a helye a brigád helyiségében, ahol egyébként a napi munka is folyik. Csupán a tiszteletemre jönnek össze a brigádtagok, hogy szót váltsunk. Amikor az első kér dést felteszem, kicsit meglepett csend támad. Azt tudakolom, hogy mitől lesz egy brigád vállalat kiváló? S vajon mindenben kiváló-e?

Ne legyen hiánycikk

A szakszervezeti irodán a brigádra vonatkozó összes statisztika készen áll. Eredményeiket ismerve, tudom, megérdemelten nyerték el a vállalat kiváló brigádja címet, de... s ez a de érdekelne. Mit mondanak ők, mit éreznek többet annál, ami a többi brigádra nem jellemző, s nem is csak szigorúan a munkában jelentkezik.

— A legfőbb mégis csak a munka, hiszen abban kell jeleskedni, nem másban — — mondja Horváth Károlyné —, mert hiszen tudunk olyanokat, akik mindent elvállalnak, s hangoztatják is, hogy rengeteg társadalmi munkát végeznek, na de a munka, az harmadrangú. Mi :s vállalunk, s nem is keveset, a családtól vesszük el néha az időt, de annak értelme van.

Azt is megtudom, hogy Horváth Károlyné nem véletlen említi a munkát első helyen, a legjobban dolgozók egyike, s az újítás, melyet Bényei Ferenccel adtak be, sokat nyomott a latban az eredményes munkánál.

— A raktárosoknál a legfontosabb, hogy ne legyen hiánycikk — magyarázza Magyar Ágnes —, mi pedig azt figyeltük, hogy valóban így legyen. S néha már két évvel előre rendeltünk ilyen esetben. Igaz, a targoncaalkatrészek így is késnek, s nem tehetünk róla, de azért sok helyütt nagyon jól jött az előrendelés. Mert bizony, ha mi csak úgy dolgoztunk volna, ahogyan a nagy könyvben le van írva, senki sem szólhatott volna hozzánk egy rossz szót sem, mégsem ment volna úgy a gyárban sem a munka. Példa erre a göngyölegek gyors felmérése, elszállíttatása.

Megtudom tőlük, hogy a gyors göngyöleg-elszállítás sok hasznot hozott a vállalatnak. De jó néhány hasonló akciójukról is szólnak, s mind-mind egy-egy összetevője annak, hogy a kiváló címet ők nyerték el a vállalatnál.

Tudják forgatni a szót

— Azt nyilván ismeri, hogy mindig az a hibás, aki az anyagot kiadja, vagyis, ha nem tudja kiadni a rpegfele- lőt, neki szólnak — szól megint Horváthné —, így azután nekünk azt is tudni kell, hogyan forgassuk a szót.

De nemcsak a szóforgatáshoz, a szervezéshez, s a vendéglátáshoz is nagyon ért a

brigád. Tavaly nyáron a Széchenyi brigádok harmadik országos találkozóját ők rendezték tizennégyen. Igaz, segítőjük is akadt, de olyanok is voltak, akik azt mondták, hogy mit nyüzsögtök itt. A találkozó három napján pedig talpon volt az egész brigád. Bizony a siker némelyikük szeméből örömkönnyeket is csalt elő.

— Aki nem vett részt ilyen találkozón még soha, annak hiába mondjuk — mondja Magyar Ágnes —, de azt nem lehet elfelejteni, ahogy az ország minden részéből idesereg- lett brigádtagok búcsúzásnál mennyire köszönték, mennyire dicsérték a három nap programját. S azt beszélik, hogy manapság mennyire közömbösek, zárkózottak az emberek, nem törődnek egymással. Nekem a nagy beszélgetések maradtak meg, s azóta is nagyobb ünnepeken csak úgy ömlik hozzánk a sok képeslap, jelezve, hogy nem felejtettek el bennünket.

A brigád tagjai pedig, akik ha pirításról (szalonnasütésről) van is szó, ha iskolatakarításról, de lehet kútfúrás, vagy szüret, mindig együtt vannak, olyan dolgozó emberek, mint a gyárban még sokan mások. De valamiben mégis többek, kiválóbbak. Hogy miben? A munka minőségében, a vállalások mikéntjében, s abban, hogy nemcsak papírforma szerint, a statisztika javításáért teszik, amit kell. Szívből, lelkesedésből, s azt lelkiismeretesen. Csupán ennyi, ami megkülönbözteti őket a többiektől, amitől kiválóak.

Szalal Mária

Megszerették a munkát

Építőtábor a konzervgyárban

— Le a kalappal a Nagykőrösi Konzervgyár ifjúkommunistái előtt. Leginkább Szűcs Balázs, Kaszapné Vas Ildikó, Kaszap Attila, Marosfi Györgyné, Rédai András és Cseh í ászló érdemel elismerést, mert szeretettel, gondoskodással veszik körül az építőtáborozó diákokat, s minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy a táborozok jól érezzék magukat a munkában és azonkívül is — mondotta az elismerő szavakat Kádár Éva táborvezető, aki máskülönben a kecskeméti Budai Dezső általános iskola pedagógusa és 13. alkalommal vezet építőtábort.

Női kosárlabda

— A konzervgyárba az első turnusban 265 Bács-Kiskun megyei fiatal érkezett, 7 iskolából — mondotta a táborvezető. — A megalakult 27 brigád tagjai között vannak középiskolások, szakmunkástanulók és olyanok, akik szeptembertől lesznek középiskolások. Eredményesen működik a táborvezetőség és a tábortanács is.

Kádár Éva elmondta még azt is, hogy kellemes élményeket szereztek a gyárban, s ez köszönhető a vezetőknek, de a dolgozóknak is, akik szeretettel és türelemmel fogadták a diákokat, s szívesen megismertették velük a szakmai fogásokat. E tekintetben legfeljebb a göngyölegtelepen nem volt zökkenőmentes a dolog. Ez megmutatkozott a gyerekek keresetén is.

A diákok nagyon megörültek az ajándékba kapott trikónak és sapkának is. A táborozás ideje alatt eljutottunk Szentendrére, Kecskemétre, az USA—Magyarország női kosárlabda-mérkőzésre és Budapestre, az atlétikai versenyre. Tartalmasán és színesen telt a többi szabadidős program is.

Honvágya volt

A norma teljesítéséhez a feltételek adottak voltak. Az előírt 50 forint helyett a napi teljesítmény 70 forint körül mozgott.

Ügy hiszem, a tábor befejezése előtt röviddel nyugodtan mondhatom, hogy a gyerekek fegyelmezetten és derekasan kivették a részüket a munkából. A munkaverseny végén pedig a kiemelkedő teljesítményt nyújtókat megjutalmazzuk. Négy brigád és egy iskola kap kiváló zászlót.

Podmaniczky Anitát, a tábortanács elnökét, brigádvezetőt a gyár hatalmas 4-es raktárában, dobozos borsókon- zerv csomagolása közben állítottuk meg rövid beszélgetésre.

Kérdésünkre válaszolva elmondotta, hogy Bácsalmásról érkezett a gyárba. Idén végezte a Hunyadi János Gimnázium második osztályát, kitűnő eredménnyel. Célja, hogy közgazdász legyen.

Tavaly Zalaegerszegen építőtáborozott, ahol málnát szedett. Konzervgyárban most járt először, s nagyon. kedvezőek az itt szerzett tapasztalatai. A munkát legjobban a szalag mellett szerette, kevésbé a göngyölegtelepit. Ez utóbbi nagy odafigyelést igényelt, ugyanis üvegeket kellett fajtánként szétválogatni, például az 1 literesből 8—9 félét, s ezzel a munkával nehéz volt haladni. Szívesen szólt az előző esti pol-casinós élményeiről is, mert jó, hasznos és szórakoztató időtöltés volt. Szívesen gondol majd a Nagykőrösön töltött két hétre.

Ugyanannak a raktárnak a másik végében dolgozott ott- jártunkkor Hangya Mihály, a

17-es számú brigád vezetője, ö is onnan jött, ahonnan Anita.

— Először vagyok építőtáborban — mondotta. Az üzemi élet tetszik, az ellátással és a szállással pedig teljesen elégedett vagyok, de társaim is így vélekednek. Szép a Toldi iskola, ahol lakunk. A város is szép. Viszont a cukrászdákban lehetne süteményekből nagyobb választék, Szép a strand is. A szalag mellett dolgoztam a legszívesebben.

Takács Zsolt most végezte az általános iskolát és a gyárba már mint leendő gimnazista érkezett, Kunszentmiklósról, Elmondta, hogy már járt Vaj- tán a gyermeküdülőben, g honvágya volt. Itt is érez hon-, vágyat, bár mint mondta —« alapjában véve jól érezte magát a táborozás ideje alatt, Szívesebben dolgozott a léüzemi szalag mellett Egyébként ő a 24-es számú brigád vezetője és 9-en tartoznak hozzá. Mindennap elfáradtak a munkában.

Újabb barátságok

Okner Zsuzsát, a megyszár- tépésből szólítottuk el egy pillanatra. Zsuzsa Kalocsáról érkezett Nagykőrösre, a gyárba. Szeptembertől végzős tanulója lesz a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézetnek. Ruházati eladó szeretne lenni.

— Először vagyok építőtáborban, s mondhatom, tetszik. Az üzemben sokkal jobban szeretek lenni, mint a raktárban. Az 1-es számú brigádnak vagyok a vezetője. Tizenegyen vagyunk a tagjai, s közülünk csak egy a fiú. Szeretek iparkodni és örülök, hogy keveset állunk. Nagyon élvezem ezt a számomra szokatlan munkát Jól érzem minden tekintetben magam. Sikerült újabb barátságokat is kötnöm. Talán nem tűnik túlzásnak, ha azt mondom, szívesen gondolok vissza az itt töltött napokra. — mondotta a kalocsai diák.

K. K.

H Iw/ »/. r

Az első ujito

Hegedűs Lajost eddig arról ismerte mindenki a tanyákon, hogy a legrosszabb dülőúton is százzal ment végig a motorjával. „Vadmotoros”-nak hívták, meg „bolond moto- ros”-nak, s azt jósolták neki, hogy előbb-utóbb ki fogja egyenesíteni valamelyik kanyart.

Ám egy idő óta Laji másról volt nevezetes: ő lett a tsz el- áő újítója.

Hegedűs Laji a zöldségesben dolgozott. Nem volt különösebben nehéz a munkája: ő öntözte a vízágyúkkal a szabadföldi paprikát, paradicsomot, néha a burgonyát is.

icsál sz©me

Hajót épít a kőfaragó

Faragó Dénes kőfaragó mester huszonöt éve foglalkozik haj ómodellezéssel.

A csillagok járása

— A romantikus ifjúsági regények, kalandos útirajzok hatására kezdtem a hajóépítést. Olvasmányaim, gondolataim mindig ilyen témák körül forogtak: hajó a viharban, áramlások, sziklák, zátonyok, mesterien végrehajtott vitorlamanőverek. Csodáltam az olyan veszedelmekkel szembeni bátorságot, küzdelmet, amelyek az emberi erőt túlhaladok. Gyermekkorom ábrándjaiban, ifjúkorom vágyaiban éltek ezek a nyúlánk, karcsú vitorláshajók.

— A hajózás hétmérföldes léptekkel fejlődött az utóbbi időben, de engem csak a nevezetes történelmi vitorláshajók érdekelnek. A huszonöt év alatt sikerült megalkotnom a hajózás történetének egy-egy jelentős darabját.

— Ez egy jellegzetes viking hajó). Vitorlái szögletesek, téglalap alakúak. Ez a másik a „Baál szeme”, föníciai hajó, a hajózás őskorából. A föníciaiak az ókor legjobb hajósai, kereskedői voltak. Földrajzi, gazdasági körülményeik tették azzá őket. Hajóik teherhordásra, part menti hajózásra voltak alkalmasak. Ezeken a hajókon bort, olajat, üveget szállítottak. Számos kereskedelmi telepet létesítettek Ciprus, Ibéria, Észak-Afrika, Szardínia, Gallia déli részén.

Jól ismerték a szél változásait, a csillagok járásához igazodtak.

— A technikai megoldáson kívül a földrajzi és történelmi vonatkozásai miatt is kedvelem a hajómodellezést. Barátaim, ismerőseim gyakran megajándékoznak hajót ábrázoló bélyegekkel, képeslapokkal, könyvekkel. Rengeteg régi pénzem, érmem van, de csak azokat gyűjtöm, amelyiken történelmi vitorláshajó látható.

Kitüntető dm

Mutat egy tutajt balsafából. Heyerdal „Utazás a Csendes-óceánon át” című könyve adott kedvet az elkészítéséhez. Van egy tartalékvitorlája is. Az ilyen tutaj az áramlatokat, a szél erejét kihasználva szelte át az óceánt. Két hónap alatt készült el vele.

— Nézze meg ezt a római vitorláshajót. Ilyenek voltak a kereskedelmi hajók i. u. 200 körül. Egyárbocos és vöröskék vitorlája van. Rostockból szereztem be hozzá egy német nyelvű könyvet. A hajó tatján dobbal adták a ritmust az evezősöknek. Egy évig készült.

— A Szt. Lorenzót bükkfavonalzóból fűrészelt lécekből készítettem. Két évig dolgoztam ezen a karavell típusú hajón. Ez amit itt lát: az Ariel, vagy másként a kékszalagos Tea Klipper. Magyarázatképp hozzáfűzi: az 1868- ban meghirdetett „teaversenyre” 5 hajó nevezett be. Tearakományával Indiából 99 napos út után Afrika megkerülésével az akkori idők leggyorsabb hajójaként az Ariel futott be Londonba. A „kék szalag” kitüntető címet ezért kapta. A hajómodell mérete tekintélyes: másfél méter.

— Elkészítettem a Santa Mariát is. Ez Kolumbusz 23 méter hosszú 100 tonnás vezérhajója volt. Három árbocán háromszögletű vitorlákkal vágtak útnak a viszonylag széles, mély merülésű, bástyaszerű orr- és farkiképzésű hajóval. Ám a vitorlákat négy- szögletesre cserélték a Kanári-szigeteken, hogy gyorsabban haladjanak. Feleségem készítette el a vitorla mindkét változatát. Ez a hajó karácsony napján Haiti északi partjainál zátonyra futott. Kolumbusz ennek a roncsaiból építette meg az első telepek

Dárdahajító harcosok

— A Santa Mariához sikerült beszereznem csehszlovák, NDK és egy nagyon részletes spanyol tervrajzot. Dubrov- nikban lefotóztam, mint filmgyári modellt. Az NSZK-ból is van a Johannes Gentner cégtől egy tervrajzom. A hajómodellezés szakirodalma nagyon szegény, tervrajzokhoz pedig szinte lehetetlen hozzájutni.

Egy csapatszállító hajót mutat.

— Ez a Hansa hajók és a korábbi viking hajók módosított változata. Ilyen hajókkal

indultak útnak a Szentföld visszafoglalására a keresztes vitézek. Az orr- és a tatrész bástyaszerűen van kiképezve. Kabin ezen a hajón nem volt, ponyvák alatt aludtak a harcosok. Ezeken a hajókon árbockosarak is vannak, ezekben teljesítettek figyelőszolgálatot a dárdahajító harcosok. Elgondolkodtat, milyen lehetett az élet a szoros együtt- lét miatt, ahol az ember egyetlen percre sem lehetett egyedül...

Minden korosztály

— Jelenleg a Viktoryn dolgozom, Nelson admirális három ütegsoros zászlóshajóján. Az angol hajóhad gyakorlatilag megsemmisítette az 1305. évi trafalgári csatában az egyesített francia, spanyol, hadiflottát. Ennek a hajónak az eredetije 1765-ben épült. Ma helyreállítva Portsmouth kikötőjének egy erre a célra épített szárazdokkjában várja a látogatókat.

— Ezt a hajót szeretném most befejezni. Terveim? Nemrégen a vajai várban .láttam dunai gályákat a vár falfreskóján. Talán ez következik majd ...

— Egyszemélyes műhelyem van. Bekapcsolom a Kossuth rádiót, főzök egy jó kávét — egyedül dolgozom ...

— A modellezés című folyóirat körülbelül 5 éve közöli rólam egy fényképet, amint dolgozom. Azóta is kapom 9 leveleket. Az ország minden részéből tervrajzokat kérnek tőlem. Minden korosztály érdeklődik a régi hajók iránt.

— A tavasszal megalakul! Budapesten a TIT keretében a hajózástörténeti modellezők klubja, bizonyítja, érdeklődésemmel nem vagyok egyedül.

Molnár Elekné

összeszerelte a berendezést,

vagyis egymáshoz kapcsolta a csöveket, és a leágazást a gerincvezetékre kötötte. Aztán, ha a föld jól beázott, egyenként arrébb hordta az egész rendszert. Míg a föld ázott, Laji pihent: míg Laji hordta a csöveket, a motor pihent. Ha nagyon meleg volt, jól esett beállni a vízágyú alá, többet ért az egy üveg behű- tött sörnél is, és Hegedűs Laji azt mondta mindenkinek, hogy nagyon meg van elégedve a munkájával.

Egyik nap azonban azzal állított a főmezőgazdász elé, *• ogv kellene még hat vízágyúi venni meg vagy kétszáz méter k étcolos csövet.

A főagronómus azt mondta, hogy van mindenből elég; úgy csinálták meg a palántasorokat, hogy épp végigérjen rajtuk a csőrendszer.

Hegedűs Laji hümmögött, aztán elment. Másnap azonban megint felkereste a főmezőgazdászt.

— Ha megvennénk, amit mondtam, kétszer annyit lehetne locsolni.

— Ne okoskodj, fiam! — türelmetlenkedett a főrtök. — Bemértük mi azt a motort: éppen hat vízágyút bír el. Na! Többet nem.

De Laji most nem már nem hagyta magát.

— Nem akarok én több szórófejjel locsolni.

— Hál?

— Körülbelül annyi ideig tart áthordani az új állásra a rendszert, amíg jól beázik a föld. Ha két rendszer lenne, míg az egyik dolgozik, én a másikat áthordanám, s mindig mehetne a víz. Így pont kétszer annyit tudnék megöntözni.

A főagronómus Lajira nézett.

— Ember vagy te, Hegedűs! Hogy erre nem gondoltunk! Ember vagy, öcskös! És ezért még pénzt is kapsz ám! Tudod-e? Mert ez újítás! Vagy legalábbis ésszerűsítési javaslat! Ügy ám!

Azóta Hegedűs Laji hat vízágyú helyett tizenkettővel öntöz, és azóta nem a motorját emlegetik, hanem az újítását. Ö ugyan váltig hangoztatja. hogy nem talált ki semmi újat, semmi különöset, de a tanyákon mégis mindenki „az újító Hegedüs”-nek hívja.

Tóth Tibor

ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hirlapl