Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-29 / 150. szám
mZa "éflr V K/tmav 1982. JŰNIUS 29., KEDD SZENTENDREI NYÁR, 1982. Szemet s szívet gyönyörködtető látvány, színpom- pás kavalkád, jókedv, zene és tánc, felvonulás és kirakodóvásár, egyszóval igazi fesztiválhangulat. Az utcákon kíváncsi sokaság tolong, az országúton nemzetiségi együttesek tánclépésben, zeneszó kíséretében haladnak, ezrek gyűlnek a szabadtéri színpad köré. Szlovák, román, délszláv, német és magyar ének száll Szentendrén, Pomázon, Pilisszentkerésztén, Dunabogdányban. A hét vége gazdag eseménysorozata alighanem felejthetetlen marad: pazar látványával, a megelevenedett népi játékokkal, vidám forgatagával. A XIX. országos nemzetiségi fesztivál két napját ráadásul ragyogó veröfény kísérte, amit a vasárnap esti borús, esős idő sem tudott már elrontani. Kíváncsiak hatalmas tömege szállta meg szombat délután a szentendrei Duna- partot; a kőlépcsőkön, a fák mellett, a parkolókban ember ember hegyén hátán zsúfolódott, miközben a vendéglők és eszpresszók terasza is megtelt jobbára külföldiekkel. Aztán a távolból felcsendült az ének és muzsikaszó, majd kisvártatva színpompás nemzetiségi viseletben megjelent az első együtEörőg a kerék tes a nemzetiségi menettáncot nyitó szlovák tánckar. Amikor a Görög Kancsó étterem elé értek, már szoros gyűrűbe fogta őket a tolongó közönség, „Folk-festival!!’’ — örvendeztek az amerikai turisták, s már kattogtak is a fényképezőgépek. És jöttek az újabb együttesek: virágos kalapokban, csipkés főkötőkben, bocskorokban és csizmákban, színes váll- kendőkben, hímzett ingekben — megannyi táj és nemzetiség öltözékében vonultak fel majd egy órán át, a tapsoló közönség előtt. A mohácsiak után a tököliek, a tököliek után a babarci németek, a battonyai románok, a legéndi szlovákok; aztán a bagiak, a gyulaiak s a Körösszegapátiból érkezettek színpompás menete gyönyörködtette és csalta a közönséget a Teátrum étterem előtti szabadtéri színpadhoz, ahol este tartották az országos nemzetiségi fesztivál gálaműsorát. Mindazok, akik e nagy szabadtéri előadást választották programjukként, páratlan élményben részesültek: a gálaműsort a Muharay Elemérről elnevezett népi együttes nyitotta meg b ági táncokkal, aztán a nagytarcsai szlovák ének- és táncegyüttes, majd a battonyai román nemzetiségű kórus és a babarci tánccsoport produkciója következett. A gyulai román gimnázium tánc- együttese, a mohácsi hagyományőrző együttes után a legéndi pávakör, a tököli délszláv együttes és a Fáklya nemzetiségi táncegyüttes tagjai szórakoztatták a közönséget. Templom téri sokadalom Színes sátrak, tarka népviseletek, bábeli hangzavar teremtett már reggel jó hangulatot a va^irnapi Templom téri sokadalomban. A vásári forgatagban nagy lelkesedéssel kínálgatta a portékáját a kékfestő, a fafaragó, a takács, a szőnyegszövő, a kosárfonó, a fémműves, az ötvös, a tűzzománckészítő, a fazekas, az üvegműves, a játékkészítő, a népi hangszeres és a drágakőcsiszoló. Jól bírta a fotósok egész napi ostromát a Pusztaszerről érkezett csipkeverőnő, Tóth Albertné. Türelmesen magyarázta ennek a szép ősi mesterségnek fogásait, rejtelmeit. Boszorkányos ügyességgel tekergette a rengeteg orsót a gombostűk körül, s ámuló szemeink előtt kiteljesedett a világhírű brüsszeli csipke klasz- szikus mintája. Néhány lépéssel odébb egy szakállas fiatalember hívta föl magára a figyelmet: — Tessék, tessék! Itt mindenki dorombolhat kedvére! Olcsón adom a hangszereimet! Ezen aztán eljátszhatják a kedvenc Trapper-nótájukat! Manapság ritkán látni nálunk vándorköszörűst. A po- mázi Jungwirth Albert háromszázéves gépe méltán vonzotta maga köré az embereket. Az élesre fent bicskát a karja borotválásával próbálta ki. Már a dédapjának az öregapja is ezt a mesterséget űzte. Tíz gyermeke közül egyet tudott rávenni a családi ipar folytatására. Egy nagy bánata van csak: a köszörűs szakma fő mesterfogása a borotva élezése, s már két éve is van annak, hogy utoljára borotvát fenhetett ... Apró üllőn cseng a kalapács. Hatalmas tömeg lesi, mikor törik szét a tojás Füg Béla tojáspatkoló kezében. De nincs ok a kárörömre: a felsőpako- nyi kovács biztos ujjai között egy-kettőre két patkó is ékeskedik a vékony héjon. Mint kiderült, egy ilyen tyúktojás meg sem kottyan neki, hiszen már kanáritojást is patkóit. Vele szemben valami izgalmas történhetett, mert az emberek szinte egymás hátára mászva igyekeztek látni valamit. A kör közepén két szakállas fiatalember ült. Előttük két műanyag vödör, nyakukban tábla: Danger of magic, azaz varázslat-veszély. Némán, titokzatos arccal merített egy merőkanál vizet az egyik, s óvatosan, nehogy kicsöppenjen, adta barátja kezébe, aki a vödörbe öntötte a vizet, majd minden kezdődött elölről. Néha az egyik mintha inni akart volna, de társa nem engedte. Az edények előtt kalap volt a földön. Ha valaki pénzt dobott bele, annak súgtak valamit. Mi is kipróbáltuk, s most közrebocsátjuk a titkot: — megosztjuk a munkát — mondták. A vásári hangulat nem korlátozódott csak a Templom térre. A Teátrumnál megismerkedtünk a Béla együttessel. A névadás a jelenlétünkben történt. Szombaton határozták el a megalakulást és gitárszó mellett, helyben improvizált szöveg segítségével kínálták a tűzzománc ékszereket, együttesek jelvényeit, miközben a vásárlók a kitett kalapba dobhatták az áruk ellenértékét. A késő délelőtti órákban aztán megszólalt a zene a Templom téren, és elkezdődött a nemzetiségi ifjúsági találkoA menettáncban részt vevő együttesek röpke bemutatót Is tartottak útközben zó. Egymást váltották a színpadon a gyermekegyüttesek: a szentendrei úttörőzenekar, a zsámboki gyermekcsoport, majd a dunabogdányi, őket a pilisszentkereszti Pávakör követte s befejezésül a budakalászi Lenvirág együttes szórakoztatta a nagy számú, soknyelvű közönséget. Ebéd után a Tekergő együttes foglalta el a dobogót, miközben a szombati gálán szereplő nemzetiségi csoportok Pomázon, Dunabogdányban és Pilisszentkereszten léptek föl. Szombatról vasárnapra virradóra is lejtettek a görög táncházban a fáradhatatlan lábúak a pomázi folk-hétvé- gen. A folk-táborrá alakult, vesszőpalánkokkal elkerített Tolcsvay-tanyán a nézőket és a hallgatókat talán zavarta a cudarra fordult időjárás, a muzsikusokat viszont aligha. Ez is jelezte: nem lankad a fiatalság néphagyományok iránti érdeklődése. S míg a népi táncokat a hagyomány- őrző együttesek színpadra dolgozva konzerválják, a táncházak rajongói és zenészei a tánc eredeti rendeltetését kívánják felidézni. S ez csak egyik ága a folk- nak. A siker a többi hajtásra is érvényes. Miért? Tömeghatásával a folk jelen pillanatban az egyik legfontosabb művészeti ág. Része a Kormorán képviselte folk-rock, a Szörényiek—Bródyék által magyarosított country, a Kaláka ötvözte, népi kultúrára hangszerelt műköltészet... Pomázon, a sok nemzetiségű zenei kavalkádot eredeti külhoni muzsika is fűszerezte. Franciaországból eljött Michel Montanaro és együttese és megtanítottak egy vérpezsdítő déli muzsikára, s egy etnikai csoport, az occitánok nevére. Ez a zene szórakoztat, ám egyben művészet is. Azokból a forrásokból táplálkozik, melyeket a leg tisztábbaknak szoktunk nevezni. — Az a muzsika, amely nem szórakoztat, r.em is igazi művészet — mondja Bródy János, akit egyesek a főváros folkloristájának neveznek. Nem titok, a fiatalság egyre igényesebben szeret szórakozni. Számukra a folk az átlé- nyegített, mai tartalommal frissített népművészet — ritmusában, dallamvilágában színesebb, izgalmasabb, mint a rock. A folk-hétvége tanulsága: nem könnyű a fővárosi klubokból elcsalogatni a közönséget. Különösen akkor, amikor a törzsvendég egyetemisták vakációznak. A rendezők lelkesedése nem pótolhatta teljesen a tapasztalat hiányát, néKi a tüzet átugorja Ugyanekkor a megye másik részében, Gdlgamácsán egy réges-régi népi hagyomány felelevenítéseként rendeztek látványos műsort a község szabadtéri színpadán. A késő délutáni órákban a Galga vidék együtteseinek felléptével kezdődött a program: elsőként a nemrég megalakult isaszegi táncegyüttes mutatkozott be, majd a galgahévízi pávakör ezután pedig a mogyoródi asszonykórus fellépése következett. Ekkor azonban az időjárás félbeszakította a programot; a zuhogó eső a közeli művelődési házba kényszerítette a szereplőket és a közönséget is. Sajnos a 20. balkáni hagyományőrző népdal- és néptáncfesztiválra készült műsort a kisebb színpadon már nem lehetett bemutatni, de az est fénypontja, a szentivánéji tűzugrás nem maradt el. A színpadon vastepsiben meggyújtott tűz lángnyelvei fölött elsőként a galgamácsai népi együttes lánytagjai ugrottak át sikongatások közepette, de hamarosan a közönség soraiból is előkerült néhány fiatal hölgy, akik az együttes férfitagjainak karjára támaszkodva átszökkeltek a lángok felett. ha kínos volt egy-egy hosz- szabb üres járat. Pergőbb műsort érdemeltek volna a hidegben kitartók, a magnetofonnal és kazettákkal felszerelt hangvadászok. Talán majd legközelebb. Száz évig szép marad, aki a tüzet átugorja Az eseményekről beszámoltak: Balázs Gusztáv, Körmendi Zsuzsa és Tamási István: Fotó: Barcza Zsolt. «Tv-FIGYELŐ® Az ember... Örkény István | Tóték című színművének katonatisztje papírdobozokat hajtogattat a házigazdáékkal, Császár István históriájában — Az ember, ezzel a nagy sebével — pedig a tanintézeti díszterem széksorait igazgattad a újra meg újra az igazgató. Az a foglalatosság is a hatalomhoz jutott kisember nagy gonoszsága, és emez a mánia is az intézményes őrültségek közé sorolható. A különbség csupán az, hogy Örkény gro- teszkje — lévén a maga egészében háborús história— véres valami, Császár példázata pedig csak sejteti, hogy ez a halk szavú közoktatási és -nevelési Nérócska alkalomadtán szintén képes lenne ölni. Nos, aki vasárnap este a kettes csatornán látta ama nagy sebű tanárocskának a megaláztatását, az igazolhatja, hogy szó nincs valami illetlenül nagy elrugaszkodásról, mert mind a Császár-féle alapanyag, de különösen Dö- mölky János rendkívül ötletes. választott stílusát mindvégig megőrző rendezése min-: denképpen érett arra, hogy az Örkényi teljesítményhez mérjük ezt a tévéfilmet. Pap Zoltánt, ezt a szép beszédű, hál’ istennek még el- nyűvetlen ifjú színészt említjük elsőként, de illetlenség lenne nem szólni még azokról a szereplőkről, akik segítették Dömölkyt abban, hogy műve ily parádésra sikeredjen. Haumann Péter például megint kiötlött valamit, hogy , az a kórosan halk szavú di-1 rektor még félelmetesebb legyen. Arra a hátrafelé merevedő kartartására gondolunk, amelytől olyan ellenszenves pojáca lett belőle. Molnár Piroska meg azért tetszett, mert talán most legelőször kellett neki afféle kis aljasnak mutatkoznia. Remekül szurka- piszkált, nagyszerűen undo- koskodott. A többieket ez a hármas vitte magával abba a játékvilágba, amely — s ez egyáltalán nem csökkent semmiféle értéket — egyben s másban a csehszlovák új hullám filmjeiből, azokból a szintén nagyon hétköznapi és nagyon pici ügyeket fölnagyító groteszkekből ismerős. Egy szó, mint száz: jói mulattunk, és ezzel együtt nem maradt el az a döbbenet sem, amely megéreztette, hogy ez a három pontba foglalt bocsánatkérés valami nagyon súlyos és komoly dolog. Messze nem iskolai ügy, hanem minden megszorongatott, gerincében megroppantott ember saját ügye. (Az iskola szóról jut még észbe: Császár István igen jártasnak tűnik a tantermek, az igazgatók és a fehér köpenyes beosztottak körében. Lehetetlen, hogy ne személyes élmények alapján vetette volna papírra azt. amit papírra vetett A néző szinte az orrában érezhette azt a jól ismert suliszagot. Ezt pedig, nem lehet csak úgy. fejből, másodlagos élményekből kikeverget- ni...) Zsámboki gyerekeit Bonyolult a csipkeverés Ez Jó vásár volt! Akácz LászlA Zenei kavalkád Pomázon
