Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-12 / 136. szám

fl PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM,*136. SZÁM 1982. JŰNIUS 12., SZOMBAT Mozgékony szabályozók Helyesen közlekedni a nagykapun valójában hogyan is sikerült a szabályozók adta kereteket kihasználni, a vezérelvek sze­rint cselekedni. Ha ezeket nézzük, azt mondhatjuk, a já­rásban működő üzemek és szövetkezetek megfelelően al­kalmazkodnak a változó sza­bályozókhoz. Amikor ezt a lé­nyeges ismérvet leszögezte a járási párt-végrehajtóbizott­ság, azt is hozzátette, hogy mind kevesebb helyen tapasz­talható a gazdasági feltételek túldramatizálása, az esetleges kedvezőtlen eredmények miatti objektív okokra való hivatko­zás. Visszamenőleg A másik lényeges dolog, hogy a politikai, gazdasági, társadalmi szervek vezetői tisztában vannak a változá­sok folyamatosságával. Jó volna, ezt minden esetben hangoztatják, ha a szabályo­zók hosszabb távra szólnának, A nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Hallgassuk együtt! Zenei társasjáték általános iskolások­nak. A játékot vezeti: Ferenczi Anna, az Állami Zeneiskola tanára, 16 órakor. A Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsa, a Pest megyei Művelődési Központ és Könyv­tár, a TIT Pest megyei szerve­zete és a váci Madách Imre Művelődési Központ által hir­detett Hazát és népet álmo- dánk című szocialista brigád­vetélkedő városi és járási dön­tője, 15 órakor. Veresegyház után Gödöllő A hagyományőrzés feladatai következésképpen nagyobb biztonsággal lehetne tervezni, de tudják, a szabályozók gya­kori módosítása objektív szük­ségszerűség. Aminek tudomá­sulvétele nem jelenti azt, hogy nem veszik észre a közvetítés zavarait, a szabályozók kü­lönböző elemeinek nem min­dig tökéletes összhangját, ami szélsőséges esetben a hatás semlegesítésében vagy éppen ellentétes irányzatban jut ki­fejezésre. Nehezíti a vállalatok dolgát, hogy a rendeletek ké­sőn jelennek meg néha. Nem örülnek a visszamenőleges ha­tálynak sem. A járás vállalatai, szövet­kezetei eddig évről évre meg­találták az elvonások okozta kiesések pótlását, erre töre­kednek most is, amikor a gaz­dasági helyzetet a korábbinál is nagyobb bizonytalanság jellemzi, s ezért a szabályo­zók is mozgékonyabbak a megelőző időknél. K. P. Aszód, általános iskola: Ballagási ünnepség, 9 óra: a Rákóczi úti iskolában, 11 óra­kor: a Csengey úti iskolában. Iklad, általános iskola: Ballagás. Ä 8. osztály ünne­pélyes búcsúztatója, 10 órakor. ■OLMIShI Vigyázz, kígyó! Csak 4 óra­kor. Szexis hétvége. Színes, szink­ronizált, olasz-francia film, 6 és 8 órakor. Ami szép, ami eredeti Ha értő szem rájuk pillant Hogy napjainkra mennyire bonyolulttá vált a gazdasági élet, azt egyebek között jelzi, hogy igen nehéz felmérni va­lamely város, járás üzemei, szövetkezetei mennyire, mi­lyen gyorsan és fokon alkal- fnuzkodnak a szüntelenül vál­tozó körülményekhez, feltéte­lekhez, illetve az ezekből fa­kadó, a népgazdasági igénye­ket, követelményeket közvetí­tő szabályozókhoz. Érthető emberi igény a jó tájékozottság, a világos, ért­hető feladatkijelölés, célkitű­zés. Ez az alapállás egyként érvényes a mindennapi sze­mélyes létre és a vállalati te­vékenységre is. Hányszor halljuk: mondjátok meg, hogy mit és mivel kell csinálnom, a többit bízzátok rám, mun­ka után, a végeredményt pe­dig ellenőrizzétek, s aszerint ítéljetek meg. Mutatók gyengéi Mindenki előtt világos és elfogadott, vállalati, szövetke­zeti vezetőkre gondolunk ez­úttal, hogy az egységüknek a nagyobb közösség, a nép­gazdaságnak nevezett szerve­zet érdekeit kell szolgálnia, miközben megteremtik az ptt dolgozók anyagi és szellemi érvényesülésének alapjait, megadják a munka ellyijérté- keként az ehhez szükséges anyagi és egyéb eszközöket. A mondjátok meg a felada­tokat valamikor néhány mu­tatóban öltött testet, amelyek­nek teljesítése vagy túl­szárnyalása meghozta a jutal­mat, a többletkeresetet, az er­kölcsi sikert. Ezek a mérték- egységek hosszabb távon vol­tak érvényben, s így nemcsak alkalmazkodni volt könnyebb hozzájuk, hanem alaposan ki­ismerni őket is maradt idő. ami egyebek között azt is je­lentette, hogy ki előbb, ki utóbb rájött gyengéikre, s ezekét felfogástól, vérmérsék­lettől függően szintén kihasz­nálták. Ütközés nélkül Emlékszem egy régebbi vál­lalati összejövetelre, amelyen az éppen esedékes új szabá­lyozókról volt szó, s a vezér- igazgató több száz főnyi hall­gatóság előtt hangoztatta: már megkezdték a kiskapuk keresését, s azok meglelésével nyilván az első pillanatban remélhetőnél több és nagyobb lehetőségük lesz a különböző igények kielégítésére. Ma már nem lehet sok időt fecsérelni a kiskapuk keresé­sére, elég erőt köt le a nagy­kapukon való helyes közleke­dés. Ez sem könnyű, sőt egy­re nehezebbé válik, aki nem eléggé éber, akinek figyelme pillanatra is lankad, könnyen ütközik, koccan, ami százez­rekbe. milliókba kerülhet egy- egv kollektívának. Nem véletlenül szerveznek a gazdasági egységek szak­embereinek a felügyeleti szer­vek. minisztériumok, KISZÖV. TESZÖV több napos tanfolya- moKat a szabályozók ismerte­tésere és magyarázatára, s adják tovább az itt hallotta­kat az üzemben, a szövetke­zetből vezetőségi és más fóru­mokon. Arra törekszenek, hogy minél gyorsabban sze­rezzenek tudomást a‘ munka­helyeken a gazdasági és poli­tikai vezetéssel egyidejűleg a társadalmi szervek irányítói is, így meggyorsítják a feldol­gozás, az értés és az alkal­mazkodás folyamatát. Leginkább az eredményeket elemezve, értékelve bizonyo­sodhatunk meg arról, hogy Még a neve sincs meg pon­tosan, de alighanem így fog­ják hívni: hagyományőrző népművészek és táncegyütte­sek országos találkozója. Aki járatos ebben a műfajban, hamar ráismerhet, mintha va­lami hasonló lett volna már. Nem téved: az ősszel Gödöl­lőn először megrendezendő fesztivál a veresegyházi talál­kozók utóda, folytatása, to­vábbfejlesztése. Jobb feltételek Annak idején, amikor a hagyományőrzés e nagy or­szágos fórumának helyet ad­tak Veresegyházon, úttörő munkát vállaltak, s jelesen teljesítették is. Nem csoda hát, hogy nehéz szívvel moiid- tak le a rendezés jogáról, de tavaly, amikor már másodszor mosta el az eső a nagy bemu­tató gálát, mindenki előtt nyilvánvalóvá várt: a Veresen adottaknál jobb tárgyi felté­telek szükségeltetnek. Nagy zárt színház, közös lakóhely az ország legkülönbözőbb vi­dékeiről érkező együtteseknek, gazdag kiegészítő program az érdeklődőknek, a nézőknek. Ezek az indokok együtt eredményezték, hogy végül a hagyományőrzés országos szakmai vezetősége, nevezete­sen a Népművelési Intézet mellett működő Néptánc Ta­nács úgy döntött, az évenkénti fórumot ezután rendezze Gö­döllő. Azóta már jóváhagyták a részletes műsortervet is, amelyről Hintalan László, a művelődési központ munka­társa, nevezhetjük a találko­zó főrendezőjének is, adott tá­jékoztatást. Szavaiból kiderült, a megtisztelő megbízásnak ki­vételes fesztivállal kívánnak megfelelni. Az alap természetesen nem változik: a rendezvény első­rangú célja továbbra is az, hogy felmérje, hogyan állunk a hagyományőrzés területén, kik a leghívebb tolmácsolói a népművészetnek, milyen új utakon próbálkoznak az együttesek, a szólisták. Amint várható, a Népművelési Inté­zet által kiválasztott tizenöt együttessel legalább hétszáz- nyolcszáz táncos, zenész érke­zik majd Gödöllőre szeptem­ber első hétvégéjére. S ha csak ők jönnének is, könnyű elképzelni, mennyi szervezni- valót ad utazásuk, elhelyezé­sük, ellátásuk. A népművészet mesterei Beszámolhatunk már az el­ső, ha még nem is szakmai sikerről: az Agrártudományi Egyetem jóvoltából valameny- nyi hivatalos résztvevő egy helyen, a kollégiumban kap szállást, ami máris nagy vál­tozás az eddigiekhez képest. Egyet kell értenünk ugyanis Hintalan Lászlóval: egy fesz­tivál hangulatát igazán az adja meg, ha a szereplők nemcsak a színpadon ismer­kedhetnek meg egymás mun­— Ach, wie schön, wie schön, — Nocsak, mekkora el­ragadtatás — kapom föl a fe­jemet és kíváncsian megállók A Váci utcai nagy népművé­szeti bolt kirakata előtt egy német házaspár csillogó sze­mekkel bámulja, a meserétek tarkaságában pompázó kalo­csai hímzéseket. Elmosolyo­dom, mert ahogy a nagy kö­vér virágokat megpillantom, mintha csak mellettem állna, emlékezetem hirtelen oly tisz­tán vetíti elém Herczegné Né­meth Gizella szavait. — Hú. mennyi giccs népmű­vészet címén. Ott vannak pél­dául azok a híres-nevezetes kalocsai hímzések. Szériában gyártják, árulják.*tele vannak velük a kirakatok, de ezeknek már alig van közük az erede­tihez. Ha értő szem csak rá­juk pillant, látja: felnagyított, eltorzított minták. Böködök mint a megszállott Hát igen, régi igazság. A tu­datlanság nagyon bátorrá, ma­gabiztosság teszi az embert. És ahogy ott állok a kirakat előtt, félszemmel még mindig a né­met házaspárt figyelve, szinte automatikusan elevenednek meg első találkozásom emlé­kei. Ott ülünk Herczegék gö­döllői lakásában, velem szem­ben a falon csodálatos hímzett futószőnyeg, nem tudom le­venni róla a szemem. — Fél éjszakákon át var­rom a mintákat, nappal nem­igen érek rá, fölkuporodom az ágyra, odahúzom magam mel­lé a kisvillanyt, egy újságpa­pírral elbarikádozom, hogy a férjemet ne zavarja és cs^k böködök, böködök, mint a megszállott. — Jaj! tudja, annyiszor eszembe jut, hogyan kezdtem, akarom mondani, kezdtük. mennyire hálvogkovács mód­ján, még most is mosolyognom kell akkori magabiztos tudat­lanságunkon. ugyanis ... De ehhez egy kicsit vissza kell lépnem az időben. Férjemmel, gyerekeimmel 1964-ben köl­töztünk Gödöllőre, én azóta az egyetemen dolgozom, főporta* vagyok. Lelkes asszonycsoport — Rögtön, ahogy idetelepül­tünk. bekapcsolódtam a nőbi- zottság munkájába. Ott hatá­roztuk el, hogy egy kis közös­séget alakítunk ki és erre leg­jobbnak egy hímző-varró kört tartottunk. Hamar össze is ver­buválódott a lelkes asszonv- csoport, aztán hajrá, hímez­/ kájával, törekvéseivel, hanem ha minél több lehetőségük nyílik a közvetlen eszmecse­rere is. A közös szállásnál pedig van-e jobb alkalom er­re? Akár hajnalig folyhat a nagy diskurzus, az együttes tánc, éneklés. Amire amúgy is lesz bőven lehetőség, s aminek különleges jelentőséget ad egy helybeli ötlet. Hintalan Lászlóék ter­vét, megfelelő jelző híján ki­terjeszt őnek nevezhetnénk. Arra készülnek, hogy egyrészt a hagyományőrzéssel foglal­kozók minden korosztályát meghívják a találkozóra, más­részt ne csak a táncosok kép­viseljék magukat, hanem a népművészet minden ágának ápolói. Egyedülálló sikerként köny­velnék el, ha nem hiába kül- denék a meghívókat az ország valamennyi tájára, meginvi­tálva a népművészet idősebb és fiatal mestereit. Főként az idősebbek azok, akik ritkán találkozhatnak egymással és a nyomdokaikba lépőkkel. A kor, a távolság eredménye, hogy évekig csak hallomásból tudnak egymásról, munkájuk­ról. Gödöllő a személyes, ki­vételes találkozások lehetősé­gét kínálja fel. S ha az idő­sek eljönnek, távol marad­nak-e a fiatalok? Aligha. Jobb ötletek Ami a népművészeti ágakat illeti, a tánc mellett nem hiá­nyozna a szokások, a játékok, tünk. varrtunk mindent, amit csak szépnek, eredetinek gon­doltunk, és persze rettenetesen meg voltunk elégedve ma­gunkkal. Annyira, hogy két év után az egyetem vezetőségének támogatásával kiállítást ren­deztünk. Családi légkör — De azért, gondoltuk, nem árt, ha szakember is megnézi a munkánkat. Sikerült Tóthné Petrás Anna népi iparművészt meghívnunk. Azt a napot soha nem felejtem el. Büszkén és izgatottan vártuk a dicsérő szakvéleményt. No, hát meg is kaptuk! Petrás Anna végignéz­te az anyagot, aztán összecsap­ta a kezét. — Ami igaz, az igaz, rettene­tesen szívünkre vettük a szó­kimondó kritikát, de végül is akkor kezdődött a csoport iga­zi ' értelmes munkája. Petrás Anna ugyanis elvállalta a hímzőkor vezetését, az ő értő irányításával lassan-lassan mi is beavatottakká váltunk. — Tudja, olyan ez, mint amikor végre kitárnak az em­ber előtt egy csukott kaput, amin át addig ismeretlen, gaz­dag birodalomba léphet. Most tudom csak, mekkora hozzá­értés. mennyi tanulás kell ah­hoz, hogy ne a giccsek töme­gét produkáljuk. — Magyarország mind a 17 tájjelegű hímzését feldolgoztuk már. csak eredeti anyagokat használunk, például erdélyi kendervászonra gyapjúfonál­lal dolgozunk. Természetesen minden tájnak más-más a technikája is. Nekem a legked­vesebb, jöjjön, itt van a másik szobában, az erdélyi gyapjú­hímzés. — Látja? a párnák, a két faliszőnyeg, az asztali futó, mind egystílusú. Nem szabad egymással keverni a különböző tájak hímzéseit. — Most éppen egy széki hímzésen dolgozom. Mennvi idő alatt készül el ez a párna? Ha úgy dolgozom is, mint a motolla, akkor is legalább 4 óra egyetlen motívumcsokor kivarrása. De megéri! Nincs ennél szebb szórakozás. — Pedig valaha nem gon­doltam, hogy ennyire érdekel­ni fog, ennyire betölti az éle­temet a népművészet. Hiszen sem gyerekkoromat, sem a fia­talságomat nem olvan környe­zetben éltem, a családi légkör sem sugallta, valahogy magától jött, szinte észrevétlenül és úgy, ahogy tudásban egyre gyarapodtam. S. Horváth Klára a népi hiedelemvilág bemu­tatása, a tárgyi kultúra meg­annyi területe sem. Aki tehát eljön erre a rendezvényre, az képet kaphat a hagyomány- őrzés teljes magyar gárdájá­ról s minden néprajzi színte­réről. Mert a rendezők remé­lik, hogy így lesz, s mindenki szívesen veszi a meghívást. Erre a két napra, szeptem­ber 4-én és 5-én csak a talál­kozóé lesz a ház. Valamennyi kis- és nagyterem, a folyosók, az udvar kiállításoktól, be­szélgetésektől, szakmai viták­tól lesz hangos. S bár jó pár ötlet csak most fogalmazódik, meglepetésekben sem lesz hiány. Azt már most elárul­hatjuk, hogy külön gálamű­sort terveznek az öregek fel­lépésével, külön mutatják be műsorukat a fesztivál legjobb­nak minősített együttesei is. Vasárnap délelőtt rövid szü­netekkel kamarabemutatókat tartanak, szombaton este több teremben folyik majd a mu­latság. A tánc mellett De érdemes lesz eljönni azokra a kiállításokkal il­lusztrált bemutatókra is, ame­lyek a többi között például arról is szó lesz, hogyan ille­nek mai lakásainkba a nép­művészet termékei. S ha az első alkalommal valóra vál­nak az elképzelések, nem le­het baj a folytatással sem. Hiszen mint Hintalan László mondta: a téma kimeríthetet­len. A tánc mellett a néprajz annyi érdekes területéről es­het szó ezeken a találkozókon, hogy akár évtizedekre kész a program. G.Z. ■ Szombati jegyzetw Beköltözők Hévízgyörkön lejátszották a helyben születettek és a beköltözöttek focimérkőzé­sét. Bagón megrendezték az innen elszármazottak találkozóját. Tudomásom i szerint vagy száz meghívót küldtek szét. Az ország minden tájára ment levél, nyilvánvalóan abban a re­ményben, hogy az elszár­mazott emberekben feléb­red a vágy a szülőföld látványa iránt, az egykori barátokkal, cimborákkal, osztálytársakkal való talál­kozás reménye vonatra, autóba ülteti őket, s meg sem állnak a faluig, Bagig. Egy lokálpatrióta gödöl­lői. szintén helybeli szüle­tésű, azt mondta a minap, szerinte minden városi üzem, intézmény vezetőjét kötelezni kéne a letelepe­désre, hogy minden tekin­tetben idekötődjön. Előkelő idegennek nevezte a na­ponta Gödöllőre jövőket. A vezetők többnyire Pestről utaznak ki, a Gödöllőnél sokkal jobban ellátott fővá­rosból, éppen ezért nem ér­tik igazán az itteniek gond­ját, baját. Badarság volna lebecsül­ni a szülőföld jelentőségét az ember életében. Min­denki magamagát vizsgálva könnyen eldöntheti, hogy a gyermekkori tájak, az ud­var, a kert, a játszóhelyek örökre nyomot hagynak az ember tudatában. S ha ké­sőbb, felnőtt fejjel és szemmel olykor-olykor cso­dálkoztunk is, hiszen a nagynak, zegzugosnak, egész birodalomnak feltűnt udvar meglehetősen kicsi, a néhány négyzetméternyi erdős rész, ahol oly nagy­szerű búvóhelyek adódtak, most mindössze néhány sat­nya fa és egy-két bokor, mindez nem számít. Sokkal inkább az emlék, önfeledt játékok, nagy titkok, örök barátságok számítanak. Az elmúltak, a soha vissza nem férők. A megismétel­hetetlenek. Ott estek ezek meg, a szülőhelyen, a szeretett fa­luban. A porra, a sokat szidott sárra valahogy nem emlékszünk. A hosszú caplatásokra sem, míg ki­értünk a vasútállomásra, ha nagynéha felkereked­tünk, hogy beutazzunk a városba, a fővárosba. A világnagy bánatokat is a szülőhelyen szenvedtük el. Voltaképpen mindent, amit az első tíz-tizenöt évben megismertünk, azon a he­lyen értük meg, amely gyermekkorunk színtere, otthona. Erre a nagy érzésre épí­tenek azok, akik az el­menteket hazahívják, s azok is, akik szerint csak a helyben lakók érzik át teljesen az ottaniak gond­jait, örömeit. A feltevés igazságtartalma tagadha­tatlan. Eltúlozni azonban nem szabad. Köztudomású, hogy egy- egy község, város lakossá­gának jelentős része egyál­talán nem törődik igazán a település sorsával, fejlődé­sével, gyarapításával, ha csak a hangzatos sirámo­kat, vádaskodásokat, a valóságtól elrugaszkodott követeléseket nem tekintjük annak. Miért hinnök, hogy az elszármazottak csupa- csupa vérbő közemberek, hatni, alkotni, gyarapítani készek? Ügy véljük, közelebb áll az igazsághoz, hogy ilye­nek is, olyanok is mentek el, maradtak itt. Akiben közéleti buzgalom lakozik, az nagy valószínűséggel ott is tesz valamit lakótár­saiért, ahová szerencséje, sorsa, vágya vezérelte. Ezt elfogadva, könnyen belát­hatjuk, ha körülnézünk, tapasztalhatjuk is, akadnak tevékeny közszereplők a nem helyben lakók, a ki­bejárók között is. \ Félreértés ne essék: nem a bagiak és nem a hévíz- györkiek ellen szóltunk. Az ő példájukat idézve is tü­relemre, megértésre és rea­litásra intünk. Kör Pál —(Gödöllőt Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom