Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-11 / 135. szám

1982. JÜNUJS 11., PÉNTEK 3 Környezetünkért Társadalmi őrségek Csaknem tíz esztendeje, hogy a Hazafias Népfront fel­hívása nyomán országszerte megalakultak az első környe­zetvédelmi őrségek. A mozga­lom azóta társadalmi méretű­vé vált, ma már mintegy 20 ezer, igazolvánnyal is ellátott aktivistája óvja lakóhelyének rendjét, tisztaságát. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, va­lamint a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkársá­ga most dolgozza ki azokat a javaslatokat, amelyek megva­lósításával hatékonyabbá vál­hat a mozgalom. Indítványozni fogják többek között, hogy a helyszínbírság jelenlegi 300 fo­rintos maximális összegét emeljék fel, s a környezetet szennyező vállalatok igazga­tóit személyesen is vonják fe­lelősségre. Tanácskozás a Parlamentbon Ä jogpolitika alkalmazása Az Igazságügyi Miniszté­rium, a Legfőbb Ügyészség, a Legfelsőbb Bíróság és a taná­csok 1981. évi költségvetésének végrehajtását értékelte az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága csütör­tökön a Parlamentben megtar­tott ülésén. A két terület főhatóságainak írásos jelentéséhez kiegészítő tájékoztatást kaptak a képvi­selők dr. Bonifert Ádám igazságügyi miniszterhelyettes­től, illetve KállcCi Lajos pénz­ügyminiszter-helyettestől. A tanácskozáson, egyebek között, megállapították a tör­vényhozó testület tagjai és a meghívott szakértők, hogy az elmúlt esztendőben is az al­kotmányban, a bírósági tör­vényben, a jogalkalmazás jog- politikai irányelveiben előírtak szerint, valamint az MSZMP XII. kongresszusa határozatai­nak figyelembevételével látták el feladataikat az Igazságügyi Minisztérium, a bíróságok, a büntetésvégrehajtási intézetek. Tanácsi területen — miként az ülésen elhangzott — a ta­valyi gazdálkodásban fokozot­tan érvényesítették a társadal­mi, a gazdasági, a pénzügy­politikai, az ágazati és területi érdekeket, ezek összhangját. Egyre hathatósabban bontako­zik ki a tanácsi munkában az öntevékenység, fokozódik, a lakosság szellemi és anyagi eszközeinek felajánlása-bevo- nása a közösségi feladatok megoldásába. 3M-koElokviunt Nagykőrösön Szükség van megszállottakra Színes, mintás csempe Hiába hajráznak, csúsznak Á helyszín: Budaörs, az új lakótelep széle. Szokatlan lát­vány fogad, lobog a tűz, per­nye kavarog, 3—4 méter ma- masban. A nap egyébként is perzsel, a máglya közelében kibírhatatlan a hőség. Egyetlen ember ügyeli a tüzet, s időn­ként újabb kartonkötegekkel táplálja. — Rendet kell csinálni. El­égetjük, amit csak lehet — dünnyögi, kérdezetlenül. Néhány méterrel arrébb, fe­hér hungarocell — műanyag­hab — lapokat rakodnak. Ez­úttal nem a kocsiról le — ha­nem föl. Bizonyára több jött a kelleténél és szállítják visz- sza. Az épületeket körülölelő te­rep csatatérre emlékezteti a nézelődőt. » Berkes Bélát, az épülő két százlakásos ház művezetőjét cipekedés közben találom. — Csinálunk mi mindent, amit kell. Segédmunkást nem­igen talál az egész építkezésen — sóhajt nagyot. — Most, hogy finisbe jutottunk, különösen nagy a hajtás. Lazítani nem lehet! Indokoltnak is tűnik a haj­rázás. Június 14-én kellene megkezdődnie a 10/10-es ház műszaki átadásának. Ám máris látják, még ha csoda történne is, csúsznak 10—12 napot. A miértet magyarázhatná, von vállat o mester, de a tény, ak­kor is tény marad. Mégpedig olyan, aminek zsebük is kárát látja. — Nekünk személyenként mintegy 1500 forint kárt jelent a határidőcsúszás, s ez bizony nem kis pénz — mondja. — Szerencsére, ennek semmi köze a minőségi prémiumhoz. Az az építőipari vállalat, amely manapság nem tesz meg mindent a jó minőségért, eláshatja magát. Ezért nem tűrhetem meg én sem a lazí­tást, meg kell követelnünk a rendet. É percben 150-en dol­goznak a kétszáz lakáson. — Kiss Sanyi! Kiss Sanyi!... Hol vagytok? — visszhangzik a művezető kiáltásától a lép­csőház. — Itt! A kilencediken! — jön vissza a hang a magasból. Fölfelé indulunk. — Most festők, mázolok, üvegezők és tapétázók birto­kolják az épületet. Azután jön­nek majd az asztalosok — ma­gyarázza Berkes Béla. (A ki­vitelező 43-as Állami Építő­ipari Vállalatnál 1959 óta dol­gozik.) — Rakják a helyükre a szobaajtókat és a beépített bútorokat. Lesz dolguk renge­teg, csak győzzék! Otthonosak több szakmában — Mi is alig győzzük — má­szik le a létráról Kiss Sándor. Csoportvezető ugyan, jelenleg 40 embert irányít, de közben maga is fizikai munkás. Most a fűtési csöveket festi éppen. — Az csak szerencse, hogy a legtöbben ma már három szakmát is tudunk. Jómagam is csak 1965-ben tanultam meg a tapétázást — 1957-ben sza­badultam festő-mázolóként itt, a cégnél —, amikor meg­kezdődött a házgyári techno­lógia alkalmazása. Így voltak a többiek is. Most viszont nagy segítség, hogy igény sze­rint foglalkoztathatom a bri­gádtagjaimat. Például a festők a tapétázáshoz készítik elő a falakat. Azt tapasztalom, már egyre inkább ügyelnek az em­berek egymás munkájára. — No, hiszen! Ha ez így len­ne?! — szól közbe indulatosan Illés György. — Mutatok én olyan fűtési csöveket, ame­lyeket nem győzök lepucolni. És miért? Mert a festőtársaim összekenték. Segédmunkás nincs, tehát marad ránk a többletmunka. A munkaidő hiába tart héttől fél ötig! Míg az aznapi adaggal nem vég­zünk, nem hagyhatjuk abba. — Többet kérünk ilyenkor a munkásainktól, most is be­jönnek szombat-vasárnap — bólogat a művezető. — És ez nem az első eset az utóbbi hó­napokban. Szépek lesznek a budaörsi új lakások. Szebbek, mint az Autószerviz tetőparkolóval Budapesten, a XIII. kerületben, a Dózsa György úton építi a 22-es számú Állami Építőipari Vállalat az ország legnagyobb autószervizét A főként karambolos javításokat végző, négy- yzintes létesítményt várhatóan az év végén adják át. Az új szervizben kétszáz kocsit javítanak majd naponta, és úgy ala­kítják ki, hogy a tetőn százötven javításra váró kocsi parkol­hat. eddig elkészültek. Lilamintás csempe került a fürdőszobákba és a konyhákba, és a konnek­torok, a villanykapcsolók is színesek. Szebbek lesznek a lakások — Nézze csak! Nem csupán mutatósak az új tapéták, ha­nem a minőségük is jobb, mint a régebbieké — mutatja Berkes Béla. — örülhetnek majd a lakók a mintás PVC hidegpadlónak is. Kilépve az épületből, szinte mellbe vág bennünket a hő­ség. — Béla bácsi! Hova pakol­juk a fóliát? — lép hozzánk egy fördőnadrágos fiatalem­ber. — Megyek azonnal! — felel, s még körbemutat, — Látja? Most kerül sor a távfűfő-, gáz- és vízvezeték­rendszerek bekötésére, s az­után hozzáláthatunk a terep- rendezéshez. Csak lenne elég kubikosunk!... Dodó Györgyi Kétkezi mesterséget nem lehet könyvből megtanulni. Oda kell állni a mester mellé, s ellesni minden mozdula­tát. Főleg a fortélyosabbakat. A tanulás és gyakorlás cél­ja, a hajdanvolt céhmesterek szerint a szép. a míves munka. Ma is ugyanezt mondhatjuk, csak még hozzá­tesszük: a hatékonyabb munka is. hogy a 3M-módszer önmagá­ban nem létezik. Legfeljebb mint megtanulható ismeret- halmaz. A legtökéletesebb mozdulat sem ér semmit, ha nincs hozzá munkadarab, szer­szám. Tehát üzemszervezés kell, munkaszervezés kell, szá­mításba kell venni minden emberi tényezőt, s aztán jöhet a 3M-módszer. A ma mestere a tudomány A múlt és. a jelen között lé­nyeges különbség, hogy a munkában mind több az új­donság. Nincs kitől tanulni. Új munka, új gépekkel, új követelményekkel. Jószerivel mindenki sok energiát fordít arra, hogy csiszolja mozdula­tait, s rájöjjön a legcélszerűbb fogásokra. Mindenki ezt teszi, ha érdekelt a dologban. Ha nem, akkor megszokásból, ha­gyománytiszteletből állva ve­zeti a hajót, mert Nelson ad­mirális is így tett. Pedig ülve kényelmesebb. A munka szervezői elég ré­gen rájöttek már, hogy a gép­pel bánó ember mozdulatai elemezhetők, következéskép­pen tervezhetők is. A mester hiányát pótolhatja a tudo­mány, a tudományos mód­szer. Az első mozdulatvizsgá­latokat már 1910-ben elvégez­te egy Gilbert nevű kutató. Az igazán tudományos és jól al­kalmazható módszer újabb keletű. A rejtélyes 3M-ről, a mozdulatelemzéses munkata­nulmányozás és munkakialakí­tásról van szó. Nem szép a megnevezés, egy jó angol ki­fejezés kissé nyakatekert for­dítása. A lényeget mégis ki­fejezi. E módszer szakemberei tar­tottak nemrégiben ötnapos ta­nácskozást Nagykőrösön. Le­hettek volna ott kétezren is, mert 1976 óta ennyien tanul­ták meg a 3M elméletét és gyakorlatát. Persze keveseb­ben jártak ott, mert a munka- szervezők, akik alkalmazzák ezt a módszert, együtt a pszi­chológusokkal és ergonómu­sokkal, jól tudják, érdemben tanácskozni legfeljebb 20—25 ember tud. S különben is, a módszer további tanulmányo­zásának pillanatnyilag _ nincs kétezer érdekeltje. Hazánkban eddig mindössze száz munka­helyen alkalmazták a 3M-et. Mindenesetre ezzel kapcsolat­ban érdemes megjegyezni, Csak párhuzamosan lehet Illetve mindent párhuzamo­san kell csinálni. Aki egy nagyüzem egyetlen futószala­gát szervezi át 3M-módszer- rel, hamarosan rájön, hogy a munka nem lett jobb, viszont fény derült az üzem addig rejtett szervezési hibáira. A cél persze nem ez. A cél az, hogy ne legyenek szervezési hibák. Ennek eléréséhez rend­szerszemlélet kell először, s csak aztán jöhet a 3M-mód- szer, mely aztán döntő lehet az ember és a gép viszonyá­nak meghatározásában. Mit mond erről a műszaki pszi­chológia professzora Hywell Murrel? „A legnagyobb hatékonyság eléréséhez az ember-gép egy­séget mint egészet kell meg­tervezni, amelyben az ember kiegészíti a gépet, s a gép megfelel az ember képességéi­nek.” E probléma megoldá­sához nyújt segítséget, rend­szerszemléletű alkalmazás esetén a nagykőrösi kollok­viumon vizsgált módszer. A módszer jó. Példák iga­zolják a zalaegerszegi ruha­gyárban, a MOFÉM-nél, a Fő­városi Gázkészülékgyártó Vál­lalatnál, a Május 1 Ruhagyár marcali gyáregységében vagy éppen a TRAKIS Szövetkezet nagykőrösi üzemében. A szel­lemes francia, Montaigne írta valahol: „Céltalan hajósnak nem kedvez a szél." Nos, ha az üzemnek nincsenek az egész munkahelyre vonatkozó gazdasági, s ezen belül szer­vezési céljai, akkor nem segít a jó módszer. A nagykőrösi kollokvium résztvevői kényte­lenek voltak megállapítani, hogy a módszer hazai alkal­mazásában visszaesés tapasz­talható. Mert vállalataink szervezettsége túlságosan ala­csony, s ehhez képest a mód­szer alkalmazása igen nagy változásokat hoz magával. Mert sokan a módszer beve­zetését tekintik célnak, s nem a szervezést. Mert felfedi a rejtett tartalékokat, amelyek­kel' aztán nincs mit kezdeni. S még az sem biztos, hogy a hatékonyság növekedése jó eredmény a vállalat szem­pontjából a jelenlegi szabá­lyozók mellett. Ha érdekelt benne... Mit is mondottunk? Min­denki nagy energiát fordít arra, hogy csiszolja mozdula­tait, tökéletesítse szerszámait. ha érdekelt ebben. S nem kizá­rólagosan anyagi érdekeltség­ről van szó. Az amerikai El­liot Aronson azt tartja, hogy „ha valaki a cél elérése ér­dekében komoly erőfeszítése­ket tesz, vonzóbbnak fogja találni magát a célt, mint az, akinek a cél elérése alig, vagy egyáltalán nem került megerőltetésbe." Szükség van tehát a mód­szer helyességéről meggyőzött megszállottakra, szakembe­rekre. A Szervezési és Vezeté­si Tudományos Társaság által rendezett nagykőrösi 3M-kol- lokviumnak éppen ez az egyik ajánlása. Javítani kell a pro­pagandát, a meggyőzést, az eredmények publikálását. S ennek az ajánlásnak, amely mindenkihez szól, legfonto­sabb pontja; meg kell terem­teni e szervezési szakterület új fejlesztési és koordinációs központját. Volt már ilyen, de a Munkügyi Minisztérium átszervezésével megszűnt. S még egy javaslat: gyara­pítani kell a munkaterületen dolgozók ismereteit a munka emberi tényezőivel kapcsolat­ban. Nos, Nagykőrösön ott voltak az ergonómusok, a pszichológusok, s számításba vették a szociológusok ered­ményeit is. Farkas Péter Kukoricát enger, kék Traksuittsil Bőrüket érdesre cserzi a szél Bántóan nyikorgó ajtók, üres, kihalt szobák. Almosító, fülledt a délelőtt. Alföldi nyár. A ceglédi Lenin Tsz növény- termesztési ágazatának szakemberei valahol a határt járják ... Féltizenkettő tájban Hajdú László művezető Trabantja fé­kez az agronómia főhadiszál­lása előtt. A szokásos napi megbeszélésre érkezett, s ér­keznek sorra munkatársai. Többségük fiatalember, far­mernadrágot visel, szezonszí­nűket azonban nem a stran­don kapták, a határban bar­nította le bőrüket a nap, cser­zette érdesre a szél. Köznapi haditanács Juhász Ferenc növényter­mesztési főágazatvezető ízesen ejti a szavakat akkurátusán taglalja a teendőket. A hall­gatóság számokat, utasításokat jegyez föl füzetébe. Hajdú László is írja a maga dolgát. — A borsót éjjel-nappal vágjuk, a lucerna laposkazal­ba kerül, fóliát egy dekát sem adunk el, a dinnyét ekézni kell, a kukoricát csak az árok­partok mentén, a forgókon, ahol gyomos, ott kapáljuk meg géppel. Cserélődnek, formálódnak a vélemények arról, mit kell most tenni, mi a legfontosabb. S lám milyen, szinte moso- lyogtatóan furcsa problémák elé állíthat vezetőt a minden­napok valósága. Az egyik gép­kocsivezetőt rendőri felügyelet alá akarják helyezni, de szük­ség van minden teremtett lé­lekre, rá is. Ragaszkodjék-e az irányító szakember írott és íratlan szabályokhoz, vagy kérjék a büntetés elhalasztá­sát egy hónappal? Mert hogy így a termény is fedél alá ke­rülne, és az igazság sem szen­vedne csorbát. Jönnek-men- nek a kérdések beosztottól fő­nökig, kollégától, kollégáig. Hajdú László higgadtan, de határozottan ellenkezik: — Nemcsak a gyomos terü­leteket, valamennyi mélyen- fekvő részt meg kell művelni, kultivátorozni, hogy levegő­höz, több tápanyaghoz jusson a tengeri — állítja a 37 esz­tendős technikus. A kapott vá­laszokból kitűnik, adnak a szavára, elismerik tudását: a munkákat már javaslata fi­gyelembevételével szervezik meg. A kismutató közelebb jár az egyeshez, mint a delet jel­ző számhoz, amikor véget ér a hétköznapi haditanács. — Szeretném megnézni a maga 1300 hektáros kukorica­birtokát, s egy kicsit beszél­getni közben — szólítom meg Hajdú Lászlót, akihez Józsa István elnök irányított. — Ha megfelel az én zörgő Trabantom, szívesen elviszem egy rövid határjárásra — egyezik bele kérésem teljesí­tésébe. — Tizenhét esztendeje kop­tatom itt a cipőmet. Brigád­elszámolóként kezdtem, aztán csapatvezetővé léptem elő. Ké­sőbb kineveztek az egyik ke­rület, majd üzemegység élé­re — mondja Hajdú László a Pörös nevű határrész felé ha­ladva. — Szép errefelé a kukori­ca! — Szerencsénk volt az eső­vel, vagy 50 millimétemyi hullott az elmúlt napokban — szerénykedik kísérőm. — Milyen termésre számít? — Az még az ősz titka, de bizakodó vagyok. Első osztá­lyúak a fajták is. Például ez a Pioener 3780-as is — mutat a majd 400 hektárnyi tábla növényzetére. — Persze, ne higgye, hogy minden ilyen tökéletes ná­lunk. A permetezőgépekkel is sok a bajunk. íme ez a darab, ahol sárgul, szárad levél is, túl sokat kapott a vegyszer­ből, mert pontatlan volt a szó­rás, elromlott a berendezés. Innét meg kivert bennünket az eső, azért ilyen összevissza túrkált, hepehupás a föld. Mezei transzparensek — S az a mezei transzpa­rens, azon mit hirdetnek? — kérdem az egyik útkeresztezés irányába1 tekingetve. — A munka értékét. A trak­toros nevét írtuk ki rá, aki a magot ott elvetette. Ifj. Gyikó János — olva­som hangosan a mezei transz­parensről, amint közelébe érünk. — Először dolgozott az idén vetőgéppel, s bárki meggyő­ződhet róla, sikeresen vizsgá­zott ... — Nem fásul el az ember ebben a sokszor csak fáradsá­got jelentő munkában? — Aki szereti a szakmát, az nem. Én egyébként is sokféle beosztásban dolgoztam, ez ele­gendő változatosságot nyúj­tott. Na meg a mezőgazdaság olyan terep, ahol öt esztendő alatt annyi az új dolog, hogy csak győzze a szakember kö­vetni a legfrissebb Ismerete­ket — 7gaz is, az elnökük em­lítette, maga iskolába jár. — Igen, Szarvasra, a főisko­lára. — Mi késztette arra, hogy meglett férfiként újra a pa­dokba üljön? — Ügy gondoltam, többet kell adnom, mert jönnek a ná- lamnál fiatalabbak, s lemara­dok tőlük. Aztán a kísérletek, amelyeket a szövetkezetben a különböző biológiai serkentő anyagokkal végzünk, is na­gyobb tudást tételeznek fel. Járatosnak kell lenni a gene­tikában, a növényélettanban és egyébben is — magyarázza Hajdú László, s megkerül ko­csijával egy vízzel telt mélye­dést. — Ideje visszaindulnunk — mondja órájára pillantva. — Az üzemgazdászokkal akad még egy kis dolgom — sza­badkozik. Búcsúzni készülünk hát. — Ha erre jár, keressen meg újra, akkorra talán a szüleim is beköltözhetnek Mikebudá- ról ide a városba. Velük is szót válthat. Tudja építünk nekik, hogy ne legyenek mesz- sze tőlünk, magukra hagyva. Jobb, ha itt élnek a közelünk­ben öreg korukra, a szőlővel majd csak elbírok magam is. Aztán legalább a két kislá­nyomat is megmutathatom — biztat kedvesen. Egy közösségben Nézem az irdatlan területe­ken fejlődő kukoricarengete­get, egy téesz, egy közösség, s ha úgy akarjuk, egy nemzet gyarapodó vagyonát. Büszke vagyok e nemzedékre, amely apáik után farmernadrágos viseletben teszi a dolgát, nem is akárhogy. Most éppen itt a Duna—Tisza közén, Cegléd határában. Valkó Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom