Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-01 / 126. szám

1982. JÚNIUS 1., KEDD xMtfm Tanácskozás a Parlamentben Előkészületek a nyári ülésszakra Tegnap a Parlamentben ta­nácskozást tartották az or­szággyűlés tisztségviselői: az állandó bizottságok elnökei, a megyei képviselőcsoportok ve­zetői. Az eszmecserén — ame­lyen részt vett Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának fő­titkára — Apró Antal, az or­szággyűlés elnöke adott tájé­koztatást a soron következő, nyári ülésszak előkészületei­vel kapcsolatos teendőkről. A tanácskozáson Madarast Atti­la pénzügyminisztériumi ál­lamtitkár, a Magyar Népköz- társaság 1981. évi költségveté­sének végrehajtásáról tájékoz­tatta a résztvevőket. Előtérben az édesvízi haltermelés Nemcsak Európa érdeklődik A Kertészeti Egyetemen megkezdődött tegnap az ENSZ mezőgazdasági és élelmezés- ügyi szervezete, a FAO euró­pai belvízi halászati bizottsá­gának XII. ülésszaka. A ta­nácskozásra az európai orszá­gok halászati szakértőin kí­vül, az ENSZ több nemzetközi szervezetének képviselői, to­vábbá több, a haltermelésben élen járó tengeren túli ország, így például az Egyesült Álla­mok, Kanada, és Japán kép­viselői, szakemberei is eljöt­tek. A bizottság ülésén a ha­lászat fejlesztési problémáiról lesz szó, egyebek között meg­vitatják a korszerű technikai módszerek, biológiai eljárások, stb. tapasztalatait. Az ülésszakot Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezés- ügyi államtitkár nyitotta meg. Az édesvízi halászat világ- visszonylatban egyre nagyobb figyelmet kap. Amíg 1950. és 1970. között megháromszorozó­dott a világon a halfogás, ad­dig az utóbbi tíz évben csak­nem változatlan volt a tenge­rek évenkénti halzsákmánya, így ^azután a tengerrel rendel­kező európai országok is mind­inkább keresik az édesvízi, belvízi haltermelés fokozásá­nak lehetőségeit. A tudományos tanácskozás várhatóan foglalkozik majd a természetes vizek minősége védelmének, javításának kü­lönféle kérdéseivel is. Csendes volt a hét vége Kihalt strandok és utak Áz elmúlt hét vége nem kedvezett a kirándulóknak, annál inkább a mezőgazdaság­nak: bőségeís eső öntözte meg a szomjas földeket Iharosra gyalog Vasárnap reggel sok helyütt kisütött a nap, ám a megye nagyobb részén továbbra is hűvös, esős idő járta, s csu­pán a délutáni órákban lehe­tett élvezni a napsütést. En­nek megfelelően a forgalom is kisebb volt a korábbi hétvégi­nél. Az autósok nagy része kétszer is meggondolja, hogy ilyen bizonytalan időben útra keljen-e: hiszen a tévénézés vagy olvasás jóval kevesebbe kerül, mint a benzin. Az Üt- inform jelentése — és mun­katársunk tapasztalata sze­rint —, rendkívül gyér forga­lom volt az MT-esen, az Mi­esen is, valamint a budai hegyvidék máskor gépkocsik­tól hemzsegő alsóbbrendű út­vonalain. Érdemes viszont megjegyez­ni, hogy hétfőn délelőtt 10 óra­kor lezárták a biatorbágyi völgyhíd alatt átvezető utat,, illetve az odavezető útszaka­szokat. Iharosra, s a közeli üdülőtelkekre csak gyalog le­het bejutni. Az elterelés vár­hatóan tíz napig tart. Ugyan­csak elterelés volt hétfőn az Ml-es autóút bicskei szaka­szánál, a 36-os kilométernél, mivel felborult egy kamion. T4-es a Körtérig A BKV fődiszpécsere el­mondta, hogy a HÉV-vonala- kon és a kék buszokon va­sárnap is gyenge volt a for­galom, nem érte el az eddigi Kórházi kapcsolatokról a gyakorlatban Szakértők tanulmányúton Hazánk egy évtizede tagja a napjainkban 70 ország szak­embereit tömörítő Nemzetközi Kórházszövetségnek, amely május végén 8 napos tanul­mányutat szervezett. A részt­vevők — 14 ország 36 orvo­sa, egészségügyi szervezője, orvos vezetője, közgazdásza, gyógyászati gépgyártója, s az ENSZ egészségügyi szervezeté­nek szakemberei — a magyar körzeti orvosi, üzemorvosi, va­lamint kórház-rendelőintézeti kapcsolatrendszer megismeré­sét tűzték célul. Az egészségügyi alapellátás és a kórházak, szakrendelők tapasztalatairól tájékozódtak, a többi között Zala és Somogy megyében, ahol ismereteket szerezhettek a vidéki orvosi körzet, az anya- és csecsemő védelmi hálózat, a szakosított körzeti rendelő, a kisebb já­rási, városi, valamint a na­gyobb megyei kórház tevékeny­ségéről, s az ápolónőképzésről. Budapesten Dél-Buda egész­ségügyét, a sürgősségi beteg- ellátás rendszerét tanulmá­nyozták. Hordóürítő ki újítás nem titok Az újítómozgalom szép eredményeket ért el az elmúlt évtizedben, ám — ahogyan azt az újítók és feltalálók or­szágos tanácskozásán is töb- ber megállapították — ezek az eredmények túlságosan sokszor a gyárkapun belül re­kednek. Sok a párhuzamos újítás — és erőfeszítés —, mert a vállalatok ritkán tud­ják meg, ha másutt már megoldottak egy-egy prob­lémát, A Nagykőrösi Konzerv­gyár, mint azon vállalatok egyike, amely — a mozgalom eredményessége mellett — hosszú évek óta fontos fel­adatának tekinti, hogy leg­alább a konzerviparon belül elterjessze a gyárkapun belül született ötleteket, találmá­nyokat, sőt szabadalmakat. Az eredményességről most csak annyit: 1949-ben még 15 ja­vaslatot jegyeztek fel, ma már ez a szám meghaladja évente a háromszázat is. Az újítások­ból származó tiszta vállalati nyereség tavaly elérte a 6,5 millió forintot. A vállalatok közötti kapcso­latokat elsősorban a tapaszta- latcsere-célú látogatásokkal erősítik. A ma már népszerű és országszerte elterjedt újí­tási börze ötlete is Nagykőrö­sön született meg. Immár több mint tíz éve üzem közben mu­tatják be a meghívott válla­latvezetőnek és szakemberek­nek az új berendezéseket, az ötletbörzén azonnal fizetik a jó javaslatokat. A legkelen­dőbb találmányok közül érde­mes említeni a töltött edé­nyeket rakodólapra helyező berendezést, amelyet ma már minden konzervipari gyárban használnak, sőt a Nagykőrösi Gépgyártó és Szolgáltató Szö­vetkezet jóvoltából exportra is kerülnek ilyen gépek. Végh Zoltán és Nagy Sán­dor lakatosok is a tapasztalt újítók táborába tartoznak. A lapkaadagoló automatát és az automatikus töltési technoló­giát öt konzervgyár vette át, a hordóürítő prototípusa iránt az iparágon kívül is sokan érdeklődnek. A Nagykőrösi Konzervgyár egyébként az újításokat in­gyen, a találmányokat csekély ellenértékért adja át — idei —, átlagot. A nagysi­kerű telkes buszok, az úgy­nevezett T-járatok —, amelyek a budapesti kiskerttulajdono­sokat, avagy kirándulókat vi­szik ki Pest megye üdülő­övezeteibe —» most nem vol­tak zsúfoltak, nem maradt le egyetlen utas sem. Újdonság e hét végén lesz: június 5-től, szombattól a T4-es jelzésű busz, a diósdi, bemegy a Mó­ricz Zsigmond körtérre, nem­csak Budafokra. Tető eső ellen Vasárnap, az idei gyermek­napon a szülők többsége igye­kezett valamilyen módon örö­möt szerezni kicsinyeinek. Akik a Pilisi Parkerdő terüle­tére, illetve a budakeszi Va­dasparkba igyekeztek, nem csalódtak. Az ebéd utáni ki­adós séta, az üdezöld lombok alatt, semmivel nem pótolható élményt nyújt kicsiknek-na- gyoknak egyaránt. A Vadas­parkban egyébként az esőve­szély sem félelmetes, hiszen aránylag kicsi a területe: a sétautakról hamar el lehet ér­ni a 22-es busz megállóját, vagy az autóparkolót. Egyéb­ként: a házigazdák — nagyon előrelátóan —, hirtelen zápo­rokra is számítottak, amikoris fedett beállókat építettek. P. J. Fiatalok találkozója Visegrádon Nem mosta el teljesen az eső Jó hangulat a bemutatókon és vetélkedőkön A KISZ Pest megyei bizott­ságának tagjai elmondhatják, hogy voltak már szerencsésebb napjaik is, mint most Visegrá­don, a hét végén, ők ugyanis teljes erőbedobással készülőd­tek az ekkor megrendezett if­júsági találkozókra, az időjá­rás azonban keresztülhúzta számításaikat, a könyörtelenül zuhogó eső jó néhány érde­kesnek ígérkező programot el­mosott. Ám nemcsak progra­mokat, hanem sátrakat is, így megesett, hogy a háromnapos megyei kempingtalálkozó résztvevői — háromszázhar- mincan voltak — közül néhá- nyan alig tudtak megszáradni. Ennek ellenére a hangulat re­mek volt, s többen megesküd­tek arra, hogy jövőre is bene­veznek, azaz — eső ide vagy oda — ismét együtt sátoroz­nak majd. A dolgozó fiatalok kempin- ges összejövetelét hagyomá­nyossá szeretnék tenni. A me­gyei ifjúsági és turisztikai ta­lálkozó — erre vasárnap került sor — már nem előzmények nélküli, hanem évente vissza­ál Az MHSZ szentendrei klubjának tagjai pedig löversenyt rendeztek. Ebben a kamionból kialakított lüpavilonban légpuskákkal lehetett pró­bálkozni térő program. Sajnos, a ran­devú egyik fontos eseményét, a KISZ zászlóbontásának tisz­teletére meghirdetett akadály- versenyt is elmosta az eső. Szerencsére a kulturális be­mutatókat, vetélkedőket, kon­certeket megtarthatták, sőt, az óráról órára derültebbé váló égbolt egyre több érdeklődőt csalogatott ki a helyszínre, a Silvanus melletti parkolóba. S a kora estébe nyúló rendez* vényen megjelentek csak azért sóhajtoztak, hogy bár csak egész nap olyan szép idő lett volna, mint vasárnap délután... Az Interfolk együttes zenéje sikert aratott A KBT szentendrei járási bizott­ságának szervezésében ügyességi versenyeket tartottak, s akinek kedve volt, az a helyszínen vizs­gázhatott is; a sikeres vizsga ju­talma kismotorvezetöi engedély volt. Az Államigazgatási Főiskola után Következik az élet vizsgája csenek szakemberek. A hiányt a néhány évvel ezelőtt alapí­tott Államigazgatási Főiskola hivatott pótolni. Hogy a főis­kola léte érezteti-e már hatá­sát, arról a megyei tanácson Nagyné Murányi Cecíliát kér­deztük. Leköt az ösztöndíj — Az elmúlt két évben ösz- szesen hatvanketten végeztek a főiskolán. Közülük huszon­négyen vb-titkárok. Ma már nagyon komolyan vesszük a szakképzettséget. Képesítés nélkülit, csak fiatalt veszünk föl, akit a gyakornoki idő után főiskolára lehet küldeni. Régi dolgozóink közül sokan leve­lező tagozaton tanulnak. A nagyközségi és a községi taná­csoknál mindössze a dolgo­zók kilenc százaléka képesítés nélküli. Jelenleg 59-en tanul­nak. Általában középiskolát vég­zett fiatalok, vagy olyanok, akik néhány éve érettségiz­tek, mennek a tanácsokhoz gyakornoknak. Ez alatt az idő alatt, minden munkaterülettel megismerkedhetnek, hogy mi­re a főiskolára kerülnek, le­gyen fogalmuk a tanácsi mun­káról. A megyei tanács előké­szítő tanfolyamot szervez, a tanulmányi időre ösztöndíjat ad a hallgatóknak. A havi 4— 700 forintos ösztöndíjért majd annyi évig kötelesek a taná­— Meg lehet szeretni. Sok függ persze attól, milyen gár­da jön össze, a gyakorlat helye meghatározó a későbbiekben. Azt kedvelem ebben a munká­ban, hogy emberek jönnek, akiknek segíteni kell. Elmond­ják problémájukat, én meg­próbálom megoldani — Tur- mely Erzsébet mondja mind­ezt, az Államigazgatási Főis­kola végzős hallgatója, három hónappal munkába állása előtt. Ha nem tudnárp, hol vagyok, szállodában érezhetném ma­gam. A csupa üveg, csupa márvány előcsarnok, a folyo­sók ízléses tapétája, az emele­tenkénti társalgók süppedős foteljei, mind azt a hatást kel­tik. Pedig az épület nem szál­ló, hanem a Gellérthegy olda­lában álló Államigazgatási Fő­iskola kollégiuma. Turmely Erzsi jogásznak ké­szült, de nem vették föl az egyetemre. Vácra ment dolgoz­ni a tanácshoz. Megismerte és megszerette ezt a munkát. — Nem, nem megyek vissza Vácra. Háromezer forint fize­téssel kaptam volna egy mun­kaügyi kérdésekkel foglalkozó állást. Inkább elmegyek Tár­nokra igazgatási csoportveze­tőnek. Ez a feladat közelebb áll hozzám, a fizetésem is 4200 forint lesz. S szolgálati lakást is adnak. Sok tanácsnál, különösen a kisebb községekben 'és a fő­város vonzáskörzetében nin­viszonylag kis fizetésekkel szokták magyarázni. Ez min­den bizonnyal igaz, ha valaki egy termelő ágazatból akar az államig'azgatásra váltani, kü­lönösen, ha műszaki, pénzügyi szakemberről van szó. A fia­tal, főiskolát végzett hallga­tókra ez már kevésbé érvé­nyes. A kezdő fizetések 3— 3900 forint között mozognak, de hallottunk ennél maga­sabbról is. Az átlag 3400 fo­rint. Azt hiszem, sok pálya­kezdő pedagógus cserélné fel bérét egy szintén kezdő taná­csi szakemberével! Háromezres átlag csőn dolgozni, mint amíg a pénzt kapták. Ha megfelelő számú szak­ember kerül is ki a főiskolá­ról, az önmagában még nem elég. Nem biztos, hogy a ta­nácsok és a hallgatók igénye találkozik. Nem biztos, hogy a fiatalok oda akarnak menni, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk. Mennyire tud eb­be beleszólni a megyei tanács, mennyire irányítja az elhe­lyezkedést? Érdekek egyeztetése — A tanulmányi idő alatt, végig kapcsolatot tartunk a hallgatókkal — mondja Nagy­né Murányi Cecilia —, s ez a kapcsolat nem formális. Rend­szeresen fölkeressük őket, be­szélgetünk velük, s ők is jön­nek, elmondják gondjaikat, kívánságaikat. Már a szakmai gyakorlat helyét úgy próbál­juk közösen kiválasztani, hogy a főiskola után oda menjen dolgozni a fiatal. Ez minden­kinek előnyös. A tanácsnál megismerik a hallgatót, a leendő kollégát, ők meg a rá­juk váró feladatokat térké­pezhetik föl. nem érhet senkit különösebb meglepetés. Az esetek többségében sikerül egyeztetnünk az elképzelése­ket, meg tudunk állapodni a hallgatókkal a munkahelyben, fizetésben. A tanácsi munkaerőhiányt a A pénz természetesen ön­magában nem minden. Egy fiatal számára, a megfelelő munka, a hozzáértést igénylő feladatok is befolyásolják az elhelyezkedést. A főiskolát végzettek előadók, esetleg csoportvezetők lesznek. Ezeken a posztokon gyakorlatot, hely­zetismeretet szerezve, többsé­gük néhány év múlva vezető beosztásba került. — Szintén sikertelen jogi felvételi után kerültem a ta­nácsra, onnan pedig a főisko­lára — mondja Král László. Ez egyébként jellemző út eh­hez a főiskolához. Túrára me­gyek dolgozni, igazgatási mun­kára. Ez a három év remek volt. Hogy mennyit ér. 'amit itt tanultam, az persze csak később derül ki. Kétségtelen, hogy a tanácsoknak nagy szük­ségük van fiatal, jól képzett szakemberekre. Mi is segíthe­tünk abban, hogy kicsit rugal­masabb, korszerűbb szemlélet honosodjon meg az államigaz­gatásban. M. Nagy Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom