Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-22 / 144. szám
íttr tir.crrt k/& 1982. JÚNIUS 22., KEDD Néptribuntanfolyam Ki kell mondani az igazat... — Tanár úr, a kollégáim nevében is szeretném megköszönni segítségét, s kérem, fogadja el ezt az apró.,. — Kertai elvtárs megtiltotta?! A teremben hosszú, döbbent csend... — Nem, dehogy, mit tiltott volna meg..-.?'-—Ja — kiált közbe valaki — ezt azért mondja a tanár úr, mert nem szeretném, hanem csak köszönöm! — Helyes — mondja a tanár. — Egyszerűen csak köszönöm! Ha azt mondja: szeretném megköszönni, akkor én azt mondom: tessék, megvárom, amíg valóban megköszöni. Ha a büfében azt mondja: egy kólát szeretnék kérni, akkor joggal mondja az eladó: tessék, kérjen! Némi előrelépés —■ Az iménti példa egy szokatlan tanfolyam utolsó órájáról származik. A javakorabeli, itt-ott őszülő hajú tanulók végül szerencsésen túljutottak a köszönetén, megkérvén egyúttal Fischer Sándort, a beszéd művészetének tanárát, hogy jövőre ismét látogasson el hozzájuk. De hát felnőttek beszélni tanulnak!? S, hozzá: tanácselnökök, vb-titkárok? Holott, ők igazán hozzászokhattak a szerepléshez ... — Ezen a tanfolyamon kellett rájönnünk, milyen rosszul beszélünk és írunk — mondja Bognár László, a solymári tanács elnöke. — Ha a nyolc hét alatt nem is jutottunk el odáig, hogy igazi szónokok legyünk, azért ma már jobban észrevesszük mások hibáit. S azt hiszem, ez komoly eredmény. Igaz, egy beszéd, vagy akár egy rövid levél megfogalmazása ezután hosszabb időt vesz igénybe, de legalább érthető lesz. Mit tagadjuk, a tanácsi ügyintézésnek ez csak hasznára válik ... — Hogyan jött az ötlet? — A budai járási hivatal elnöke, dr. Kertai Tamás olvasta Fischer Sándor Retorika cimű könyvét, s meghívta a szerzőt. Az első órák után — elterjedt a hír — a járás minden tanácselnöke és vb-titká- ra szívesen jött. Nagyon jónak tartom ezt a kezdeményezést, mert azt hiszem, annak- előtte mindenki úgy vélte, hogy hibátlanul beszél és ír. Hát, volt mit tanulni. Bürokratanyelven — Izgultak is? — Hogyne — válaszol Nagy István, a diósdi tanács elnöke — hiszen alig szólaltunk meg, a tanár úr máris javított, kritizált. Baj volt a beszéd technikájával — nem nyitjuk eléggé a szánkat, röviden ejtjük a hosszú magán- és mássalhangzókat, hosszan a rövideket, éj- jen-t ejtünk éljen helyett és Szaditól Fótig Kacagtató komédiák Vasárnap földrajzi helyzetéhez méltó szerepet- kapott a gödöllői dombság fővároshoz közelebbi része.-Fát,—Csomód, Veresegyház, Szada, Mogyoród lakói egymást keresték fel, Újpest felől pedig a budapestiek kerekeztek a régi fóti úton a szabadtéri színpadokhoz. A , szórakoztató műsorok rendezésének apropóját a Hobby Grdnd Prix kerékpár- verseny adta, melyről a sportoldalon számolunk be. A szurkoló ezrek és a sportoló százak felüdítésére Foton a Vörösmarty művelődési ház szervezett programot. Szadán saját üdülőjében pedig a Budapesti Édesipari Vállalat.-.-A reformkor^ - -i^B$alflí>árok hajdaiii találkahelyén a fóti menyecskekórus után a Vörösmarty színjátszók kacagtattak, Az ellopott szüzesség és egyéb vásári komédiák életre keltésével. Színes melódiákat szólaltatott meg a Color együttes. * Szadán a Csokiországban sem csak a gyermekek örvendeztek, hanem a tinédzserek és a nagyapák is élvezhették a bűvészek és bohócok műsorát. B. G. Szadán, Csokiországban Apu nyakában Balázs Gusztáv felvételei így tovább —, de a legtöbb baj a bürokratanyelvvel volt. Nekünk a hivatalban sajnos, sokszor körül kell írni a dolgokat, óvatosan kell fogalmaznunk — így születik a körmönfont, érthetetlen bürokratanyelv. Ez volt a legfontosabb tanulniva- lónk: ki kell mondani az igazat.... — Olyan könnyű kimondani az igazat? — A legnehezebb — mosolyog Fischer Sándor —, ezért kell a szónoki beszéd alapfogalmaival, a beszéd technikájával kezdeni a tanulást. Természetesen az igazság kimondásának más, néha súlyosabb feltételei is vannak, mint a puszta fogalmazás, ám fordítsuk meg a dolgot: beszélhet nekem akármit az a tanácselnök, ha unalmasan, dadogva teszi. Mondhat bármilyen igazat, ha elalszom közben. De továbbmegyek: a fogalmazás, az érthető és szép beszéd megalkotása — gondolkodásra tanít! Ha egy gyerek sokat beszél, sokat foglalkoznak vele a szülei, a tanárai — akkor okosabb is lesz! A meggyőzés fegyvere A mindennapi életben eleget láthatjuk, hallhatjuk ennek az ellenkezőjét, ezért nem tudok belenyugodni, hogy a színészeken, a riportereken — no, és az itt jelenlévő néhány politikuson — kívül senki sem foglalkozik a beszéd technikájával, a retorikával, a szónoklattannal. Politika ez is, s így ma is szükség van a meggyőzés fegyverére, a tettre, a cselekedetre buzdításra. És kinek dolga ez, ha nem éppen tanácsi vezetőké!? Az embereknek példaképekre, sőt nép- tribunokra van szükségük, s miért ne lehetne az a Pest megyei Tanács budai járási hivatalának bármelyik tanácselnöke, vb-titkára!? Legyenek önök a példaképek ... « S ezt már a mintegy ötven tanácsi vezetőnek mondja, szónokolja, kiáltja a beszéd művészetének tanára, Fischer Sándor. Ügy látszik, ez a szónoklat sikerült; a tanfolyam hallgatói egyetértve, meggyőzve bólintanak. Kolossá Tamás Kiállítótér m ékből Az élettől elválaszthatatlan Szőllősy Eta; Fűzfák Szánthó Imre; Műteremsarok zik meg. Szánthó Imre önmagát a képzőművészet epizódistájának nevezi. Humorral és bensőséggel rajzolt lapjai szemrevételezik a szentendrei tornyokat, a madarakat, az évszakok eseményeit, az Adria történéseit. Minden érdekli. Nem tud, nem akar lemaradni semmiről, ezért különböző alkalmakra bélyegzőterveket, textileket, plakátokat, borcímkéket készít. Itt az idő, hogy szelektáljon, mert, ha ez sikerül, akkor maradandó műveket is alkothat, amelyeket egyébként felkészültsége, jószándéka eredményeként megérdemelne. Csak az összpontosítás szükséges ehhez a jogos és indokolt előrelépéshez. Az Ipolytól az Adriáig Szőllősy H. Eta elsősorban a vízfestmény művelését vállalta, erre koncentrál megszakít- hatalan folyamattal. Élmény- forrásai Szobhoz, az Ipolyhoz csatolják. Innen rajtolt, itt kezdte útját, míg képek egész sorával eljutott. Nagymarosig, a Pilisig, Parádfürdőig, Cso- bánkáig, a Szabadság-hídig, de innen is tovább Amszterdamig, Nápolyig, Velencéig, az Adriáig. Imponáló benne az a mohóság, ahogy megragadja a kapáló asszonyok alakját, a visegrádi kompot, a gazdasági udvarokat, a nagymarosi pincesort, a tiszai halászokat, Rovnij látképét, őszi csokrot, szinte mindent, amit az élet Festett egek. Lévén pontosan nyolcvanéves, a televízió is méltóképpen igyekszik köszönteni jeles írónikat és irodalomszervezőnket, a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatóját, Illés Endrét. Emlékezhetünk: nemrégiben egy terje- . delmes portréfilmet vetítettek róla, amelyben hosszan és a reá jellemző szabatossággal szólott művészi és szerkesztői hitvallásáról, most, vasárnap este pedig a Festett egek című drámájának televíziós változatát láthattuk a második csatornán. A Festett egek szókettőse — irodalmi tanulmányaiból ki-ki emlékezhet rá — Vörösmarty pennáján született meg, s igen pompásan jellemzi mindazt a nem természetes távlatot, amely felé valaki magát csalva, botorul igyekszik, avagy csupán vágyakozik. Nos, Illés Endre Adóm ja is egy ilyesfajta álomkergető valaki, aki még huszonnyolc éves létére sem tudta kikerekiteni az életéből azt a szegletet, amin felnőtt'módjára megkapaszkodhat. Sém igazi társa, sem lakása, sem pedig képességeihez szabott megbízatása nincs. A szó legszorosabb értelmében teng-leng, költözik, és próbál újabb kapcsolattal felváltani régebbi kapcsolatot. Egy kicsit korunk hőse ő, s mint ilyen, nyilván joggal számíthat elsősorban a hozzája hasonló felnőtt kamaszok érdeklődésére, de velük együtt mindazok figyelmébe is, akiket elé tár szüntelen utazásai során. Az már műgondjának részei hogy hol vaskosabb, hol légiesebb a fogalmazás. Hol a szín kerül előtérbe, hol a motívum külső rajzolata, attól függően hogy a felderített kép milyen eszközt igényel a kidolgozás során. így az öreg, megdőlt fa barnás tónusok özönlő súlyával jelenik meg, a párás tenger könnyed futamokkal. A Fűzfák ugyanúgy főszereplőkké válnak, mint az amszterdami házsor, a háromívű híddal, a parádi Ilona-patak, a nagymarosi Hentes-ház, a Dunakanyar vedutája. Most Görögországba készül, ami annyit jelent, hogy már a következő években megismerkedhetünk képi naplójának új kötetével, amelybe 'Athén, Szunion, Epidaurosz, Mykéné kövei, vonulatai kerülnek a tőle megszokott könnyedséggel és alapossággal. Közérzet és lelkiállapot Klimó Károly mindig újdonsággal lepi meg nézőit. Mindig nagyon fontos odafigyelni arra, amit bemutat, mert az telített lehetőséggel. így volt ez most is Vácott, a görög templomban. A Munkácsy-díjas festő hiánytalanul informált a világművészet alakulását illetően. Rendkívül kulturált a fogalmazása, festőileg gazdag a felületkezelése. Lelkiismeretes; a gondolat, a töprengés kormányozza a képi eszközök fel- használását. Most rossz a közérzete. Azt sugallják a képek, hogy baj van a világban. Amikor a történelmi tudatot elemzi nagy méretű kollázsán, amikor madárkíséretét vonultatja fel plexidobozban, akkor azt is érzékelteti fehérrel és tűzzel kapcsolatos játékaival, több irányú feszültséget tartalmazó preparátumaival, ellenvetéseivel, ' laboratóriumi feljegyzéseivel, hogy valahol valamiben eltévedt az emberiség, az életünk. Vajon igaza van-e Klimó Károlynak? Igaza van-e abban, hogy ennyi ideig előidőzik a maga- által konstruált festői jeleneteknél, amelyek már-már zaklatottabbak, mint a század tényleges helyzete és a saját lelkiállapota? Egy biztos: valami hasonlóságot érzek, nem is annyira Kondor Béla és az ő világa, hanem Juhász Ferenc bomlásos magaslatai és az ő Ékszerdoboza között, amely telített kacatokkal. Csakhogy szerencsére Klimó Károly derűsebb alkat, s a mi világunk is optimistább távlatot nyújt, mint az ő fekete zsákvászonnal körülkerített Corpus-jelenete. Nem egészen belőle fakad ez a látomás, ez elsősorban művészi probléma. Emberileg szerencséje, hogy élete nem ennyire árnyakból szőtt. Ebből pedig egyenesen következik, hogy e festői metodika átmeneti, minden bizonnyal hamarosan megváltozik a módszer és a hangvétel is. Ezt várjuk. Losonci Miklós gozás a kettes csatornán kapott helyet, nyilván azért, mert az egyesnek ezt a műsoridejét a labdarúgó világ- bajnokság soros mérkőzésének, a spanyol—jugoszláv viadalnak tartották fenn. A körülmények úgy hozták, hogy aki Ádám, Júlia és a többiek eltűnte után nagy sebesen átkapcsolt, az még egy jókorát szippanthatott a Miindiai — persze képletesen kell érteni ezt — forró, pezsgő, jaj de nagyon emberszagúan valóságos levegőjéből. Aki így cselekedett, az — korábbi légszomját oltandó — bizonyára óriásiakat kortyolt eme ájer- ből, s el nem nyugodott addig, míg az összecsapás végét nem jelezte a hármas sípszó. Ám még a spanyolországi közvetítés után # is nehezen csalogatódhatott elő a nyugtot adó álom, hiszen — mint a többi meccset — ezt a viadalt is igen jól közvetítették. Sok kamerával, és főleg több pályaszéli masinával, amelyek objektívje szinte még a játékosok bőre alá is bekacsint. Igen, ez tetszik, mármint ez a több szemszögű, mindig a legfontosabb 'eseményekre összpontosító képtovábbítás. Nem tetszik viszont, hogy a stadionokon kívül zajló életről egyszerűen nincs tudósítás. Egy fia riportocskát nem látni sem a szálláshelyekről, sem a VB-Iázban úszó váro- ' sokról, sem semmiről. Ily nagy a szigorúság, avagy csak a mi televíziónknak nem telik efféle híradások átvételére? Akácz László egy karakter befejezetlensége, féiérettsége jelenségként izgat. Mindezek után nem kis szomorúsággal lehet csak nyugtázni, hogy a festett egeknek eme kergetője igazában nem tudott az előfizetők közelébe férkőzni. Két főbb oka , lehet ennek. Először is az, hogy nyilvánvalóan már a történet eredeti változata is valami vlyan laboratóriumi tisztaságú közegben mozgatta a szereplőket, amely egyszerűen lehetetlenné teszi az ösztönös átélést, a testközeli megrendülést. A tán csodállak, ám de nem szeret(het)lek kettős töltetű (szakszóval mondva: ambivalens) érzése fakad csak fel, amikor e míves gyötrődéseket, e parnasszista stílusú önfeltárásokat látjuk, halljuk. A második bibi pedig az, .hogy a képernyős változat rendezője, Gaál Albert erre a szép idegenségre csak még inkább rájátszott, amikor szereplőit eleven emberek helyett típusokat jelző bábokként mozgatta. Hiába teremtődött meg tehát mögéjük a többé-kevésbé jól jellemző tárgyi háttér, e lakásbelsőkben szinte csak egy oratóriumszöveg pontos és fegyelmezett elmondására szólt az engedély. Ettől pedig nem váltódik ki az a bizonyos, sokat emlegetett katarzis. Hát úgy nagyjából ilyesmi kívánkozik elmondásra e nappali álmokról írott, forgatott história kapcsán. Sajnálnivaló, hogy csak ilyesmi... Muniiial. Jeleztük föntebb, hogy a most emlegetett feldol§ Szánthó Imre linói, képei ^ a Goii Galériában tekint- ^-hetők meg július elsejéig. ^ Szőllősy H. Eta akvarelljeit S két helyen, a nagytarcsai | falumúzeumban és a nagy- ^ marosi művelődési házban $ nézhetik meg az érdeklő- ^ dók június 27-ig. Klimó ^ Károly tárlatát a váci gö- t rög templomban láthattuk. Humor és bensőség Szánthó Imre a szentendrei képzőművészeti élet mindenese, fáradhatatlan ügyeletese. A felszabadulás utáni első önálló kiállítását 1948-ban rendezték rnűveiből. Most is tagja a Grafikai Műhelynek, komoly karikatúragyűjteménye várja megnyitását a Dalmát-házban. Közel vagyunk az igazsághoz, ha megállapítjuk: Szánthó Imre egyszemélyes műfaj,* jelenség. A művelődéstörténet ízesen író krónikása, grafikus, karikaturista, festő, műgyűjtő, szervező egyszeriben. Emellett 35 esztendeje dolgozik a Goldberger Textilműveknél Óbudán. Ugyanott, ahová akkor műteremfőnöke, Fischer bácsi leültette. Az általa alapított Goli Galériában rendezett jubileumi kiállításán róla is a megszokott figyelmességével emlékeid
