Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-25 / 147. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 147. SZÁM 1982. JÜNIUS 25., PÉNTEK Hűtlen gazdák leltek az unokák A föld nem mindenkinek öröm A földnek — mint tulajdonnak — a szerepéről, jelentőségéről az ember életében számos írás, filozófiai és irodalmi alkotás született. A birtoklás tárgyát jelentő holdak, hektárok családi, nemzetiségi háborúskodásokat okoztak. Ezek okait, körülményeit ismerjük. Kevesebb mű — talán csak a földtörvény — foglalkozott azonban az utóbbi években nálunk azzal a jelenséggel, hogy egyre nagyobb területek maradnak — ha csak ideiglenesen is — parlagon. Ideiglenesen, mert szerencsére a vidék városiasodása és a városokban élők falusiasodása kiegyenlíti egymást. Idősek, fiatalok — Mi elsősorban a fővárosban. az ottani üzemekben, például a Csepeli Vas- és Fémművekben tudtunk eredményes propagandát kifejteni a parlagok megművelése érdekében — mondta Benyó Pál, a gombai közös tanács elnöke, azután a végrehajtó bizottsági ülés után, amelyen épp ez a téma jelentette az egyik napirend tárgyát. — Ugyanez a testület csaknem pontosan egy éve tárgyalta utoljára a tanácsi földterületek hasznosítását, s akkor olyan határozat született, amelyben felhívták a szak- igazgatási szerv figyelmét, hogy gondoskodjon a megmű- veletlen területek nagyüzemi vagy egyéni hasznosításáról. — Akad tehát, aki szabadulni akar a földtől, más viszont keresi. Ez egyszerű adás-vételi ügylet is lehetne. Csak bérbe... — Nemigen vásárol mostanában senki magánkézen levő földet, inkább bérelnek. Csak annyit, amennyit kényelmesen, kikapcsolódásképp, hobbiból meg tudnak művelni. A gombai tanácsnak nem kis gondot okoz az egyre több parlagon maradó terület hasznosítása. A régi tulajdonosok kiöregednek, nem bírják, a fiatalok pedig nem akarják már a földet szolgálni. A tanács kezelésében levő összterület 84 hektár, 8 ezer 563 négyzetméter volt tavaly. Időközben 31 hektárral csökkent, mert háromhektárnyi területet a helyi Fáy András Tsz-nek, 28 hektárnyi volt zártkertet pedig a monori Kossuth Tsz-nek adtak át nagyüzemi művelésre. Tervezik, hogy a Monori Állami Gazdaságnak a Bé'nye határában levő szárazhegyi dűlő egy részét adják majd át. Közbevetőleg érdemes megjegyezni — bár egyébként is gyakran szóba kerül — a mezőgazdasági nagyüzemekre nem kis terhet tő ezekifek az évek óta elhanyagolt, elvadult területeknek a hasznosítása. Először is teljesen meg kell tisztítaniuk a terepet a fáktól, bokroktól, tuskóktól, gyakran az illegális szemétlerakóhelyektől, azután következhet a táblásí- tás, a talajerő-utánpótlás. Sok esetben sem megfelelő gépük, sem elegendő pénzük nincs hozzá... — Akadnak olyan határrészek is, ahol a nagyüzemi művelés szinte megvalósíthatatlan, de kár is lenne például a tetei szőlőkért... — Az ilyen területeket adjuk bérbe, pontosabban tartós használatba — mondta Benyó Pál. — Eddig körülbelül 22 hektárnyi elhanyagolt parcella talált új gazdára, illetve bérlőre. Sok a budapesti igénylő, mert viszonylag közel vagyunk a fővároshoz és vonzó a kellemes szép környezet is. — Elég nagy egyébként a kereslet a mezőgazdasági művelésű ingatlanok után. Igaz, kétszáz négyszögölnél nagyobb területet nemigen igényelnek. Tapasztalatunk szerint a haszonbérbe adott területek nagy részét helyiek, vagy környékbeliek művelik. Budapesti, illetve városi bérlők inkább tartós használatba veszik a földet, részben hétvégi pihenésre, kikapcsolódásra. Közös kincs Monori-erdei pillanatképek Nyugalom a fáradt turistáknak Szájról szájra terjed a jó híre Az első igazi nyári hétvégén amikor nekilódult a nap az évszakhoz illő fűtésnek, 1 ezer 106 fizető vendéget számláltak a monori-erdei strandon. — Lesz még ilyen! — jelenti ki derűs előrelátással Révész Ferencné, a fürdő gondnoka, bár új rekord azóta sem született, inkább meglehetősen gyéren szállingóznak a vendégek a hűvös hullámok közé. A strand a régi A strandfürdő nem változott, csupán a szintentartás erőfeszítéseit látni: frissen meszelt a medence, épek a kabinok, a régi székek előtt mozivászon feszül, s vasrácsok óvják a hárs csemetéket. Nem történt változás büféügyben sem: ugyanúgy üzemel bsfelé-kifelé a szeszes italokkal is szolgáló vendéglátóegység, mint tavaly, bár a monori nagyközségi tanács vb-titkárá- nak ígérete szerint megszüntetése lenne indokolt. Ha már Mi itt csendet cs pihenést keresünk — mondják a Békéscsabáról érkezett sportolók az erdei kempingben Péter László felvételei a mély víztől el sem kerített kisebb vizet. Mégis megoldották, hogy az idén kilenc gyerekcsoport tanulhat itt úszni, három egymást váltó úszómester felügyeletével. Az indulás konkrét időpontjáról ugyan még a strandgondnok sem tud felvilágosítást adni, a hír mégis biztató: kevesebb úszni nem tudó gyerek lesz talán áldozata az idei nyárnak ... Az erdei kemping a béke szigete. A recepcióban kellemes hűvös és nyugtató csend. A kemping vezetője kompromisz- szumos megoldást ajánl: mivel számokról, adatokról központi engedély nélkül nem nyilatkozhatnak, nézzünk szét, s írjuk meg azt, amit látunk. Délidő van, ember sehol. Az itt pihenő békéscsabai sportolók egy csoportja a közeli iskola pályáján focizik. Kimelegedve, átizzadva ballagnak rövid idő múlva a faházak felé. — Mi itt éppen azt találjuk, amire szükségünk van: a csendet és a pihenést. A vendégek többsége is éppen ezért választja a monori- erdei kempinget. Nincs zsúfoltság, egymás nyitott szájába érő sátrak tömege, a környezet szép és üdítő. Letelepedni, s innen indulni azután túrákra, majd visszatérni úgy, hogy nyugalom várja a fáradt turistát — ez az erdei szálláshely egyik vonzereje. Kevés a propaganda Külföldi törzsvendégeik nemcsak visszatérnek, de év közben még hírt is adnak magukról, üdvözölve a kemping vendégszerető munkatársait, akiket egy gond nyomaszt csupán: még mindig nem kielégítő az útmutatás, amely az érdeklődőket hozájuk irányítja. A térképeken sem monori-erdei kemping szerepel, a négyes út mellett pedig nincs figyelemfelkeltő tábla: az autósok túlszaladnak a bekötő úton. Hogy most már azért szájról szájra is terjed a szálláshely jó híre — az azért nem elég ... K. Zs. A nap kulturális programja Gyomron, 20-tól 24 óráig: táncest. Monoron, 18-tól: a Nosztalgia ifjúsági klub foglalkozása. A moziban, 16-tól: A tankcsata, 18-tól és 20-tól: Alma. Pilisen, a moziban, 17.30-tól és 19.30-tól: A birodalom visz- szavág. Készül a házasságkötő terem Megrendelőjük a tanács Jegyzet Ez is labdajáték? AJ egismétlődött most ugyanaz a szituáció, ami a télen bosszantotta — bár fogalmazhatnék úgy is, hogy kétségbeejtette —, a monori Deák Ferenc utcai 24 lakásos ház apraját és nagyját. Akkor ugyan meleg nem volt, nagykabátban dideregtek a lakók a leghidegebb tél kellős közepén — most viszont melegvíz nincs egy hete már. S a „labdajáték” ugyanígy zajlik. — Nem vagyunk illetékesek! — mondták akkor és mondják most a monori költségvetési üzemben. — Nem vettük még át a berendezést, csupán ideiglenesen üzemeltetjük. A hibák kijavítása egyértelműen a Monori Építők Ipari Szövetkezetének feladata. — A miénk aztán nem! — mondták akkor és mondják most a monori építőknél. Pontosabban: most Kovács Gyula műszaki vezető tájékoztat arról, hogy a hőellátó berendezés műszaki átadása igenis megtörtént. S a szerződésben, amelyben a költségvetési üzem üzemeltetőként szerepel, olyan tétel is olvasható, mely szerint csak abban az esetben kell intézkedni a szövetkezetnek, ha az üzemeltető vétlen a hiba keletkezésében. — A helyzet az, hogy a berendezés abban az épületben üzemel, ahol építőink még dolgoznak. így aztán könnyű kijelenteni, hogy úgyis ott vagyunk, csináljuk — mondja Kovács Gyula. — De ezúttal is az történt, hogy az üzemeltető égetett le két motort és egy ventillátor is meghibásodott. Lényegében ehhez már semmi közünk nincs. Mégis megtettük, hogy levittük Üllőre teker- cseltetni a motorokat, holnap már lesz a lakásokban melegvíz. p'gyhetes szünettel. S ez így nemigen mehet a végtelenségig. Mert amíg a két illetékes azon vitázik, hogy ki kinek tesz szívességet, s ki is az illetékes igazán, addig lassan újra beköszönt a tél. S akkor aztán a fűtéssel kapcsolatosan elölről kezdődik az egész. K. Zs. A választókért — közösen Alig egy hete, a gyömrői ta- rácsházával szemben, a szakmaközi bizottság épületében vésőcsengés, lapátsurrogás, az udvaron a betonkeverő morgása mindennapos. A Steinmetz út felől még inkább a bontás jelei mutatkoznak : átcsoportosítják a régi ablakokat, s az utca felé nyitnak egy széles bejáratot. Ezen a kétszárnyú ajtón lehet majd bejutni az új házasságkötő terem előterébe, ahonpan az egyik ajtón át léphet be egy kis fésülködő helyiségbe a menyasszony, a másikon az anyakönywezető juthat az „irodájába”. Legalábbis így magyarázta Idősebb Oldal András kőműves kisiparos, a munkálatok vezetője. Nagy szakértelemmel,, buzgón mutogatta az átalakítás fontosabb jellemzőit: a félköríves dobogót a terem végében, amelyen az anyakönyvvezető asztala lesz. A terembe a kürtőszerűen kiszélesedő bejáraton át több ajtó nyílik, külön a menyasszonynak, illetve az ifjú párnak, az anyakönyvvezetőnek és a tanúknak, vendégeknek. ígéri a kisiparos, szaktársaival Oldal Imrével, Varga Miklóssal és Kovács Jenővel egy hónap alatt elkészülnek a munkával. Beszélgetés közben kiderül, hogy nem ez az egyetlen tanácsi megrendelésre végzett kőművesmunkájuk. A Rákóczi út 11-ben hatlakásos állami ház külső-belső felújítását végezték el. Pucoltak, festettek, mázoltak, á ház lábazatát és a járdát betonozták. 3 udvari illemhelyet. tárolókat építettek. Az Eskü utcában egy 80 éves idős embernek állították talpra a házát. Kidőlt az öreg épület tűzfala, a mennyezet, a tető megroggyant. Űj tűzfalat húztak, kiiavították a hibáké új színezett ablakot építettek be. Egyébként Oldalék évenként meglehetősen sok tanácsi megrendelésnek tesznek eleget, talán a legtöbbet a gyömrői kisiparosok közül. Már ismerik a következő feladatukat is: a gyógyszertár mögötti tanácsi telken még idén segítenek felépíteni az öt pedagóguslakást — szintén tanácsi megrendelésre... Elnyűhetetlenül strapabírók voltak azok az üstházak, amelyeket Kocsis Gábor készített Monoron. Anyaga nem papírvékonyságú, rozsdaette pléh; acélkeménységű benzines hordók voltak megkurtítva, felül széles vaskarikában ült a bogrács, divatosabb helyen már zománcozott üst. Masszív lábakon állt, tűzterének rostélyát téglalap alakú vaskeret tartotta. A gazdasszony ha jól kitapasztotta törekes, sós agyaggal, még a gyerekeket is kiszolgálta ez a kezdetleges szerszámokkal készült alkotmány. — Ügy igaz, a lemezvágó kézi olló, nagyobbfajta kalapács, üllő és fogó volt a műhely felszerelése, meg ez a két erős kéz. Mert nagy testi erő kellett az elkészítéshez — emlékezik a Cinka Panna utcából származó idősödő mester, aki az élelmi- szeripari gépgyárban dolgozott, amíg a szíve engedte. A mai földelhagyók nagyapái, dédapái aligha gondolták volna, hogy utódaik ennyire hűtlenül bánnak majd a nehezen megszerzett birtokkal. A megváltozott és folyton változó társadalmi környezet, az ingázóvá vált településeken áthaladó életforma azonban óhatatlanul teremt ilyen feszültségeket. Fontos azonban, hogy az állam odafigyel a termőföldek sorsára, s megfelelően tud gondoskodni e közös kincsünk kiaknázásáról, hasznosításáról. Mert még nagyon sokáig ez lesz gazdagságunk, vagy szegénységünk alapja. Most, leszázalékoltán, csak az emlékek szépítik a múltat, amikor éjszakába nyúlóan csengett az üllő, a hajnali vonatot mégsem késte le soha. — Bizony ez így volt — mondogatja. Vasárnap aztán vállra akasztott portékával járta a környező vásárokat, községeket, ahol már várták, hiszen az ólakban falkányi jószág röfögött, nap mint nap lángolt is a rőzse meg a venyige az apró krumplival teli bogrács alatt. Persze, ahogy fogytak az ólakból a disznók, a kereslet is megszűnt, meg a disznóvágás is. Ahol még sikolt egy-egy hízó, ott is gázon, fazékban serceg a zsír, pedig az az igazi jóízű tepertő, ami bográcsban sül. Ahol még néhány roskatag üstház található, szinte már múzeumi darab lehetne. Persze csak a múlt időkről beszélgethetünk a régi ismerőssel és „üzletféllel”, hiszen a Révész Edina vakációs napjainak legkedveltebb időtöltése a strandolás kompromisszumos megoldás nincs... Mert a fürdőzőknek bizony hiányozni fog a helyben vásárolható üdítő, a szendvics. Egyeseknek a sör, bor, pálinka is — hiszen nem volt ritka látvány a gyermekmedencében birkózó pocakos urak itallal ajzott, önfeledt viháncolása sem. Sportolók pihenője Apropó: gyermekmedence — ami tulajdonképpen nincs is, csupán a strandnyelv hívja így tisztes tevékenységet az ötvenes, hatvanas években folytatta, amikor még egészséggel bírta, igyekezni kellett és minden garasra vigyázni, hiszen a takaros családi ház akkor még csak álomnak tűnt. Közben megnőtt a két gyerek, a pék és a pincér szakmát választották, a lány pedig férjhez ment. Éveken át nehezen gyűlt az építőanyag, segített a család meg az OTP és a monori Kistó közelében elkészült a tetőtér beépítéses szép ház. — Szinte sírhatnékom támad még mindig, amikor meglátom az ég felé kapaszkodó tetejét — mondja inkább büszkén, mint szomorúan az idős ember. — Az egészségem persze megsínylette, remeg a megerőltetéstől dagadt karom is... Nem bírnám már a nehéz kalapácsot. Pedig, de nagyon sajnálom. Kiss Sándor Dobos Ferencné országgyűlési képviselő és Kazatsay Istvánná megyei tanácstag, ma délután 2 órától 4 óráig közös fogadónapot tartanak a vecsési Ferihegy Tsz központi tanácskozó termében. Ezen a délutánon tehát együtt várják választóikat ügyes-bajos dolgaikkal, panaszaikkal, bejelentéseikkel. Ennyi a meglehetősen szűkszavú hír, amely közleményként már a hét elején is megjelent lapunkban. Talán akadnak elég sokan, akik meglepetten olvasták a pár sort, hiszen mostanában a járás területén nem hallottunk ilyen kezdeményezésről. A példa most adott, követhető: a közös fogadónap hasznára válhat elsősorban a választónak, de az országgyűlési képviselőnek, s a megyei tanácstagnak is. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Egy kihaló mesterség tudója Hiába várják a gazdasszonyák A kar már nem hírja a kalapácsot
