Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-23 / 119. szám

6 Mir mart 1982. MÁJUS 23., VASÁRNAP xníilao POSTABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Két gond Vác város szépen fejlődik, gazdagodik, azonban van né­hány sötét színfoltja települé­sünknek. A Földvári téren, a Budapest felől érkező autóbu­szok megállójában a múlt év­ben készítettek egy esőbeállót. Erre nagy szükség volt, de nem ártott volna ezzel egy idő­ben a környéket is rendezni. A járdára egy dombon át le­het feljutni — igaz, van egy másfél méter széles töredezett betonlépcső is, de ez a nagy forgalom miatt kicsinek bizo­nyult. Az utasok a dombolda­lon szaladnak — esős időben csúsznak — le a buszhoz. A domboldalon valaha fű volt, kár lenne újra füvesíteni, mert ismét letaposnák. Célszerű len­ne, ha a lépcsőt megszélesíte­nék. A Duna-parti korzón néhány éve építettek egy nyilvános illemhelyet, amelyet azóta sem láttam működni. Mindig lezár­va, félig betört ajtóval, pisz­kosan, bokáig érő víz alatt ta­láltam. Állítólag idényjelleg­gel működik — vajon melyik idényben lehet használni is? Dénes János Vác Megnyílt Régóta kérik a dunakesziek, hogy a posta mellett nyissa­nak egy hírlapárusító üzletet. Bacsa Sándor újságárus nem­rég örömmel közölte, hogy megnyílt a kért hírlapárusító pavilon, ahol nemcsak hétköz­napokon, hanem vasárnap dél­előtt is lehet újságot kapni. Az is kiváló ötlet volt, hogy a majálison napilapokat és borítékos sorsjegyet árusítot­tak, rengeteg újság kelt el. Solymosi László Dunakeszi A többség Tápiószelén, a Pacsirta utcá­ban lakunk. Régóta szeret­nénk, ha a mi utcánkban élők is kapnának vezetékes vizet, de eddig erre nem volt lehe­tőség. Most megtudtuk, hogy az utca elején két ház kapott vizet, ezért bementünk a ta­nácshoz érdeklődni, lehet-e nekünk is? Azt a választ kaptuk, hogy csak abban az esetben, ha az utca lakói va­lamennyien egyetértenek, s vállalják a vízvezetékbővítés munkáinak nagy részét. A mi utcánkban nyolcán beleegyez­tek, hatan nem. Ennek ellené­re megoldható-e, hogy vizet kapjunk? Ügy tudom elég, ha a többség a fejlesztés mellett foglal állást. , Dudás Jenőné Tápiószele ★ Zahalka Béla, Tápiószele taaá- csának vb-titkára elmondta: tud arról, hogy a Pacsirta utcában la­kók mielőbb szeretnék bevezetfrü házaikba a vizet. Járlak is a ta­nácsnál ez ügyben, azt gondolva, hogy ha az utca elején kaphattak vizet, akkor »imák nincs akadá­lya, hogy a többi házba is beve­zessék. A PVCSV-nek jogában áll, hogy a közművesített utca sarkán lévő házba és a mellette levőbe bekösse a vizet a szomszédos ut­ca vezetékéről, de az új vezeték kiépítését a tanácsnak kell meg­rendelnie. Ez elől a tápiószeleUta­Olvasónk fotózta Parkírozz, ha tudsz! Dunakeszin, az Iskola utcai parkolóban évek óta hátborzon­gató a helyzet. Eső idején ebben a tengerben kell megállniuk az autóknak — az utcában másutt tilos a megállás. Évek óta ígérik, hogy rendbe hozzák, de erre eddig nem került sor. Kí­váncsian várjuk, hogy mikor léphetünk szárazra, ha itt állunk meg? Bokodi Béla . Dunakeszi Hogy többen megvehessek A tenyésztők kérése Deák Mihály, kartali olva­sónk kisállattenyésztéssel fog­lalkozik. Mint a Galgamenti Áfész tagja, ő tette szóvá, hogy Kartalon változtatni kel­lene a termények és a tápok árusítási rendjén. Nem megfe­lelő a lakosságnak a nyitva­tartási idő, sem a felvásárlási, sem az értékesítési boltban. Ugyanis a tenyésztők többsé­ge nyugdíjas vagy gyesen le­vő kismama, akik nem tudják a nehéz zsákokat hazacipelni. Szombaton lenne segítség, de á bolt zárva tart. A másik gond: a településen csak az egyik terményboltban árusí­tanak nyúltápot, ezért azok a tenyésztők, akik a község má­sik végén laknak, kénytelenek Végighurcolni az egész falun a zsákokat. Olvasónk a Galgamenti Áfész vezetőségéhez is eljuttatta le­velét. Telexen érdeklődtünk, s Bolhás Mihálytól, az ipari és felvásárlási főosztályvezetőtől kaptunk választ. Megtudtuk, hogy május 17-től megváltoz­tatták a bolt nyitva tartási rendjét, s elrendelték, hogy június elsejétől a másik te- ményboltban is árusítanak nyúltápot. A változtatás okoz­hat fennakadásokat az ellátás­ban, mert eddig a szerződött tenyésztők jelzései alapján rendelte az üzlet a tá; ot, most azonban nem tudják előre ki­számítani, milyen mennyiség­re lesz szükség. A bolt nem tarthat nagyobb készletet, mi­vel a nyúltáp közegészség- ügyi szavatossági ideje rövid. Bolbás Mihály azt is közöl­te: várhatóan lesznek kelle­metlenségek a nyilvántartás nehézségei miatt, különösen eleinte, amikor a boltok csak becslés alapján rendelhetnek tápot. Megkérték a panaszost, hogy azonnal értesítse az áfész vezetőségét, ha az új rendszer­ben problémák adódnak, így idejében intézkedhetnek. A szombati nyitvatartásról hallgattak. Alkalmazkodjon a vásárló! A szőnyeg és az ablak Tisztaságszerető nép vagyunk, különösen a saját lakásunk tisztaságára ügyelünk. Hétvé­geken szinte mindenütt takarí­tanak, porszívóznak, port töröl­nek, ablakot tisztítanak, mos­nak, súrolnak és szőnyegeket ráznak. Jóleső érzés mindezt látni, hiszen azt jelenti, hogy a hétvégi pihenőnapoknak leg­alább egyikét valóban pihenés­sel, tiszta, rendes lakásban töltik el a családok. Persze, más messziről nézni a takarító műveleteket, s más részt venni bennük, akár mint dolgozó, akár mint szenvedő fél. Egyik százhalombattai levél­írónk bánatos sorokat vetett papírra. Több emeletes házban lakik, sajnos, nem a legfelső szinten. Miért sajnos? Mert így fölöttük is laknak, s ez kelle­metlenségekkel jár. A fölső szomszéd gyakran takarít, ami önmagában véve örvendetes lenne, ha nem rázna örökké szőnyeget, méghozzá egy hosz- szú futószőnyeget, amely az alatta levő ablakot csapkodja. Ez valóban kellemetlen, az még rosszabb, hog:^ olvasónk hiába kéri szomszéuasszonyát, ne az ablakon rázza ki a sző­nyeget, akár a falnak beszélne. Pedig ahogy melegedik az idő, egyre elviselhetetlenebb a hely­zet, jó lenne nyitva tartani a konyhaablakot, de a szőnyeg miatt ez nem ajánlatos, ugyan­is föntről a legváratlanabb idő­pontokban zúdul le az áldás, esetenként pontosan bele az alant ebédelők levesestáljába. Mit tanácsoljunk? Érthetetlen, miért nem talál megoldást minden felszólítás nélkül a fenti asszony, hiszen nem hisz- szük, hogy ne lehetne ott és akkor kirázni azt a futószőnye­get, ahol és amikor nem zavar senkit. Panaszt lehet tenni elle­ne, segítségül hívni a lakóbi­zottsági elnököt, a tanácsot, a KÖJÁLT, de minden hivatalos dorgálás mellett a szomszéd jóindulatára lenne elsősorban szükség, hiszen arra senki sem kötelezheti, hogy ne takarítson, vagy hogy vágja ketté a sző­nyegét. Igaz, még egy megoldás vol­na: olvasónk cseréljen lakást, költözzön a felső szomszéd fö­lé. És vegyen egy futószőnye­nács nem is zárkózik el, de csak abban az esetbein van lehetőség a bővítésre, ha a lakosság vállalja, hogy a vízcsőlefektetés földmun­káit elvégzi. Ha az utca egyes la­kói ebbe nem egyeznek bele, ak­kor a munkát a tanács nem ren­deli meg, túl sokba kerülne. Arra azonban van lehetőség, hogy a vi­zet akaró lakók vállalják az egész utcában a földmunkát — ebben az esetben még az idén, de legké­sőbb jövőre vizet kapna az utca. A költségeket a tanács előlegezi, a lakóknak kétezer forint közmű- fejlesztési hozzájárulást kell majd fizetniük­Jégkrém Dabason, az italboltban áru­sítanak jégkrémet. Természe­tesen a gyerekek tódulnak ide, s itt olyan látványban van ré­szük, amely nem segíti elő egészséges fejlődésüket. Nem tudom, miért nem lehet jég­krémet árusítani a szomszédos eszpresszóban, ott mégiscsak kulturáltabbak a körülmények, így a gyerekek idő előtt meg­szokják a részeg ember látvá­nyát, s később maguk is ter­mészetesnek tartják majd, hogy italozzanak. Véleményem szerint erre ügyelni kellene, nem szükséges, hogy gondos­kodjunk az alkoholisták után­pótlásáról, hogy a gyerekeket apró korukban beszoktassuk a kocsmába. Fekete Sándor Dabas ★ A levél másolatát továbbítottuk a Dabas és Vidéke Áfészhez, ahonnan megérkezett a válasz Kővári György elnök aláírásával. Tájékoztatott bennünket, hogy a kérdéses italboltot az áfész szer­ződéses üzemeltetésre kiadta, így annak felügyelete a nagyközségi tanács feladata. A szomszédos eszpresszó továbbra is az áfészé, ott fagylaltot árusítanak, de jég­krémet, helyhiány miatt nem tud­nak tartani. Vizer Tibor, Dabas nagyközség Tanácsának igazgatási előadója elmondta: az italboltban édessé­geket, üdítő italokat és jégkrémet is árusíthatnak, így a tanács nem tilthatja meg a forgalmazást. Annyit elértek, hogy az üzlet ve­zetője gyerekeket nem enged a helyiségben levő játékautomatán játszani. Vizer Tibor szerint — és szerintünk is — az jelentene megoldást, ha központilag szabá­lyoznák: italboltok csak utca felé árusíthassanak jégkrémet, hogy a gyerekeknek ne kelljen bemenniük a helyiségbe. tájékoztatja az olvasókat, hogy a Fővárosi Pályaválasztási In­tézet megjelentetett egy 180 oldalas kiadványt, amelyben elsősorban a fiatalokat, s a ta­nulmányaikat megszakítókat tájékoztatják, milyen munka- és továbbtanulási lehetőségeik vannak. Én is dolgozó fiatal vagyok, s érdekelnének a továbbtanu­lási lehetőségek. A cikk meg­jelenésének napján elmentem több könyvesboltba, hogy megvegyem a könyvet, de se­hol sem tudtak ilyen kiad­ványról. Az egyik helyen ta­nácsolták, forduljak a közön­ségszolgálatukhoz. Meg is tet­tem, de hiába, mert ott sem tudtak felvilágosítást adni. Végül felhívtam telefonon a Fővárosi Pályaválasztási Inté­zetet, ahol egy mellékállo­másról közölték, hogy a könyv iskolaigazgatók és vállalatok munkaügyi osztályai részére készült, könyvüzletékben nem árusítják. Most már csak azt szeretném tudni, hogyan ad tanácsot az érdeklődőknek egy hozzáférhetetlen kiadvány? középfokú oktatási intézményhez fordul. Bizonyára szívesen látják a Fővárosi Pályaválasztást Intézet­ben is, és készséggel felvilágosít­ják. F oglalkoztatóban Az idős korúak nemzetközi éve alkalmából felejthetetlen ünnepségen vettünk részt Szi­gethalmon, a Csepel Autógyár színháztermében. A rendez­vényre a kiskunlacházi szo­ciális foglalkoztató vezetősége hívott meg bennünket. Szűcs Árpád igazgató em­lékezett vissza, hogyan alapí­tották meg a foglalkoztatót, s milyen sikerekkel büszkélked­hetünk a kezdetektől máig. Nekünk, kiskunlacházi öre­geknek jó érzés az, hogy most is számítanak a munkánkra, s tiszteletben tartanak bennün­ket. Köszönjük a nagyközség vezetőinek és a ráckevei járás egészségügyi osztályának, hogy megnyitották a szociális fog­lalkoztatót, ahol munkát biz­tosítanak számunkra, s így se­gítenek, hogy anyagi helyze­tünk jobb legyen. Kívánjuk, hogy az eddigiekhez hasonló­an ez az év is eredményes le­gyen. Ez természetesen raj­tunk, foglalkoztatottakon is múlik. Az ünnepségen megható volt, amikor egyperces néma felállással adóztunk az el­hunyt dolgozók emlékének. Végül a Kamara Varieté tár­sulata mutatott be egy han­gulatos műsort, ez mindnyá­junknak nagyon tetszett. Nagy Sándorné Kiskunlacháza Szerkesztői üzenetek B. G., Hévízgyörk: Orvosi taná­csot kér tőlünk, ugyanis üdülése alkalmával megkínálták valamivel, amitől elvesztette a hangja régi csengését. Kérdezi, nem lehetne-e visszanyerni azt, ami elveszett? Tanácsoljuk, forduljon szakorvos­hoz, keresse fel az orr-fül-gége rendelést, ott bizonyára tudnak se­gíteni. S. M., Nagykőrös: Levelében azt javasolja a posta adjon olyan ke­rékpárokat a kézbesítőknek, ami­lyennel a háború előtt hordták a küldeményeket. Ezeken elöl és hátul is volt csomagtartó, így több táskát is vihettek egyszerre, ugyanakkor ezek a csomagtartók nem akadályozták a kézbesítőket a közlekedésben, ötletét továbbít­juk, de véleményünk szerint nem történik semmi. L. Vecsés: Nehezet kérdez, mi nem is tudunk rá válaszolni 1912-ben járt első elemibe s ak­kor tanultak egy verset, amely­nek a címe: Az aranyos stiglic. Nem jut eszébe a vers első és második sora, s azt kéri, írjuk meg, hogyan kezdődik a vers. Sajnos, nem tudjuk, de talán ol­vasóink közül valaki emlékszik, s eljuttatja hozzánk a kérdéses ver­set, vagy legalább az első két so­rát. Buda környéki bokréta Hozzáférhetetlen Március 23-án, a lap nyolca­dik oldalán jelent meg egy cikk Fiataloknak, munkaválla­lási tanácsadó címmel. Arról Podhola Zsuzsanna Budapest ★ Egyetértünk olvasónkkal, jó lenne, ha ezt a sokak érdeklődé­sére számot tartó könyvet meg le­hetne vásárolni. Addig is leghe­lyesebb, ha vállalatának munka­ügyi osztályához, vagy valamelyik Hogyan védekezzünk? Kertészkedőknek Végre kitört a tavasz. Ezt nemcsak az bizonyítja, hogy kizöldült a világ, a fák kibon­tották, sőt többnyire el is vi­rították virágaikat, hanem az is, hogy szerkesztőségünkbe sorozatosan érkeznek levelek, növényvédelmi tanácsokat kér­ve. Róth Antalné monori olva­sónk szilvafái a virágzás után termőre fordulnak, bő ter­més ígérkezik, de mielőtt megérhetne a szilva, lepotyog, valami megfúrja, tönkreteszi. Hogy mi okozza a bajt, erre a kérdésre Vályi Istvántól, a Pest megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás igaz­gatójától kértünk választ. Tá­jékoztatást adott, hogy a le­írt tünetek alapján a szilva ko­rai hullását minden bizony­nyal a szilvamoly okozza. A kártevő elleni védekezést - úgy kell időzíteni, hogy az a lár­vakelés idejére essen, ezért az első nemzedék ellen a szilva virágzását követő negyedik és hatodik héten ajánlatos véde­kezni. A nyári nemzedék ellen a védekezést július közepén kell kezdeni, és az elhúzódó rajzás miatt 7—10 naponként, két alkalommal tanácsos meg­ismételni. Javasolt készítmé­nyek: Bi—58, Metation 50 EC, Sinoratox 40 EC. Ndgy János Vácról az iránt érdeklődik, mi okozza, hogy a sárgabarackfa egyes ágain a levelek hervadni kezdenek, vé­gül leszárad az egész ág, még gyümölcsritkítással sem lehet ellene védekezni. Vályi István válasza: valószínűleg gombás, illetve baktériumos megbete­gedés okozza a jelenséget. A beteg ágat az egészséges ré­széig vissza kell vágni, a se­bet kezelni, s utána — attól függően, hogy milyen kóroko­zóval állunk szemben — meg­előző védelmet kell folytatni. Tóth Ferenc érdi olvasónk mogyoróbokrait ismeretlen kór támadta meg. A termés ne­gyede kárba vész, valami ki­fúrja a mogyorót, a belsejét megsemmisíti, majd távozik. Vályi István válasza: a jelek szerint a kártevő a mogyoró­ormányos. Ez a bogár már rajzik, ezért sürgősen meg kell kezdeni ellene a védeke­zést, rovarölő szerrel. Sáfár Andor váci olvasónk hiába keres a gazdaboltban Se- vin 85 WP elnevezésű szert, amellyel a burgonyabogarak ellen szeretne védekezni. Tóth Károly, a Vác és környéke Áfész áruforgalmi főosztály- vezetője elmondta: jelenleg va­lóban nem kapható ez a szer, s a későbbiekben is aránylag keveset szállítanak majd az üzletbe. Még korai védekezni a burgonyabogarak ellen, de ha eljő az ideje, s esetleg ak­kor sem tud szerezni olva­sónk a kívánt szerből, helyet­te mást is alkalmazhat: Sári­don permetezőszert, Ditrifon 50 WP-t, amely szintén per­metezőszer, vagy Ditrifon 5 porozót. Az emléikek Telkiről indul­nak el, ahol apám erdész volt... írja Kodolányi János Süllyedő világ című önéletraj­zi regényében. Az író megem­lékezett szülőfalujáról, de nem tesz említést arról, pon­tosan melyik házban született. Telki lakói régebben szinte valamennyien famunkások voltak, ma már megváltozott körülmények között élnek, a legtöbben a fővárosban vagy a szomszédos toki Egyetértés termelőszövetkezetben dol­goznak. A település régi em­lékhelyei mellett érdekes lát­nivaló a felszabadulási emlék­kő, és az erdészház homlokfa­lán egy fehér márványtábla, melyen ez áll: Itt született Ko­dolányi János... Az emlék­táblát 1974 októberében avat­ták fel. Hosszú, kitartó mun­ka eredményeképp derült fény arra, melyik az író szü­lőháza, ugyanis Telkin több erdészház is van. Regős Fe­renc telki tanító kutatásainak köszönhető, hogy a szülőház falára felkerülhetett a tábla. Regős Ferenc nemcsak az író emlékét ápolja, hanem — mint helytörténész és krónikaíró — számtalan eseményt, történe­tet jegyzett fel a felszabadu­lástól napjainkig. ★ Budakeszi krónikása húsz éve írja a település történe­tét, munkáival nem egyszer pályázatot nyert. A helytörté­nész is megállja a helyét, ő még nyelvi kérdésekben is dí­jazott volt — ennek azért van jelentősége, mert a községben több nemzetiség lakik. Dési Huber István itt élt haláláig. Míg egészségi állapota enged­te, kedvelt témái közé tarto­zott Budakeszi környezete, er­deje. Közöttünk élt és dolgo­zott több évig Ék Sándor, a művészet kiválósága. Horváth Géza festőművész halála nap­jáig községünkben élt, Cseh István nálunk volt rajztanár, innen került a Budapesti Mű­szaki Egyetemre. Jeles akva- rellista volt, halála előtti utolsó kiállítása, ameyet a Fé­nyes Adolf teremben rendez­tek meg, a Gyökerek élete cí­met viselte. Gannay János, a szentendrei művészcsoporthoz tartozik, évtizedeken keresztül vezette a budakeszi művelő­dési házban a rajzszakkört. Jelenleg visszavonultan él a csaknem nyolcvanéves, beteg festőművész. Felvetődik a kér­dés: miért nem rendezik meg az ő kiállításukat, azokét a művészekét, akiknek szemé­lyes kapcsolatuk is volt a községgel? Nem hiszem, hogy az özvegyek, örökösök elzár­kóznának, bizonyára szívesen adnák át a művészek alkotá­sait egy kiállításhoz. ★ Budakeszin tavaly az alvég, ebben az évben pedig a felvég kapott minden igényt kielégí­tő, korszerű ABC áruházat. A múlt bosszúságát felváltották a jelen örömei — kevesebb embert látunk azóta az autó­buszon hatalmas csomagokkal, s az elégedetlenkedők tábora is megfogyatkozott. A Budaörs városi rangra tö­rekszik. A településen átha­ladó út máris városias jellegű, de a mellékutcák is gondozot­tak. Az ott lakók rendszeresen ápolják a házuk előtti közterü­letet. Érdemes lerme követni példájukat, erre is szakítanak időt, pedig bejáró dolgozók! ★ Szép látványosságként em­legetik a biatorbágyiak a völgyhídjukat, közismertebb nevén a viaduktot. Valóban szép ez az építmény, látásába mégis beleborzong az ember, hiszen eszünkbe jut az a régi katasztrófa, amelynél rengeteg utas vesztette életét. Termé­szetesen egyéb látnivaló is van Biatorbágyon, az egy tagban pompázó határ, amely valaha szép neveket kapott: Szarvas­hegy, Kutyahegy, Ürestarisz­nya. Ma már nem üres a tor- bágyiak tarisznyája, az ínséges időket elfeledtette a nagyüze­mi gazdálkodás. Padányi Lajos Budakeszi

Next

/
Oldalképek
Tartalom