Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-20 / 143. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 143. SZÁM 1982. JÜNIUS 20., VASÁRNAP Idős párttagok találkozója Juniális a Putrisarki erdőben A lakóhelyi közélet szervezői A minap autókaraván zaja verte fel a Putrisarki erdő csendjét. A járműsor az ÉVIG hétvégi házához igyekezett, s egykettőre benépesült a körü­lötte levő tisztás. Az érkezők többnyire idős emberek vol­tak, jöttek magányosan, de szép számmal családjuk kísé­retében. feleséggel, férjjel, gyerekekkel, unokákkal kö­rülvéve. Ismerkedés a területtel A ceglédi területi pártszer­vezetek ötlete volt: jó lenne egy juniálist rendezni, ahol találkozhatnának a munkahe­lyükről már nyugdíjba vonult, idős párttagok. Az elgondolást a munkahelyek is magukévá tették, segítettek a szervezés­ben és a lebonyolításban. Az összejövetelen sok régi mun­katárs boldogan lelt egymásra, akik bár egy városban lak­nak, hosszú ideje nem talál­koztak, nem tudtak egymás­ról semmit. Részt vett az erdei rendez­vényen Sárik Ferenc, a városi pártbizottság első titkára, Mák István, a Pest megyei pártbi­zottság politikai munkatársa, Kovács Károly tanácselnök, a KISZ, a népfront, a Vöröske­reszt vezetői, a gyárak, üze­mek, intézmények irányítói. A termelőszövetkezeti és a tan­gazdaságbeli nyugdíjasok, vagy nyugdíj előtt állók is hi­vatalosak voltak. Így új isme­retségeket köthettek, láthatták, kik közé kerülnek, ha majd a munkahelyi pártalapszervezet- ből átjelentkeznek a területi pártmunka színhelyeire. Bizalommal Berla Ferenc, a párt városi bizottságának titkára meleg, közvetlen szavakkal szólt az egybegyűltekhez. Méltatta több évtizedes munkásmozgal­mi tevékenységüket, s azt a munkát, amelyet jelenlegi pártmegbízatásuknak eleget téve folytatnak, részt vállalva a lakóterületi politikai élet irányításából, szervezéséből és ellenőrzéséből. Örömét fe­jezte ki, hogy sokan elfogad­ták a meghívást, s hozzátarto­zóik társaságában több százan jöttek el. Mint az ilyen találkozások alkalmával lenni szokott, szó esett Cegléd fejlesztési törek­véseiről, a közelmúltban ké­szült új létesítményekről, a most épülőkről és a távolabbi tervekről. A reális helyzetkép­hez tartozott a pártbizottság titkárának azon megállapítása, mely szerint minden javasla­tot, ötletet — természetesen — még nem sikerülhetett valóra váltani, de jóleső az a tudat, Szegre akasztották Motor mozdít, kéz irányít Gondolatok régvolt kaszálókról N em tudom, hányszor írtam le az utóbbi időben ezt a meghatározást, megállapítást: Cegléd mezőgazdasági telepü­lésből lett iparosodó település. Így igaz, hiszen ipartelepe ki­alakulóban, gyárai alapos kor­szerűsödésen jutottak túl, számba vehetjük valamennyit. Aratás közeledvén, eszembe jut az is, amikor arról tudó­sítottunk, hogy beérett a ga­bona, ám a több esőzés* miatt gép nem merészkedhet a föl­dekre. Hogy mentsék, ami menthető, kézzel kaszálták az érett kalászokat. Ha nem is több ezer holdról, de két kéz­be fogott ősi eszközzel. A napokban a ceglédi vas­útállomásról hazafelé tartva egy ismerőssel találkoztam. Húzott-vont cipekedett, hatal­mas doboztól nehezedett. — Fűnyírót vettem a kis­kerthez — újságolta nagy örömmel. — Tolikasza, nem kell mást tenni, csak vonul az ember vele, ez meg nyír. Mind­össze arra kell vigyázni, hogy a fű nagyra ne nőljön. Két­száz négyszögöl a kiskert, igaz, egy része gyümölcsös, vetemé­nyes, ott vegyszerezünk, kéz­zel gyomlálunk. — Sarlót, kaszát nem hasz­nálnak? — Ugyan, ki ért ahhoz? Ta­lán az öregek meg még egy- ketten. Tizenkét éves a fiam, még nem látott lóval vagy ökörrel vont ekét, kaszáló me­zei munkást. Pedig dédapja még tanyás volt a javából. Sarlót, kaszát? Azt igen. A filmen meg a múzeumban. Füvet saraboló, sarlóval vá­gó idősebb férfit, nőt még lát­ni időnként némely ceglédi, főként városszéli utcában. A zöldet a baromfiudvar népes társasága eszegeti. A napokban a Városgaz­dálkodási Vállalatnál jártam. Cegléd parkjairól, zöldterüle­teiről esett szó, gyepesítésről, erről-arról. — Mivel növekszik az ösz- szefüggő gyepfelület, annak rendszeres rendbentartásáról gondoskodni kell — mondták. — A vállalatnak van öt fű­nyíró gépe, de mind az öt kis felületen, aránylag keskeny sávban dolgozik. Ennél terje­delmesebb vágóélűt szeret­nénk beszerezni, hogy aki ke­zeli, gyorsabban, könnyebben haladjon a munkával. Olyan gép kell, amely a kézi kaszá­lást kiküszöböli, mert arra az­tán végképp nem kapni em­bert. M ezővárosból ipari város. Földművesből traktoros, lakatos, gépész, elektromű­szerész. Summa szavunk már- már csak azért éldegél a köz­tudatban, mert, hogy szép summát fizetnek többen is a japán kis kerti traktorért, amely sokféle művelet elvég­zésére képes, vezetni pedig nem nehezebb, mint egy gye­reket. Summásdalokat a rá­dió műsorában hallunk, s ho­vatovább a kaszálásra, a két­kezire is csak régi nóták, ké­pek, sárgult fotográfiák emlé­keztetnek itt, Pest megye dé­li csücskében. E. K. hogy az emberek híznak a ve­zető testületek munkájában, és úgy érzik, hogy képesek úrrá lenni a nehézségeken. Ezen a fórumon is megfogal­mazódott, hogy nélkülözhetet­len az idős emberek bőséges élettapasztalata, bölcsessége, amelyet figyelembe kell ven­ni, mert okulni lehet belőle. Most, az öregek nemzetközi évében egyébként is e korosz­tály felé fordul a társadalom figyelme. A ceglédiek is szá­mot adtak illetékes helyen az e téren kifejtett tevékenység­ről, s bár ez irányú munkáju­kat elismerés övezi, még en­nél többet kell tenni a magá­nyos, beteges, ápolásra és el­látásra szoruló öregekért vá­rosunkban is. A fiatalabbak leginkább ezzel fejezhetik ki megbecsülésüket, tiszteletüket és segítőkészségüket az idős emberek iránt. Vidám szórakozás A rövid köszöntőt vidám program követte, amely egész estig tartott. Muzsikált az Áfész népi zenekara, a műve­lődési központ citerazenekara, a Pepsi zenekar, meg előadta műsorát a Vasutas Énekkar. Délutánra erősítés érkezett a fővárosi magyarnóta-énekesek személyében. Aki kedvet ér­zett, k'uglizhátótV elvonulha­tott sakkozni, politikai fejtörő­be kapcsolódhatott be. Termé­szetesen a jelenlevők megven- dégelése sem maradt el. Az Áfész szakácsai szabad tűzön főzték bográcsaikban a mar­ha- és a birkapörköltet, ha­talmas nyársakon forgatták a piruló bárányokat. Egykori munkatársak, váro­si vezetők, gyárigazgatók lel­tek régi ismerősökre, akikkel jólesett váltani néhány szót, családról, egészségről, munká­ról. Emlékezetes esemény volt ez a juniális sokak számára. Foprféérók A ceglédi városi tanács épü­letében, hivatali helyiségében fogadóórát tart június 23-án, szerdán délelőtt 8 órától 12 óráig Kovács Károly tanácsel­nök. Olvasótábor Csemöben Kitárul előttük a múlt világa Témájuk: néprajz és helytörténet Az idén ötödször rendez olvasótábort a ceglédi városi tanács művelődési osztálya. A korábbi években Pécs, Bala­tonszárszó és Mátészalka nyúj­tott felejthetetlen élményt a gyerekek egy kis csoportjának. Az idén a szervezők vágyai­kat kevesebbre mérték, és a közeli Csemőt választották tá. borozási helyül. A városi gye­rekeknek így is változatossá­got ígér az a tíz nap, amely alatt a korszerű, hideg-meleg vízzel, konyhával ellátott is­kola tantermei szolgálnak la­kóhelyül. Bár ott inkább csak az éjszakát töltik, hiszen a napok számtalan színes prog. ramot kínálnak. Tíz nsp tervei Miután még nincs ki a harminc főre tervezett létszám, a ren­dezők várják azoknak a hát­rányos helyzetű gyerekeknek a jelentkezését, akik a megsza­bott témakörök iránt különö­sen fogékonyak, tehetségesek. Most néprajzi, helytörténeti tábort hirdettek, amely fölött a ceglédi Kossuth Múzeum vállalt védnökséget. A tábor vezetését Reznák Erzsébet mú- zumi közművelő vállalta. De nézzük a programokat! A július 1-től 10-ig terjedő időszakban az öt ceglédi ál­talános iskola felső tagozatos diákjai felkeresik a Kossuth Múzeumot, ahol megismerked­nek nemcsak a most kiállított váci céhek múltjával, hanem a mesterségek városunkbeli szervezeteivel is. Lesz majd határjárás, Kocsis Gyula mú­zeumi igazgató veztésével, el­jutnak Öcsára, ahol megtekin­tik a tájvédelmi körzetet, az öreg falut és a műemlék templomot. Benéznek az otta­ni napközis táborba egy kis közös játékra, hasznos időtöl­tésre. A tanyákat járják A csemői támaszpontról egy másik kiruccanás alkalmas célpontjának kínálkozik a tá- piószelei Blaskovich Múzeum, ahonnan a közeli Abony ne­vezetességeinek megtekintésé­re utaznak tovább. Persze Csemő térségében is találnak gyümölcsöző elfoglaltságot. Nagy Varga Vera néprajzku­tató muzeológus irányításával csoportosan járják a tanyavi­lágot, betérnek egy-egy házba, elbeszélgetnek az ott élő em­berekkel, felmérik tárgyi em. lékeiket, meghallgatják, le­jegyzik, illetve magnetofonra ' veszik az öregek régi történe­teit, meséit, énekeit. Érdeklődést keltenek Érdekes eseménynek ígérke­zik a Marton Pálné Homok Erzsébettel való találkozás. A paraszt író Tóparti ház című könyvét valamennyi táborlakó ajándékba kapja a szervezők­től. A sok mozgalmas elfog­Viz$gá?ják a gombát Meglátszott a csapadékos idő a ceglédi piac hétvégi gombakínálatán: az árusok szép és sok pereszkét, őzlábat, apró csiperkét hoztak eladni. A piacon hiteles gombavizsgáló tart ügyeletet piaci napokon. A kirándulás közben szedett gombát szívesen megvizsgál­ják, ki-ki hozzájuk viheti a mázsaházhoz, nehogy mérges kerüljön a jó falatok közé. Jegyzet Megy a gőzös o • • E mlékké vált, rég nem pöfög már a ceglédi helyiérdekű, ám egy másik vonat egyszerre csak ott termett a Várkonyi iskola újdonsült épülete mögött, a tanoda saját kőpiramisának tövében. Kétségtelenül ere­deti ötlet nyomán keletke­zett a gyerekjátéknak szánt, barna festékkel takart, fá­ból tákolt szerelvény, élén a rönkmozdonnyal. Gyors­vonat ez a maga nemében. Sebtiben készíthették. A betonházi gyerekek pedig nyomban fel is ültek rá. Ha csak ültek volna! Mász­tak, kapaszkodtak, tótágast álltak a gőzösön, löködték, cibálták, nyúzták. Szóval nem rendeltetésszerűen használták, inkább amúgy, gyerekmódra, természete­sen. Kevés ideig állt csak el­len a nyilvánvalóan rosszul tervezett fajószág. A szög­gel varrt lécek expressz se­bességgel távolodtak egy­mástól, a hasábok réseit hamar megtalálta a rönk­rágcsáló nyári eső. Meg- megbicsaklik a másodosz­tály korlátja. Az első kocsi vékony rácsból rakott telő­része életveszélyesen inog a rajta talpaló gyerekek alatt. A két méternyi magas építmény bármely pillanat­ban lezuhanhat, a cseme­tékkel együtt. Ennek felis­meréséhez még csak lakó­telepi jósnak sem kell len­ni. Tudom, dicsérni illenék a szándékot, megköszönni a munkát, amely gyerekjá­tékban öltött testet. Tompa fantáziával összedobált játszótereinken csúcstelje­sítmény lehetne egy jól megépített rönkvonat. De nem így, ebben a durván elhibázott formában. M egy a gőzös ... Tönkre megy — hamarosan. Alighanem ezen kesereg a nyagda vicinális mellett hasaló barna fakrokodil. Varga Sándor laltság mellett elmélyültebb feladatok megoldására is jut idő. Ennek keretében rendsze­rezik a gyűjtőúton látottakat, hallottakat, amelyeket végül közösen foglalnak össze, be­szélnek meg. Persze a tábor kitervelői arra nagyon vigyáz­nak, hogy tíz nap alatt ne pró­bálják afféle koravén tudósje­löltekké változtatni a vakációt épp csak ízlelgető nebulókat. Kijut majd bőven a mozgás­ból, a sportból és a játékból. A ceglédi Szabadság Filmszín­ház a helyszínen vetít gondo­san összeválogatott kisfilme- ket a számukra. A vetélkedő és a tábortűz ugyancsak elma­radhatatlan eleme lesz ebben az évben is az együttlétnek. A szülők zsebét nem veszé­lyezteti különösebben a tá­borozok költsége, hiszen a tíz napra mindössze 350 forintot kell befizetni. (Ennyiből talán még a napi ellátásra sem fut­ná.) A megyei tanács tetemes támogatása teszi lehetővé, hogy az idén is folytatódjon ez a nemes hagyomány. A szer­vezők azt remélik, ismét si­kerül egy sereg gyerek érdek­lődését felkelteni néhány fon­tos téma iránt. T. T. Ha hívják, házhoz megy Főként színeset kérnek Emlékkönyvet rendelt az osztály A lakóház utcai részéből ki­alakított kis üzlet ott szerény­kedik Cegléden a Körösi úton, átellenben a Május 1. Ruha­gyár surrogó-zakatoló mű­helyrészével, a malom szom­szédságában. Vidám színű fel­irat hirdeti, ám nem hivalko­dó nagy betűkkel, hogy ott fényképész műterem van. Szűcs Pál fiatal szakember. A vendég érkezésekor épp sö­tétkamrája foglya, így hát az adminisztrációs munkákkal foglalkozó feleséggel váltha­tunk szót. Komolyan mond­hatják, hogy az életben és a munkában egyaránt összetar­toznak. Kedves szavú, figyel­mes a fiatalasszony. Előtte a kis asztalon bejegyző füzet, mellette a dobozban, boríté- koltan sorakoznak az elkészült arcmások, pillanatképek. A fényképész műterem meg­nyitásáról figyelemfelkeltő szórólap értesítette a ceglédie­ket. Vidám tekintetű, kis fickó nevet róla, kezében fényképe­ző masina. A hátoldalon a műtermet ajánlják a lakosság szíves figyelmébe, s szolgálta­tásait. — Bár a városközponttól kicsit távol vagyunk, azért ér­deklődők, megrendelők sorra jönnek. Van, aki igazolvány- képet kér, szabvány méretre. Ezt a kívánságot 24 óra, vagyis egy nap leforgása alatt tudjuk teljesíteni. Mint a ké­peslapon látható, egy sor fotós szolgáltatást nyújtunk, amatőr felvételek előhívásától az in­gyenes szaktanácsadásig. Közben a szakember, Szűcs Pál is előkerül a laborató­rium sötétjéből. így hát hár­masban folytatjuk az eszme­cserét. Említi, hogy ilyenkor, tanév végén megsokasodik a munka. Több iskola kérte emléktabló készítésére, volt, hogy nem is tablót, hanem fényképes emlékkönyvet ren­delt az osztály. Az emlék­könyv leporellószerűen mutat­ja be valamennyiüket. Jókora munka volt, említi a mester, alaposan megnyúlt a napi mű­szak, mindketten dolgoztak hajnalok hajnaláig igaz, de az emlékkönyvek igen szépek let­tek. Be is mutat egyet, ame­lyért még nem jött el a tulaj­donosa. Valóban ízléses, tet­szetős. Munkájáról beszélgetünk. Egymaga van, sok teendővel. Olyan feladatokat is vállal, amikor úgymond, a hegy megy a Mohamedhez. Vagyis, a fényképész keresi fel a meg­rendelőt, hogy arról, vagy an­nak családtagjáról otthonában készítsen színes, vagy fekete- fehér képeket. Főként színeset kérnek, most az a divat Van, hogy felkeresik, régesrégi, megsárgult fotográfiát, karco­lódott öreg negatívot hozva: kérnek másolatot, tovább őriz­hető fényképet róla. Aprólékos feladat, de vállalja. Benne van a felsorolt szolgáltatásokban. Szó kerül a tervekről. Jó lenne kicsit beljebb kerülni, említik, mondjuk a Kossuth Ferenc utcai új lakótömb szolgáltató sorába. Elvégre, a fényképészkedés is szolgálta­tás. Említenek lakáskérdést, saját otthont, érvényesülést, teli tervekkel. Bizakodó ceglé­di polgárok, Fiatalok. Sűrű bokrok között • • Ökörszem az ablak alatt Rendkívül élénk, cserregő hangú, kistermetű madár az ökörszem. Súlya alapján is legkisebb madár Európában. Mindössze 8 gramm, vagyis egy rántanivaló csirkének nem több, mint hatvanada- hetvenede. A Gyümölcs- és Dísznövény­termesztési Kutató Intézet ceglédi állomásának kertje és arborétuma háborítatlan terü­let. A módszeres megfigyelé­sek szerint legkevesebb 15 madárfaj fészkelő helye, s eső előtt a napokban 27 faj egy- egy példánya volt látható a fák, bokrok rejtekhelyei adó kuszaságában. Csupán véletlen felfedezés, hogy az évek óta áthatolhatat­lan sűrűségű tűzbogyó, madár­birs és díszcsalánok egybefüggő sűrűjében, alig látható korha­dék mélyén apró röpnyílás tű­nik elő. Az ökörszem fészké­nek bejárata. Bizony nem lehet elég óva­tos a madarász sem. Az inten­zív rovargyűjtés idején marad egy-egy pillanat, amikor a fé­szek jobban megközelíthető Hirtelen mozdulat, kész a baj: a fészek közelében darazsak tanyáznak. Pillanatok alatt az önkéntes őrök szúrása után duplájára dagad az ujjam. A fészekben fűszálak, apró levelek, sőt mohaszálak is a közeli vízpartról, melyet tollal bélelt ki az ökörszem pár. Hat vörösen pettyezett tojáska van a kényelmes fészekben. Tizenöt nap alatt kelt ki az öt ökör­szem fióka, s mert a kicsinyek gyorsan fejlődnek, bőven van dolga a szülőknek. Sürget az idő, jön az újabb nemzedék. A múlt évben szorgalmas volt „háztáji” ökörszem pá­rom, hiszen három nemzedék­kel örvendeztette meg a ter­mészetet, mégpedig 4, majd 6 és végül 5 kicsinnyel. Táplálé­kai között bogarak, bábok, hernyók, kukacok szerepelnek. Ősszel nem rest nagyobb te­rületet is átjárni az ökörszem a táplálékért. Nálunk telel. Sötétbarna színű kis madár, kanyargós és függőleges díszí­tésekkel. A szem sávja vilá­gos, a szeme nagy, sötétbarna. Az idősebb példányok hasa al­ja világosabb, ‘mint a fiatalo­ké. A csőre kissé ívelt, kihe­gyezett. A magyar nép kedvenc ma­dara, mivel apró és jól rejtőz­ködő faj, könnyen elkerüli az emberi lelemény okozta veszé­lyeket. Értékes és hasznos ma­dárka, s eszmei értékénél na­gyobb védelmet kíván, hiszen egy pár szaporulata évente há­rom nemzedékkel számítva, körülbelül 4500 forint, ami ön­magában sem csekély. Az el­fogyasztott kártevőmennyiség sok permetszer kijuttatását te­szi feleslegessé. Surányi Dezső ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom