Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-09 / 133. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDÍ JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 133. SZÄM 1982. JÜNIUS 9., SZERDA Időben felkészülnek az aratásra Jó minőségű lucernát vágtak Az albertirsai Szabadság Termelőszövetkezet kétszázki- lencven hektáron vetett lu­cernát. A földeken az első nö- vedék betakarításával most végeztek. A munkára — alkal­mazkodva a népgazdasági fontosságú szarvasmarhaprog­ramhoz, a hústermeléshez — kiemelten figyelmet fordítot­tak. Ennek első állomása a gé­pek alapos előkészítése volt. Négy silózógépet úgy alakí­tottak át, hogy azok rendre vágják, kaszálják a zöldet. A három rendfelszedő pótkocsi és a négy IFA tehergépkocsi vé­gig bírta az erőltetett ütemet, az apróbb hibásodásokat rövid idő alatt ki tudták javítani, nem volt gond szerencsére az alkatrészellátással sem. Hasznos újítások A rakodás gyorsításában so­kat segített a szövetkezet egyik dolgozójának, Magyar ádi Endrének az ötlete, aki az UN 050-es rakodógépre egy i villás kiegészítő alkatrészt, adaptert szereltetett. A szállí­tást nézve is jól okoskodott, kezdeményezésére meghosz- szabbították a mozgatható rakfelületű járműveket, mely- lyel így ugyanannyi lucernát tudtak elszállítani, mint a fix platóssal. Ezt ráadásul le is lehet billenteni. A betakarítást kitűnően szervezték meg, gép- és mun­kaerőhiány nem fordult elő. A szocialista brigádok tagjai, a melléküzemágbeliek is vala­mennyien a lucernásban dol­goztak. — A lucernát egy évben há­rom, esetleg négy alkalommal lehet kaszálni, de az összter­més felét az első növedék ad­ja. A mostani harminc mázsás hektáronkénti átlagtermés ki­emelkedő eredményt ígér és a minőség is kitűnő. Ennek alap­ján hektáronként hatvan má­zsa lucernára számíthatunk, ami országos szinten is számot_ tevő — mondja a termésered­ményről a termelési főmérnök, Hegedűs Ferenc. — Hát még, ha figyelembe vesszük, hogy szövetkezetünk nem túlságo­san jó adottságú földterületen gazdálkodik. Nőtt a tejhozam A termény minősége a tehe­nészetben a tejhozam ugrás­szerű javulását hozta. Ha ez így folytatódna, akkor egy-egy tehenük az eddigi négyezer­ötszáz liter tej helyett négy- ezernyolcszázötvenet adna ez évben átlagosan. — Tervünk, hogy százhatvan hektáron lucernamagot is fo­gunk, amiből szintén komoly bevételre számíthatunk — em­líti a főmérnök. — Mit csinálnak most a tar­lón? — Elkezdtük a talaj fertőt­lenítését és folyamatosan vé­gezzük azt. Ezenkívül egy olyan kisebb területünk is van, ahol öntözni tudunk. Megpró­bálkozunk vele, hiszen a lu­cerna vízigényes, és így a szo­kásosnál eggyel több kaszálást is elérhetünk. Egyébként vár­juk az esőt, valamennyi nö­vénynek nagy szüksége lenne rá. Őszi búza után — Hogyan készülnek a leg­közelebbi nagy feladatra, az aratásra? — öt kombájnnal rendelke­zünk, ehhez még egyet vá­runk. így hat géppel, a tervek szerint június 28-án kezdenénk majd az aratást. Előtte egy héttel tartjuk meg az aratás előtti nagy gépszemlét, utána a pótszemlét, a balesetvédelmi oktatást, majd jöhet a nagy munka. A tsz-nek őszi búzája hat­száz hektáron van. Amennyi­ben ennek betakarításával vé­geznek, segíteni mennek — ha erre szükség lesz — a szom­szédos szövetkezetekben. Ungureán László Semetka Gyulánénak, lapunk egyik olvasójának a nevét so­kan ismerhetik, hiszen észre­vételeit a Postabontás rovat és a ceglédi oldal is, mint ol­vasónk levelét, közli. Hírt ad a körülötte zajló életről, örö­mökről és bosszúságokról egy­aránt. Nem a városközpontban él, hanem külső területen, ahol annak, aki igen messzire nem juthat, gyakran gond a vásár­lás, a közlekedés. Semetkáné ezt jól tudja, hiszen rokkant, két bottal jár, azzal is nehe­zen. — Kérni szeretnék most, azt, hogy soraim közöljék — írja levelében. — Régebben én az SZTK-tól kaptam rokkant be­tegkocsit, ám számomra az igen kényelmetlen volt, nehezen használtam. Az ÉVIG ceglédi gyárának igazgatójához, Tankó Zoltánhoz fordultam kérésem­Abonyban Megyei tanácstag fogadóórái Abonyban, a nagyközségi ta­nácsházán fogadóórákat tart június 16-án, szerdán délelőtt 11 órától Ihászt József, a nagyközség megyei tanácstag­ja. A szomszéd városban Népművészet, mesterek A mezővárosi népművészet­ről, kecskeméti, nagykőrösi és ceglédi anyag felhasználásával, kiállítás nyílik a nagykőrösi Arany János Múzeumban szombaton, június 12-én, dél­előtt 11 órakor. A kiállítást a Bács-Kiskun megyei Múzeumi Szervezet igazgatója, dr. Bánszky Pál nyitja meg. Hét­fő kivételével naponta délelőtt 10 órától délután 18 óráig lát­ható az igen szép, gazdag be­mutató. Újat ad az igaz nép­művészet iránt érdeklődőknek és számos vitatott kérdésre megfelel a látvány az össze­függéseket keresőknek. mel: meg tudnák-e valahogy csinálni ezt a közlekedési esz­közt, hogy valóban használhas­sam annak rendje s módja sze­rint? A válasz nem késett. A kocsi alakításához hozzálátott a tmk-sok Schlézinger György szocialista brigádja. Igen szé­pen átépítették, kényelmes lett. Ezzel igen nagy örömöt szereztek nekem. Amikor pe­dig a számlát kértem, hogy annak rendje s módja szerint a költségeket térítsem, mert nem ingyért gondoltam a munkát, azt válaszolta: tessék csak használni egészséggel! — Kérem, a szerkesztőséget, tegyék lehetővé, hogy má- ’sok is tudónak a gyárbeliek' emberbaráti, önzetlen segít­ségéről. Hogy így is megkö­szönhessem nekik, amit egy rokkant asszony érdekében tet­tek. Olvasónk levele Gurulhat a rokkantkocsi Dervis bég defteréből tudjuk Kik lakták a régi Ceglédet? Még kapuadót is fizettetett a tüsök A MAGYAR MŰLT egyik tragikus korszakában, a XVI. században lezajlott egy véres parasztháború, kezdetét vette a százötven éves török meg­szállás és a rvallásújító refor­máció küzdelmekkel teli moz­galma. Az évszázad történeté­ről eddig csak annyit tudtunk, amennyit az ország bármelyik falujában, városában tanítot­tak az iskolában, a helyi ese- 4Ínyekről és a ceglédi em- lferröl meg éppen sémit. A közelmúltban azonban két olyan tanulmány jelent meg Oppel Jenő kutatásaiból és Káldy-Nagy Gyula szandzsák­összeírásából, melyekből kike­rekedik az éyszázad helytör­ténete és abból a benne élt családok sorsa. Az előző évtizedeket a pa­rasztság vagyonosodása és jó­léte jellemezte mezővárosi bí­róválasztó jogával, erdőn-me- zőn vadászó, madarászó sza­badságával, vámszedő kivált­ságával, az árumegállító he­lyeken való vámmentességével és költözködési jogával. A ceglédi parasztpolgároknak igaz emberi méltóságuk volt, örömmbl éftek. Ezt a békés nyugalmat bontották meg itt és országosan a nemesek egy­re fokozódó nyomásai. Lovon járó fogdmegjeik úton-útfé- len megállították terményszál­lító és költözködőszekereiket, elszedték pénzüket és porté­káikat, ökreiket behajtották udvarházaik portáira. Vámot erőszakoltak rájuk a vámsze­dő helyeken és a fegyveres kí­sérettel utazó idegen kereske­dők karavánjai áttörték a ceglédi vámsorompókat. Mind­ezeket betetőzte az 1492. évi földesúri kilencedtörvény ^a nona, és az 1504-es országgyű­lés vadászati és madarászati tilalma. Gyűltön gyűlt a nép kese­rűsége és boss . ja, mérge, erő­södött ellenállásának kemény­sége: 1508-ig még nem szol­gáltatták kilencedet. Erre a földesasszonyok Óbudáról a mennykőfajta Budai Sebes­tyén deákot nevezték ki Ceg­lédre tiszttartónak, rendet csinálni.- Ä vaskezű deák ke­gyetlen börtönnel csikarta ki a népből a nonát és megszé­gyenítő bottal és kalodával büntette a vadászást és ma- darászást. A ceglédiek az erő­szakra erőszakkal válaszoltak, megölték Budai Sebestyént. A klarisszák följelentésére és az özvegy vádjaira perbe fogták a várost. „Mivel pedig Sebes­tyén deák megölésében és meggyilkolásában nemcsak egyes bizonyos személyek a bűnösök — írja Perényi Imre nádor —, megparancsoljuk Cegléd városában tartózkodó összes jobbágyoknak, hogy jelenjenek meg a törvény előtt Óbudán.” A fölhívás név szerint fölsorol kétszázöt férfit. A BiRÖSÄG AZ EGÉSZ VAROST el nem zárathatta, ezért csak azokat börtönözták be, akik a tiszttartót nyíllal nyilazták, karddal vágták, fej­szével hasították, lándzsával szúrták, negyes karóval át­verték, lőccsel ütötték, a föl­dön vonszolták és fejét a föld­höz verték. Ezek voltak: Dar­vas Barnabás, Mészáros De­meter, Ágoston Pál, Bors Be­nedek, Tegzes Tamás, Sebes­tyén szolgalegény, Helyes Ta­más, Fekete Mihály fia. Mé­száros Benedek, Fekete Bene­dek, Bors Péter, Bors Domo­kos, Dán János, Sügér Máté, Sügér Lőrinc, Kun János és Demjén Máté asszonyfelesége, Apollónia. Azt már tudtuk a köztörté­netből, hogy nyolc évre rá, 1514-ben a ceglédi Lőrinc pap innen és a környékről kétezer jobbágyot vezetett föl a pesti keresztes táborba, majd ide vonult Dózsa György har­mincezres seregével, eldönte­ni, hogy legyen-e háború. Az ezred végigküzdötte az egész parasztháborút, s a bukás után a ceglédi piacon fölállí­tott erdőnyi akasztófán sokan végezték életüket. A török megszállás 1544- ben kezdődött, ekkor szervez­ték meg a hódítók a nagy közigazgatási kerületeket, a szandzsákokat. A budai szand­zsák azonnal megalakult, de az adóösszeírások csak 1546-ban kezdődtek. Nyilvántartásba vették a faluk, városok ás puszták lakóit, terményeik várható tizedét, és adóik summáját. Általában tízéven­ként végeztek új összeírást. A budai szandzsák második defterét 1559-ben Dervis bég csinálta. Magával hozta az el­ső. 1546-os defter másolatát, fölolvasta és a magyar bírótól és esküdtektől kitudakolta a családok változásait. Ha vala­ki az eltelt tizenhárom év alatt megnősült, a korábban beírt nőtlen megjegyzést kija­vította nősre, a holtakat ki­húzta, s az időközben fölser­dült önálló fiúkat beírta. Dzsizje-adót a módosabbak fizettek, akiknek földjük, há­zuk, szőlejük, állataik és egyéb ingóságaik adaja meg­haladta a háromszáz akcset. Az adók közt első volt a ka­puadó. A „kapuk” számából azonban nem lehet a kapube­járók vagy a házak számát ki­számítani. További tétel volt a gabona-, széna-, must-, ve- temény- és gyümölcsadó. Eze­ket háromévi termésátlag után rótták ki. Kivetették a bárány- és . sertésadót, odaír­ták az éppen meglevő juhok számát a gazda nevéhez. Fi­zettek a tavaknál és folyók- nál haltizedet, a bor után hordóadót, lakodalomkor menyasszonyadót és kihágás­kor büntetéspénzt. A vízimal­mokra kerekenként és évente 25—25 akcset. CEGLÉDEN A SZENT- MIKLÖS UTCAI TIZEDBEN száznyolcvanegy adófizetőt ír­tak össze név szerint, a Nagy utcai mahalléban pedig két­száztizenegyet, összesen há- romszázkilencvenkét férfi, akik feleségeikkel, az özve­gyekkel és a kiskorúakkal együtt mintegy ezer ötszáz­kétezren lehettek. összevetve az . 1508-as per­behívó lajstromot a törökével, a századközépi nagy számú jövevény között harmincnyolc családot találunk amelyik végigélte az egész’ tizenhato­dik évszázadot: a Bán, Beke, Bíró, Bizon, Bors, Boros, Bú­zás, Dán, Fekete, Herczeg, Horváth, Huszár, Kálmán, Kecskés, Körösztös, Kis, Ko­vács, Kónya, Kun, Markász, Mészáros, Molnos, Nagy, Né­met, Pap, Somogyi, Szabó, Széki, Szondi, Szűcs, Takács, Tegzes, Tóth, Varga, Veres, Végh, Zsengellér és Zsiger famíliát, s akiknek leszárma­zottjai ma is velünk élnek. Hídvégi Lajos A műszaki vizsga előtt Megnézik minden darabját Fűkaszát, motorkerékpárt, kerékpárt, néhány rotációs kapatí­pust is javítanak a ceglédi Vasipari, Elektromos és Műszerész Ipari Szövetkezetben, az új telephelyen. Virág Pál — a kép előterében — oldalkocsis JAWA-motorkerékpárt készít elő a műszaki vizsgára. Apátl-Tóth Sándor (elvétele mm— SporthírEKI Vezetnek a KÖZGÉP kézilabdásai Rangadó az ifjúságiaknál LABDARÚGÁS A megyei ifjúsági bajnok­ságban két, egymás utáni for­dulóban a Ceglédi VSE ide­genben lépett pályára. Ceglédi VSE—Dunakeszi 1-1 (1-0) CVSE: Kenyó — Hegedűs (Kugler), Gracza, Adámi. La­ki, Kovács, Dankó (Baksa T.), Baksa A., Malis (Pusztai), Szabó, Pálfalvi. Hatalmas küz­delmet hozott a bajnokságban egyforma pontszámmal álló két együttes összecsapása. A ceglédiek nagyon jól felkészül­tek a találkozóra, taktikusan, ügyesen játszottak és a 15.. percben meg is szerezték a ve­zetést. A hazaiak szünet után sem tudtak kibontakozni és csak a gyenge képességű, in- diszponáltan működő játékve­zető segítségével egyenlítet­tek ki. Mindenesetre kár. hogy a bajnoki címet eldöntő mérkő­zés eredményét a bíró ítéletei így befolyásolták. A játékot irányító, fölényben játszó CVSE győzelmet érdemelt vol­na. Góllövő: Baksa A. Az egész csapat dicséretet érdemel já­tékáért, Kenyó és Hegedűs közülük is kitűnt, remek tel­jesítményt nyújtottak. Ceglédi VSE— Szigetszentmiklós 5-0 (1-0) CVSE: Kenyó — Hegedűs, Gracza, Adámi, Laki. Kovács, Dankó (Pálfalvi), Pusztai. Ma­lis, Baksa A., Szabó (Karai). Most is jól játszott a Vas­utas. Az első félidőben még nem sikerült a helyzeteket ki­használni. de szünet után már ezzel sem volt baj, így végül ilyen különbséggel is megér­demelt győzelmet aratott a gárda. Góllövők: Baksa A. (2), Ko­vács (2), Malis. Jók: Kenyó, Gracza, Laki, Kovács, Pusztai. KÉZILABDA Az NB II. hatodik forduló­jában a KÖZGÉP SE idegen­ben folytatta jó sorozatát, győ­zött. így az eddig szerzett ti­zenegy ponttal továbbra is ve­zet a bajnokságban. KÖZGÉP SE— Salgótarjáni TC 26-25 (15-11) KÖZGÉP: Turóczi — Nagy (6) . Túlik (9), Podhorszky (3), Pásztor (3), Dér (4), Tóth. Cse­re: Árpás — Malizs, Bosnyák, (1), Fülep, Gyepes. A csoport jobbjai közé tar­tozó Salgótarján ellen jól kezdtek a KÖZGÉP-esek. az el­ső félidőben már öt góllal is vezettek, és négy gól volt az előnyük fordulásnál is. Szünet után Túlik külön őr­zőt kapott. Változott a játék képe, feljöttek és nemcsak, hogy kiegyenlítettek, hanem kétgólos vezetést is szereztek a hazaiak. Ráadásul Tulikot két percre kiállították, s már- már elveszettnek tűnt a mér­kőzés. De még nem volt vége, a fordulatokban gazdag talál­kozón most a ceglédiek követ­keztek. Az addig nem remek­lő Túróczi a hajrában két büntetőt és két biztos gólhely­zetben leadott lövést tett ár­talmatlanná. A másik oldalon sikerült kihasználni a hely­zeteket. Jók: Túlik, Podhorszky, Dér. U. L. Vízilabda FiafsfM sikerei Szinte brillíroztak a ceglédi vízilabdázó úttörők a legutób­bi mérkőzésen. A Ceglédi VSE csapata a Budapesti Vasas csa­patával mérkőzött és kiütéses győzelmet aratott. Ceglédi VSE—Bp. Vasas 16-3 Cegléd: Szabó, Vámosi, Ócsai, Tóth, Sajgál, Kis, Tán- ezos. Csere: Karsai, Goór, Da­rányi, Dorsch. Góllövők: Kis (7) , Ócsai (5), Sajgál (2), Tóth Karsai. Edzőjük Lakatos Ist­ván. Nagyhírű a Vasas-csapat, nem volt könnyű ellenük. Ám, a ceglédi csapatból szinte név szerint ki sem kell emelni sen­kit, mert egyöntetűen pompá­san játszottak a gyerekek, ilyen arányban nyertek meg­érdemelten. Most a bajnokság 3. helyén állnak. B. M. ISSN 0133—250» _ (Ceglédi Hírlap) V i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom