Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-23 / 145. szám
1982. JÚNIUS 23., SZERDA £"rrt w xJumw 3 Egyre keresettebbek a hibridek A zöldségfajták vetőmagjai A koreai haza egyesítéséért A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság magyarországi nagykövete, Kim Jong Szun kedden — a nagykövetségen — sajtótájékoztatót tartott abból az alkalomból, hogy hazájában június 25. és július 27. között megrendezik az amerikaellenes közös harc hónapját. Elmondta egyebek között, hogy hazája népének olthatatlan vágya és törekvése: a kettészakított országban egymástól távol élő honfitársak közötti kapcsolat helyre- állítása, az ország egyesítése. A koreai haza egyesítése — hangsúlyozta a nagykövet —, kizárólag a koreai nép belső ügye, amelyet önerejével, önállóan és demokratikus elvek alapján, békés úton kell . és lehet megoldani. Kim Jong Szun köszönetét mondott azért a segítségért és támogatásért, amelyet valamennyi szocialista országgal együtt, Magyar- ország is nyújt hazája népének igazságos ügye győzelméért. Sokat beszélünk, az alkatrészek hiányáról, kevesebbet hallunk viszont arról, hogy mit teszünk a gépek működéséhez nélkülözhetetlen cikkek gyártása érdekében. Arra, hogy a jelenleginél több pótalkatrészt importáljunk a szocialista országokból nincs reális lehetőség, arról nem is szólva, hogy Magyarországon az NDK-hoz viszonyítva mintegy 40 százalékkal magasabb a különböző részegységek felhasználásának mértéke. Adott tehát egyfelől a hiánypszichózis a kielégíthetetlen kereslet, másfelől az indokolatlanul nagyszámú veszteglő teherautó, traktor és munkagép. E kérdés teljes feloldása ugyan még nem várható a közeljövőben, ám egyre több biztató jel mutatkozik, hogy nem kell beletörődnünk a nem éppen szerencsés helyzet tartósságába. Rövid írásunkban egy ilyen, látszólag kis lépésről kívánunk beszámolni. Nem jár pórul A történet úgy kezdődik, hogy a túrái tsz a galgahévizi szövetkezettel való egyesülése után örökölt egy műszaki kiszolgálótelepet, egyszerre két gépjavító műhely gazdája lett. — Mit kezdjünk ezzel? — kérdezték Sára József gépészmérnök (azóta Újhelyi Imre- díjas!) és kollégái. A szakosítás lehetősége magától kínálkozott: bizonyos berendezések dolgában még előbbre is jár a túráinál a műhely, korszerű mosóval. Igen ám, csakhogy a specializálódáshoz, egy szervizállomás megteremtéséhez a meglévő szakember- gárda kevésnek bizonyult. Itt jegyezzük meg, hogy egy gépkocsi garanciális javításához is legalább hét-nyolc szakma szükségeltetik. A turaiak tehát emelték a létszámot, _s ezzel együtt nőtt a kapacitás is, ami gyarapította a velük szerződő partnerek számát. Ez idő tájt hetven szakmunkásnál tartanak már. Menet közben rájöttek arra is, hogy nem az egyedi gépjavítás az üzlet, hanem bizonyos műveletekre, műveletcsoportokra érdemes előre felkészülni független attól, hogy a kérdéses jármű a telepükön áll-e vagy sem. Erre ösztökélte őket az a tényező is, hogy a partner elemi érdeke; minél előbb kapja meg a kijavított berendezést. Innen már csak egy ugrás volt a fődarab-cserejavításra való szakosodás. Magvarán futóművek, motorok, fülkék reparálása oly módon, hogy senki sem a saját elromlott autómotorját kapja vissza, hanem helyette egy másikat, természetesen egy tökéletesen működőt. A cseréért átalánydíjat számol el a gazdaság: van eset, amikor ráfizet, van amikór szép nyereségre tesz szert. Igaz, a végeredmény A zöldség-vetőmag termelésről kezdődött kedden Budapesten kétnapos tanácskozás, amelyen 12 ország csaknem 150 szakembere vesz részt. A résztvevők ismertetik országunknak a zöldség-vetőmag termelés és nemesítés területén elért eredményeit, előadások, korreferátumok hangzanak el a magyarországi zöldség-vetőmag termelés helyzetéről és fejlődési irányairól. Bevezető előadásában Magyar Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes elmondta: hazánkban 120 000 hektáron több mint 30 féle zöldséget termelnek. Az évi mintegy kétmillió tonna zöldségnek több mint felét itthon használják fel, csaknem 5 százalékát frissen, 40 százalékát feldolgozva exportálják. Az elmúlt években a zöldségtermelés és -felhasználás differenciálódásával megnőtt a fajták iránti igény, s jelenleg elsősorban az új mindig pozitív, s ami szintén fontos, a vevő sohasem járhat pórul. Azt ugyanis, hogy a cserére felajánlott fődarab milyen ráfordítást igényel, sem a tsz, sem a szolgáltatást megrendelő nem tudhatja előre. Ka egy üzlet elindul... Nem kis erőfeszítésbe került, következetes tevékenység eredményének tudható be, hogy a Magyar—Kubai Barátság Tsz műszaki vezetői megteremtették újszerű tevékenységük tárgyi feltételeit, kialakították a gépparkot, korszerűsítették a műhelyt. Az üzlet azonban elindult, s mint ilyen, már saját törvény- szerűsége szerint terebélyesedett. Előbb csak a környék megrendeléseinek tettek eleget, azután bekapcsolták az ország távolabbi vidékeit Kővágóörsöt, Balmazújvárost, Tolnamözst is. Az IFA-főda- rabokat bizományosi rendszerben értékesítették, s a számlát a tsz állította ki. Lényegében ehhez a terjeszkedéshez is a véletlen adta az ötletet. Sára József egy alkalommal Kővágóörsön járt a szövetkezet elnökével, Lévai Ferenccel. Felfedeztek ott egy bontórészleget. Nosza, használjuk ki a lehetőséget, szerezzünk be innen minél több kiselejtezett fődarabot — született meg bennük az elhatározás. Az érvényben levő rendeletek szerint azonban az öttonnás teherbíró képességű gépkocsikkal nem lehet üres fuvart bonyolítani. Odafelé is hasznos rakományt kellett szállítani. S ez a hasznos súly lett a már feljavított motorok gyűjtemétermelési és feldolgozási technológiák, valamint a különböző betegségek elleni ellenállás kialakítása a fő cél. Ehhez a biológiai megalapozást a vetőmagtermelésnek kell adnia. Hazánk éghajlata és talajadottságai igen kedvezőek a zöldség-vetőmag termesztésre, és ennek fejlesztését nem csupán a hazai igények mind • hiánytalanabb kielégítése ösztönzi, hanem az export is. A tanácskozás szerdán szakmai bemutatóval folytatódik. A szakemberek Mezökovács- házán meglátogatják a zöldségtermesztési modelltársulás gazdaságainak központját. Ez a 22 taggazdaságból álló társulás adja a hazai zöldségvetőmag 80—83 százalékát. A külföldi cégek és intézmények képviselői megismerkedhetnek a magyar zöldségfajtákkal, vetőmagtermesztési lehetőségekkel. nye. S a piac úgy látszik, továbbra is telhetetlen. Legújabban Vásárosnamény jelentkezett, Pásztó is a tervezett bázisok között szerepel, s egyelőre vita tárgyát képezi még, hogy Csorna és Nagyatád is felkerüljön-e a listára. A tsz szervizrészlegének árbevétele az idén már 42 millió forint lesz, vagy még ennél is több: kétszerese a tavalyinak. Jó, jobb, legjobb Ez idáig csak alkatrészekről, gépekről, üzletekről beszéltünk, pedig legalább ilyen fontos a túrái tsz-nek a hazai falusi ipartelepítéshez való hozzájárulása. Mert kinek van kedve ugyanezért az órabérért a fővárosba járni, ha ezzel megegyező összeget kevesebb fáradsággal is megkereshet: a busz háztól házig szállítja és negyed négykor már odahaza van. A szövetkezet ráadásul biztos lehet abban, akit felvesz szakmunkás, megbízható ember. Élete, munkája nyitott könyv a falu lakói, a tsz vezetői előtt. Úgy hírlik, a turaiak e szolgáltatásának hitele van az érdekeltek körében. Nem csoda, az általuk értékesített fődarabokért ugyanolyan garanciát vállalnak, mintha azt újonnan vásárolták volna. Tudják, csak akkor van esélyük az országos hálózat kialakítására, ha szótárukban a jó, a jobb és a legjobb jelzők szerepelnek. A pontos munkában, a reklamációmentes javításban a dolgozók közvetlenül érdekeltek, jövedelmük ettől lesz kisebb vagy nagyobb. — Hamarosan ha jobbra néznek, láthatják a magyar tengert — mondja Bús István, az ikladi Ipari Műszergyár gépkocsivezetője a mikrofonba. A busz, mellyel ezen a hétfői reggelen útrakeltünk, üdülőket visz a vállalat balatoni üdülőjébe. A szél meg-meg- dobja még az autóbuszt is. Ennek ellenére mindenki derűs, hiszen pihenni indulnak a balatonszemesi vízparti házba. Az pedig már évek ófa úgy dukál, hogy a dolgozókat busz- szal szállítják. Megtérül jó néhány forint, s nem annyira fáradságos az út, melynek ezen a napon tizenhárom család húsz gyerekkel vágott neki. Új módi járja Leginkább a gyerekek tekintenek várakozással az út elé. Sokan most először járnak a Balatonon. Sáfár Jánoséknál sincs másként. Ök a beutalót a berceli gyáregységből kapták. Legutóbb 1973-ban üdültek Szemesen. A három és fél éves Bernadett és a nyolcéves Krisztián csak most először. Az Ipari Műszergyárban, mint legtöbb helyen egyre több a jelentkező, ha szervezett üdültetésről van szó. Hol van már az az időszak, amikor csak hosszas rábeszélésre fogadták el a rózsaszín kártyát, így azután ember legyen a talpán, aki a jelentkezők között igazságosan elosztja a beutalót. Mindig akadt sértődött a visszautasítottak között. — Sokan tépelődtünk, hogyan lehetne igazságosabban elosztani — mondja útitársam, Batta Mihályné, aki az üdülési albizottság vezetője a gyárban — így jutottunk arra az elhatározásra: ezentúl központilag nem osztunk. Minden kollektíva megkapta, hogy hány hely jut nekik az idényben. Döntsenek ők maguk. Döntöttek. S úgy tűnik, közmegelégedésre. Tolnai Ottóék is az új módi szerint kapták a beutalót. — Szerintem azok jobban járnak, ahol másutt dolgozik a férj, vagy a feleség — mondja a kísérleti üzem vezetője — hiszen nem ritka, hogy évente el tudnak menni üdülni. A mi vállalati helyünkre három évet kell várni, míg ránk kerülhet a sor. Csak igazságosan! Most azonban boldog az egész család, főleg az elsős Tamás, hiszen végre megfü- rödhet majd a Balatonban. Deák Jánosék is szívesen jöttek a két gyerekkel. A feleség az indukciós motorüzemben tanítja be az új dolgozókat. Férje a PÁÉV-nál toronydarus. Utoljára 1976-ban üdültek. Együtt a tízéves Gáborral és a nyolcéves Szilviával még soha. A vállalati busz közben nyeli a kilométereket. A rossz időt ellensúlyozni tréfás szavakkal csupán Bús István gépkocsivezető próbálja. Közel van a nagymutató a tizenketteshez, amikor végre megérkezünk. A családias üdülő előtt Gerlai Györgyné, a gondnok szíves mosollyal fogadja az érkezőket. Az udvaron pedig a múlt heti vendégek bar- na-pirosan toporognak csomagjaik mellett. Amikor arra keresek választ, milyen is volt az egyhetes pihenő, valamennyien elégedetten szólnak az üdülőben eltelt naookról. Hévíz Mihály. a polgári védelmi iroda vezetője a finom kosztot dicséri. De nemcsak ők. Dudás Gábor műszerészék és Radics Gusztáv technikusék is csak jót tudnak mondani. Még kóstolgatják A vendégek szavait igazolja az első napi ebéd is, mert Keserű Gyula, a balatonszemesi üdülő konyhafőnöke ízes falatokkal várt mindenkit. Aranysárga a csontleves, a petrezselymes burgonya a sült hússal is fog alá való, s jól [ sikerült a rácsos linzer is. — így a szezon kezdetén sokat fő a fejünk, hogy előteremtsük a konyháravalót. Még drága minden, öt darab sárgarépáért tizenkét forintot is elkérnek. A zöldpaprika kilója kilencven, a paradicsomé hatvanhárom, az eperé pedig hatvan, a cseresznye még mindig huszonnégy. De azt szeretnénk, ha azért kerülne friss zöldség-gyümölcs mindennap az asztalra. Igaz, a negyvenöt forintos keretet így meghaladjuk, de majd a szezon végén behozzuk valahogy. Mindezekről a gondokról mit sem sejt Hublik József és családja, hiszen jó étvággyal falatoznak a szépen megterített asztalokról. A szerszámüzem marósa három gyerekével boldogan vette birtokba a világos, tágas szobát. — Még sosem voltunk együtt a Balatonon — mondja a fiatal háromgyermekes édesapa. Verőcemaroson a századelőn a Zsolnay família alapított egy kis kerámiakészítő üzemet, s megtanítottak néhány helybelit e szép szakma minden csínjára-bínjára. A gyáracska azóta sok vihart megért, gazdája volt majd egy tucat, még sem jutott az ötről a hatra. Egészen addig, amíg a Finomkerámia Ipari Művek, pontosabban porcelángyárának részévé nem lettek. A különböző ipari rendeltetésű és laboratóriumi porcelánokon kívül, ettől az időtől kezdve készítenek az üzemben a korábbinál lényegesen több környékbeli asz- szonynak és lánynak munkát adó, sok figyelmet és aprómunkát igénylő híradástechnikai célokra használható kis- kondenzátorokat, s hasonló termékeket — tájékoztatott Zabolai Imre üzemvezető. Az új termékeknek gyorsan nőtt a kereslete, így a régi, elavult kemence és üzem mellé egy új, valóban korszerű épült, s néhány, a munkát könnyítő gépet is vásároltak. Most azonban valódi rekonst— Már én voltam egyszer — szól közbe a tizenkét éves Ildikó — a balatonlellei úttörőtáborban, jutalomból. Török Katalin kisfia is nagy örömmel készült az útra. Persze nemcsak ő, a mama is, bizonyság az a ruhaköltemény, melyet saját kezűleg varrt. S ha az idő nem bánik velük mostohán, üdülőtársai is megcsodálhatják. — Sokan azért még mindig csak kóstolgatják a nyaralás örömeit — mondja az üdülési albizottság vezetője. — Visszatartja őket az otthoni munka, a kert, az állatok. Az Ikladi Ipari Műszergyárban tavaly 829-en kaptak beutalót, ebből vállalati dolgozó 393, a többi gyerek és családtag. Az idén sem lesznek kevesebben. S eljuthatnak a Balatonra. Hajdúszoboszlóra, sőt az NDK-ba is. Szalai Mária ] rukció folyik, melynek ered- I ményeként ez a kis verőcei üzem is részese lehet a híradástechnikai kormányprogramnak. A vállalat 150 millió forintot költ erre a célra, ebből a beruházási keretből jut az elkövetkezendő hónapokban a verőcei gépekre és berendezésekre is. Tovább is készül Verőcemaroson kondenzátor, de ezen kívül fejlesztik az alkatrészgyártást, s új termék lesz az ugyancsak híradástechnikai eszközökbe szerelendő fröcesöntött porcelánok gyártása. Hasonló céllal gyártanak majd alumínium- oxidos kerámiákat és a textilgyáraknak nagy keménységű szálvezetőket. Az üzem régi égető-szárító kemencéje alaposan elöregedett, jobb energiaforrás híján fával tüzelik. Ezért tervezik — ha jut rá a beruházási keretből —, hogy elektromos kemencét is vásárolnak az új termékek szárítására, égetésére. A számítások szerint a berendezések munkába állítása után a mai évi 40 milliós termelési érték elérheti a 150 milliót is. Cs. A. Valkó Béla Befejezés előtt az IFA-motorok szerelése a Magyar—Kubai Barátság Tsz galgahévizi szervizüzemében Erdősi Agnes felvétele Ipartelepítők Galgahévízen Egy örökség adta az ötletet Rekonstrukció Verőcemaroson Porcelángyár a hegyekben A régi kemence, ahol évtizedek óta égetik a porcelánt Az új üzemcsarnokban a miniatűr kondenzátorok készülnek Erdősi Ágnes felvételei A kollektivst maga dönti el... Rendhagyó üdülőjegyosztás
