Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-02 / 127. szám

Szociális otthonok Támogatás és szervezés Kellemesebben tölthetik napjaikat S zövevényes társadalmunk­ban kiemelt szerepe van a szervezésnek. Az együttélés minden területén. Hiába szom­szédok mondjuk egy szociális otthon és egy termelőszövet­kezet irodaépülete, ha nem tudnak egymás gondjairól, il­letve azok megoldási lehető­ségeiről, eszükbe sem jut az arra szorulóknak segíteni. Miért is törődne a termelő- szövetkezet elnöke az otthon dolgaival, megvan a maga na­pi adagja, elég azt fejben tar­tani, arra keresni a megol­dást. Ha nem is gondolja vé­gig, nyilván abban a tudat­ban él, hogy ha működik az otthon, akkor megteremtet­ték hozzá a feltételeket, ott vannak a működtetők, veze­tők, felelősök, akik intézik az ügyes-bajos dolgokat. Járásunkban és a városban Bt szocialista otthon műkö­dik, Túrán, Domonyban, Gö­döllőn, Szadán és Pécelen. Há­rom és fél száz embernek az életét igyekeznék itt meg­könnyíteni, olyanokét, akik­nek valamilyen ok miatt nincs, aki gondját viselje azokban az években, amikor ő maga már nehezen vagy egyáltalán nem képes ellátni magát. Régi épületekben találhatók az otthonok, nyilvánvalóan olyan házakban, amelyek an­nak idején egészen más cé­lokra épültek. De még ha nem így lenne, az eltelt fél évszá­zad vagy még annál is több idő alaposan kikezdte állagu­kat, folyamatos karbantartá­suk elengedhetetlen. Ugyanak­kor korszerűsíteni is kell őket, hogy megfeleljenek alapvető céljuknak. A berendezéseket Időről időre cserélni szüksé­ges, hogy elfogadható kényel­met nyújtsanak az itt élő idős embereknek. Akárhány vállalatról, szö­vetkezetről hallunk, írunk, még ha kiemelkedő eredményt ér is el, mindig találkozha­tunk a panásszal: nincs elég pénzünk új gépekre, jobb esz­közökre, szociális feladatok megoldására és így tovább. Tudva a mai szűkösebb hely­zetet nem csodálkozhatunk azon, hogy a szociális ottho­nokat is szorítja a gond. Ke­vés a pénz az épületek állagá­nak megóvására, a karbantar­tásra. Ne kerteljünk, az élel­mezési napi' norma sem igen teszi lehetővé a dúskálást ebédnél vagy a vacsoránál. Érthető, ha ezeket figyelem­be véve automatikusan me­rül fel az illetékesekben, se­gítséget kell kérni a társada­lomtól, Ebben az esetben a társadalom azon szervezetei­ről, amelyek rendelkeznek a támogatás képességével. Ma­gyarán: a területen működő üzemektől, szövetkezetektől. És itt jön a szervezés. Ne kelljen külön-külön kérni, el­magyarázni a dolgot, no meg hogy ne csak egy vagy két otthonnak jusson a segítség­ből, a párt- és állami szer­vekkel karöltve összehívták a számba jöhető partnereket. A helyzet ismertetése és a kérés elegendő volt a segí­tőkészség, a jó szándék, az összefogás felkeltésére. Az idén tavasszal volt az eszme­csere, aminek eredménye több mint egymillió forint, munká­ban, természetbeni juttatás­ban, pénzadományban. A legváltozatosabb formát öltötte a természetbeni jutta­tás: adtak kevert betont, kis­párnát, étkezési burgonyát, berendezési tárgyakat, szal­mát, szemes terményt, mala­cot, hízótápot, ágykabátot, maradék anyagot, varrógépet, zöldséget, ágyneműt, füg­gönyt, bányakavicsot. A pénz­adomány összege tízezertől százezer forintig terjed. A társadalmi munkások kivite­lezési terveket készítenek, fog­lalkoztatókat építenek, ajtót, ablakot javítanak, utat készí­tenek, tetőt reparáinak, pvc- padlót ragasztanak. int a megbeszélésen és a felajánlásokból kitetszett, a jó szándék és a segítőkész­ség megvolt. S mivel összehoz­ták a segítőkész közösségek képviselőit, megszervezték a dolgot, nem maradt el a gya­korlati eredmény sem. S en­nek révén öt szociális otthon több mint háromszáz lakója kellemesebben töltheti nap­jait Gödöllőn, Pécelen, Sza­dán, Domonyban és Túrán. K. P. LIjOI ina A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 137. SZÁM 1982. JÚNIUS 2., SZERDA láforok Csömörről Önálló termékkel jelentkeztek A Budapesti Bútoripari Vál­lalatnak, a BUBIV-nak majd­nem húsz éve van érdekeltsé­ge Csömörön, Igaz, abban az időben egy szinte jelentékte­len kis fafeldolgozó telepet tartottak fenn, ami persze a vállalat számára roppant fon­tos volt. Akkor még igen ke­vés közük volt az itt dolgozók­nak a bútorgyártás közvetlen műveleteihez, ma már annál több. — Két nagyobb üzemünk van jelenleg ezen a csömöri telepen — kezdi a részletes tá­jékoztatást Miele László telep­vezető. — Meghívom, nézzen széjjel a famegmunkálóban és a kárpitosüzemben. Láthatja legalább, hogy nemcsak bese­gítünk már a vállalat 1-es szá­mú, Újpesten levő gyáregysé­gének. hanem önálló termé­künk is van. Ä fotel belseje Prospektust terít elém Miele László, olyat, amely a BUBIV szinte teljes ülőgarnitúra-vá­lasztékát bemutatja, aztán a tucatnyi fajtából egynek, a Stefi elnevezésűnek a munka- folyamatát szinte élőben is nyomon követhetem. Magam nem szedtem ! még széjjel egyetlen fotelt sem, soha, csak­úgy, mint másokat, engem is mindig érdekel, mi is lehet az ilyen összetett tárgy belsejé­ben, kárpitja, takarója alatt. Itt most láthatom, hiszen előbb a darabológépeken el­készülnek a vázrészek, aztán rájuk kerül a szivacs, ponto­üofesspiól kiállítás Szil iházi műhelyek bemutatkozása Elégedettek lehetnek a gö­döllői és a környékbeli szín­házbarátok: a tavaly meg­nyílt művelődési központ e rövid idő alatt is olyan kap­csolatokat épített ki jó néhány vidéki színházzal, amelyek alapján biztosak lehetünk benne: a legjobb előadásaikat hozzák városunkba. Aki most mégis azt mondja, na-na, lát­tunk mi ezeken a deszkákon kevésbé falrengető produkció­kat is, tudnia kell, miként az hlet, a munka egyéb terüle­tein, itt sem lehetünk bizto- tak abban, hogy minden egyes előadás, kísérlet, különleges élményt nyújtó színházi estét jeltnt. Újonnan alakult De ha sorba vesszük, a középiskolás bérlet és a fel- nőt“: darabok repertoárját, a mérleg mégis pozitív. A szol­noki Szigligeti és a kaposvári Csíky Gergely színház orszá­gos berkekben is nagy vihart kavaró előadásaira sokan jöt­tek a fővárosból is, ahová ke­vesebbszer jutnak el a vidé­kiek. Emlékezetes siker volt például a kaposvári Marat- bemutató, amel ynek most ha­marosan ismétlése következik. Az elmúlt héten többször egymás után telt házat von­zott a Mikroszkóp Színpad vendégjátéka, s amint a mű­velődési központban Kapuszta. Katalintól megtudtuk, jövőre remélhetőleg sikerül az újon- nar alakult Katona József Színház társulatát is megnyer­ni a tájolásra. Még mielőtt a színházi program megkezdődött vol­na, bizonnyal voltak olyanok, akik elhúzták a szájukat: is­merjük mi az ilyen vendég- szerepléseket, haknikból nem kérünk. Nos, azóta bebizonyo­sodott, szó sincs könnyű pénz­keresetről: a meghívott társu­latok nem haknibrigádok! S ha a művészi elképzeléseken, az előadások stílusán, a dara­bok értelmezésén lehet is vi­tatkozni, azon nem, hogy az előadások igényesek, s mind­egyik alkalommal ki-ki tudá­sa legjavát igyekszik adni. Vitát kavaró Az sem titok, hogy a kö­zönségszervezés sincs könnyű helyzetben. Ügy látszik, hogy a színház, előzmények nél­kül, csak hosszabb idő után talál otthonra egy ilyen új területen. Ami persze megne­hezíti a továbbiakat, hiszen az is köztudomású, hogy nem éppen nyereséges egy-egy tá­voli társulat meghívása: a költségek általában meghalad­ják a bevételt, s különösen úgy, hogy két előadásra, ami még visszahozná a befekte­tést, már nehezen telik meg a színházterem. Mindebből senki ne vonja le azt a következtetést, hogy hiábavaló a próbálkozás, a kísérletezés. A városban és' s környező községekben igenis kialakult a színházba járók­nak az a köre, amely becsa­pottnak érezné magát, ha kevesebb vendégjátékot lát­hatna Gödöllőn. De erről szó sincs. A művelődési központ­ban éppen azon vannak, hogy ezentúl is folytatódjék a sor, kevesebb kudarccal, több si­kerrel. S közben új formákon, a népszerűsítés, a kedvcsinálás alkalmas eszközein is törik a fejüket. Június végén például első alkalommal rendezik meg azt a programot, amely­nek a Színházi műhelyek be­mutatkozása Gödöllőn címet adták. Június 26-án és 27-én, szombaton és vasárnap első­nek a kaposváriaké a műve­lődési központ, s ez szó sze­rint értendő. Hiszen nemcsak a színházterem lesz ezúttal a színházé. Már holnap, csütörtökön megnyílik az a kiállítás, amely a kaposvári színház tör­ténetét dolgozza fel 1971-től a mai napig. A fotók és do­kumentumok azt az évtizedes utat illusztrálják, amely mára az ország egyik legérdekesebb, legtöbb vitát kavaró s Valóban leginkább színházi műhelyre emlékeztető kulturális vállal­kozását eredményezték. A június végi programon két találkozó is szerepel. Az egyiken a színház társadalmi szerepe lesz a téma, a mási­kon a kaposvári színházi mű­hely kialakulásáról, céljairól, törekvéseiről esik majd szó, s a beszélgetésre eljönnek a társulat korábbi és mai veze­tői, színészei. Szabadtéri színpadon Két előadás is reprezen­tálja azt, amiről egy mégoly alapos beszélgetés is keveset mondhat. Június 26-án, szom­baton este hétkor láthatjuk ismét a már említett Marat halálát, amely — engedtessék meg egy szubjektív megjegy­zés — alighanem az évad egyik legjobb magyar pro­dukciója, Másnap a tervek szerint a művelődési központ belső udvarán, a szabadtéri színpadon játsszák el Moliére: A nők iskolája című darabját. S a kiállításon kívül az is indokolja ezt a korai bő hír­adást, hogy ezekre az előadá­sokra máris kaphatók a je­gyek. G. Z. sabban az előre megtervezett, kiszabott laticel, majd a leg­külső huzat. De ne ugorjunk előre, mert a famegmunkáló, előkészítő üzemben, ahol most még egy régi gépen ketten egyenként szabják le (minden műveletnél állítva a gépen valamicskét), a fotelek préselt lemezből ké­szült rugós karfáit. Az üzem­vezető elégedetten mutatja azt a dán gyártmányú szeletelőt, amelynek függőleges tengelyén tucatnyi kis körfűrészlap el­fér. Ezek egyszerre nyolc-tíz bútorelemet vágnak le, igazán haladós munka lesz. — Mikor állítják üzembe a gépet? — Körülbelül az év végén. — Miért ilyen sokára? — Az az igazság, hiszen lát­ja, most, hogy csupán egy ilyen darabolófűresszel dolgo­zunk, ha van is elszívás, azért elég nagy a por. Ezért mielőtt a dán masinát üzembe állít­juk, meg kell oldanunk a na­gyobb teljesítményű porelszí­vó rendszer kiépítését. S még egy tervünk van, méghozzá közel a megvalósításhoz: je­lenleg még olajkazánnal tör­ténik a fűtés, vegyes tüzelésre állunk át. Mi is kalkulálgat- tunk, s kiderült, hogy van annyi értéktelen gyártási és egyéb hulladék,/amivel a fű­tési és melegvíz-ellátási gon­dokat éppúgy megoldjuk. Jobb szervezéssel — Mire, milyen munkáikra gondolnak legszívesebben visz- sza mostanában? — Vállalatunk, és így a mi dolgozóink is részt vettek a nemrég megnyílt Fórum Szál­loda bútorainak elkészítésében — mondja Eredics Sándor kárpitos művezető, aki jogos büszkeséggel tekint szét a kár­pitosrészleg műhelyében, elé­gedettebben, mint korábban, bemutatva a Textima típusú, nagy teljesítményű varrógépe­ket, amelyeket nemrég állítot­tak üzembe. — Sokat segít rajtuk, hogy egységes ez a varrógépsor, s így könnyebb a munkát is szervezni. Régen ugyanis nem itt, egy közös műhelyben a kárpitosokkal, hanem magán- házaknál helyezték el a varró­kat, illetve bedolgozóként áll­tak kapcsolatba ezekkel a leg­fontosabb műveletekre betaní­tott lányokkal, asszonyokkal. Egyébként ebben az üzem­ben jelenleg harmincketten dolgoznak, csaknem mindegyi­kük helybeli, mindössze a te­lepvezető, a helyettese és a műszaki vezető jár ki a fővá­rosból hozzájuk. Társadalmi munkában — Igen jól összeszokott gár­da a miénk — mondja még búcsúzóul Miele László telep­vezető. — Négy szocialista bri­gádunk közül egy aranykoszo­rús lett, egy dolgozónkat ju­talmazta a vállalat kiváló címmel. Hogy a legtöbben ide­valósiak, azon is meglátszik, hogy amiben mi tudunk, szí­vesen segítjük a községet: patronáljuk az óvodát és az iskolát, s az időseket is. Fel­ajánlottuk, hogy ha a tanács kijelöl néhány arra legjobban rászorult idős embert, hulla­dékból mi is hozzájárulunk tüzelőjükhöz. Fehér István iaá Mozima ördögbarlang. Színes szovjet film. Csak 4 órakor. Cha-Cha-Cha. Színes ma­gyar film, 6 és 8 órakor. Májusi cseresznye Cárgul. A mélyzöld le- velek között virít, nem egy, százezer. Igaz, elmúlt már a legszebb hónapnak tartott május, amikor egyik fajtáját ilyenkorra már el is felejtettük más­kor. A májusi cseresznyét. Mit tehetünk: át kellene keresztelni júniusira, a ké­seit meg júliusira. Hiszen érése kerek egy hónapot késik majdnem minden évben. Nenünk ugyan szo­katlan lenne azt mondani, de jó a korai júniusi cse­resznye, de ha sokszor emlegetjük így, az utánunk következőknek nem lesz feltűnő. Ha lesz még cseresznye! Azután meggy, majd körte, tetszik tán emlékezni rá, előbb az a jóféle búzaérő körte. Ki tudja már meg­mondani, mi is lehetett a latin neve, vagy a magya­rosított, mi csak így hív­tuk, kicsik és nagyok, bú­zaérő'. Emez meg mintha kiment volna a szólásból, a szókincsünkből, mert én bizony legalább tíz éve hallottam utoljára az enyi- mektől szűkebb hazámban, akkor is talán véletlenül mondták így. Pedig kár, hogy csupán múlt időben szólhatunk róla: búzaérő körte. Mert hiszen milyen röviden, pontosan tartal­mazta ez az öt szótag, hogy nem ilyen, nem olyan, ha­nem pontosan arról a kör­téről van szó, ami akkor érik, amikor a búza. No, de a sárgálló, majd már pirulásnak induló cseresznyével kezdtem. Ami után jön a meggy, a körte, azután az alma, a szilva. Piroslik, sárgul, kékül. Me­lyik hogyan. Évente mu­tatják meg színtitkukat. Miért pont ezeket? A lé­nyeg persze, hogy termé­sük legyen. Sokáig. Kicsi­nek és nagynak, békében, finom, puha új kenyérrel. F.' Kézilabda Nehéz haza! győzelem A sorsolás úgy alakult, hogy az ikladi kézilabdások ismét otthon játszottak. A tábláza­ton közvetlenül előttük lévő Tököl csapatát fogadták. Már a bemelegítésnél feltűnt, hogy a tököli csapat óriási fizikai fö­lényben van. Míg náluk zöm­mel 180 centiméter feletti já­tékosok voltak, addig az ik- ladiaknál inkább a 170 centiméteres, vagy annál ala­csonyabb magasság a jellemző. A szépszámú nézőközönség ag­gódva várta a Dávid—Góliát párharcot. Azért volt több a néző ezen a mérkőzésen, mert közvetlenül a jnunkaidő letel­te után kezdődött, így kellene máskor is. IM Vasas—Tököl 25-24 (13-12). IM Vasas: Hévíz — Liszkai Játék és vidámság Veresegyházi sportnap Kiss Erzsébet, a veresegyhá­zi művelődési központ előadó­ja telefonon újságolta a hírt: — Veresegyházra látogat a színészek válogatott labdarú­gócsapata és barátságos mér­kőzésen találkozik a Láng Gépgyár és a veresegyházi öregfiúkból álló közös együt­tessel. Nem akarjuk lemásolni a Népstadion évenkénti nagy eseményét, a Színészek—Új­ságírók örökrangadóját, de azért mi sem csak sportról, hanem más vidámságokról is gondoskodunk. A sporté az egész nap. Tré­fás versenyek és ügyességet, erőnlétet kívánó feladatok egyaránt próbára teszik a ver­senyzőket. Népi játékok mel­lett, nagy lesz a választék más sportágakban is, ki-ki meg­próbálhatja, például, hogy mi­re képes atlétikában. Amikor a játékban, a sok ügyességet kívánó vetélkedésben elfárad­nak az események résztvevői, felfrissítésükről a könnyűzene és a humor legjóbbjaiból ösz- szeállított válogatott gondos­kodik, melynek többek között tagja lesz Koós János, Sas Jó­zsef, Ihász Gábor és sok tár­suk. Hogy mikor kerül sor a rendezvényre? — Még van idő — nyugtat meg Kiss Erzsébet. — Június 20-án rendezzük a veresegyhá­zi sportnapot, de jó lenne gyorsan hírül adni, hogy a veresegyháziak, meg a kör­nyékbeliek előjegyezhessék naptárukban a dátumot, hogy sem ők, sem családtagjaik, de még baráti körük se tervezzen erre a napra más programot, mint a veresegyházi sportna­pot. F. M. Láthatják az érdeklődők Őüfösés Öntözési bemutatót tarta­nak a MÉM Műszaki Intézet és az öntözőgépek legnagyobb ha­zai gyártója, a szekszárdi Me­zőgép Vállalat részvételével, június 10-én, csütörtökön, fél tíz órától a Keszthelyi Agrár- tudományi Egyetem mosonma­gyaróvári karán. (10), Fehér (2), Sima (5), Raf- fai (6), Szalay (1), Hortobágyi (1). Csere: Oravecz, Majoros. Az eredmény hullámzóan alakult. Először az ikladiak vezettek 3-1-re, majd a tökö­llek húztak el 9-7-re. A tökö- liek igen jól kihasználták ma­gassági fölényüket, és főleg átlövésekből voltak eredmé­nyesek. Az ikladiak viszont gyors indításokból, begyako­rolt figurákból és hétmétere­sekből lőtték góljaikat. Ebben az időszakban igen sok volt az időleges kiállítás mindkét részről. A félidő végére sike­rült a hazaiaknak egy góllal • elhúzniuk. A második félidő úgy kez­dődött, hogy hamar döntésre kerül a dolog, és már az ele­jén eldől a mérkőzés sorsa. Az ikladi csapat hat perc alatt 17-13-ra vezetett, és négygólos előnyét egészen a 20. percig tartotta — ekkor 22-18 volt az állás. Sajnos — mint any- nyiszor az előző mérkőzéseken — most is kimaradt két hét­méteres. és egy ziccer. A le­hetséges hat-hétgólos előny két gólocskára csökkent — büntetlenül nem lehet ilyen helyzetet kihagyni. A győze­lem megérdemelt, de a végjá­tékban nagyobb figyelemmel fölényesebb lehetett volna. Jó: Liszkai, Raffai, Fehér. IM Vasas ifi—Tököl ifi 13-17 (4-6) IM Vasas: Varga — Hrn- csár (1), Mayer (10), Péter, Nagy (1), Gyimesi, Tóth 1. Csere: Poros (1), Furák. Szo- koly, Katona. Ifjúsági csapatunk igen nagy önbizalommal készült a vendég tököliek ellen, mivel a legjobb felállásban fogadhat­ták őket. Az első csapatban is gyakran védő Varga volt a kapus, és olyan játékosok is játszottak, akik korábban is­kolai elfoglaltságuk miatt nem tudtak a csapat rendelkezésé­re állni: például Katona és Mayer. Az utóbbi és Varga be is váltották a hozzájuk fűzött reményeket, viszont a koráb­ban igen eredményes Nagy, és Péter halványan játszottak. S. G. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom