Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-11 / 161. szám

1982. JÚLIUS 11., VASÁRNAP x/unoD Autóápolda Az AFOK-töltőállomás mellett nyitotta meg Szentendrén Szabó József kisiparos a korszerű, környezetet nem károsító autómosó szalonját. Máris sokan felkeresik. Fábián Pál felvétele Szigetcsépi építők Támfalak a Gellérthegy« Jó nevet szereztek /Raguk­nak mostanra a szigetcsépi Lenin Tsz építJmunkásai. Közreműködésükkel huszonegy csáposkút készül —( Szigetújfa- luban. A Duna vizét húsz mé­ter mélyről emelik majd ki. A kutak a főváros vízellátását segítik, javítják. A hosszan tartó munka évente mintegy 10 millió forint bevételt jelent a szövetkezetnek. Az építőbrigád nemcsak a Fővárosi Vízművek megrende­lésére dolgozik. Segédkeztek például a Metró építésénél, parkosítottak Budapest harma­dik kerületében, a Csillaghe­gyen, de ők készítik a Gellért­hegy oldalában — a támfala­kat is. A kistermelők kosarából Gyönyörű, hibátlan gyümölcs Barack, cseresznye, meggy és zöldbab van a kosarakban, tálakban. Gyönyörű, hibátlan gyümölcs, látszik, még né­hány órával korábban a fán, bokron volt. Négy-öt asszony kínálja áruját Budaörsön az egyik élelmiszerbolt előtt. Sö­rösrekeszekre pakolnak, azo­kon ülnek, az otthoni konyha­mérlegen mérik le a gyümöl­csöt, s fóliazacskót is adnak hozzá, kérés nélkül. S a való­ban nagyon szép gyümölcs ára: a barack 34, a cseresz­nye 20, a meggy 24 forint. Láttam hasonló árusítást, Utcára, a házak kapujába ki­pakoló kistermelőket a budai járás más községeiben is, igaz, csak nagyon keveset. Elsősorban nem eladásra ter­melnek. Annál azonban több gyümölcsük érik be, ameny- nyi a családnak kell, annál viszont kevesebb, hogy felvá­sárlónak érdemes lenne elad­ni. Miért nincs? A budai járási hivatalban Céci Jánost kérdezem, mi­lyen lehetőségeik vannak a kistermelőknek az árusítás­ra? Tesznek-e valamit a ta­nácsok ennek elősegítése ér­dekében ? — A Belkereskedelmi Mi­nisztérium egyik rendelete alapján valamennyi községi tanácsot utasítottuk, hogy je­löljenek ki olyan helyeket, ahol a kistermelők eladhatják árujukat. Elsősorban forgal­masabb helyekre gondoltunk, mint például a buszmegállók. ABC-áruházak előtti tér. A legtöbb községben történnek próbálkozások, bár a zöldség és gyümölcs ilyen jellegű áru­sítása nem lendült föl a várt mértékben, pedig szükség van erre, hiszen a legtöbb község­ben nincs piac. Egy-két he­lyen most akarnak létesíteni. Valóban, miért nincs piac a falvakban? Hiszen a ház­tájiban, a kiskertekben szin­te mindenki termeszt valamit, amit értékesíteni lehetne. S a felvásárlási gondokat, pana­szokat ismerve azt is nehéz elképzelni, hogy a termelők­nek nem érné meg piacra vin­ni az árut. Talán a főváros közelsége okozza? Nem vol! elég kereslet a friss áru iránt? Vagy jobban megérte bevinni a zöldséget, gyümölcsöt Buda­pestre, ahol többet lehet kér­ni érte? Tizenegy stand — Piacot nem tudunk csi­nálni — mondja dr. Ugróczky Mária, a budaörsi tanács vb titkára. — A szigorú KÖJÁL- előírások miatt nagyon sok­ba kerülne a megépítése és az üzemeltetése is. Előírás szabályozza, milyen épületek kellenek. Gondnokot, piacfel­ügyelőt, gombaszakértőt kell alkalmazni. Ezt manapság ke­vés község enegedheti meg magának. De igazi piacra - legalábbis nálunk — nincs is szükség Általában 13—20 ős termelő szokta kirakni áruját Igaz, azt nem tudom, hányán árulnak ablakból. — S vajon nem lenne több árus, ha piacra vihetnék. a terményeiket? — Valószínűleg több lenne. Éppen ezért, ha piacot nem is, de egy elárusítóhelyet épí­tünk a 40-es busz régi vég­állomásánál. Bakk István kol­légánk társadalmi munkában nagyon ízléses, esztétikus ter­vet készített, s ugyancsak tár­sadalmi munkában építjük meg még az idén. Színfolt is Nézegetem a rajzokat. Va­lóban ötletes megoldás: kör, illetve félkör alakú betonasz- talok, belül az elárusítók he­lyével. A betonnal borított te­rületre tizenegy ilyen stand kerül majd. A teret virágok, padok zárják le. Az asztalok fölé vászon napernyőt feszíte­nek majd. Természetesen víz­vételi lehetőség is lesz, még egy szép díszkutat is álmodott a tervező. Igaz, ez csak ké­sőbb készül el. — Természetesen itt sem szedünk majd helypénzt az árusoktól — mondja a vb- titkár —, hiszen semmilyen szolgáltatást nem tudunk nyújtani a helyen kívül. De így is biztos vagyok benne, hogy növeli majd az árusító kedvet az esztétikus környezet, a jobb feltételek megteremté­se. Minden bizonnyal többen hozzák majd le néhány kosár gyümölcsüket, zöldségüket a hegyről, ha elkészül az eláru­sítóhely. Kétségtelen, hogy nem az őstermelők néhány kosár áru­ján áll vagy bukik a lakosság zöldség-gyümölcs ellátása sem Budaörsön, sem másutt. Mégis örvendetes ez a kezdeménye­zés, hiszen bővül a választék, a kínálat. S új színfolttal gaz­dagodik a község, a standok­ra kirakott friss, üde zöldség és gyümölcs, szemet gyönyör­ködtető látványával. M. N. P. Nyár, napfény, szabadságolások Valaki mindig a helyére áll Nyár, napfény, fürdés, szabadság ... két-három ráérő fiatalasszony beszélget a kis bolt előterében a kenyér­re várva. Egyikük most érkezett vissza a nyaralásból, a többieknek zsebében a beutaló. A fehér köpenyes eladó­lány lót-fut a boltban, ládákat húzkod, közben lebillen a polcon feltornyozott kávé, türelemjáték visszarakni. Mikor végez, a fölmosórongy kerül elő. — Klárikám, te mikor mész szabadságra? — kérdezi az egyik beszélgető a fehér köpenyest. — Pha...! Szabadság... — koppan a partvisnyél. — Valakinek dolgozni is kell. Én telelni megyek. Bizony nem könnyűek ezek a hetek, a nyári hónapok egyetlen munkahelyen sem- A beutalók többsége mostanra szól. de aki otthon pihenne, az is most akarja kivenni a sza­badságát. o Pálinkás János, a monori vasúti ABC vezetője fogadkíj- zik: — Nálunk nem lehet prob­léma. Előre beütemeztük a szabadságokat, mindenki tud­ja, mikor kell más helyett dol­gozni, mikor dolgoznak majd helyette mások. — És ha megbetegszik va­laki? — Szerencsére eléggé egész­ségesek a kartársnők ... Tud­niillik egyedül vagyok fiú kö­zöttük — mondja az üzletve­zető tréfásan. — Szóval, kétségtelenül ke­vesebben leszünk a nyáron, de sajnos, a forgalom is ki­sebb — teszi hozzá. — Hirte­len elszaporodott körülöttünk a konkurrencia, meg hát a rendszeres vásárlók egy része is nyaral valahol. Valószínű, hogy a 2 millió 200 ezres ha­vi tervhez, viszonyítva, úgy tízszázalékos lesz a forgalom- csökkenés. Alig csökken viszont, sőt egyes területeken inkább nő a nyáron a különböző szolgálta­tások iránti igény. Ehhez ké­pest Bánhidi László, a Mono­ri Járási Szolgáltató Szövet­kezet üzemágvezetője nyu- godtnak tűnik. — Nagyon sokan már idáig letöltötték a szabadságukat, megoldottuk a helyettesítésü­ket. — Ahol hatan, vagy tizen­hatan dolgoznak, nem is lehet ez gond, de sok az egyszemé­lyes üzletük is ... — Tíz-tizenkét ilyen részle­get éppen július 1-től gebine- sítettünk. Azok legfeljebb annyi időre zárnak be, míg átfestik az üzletet, de egyéb­ként biztos, hogy egész nyá­ron dolgozni fognak. — Nekünk három ellensé­günk van: a hideg, a meleg, meg a szél — mondja Horváth Ferenc, a DÁV monori kiren­deltségének vezetője, s nem tudom tréfál-e. De azután hoz­záteszi: — A szeles időben megsza­porodtak a kisfeszültségű há­lózat hibái. Olyankor egy-egy utca marad áram nélkül, de a bejelentés napján eddig még mindig kijavítottuk a bajt. — Győzik emberrel ilyen­kor is? Nekünk az a dolgunk, hogy győzzük, akkor is, ha akár felére csökken a lét­szám. — A meleget is ellenségük közé sorolta ... — Sajnos, a transzformáto­rok hűtése nem a legjobb. A júniusi kánikulai napokban is elromlott kettő. — Segíthetnének nyáron az ipari tanulók? — Az idén csak harmadiko­saink voltak, sajnos, arra nem volt mód, hogy nálunk ma­radjanak, így velük már nem számolhatunk. © Fölment — ugrott —, a kis­méretű tégla ára —, nem örömhír. — Egyáltalán lehet-e kap­ni? — kérdezem Méhész Lászlót, a monori építőanyag­telep vezetőjét. Feltárások Aszódon Évezredek beszédes emlékei Már messziről látszik, hogy épül, szépül, jelentősen növek­szik a területe az aszódi Pető­fi Múzeumnak. Az udvarán, hatalmas teherautóról, kato­nák csomagokat raknak le, a melléképületben, amely egy­kor rajzterem volt, a falakat festik. Dr. Asztalos István igazgató elégedetten és jóked­vűen újságolja: — Nemcsak épülünk, de múzeumi tárgyaink sokasága is tovább gyarapszik. Már tessékel is befelé a most elkészült, még mészilla- tú hatalmas raktárba, ahol Kovács István nyugdíjas tanár a percekkel előbb érkezett csomagok anyagát rendezi. Nyugdíjasok, diákok — Június 7-én kezdődtek az ásatások Aszódnak, azon a te­rületén, ahol Közép-Európa legnagyobb neolitikus telepü­lése és temetője található — mondja Asztalos István. — Az ásatások vezetője dr. Kalicz Nándor kandidátus, munkatár­sa Kaliczné Schreiber Rózsa. Azt elhallgatja az igazgató, hogy ő is részt vesz a mun­kákban és teljes jogú tagja, tudományos munkatársa a fel­tárást irányító együttesnek. — Nagyon lelkes, odaadó, a munka iránt érdeklődő gárda dolgozik a területen. Aszódi, vérségi nyugdíjasok és néhány diák is közreműködik a feltá­rásban, amely már 1960-ban kezdődött és még néhány évig eltart. Szorgalmazzuk az ása­tást. mert az aszódi nagyköz­ségi közös tanács ezen a terü­leten a munkáslakások építé­sét kívánja segíteni azzal, hogy házhelyeket alakít ki és a kisebb jövedelemmel rendel­kezők számára is elérhető áron értékesít. — A régészeti anyag gaz­dagsága miatt ez a határrész jelenleg védett terület, ahol semmiféle földmunkát nem lehet végezni. Az érdekek azt kívánják, hogy a munkát gyor­sítsuk és a területet a tanács­nak minél előtt átadjuk. Ter­mészetesnek és valószínűnek tartjuk, hogy a majdani épít­kezők alapásás, vagy éppen a meszesgödör ásása közben újabb és újabb régészeti lele­tekre akadnak. Fejlettebb életforma — Már most kérünk min­den későbbi telektulajdonost, hogy ilyen esetben azonnal keressék a múzeumot és al­kalmi régészként működjenek közre a feltárt értékek meg­mentésében, begyűjtésében, közkinccsé tételében. A majdnem egy hónapja tartó ásatás során előkerült régészeti anyag értéke szinte felbecsülhetetlen, és nemcsak a tudomány embereinek ad új ismereteket, de közelebb hoz­za a régi korok emberét nap­jainkhoz is. A feltárások bizo­nyítják, hogy ezt a kort az ak­kor élők fejlettebb életformá­ja választja el az előtte lévő koroktól: az első termelő fog­lalkozások, a kapás földműve­lés és állattenyésztés mellett háttérbe szorult a régebbi va­dászat. Szenzációs lelet Az új gazdálkodás követ­keztében az ember letelepült életmódot folytatott, egyre na­gyobb területeket népesített be és foglalkozásával együtt szerszámai is megváltoztak. A kőeszközöket csiszolták, fúrták, a lakóháznak számos formáját építették, ismerték a szövés­fonást, és az agyagedények számtalan változatát. Ezeknek az edényeknek a sokasága he­lyezkedik el a polcokon. Kü­lönböző formájú, színű, díszí­tésű kerámiák igazolják, kiváló fazekasmesterek éltek ezen a területen. — Egy gyermeksírban szen­zációsnak számító leletre akadtunk, egy szokatlan for­májú és eddig sehol nem lá­tott edényre, amely két üre­ges részből áll. Az alja embe­ri lábat formál, ezen egy koc­ka alakú madár teste helyez­kedik el. A régészekre jeliem ző ötletességgel és frisseség­gel azonnal nevet is adtunk a leletnek, s csak így emleget­jük: Lábas-pipi. Hogy mit jelképezhet ez a szokatlan forma, arra még ma nem tudnak választ adni Hosszan tartó, összehasonlító eljárások minden bizonnyal választ adnak a kíváncsisko­dó, múltat faggató kutatóknak. A sok feltárt sír között megta­lálták egy vadász sírját is, amelyből perforált vadkan- agyarleletek kerültek elő. Be­bizonyította az ásatás azt is, hogy az itt élők egyfajta rend szerint temetkeztek, melynek alaDiát az úgynevezett nagy- családos sírcsoport adta és rokoni, vérségi kapcsolatokon alapult. Volt az idei ásatásoknak olyan célja is, hogy megis­merjék az egykori település központját körülhatároló sánc­rendszert. Sikerült megállapí­tani, hogy a várost egy 7—P méter széles és 3.5 méter mély árokrendszer védte. Asztalos István karkötőt, hajtűt, különböző csatokat mutat. — Tengeri kagylóból ké­szültek és igazolják, hogy mi­lyen élénk kereskedelmi tevé­kenységet folytattak, merre, hol jártak, kikkel érintkeztek az itteniek. Jövőre bemutatják Kovács István gondosan csomagolt vadkanagyarat mu­tat. Pehelykönnyű, színes edényt adnak a kezembe. Né­zem halvány mintáit, az em­beri alkotás évezredekkel ez­előtti kézzelfogható emlékét. — Jövőre elkészül a mú­zeum új. állandó kiállítása — mondja a tervekről az igazga­tó —, s ott bemutatjuk régé­szeti gyűjteményünket, ame­lyet sok nagyobb, gazdagabb múzeum is szívesen vallana a magáénak. Fcrcsik Mihály — Nálunk volt, van is, lesz is, ezt garantálom, azt viszont már most kijelenthetem, hogy valószínűleg kevés lesz az aj­tó, ablak, s nem is bízok az ellátás javulásában. Két hete hiába hívom a Ba­laton környéki gyártókat. a viharok tönkretették a tele­fonjaikat. A központi elosz­tás meg ...inkább beszéljünk másról. — Tulajdonképp a nyári forgalomról akartam kérdezni. — Ilyenkor június, júliusban kiemelkedő, 5—6 millió forint értékű árut adunk el. Ez ter­mészetes, hiszen az idő ked­vez az építkezőknek. Három árukiadó van, abból egy el­mehet szabadságra, váltják egymást, akárcsak a pénztá­ros és az eladási ügyintéző. — És maga? — Én legfeljebb egy-egy na­pot veszek ki. Szabadságolások idején az ember meggondolja vaktában menjen-e ki egy üzembe ri­portra. Telefonálok előbb. — Sürgős lenne... — mon­dom a kagylóba. Kedves, de fáradt, elkeseredett női hang a központból: — Jaj, tessék elhinni, há­romszáz jegyzésünk van, s alig maradtunk... Majd igyekszem. Demjén Ferenc, a monori postahivatal vezetője. — Vannak bizony gond­jaink. Mindenki most szeret­ne szabadságra menni, a sza­bad szombatok miatti pihenő­napokat is ki kell adni. ráadá­sul ketten hirtelen megbete­gedtek. — A kézbesítők? — Velük nincs probléma, van állandó helyettesítő, aki mindig pótolja a hiányzót. — És a kis postahivatalok­ban? — Ott már több a problé­ma. főleg az esetleges beteg­ségek miatt.. Helyettesítésről azonban mindenképp gondos­kodunk. mert egyetlen hiva­talt sem zárhatunk be. Nem mondhatjuk az ügyfélnek, hogy ne levelezzen, ne tele­fonáljon, mert kevesen va­gyunk, legfeljebb a megérté­sét kérjük. © A monori Gelka-fiők he­lyettes vezetője Gyuricó Pál né gyanakodva fogadta az érdek­lődést: — Talán majd holnap, ha a főnöíí elvtárs bent lesz —sza­badkozott. Azután mégis el­mondta. hogy ők is megoldot­ták a pihenők helyettesítését. A műszerészek átvállalták egymás területét, tehát a meg­rendelőnek most sem kell hosszabb időt várnia a mosó­gépe, hűtőgépe, centrifugája javítására, mint máskor. Na persze: Mundiál — tehát a tévéjére sem. Bár a háziasszonyok emiatt már aligha sürgetnék a mű­szerészt. Vereszki János Lelctmcntők a feltáráson

Next

/
Oldalképek
Tartalom