Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-01 / 152. szám
Szabálysértési Ügyek Még a tettes sem tudja az okát Minden elkövetett, törvénybe ütköző cselekmény annyit vet a latba, amennyire az a társadalomra veszélyes. Nem úgynevezett nagy ügyek kerülnek a tanácsok szabálysértési hatóságai elé, de vétek lenne elbagatellizálni azok társadalomra veszélyes súlyát. S mert egyre inkább elszaporodnak a kis ügyek — a sok kicsi sokra megy alapján — a szaporasággal azonos arányban kell növelni a kiszabott bírságok összegét. Megéri-e ? Tudja azt minden szabálysértési ügyintéző, hogy valamennyi ügyre nem derül fény, ám ha visszaeső elkövetőkkel találkoznak, a nevelő hatás érdekében jelentősebb pénzbírsággal sújtják a tetteseket. Vannak akiket az első bírságoló határozat örökre visszatart, vannak, akik nem törődnek a következményekkel, s újra meg újra a szabálysértési bizottság elé kerülnek. Évek óta emelkedő tendenciát mutatnak a tulajdon ellen elkövetett szabálysértések számai. Ezer forint értékhatárig a szabálysértési hatóság hatáskörébe tartoznak a tulajdon elleni cselekmények. Különösen sok a bolti lopások száma. Szinte érthetetlen, milyen sok meggondolatlan ember van, s milyen sokan a következmények számbavétele nélkül cselekednek. Vajon megéri-e? Hogy mennyire nem, álljon itt néhány példa. Vajon kinek ér meg egy üveg pálinka és egy mirelit csirke ezer forintot? Legfeljebb annak, aki azt hiszi, ő nem bukik le, ha nem a vásárló kosárba teszi az árut, hanem saját szatyrába. A. Gy.-né gyömrői lakos is azt hitte, ingyen jut a 133 forint 40 filléres áruhoz. Tévedett. Az egyik bolti eladó leleplezte, s tettét — mit volt mit tenni, — elismerte. Jegyzőkönyvbe mondta, hogy többet ilyet soha .. - Ügy legyen. Nem először L. T.-né már kissé dörzsöltebb volt. Állítása szerint a 240 forint értékű, korábban vásárolt cipőt ki akarta cserélni a Corvinban Budapesten. Közben felpróbált egy velúr szandált, amit aztán fizetés nélkül akart kicsempészni az áruházból. Lebukott. Kétezer forintja bánja, mert azt nem tudta bizonyítani, hogy a cserecipőt nem ugyanakkor tette saját szatyrába, amikor a velúr szandált próbálta ellopni. Kétezer forint nem tűnik soknak a két pár cipőért. A hatóság figyelembe vette, hogy L. F.-né nyugdíjas, aki havi 1 ezer 790 forintból él. Súlyosbította a cselekményt, hogy nem először állt a szabálysértési bizottság előtt! R. I.-né mindössze egy csomag Karaván kávét akart eltulajdonítani a gyömrői vasútállomás mellett lévő ABC- ből. Három kiskorú gyermeke van. Vajon az 1 ezer 500 forintos bírság jobb belátásra bírja-e?! Meggondolatlansága jelentős összeget vont el népes családjától. L. I.-né 69 forint 10 fillér értékű árut akart fizetés nélkül eltulajdonítani az egyik budapesti áruházból. Rajtavesztett. Kettőezer 500 forintjába került a tulajdonképpen jelentéktelen összegű áru. Havi keresetének több mint a fele. Hogy miért ennyi? Sajnos, ő sem először „vendégesAmióta megalakult a mozgáskorlátozottak monori járási csoportja, számos jó ötlet, felajánlás született mindennapjaik megkönnyítése, tartalmasabbá tétele érdekében. A Vöröskereszt járási vezetőségéhez kisebb-nagyobb összegű pénzküldemények is érkeztek, ök úgy döntöttek, hogy ennek felhasználásával segítenek megoldani a járásban élő mozgáskorlátozottak nyári pihenését, üdülését. Az összejött pénzből július 1-től — tehát mától — szeptember 15-ig, egyhetes turnusokban a monori-erdei kempingben nyaralhatnak a csoport tagjai. A szállás számukra teljesen ingyenes, s a közelben— a könnyen megközelíthető Autós csárdában — lehet kedett" a szabálysértési bizottság előtt. Tízezer forint. Napjainkban egy közepesen kereső család havi jövedelme. Ennyi a maximálisan kiszabható bírság összege a tulajdon elleni lopásokat elkövetőkkel szemben, s a bírság összegét nem az eltulajdonított (ellopott) tárgy, áru értéke határolja be. S ha már egyszer valaki lebukott, nincs kibúvó a felelősség alól. Megy a munkahelyre a letiltás, s ha nincs munkahely, megy a rendőrség, s bizony az elzárás „hűvös” napjain elmélkedhet a tettes. Vajon érdemes volt-e? Érdemes volt elveszíteni jó hírét, nevét az embernek? Érdemes volt szégyenkezni a szabálysértési bizottság előtt, akik között talán régi ismerősök is ülnek? Kéznek, észnek Sokan elsírják magukat a tárgyalásokon, sokan nem értik saját tettüket, nem tudják megmagyarázni, mi volt a botlás oka. Tanulság: bármit cselekszünk, mindig gondoljunk a következményekre! Időben kell álljt parancsolni a kéznek, észnek egyaránt! Gulyás László, a Gyömrői Nagyközségi Tanács VB-titkára étkezni. Aki akar és tud, a strandon fürödhet. A monori-erdei kemping gondnok házaspárja szinte minden estére gondoskodik szórakoztató, közös programról. Lehet például énekelgetni, szalonnát sütni, s gyakoriak a különböző szellemi játékok is. Az egyhetes turnusokba még mindig lehet jelentkezni Nasz- vadi Józsefnél, a mozgáskorlátozottak járási csoportja vezetőjénél, a monori postán. Személyesen, levélben, de telefonon is könnyen elérhető. Remélhetőleg az érintettek közül sokan élnek majd a lehetőséggel, amelyet a jó szándék, az együttérzés, a közösség teremtett számukra. Mozgáskorlátozottak pihenője Várja őket is a kemping Egymás iránt figyelmesek Diófa alatt dagadó vitorla ^ Recept nincs. Néhol van a jól bevált gyakorlat, néhol ^ a szélsőségek. Az ugyanis, hogy hogyan töltsék a gye- ^ rekek a nyári vakációt, amely mindenképpen hosszabb ^ mindkét szülőjük évi rendes szabadságánál, nem kis ^ gond ott, ahol nincsenek nagyszülők. Ha pedig vannak, ^ akkor is megoldásra vár még: tartalmat adni a napok- S nak. A kéthetes családi nyaralás tizennégy nap gondját í elveti. És a többi...? öt felnőtt áll karéjban a monori-erdei strand csinos büféje előtt, ahol főtt kolbászt, szendvicset, üdítőt adogatnak ki a kis ablakon. Az izmos, barnára sült apuka derekán frottírlepedő körbetekerve, mellette vizes fürdőruhában vacog hatéves forma gyereke. A szőke mama ingerülten tépkedi a fürdőlepedőt: — Add már ide, nem látod, hogy fázik a gyerek? — Én is fázom. Menjen a vízbe! — Egy órát volt bent! — Na és? Nem ott van a legjobb helye? Sipirc! Első szóra A lurkó elvágtat. Az élősövény mögül még visszakiált: — Tudd meg, hogy belefulladok! A felnőttek nevetnek, micsoda vagány kis kölyök, s tovább álldogálnak a főtt kolbász ingerlő illatfelhőjében. A medence pedig tele van kisgyerekekkel, akikre nem ügyel senki. Egyiküknek lila már á szája a hidegtől, fel is repedt, szivárog belőle a vér. — öcsi, menj ki egy kicsit, megfázol! — szólok rá. — Tényleg — néz a gyerekre hasonszőrű kis barátja, aki azért még kevésbé lila és lúd- bőrös. — Tényleg, ki kéne menni! — De fúj a szél! És nálunk még törülköző sincs... Nyáron kiderül, hány gyerek is van egy-egy utcában. Ügy megtalálják egymást, hogy csoportjaikat alig lehet este szétválogatni. Akik az év másik felében alig látták egymást, mert különböző iskolákba. napközikbe jártak, azok is első szóra megtalálják a hangot. Néha el is tűnődöm: hová lesz felnőtt korunkra a barátkozásnak, az oldódásnak ez a, képessége? Hiszen, ha fel is őrli időnk, energiánk jó részét a munka és sok hétköznapi gond — ez az egymás iránti nyitottság miért tűnik el benne, legtöbbször nyomtalanul? Naponta figyelhetem a srácokat a Jósika utcában. Tudom, annyi játékuk van, hogy ha összehordanák, megnyílhatna Monor legválasztékosabb játéküzlete. De nem hordják össze. Előszedtek egy kimustrált, vaspálcákból ösz- szehegesztett tévétartót. Letakargatták nylonfóliával, rossz pokrócokkal. Hulladékdeszkából feljárót, korlátokat bütyköltek. Az alkotmány egy hajó, mely a diófa alatt foglal helyet. Az ágakról kiszupe- rált függönyök lógnak alá, s amikor dagasztani kezdi őket a szél, hurrá kiáltásokkal indul a diófa, hosszú tengeri útjára. Százszor fel-, százszor lemásznak a hajósinasok, matrózok, tengerésztisztek, és nem fáradnak el. Játék, munka Másnap a hajó „földszinti” része mentőautóvá avanzsál. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM 1982. JÚLIUS 1., CSÜTÖRTÖK Kritikus helyzetben is A közös vagyont óvják, mentik A vecsésiek visszaestek a tizenkilencedik heüyre Túl vagyunk már a járási tűzoltóversenyeken, a községek és a vállalati tűzoltók önkritikusan mérleget vontak idei felkészültségükről, hiszen ebben az évben is akadt váratlan eredmény, öröm és csalódás. Évről évre Mindenesetre egy bizonyossá vált: az 1979-ben bevezetett új versenyszabályzat megfelelő fogadtatásra talált: a vízsugárral történő célbalövés, a stafétagyakorlatok akadályokkal nehezített terepe, a gyakorlatra való felkészülés fontosságát igazolta, hiszen a hétköznapok valós megpróbáltatásaiban a tűzoltáshoz az akadályokat leküzdő, szakmailag képzett, gyakorlott, bátor helytállásra van szükség. Futni, szaladni is tudni kell, a gyorsaság, mint adottság, előnyt, értékes másodperceket jelent. Kritikus helyzetben azonban előfordulhat, hogy egy deszkapallón vagy tiszkö- södő, omladozó falon állva kell megfékezni a tüzet úgy, hogy a hat atmoszféra nyomású vízoszlopsugár célbataláljon, elérje a kívánt hatást. Erre készülnek nap mint nap a községi önkéntes, vállalati, ifjúgárdista és úttörőgárdista tűzoltórajok — s az utóbbiak az életre való felkészítés, az utánpótlást biztosító mentő tűzvédelem elsajátítására — s évről évre száGumimatracon fekszik benne a sebesült, akit kötöznek, valaki közben éktelenül szirénázik, URH-n tartják a kapcsolatot a közeli „kórházzal”. Élmény nézni őket. így lesznek együtt egész nyáron. Szerencséjük, hogy megtalálták egymást, hogy helyük, terük és fantáziájuk van a játékra. Nem fognak unatkozni. Zömök kisfiú, nagy szatyrot cipel. Hétévesnek nézem, mint kiderül, kilenc is elmúlt már. — Te vagy az ügyeletes bevásárló a nyáron? — Én ... — néz rám elszontyolodva. — Nem szívesen csinálod? Megered a nyelve hirtelen. Azt mondja, alig várja, hogy nyári napközibe mehessen. Nem engedik az utcára a gyerekek közé, reggeltől délutánig mindig akad számára munka. Délután kötelező az alvás, s este nem nézheti a televíziót, a mese után még olvashat kicsit, azután ágyba kell mennie. Napirendje percekre szabott. — Apukám azt mondja, rendet kell tanulnom, és mindig kitalál valamit, hogy ne unatkozzak. De munkát talál k*. Sose játékot... Feladat, kellék Ez a másik véglet, nézek rá én is borúsan, hiszen hogy egy gyerek a vakációból a nyári napközinek örüljön a legjobban, erre nemigen Máltám még példát, legyen a napközi programja bármilyen csábító. Mert a vakációban a szabadság a lényeg. S azt kitölteni olyan tartalommal, hogy a korlátok jószerivel észrevétlenek maradjanak, s feltöltödve fogjon hozzá a szeptemberi munkához minden kisdiák — ez a feladat. S ez a kellék. K. Zs. mot adnak felkészültségükről, ügyességükről, elméleti tudásukról. Az idei versenysorozatok újabb fejlődéséről, előrelépéséről tanúskodtak, öröm volt nézni a jól begyakorolt mozdulatokat, a felszerelések precíz összeillesztését, a sugárvezetést. Az ifjúgárdistákról és az úttörőktől már megszoktuk, hogy a vecsésiek, nyáregyháziak, az ecseriek az elsők között vannak, de a monoriak is felzárkóztak. A községek parancsnokai, az iskolák pedagógusai hatékonyan segítik munkájukat, felkészültségüket. Nem véletlen tehát, hogy ezek a rajok évről évre ott állnak a képzett dobogó legmagasabb fokán, de legalább is rajta. A községi önkéntes tűzoltók fejlődése is lemérhető. Jelentősen javult felszereltségük, több községben új 800-as kismotorfecskendőt, tömlőt, osztót, sugárcsövet vásároltak, ezzel hatékonyabbá tették a mentőtűzvédelmet. Előbbre, hátra A járási tűzoltóversenyen a községiek versenyében a mag- lódi férfiak lettek az elsők, az elmúlt évben is másodikak voltak! A vecsésiek visszaestek a 19. helyre, s ez azért meglepetés — negatív előjellel —, mert tavaly elsők voltak. Felzárkózott Nyáregyháza és Ecser, ahol jó a kapcsolat a község vezetőivel, s megfelelő a támogatás. A női tűzoltórajok versenyében a Vecsési Ruházati Szövetkezet kibérelte az első helyet, de dicséret illeti a Héliosz Szövetkezet raját is. Fülöp József őrnagy, járási tűzoltóparancsnok külön kiemelte a nők helytállását, a tűzvédelemben való aktív szerepüket, a társadalmi háttér biztosítását elősegítő tevékenységüket, hiszen vállalják — férficsaládtagjaik távollétében — a többletmunkát, jelentős áldozatot hoznak a társadalmi tulajdon megóvásában, a károk megelőzésében. Dicséret érte. A vállalati rajok versenyében a legnagyobb a vetélkedés. Évről évre közel 60 raj indul a 800-as kismotorfecskendő szerelésben. Az idén a Vetőmag Vállalat monori területi központjának férfiraja lett az első, kiváló 47 másodperces idővel. Ez az egység már régen ott van az elsők között: tavaly hetedikek, előtte ötödikek voltak. Kiváló eredményük az alapos felkészülésnek, a tapasztalt „idős” és fiatal — utánpótlást biztosító — tűzoltóinak tudható be. Minden anyagi támogatás biztosított ebben a gazdasági egységben, s jó a vezetés, irányítás is. A vecsési Gáz- és Olajszállító Vállalat is mindig a legjobbak között van. Most a negyedik díjazott lett. Magas színvonalú a Monori Állami Gazdaság tűzvédelmi szervezete. A 800-as és 400-as kismotorfecskendő szerelésben két helyezést értek el. Egy elsőt (400-as) és egy másodikat (800-as). Az OTAF harmadik helye némi meglepetés, de alapos, sokrétű munka, felkészültség eredménye. Jó a vezetés és a tűzoltóság kapcsolata is, az anyagi támogatás is biztosított. A hétköznapokon Visszaestek a maglódi vállalati rajok (Rákosmezeje Tsz 18., Ferroelektrika 21.), pedig ők 1981-ben „z első öt között voltak. Nem törvényszerű, nem volt versenyben a díjazott helyezésekért a vecsési Fágvad és a Felsőbabádi ÁG vecsési raja sem, pedig ők is „prímet” szoktak vinni a járási versenyeken. Persze itt vesztes nincs — mint ahbgy Fülöp József őrnagy hangsúlyozta. Mindenki nyer: tapasztalatot, fortélyt, amit kamatoztathat a hétköznapok munkájában, a felkészülésben. Megkezdődött az aratás, kenyérgabonánk védelme, minden erőt, tanultakat erre kell összpontosítani, a megelőzésre, a biztonságra, a vagyonvédelemre. Hörömpő Jenő Olvasónk kérdezte Utalványba öltözzenek? — Ebben dolgozom! — mu- I tat végig utcai ruháján olvasónk. aki az Irodatechnikai \ Vállalat vasadi üzemegységéből jött szerkesztőségünkbe a panasszal: január óta nem kapnak munkaruhát. Utalványuk ugyan van, mely arra jogosít, hogy a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat boltjaiban beválthatják —, de fél éve hiába próbálkoznak. S miután az utalványt nem ölthetik magukra, rendes utcai ruhában kénytelenek a munkagépek mellé állni. — Miért? — kérdeztük Antal Jánosnét, a monori ruházati bolt vezetőjét. — Mert munkaruhát ml sem tudunk szerezni. Egyszerűen nincs. Sem ’Szolnokról, sem a Munkaruházati Vállalattól nem kapunk egyetlen darabot sem. emiatt néhány vállalat fel is bontotta már velük a szerződését. Megjegyzem. így sem jártak jobban, ruhát másutt sem kaptak. Keressük a választ: talán alapanyag nincs, vagy az elosztás lenne rossz? Egyelőre csupán az a biztos, hogy hosszú ideje nem tudjuk teljesíteni kötelességünket, de ennek mi távolról sem vagyunk okai. Szívesen meghallgatnánk az ügyben az illetékesek válaszát. Vajon mivel magyarázható, hogy a környéken — és nem is csupán itt —. utcai ruhában dolgoznak azok a munkások, akiknek az idén új munkaruhára lenne szükségük? Pilis Vasárnap - vásárnap Július 4-én, vasárnap, országos állat- és kirakodóvásárt tartanak Pilisen, a szokásos helyen, amelyre vészmentes helyről, szabályszerű állatkísérő lappal mindennemű állat felhajtható. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)
