Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-22 / 144. szám

„Jövőre, veled ugyan itt! Egyhetes igazolt távoliét Ifjú vöröskeresztesek tábora A Magyar Vöröskereszt já­rási vezetőségének kongresz- szusi felajánlásai között sze­repelt az ifjú vöröskereszte­tek táboroztatásának megszer­vezése. A járási úttörőelnök­ség és a KISZ járási bizottsá­ga örömmel támogatta a veze­tőség elképzelését. A járási művelődési osztály vezetője iskolánként egy-egy úttörő vörös keresztes utazását enge­délyezte egy hétre a káptalan­füredi úttörőtáborba, tehát igazoltan mulasztottak. A járás minden iskolájából, azaz összesen huszonnyolc paj­tás indult csomagokkal, vára­kozással, izgalommal tele a Balaton menti úttörőtáborba. A 28 ifjú vöröskeresztest nyolctagú személyzet kísérte: két szakácsnő, három egész­ségügyi dolgozó, egy testneve­lő, egy oktató és a járási Vö­röskereszt titkára, aki egyben „táborvezető pajtás” is volt. Családias légkör A táborozok szakmai elő­adásokon — egészségvédelmi, családvédelmi, elsősegélynyúj­tási oktatásokon — vettek részt, és természetesen a prog­ramból nem hiányzott a bala­toni fürdőzés sem. Az oktatók külön örömére tíz ifjú vörös­keresztes tanult meg úszni, ami igazi sikerélmény volt ok­tatóknak és tanulóknak egy­aránt Csak a szülőkön múlik, hogy az eddig tanultak kész­séggé váljanak. Erénye volt a tábornak az a családias jó légkör a pajtások és a felnőttek között. Varázsa volt az esti programoknak, a karneválnak, a discőnak, az éjszakai „csillaghullásnak”, a tábortüzeknek. A nyolc nap felejthetetlen élményt nyúj­tott mind a gyerekeknek, mind a felnőtteknek. Minden tábor­vezetőnek ilyen jó gyerekeket és ilyen egy nyelven beszélő, vagy kimondatlanul is egyet­értő nagyszerű felnőtteket kí­vánok, mint Palkovics Ká- rolyné, Berki Aranka, Mészá­ros Gézáné, Szikora Attila, Sárosi Róbert, Klenovszki Já­nosáé, Pell Józsefné. A segítők A megyében még önállóan, járási szinten sehol sem szer­veztek vöröskeresztes szaktá­bort, de úgy tudom, az ország­ban sem, mert anyagi fedezet erre nincs. Itt sem volt, de volt elképzelés, lelkesedés, amely találkozott olyan segítőkész emberekével, mint a monori Kossuth, a gombai Fáy And­rás, a vecsési Ferihegy terme­lőszövetkezetek elnökei, a gyömrői tanács elnöke. A gye­rekek étkezési költségét az út­törő csapatvezetők szavazták meg és térítették a csapatok pénztárából. A munka szerve­zése során szinte egy ember­ként támogatták tervünket. Az egyik táborozó kislány így fogalmazott: — Itt nem volt kötelező sem­mi sem, és mi úgy éreztük hogy nekünk mindenhol ott kell lenni, ez nagyon tetszett. Folytatni kell Az utolsó előtti napon ar­ról folyt a beszélgetés, ki mit visz haza a táborból. Nagyon sokan szóltak a tábor hasznos­ságáról, de egy kisfiú még ennél is többet kapott, mert azt mondta: ö még Veronka néni ízes főztjét és szavait is haza vinné. Az utolsó nap jelszava: jö­vőre veled ugyanitt! A jelszó mindenkinek nagyon tetszett és a járási Vöröskereszt veze­tősége valóban nagyon szeret­né jövőre is megrendezni a tábort, hiszen ez olyan kezde­ti lépés volt, amelyet minden­képpen érdemes folytatni. Bánföldi Györgyné, a járási Vöröskereszt titkára Szeberényi Lehel és olvasói Az ünnepi könyvhét után is országszerte folynak az író— olvasó találkozók. Különösen kedves összejö­vetele volt a pilisi könyvtár­ban Szeberényi Lehel írónak olvasóival. Kottász Arpádné, a könyvtár vezetője meleg sza­vakkal üdvözölte a kétszeres Szakmai biztonságot szereztek Érettségi a szőlőben Az érettségi miatt izgulnak ezekben a napokban a Rákos­mezeje Termelőszövetkezet szőlészeti ágazatának dolgozói és vezetői. Hogy miért? Eb­ben az esztendőben ugyanis náluk tartották gyakorlati fog­lalkozásaikat az Asztalos Já­nos Mezőgazdasági Szakközép- iskola utolsó éves hallgatói. S mint hallottuk, idő közben a diákok és a dolgozók között igazán jó kapcsolat alakult ki. A vizsgaidőszak idején a fel­nőttek legalább úgy izgulnak, hogy „diákjaik" megfeleljenek a követelményeknek, mint ma­guk a maturálók. A helyzet külön érdekessége, hogy most először az ágazatban kerül sor az érettségi vizsgára. Kétségtelen, ritka az ilyen szoros kapcsolat az iskola és a gyakorlati munka színhelye között. Az ágazat dolgozóinak izgalma pedig azért is érthető, mert hiszen az ő munkájuk eredménye, vagy kudarca is, ha egy-egy diák jól, netalán gyen­gébben felel. Hogy a diákok valóban meg­tanulták-e, amit kell, az majd eldől, de bizonyos, hogy a ter­melőszövetkezetben minden lehetőséget megkaptak mind az elméleti, mind a gyakorla­ti ismereteik bővítéséhez. Nem­csak egy-egy részterületen dol­gozhattak, hanem megismer­hették az ágazat egész mun­káját. A szőlőoltvány-ter- mesztéstől, a fiatal szőlő ápo­lásán keresztül, a termő szőlő kezeléséig. Az ő feladatuk volt a Rákosmezeje Termelőszövet­kezet még meglévő Champion őszibarackosának teljes rend­ben tartása. Az ágazatban — úgy hallot­tuk — azt tartják, hogy a gyakorlati foglalkozások nem­csak a diákok számára lehet­tek hasznosak, hanem a he­lyiek bíznak abban, hogy a fiatalok közül néhányan any- nyira megszerették az itteni munkát és a légkört, hogy vissza is térnek majd. Jegyzet Sepregessiink? r7égigmegyek egy mono- ' ri utcán. Ez esetben lényegtelen, hogy melyi­ken, mert hasonlót tuca­tot is jel tudnék sorolni kapásból. A járdaszélen gyümölcsfák állnak, meggy, szilva, főleg szilva. Hogy a lelógó ágak a járó­kelő szemét veszélyeztetik, nem téma. Aki nem törpe­növésű, legfeljebb behú­zott nyakkal oldalog a ház­falak mentén, előbb-utóbb a porták gazdáinak is a szemébe pattan talán egy gally, s akkor lemet­szik ... Csakhogy az utca végén viszkető érzés kezd rohangálni a nyakam tá­ján, a tarkómon. Nyilvá­nostan vakarózni ugye mégsem járja, ildomos sepregető mozdulatokkal igyekszem csitítani az egy­re kellemetlenebb érzést. Rápillantok a tenyeremre: levéltetvek földi maradvá­nyainak száza rajta ... S másnap ugyanarra vezet az utam. Akkor látom, hogy fényes a fák alatt a föld is, s mint színes eső, úgy potyognak a levelekről az élősködők. Nem egyedül vagyok kárvallott, aki ha­járól, válláról söprögeti a rázúduló kellemetlenséget, egy éppen arra járó is szó- váteszi, kérdezi, észre­vettem? Mondom: ezt nem lehet nem észrevenni. Na, majd a tanács! — mondja ő, fenyegető hangsúllyal, amiben benne van, hogy á tanács bírsága nyomán születő intézkedésektől várja a változást. Pedig csak egy permetezőgép kel­lene. Hogy ha már valakik gyümölcsfát ültettek az ut­cára, hát gondozzák is né­ha-néha ... — Fel kell ezeket jelen­teni! — buzdít levéltetű- sepregető társam. F ínosan mosolygok. Hát már ebben is „köz­ponti intézkedés” szüksé­geltetik ...? K. Zs. József Attila-díjas írót és az olvasókat. A találkozó bevezető szaka­szában az író egy rövid novel­láját adták elő, majd vége- hossza nem volt a kérdések­nek. A beszélgetés után Szebe­rényi Lehel dedikálta műveit. Vecsésen Közös fogadónap Dobos Ferencné országgyűlé­si képviselő és Kazatsay Ist­vánná Pest* megyei tanácstag június 25-én, pénteken 14-től 16 óráig a vecsési Ferihegy Tsz központi tanácskozó ter­mében közös fogadóórát tarta­nak, melyen várják választó- polgáraikat. A nap kulturális programja Monoron, 17 órától: angol nyelvtanfolyam (a művelődési házban). Pilisen, 17-től: személygép­kocsivezetői tanfolyam, 18-tól: kismotorvezetői tanfolyam (a művelődési házban), 18-tól if­júsági klubfoglalkozás (az if­júsági házban). ^ ŐRI iívia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA xxiv. évfolyam, 144. szám 1Ö82. JÜNIUS 22., KEDD Lucernaföld a fővárosban A háztáji haszna közös érdek Rendszeres tájékoztatás a kistermelőknek A Rákosmezeje Tsz háztáji ágazatának forgalma tavaly meghaladta a 35 millió forin­tot. Ez túlnyomó részt a fel­vásárláson, kisebb mértékben a különféle termények értéke­sítésén alapult. Az ágazat égsz évi nyere­ségterve 70 ezer forint volt, de ezt a tervezettet meghaladó forgalom ellenére sem sike­rült teljesíteni. Ez is mutatja, hogy a termelőszövetkezetnek nem célja a termelőkön, a ház­táji állattartókon való nye­részkedés. Sőt, még a kister­melőket terhelő költségek egy részét is magára vállalja. Melléktermékek Ezt bizonyítja az a tény, hogy tavaly a háztáji ágazatot 700 ezer forint szállítási költ­séggel terhelték meg, ugyan­akkor a kistermelők csak 225 ezer forint fuvartérítést fizet­tek be. (Az ágazat, csak a kis- árutermelőktől vásárolt, vagy azoknak' eladott árut szállít­tatott.) Egyes termékek árában benne van a szállítási költség- térítés, ez azonban csak mint­egy 170 ezer forintot tesz ki. Mindezeket figyelerfibe véve, a szövetkezet tavaly körülbelül 300 ezer forint szállítási költ­séggel is segítette a háztáji termelőket. Ez a segítségnek csak egyik formája, de az anyagi támogatás több oldalú. Egyik módja ennek, hogy szer­ződés alapján több nagykeres­kedelmi vállalattól szereznek be olcsó melléktermékeket a háztáji állatok takarmányo­zására, így például tejet, tej­terméket, sajtot, konzervet, kenyeret, tepertőt és egyéb melléktakarmányokat. (Ezek elsősorban lejárt szavatosságú termékek!) Egy másik kedvezmény, hogy azoknak a velük szerző­désben álló kistermelőknek, akik 25 mázsánál kisebb té­telben rendelnek tápot, azt kistermelői áron házhoz szál­lítják. A több, más, hagyományos támogatási forma mellett, ez évben még nagyobb segítséget nyújtanak a kistermelőknek, illetve a háztáji gazdaságok­nak. Tavasszal 25 hektár lu­cernaföldet mértek ki nekik, négyzetméterenként egy forin­tért Maglód, Ecser határában. Erre a célra tavasszal, Buda­pesten három, Gyomron pedig hat hektár lucernát telepítet­tek. Új felvásárlóhely Most van folyamatban a háztájiban termelt trágya fel­vásárlásának a megszervezé­se. Az illetékesek a szövetke­zeten belül most vizsgálják az olyan szerződési rendszer ki­alakítását, melynek alapján, ha a kistermelő nagyobb lét­számú állatot hizlal szerződé­ses alapon a téesznek, ez a tevékenysége munkaviszony­ként is számításba vehető! Jelenleg már négy telephe­lyen történik a háztáji állatok felvásárlása, ahol takarmányt is vásárolhatnak a kisterme­lők. Az újabb döntés értelmé­ben, most épül majd új na­gyobb felvásárlótelep Magló­don, a Jászberényi út és a Gyömrői út sarkán, a Parking étteremmel szemben. Ez költ­ségcsökkentéssel is jár, egy­részt mert nem kell gépkocsi­val átszállítani az állatokat Vecsésre, másrészt ide teher­gépkocsi helyett olcsóbb fu­vareszközzel — traktorral — is szállíthatók lesznek. Való­színűleg növekszik majd a kis­termelők bizalma is, mert az itt átadott állatok mérlegelé­sét közvetlenül is ellenőriz­hetik. Az illetékesek szerint ez a felvásárlótelep június végére elkészül. A háztáji ágazat az év első felében — időarányosan — teljesítette árbevételi tervét A bevétel meghaladta a 15,5 millió forintot. Tovább javítható Hogy a háztájiban végzett munka még jobb és eredmé­nyesebb legyen, a gazdasági és szerződéses kapcsolatokon kí­vül, a munkakapcsolatot is szükséges javítani. Sokat te­hetnek ezért a háztáji ágazat dolgozói, többek közöt avval, ha tovább javítanak munka­stílusukon. Ha pontosabbá te­szik munkájukat, s a munka­köri kötelességüknek megfele­lően rendszeresen tájékoztat­ják a kistermelőket, vagyis ha úgy dolgoznak, amivel azt su­gallják, hogy ők és a téesz van a kistermelőkért, nem pedig fordítva. Ignáth Imre Kellemes délután Hasznos kapcsolatok A fővárosi Móricz Zsigmond, valamint a maglódi Petőfi Sándor művelődési ház közös irodalmi délutánt rendezett tegnap délután a maglódi párt- bizottság nagytermében. A műsoros esten bevezetőt mondott Kopré József író, a PEN-klub tagja. Szemelvé­nyek, részletek hangzottak el Bíró András, Gyevi Károly költők, Hunyadi István, Ken­de Sándor és T. Ágoston Lász­ló íyók műveiből. Közreműködött Kozákné Pe- szeky Ibolya és a helyi Röpülj páva-kör. A rendezvény végén a je­lenlévő költők, írók dedikál­ták a helyszínen árusított könyveiket. Történet, tanulság nélkül Felfelé bukdácsolva a lejtőn Apró, új családi ház Mono­ron. Amikor először jártam itt, még hozzáértő férfikézért kiál­tott a sarokvason lógó kapu, a vakolatlan téglafal. De bent, az épületben rend volt és me­leg, s a négy gyerekét egyedül nevelő fiatalasszony küzdel­meit írhattam meg. A kisebb és nagyobb harco­kat az otthon megteremté­séért, amelyből a házasságkö­téskor részt vállaló férj már nem kért, s bár közös fedél alatt élt a családdal, továbbra is állandó társa a borosüveg, a pálinkásflaska lett. Szok­vány történet: az alkoholon felboruló házasság, melynek romjain a feleség igyekszik felfelé bukdácsolni, hogy leg­alább a gyerekek életét ne te­messe maga alá két felnőtt kudarca. A döntés után Azóta évek teltek el. A kis házban újra vendég vagyok. Hatalmas a változás — kívül. Csinosabb lett az épület, tol­dalékszárny került hozzá, hogy a növekvő kicsik is job­ban elférjenek. Elegáns lam­béria az előszoba falán, virág­mintás tapéta a nappali és a hálószobában, óriás poszter, kényelmes heverők. Az ap­rócska konyhában mosogató ragyog, az ablakokon derűs függönyök. Csak éppen béke nincs. F-né kért segítséget ismét. — Amit itt lát — mondja egyedül teremtettem. Férjem­mel megpróbáltuk ugyan újra, közösen, de az a próbálkozás is kudarcba fulladt, s amikor már nem bírtuk tovább, úgy döntöttünk a gyerekekkel, a házat „megfelezzük". Az épü­let hátsó részében levő szobát kimeszeltük, egy kisebb he­lyiséget főzőfülkének alakítot­tunk át, lekerítettünk egy mosdórészt, s oda hordtuk a bútorok közül azt, ami a fér­jemnek járt. Mindent megfe­leztem: ágyneműt, főzőedénye­ket ... Ebből persze, irtózatos csetepaté lett, de nem volt más választásunk, nem visel­hettük tovább közös helyisé­gekben a mindennapos randa- lírozást. A férj kirámolta a gázpa­lackot és a gáztűzhelyet is — majd vesz másikat a feleség, ha a gyerekeknek főzni akar. S a jelenetek is napirenden maradtak. A megfelezett kert egyik részét felveri a gaz, a másik részt a feleség műveli. Hogy onnan joga van-e a férjnek paprikát, paradicso­mot, zöldséget szedni...? — Hordta befelé, s amikor szóltam, visszakérdezett: azt a kicsit sajnálod? Ismét elölről? De sok kicsi sokra megy. Különösen akkor, ha a törvé­nyesen még házastársként sze­replő feleségnek kell fizetnie a férj minden adósságát, mi­vel annak fizetését rendkívüli csekélysége miatt leterhelni már nem lehet. — Fizettem a telek részle­teit, törlesztettem a ház OTP- jét, s újra berendeztük a la­kást. Gáztűzhely, hűtőszek­rény kellett, új heverők. S miután mindez megvolt, következhetne a boldog befe­jezés: állandósult a rend, ki­ki megteremtette a maga olyan szigetét, amilyenre igényt tartolt. A feleség áldo­zatokkal, lemondással, túlmun­kákkal a gyermekei és a maga nyugalmát, otthonát, a férj pedig a ház másik felében a maga életét. De ekkor már a hivatalos válásnak jött el az ideje. S a férj bejelentette igényét mind­annak a felére, amit a család­ja időközben megteremtett. — Ha nem kapja meg, hát szétrombolja — mondta. — Ajtót vágat, bejáratot helyez­tet át, de semmi nem marad a régiben. Neki ugyanis a ház első felében ugyanúgy joga van, mint nekünk. S attól tar­tok, ha ez tényleg így van, minden fáradság és áldozat hiába volt. Elölről kezdeni már képtelen leszek. Vonul­jak albérletbe a gyerekekkel? A fiatalasszony kétségbe­esett. Számlákat, letiltásokat, végzéseket szorongat, hivata­los okmányait az eddigi ál­datlan állapotnak. S remény­kedik: talán mégsem megy veszendőbe minden. — Tanulságként érdemes lenne megírni a történetün­ket — búcsúzik a kapuban. Akadnak hasonlók De mi is a tanulság? Hete­kig hordtam becsukott jegy­zetfüzetemben a témát, amely magánügy és mégsem az, mert százával akadnak hasonlók. A narokban újra összefutot­tunk. A fiatalasszony kicsit megtörtén mosolygott. — ... azóta? — kérdeztem. — Mi győztünk — mondta. Koblencz Zsuzsa ISSN 0133—2S51 (Monori Hírlap) t

Next

/
Oldalképek
Tartalom