Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-15 / 112. szám
1982. MÄJUS 15., szombat P E ST M EG YEI H1 R L AP M AG AZIN 7 A tanyák jelene és jövője Ki a hátát feszíti a szélnek „A magyar történeti fejlődés sajátossága, hogy a sűrűfalvas középkori település helyén a török pusztítások után nem ilyen falurendszerű település állt vissza, hanem nagyobb települések, mezővárosok létesültek, s ezek távoli határát tanyarendszerben vették művelésbe a lakosok. A tanyarendszer tehát nem egyszerűen szórványtelepülés, mint amilyen Európa-szerte más országokban is van, hanem a mezővárosban vagy a nagyobb községben lakó földművelők külső határbeli gazdasági telepe, ahol állattenyésztése, növénytermelése és gazdálkodásának nagy része folyik, s ennek a szükségéhez mérten régebben rövid ideig, majd egyre állandóbban kinn is lakik. A fejlődés iránya kétségtelenül az, hogy a kinnlakás mind huzamosabb és állandóbb jellegűvé válik, azonban még a mai tanyák nagy része sem ugyanolyan jellegű lakóhely, mint a falusi ház, és főképpen a tanyán lakó földművelő nem szakad ki az anyaváros közösségéből. Azt is fenntartom, hogy ez a települési, helyesebben gazdálkodási rendszer, egyrészt a termelés oldaláról, másrészt a gazdálkodó egész társadalmi élete szempontjából nem egyértelműen olyan elmaradott és fejlődést akadályozó, mint amilyennek azt a közvélemény általában megítélte és lényegében ma is megítéli ... arra a következtetésre jutottam, hogy eredeti álláspontom alapjában véve helyes, és a szocialista átalakulás szempontjából sem egyértelműen akadály a tanyarendszer." — írta Erdei Ferenc kereken negyedszázada Futóhomok című könyvének harmadik kiadása elé. Nos, a tanyák többsége azóta is létezik, csak megváltozott a funkciója és helyzete. Ezeket a változásokat érdemes időről időre áttekinteni, hiszen köztudott, hogy a tanyák létével, a tanyai lakosság jelentős szerepével még legalább egy negyedszázadig ugyanilyen szorosan számolnunk kell. Mint korábban arról beszámoltunk, éppen ilyen számvetésre hívta össze Nagykátára a Hazafias Népfront Országos Tanácsa a tanyás települések képviselőit a közelmúltban. Az 1980. évi népszámlálás adatai szerint Pest megye 950 ezer 700 főnyi összlakosságából 51 ezer 770 lélek él külterületen, mintegy 17 ezer 200 lakásban. A megyében a tanyás térségek döntő többségükben a ceglédi, a nagykátai és a dabasi járás területén, illetvé Cegléd város és Nagykőrös körzetében helyezkednek el. A megyei tanács végrehajtó bizottságának 1975-ben hozott döntése alapján • a tanyás részeken 3400 lakás minősül fennmaradónak, ösze- szesen tizennégy település hatósugarában. A hosszabb távon, tartósan megmaradó tanyákat őrző tájegységeinken természetesen lehetővé kellett tennünk a fejlődést, felülvizsgálva például az építési tilalmakat, s ahol indokolt, megszüntetni azokat, másrészt az alapvető ellátás feltételeit kell megteremtenünk fokozatosan, de halaszthatatlanul. A változások tükrében Wächter Roland, a Pest megyei Tanács építési, közlekedési vízügyi osztályának helyettes vezetője: — A tanyai életmód egyik legjelentősebb negatívuma — a mai igényeket figyelembe véve — a közmüvek hiánya. Különösen fontos az elektromos vezetékhálózat kiépítése, hiszen a villany napjainkban nem kizárólag világításra kell, nem a mindennapi élet egyik alapvető feltétele csupán, hanem igen lényeges gazdasági tényező, akár a háztáji állattenyésztésben, akár a növény- termesztéshez nélkülözhetetlen öntözésben, és így tovább. A villamosítás költsége azonban éppen ezeken a helyeken rendkívül magas. Bár általában a sűrűbben lakott részeken szorgalmazzuk, mégis eléri lakásonként a 25 ezer forintot. Ennek ellenére a megyében átlagosan 35 százaléknyi lett az utóbbi évtizedekben a villannyal ellátott külterületek aránya, ám a Cegléd környéki tanyáknál már 50 százaléknál tartunk, s óriásit sikerült előre lépni a dabasi járásban is. — A vézetékes ivóvízellátás megoldása még az előbbieknél is nehezebb feladat. Ennek okai' ismertek, sajnos, megyeszerte, nagyközségeinkben, egyes városainkban is. Más a helyzet a propán-bután gázzal. Egyre több helyen szervezik meg a palackok kiszállítását, cseréjét. Fokozatosan kiépül a segélykérő telefonhálózat. Fontos kérdés, tudjuk, a tanyai közlekedés megoldása. Ahol magasabb a népsűrűség, ott megszülettek a bekötőutak, a továbbiakban is — évente — megépítjük egy-egy, legalább 150—200 lelket számláló tanyatérség bekötőútját. Javították a közlekedési lehetőségeket a közös gazdaságok, üzemek útjai a külterületeken elhelyezkedő központok közelében. Példamutató összefogásra sorolhatnánk példákat: számos részén a megyének állami, szövetkezeti, tanácsi pénzeszközök közös fel- használásával kaptak szilárd burkolatot egyes útszakaszok. A kereskedelem? Általában a 200 lakosú, vagy annál népesebb tanyakörzetekben épült ki — főleg szövetkezeti — üzlethálózat. A legtöbb boltban van hűtőpult, hűtőszekrény, tehát mirelit féléket, töltelék árukat is tarthatnak, nagyobb a tejtermékek választéka. A ceglédi járásban például 4 ezer tanyára 19 bolt jut. Elmaradt ez az arány a belterületektől, de nem minősíthető egyértelműen rossznak, hiszen ezekben az üzletekben csak az alapvető szükségleteket elégítik ki a vásárlók, tartós fogyasztási cikkekért már szívesebben utaznak a közeli nagyobb településre, a szélesebb választék kedvéért. A mindennapok árnyoldala — A tanyai lakosság egészségügyi ellátása is jelentős mértékben javult az elmúlt esztendőkben. Az alapvető orvosi rendelés a településegyság nagyságától függően meghatározott napokon történik, a szakorvosi és az ügyeleti szolgálat kiterjed a külterületekre is. A nagyobb mezőgazda- sági üzemekben az üzemorvosi rendelés is besegít. A védőnők rendszeresén látbgatják az anyákat és csecsemőiket, általában az anya- és gyermekvédelem nem marad el a falvakétól. A gyógyszertárak persze hiányoznak. Ezt Igyekeznek ellensúlyozni a körzeti orvosok, házipatikáikkal. Az osztályvezető-helyettes mindezekkel korántsem azt akarja mondani, hogy a tanyák körül az égvilágon minden rendben van. Mert nincs rendben. S ezt leginkább azok tudják, akik maguk is ott élnek. Hallgassuk meg közülük Tóth Zsigmon- dot, a Nagykáta környéki öt tanyai pedagógus egyikét: — Gondolom, nem kell magyaráznom, hogy ismerem, mint ismerem a tanyai lakosságot. Minden érdekli, mindenre kapható — pedig nem könnyű az élete. A tanyai ember szívesen beül a TIT-előadásra, elmegy országjáró kirándulásra, részt vesz író-olvasó találkozón, nem idegen számára a könyvtár ,sem, nálunk is van ötszáz kötetes. Moziba is járnak, ha lehet. Ám egyre gyakrabban nem lehet, mert a Volán például nem kérdezi meg, kinek jő, hogy este hét után már nincs autóbusz. Így aztán vagy saját kocsi — akinek van —, vagy se. színház, se mozi. A vasárnapi újságot sűrűn hétfőn, kedden kapják, pénteken semmit se kapnak, mert iskolába jár a kézbesítő. Ha a postásautó mindennap azonos időben jelenne meg az egyes elosztó csomópontokon, odamennének a tanyaiak, megvárnák, hogy ki-ki hamarabb, idejében hozzájusson a nevére érkező küldeményhez. Az egyszemélyes bolt időnként bizony bezár több napra, ha betegség, szabadság jön közbe. És akkor mész-* sze van a másik. Petróleumot például a buszon tilos szállítani, nem is érdemes érte elutazni. Várni kell. Villany meg nincs. Ha késik a kenyér, azért is távolabbi körzetbe rohannak az emberek, a kenyér ilyen helyen nagy szó, nem maradhat anélkül a család. S aztán ha megérkezik a szállítmány, a boltos rághatja a körmét, már nem tudja eladni. A rendőrjárőr ritkán tér le a kövesútról, pedig nagyobb biztonságban érezné magát a magányos tanyában az ember, ha többször látná a rend őrét. Sajnos, sok a betörés, a zaklatás, betelepülnek a tanyák közé időről időre olyan emberek, akiktől csak félni lehet. Szándékosan sorolom a dolog árnyoldalait, hogy felhívjam a figyelmet: a tanyai lakosságnak éppen olyan igényei vannak az emberi életkörülményekre, mint bárki másnak ebben az országban. S jogosan. Alsóegreskátán Szabó János két gyerekszobát épít a házhoz, egyiket a kis Jánosnak, a másikat Katinak és Áginak. Szabóék is a Magyar—Koreai BaTátság Tsz-ben dolgoznak, tejátvevők. Nyolc esztendeje élnek ezen a tanyán Erdősi Agnes felvétele Van sajnos, aki ezeket hallva azt gondolja — Nagykátán ugyan ki is mondta —, hogy a tanyán élők nem termelik meg annak az anyagi feltételeit, hogy több postásuk, boltosuk, buszjáratuk legyen. Ott is megkérdeztem, most ismét megteszem: a városi ember teljes mértékben megtermeli magának az infrastruktúra — és sokkal magasabb színvonalú infstruktúra — anyagi bázisát? Nem. De ugyanannak, aki ilyen vonatkozásban ezt tekinti a fejlesztés akadályának, esze ágában sincs hétköznapjain azon töprengeni, hogy ő, teszem azt Budapest XII. kerületében mikor-mihez teremt fedezetet. Csak követel. Mert neki jár, hiszen városi. A becsületesen dolgozónak minde- denütt járnak az emberhez méltó életkörülmények. S ha már ott tartunk, ki milyen értéket hoz létre munkájával — anélkül, hogy általában akarnánk mércéket alkotni —, figyeljünk Kovács István tsz-tagra, aki Nagykáta—Alsóegreskáta tanyavilágában lakik: — Korábban több száz hektárra volt tehető a zsombékos, füves terület, ami a művelhető földjeink közé szorult. Ezeket a darabokat semmire se lehetett használni. Ma? Egy-egy tanyában harminc szarvasmarhát is tartanak, szinté harc folyik a legelőkért. Évente körülbelül ötezer sertést adnak le innen a környékről a népgazdaságnak. Mindenki tudhatja, hogy a mezőgazdasági kistermelés nem nagyon lenne meg a tanyák nélkül. Ezt nem azért mondom, hogy magunkat előbbre tartsam, de rá kell világítani arra, hogy az érdekeink közösek a nagyüzemi gazdaságokkal, a falusi lakossággal, a városokéval, azaz az egész országéval. Az állattenyésztés kiszorul a községekből. A zöldséges fóliáknak is nagyobb helyük van a tanyaudvaron. A tanyákon nevelt libák ezreinek máját viszik jó pénzért külföldre. Érdemes hát figyelni arra, hogy s mint élünk, nem vész kárba a törődés. » Erdőszölő, Alsóegreskáta, Felsőeg- reskáta, öregszőlő, Horgas-ér. A megye távolabbi részein élőknek semmit se mondanak ezek a nevek. Annál többet Éerényi Györgynek, a Hazafias Népfront nagykátai bizottsága titkárának, ő pontosan tudja, hogy a környéken elszórt tanyákból mennyi sertés, baromfi, tojás, tej kerül naponta a piacra, vagy közvetve, vagy közvetlenül. Ezeknek a tanyáknak kilencven százaléka aktív és eredményes termelő tevékenységet folytat, de lakói a termelőszövetkezetben is helytállnak, azokra sincs panasz, akik valamilyen ipari foglalkozást űznek — nap közben. A tanya hajnalban él és este. Hosszan tartó — Sokakban, sokféleképpen tükröződik a tanyák képe, rendszerint olvasmányok, elképzelések alapján. Föllelhető — köztudottan — a ro-. mantikus szemlélettől a türelmetlenségig az értékeléseknek, az érzelmeknek széles skálája. Én azt mondom, a tanyák sorsa nem csupán történelmi örökségünkkel átvett gondunk, hanem nagyon fontos társadalompolitikai gs gazdasági kérdés. Nem cél a tanyavilág erőszakos felszámolása, de konzerválása sem. Hosszantartó folyamatról van szó, melynek során mindent meg kell tennünk azért, hogy a tanyai élet- körülmények alaposan megváltozzanak, enyhüljön az itteni lakosság hátrányos helyzete. Világosan rajzoljuk meg a tanyai ember jövőjét, s igyekezzünk közösen vele együtt jobbá tenni azt. A tanyán élők mindennapi gondjainak csökkentése egész társadalmunkat érintő feladat, különös tekintettel a villanyra, az útra, a művelődési lehetőségekre, a többire. Ahol ugyanis petróleumlámpa ég, bokáig ér a sár, nem talál oda az orvos, még mozit se lehet nézni, nehéz az emberi életkörülmények javításáról beszélni. El kell érnünk, hogy ilyenek sehol se legyenek- Ehhez azonban nem elég megállapításokat tenni, hanem el kell végezni sok aprólékos munkát, összefogva a társadalom minden erejét. Erdei Ferenc írja a bevezetőben említett munkájának Emberül élni fejezetében a pusztákon tanyázó pásztorokról: „Egy ősi békességre és kompromisszumra van csak példa: a pásztorok vannak jóba a puszta hatalmaival, azok viszont kegyesek hozzájuk. A pásztor hunyorított szemmel a napba tud nézni, a szél bármilyen metsző, nem bántja bőrét, s a harmaton nem fázik meztelen lábaszára, az elemek úgy veszik tanyáját és szállását, mint nádast vagy bokros erdőcskét, nem bántják ... Itt nincs történet: örökös ííí a változás és maradandóság, örökös itt a csend és az elemek zúgása." A ceglédi Járás 3700 tanyájának egyikén, Csemó-Zöldhalom határában lakik Hajdú József. Az idén nyolcvan sertésre szerződött, de van nyolc tehene is, hetven liter tejet fej naponta. A disznók árából kell majd a villanyra, hogy működhessen a fejőgép. S a csikó? Még csak első éves ... Barcza Zsolt felvétele E pusztai ősök utódai is nekifeszl- tették hátukat jó néhányszor a szélnek, igazából meg képletesen. Feszítik most is. De már nincsenek maguk a tanyájukon, megszűnt kiszolgáltatottságuk. Mellettük áll a társadalom, az általuk hordozott érték ismeretében. Még akkor is így van ez, ha néha, néhol nem tűnik szembe az első pillanatban. BÁLINT ibolya
