Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-30 / 151. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 151. SZÁM 1982. JÚNIUS 39., SZERDA Expo ufón Mindkét fél jél járt vele Az áfész vállalta a versenyt Az üres karton- és dobozhe­gyeket már eltakarították a művelődési ház udvarából, a nagyterem tisztán kitakarítva, az árusítást követő napon akár bált is lehetett volna ott ren­dezni. Pedig a Monorvidéki Áfész expo-vásárán a nyolc­milliós árukészletnek sok gön­gyöleg, csomagolóanyag kel­lett. Az új értékesítési forma kezdő lépéseinek mérlegét már megvonták. Vajon merre billen a serpe­nyő, a későbbiekben felhasz­nálható tapasztalatokat össze- sitették-e? erről kérdeztük Somodi Lászlót, a kereskedel­mi osztály vezetőjét, aki el­mondotta, hogy az árusítás ugyan a főútvonaltól kissé tá­volabb esett, épp ezért megle­petésnek számított az a nagy érdeklődés, amely nem egy esetben sorbanállást eredmé­nyezett. Ehhez persze némileg hozzájárult a helyszűke is. Lesz folytatás — Mindenesetre örömmel tölt el és folytatásra ösztönöz az a tudat, hogy a készlete­zett árumennyiségnek több mint felét megvásárolták, an­nak ellenére, hogy az esemény folyamatos propagálásával kis­sé elkéstünk — mondta. — Az új árusítási forma meggyőzött arról, hogy a vásárlói igények kedvezően megváltoztak, az úgynevezett „bóvlit” már kéz­be sem veszik, inkább az érté­kesebb, különleges minőségű áruk felé tolódott el a vásár­lási készség. Különösen az élelmiszer- és háztartási cikkeknél volt ez a törekvés tapasztalható, a napi cikkek mellett ugyanis a már­kás hazai és külföldi italok, a tőkés piacokon is igen keresett téliszalámi, a nyugati import­ból származó kozmetikai cik­kek, dezodorok voltak népsze­rűek. A hongkongi pólókat szinte egymás kezéből kapkod­ták ki, a szőnyegkészletet pe­dig naponként kellett feltölte­ni. A tartós fogyasztási cik­kek forgalma minden előzetes elképzelést felülmúlt, több mint 30 televíziót, természete­sen színeset is értékesítettek néhány nap alatt. Várakozás felett Harminc biztonságos műkö­désű propán-bután gázkály­ha, ugyanennyi energiatakaré­kos hűtőszekrény, automata mosógép, centrifuga, szinte megszámlálhatatlan rádió ke­rült a vásár néhány napja alatt a háztartásokba. A modern vonalú, vegyestüzelésű kály­hák, tűzhelyek sem maradtak sokáig raktáron. — A hasznos tapasztalatok birtokában hogyan tovább? — kérdeztük az osztályvezetőt. Csökkent a költség — Ez a kedvezményes áru­sítási forma beváltotta a hoz­záfűzött reményeket, az áru­készlet nem porosodik az üzle­tek raktáraiban hónapokon keresztül, gyorsabbá vált a for­gási sebesség, csökkent a rak­tározási költség, megspórolja a szövetkezet az eszközlekötési járulék fizetését is. Folytatjuk az akciót még ebben az évben Monoron, esetleg Pilisen is. Ezzel ez a kezdeményezés persze nem fejeződik be, a mű­ködési területen rendszeressé válik a megkedvelt újszerű árusítási forma, a Monorvidé­ki Áfész vállalja a versenyt, e tekintetben sem akar lema­radni a főváros mögött. Kiss Sándor Hogy gyorsabban épüljön Végül mindenki jól jár Két építőipari vállalatra — a Monori Építők Ipari Szö­vetkezetére és az Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalatra vár elsősorban a monori já­rás beruházáspolitikai célki­tűzéseinek megvalósítása a VI. ötéves tervben is. Kapa­citásukat csaknem teljes egé­szében a szűkebb pátriánk határain belüli feladatok kö­tik le. Jegyzet Forró nyomon... R engeteg új ház épül a járás valamennyi te­lepülésén. A családi ottho­nok építkezői igazán nagy lendületet vettek fel az el­múlt hetekben. Zúgnak a betonkeverő gépek az üres telkeken, barnára pirult emberek dolgoznak min­denütt. A legtöbb helyen az építkezők telke még csak ideiglenesen (vagy még úgy sem) van bekerítve. Ott tárolják az értékes épí­tési anyagokat, a téglát, a meszet, a sódert. Mit is te­hetnének? A múlt hét végén igen­csak elkeseredett az a fia­tal gyömrői házaspár, amikor kora reggel körül­nézett saját telkükön. Is­meretlen tettesek maguk­kal vittek sok-sok zsák ol­tott meszet, s legalább 150—200 darab nagy méretű ikersejttéglát. A helyi KMB-iroda szol­gálatban levő ügyeletesét azonnal értesítették az esetről. A szálak egy épülő új maglódi házhoz vezet- tck Mint később kiderült, a jókedvű társaság azon az estén Monoron szórako­zott. Gépkocsival hazafelé menet meglátták a renge­teg építési anyagot a tel­ken, s mivel az utánfutó is „velük volt”, gondolták, megpakolnak. Alaposan szemügvre vették a tere­pet. s éfffit után hozzáfog­tak a lopáshoz. Nem keve­sebb, mint 27 zsák mész került az utánfutóra. (A téglák eltulajdonítását egyelőre tagadják a tette­sek.) A meszet a gépkocsiban ülő ismerős épülő házához szállították, mondván, másnap már be is kever­ték volna malternak... Az ügyeletes rendőr azonban ezúttal jókor ér­kezett. A jellegzetes mű­anyag zsákok nyomán ki­derült, a gyömrői telekről került Maglódra a „zsák­mány”. A tettesek kényte­len-kelletlen beismerték tettüket, felpakolták a me­szet, s visszaszállították a tulajdonosnak. A „forró nyom” — így hívják a rendőrségiek — ezúttal eredményre veze­tett. A szolgálatkész, lele­ményes rendőr két-három óra leforgása alatt elfogta a tetteseket, s megtette a feljelentést is ellenük. Az ügynek több tanulsá­ga is van. Jó, ha vigyáznak az építőanyagra, amely az üres telken van. Nem lehe­tünk közömbösek, ha ha­sonló esetet látunk, akár nappal, akár éjjel. B izonyára a tettesek is meggondolják legkö­zelebb, hogy elvigyenek valamit — akár egy másik telekről. Mert ez a tettük többe fog kerülni, mint a fél napig „tulajdonukba” került mész értéke. Úgy véljük, az eset má­soknak is intő például szolgálhat. A munkák minőségének ja­vítása, határidők pontos be­tartása érdekében, a két em­lített vállalatnál is minél rö- videbb időn belül be kell ve­zetni az érdekeltségen alapu­ló bérezést. Az eddigi ta­pasztalatok azt igazolják, hogy ahol ez már megtörtént, a sze­mélyi teljesítmények lényege­sen nőttek — persze a jöve­delmek is —, s így mindenki jól jár. A két építőipari vállalatnál különböző a szakmunkások aránya, a termelői létszámon belül: az ÉSZKV-nál 48, a Monori Építők Ipari Szövet­kezeténél azonban 62 száza­lék. Ez a különbség az utóbbi javára az átgondoltabb, cél­szerűbb iparitanuló-képzésnek, az utánpótlással való törődés­nek- tulajdonítható. Brigádnapló Más pénzével sáfárkodnak 1958-ban alakult Pilisen az OTP-fiók. Az induláskor 3 dolgozója volt: Kottász Árpád, dr. Czinder Bálintné és a ma is ott dolgozó Halgas Károlyné. Azóta nemcsak a Dunán folyt le sok víz, de a pilisi OTP dol­gozóinak kezén is sok forint ment át. Tanulnak Ma az ügyfélszolgálatot he­ten látják el. Igaz, úgy is mondhattuk volna, hogy egy 1979-ben alakult, kétszeres szo­cialista címet nyert brigád áll a felek szolgálatára. Felajánlá­saik listáján szerepel egy ro­konintézménynek — a postá­nak szocialista brigádjával való együttműködési szerződés. — A munka hétköznapjain adódó problémák megoldá­sához sok segítséget kapunk a felsőbb szervektől — mondot­ta Halgas Károlyné, az OTP vezetője. — Ezt köszönettel fo­gadjuk, nemcsak azért, mert szükségünk van rá, hanem mert hivatali életünkhöz tarto­zik a tanulás. Minden tovább­képzésen részt veszünk. — A jártasságra is szükség van — folytatta Halgas Ká­rolyné —, hiszen nem saját, hanem az állam és az ügyfelek pénzéről van szó. Hitelek Hivatali helyiségük kicsi, de kulturált. Igaz, nagyobb for­galmú napokon a folyosón is zsúfoltság van. — A pilisi OTP-fiók foglal­kozási területe: betétgyűjtés, totó-lottó, tanácsi számlakeze­lés, egyik budapesti Pilisre he­lyezett intézménynek ellát- mányszámla-kezelése. Kama­tozó, takarék- és nyeremény­betét, gépkocsi-fedezeti és nyereménybetét. Ezeknél meg kell említeni, hogy az emel­kedés 1977. óta 70,7 százalék. Az ifjúsági betét is ötmillió forint felett van. Jelentős helyet foglal el a hagyományos családiház-épít- kezést elősegítő hitel. Az el­múlt évben 62 családi ház épí­tése fejeződött be Pilisen, az OTP-hitel igénybevételével. Az elmúlt öt év jelentősebb beru­házása az ifjúsági ház befeje­zése, iskolai és óvodai helyek bővítése és egy tornaterem lé­tesítése Nyáregyházán. Több kapcsolat Terveik: a takarékosság to­vábbi népszerűsítése, kapcsola­taik továbbfejlesztése a helyi intézményekkel, tömegszerve­zetekkel. A pilisi OTP-fiók minden dolgozója arra törek­szik, hogy ügyfeleik megelége­désére végezze munkáját. Bognár Józsefné A pilisi malomban Várják már a búzát Rongálok AJézelődöm az autóbusz- ból kifelé. A szőkülő gabonatáblák üde látványt nyújtanak minden utas számára, úgy tűnik, jó lesz az idei termés. Amint Monor felé köze­ledik a busz, hasznos vál­tozásokat lehet felfedezni a Kossuth Tsz földjein. A Péteri út bal oldalán gré- derek, tolólapos gépek el­tüntették a kis nadrágszíj- parcellákat, nagyobb, job­ban megművelhető táblá­kat alakítottak ki az ügyes masinák. Amikor a tsz-majorhoz érkezünk, meglepődve ta­pasztalom, a feltételes megállót jelző tábla nincs a helyén. Két méterrel lejjebb ott van a szántó­föld közepén. Belefúrva a homokba... A hatalmas gép nyilván azt is derékba törte, s így tették vissza. No nem a helyére, csak megközelítőleg azonos irányba. Hasonló rongálásokkal (jelzőtáblákkal, autóbusz- várókkal) a járás más te­lepülésein is gyakran talál­kozhatunk. Engem például az is bosszant, hogy lassan eltűnnek a kerékvetők az aszfaltutak padkáiról. A hatalmas közlekedő jármű­vek sokat összetörtek már közülük. 1/' aj on gondolkoztak-e ' már a „tettesek", mennyi kárt okoznak, okoztak ezekkel a Volán­nak, illetve a KPM-nek. Azt hiszem, nem. Mert ha igen, aligha ta lálkoznánk rongálásuk mindennapi nyomaival az utak mentén. G. J. A monori Kossuth Tsz-ben és az állami gazdaságban teg­nap zavartalanul folytatódha­tott az árpa aratása. A búzá­val még várni kell, de a ke- nyérnekvaló fogadására a pi­lisi malomban már felkészül­tek. — A raktárakat kitakarítot­tuk, a gépeket kijavítottuk, tőlünk akár már holnap is meg­érkezhetnének az első szállít­mányok — tnondta Délkúti Pálné, a malom vezetője. — — Ma és holnap, legalábbis telefonon, valamennyi leendő partner termelőszövetkezet vezetőivel felveszem a kap­csolatot, hogy megtudjam, mikorra tervezik a búza vá­gásának kezdetét. A pilisi malomban, amely a nagykátai körzethez tartozik, a silókezelővel együtt összesen mindössze öten dolgoznak. Ennyien fogadják majd a kör­nyékbeli mezőgazdasági üze­mekből érkező búzaszállítmá­nyokat. — Az a gyakorlat — tájé­koztatott Délkúti Pálné —, hogy a közös gazdaságok már a próbavágásból mintát kül­denek, amelyet mi megvizsgá­lunk, s esetleg tanácsot is tu­dunk adni, hogy várjanak-e még. — Nehéz időszak elé néznek. — Amennyire nehéz, annyi­ra öröm is a búza fogadása. Addig dolgozunk, amíg min­den szem kenyérnekvaló biz­tos fedél alá nem kerül. Szá­munkra a munkarendet most az időjárás, az aratás üteme szabja meg. Teljesen mindegy a nyári betakarítás befejezé­séig, hogy szombat jön-e vagy vasárnap, mi itt vagyunk, várjuk a tehergépkocsikat Kulturális program Gyomron, 17 és 19 órától: filmvetítés. Monoron, 17-től: asztalite­nisz-edzés (a sportszékházban) és a Balázs János ifjúsági klub összejövetele. A mozi­ban, 18-tól és 20-tól: Hegyi emberek. Pilisen, 18-tól: ifjúsági klub- foglalkozás (az ifjúsági ház­ban). Természetes türelmetlenség A teljesítmény számít Segítenek az idősebbek Az utóbbi öt esztendőben nőtt a Monori Állami Gaz­daságban munkát találó fiata­lok létszáma. Jelenleg 437 a harminc éven aluliak száma, vagyis a teljes állomány valamivel több, mint 30 százaléka számít statiszti­kailag fiatalnak. Kyári apróságok Pornyelők, fotósok, vevők Két keréken akarunk eljut­ni Monori-erdőig. Ez nem is olyan egyszerű dolog, mint az ember gondolná, a 4-es műút­ra ugyanis kerékpárosok nem mehetnek — marad hát a Kos­suth Lajos utca s a földút. Bi­tumenes út a Kossuth Tsz ki­szerelő üzeméig vezet, onnan térdig a homokban ballaghat a vándor tovább, hiszen a két kereket az első méteren meg­akasztja a fullasztó por ■■■■ Mégis, mennyi vállalkozó akad! Szakállas fiatalember, hátizsákkal, tornacipőben. Egy másik félmeztelenül és fürdő­nadrágban, a versenykerékpár vázára gyermekülőke szerel­ve, azon egy egyévesforma, na- pozós apróság. Találkozunk egy gipszelt félkarú biciklis­sel s két fiatal lánnyal. Ez jó dolog, hiszen tavalyi nyári út­jainkon lelket is alig láttunk, nemhogy társaságokat, akik in­kább a kerékpárt vagy a gya­logtúrát választották a vonat helyett. De mit ád az ég: jönnek ám az autésok is, s jókat moso­lyognak a kormány mögött, hogv tovarohanó kocsijaik nyomán mi mindannyian ful­doklunk a porban, míg ők ké­nyelmesen elszáguldanak. Te­hetik. A kétkerekűeket letil­tották a műútról, de a kocsi­kat nem tiltották le sehonnan. Ott járnak, ahol akarnak. A levegőzni, túrázni kívánók nyeljék csak a port. Meg a mérget. ■■■■ Fényképészműterem a mo­nori szolgáltatóházban. Várom, hogy filmtekercseimről kide­rüljön, megőriztek-e valamit a megörökíttetni szándékozott látványokból. Jönnek-mennek a vendégek, képeket visznek, filmeket hoznak. A hosszú, pultszerű asztalon útlevélké­pek sora — most van a szezon­juk. — Meg az esküvőké! — mondja fáradtan egyik fény­képész fiatalasszony. Nem pa­naszosan, csak kissé elcsigáz­va. Mert mint kiderül, a háza­sulandókat képtelenség lebe­szélni arról, hogy ne közvetle­nül az esküvői szertartás után jöjjenek a műterembe, hiszen le lehetne bonyolítani a fotó­zást akár előbb is... De nem. Ök csak utána, de akkor sor­ban, egymás után, kora dél­utántól este kilencig is. — Sokszor azt sem tudom, melyik menyasszony melyik vőlegényhez is, tartozik, s ki­nek mondtam már hússzor, hogy mosolyogjon, s kinek még egyszer sem... De hát ilyen a nyár. ■■■■ Csinos fiatalasszonyok járják Monor utcáit. Jól öltözöttek, rámenősek. — Halló! — zörgetnek be a k-pukon, ajánlataik rendkívü­liek, jókora összegeket kínál­nak egy-egy régi babáért, mo­zsárért, csillárért, sőt, még ki­érdemesült műfogsorckért is Nálam harmadszor zörgetnek s győzködnek egyre: keressek csak régi kanalakat, száz fo­rintot adnak darabjáért. — Hogyhogy százat?! Hát minek az a kanál? — Kell! Van? — Valami van, de hogy száz forintot érne darabja ...? Becsörtet, nézi a kanalakat nagy komolyan bólint, mond egy irdatlan összeget — már­mint a kanalak értékéhez ké­pest irdatlant — s közli, hogy rögvest visszajön a pénzzel. Azóta jön. Remélhetőleg ezzel meg is úsztuk a látogatást. K. Zs. Beilleszkedésükkel, helytál­lásukkal kapcsolatban az ál­lami gazdaságban éppúgy ve­gyes tapasztalatokról lehet hallani, mint más munkahe­lyeken. A felsőfokú végzett­séggel rendelkezők általában türelmetlenebbek, minél rövi- debb időn belül szeretnének minél magasabb szintű veze­tő beosztásba kerülni. (Ha eh­hez megvannak az adottságaik — természetes törekvés.) Az évek alatt kialakult módszer szerint azonban előbb egy idősebb szakember, „párt­fogó felügyeletére” bízzák őket, hogy hamarabb, s kisebb kudarcok árán tanulják meg az elméleti tudás gyakorlati alkalmazását. A munkásfiatalok valami­vel több. mint egyharmada szakmunkás, vagy betanított munkás, a többiek segédmun­kásként dolgoznak. Az ő ke­resetük az adott területen al­kalmazott bérezési formától függ. Akadnak, akik többet keresnek, mint idősebb tár­saik, de négy-öt év alatt csak­nem valamennyiük bére eléri a régebbi dolgozókét. A Monori Állami Gazdaság­ban négy ifjúsági szocialista brigád dolgozik. Hálás kőszönetünket fejezzük ki rokonainknak, ismerőseinknek, jé szomszédoknak, a Monori Kefe. és Játékgyár vezetőinek, dolgozói­nak, a szakszervezeti bizottság» nak, Fahár dolgozóinak, a Vető­mag Vállalat dolgozóinak, vala­mint a régi munkatársaknak, akik a legdrágább édesanyát és nagy­mamát, özv. Köblén ez Mihálynét utolsó útjára elkísérték, sírjára a kegyelet virágait helyezték, rész­vétükkel mély gyászunkat enyhí- feni igyekeztek. A gyászoló csa- lad. ISSN 0133 2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom