Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-13 / 137. szám

»82. JÜNIUS 13., VASÄRNAP Vád riav Csoda, hogy van. Van, hogy legyen csoda. Hiszen, hogy élünk, az is csoda, hogy lóversenyre járhatunk, az még nagyobb. S hogy van vesztenivalónk — az pedig már egyenesen ter­mészetfölölti. FUTAMOK - FOCADÓK (Csurka István—Rákosy Ger­gely: így, ahogy vagytok!) A PÁLYA ÉS A FOGADÓ. Nem létezhetnek egymás nél­kül. Ügetőpálya egy van eb­ben az országban, fogadó kö­rülbelül tízezer. Az ügetőpá­lyán szerdánként nyolc, szom­batonként tíz versenyt rendez­nek, egy-egy verseny lefutási ideje átlagban alig több, mint három perc, a tiszta verseny­zési idő hetente legfeljebb egy óra, s ha ehhez arányítjuk a tízezer fogadót, akkor ezt a sportágat népszerűbbnek kell tartanunk, mint a labdarú­gást. Persze, a lósport nemcsak sport, az ügetőpálya nem egy­szerűen versenypálya, mint ahogy a fogadó sem egysze­rűen szurkoló. A fogadó min­denekelőtt játékos, tehát nem pusztán szemlélője, hanem ízig-vérig résztvevője is a ver­senynek, s hetenként nem egy órát, hanem ennek sokszoro­sát áldozza a lovakra, a pénzé­ről nem is beszélve. A verse­nyek előtt még csendes ez a különleges világ, a fogadó lel­kében is csend honol, a zsebé­ben lapulnak a nyerés remé­nyében eljátszható forintok, és erősen hiszi, hogy minden lehetséges, még az is, hogy nyerni fog. Ha nem hinné, nem lenne itt. A KASSZÄK ELÓTT. Az el­mélyülés, az összpontosítás, az esélylatolgatás utolsó percei. A fogadók, mielőtt odaállná- nak az öt-, tíz-, húsz-, ötvén-, vagy éppen százforintos cím­letű tiketteket árusító ablakok elé, lehetőleg minden szem­pontot igyekeznek figyelembe venni. Egyetlen igazi fogadó sem tartja szerencsejátékos­nak önmagát, hazárdőrnek pe­dig végképp nem; saját tapasz- taltságában, ravaszságában bízva veti össze a lovak képes­ségét, a verseny távját, a pálya állapotát, a hajtők rátermett­ségét és vélhető szándékát. Az Igazi fogadó a megfigyeléseit, az ismereteit, a tudását kíván­ja kamatoztatni, amikor fogad, s ha nyer, azt a saját érdemé­nek tartja, ha pedig veszít, tudni véli, hogy milyen körül­ményt nem vett figyelembe... EGY FUTAM. Az első kör végén a papírforma szerint ke­vés esélyű 8-as számú Enge­dély előzi, s a 10-es számú, győzelemre esélyes Eszék is megközelíti a 4-es számú Da- turát. A verseny két kör. Da­tura hajtója nem engedi át a belső pályát, a kanyar előtt gyorsít, így lovának keveseb­bet kell futnia az őt előző ver­senytársaknál. A VESZTÓHELY. A tribün lépcsőjén álló fogadók többsé­ge már látja, hogy vesztett. A kasszafavorit Fehérarany rosz- szul indult, már nem zárkóz­hat fel, s bár az ugyancsak so­kak által fogadott Arnold re­mekül finisei, a befutóegyenés­-ás a I v Pl» „ '•Ä • -> SBBfc»**. Vt« /.-& V • .«cs lllÉ&V ,/ " be még elsőnek forduló Eszék fáradni látszik. Arnold nyer, meglepetésre Engedély a má­sodik, még nagyobb meglepe­tésre a jól hajtott Datura szer­zi meg a harmadik helyet a visszaeső Eszékkel szemben. Aki az első három lovat sor­rendben eltalálta, az tíz fo­rintra 3870 forintot nyer. ök vannak kevesebben. VITA FUTAM UTÁN. Az igazi fogadó a versenyt utólag is megvitatja. Van, aki sze­rint nem is lett volna szabad a favoritban bízni, mert meg­bízhatatlan dög; mások sze­rint viszont Fehérarannyal nem is akartak nyerni, mint ahogy Eszéktől is nyilvánva­lóan a saját hajtója vette el a harmadik helyet. A vita szenvedélyes, mert noha az iga­zi fogadó is veszít, ő legalább a kudarc okát is meg tudja magyarázni. AZ UTOLSÓ PÉNZ. A foga­dó számára nem akkor van vége a versenynek, amikor az utolsó futamot is lefutották, hanem, amikor az utolsó pén­zét is elveszítette, ami rend­szerint a verseny vége előtt következik be. Közben még re­ménykedik. Még mindent visz- szanyerhet. Sőt! De a fogadó azért ilyenkor már a kudar­cot is érzi. És megfogadja, hogy nem megy ki többet a verseny­re. De kimegy. Minden szer­dán és szombaton. Aczél Gábor Családsegítő Az egészségügyi minisz­ter állásfoglalásban rögzí­tette, hogy különféle csa­ládsegítő — gondozási és egyéb jellegű — szolgálta­tásokra magánkezdeménye­zésen alapuló kisszerveze­tek is kaphatnak engedélyt. E szolgáltatások azonban csak olyan tevékenységre terjedhetnek ki, amelyet szükség esetén az egyik családtag is nyújtani képes a rászoruló családtagnak. A téma hátterében az áll, hogy megrendeljen és meg­fizessen az egyéni igényei­nek megfelelő, életvitelét megkönnyítő szolgáltatáso­kat. Az új, szervezett — hu­mán jellegű — családsegí­tő tevékenység, mint pél­dául gyermekek, idősek, fo­gyatékosok vagy betegek gondozása többféle formá­ban lehetséges, illetve enge­délyezhető. így mód van a szolgáltatást igénybe vevők ellátására, felügyeletére, a lakásukon. E tevékenység az egy-két órai felügyelet­től az egész napon vagy éj­szakán át tarló felügyeletig terjedhet. Lehetséges az is, hogy a magánvállalkozó (vagy szervezet) a tulajdo­nában — bérletében, keze­lésében — levő épületben, lakásban teljesíti az igé­nyelt szolgáltatást, például étkeztetésről, kulturált idő­töltésről gondoskodik. Itt több rászorulót együttesen is elláthatnak, s lehetőség van arra is, hogy a szóban forgó szolgáltatást csak néhány órára vagy egész napra vegyék igénybe egy­szeri vagy többszöri étke­zéssel. A szolgáltatások megszervezésének harma­dik változata a rövidebb- hosszabb ideig tartó ellátás vagy üdültetés penzióban. A családsegítő tevékeny­ségre, az ilyen szolgáltatá­sokra engedélyt a helyi ta­nácsok illetékes szak:gazga- tási szervei, az egészségügyi osztályok adnak, a kisvál­lalkozások szabályainak megfelelően. Vöröskereszt Diósdon Tiszta udvar, tiszta gyár Nem véletlen, hogy a diósdi 1 csapágygyár udvarán, s a mű­helyekben 3 szokottnál sokkal nagyobb tisztaság és rend uralkodik. A SZOT a közel­múltban fejezte ki elismerését a gyári Vöröskereszt-szerve­zetnek a tisztasági verseny­mozgalom megszervezéséért. Elismerést vívtak ki maguk­nak a Vöröskereszt-aktivisták más területeken is. A véradók száma például évről évre meg­haladja a kétszázat, s ezzel nemcsak a járás, hanem a megye legjobb véradó üzemei közé kerültek, örvendetesen fejlődött az üzemegészségügyi ellátás; az üzemorvosi és fo­gászati rendelés tavaly nő- gyógyászati és belgyógyászati szakrendeléssel bővült. A munkavédelmi helyzet javítá­sában is sokat tevékenykedtek, s a Vöröskereszt javaslatára csatlakozott a csapágygyár azokhoz az üzemekhez, ame­lyek anyagi és társadalmi se­gítséggel járulnak hozzá az érdi mentőállomás felépítésé­hez. Ez a számvetés a közel­múltban lezajlott vezetőség­választó küldöttértekezleten hangzott el, amelynek aktuali­tást az ad, hogy az idén lesz a Magyar Vöröskereszt VI. kong­resszusa. A szép eredmények mellett is tovább javítható az alap­szervezeti vezetőségek mun­kája. A jövőben nem a meny- nyiségi növekedés, hanem a munka minőségének növelése, a szervezettség fokozása, sőt módszertani megalapozása az elsőrendű cél. A szocialista brigádok az elmúlt években igen sokat segítettek mind a családvédelemben, a mozgás- sérültek ápolásában, mind a szervezeti munkában — a Vö­röskereszt-aktivistákon tehát a sor, hogy jobban kihasznál­ják a brigádközösségekben rej­lő előnyöket. K. T. 1 Virszalapczva a századokat Friss hírek a Hírmondóból A XVIII. század nyolcvanas éveinek hajnalán értesülhetett először a nyájas honi olvasó anyanyelvén hazájának és a nagyvilágnak a legfrissebb eseményeiről. A Pozsonyban megjelenő Magyar Hírmondó, Rőt Mátyás lapja tette ezt le­hetővé. Két évszázad elmúltával ér­demes belelapozni a Hírmon­dóba — az 1782-ben megje­lent híreket még az alapító Rát Mátyás szerkesztette. Udvari gála Az év elején tudósítás jelent meg Újévi gála az udvarban címmel. A jeles inneplésen a német gyalog és nemes ma­gyar lovasgárdákon kívül most Három kicsi citrom A pénztárosit^ ritkán mosolyog Hauer Lajos felvételei A rácsos kék műanyag ko­sár egy kicsit megbillen, ön­kénytelenül utána nyúlok, ne­hogy kiboruljon az egész. Igyekszem minél gyorsabban kiszámolni a pénzt, mert utá­nam legalább nyolcán, tízen állnak. Jöhet a következő Most egyszerű a dolgom, mert csak 10 deka felvágott meg egy zsemle került a ko­saramba, gyorsan végzünk. A pénztárosnő, tekintetét fel sem emelve gépiesen mondja a kö- szönömöt, azután máris a kö­vetkező vásárlóval foglalko­zik. Beüti a gépbe a mazsolás krémtúró árát: három forint 80 fillér. Vajon minden tételt fejből tud? Ha böngészni kez­dené az árakat, nem lehetne ilyen gyorsan haladni. Min­dig ilyen türelmes, mint most ezzel az idős asszonnyal, aki kétszer is megkérdezi, hogy a 10 deka vaj mennyibe ke­rül? Szeretnék egy kicsit beszél­getni a nagy forgalmú üzlet pénztárosnőjével, de az óhaj saját magam előtt is lehetet­lennek tűnik. Látom, hogy ez az asszony itt most valóban pótolhatatlan. Kalvach Miklós, a Dunake­szi 51-es üzlet vezetője sem lelkesedik túlságosan az öt­letért. Végül mégis megtalálja a lehetőséget: lesz majd egy időpont, amikor Sára András­áé pénzt visz a postára (a biztonsági előírások szerint 200 ezer forintot meghaladó bevételnél rendőri kísérettel). Előtte szót válthatunk. Az üzletvezető addig a gon­dokról beszél; a nagy forgalmú élelmiszeráruházban (havonta 4 millió fölött, 18 emberre lenne szükség, de csak 12-en vannak. A pálya nem elég vonzó, bár jók a kereseti lehetőségek. A létszámhiány általános, a töb­bi egységben is hasonló a helyzet. A dolgozók 90 százaléka asszony és leány, gyermekgon­dozási, ápolási szabadsággal is számolnak. A vevőt pedig ak­kor is ki kell szolgálni, ha kevesebben vannak, és senki­nek sem mondhatják, hogy szeletelje fel magának a pá­rizsit ... A legkényesebb hely termé­szetesen a pénztár, szakkép­zetlen embert oda nem lehet ültetni. Kalvach Miklós a fiókjába nyúl, egy beteglapot vesz elő és mutatja, hogy a másik pénztárosnőt (Sáráné tár;a), kiírták tüdőgyulladás­sal, de mégis bejött dolgozni. Máskülönben nem tudja, mit csinálnának... A tévedésnek ára van Nem merem mondani, hogy ezt nagyon rossz megoldás­nak tartom, de ha visszakér­dezné, mit tudok ajánlani, csak azt válaszolhatnám, hogy semmit. Inkább a pénztáros­nők munkájáról érdeklődöm, hogy mi van akkor, ha téved­nek? Ez is kényes kérdés, de ha már szóba került, az üzlet­vezető nem tagadja, hogy elő­fordulhat. — Megtörtént egyik asz- szonnyal, hogy úgy adott visz- sza 100 forintból, mintha 500- as lett volna. Utólag emléke­zett is, hogy ki adta a pénzt, de már semmit sem lehetett csinálni. Megfizette a kárt, mert a bevételnek egyezni kell. Közben megérkezik Sára Andrásné, és most már hár­masban beszélgetünk. Elmond­ja. hogy 10 éve pénztáros, előtte egyszemélyes boltban dolgozott Kistarcsán. Akkori­ban Túrán lakott és sok ideje telt el az utazgatással. Most csak egy busz megálló a tá­volság, az otthona meg a munkahelye között, de négy­kor kel hajnalban, mert bi­ciklivel viszi a kisfiát az óvodába. A közért reggel 6- kor nyit, szombaton 7-kor, de ez utóbbit nagyon rossznak tartják valamennyien. Másképpen kellene Szombaton reggel nyitás előtt fél órával már hosszú sorok állnak. Az emberek tü­relmetlenül kopognak az ab­lakon, délben viszont nem jön senki. Az sem jó, hogy pén­teken 20 óráig tartanak nyit­va. Este nem jön senki, né­zik egymást és bosszankodnak. Véleményük szerint inkább a csütörtöki nyitva tartásra kel­lene egy kicsit rátenni, akkor igazodnának jobban a vásár­lók igényeihez. Az árukínálatról kérdezem, és Sára Andrásné mosolyog, először mióta megismerked­tünk. Büszkeséget látok az arcán, amikor arról beszél, hogy bőséges a készlet és nagy a választék. — Nálunk mindig friss a hús, finom a kenyér. Nem kell Pestre menni vásárolni, sőt gyakran a pestiek is itt rak­ják tele a kosarukat. Sok ol­csó apró cikket is tartunk, szó­val van itt minden. Igaz. hogy igényes is a mi közönsé­günk ... Negyed óra alatt kétszer cseng a telefon. Valaki arról érdeklődik, hogy megérke­zett-e már a friss rövidkaraj? És egy másik hölgy kérése: — Mondja, kedvesem, szép sárga a citrom? Nincs otthon egy darab sem, de elfelejtet­tem szólni a lányomnak. Meg­tennék. hogy figyelmeztetik amikor bemegy vásárolni? Há­rom kicsi vagy két nagy cit­rom kellene, szép sárga és zaftos... Gál Judit legelőször a Gálics- s Lado­mérországi nemes lengyel lo­vasgárda is megjelenék. Ja­nuárban számol be a lap A vallásbéli tűrhetőségről szóló felséges királyi rendelkezés­ről, amelyet mi II. József tü­relmi rendeletéként ismerünk. A tűrhetőség kifejezést Rát így magyarázza: Ennek nevezte egy erdélyi magyar a toleran­ciát. Mivel alkalmatosabb ne­vezetét nem találtam, most ez­zel élek. (Egy kis türelem — és megszületett a türelem szó, amely a tűrhetőséget kiszorí­totta.) Persze hivatalos kormány­zati hírek nem szoríthatták háttérbe a hazánkbéli történe­teknek nevezett színes króni­kát. Egy nógrádi kuruzsló kár­tevéséről tudósítva, a lap arra figyelmeztette olvasóit, hogy aki tanulatlan orvosra bízza magát, nemcsak az, hogy jól ki nem épül a nyavalyájából, hanem gyakorta még súlyo­sabb betegségbe esik. A vén ember Fehér és Küküllő, úgy Hu­nyod megyében is — olvashat^ juk —, oly állapotokra jutot­tak az emberek, hogy marhá- jokat némelyek a takarmány­nak nemléte miatt főbe ver­ték. Erdélyben, Alamaron az el­múlt hónapban olyan ember temettetett el, ki már a száz­négy esztendőt bétöltötte volt. Ez mind halálához közel oly erőben volt, hogy csak a kö­zelebb múlt nyáron egyedül egy szekér szénára való füvet kaszált egy napon. Rát ehhez megjegyzi, hogy Posonban azok között a 12 vénemberek között, kiknek szokás szerént nagycsütörtökön lábaik püspök által megmosattak, egy talál­kozott 104 esztendős. Örkényi fosztogató Május 14-1 rendőri hír: Az érkezendő postanyaláb Oltsa és Örkény között, hihető, ma­gától a postalegénytöl felsza- kasztalott, és diribben-darab- ban a mezőn hagyatott. A pénz mind odaveszett. Nem sok he­tekkel ezelőtt szinte hasonló gonoszság történt Bihar vár­megyében. S egy jó hír Bihar­ból: Kígyómarás elleni szert készített egy asszony Érsemjén szomszédságában. Kár, hogy az emlétett porkészítő annak .készítése módját maga hasz­náért senkivel se közlötte, sem közleni nem akarja: noha szegénysége ebben mentségére lehet. Vas megyéből, Máriacellből súlyos balesetről tudósít a Hírmondó: Főtisztelendő Ma- kotzy apáturat 84 éves korá­ban érte a halálos sorscsapás. A melegítő serpenyőtől meg­gyulladván a ruhája, szobájá­ban tűz támada, amely min­denét magával együtt elégeté. Cs. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom