Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-05 / 130. szám
Wíf pr.crn 1982. JÚNIUS 5., SZOMBAT Minőségvizsgálat Hazai kutatók egy munka- csoportja sikerese'-, alkalmazta a számítástechnika úgynevezett alakfelismerési módszerét a kémiai méréstechnika, az élelmiszeripari minőség- vizsgálat és az orvosi diagnosztika gyakorlatában. Az alakfelismerés olyan számítógépbe programozható módszer, amelynek lényege, hogy a vizsgálat tárgyait, jelenségeit bizonyos osztályozási szempontok szerint elkülönítik, s ezzel megkönnyítik a szakemberek munkáját, a jelenségek közötti összefüggések feltárását. A kutatócsoport, amelynenk munkájában a Magyar Tudományos Akadémia, a Központi Élelmiszer Vizsgáló Intézet, a Budapesti Műszaki Egyetem, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem kutatói vettek részt, három éve kapott megbízást — egy pályázat elnyerése után — az alakfelismerés gyakorlati alkalmazásának vizsgálatára. SCuglófsütő — sófarfó Szervizkészlet ötszáz izénéiyre Pár napja kora délután, Da- bas felé igyekeztem. A dunsz- tos. fullasztó hőségben, nagyon megszomjaztam. Így aztán Al- sónémediben az út melletti, kis vendéglőnél megálltam, hogy valami üdítőt iszom. A pult mellett három ötven év körüli férfi állt, egy-egy korsó sörrel a kezükben, nagyhangon, vidáman beszélgettek. — Na, koma — igy az egyik — te is eladod a lányodat? Ösz- tán nagy esküvő lesz? — Csak ahogy dukál. — Koszala nénihez is feliratkoztatok? — Tudom is én. ez az asz- szonyok dolga, ők intézik. — No, igyunk a fiatalokra, sok szerencsét! — Azzal egy szuszra kiitták a sörüket és már ment is ki-ki a dolgára. Engem, azonban a kíváncsiság nyíre megkapja, amit rendel. De rajta áll, hogy mit rendel. Aki kényelmes és nemtörődöm, az kevés árut rendel — így biztosan semmi sem marad a nyakán, nem romlik meg, nem kell selejtezéssel, visszaküldéssel bajlódni. Aki viszont leleményes és ügyes, az ismeri az élelmiszeripar új termékeit, és addig jár, telefonál, amíg az ő boltjába is szállítanak belőle. Az ésszerű nyilván az lenne, ha a jó boltos sokkal többet keresne, 'mint a hanyag, a nemtörődöm. Sajnos, egyelőre nem így van; a kereskedelemben a mozgóbér — a jutalék — nem olyan nagy, hogy igazán ösztönző lehessen. A szerény anyagi ösztönzés mellett azonban lehetnek — vannak, és még inkább lesznek — erkölcsi ösztönzők is. A belkereskedelem irányítói ugyanis arra törekszenek, hogy a vállalatok vezetői adjanak minél nagyobb önállóságot a boltvezetőnek nemcsak az árurendelésben, hanem az alkalmazottak megválogatá- sában, a beosztottak bérének. jutalékának megállapításában, sőt, bizonyos korlátok között az árak alakításában is. A bolti önállóság sok energiát szabadít fel. Az emberek — így a boltvezetők is — szeretik megmutatni. mit tudjak. Erre azonban csak akkor van módjuk, ha hagyják őket saját elképzeléseik szerint dolgozni, és nem szólnak bele minden apró-cseprő ügybe. Némely vállalati, szövetkezeti központ ugyanis azzal igazolja nélkülözhetetlenségét, hogy felesleges utasításokkal, részletkérdések szabályozásával terheli a boltvezetőket. Erre a központoknak a jövőben kevésbé lesz lehetőségük: kötelesek lesznek még nagyobb önállóságot adni az egységek vezetőinek. Bevezetik az úgynevezett költségtérítési rendszert, amelynek lényege, hogy a' boltvezető pénzben kapja meg a boltban felmerülő költségekre a fedezetet. és ezzel az összeggel nem kell elszámolnia — szabadon gazdálkodhat. Hasonló, elvek alapján bevezetik majd a nyereség- érdekeltséget is. Eljöhet tehát az az idő, amikor a rátermett boltvezető beosztottaival egvütt jobban él, mint a hanyag, a lusta, a kényelmes, aminek következményeként az árukínálat. a bolti légkör és a vevő közérzete javul. B ár ma még ezek a jogok nem illetik meg a boltvezetőket, a jelenlegi viszonyok között is elsősorban rajtuk múlik, hogy a vevőnek terhes kötelezettség vagy kellemes időtöltés a bevásárlás. G. Zs. azonnal fölpiszkált, nem is nyugodtam addig, amíg a felszolgálótól meg nem tudtam, miért kell Koszala néninél feliratkozni. így jutottam el a főút elejére, a tornácos kis parasztházhoz. Koszala Ferencné éppen a tornác tartóoszlopait meszelte. Mennek a Betyárba Amikor meghallotta, miért keresem, összecsapta a kezét. — De aranyoskám — nevetett — nem az enyém az üzlet, nem is igazi kölcsönző bolt már, csak lakodalmas edényeket tartunk, semmi mást. Persze. ha annyira akarja — nézett rám még mindig mosolyogva — tessék, jöjjön beljebb. — Ugye azt tetszett mondani, már csak íakodalmas edényeket lehet kölcsönözni. Azelőtt volt más is? — Mielőtt a szövetkezeteket összevonták, az Alsónémedi Áfész-nek volt egy kölcsönző boltja, itt a mellettem levő házban. Nem, nem én dolgoztam ott, én csak 64 után vettem át. Volt ott rádió, magnó, mosogatógép, de még hurkatöltő is. Az első időkben nagy forgalmat bonyolítottak le, de az emberek lassan megvették maguknak ami kellett, nemcsak rádiót, magnót, meg mosógépet, tv-t is. Nem ment már az üzlet. így aztán 1964-ben. az összevont gyáli, bugyi, ócsai, alsónémedi szövetkezetek új központja az Ócsai Áfész-fölszámolta az egészet, csak a lakodalmas edényeket tartotta meg. Akkor kértek meg. hogy vegyem át és bonyolítsam én tovább a kölcsönzést. Áthoztuk ide a kamrába az 500 személyes készletet, azóta csinálom. — És erre megmaradt az igény? — Hát, nem úgy megy már, mint annak idején. Tudja aranyoskám. itt faluhelyen is változnak a szokások. Azelőtt el sem lehetett volna másképp képzelni egy esküvőt, csak otthon a háznál, ki is beszélték volna azt, aki nem így teszi. Ma? Kényelmesek az emberek, meg talán tehetősebbek is? Egyre többen mennek a Betyár kisvendéglőbe. Kibérlik a helyiséget, megrendelik az ételt, aztán tovább nincs rá gondjuk. Könnyen törik ez-az — Könyvet is kell vezetnie? — Hát hogyne! Évente kétszer jönnek az Ócsai Áfész-tól leltározni. .— Hogyan bonyolítják le? — Itt ez a kockás füzet, ide följegyzem a jelentkezők nevét, hogy mikorra kérik és hány személyre, mit visznek el. Bizony darabonként! Ezt aláírják, aztán mikor visszahozzák, ellenőrzőm, hiánytalanul megvan-e. minden. — És megvan? — Dehogyis. Harminc esküvőből ha egy, ahonnét minden úgy kerül vissza, ahogy elvitték. Tudja, ahol 150—200 ember együtt eszik-iszik. jó a hangulat, ott könnyen eltörik ez-az. — Ami eltörik, gondolom, meg kell fizetni. — Igen. a teljes vételárát Egy kis kiegészítés — Akad drágább és olcsóbb szerviz? — Nincs, a készlet teljesen egyforma. — Volt-e mégis olyasmi, hogy amit kerestek, nem volt a készletben? — Igen. Sokáig nem tartottunk tepsit. Két évvel ezelőtt negyven darabot szereztünk be. — Ahogy hallgatom, éppen elég a gond még ezzel a kis mini-bolttal is. — Persze. Például, amikor azt a 40 darab tepsit megvettük. ki kellett előbb égetni, újonnan nem lehetett használni. A fiam vitte be Ócsára a pékmesterhez és csak nagy könyörgésre vállalta el, hogy a kemencében kiégetik. Aztán tisztítani, meg rendben kell tartani az egész készletet. — És Koszala néninek mindez megéri? — Igen is, nem is. De a nyugdíjhoz egy kis kiegészítés. S. Horváth Klára Számítógépes irányítás A lapradiátorok, forróvíz-tárclók, automata mosógépek gyártására specializálódott a téglás! Hajdúsági Iparművek. Az idén termékeinek mintegy huszonöt százalékát exportálja. A gazdaságos termelés fokozására számítógép-irányítású, integrált termelési rendszerre térnek át Nem vált be a gépi fácénkeltetés Tyúkanyó gondjára bízzák Egy-két évtizeddel ezelőtt még nagy reményeket fűztünk mindenhez, amit gépesítettek. Azóta bebizonyosodott, hogy mégsem érdemes mindent gépesíteni; így a jácánkeltetést sem. A gépi csibék nem tudnak megtanulni viselkedni; aztán vagy túl naivnak, vagy túl bátornak bizonyulnak: kíváncsian figyelik a rókát, a kányát — amíg el nem ragadja a kis szárnyasokat. Mivel nincs veszélyérzetük, könnyű prédái a ragadozóknak, gyakran kerülnek járművek alá. A Pest megyei vadásztársaságok az idén minden eddiginél több fácánt szeretnének felnevelni. Ezért sok helyen visszatérnek — legalább részben — a hagyományos keltetéshez, illetve neveléshez. Mint Pávó Árpád, megyei természetvédelmi felügyelő elmondta, a mintegy 120 ezer fácán nagyobb részét a tyúk- anyók gondjaira bízzák. Érdekes, kombinált módszerrel kísérleteznek például a pándi Egyetértés Vadásztársaságban. Minden vadásznak két kotlóst kellett beszereznie; összesen 88-at. Egy-egy kotlós alá legfeljebb 25 csibét lehet tenni, ám így összesen tízezernél többet tudnak felnevelni. A kotlósokat előbb valódi tyúktojásokra ültetik, hogy meg ne feledkezzenek kötelességükről, a gépi keltetésű fácáncsibéket azonban a kikeléstől számított 24 órán belül a tyúkanyók alá kell rakni, hogy elfogadják sajátjuknak. A gondos tyúknak nem tűnik fel, hogy nem a saját csibéi csipognak a fészekben. A héten több ezer egy-két napos fácáncsibét szállítottak ki a keltetőházakból a megye vadásztársaságainak. A feladatukra előkészített kotlósok nyomban gondjaikba vették a kicsinyeket. Később együtt ismerkednek meg az udvar, a szűkebb-1' környezet rejtelmeivel. A vadászok arra számítanak, hogy a tyúkok jól megtanítják a gyanútlan fácáncsibéket rejtőzködni, s felismerik majd ősi ellenségeiket, a kártékony ragadozókat. P. J. Nem voltak szürke hétköznapok A kik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy megválogathatják, hol vásárolnák, nagy különbségeket fedezhetnek fel bolt es bolt között. Ahol piszkosak a kirakatok, ott többnyire a vevő köszönését sem fogadják, ragadnak a bevásárlókosarak, szegényes az áruválaszték, és az egész légkör olyan, hogy az ember igyekszik mielőbb a kapun kívül kerülni. Vannak üzletek, amelyekről mindezeknek az ellenkezője mondható el, ahol a vevő szívesen elidőzik, nézelődik, esetleg a boltossal is vált néhány szót. Mitől tud olyannyira különbözni egyik üzlet a másiktól, amikor lényegében valamennyi azonos gazdasági, jogi feltételek melleit működik, azonosak a beszerzési lehetőségeik, és a dolgozók fizetése sem mutathat nagy eltérést? Ami a különbségeket okozza, azt szaknyelven a kereskedelem szubjektív tényezőinek nevezik. Döntő tehát, hogy milyen emberek állnak a pult mögött. S méginkább az: kinek a kezében van a kormányrúd, a vezetés. Napjainkban a boltvezető sokkal nagyobb úr — a szó jó és rossz értelmében egyaránt —, semmint képzelnénk. ö az, aki megkövetelheti, megteremtheti a tisztaságot, még ha kevés is az eladó, az alkalmazott. Amint — ha maga is jó példával jár elöl — megkövetelheti a beosztot- taitól, hogy köszönjenek a belépőnek. Ha a boltvezető rendszeresei, megkérdezi a törzsvevőtől, hogy szolgál kedves egészsége, mit csinálnak az unokák, akkor előbb-utóbb a beosztott eladók is átveszik ezt a kereskedői magatartást. Rájönnek, hogy ők is kellemesebben érzik magukat, jobban telik az idő, ha csipkelődés, morcosság, ba- rátságtalanság helyett a szívélyességet gyakorolják. Persze, a vevő jó közérzetéhez ez sem elegendő, élvégre nem társalogni, hanem bevásárolni járunk az üzletbe,- És ha nincs panzer, ha éppen szombaton fogyott el a tejszín, ha nem friss a kenyér, akkor sem kedvünk, sem időnk a csevegésre — gyerünk egy másik boltba. Ám. sajátos módon, éppen ott bőséges az áruválaszték, ahol a boltosok is kellemes emberek. i Az összefüggés voltaképpen kézenfekvő. Ma, amikor élelmiszerekből nincs hiány, és a szállítók kisebb urak, mint a múltban, az is nagyrészt a boltvezetőn múlik, hogy szinte mindig minden legven a polcokon, amit a vevők keresnek. A hiányért csak ritkán hibáztathatok a kenyérgyárak. a tejüzemek, a konzervgyárak vagy a sörgyárak — a boltvezető többA PULT MÖGÖTT dalmi munkával foglalom magam, itt van reám szükség. Törökbálinton tagja vagyok természetesen az MSZMP-szer vezetnek. Vezetőségi tagként tart nyilván a községi Hazafias Népfront és Vöröskereszt csoport, dolgozok a községi és járási pártbizottságnak is. Mindezek mellett a Kossuth Kiadó kiadványainak vagyok terjesztője. Aki törődik, az tudja igazán. mennyi a megoldásra váró feladat, mennyi gondon-ba- jon kell még segíteni. Mondanék talán egy konkrét példát: a kamaraerdei Pistály-dűlő gyermekeinek ügyét. Megszűnt az általános iskola, a kicsinyeknek hóban-sárban, sötétségben kellett a budaörsi általános iskolába járni. Sokáig tartott a harc egy tisztességes bekötő útért. Végül, a budai járási pártbizottság segítségét is igénybe véve, elkészült az út. Ad munkát a Hazafias Népfront is bőven: tavaly az öregek napközi otthonának szervezése volt napirenden. r,- 'i,_i - nem érzem azt, Egyahalan ami sok nyug_ díjasnak okoz problémát — mármint, hogy fölösleges lennék. 18 éve élvezem fáradozásom gyümölcsét és úgy érzem, van tekintélye szavamnak: most is a községi pártbizottságról jöttem. Elértem, ami jót egy ember életében elérhet. Fiam a pártfőiskola és a jogi egyetem elvégzése után a Fővárosi Tanácsnál dolgozik, 20 éves unokám a moszkvai egyetemen tanul tovább. Sok megpróbáltatás ért — összegzi életútját Blázsik J6- zsefné —, de a legmesszebbmenőkig tisztelem az eszmét, amelyet szolgálok ma is. A bv laörsi lakás ablakán már az alkony kandikál be, mikor befejezzük a beszélgetést. Ennek az életnek a megismerése feledtette velem az iuő múlását. Komáromi Béla kér barackot adtunk át (emlékszem, Csontó Andrásné adta a kocsit-lovat a lebonyolításhoz), az építők hálájaképpen mi voltunk az első polgárok, akik végigmehettünk a forgalomnak ismét átadott hídon. Máskor rongyot gyűjtöttünk a faluban, s a Goldberger 800 méter flanellanyagot adott érte, az asszonyok társadalmi munkában ebből varrtak karácsonyra gyermekruhát. Bizony, sokszor korán reggel indultam el és késő éjszaka értem haza. Az ötvenes éve/.ban ^aörsre, a Vasvári Pál repülős- tiszti iskolába mentem el dolgozni. Az akkori idők divatjának megfelelően, több óráig kérdeztek, mielőtt felvettek volna éttermi felszolgálónak. Pár hét múlva, 1951 januárjában már én vezettem az első békekölcsönjegyzést. Ugyanebben az évben választottak meg párttitkárnak. Először igazán nem volt könnyű beszélni annyi reám tekintő szempár előtt, de aztán ebbe is belejöttem. Erről a funkcióról 1954-ben mondtam le, attól fogva a pártvezetőség tagja voltam és a szak- szervezetben dolgoztam. Itt. a Vasváriban ért az ellenforradalom is. Lehangoló látvány volt, hogy olyan emberek vezették ki a parancsnokot a kapunkon, akikről azt hittük, hogy a rendszer legfőbb támaszai. November 4-én, a szovjet csapatok bevonulásával kezdődött meg nálunk is a rendcsinálás. Az iskolát felszámolták, én egy évig egy háziipari szövetkezetnél dolgoztam. Hiányzott azonban az alakulat, így aztán végül is követtem új helyére, Mátyásföldre — innen is mentem nyugdíjba 1964 januárjában. Ettől a naptól fogva társaugyan nem tudtak semmit, de férjemet csendőri felügyelet alá helyezték. Ennek ellenére kihagyás nélkül játtunk a szemináriumokra, amelyeket hol a Csillebércen, hol a Frankhegyen, vagy éppenséggel a Kamaraerdőben tartottak meg. Iával kés» S .S vittek el sáncot ásni a Tété- nyi-fennsíkra: ennek kellett volna megállítania az előrenyomuló szovjet harckocsikat. Képzelheti, hogy mennyit segített ebben az én munkám! Az év karácsonyát is Törökbálinton értük meg, a felszabadulást hozta nekünk. A vö- röscsillagos katonák megjelenése után a faluban meg is kezdtük az MKP helyi csoportjának szervezését. A férjem a pártszervezet megalakításának ügyében be is ment a Tisza Kálmán téri pártközpontba, már 1945 februárjában. E hónapban, a községházán alakult meg 22 résztvevővel a helyi csoport, amelynek én lettem az első nőtagja. Az akkori életnek persze voltak kevésbé fényes oldalai is. Férjem 45 márciusától 46 novemberéig a budakörnyéki járás párttitkáraként dolgozott, egész héten távol volt. Így aztán a gyermeknevelés, a ház körijli munkák, az ennivaló előteremtése az én kötelességem volt. Ez utóbbi számított a .legnehezebbnek. Törökbálinton voltam pártmunkás 1945-től 50-ig az MNDSZ-szervezet elnökhelyetteseként. Az óvodában krónikussá vált szappanhiányon csak úgy tudtunk segíteni, hogy személyesen kerestük fel kiutalásért Gerő Ernőt a hivatalában. A Szabadság-híd újjáépítésén dolgozóknak 4 sze« » I az életemre kíváncsi ? oZOVal, Azt hiszem, ha csak dióhéjban mondom is el, már az sem fog beleférni a terjedelembe. A mi generációnk igazán nem panaszkodhat szürke hétköznapok sorozatára. Nem ilyenek jártak a Fel- ten-Guilleaume kelenföldi gyárában sem, ahol a négy polgári elvégzése után dolgozni kezdtem. Itt lettem 1926-ban szakszervezeti tag és két évvel később itt kezdtem a részvételt az illegális kommunista mozgalomban. Ekkor ismerkedtem meg azzal a férfival, aki a férjem lett — vele együtt jártam a szintén illegális szemináriumokra. Az elsőt a Hármashatár-hegyen tartották, akkor persze csak utána tudtam meg, hogy az életre-halálra keresett kommunisták hallgatták a szónok — Madzsar József — szavait. De tartott egyébként ugyanilyen előadást a kor másiis nagy tehetségű szónoka, Braun Soma is. Minden pártmunkában követtem a férjemet 1931-től. Hogy ez miből állt? Röpcédulák kihelyezése, a tagsági díjként szolgáló bélyegek kiosztása, ruhagyűjtés a bebörtön- zöttek családtagjainak, könyvek beszerzése és eljuttatása maguknak a börtönben levőknek. Sok munkát adtak a Vörös Segély élelmiszercsomagok is. Emellett rendszeresen jártunk a Vasasotthonban rendezett előadásokra is. Évekig a Belvárosban laktunk, akkor aztán elsősorban biztonsági okokból kiköltöztünk Törökbálintra, a Pistály- dülőbe. Itt történt, hogy egy éjjel csendőrök döngették az ajtónkat — feljelentés érkezett ellenünk, a vád bolsevik tevékenység volt. Bizonyítani
