Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-16 / 139. szám

ptsr nr.cyrt 1982. JÚNIUS 16., SZERDA Megkezdték a gyártást HuEncsnifer betegemelők Szombathelyen megkezdték a tavaszi BNV-n nagy érdeklő­dést keltett Humaniter beteg­emelő készülékek gyártását. A mozgássérültek, mozgásképte­len betegek helyzetváltoztatá­sát könnyítő szerkezetnek négy típusa van, közöttük olyan, amit maga a beteg irányíthat. A szellemes megoldású gép a szombathelyi 405. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet egyik oktatójának tervei sze­rint készült — az ötletet egy, a családban történt baleset szol­gáltatta. A készüléket az isko­la tanműhelyében készítik az alkotó ifjúság egyesülés rende­lésére, árusítására néhány hé­ten belül sor kerül Szombathe­lyen, a város úttörő- és ezer­mester boltjában. A Humaniter készülékeket a tanműhely igény szerint fogja gyártani, júliusban az első, het­venöt darabból álló tétel kerül piacra. FSJdkunyhó helyett faliázbtm Mi ismeri a jó dinnye titkát Égy szál, mintha csiimnszáfcat ütnénk A négyes főközlekedési út melleit, Albertirsa határában a földeken négy asszony és egy férfi szorgoskodik. Kapál­ják a hatalmas, kilenc hektár nagyságú táblát, melyen most cseperedik a nyár végi ínyenc gyümölcs, a görögdinnye indá­ja. A növény még nem hozta meg a virágot, de már most óva vigyázzák, ápolgatják. Kí­sérőm, Hegedűs Ferenc, az al- bertirsai Szabadság Termelő- szövetkezet termelési főmérnö­ke mondja, hogy ezt a terüle­tet Kovács Ferenc műveli. Az év több mint felét itt tölti, a maga készítette faházban. Kü­lönben Hatvan és Gyöngyös között fekvő község, Hort la­kója, ahová ebben az időszak­ban csak néha, vasárnaponként jut el. Akkor megnézi a két szoba, összkomfortos otthonát, unokákat, ismerősöket, majd siet vissza a görögdinnyék Hétköznapi csodák Síivacstalajon oázis Nézem a kirakatban a virá­gok elrendezését, és otthon megpróbálom utánozni. Mi­lyen egyszerűnek látszik az egész, csak néhány szál szeg­fű kell hozzá, egy kis zöld és... A növények szépek, de a látvány nem ugyanaz, mint amikor szakértő kezek helye­zik a tálba a kis együttest. A virágkötés szakma, még­pedig ja keresettek közül való. A Rozmaring Termelőszövet­kezet kiskereskedelmi részle­ge kétévenként hirdet tanfo­lyamot érettségizettek számá­ra, és mindig nagy az érdeklő­dés. A virágkötés szakma — Igaz, hogy végül negyven vállalkozóból csak öten-hatan maradnak a pályán. — Ezt már Péteri Tivadar mondja, a kiskereskedelmi részleg ve­zetője, és sorolja, hogy a ké­pességek milyen széles skálája szükséges a szakma értő mű­veléséhez. Jó ízlés, ötletesség, kézügy-sség a legfontosabb, de emellett az üzleti érzék, a gyors fejszámolás képessége is nélkülözhetetlen, mert az eladónak, az üzletvezetőnek gazdálkodni is tudni kell. Ami­kor az új jelentkezőkkel be­szélgetnek, mindebből nem sok derül ki, de vannak olyan kérdések, melyek alapján már következtetni lehet az érdek­lődésre. Egyik például az, hogy mikor rendezte át utoljára a lakását? És ha tegyük fel, öt éve nem jutott rá ideje sok más elfoglaltsága miatt, akkor jobb, ha módosítja az elkép­zeléseit. Magyarországon a virágkö­tészet hagyományosan női pá­lyának számít, bár egy-két férfi is magas szinten műveli, Külföldön sok helyen (például Hollandiában, a tulipánok ha­zájában) a férfiak vannak túl­súlyban. A Rozmaring Termelőszövet­kezet legújabb jelentkezői kö­zött sok a pályamódosító. Nemrég vettek fel valamelyik fővárosi üzletükbe egy idegen nyelvszakos tanárnőt, Százha­lombattán pedig gyógyszerész asszisztenst alkalmaztak vi­rágkötő tanulónak. Ma ez a divat A kereseti lehetőségeket kér­dezem; az ágazat engedélyezett átlagbére 4260 forint, de ezen belül természetesen nagyok a különbségek. A legjobb virág kötők, akik egyúttal üzletveze­tők is, megkeresik havonta az öt-hatezer forintot. Benkovics Ferencné egyike a Rozmaring Termelőszövetkezet legjobb virágkötőinek. Évek óta a fővárosi. József körúti üzlet vezetője. A kis bolthelyi­ségben semmi mással nem összetéveszthető nedves föld- szag és páradús levegő fogad. És sok szép. ízléses virágtál. összeállítás, száraz növények­ből is. Nézem, hogy néhány mákgubóból, száraz ágból egy kis tálkában megteremti a hétköznapi csodát. Ma ez a di­vat, holnap biztos valami más, mert a vásárló számára min­dig újat kell kitalálni. Benkovics Ferencné elárul­ja, hogy a tálak alján lévő üde kis oázis (amelybe a virágok szárát rögzítik), nem más, mint vízzel alaposan megszí­vatott zöld szivacs. Megkérik az árát Hát ilyen egyszerű lenne a csoda? De talán mégsem, mert hozzáértés nélkül nem lehet ezt utánozni. És a szakértelem mellett sok utánjárás is kell ahhoz, míg előteremtik a szük­séges kellékeket. Nemrégiben például a Dom­bóváron - rendezett országos virágkötő bajnokságon, me­lyen Benkovics Ferencné is indult, virágdíszes asztalterítés volt az egyik kijelölt téma. És ki hinné, hogy milyen nehe­zen lehet például egyszínű fe­hér tálakat kapni a terítéshez? A virágkötés nemcsak műr vészét, hanem üzlet is. Az il­latos, fehér liliom, a hosszú szálú szegfű, a szerény kis ne­felejcs, és a többi árucikk, mégpedig erősen szezonális jellegű. Idén anyák napján és peda­gógusnapon a Rozmaring üz­leteiben korlátozták az árakat, de nagy névnapokon (például télen, amikor az Erzsébeteket és a Katalinokat ünnepük) nem szégyenlősek. Gál Judit mellé. Immár huszonhét éve foglalkozik dinnyetermesztés­sel, Albertirsára tizenegy éve került, amikor a termelőszö­vetkezet növelte a dinnyeterü- ietet és új részes művelőket keresett. Hat hónapig távol Tavaly nagyon jó volt a ter­més, s mint hallottam, az idén is mindent megtesznek azért, hogy hasonló legyen. Nagyon sok függ az időjárástól, de nagy szakértelem, tapasztalat is kell ehhez a kényes gyü­mölcshöz. A vetőmag minősé­ge, a melegágy és a termőföld fertőtlenítése, a folyamatos nö­vényvédelem és a szedés idő­pontja mind meghatározója a termésnek. Közben a tábla mellé ér­tünk, ahol éppen végeztek egy sor megkapálásával. A rövid pihenőt használtuk fel egy kis beszélgetésre. — Hogyan telnek itt a nap­jai? — Március elejétől úgy szep­temberig lakunk itt a felesé­gemmel — mondja Kovács Ferenc —, a faházat felszerel­tük gázzal működtethető hű­tőgéppel, gáztűzhellyel és te­levízióval is. Régebben, ami­kor még földkunyhónk volt — bizony, mostohábbak voltak a körülmények. Az asszony reggel vagy este, éppen amikor ideje van rá, megfőz, meleg ételt is eszünk tehát. Az étrendből a hús sem hiányzik, csirkéket nevelünk. Valóban, a faház melletti, dróthálóval elkerített területen ott szedegetnek, csipognak a már majdnem rántani való szárnyasok. A többi alapanya­got a kis zöldségeskertből, vagy a hűtőből „nyerik”. Megvstsk a Hidegágyat — Ha nem árul el vele mű­helytitkot, mondja már el, mi­lyen műveleteket kell elvégez­ni, amikorra kés alá kerülhet a görögdinnye? — Először a palántanevelés­hez megvetjük a melegágyat. Erre a rétről kivágott, ötször- öt centiméteres gyepkockákat hordunk, fúróval kifúrjuk, s az abba elhelyezett magot egy centiméter földdel letakarjuk. A melegágyban négy-öt hétig ápoljuk a palántát, védjük a fagytól, melegtől, s ha kell — még éjszaka is öntözzük. Ez­után egy hét is beletelik, míg a hatvanezer palántát a terü­letre helyezzük, kézzel, kiska- pával. Erre a nagy munkára eljöttek segíteni a barátok, de a feleségemmel akkor napi ti­zennyolc órát is dolgoztunk. Az értékesítés kezdetéig növény- védelemmel, kapálással segít­P«pázé rózsakiállítás Cuilatéícnybcn, a hagyományos rózsabcmiiiatön több mint kétezerféle rózsát találnak a látogatók. Az illatos élő kiállítá­son a szebb külföldi fajták mellett az utóbbi években nemesí­tett magyar rózsafajták is láthatók. jük a növekedését, termésala­kulását. — Az érés idején, az árusí­tás négy-hat hete alatt szinte nem is alszunk. Ezt is figye­lembe véve napi átlagban — a feleségemmel együtt — 12—13 órát biztos a dinnyeföldön töl­tünk. — Nagy az igénybevétel, de megéri? — A kockázat mindenkép­pen nagy. Ha egy év sikerül, lehet, hogy utána évekig gyen­ge a termés. Igazán nem raj­tunk múlik, hogy elmondhat­juk-e; most is sok és jó minő­ségű volt a termés. Pedig ez nem mindegy, ettől függ a ke­resetünk is. Késsel kopogtatja — F,lárulna egy kulisszatit kot? FIcgyan győződhetek meg arról — persze, a lékelésen kí­vül —, hogy a piacon nem „tö­köt” vásárolok-e görögdinnye gyanánt? — Azt hiszem, ezt csak ak kor tudná biztosan megállapí­tani, ha legalább egy évig itt. együtt dolgozna velem. Mi fa­nyelű késsel — nem jó sem a fém-, sem a bakelit-, mű­anyag nyelű, mert az nem ad­ja jól ki a hangot — kopog­tatjuk a gyümölcsöt. Az akkor jó, ha úgy szól, mintha csiz­maszárat ütnénk. De tényleg, nagyon sok függ a gyakorlat­tól. Nekem is hosszú időbe telt, amíg kitanultam a szakmát. Nem fordult elő olyan, hogy még éretlen görögdinnyét vág­jak le az indájáról. Ungureán László Emlékező kábalcső A Villamosszigetelő- cs Műanyaggyárban növelik a gaz­daságosan eladható termékek gyártását. Egyik ilyen gyártmá­nyuk a saját fejlesztésű, hőre zsugorodó kábelcső, amelyből az idén egy amerikai cég háromszázezer dollár értékben vásárolt. A kábelcső érdekes tulajdonsága, hogy nagy energiájú elekt­ron besugárzásával „cmlékezővé” teszik, így hő hatására ko­rábbi alakjára tud visszazsugorodni. A kiváló elektromos szige­telő tulajdonságú cső jól használható a híradástechnikai és az erősáramú iparban. Képünkön: Rácz Lajos besugárzásra készíti elő a műanyag csövet az elektrongyorsítónál. Gombó Pál: 0, . / /..#.//•/ / ff arcunk külföldibe. . Korrektor elvtárs ki ne javítson, ez egy nyelvi fejlődés kérem, már régen nem kül­földre járunk, hanem olaszba, cseh be, angol­ba, írbe, vagyis külföldibe. Hegen bizony, de a tapasztalatokat senki sem ötvözte elmélet­té. Én ezennel megteszem. MIÉRT JÁRUNK KÜLFÖLDIBE? 1. Mert a nyugati társadalom krémje — milliomosok, filmsztárok, olajsejkek, márkás kémek — is utazgatnak, és a magunk helyén mi is vagyunk Valakik! 2. Mert Stupidék untatnak minket sajátke­zű rendezői útifilmjeikkel és nekünk csodál­koznunk illik, most már kelljen nekik unat­kozva csodálni minket. 3. Mert Pesten nem lehet cipőt kapni, vagy ha igen nem olyat. 4. Mert kevés a pénzünk autóra. 5. Mert üdülőnk nemcsak felépült, hanem már jövedelmez is, valamire pedig csak el kell költeni a pénzt. 6—86. Mindezek kombinációi, HOGYAN JÁRUNK? 1. Ibusz (vagy ahhoz hasonló) szervezéssel. Ezesetben olyan jó dolgunk van, mint a ka­tonáknak. Kötelékben terelgetnek minket. Sok várakozás, aztán gyorsított menet, tömeg- szállás, semmi felelősség, ha elmarad a me- názsi, mi ártatlanok vagyunk, noha éhesek. De fényképezni szabad! 2. Saját szervezésben, szabadon, mint a ma­dár. Mi a továbbiakban csak ezzel foglalko­zunk. MIVEL UTAZGATUNK? 1. Vonattal. Többször érintjük Eingangot és Ausgangot, ezek a leggyakoribb megállók. A mosdóban borotválkozunk, zökkenőknél meg­vágjuk magúnkat. A vonat lassú, de bizony­talan, ha lekössük a csatlakozást, a váróte­remben alszunk, ott lopnak meg. 2. Kocsival. Annyit lejsztolunk. mint a hi­vatásosak, de megismerjük a külföldi betont, sőt a kisebb falvakat is, amíg javítják a gyúj­tást, kuplungot. Olykor az ütközés nemcsak az autónak árt, felmérhetjük az egészségügyi vi­szonyokat is. Érdekes kisfilmet készíthetünk fityulés apácákról, törött lábunk röntgenképét ingyen magunkkal vihetjük. 3. Repülővel. Gyors, kényelmes és a cso­magunk, amíg mi Nápolyt látjuk, megismeri Ceylont. Hátránya: nem tudjuk, alattunk melyik felhő milyen nemzeti sajátságok hor­dozója. 4. Eiciklivel vagy gyalog. Ha a hátunkon táblát viselünk, mely szerint természetvédők, vagy rekorddöntők vagyunk, a helyi közigaz­gatás segéllyel támogat. Gyönyörködhetünk a madarak dalában, az autók dudaszavában, a ruhánk alatt is üdítő esőben. KIVEL UTAZUNK? 1. Főként családdal. Képek: én és a Pisai ferdetorony, a gyerekek megtámasszák a fer­de tornyot, a feleségem alatta, mégsem dől rá. Az otthoni légkört visszük magunkkal, a ve­szekedések tárgya más, de lefolyása ismerős. 2. Magányosan, kalandra vágyva. A kaland mindig sikerül, ha másként nem, hát cipő­vásárlás helyett. De többnyire érdekes embe­rekkel ismerkedhetünk össze, kár, hogy nem értjük őket. Még többnyire szintén magyarok­kal, ilyenkor a másnemű egymásratalálók na­gyon csodálkoznak, hogy nem Pesten, Debre­cenben, hanem a Rila-kolostorban találtak egy­másra, mert zavarokat okozna a családi élet­ben. 3. Baráti társaságban. Főleg autókonvojokat szervezve. Ilyenkor nappal vezetés, este a fér­fiak ultiznak, a nők főznek. Minden úgy, mint otthon, csak hamarább megutáljuk egymást. HOGYAN KÉSZÜLÜNK FEL? 1: Útitervet készíteni, amelyét objektív és szubjektív okokból ugyan nem lehet betarta­ni, de tudjuk magunkat mégis mihez nem igazítani. 2. Az okmányokat beszerezni, a szállást elő­re rendelni. Erre elég hat hónapot rászánni, persze csak a szabad időnkből, amit a hivata­los időből csípünk le. A szállásokat később lekössük, a pénzt nem adják vissza. 3. Csomagolni. Legjobb felkészülni meleg­re, hidegre, esőre, tűzhányóra, meduzacsípésre egyaránt. A csomagok cipelése vonatutazás esetén sok sikerélménnyel és kevés ínszaka­dással jár. Gépkocsival egyszerűbb, csak a személyek elhelyezése okoz gondot. Repülő­tereken 1—2 órán belül öt bőröndünk vagy kigördül a futószalagon, vagy nem. 4. Nyelvet tanulni. A legegyszerűbb több­nyelvű — poüglott — szótárból. Használata nagy segítség a vásárlásnál. Ha azt mondjuk: „Áj bég ju e párnahuzat” — mindjárt megér­tik, ha ujjal is rámutatunk a kívánt darabra. Ha nem, hát veszünk mást például bibliát. MIT NÉZÜNK MEG? 1. Akár így, akár úgy utazunk, helyben mindig ugyanazt nézzük. Templomokat, szob­rokat, képtárakat, az ágyat, amelyben egy-két uralkodó nemzett két-három uralkodót, az új szállodát, a régit, a városcentrumot. Megtölt bennünket a lelki bejgli. „ 2. A bevásárlóközpontokat. Mindig dagaszt­ja keblünket, ha olyasmit hozunk haza, ami ott olcsóbb. Persze az útiköltséget nem szá­mítva. 3. A helyi lakosokat. A j-ádöbbenés kéje önt el minket, ha megállapítjuk, hogy egészében véve hasonlítanak ránk, egy orruk, két Sze­mük van (kivéve a félszeműeket), de külön­böznek is tőlünk, mert helyi nyelven beszél­nek (ők igen, perfektül!), és azt esznek, ami ott szokásos. Micsoda csoda! Hazaérvén, megrakodva vám- és utazási él­ményekkel, tudathasadásos állapotba kerü­lünk. Mert egyfelől igaz, hogy kényelmetle­nül, meghajszolva éltünk, Visegrádon jóbb lett volna, másrészt viszont világlátottak va­gyunk, nem közértben, hanem magazinban vásároltuk a kaviárt. Egyáltalán azt a fajta büszkeséget érezzük, amit az egész életre té­mával ellátott frontharcosok: túléltük! Később aztán jönnek a hirek, hogy egy olajsejk megérkezett Budapestre, háremének egy szállodai emeletet bérelt ki. Stupidék pe­dig szintén jártak valahol és nemcsak nekik kell végignézni, hogyan fogott gyerekünk egy medúzát, hanem nekünk is. hogyan fogott maga Stupek egy sexmagazint, amit a vám­nál elkoboztak. Ekkor harmadik lelkünk tá­mad és elhatározza, hogy legközelebb más­ként csináljuk. Például erős akarattal nye­rünk a tévévetélkedőn, vagy a totón, azután világhírűek leszünk, aztán megtagadjuk a mo­sogatást, azután ... azután külföldre . uta­zunk, de másként. Majd meglátjuk, meglát­ják, majd tanácsot ad az idegorvos.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom