Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-01 / 152. szám

Szabálysértési Ügyek Még a tettes sem tudja az okát Minden elkövetett, törvény­be ütköző cselekmény annyit vet a latba, amennyire az a társadalomra veszélyes. Nem úgynevezett nagy ügyek kerülnek a tanácsok szabály­sértési hatóságai elé, de vétek lenne elbagatellizálni azok társadalomra veszélyes súlyát. S mert egyre inkább elszapo­rodnak a kis ügyek — a sok kicsi sokra megy alapján — a szaporasággal azonos arány­ban kell növelni a kiszabott bírságok összegét. Megéri-e ? Tudja azt minden szabály­sértési ügyintéző, hogy vala­mennyi ügyre nem derül fény, ám ha visszaeső elkövetőkkel találkoznak, a nevelő hatás ér­dekében jelentősebb pénzbír­sággal sújtják a tetteseket. Vannak akiket az első bírsá­goló határozat örökre vissza­tart, vannak, akik nem törőd­nek a következményekkel, s újra meg újra a szabálysérté­si bizottság elé kerülnek. Évek óta emelkedő tenden­ciát mutatnak a tulajdon el­len elkövetett szabálysértések számai. Ezer forint értékhatá­rig a szabálysértési hatóság hatáskörébe tartoznak a tu­lajdon elleni cselekmények. Különösen sok a bolti lopások száma. Szinte érthetetlen, mi­lyen sok meggondolatlan em­ber van, s milyen sokan a kö­vetkezmények számbavétele nélkül cselekednek. Vajon megéri-e? Hogy mennyire nem, álljon itt néhány példa. Vajon kinek ér meg egy üveg pálinka és egy mirelit csirke ezer forintot? Legfel­jebb annak, aki azt hiszi, ő nem bukik le, ha nem a vá­sárló kosárba teszi az árut, hanem saját szatyrába. A. Gy.-né gyömrői lakos is azt hitte, ingyen jut a 133 forint 40 filléres áruhoz. Té­vedett. Az egyik bolti eladó leleplezte, s tettét — mit volt mit tenni, — elismerte. Jegy­zőkönyvbe mondta, hogy töb­bet ilyet soha .. - Ügy legyen. Nem először L. T.-né már kissé dörzsöl­tebb volt. Állítása szerint a 240 forint értékű, korábban vásárolt cipőt ki akarta cse­rélni a Corvinban Budapes­ten. Közben felpróbált egy velúr szandált, amit aztán fi­zetés nélkül akart kicsempész­ni az áruházból. Lebukott. Kétezer forintja bánja, mert azt nem tudta bizonyítani, hogy a cserecipőt nem ugyan­akkor tette saját szatyrába, amikor a velúr szandált pró­bálta ellopni. Kétezer forint nem tűnik soknak a két pár cipőért. A hatóság figyelembe vette, hogy L. F.-né nyugdíjas, aki havi 1 ezer 790 forintból él. Súlyos­bította a cselekményt, hogy nem először állt a szabálysér­tési bizottság előtt! R. I.-né mindössze egy csomag Karaván kávét akart eltulajdonítani a gyömrői vas­útállomás mellett lévő ABC- ből. Három kiskorú gyermeke van. Vajon az 1 ezer 500 fo­rintos bírság jobb belátásra bírja-e?! Meggondolatlansá­ga jelentős összeget vont el népes családjától. L. I.-né 69 forint 10 fillér értékű árut akart fizetés nél­kül eltulajdonítani az egyik budapesti áruházból. Rajta­vesztett. Kettőezer 500 forint­jába került a tulajdonképpen jelentéktelen összegű áru. Ha­vi keresetének több mint a fele. Hogy miért ennyi? Saj­nos, ő sem először „vendéges­Amióta megalakult a moz­gáskorlátozottak monori járá­si csoportja, számos jó ötlet, felajánlás született minden­napjaik megkönnyítése, tartal­masabbá tétele érdekében. A Vöröskereszt járási veze­tőségéhez kisebb-nagyobb összegű pénzküldemények is érkeztek, ök úgy döntöttek, hogy ennek felhasználásával segítenek megoldani a járás­ban élő mozgáskorlátozottak nyári pihenését, üdülését. Az összejött pénzből július 1-től — tehát mától — szep­tember 15-ig, egyhetes turnu­sokban a monori-erdei kem­pingben nyaralhatnak a cso­port tagjai. A szállás számuk­ra teljesen ingyenes, s a közel­ben— a könnyen megközelít­hető Autós csárdában — lehet kedett" a szabálysértési bi­zottság előtt. Tízezer forint. Napjainkban egy közepesen kereső család havi jövedelme. Ennyi a ma­ximálisan kiszabható bírság összege a tulajdon elleni lo­pásokat elkövetőkkel szem­ben, s a bírság összegét nem az eltulajdonított (ellopott) tárgy, áru értéke határolja be. S ha már egyszer valaki lebukott, nincs kibúvó a fele­lősség alól. Megy a munka­helyre a letiltás, s ha nincs munkahely, megy a rendőrség, s bizony az elzárás „hűvös” napjain elmélkedhet a tettes. Vajon érdemes volt-e? Érde­mes volt elveszíteni jó hírét, nevét az embernek? Érde­mes volt szégyenkezni a sza­bálysértési bizottság előtt, akik között talán régi ismerő­sök is ülnek? Kéznek, észnek Sokan elsírják magukat a tárgyalásokon, sokan nem ér­tik saját tettüket, nem tudják megmagyarázni, mi volt a botlás oka. Tanulság: bármit cselekszünk, mindig gondol­junk a következményekre! Időben kell álljt parancsolni a kéznek, észnek egyaránt! Gulyás László, a Gyömrői Nagyközségi Tanács VB-titkára étkezni. Aki akar és tud, a strandon fürödhet. A monori-erdei kemping gondnok házaspárja szinte minden estére gondoskodik szórakoztató, közös program­ról. Lehet például énekelget­ni, szalonnát sütni, s gyako­riak a különböző szellemi já­tékok is. Az egyhetes turnusokba még mindig lehet jelentkezni Nasz- vadi Józsefnél, a mozgáskor­látozottak járási csoportja ve­zetőjénél, a monori postán. Személyesen, levélben, de te­lefonon is könnyen elérhető. Remélhetőleg az érintettek közül sokan élnek majd a le­hetőséggel, amelyet a jó szán­dék, az együttérzés, a közös­ség teremtett számukra. Mozgáskorlátozottak pihenője Várja őket is a kemping Egymás iránt figyelmesek Diófa alatt dagadó vitorla ^ Recept nincs. Néhol van a jól bevált gyakorlat, néhol ^ a szélsőségek. Az ugyanis, hogy hogyan töltsék a gye- ^ rekek a nyári vakációt, amely mindenképpen hosszabb ^ mindkét szülőjük évi rendes szabadságánál, nem kis ^ gond ott, ahol nincsenek nagyszülők. Ha pedig vannak, ^ akkor is megoldásra vár még: tartalmat adni a napok- S nak. A kéthetes családi nyaralás tizennégy nap gondját í elveti. És a többi...? öt felnőtt áll karéjban a monori-erdei strand csinos büféje előtt, ahol főtt kolbászt, szendvicset, üdítőt adogatnak ki a kis ablakon. Az izmos, barnára sült apuka derekán frottírlepedő körbetekerve, mellette vizes fürdőruhában vacog hatéves forma gyereke. A szőke mama ingerülten tép­kedi a fürdőlepedőt: — Add már ide, nem látod, hogy fázik a gyerek? — Én is fázom. Menjen a vízbe! — Egy órát volt bent! — Na és? Nem ott van a legjobb helye? Sipirc! Első szóra A lurkó elvágtat. Az élősö­vény mögül még visszakiált: — Tudd meg, hogy beleful­ladok! A felnőttek nevetnek, micso­da vagány kis kölyök, s to­vább álldogálnak a főtt kol­bász ingerlő illatfelhőjében. A medence pedig tele van kis­gyerekekkel, akikre nem ügyel senki. Egyiküknek lila már á szája a hidegtől, fel is repedt, szivárog belőle a vér. — öcsi, menj ki egy kicsit, megfázol! — szólok rá. — Tényleg — néz a gyerek­re hasonszőrű kis barátja, aki azért még kevésbé lila és lúd- bőrös. — Tényleg, ki kéne menni! — De fúj a szél! És nálunk még törülköző sincs... Nyáron kiderül, hány gye­rek is van egy-egy utcában. Ügy megtalálják egymást, hogy csoportjaikat alig lehet este szétválogatni. Akik az év másik felében alig látták egy­mást, mert különböző isko­lákba. napközikbe jártak, azok is első szóra megtalálják a hangot. Néha el is tűnődöm: hová lesz felnőtt korunkra a barátkozásnak, az oldódásnak ez a, képessége? Hiszen, ha fel is őrli időnk, energiánk jó részét a munka és sok hétköz­napi gond — ez az egymás iránti nyitottság miért tűnik el benne, legtöbbször nyom­talanul? Naponta figyelhetem a srá­cokat a Jósika utcában. Tu­dom, annyi játékuk van, hogy ha összehordanák, megnyíl­hatna Monor legválasztéko­sabb játéküzlete. De nem hordják össze. Előszedtek egy kimustrált, vaspálcákból ösz- szehegesztett tévétartót. Leta­kargatták nylonfóliával, rossz pokrócokkal. Hulladékdeszká­ból feljárót, korlátokat büty­költek. Az alkotmány egy ha­jó, mely a diófa alatt foglal helyet. Az ágakról kiszupe- rált függönyök lógnak alá, s amikor dagasztani kezdi őket a szél, hurrá kiáltásokkal in­dul a diófa, hosszú tengeri útjára. Százszor fel-, százszor lemásznak a hajósinasok, matrózok, tengerésztisztek, és nem fáradnak el. Játék, munka Másnap a hajó „földszinti” része mentőautóvá avanzsál. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM 1982. JÚLIUS 1., CSÜTÖRTÖK Kritikus helyzetben is A közös vagyont óvják, mentik A vecsésiek visszaestek a tizenkilencedik heüyre Túl vagyunk már a járási tűzoltóversenyeken, a közsé­gek és a vállalati tűzoltók önkritikusan mérleget vontak idei felkészültségükről, hiszen ebben az évben is akadt vá­ratlan eredmény, öröm és csa­lódás. Évről évre Mindenesetre egy bizonyos­sá vált: az 1979-ben bevezetett új versenyszabályzat megfe­lelő fogadtatásra talált: a víz­sugárral történő célbalövés, a stafétagyakorlatok akadályok­kal nehezített terepe, a gya­korlatra való felkészülés fon­tosságát igazolta, hiszen a hétköznapok valós megpróbál­tatásaiban a tűzoltáshoz az akadályokat leküzdő, szakmai­lag képzett, gyakorlott, bátor helytállásra van szükség. Fut­ni, szaladni is tudni kell, a gyorsaság, mint adottság, előnyt, értékes másodperceket jelent. Kritikus helyzetben azonban előfordulhat, hogy egy deszkapallón vagy tiszkö- södő, omladozó falon állva kell megfékezni a tüzet úgy, hogy a hat atmoszféra nyomású vízoszlopsugár célbataláljon, elérje a kívánt hatást. Erre készülnek nap mint nap a községi önkéntes, válla­lati, ifjúgárdista és úttörő­gárdista tűzoltórajok — s az utóbbiak az életre való felké­szítés, az utánpótlást bizto­sító mentő tűzvédelem elsajá­títására — s évről évre szá­Gumimatracon fekszik benne a sebesült, akit kötöznek, va­laki közben éktelenül sziréná­zik, URH-n tartják a kapcso­latot a közeli „kórházzal”. Élmény nézni őket. így lesz­nek együtt egész nyáron. Sze­rencséjük, hogy megtalálták egymást, hogy helyük, terük és fantáziájuk van a játékra. Nem fognak unatkozni. Zömök kisfiú, nagy szatyrot cipel. Hétévesnek nézem, mint kiderül, kilenc is elmúlt már. — Te vagy az ügyeletes be­vásárló a nyáron? — Én ... — néz rám el­szontyolodva. — Nem szívesen csinálod? Megered a nyelve hirtelen. Azt mondja, alig várja, hogy nyári napközibe mehessen. Nem engedik az utcára a gye­rekek közé, reggeltől dél­utánig mindig akad számára munka. Délután kötelező az alvás, s este nem nézheti a te­levíziót, a mese után még ol­vashat kicsit, azután ágyba kell mennie. Napirendje per­cekre szabott. — Apukám azt mondja, rendet kell tanulnom, és min­dig kitalál valamit, hogy ne unatkozzak. De munkát talál k*. Sose játékot... Feladat, kellék Ez a másik véglet, nézek rá én is borúsan, hiszen hogy egy gyerek a vakációból a nyári napközinek örüljön a legjob­ban, erre nemigen Máltám még példát, legyen a napközi programja bármilyen csábító. Mert a vakációban a szabad­ság a lényeg. S azt kitölteni olyan tartalommal, hogy a korlátok jószerivel észrevétle­nek maradjanak, s feltöltödve fogjon hozzá a szeptemberi munkához minden kisdiák — ez a feladat. S ez a kellék. K. Zs. mot adnak felkészültségükről, ügyességükről, elméleti tudá­sukról. Az idei versenysorozatok újabb fejlődéséről, előrelépé­séről tanúskodtak, öröm volt nézni a jól begyakorolt moz­dulatokat, a felszerelések pre­cíz összeillesztését, a sugárve­zetést. Az ifjúgárdistákról és az úttörőktől már megszoktuk, hogy a vecsésiek, nyáregyhá­ziak, az ecseriek az elsők kö­zött vannak, de a monoriak is felzárkóztak. A községek pa­rancsnokai, az iskolák pedagó­gusai hatékonyan segítik mun­kájukat, felkészültségüket. Nem véletlen tehát, hogy ezek a rajok évről évre ott állnak a képzett dobogó legmagasabb fokán, de legalább is rajta. A községi önkéntes tűzoltók fejlődése is lemérhető. Jelen­tősen javult felszereltségük, több községben új 800-as kis­motorfecskendőt, tömlőt, osz­tót, sugárcsövet vásároltak, ez­zel hatékonyabbá tették a mentőtűzvédelmet. Előbbre, hátra A járási tűzoltóversenyen a községiek versenyében a mag- lódi férfiak lettek az elsők, az elmúlt évben is másodikak voltak! A vecsésiek visszaes­tek a 19. helyre, s ez azért meglepetés — negatív előjellel —, mert tavaly elsők voltak. Felzárkózott Nyáregyháza és Ecser, ahol jó a kapcsolat a község vezetőivel, s megfelelő a támogatás. A női tűzoltórajok verse­nyében a Vecsési Ruházati Szövetkezet kibérelte az első helyet, de dicséret illeti a Héliosz Szövetkezet raját is. Fülöp József őrnagy, járási tűzoltóparancsnok külön ki­emelte a nők helytállását, a tűzvédelemben való aktív sze­repüket, a társadalmi háttér biztosítását elősegítő tevékeny­ségüket, hiszen vállalják — férficsaládtagjaik távollétében — a többletmunkát, jelentős áldozatot hoznak a társadalmi tulajdon megóvásában, a ká­rok megelőzésében. Dicséret érte. A vállalati rajok versenyé­ben a legnagyobb a vetélke­dés. Évről évre közel 60 raj indul a 800-as kismotorfecsken­dő szerelésben. Az idén a Ve­tőmag Vállalat monori terüle­ti központjának férfiraja lett az első, kiváló 47 másodperces idővel. Ez az egység már régen ott van az elsők között: ta­valy hetedikek, előtte ötödikek voltak. Kiváló eredményük az alapos felkészülésnek, a ta­pasztalt „idős” és fiatal — utánpótlást biztosító — tűzol­tóinak tudható be. Minden anyagi támogatás biztosított ebben a gazdasági egységben, s jó a vezetés, irányítás is. A vecsési Gáz- és Olajszállí­tó Vállalat is mindig a leg­jobbak között van. Most a negyedik díjazott lett. Magas színvonalú a Monori Állami Gazdaság tűzvédelmi szerve­zete. A 800-as és 400-as kismo­torfecskendő szerelésben két helyezést értek el. Egy elsőt (400-as) és egy másodikat (800-as). Az OTAF harmadik helye némi meglepetés, de alapos, sokrétű munka, felkészültség eredménye. Jó a vezetés és a tűzoltóság kapcsolata is, az anyagi támogatás is biztosított. A hétköznapokon Visszaestek a maglódi válla­lati rajok (Rákosmezeje Tsz 18., Ferroelektrika 21.), pe­dig ők 1981-ben „z első öt kö­zött voltak. Nem törvényszerű, nem volt versenyben a díja­zott helyezésekért a vecsési Fágvad és a Felsőbabádi ÁG vecsési raja sem, pedig ők is „prímet” szoktak vinni a já­rási versenyeken. Persze itt vesztes nincs — mint ahbgy Fülöp József őrnagy hangsú­lyozta. Mindenki nyer: tapasz­talatot, fortélyt, amit kama­toztathat a hétköznapok munkájában, a felkészülésben. Megkezdődött az aratás, ke­nyérgabonánk védelme, min­den erőt, tanultakat erre kell összpontosítani, a megelőzés­re, a biztonságra, a vagyon­védelemre. Hörömpő Jenő Olvasónk kérdezte Utalványba öltözzenek? — Ebben dolgozom! — mu- I tat végig utcai ruháján olva­sónk. aki az Irodatechnikai \ Vállalat vasadi üzemegységé­ből jött szerkesztőségünkbe a panasszal: január óta nem kapnak munkaruhát. Utalvá­nyuk ugyan van, mely arra jogosít, hogy a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vál­lalat boltjaiban beválthatják —, de fél éve hiába próbál­koznak. S miután az utalványt nem ölthetik magukra, ren­des utcai ruhában kénytele­nek a munkagépek mellé áll­ni. — Miért? — kérdeztük An­tal Jánosnét, a monori ruhá­zati bolt vezetőjét. — Mert munkaruhát ml sem tudunk szerezni. Egysze­rűen nincs. Sem ’Szolnokról, sem a Munkaruházati Válla­lattól nem kapunk egyetlen darabot sem. emiatt néhány vállalat fel is bontotta már velük a szerződését. Megjegy­zem. így sem jártak jobban, ruhát másutt sem kaptak. Ke­ressük a választ: talán alap­anyag nincs, vagy az elosztás lenne rossz? Egyelőre csupán az a biztos, hogy hosszú ideje nem tudjuk teljesíteni köte­lességünket, de ennek mi tá­volról sem vagyunk okai. Szívesen meghallgatnánk az ügyben az illetékesek vála­szát. Vajon mivel magyaráz­ható, hogy a környéken — és nem is csupán itt —. utcai ruhában dolgoznak azok a munkások, akiknek az idén új munkaruhára lenne szük­ségük? Pilis Vasárnap - vásárnap Július 4-én, vasárnap, orszá­gos állat- és kirakodóvásárt tartanak Pilisen, a szokásos helyen, amelyre vészmentes helyről, szabályszerű állatkísé­rő lappal mindennemű állat felhajtható. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom