Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-06 / 104. szám

4 %#i'iiap 1982. MÁJUS 6., CSÜTÖRTÖK Füstbe ment remények • • Öngól a rendhagyó órán Csillaghullás Művészdelegáció A győzelem napja alkalmá­ból szovjet filmművész-dele­gáció érkezik hazánkba. A küldöttség tagjai a Csillag- hullás című új produkció al­kotó stábja: Pjotr Fjodorov színművész, Georgij Rerberg operatőr és Igor Tala'nkin rendező. A filmet hétfőn a Művész moziban díszelőadá­son mutatják be a magyar nézőknek. Nemzeti Múzeum Új kiállítások A magyar aranypénzverés története címmel nyílik új kiállítás május 11-én, ked­den a Magyar Nemzeti Mú­zeumban. Vidéken Cegléden nyílik új kiállítás a jövő héten, a ceg­lédi Kossuth Múzeum nyújt otthont május 15-től A váci céhek, váci iparosok című ki­állításnak. Megyénk közművelődésé­ben hajszálgyökér ez a tárlat­sorozat, amelyet az MSZMP Pest megyei Oktatási Igazga­tóságán rendeztek meg, hiszen gondolatokat ébreszt mind­azok számára, akik rövidebb- hoszabb tanulmány után visz- szatérnek a gyakorlati mun­kába, s ideológiai tájékozott­ságuk mellett hasznos inspirá­ciókat kapnak a képzőművé­szeti ismeretterjesztést illető­en. Ezúttal négy festő közös műhelyének törvényeibe pil­lanthatnak be a hallgatók má­jus 23-ig. Laki Ida próbának szánja a vegyes technikával készült vi­zuális jegyzeteket, amelyeket cellulózra fest és eszméket je­löl színarányokkal, vonalpöty- työkkel. A békét kék árnyala­tokra bízza, a forardalom esz­méjét vörös töredékekkel kö­zelíti, s mintegy betetőzésként felhasználja az aranyló nap­korong tömbjét. Vácott, a Madách Imre Mű­velődési Központban rendez­ték meg az Éneklő ifjúság megyei díszhangversenyét. A koncert záróeseménye volt an­nak a vetélkedőnek, amely­nek keretében Pest megye ál­talános iskoláinak normál ta­gozatos énekkarai mérték ösz- sze tudásukat. A gálára tizen­egy kórus kapott meghívást. A zsűri — Dobray István kar­nagy, főiskolai tanár, Kovács Lajos karnagy, a megyei KÓTA titkára, valamint Pest megye ének-zene szakfelügye­lői — az érdi 7. számú álta­lános iskola, Szabóné Bozoky Flóra vezette kórusának és a váci Árpád úti általános isko­la, Kéninger Márta vezette énekkarának ítélte az Év kó­rusa megtisztelő címet. A legjobbak között is dicsé­retet érdemeltek még az aláb­bi kórusok: Cegléd, Mészáros Lőrinc általános iskola, kar­nagy dr. Patonai Tiborné; Főt, Garai János általános iskola, karnagy Beráz József; a pilis- szentiváni kisdobosok, Szigeti Éva vezetésével, a solymári Gyermekkar, Szokolay Bálint és Korsósné Havasy Cecília vezényletével; valamint a tú­rái általános iskolások, Já- rainé Virinyi Éva irányítá­sával. A díszhangversenyt Jakab Béla, a Pest megyei Tanács művelődési osztályának he­lyettes vezetője nyitotta meg. A kitüntetett kórusok mellett fellépett még: a dabasi 2. szá­mú általános iskola, a kis- kunlacházi általános iskola, az ócsai általános iskola és a szigetszentmiklósi 2. számú ál­talános iskola énekkara. Szentey Marianne megyei ének-szakfelügyelő, karnagy el­mondta, hogy az egész mezőny igen lelkesen készült és sze­repelt az Éneklő ifjúság soro­A pedagógusok gyakran és joggal panaszkodnak a nagy tananyagra s ugyanakkor az alacsony óraszámra. Különö­sen érvényes ez az általános iskola felső tagozatának ma­gyar nyelv és irodalom taní­tására. Logikus tehát, hogy örömmel fogadnak minden olyan kezdeményezést, amely a munkájukat segíti. Ország- és megyeszerte örömmel üd­vözölték egy nehéz missziót vállaló színész házaspár, Már- tonffy Mária és Balogh Béla törekvését: a rendhagyó iro­dalomórákat. A négy vecsési általános iskola igazgatói és magyartanárai ugyancsak szí­vesen vették ezt-a fajta segít­séget. Megváltozott időpont Az egyik iskola igazgatója lekötötte a művészekkel az öt előadásból álló sorozatot; meg­egyeztek az egyes órák anya­Hellmann Márton friss és pontos rajzolatú vízfestményei utalnak a forrásra. Nem is olyan régen Szőnyi és Bernáth tanítványa volt e művek alko­tója, aki ezúttal pazar színek­kel érzékelteti a budaörsi ta­vasz ragyogását. Luzsicza Lajos Munkácsy- díjas, érdemes művész liptói, selmeci sorozatát mutatja be. Egyik tusrajza különösen je­lentős, a birlíanyírás hétköz­napi mozdulatait emeli a fes­tészet ünnepévé, méltó és hiánytalan eszközökkel. Duschanek János a fiatalabb nemzedékhez tartozik, most részesült nemzetközi díjban, Monte-Carlóban tüntették ki figurális munkáiért. Erőssége az alakábrázolás. Nemcsak pontosak e rajzok, hanem fi­nomak, érzékenyek is. Négy alkotó, négy irány, azoos tisztességgel, hasonló értékrenddel. L. M. zatban. Természetes, hogy azok a kórusok, amelyek jobb adottságúak például létszám­ban, szebb hangzást tudtak el­érni, mint a kisebb, kevéssé kiegyenlített együttesek. Kü­lönösen érett hangzást produ­kált az érdi, a ceglédi kórus, de tömör, nagy létszámú együttes a fóti és a sziget­szentmiklósi általános iskola kórusa is. örvendetesen megnőtt az utóbbi időben a verset és pró­zát tartalmazó nagylemezek száma. A Hungaroton kiadvá­nyait ezért irodalmi antoló­giáknak is nevezhetjük. Mert mit is lehetne mondaná arra az összeállításra, amelyen Pi­linszky János mondja el Ök címmel kedvelt költőinek ver­seit. Nem versmondást kell várni tőle, hanem szellemi át- lényegülést, egy pályatárs sze­mélyes vallomását arról: benne hogyan élnek, rá hogyan hat­nak az olyan elődök, mint Poe, Hölderlin, Blake, Rilke, Vörösmarty, Babits, Koszto­lányi. Keres Emil lemezének is ez a titka, amelyet A könyvek és én címmel jelentetett meg a Hungaroton. Keres a jelenlé­tet dokumentálja. A Dorogi Zsigmond szerkesztette vers­es novella-antológiával — töb­bek között Benjámin László, Vas István. Illyés Gyula, Nagy László, Zelk Zoltán, Váci Mi­hály, Juhász Gyula műveivel — a színész mond véleményt korunkról: a helyről, ahol élünk, kötődéseinkről, szemlé­letünkről. gában és időpontjában is. Ugyanakkor vállalták, hogy kapcsolatot teremtenek a töb­bi iskolával, ezek majd elküldik az érdekelt osztályo­kat a művelődési házban tar­tandó órákra. A nap már eleve rosszul kezdődött. Tíz órakor érkez­tem Vecsésre; fél órával ké­sőbbre hirdették a Móricz Zsigmond irodalmi portréváz­latot, a hetedik-nyolcadik osz­tályosok számára. A művelő­dési ház azonban zárva volt. Már éppen azon gondolkoz­tam, hol lehetne megtudni, ha elmarad az előadás, amikor megérkezett Sipos Károlyné, a ház igazgatója. Kiderült, hogy az iskolák kérésére a kezdési időpontot két nappal előbb megváltoztatták, mert az igaz­gatók nem engedték el (még­sem) tanítási idő alatt a gye­rekeket, jóllehet ez a műsor ugyancsak tanítási órának szá­mítható. Így hát délután egy óráig bőven volt időnk a be­szélgetésre ... — Abbahagyom az egészet! Többet nem szervezek és fize­tek semmit, az iskoláknak! Ezt az érdektelenséget, közömbös­séget nem tudom elviselni! Az­előtt én voltam a világ legsze­lídebb kislánya, de mióta nép­művelő lettem, megtanultam káromkodni! — füstölgött Si­pos Károlyné. — Sajnos, nem­csak az a probléma, hogy ké­sőbb kezdünk! Van itt más is! Az 1-es számú iskolában neve­lési értekezletet tartanak. A gyerekek ezért nem mennek tanulni, tehát ide sem jönnek. A 3-as iskola költözködik, a 2-es szintén nevelési értekez­letet tart, a 4-es pedig semmi­féle magyarázatot sem adott a távolmaradásra. Azért lesznek egy páran, de nem sokan... Éretlen magatartás Az igazgatónő haragja ért­hető és indokolt volt, hiszen a pedagógusok munkáját akar­ta segíteni, s ebből a művelő­dési háznak semmiféle bevé­tele nem származik. Mint ki­derült, nem ez volt az első kel­lemetlen esete az iskolákkal. Az arra érdemes alsós diákok­nak tavaly télapóműsort ren­dezett, ingyen. Miután közben napvilágot látott egy rende­let, hogy ingyenes műsort a művelődési ház nem tarthat, átadta az egészet a könyvtár­nak. Az utolsó előtti nap azon­ban az érdekeltek bejelentet­ték: sajnos, nem érnek rá. Végül az egyik iskolaigazgató kirendelt két negyedik osz­tályt. Mondták is a kísérő ta­nárok (nem ilyen finoman!), hogy az ő igazgatójuk mindig mindent elvállal. A műsor után változott a véleményük és örültek, rhogy ott lehettek. A Móricz-portrévázlat a ne­gyedik előadás volt a sorozat­A másoknak örömöt szerzés igénye hatja át Major Tamás Versek és emlékek című le­mezét, amelyről József Attila versei csendülnek fel. Major szí niházmű vésze tünk mindig meglepetésre képes jelentős mestere. Ha József Attila-ver­set mond — amit a költő éle­tében nem mert megtenni! — akkor ismét örökifjúnak érez­zük. Teljesen eggyé válik ra­jongásig szeretett Attilájával. Ezt a szeretetet kívánja to­vább örökíteni. Major aján­déknak nevezi a borítón Jó­zsef Attila költészetét, mi is annak Major tolmácsolását. Éppen ez teszi hitelessé, ez in­dít el újabb olvasókat a köl­tészet országútján, hogy eljus­sanak a tiszta, szép szó meg­becsüléséig és hiteléig. Múlt századi klasszikusaink­tól alig készült két nagyle­mez-oldalnyi terjedelemben olyan sikeres válogatás, mint most Arany Jánostól. Sinko- vits Imre az ihlet alkotó szárnyalását idézi meg, a Kapcsos könyvbe tisztázott öszikékkel. Magával ragadó az a sokszínűség, ahogy megszó­ban. Talán harminc diák jött el erre az alkalomra. A művé­szi és irodalmi igényességgel összeállított műsorban az író huszonhárom művéből hang­zottak el részletek, Bartók, Kurtág és Farkas Ferenc mű­vei, valamint népzenei feldol­gozások és munkásmozgalmi dalok adták a kísérőzenét. A több mint egy óra alatt ve­retes, eredeti Móricz-szöveget hallhattunk — kiváló tolmá­csolásban. A lebilincselően szép műsor az író egész életét bemutatta, írásain keresztül. Sajnos, a közönség ezt nem­igen értékelte. Sokan több mint félórás késéssel érkeztek; hangos vihogások, grimaszolá­sok — egyszóval éretlen ma­gatartás jellemezte a hangula­tot. A színészek, a művészet, az irodalom tiszteletének tel­jes hiánya tükröződött a reak­ciókból: jókat szórakoztak Ár­vácska szomorú sorsán, a Hét krajcár keserűen vidám tör­ténetén. Mi fér a szabad időbe? Minden elismerés megillette Mártonffy Máriát és Balogh Bélát, akik irigylésre méltó tü­relemmel, kitartással és szí­vóssággal tették túl magukat a kritikán aluli viselkedésen. Tulajdonképpen mégsem hi­báztatom a gyerekeket azért, hogy nem értékelték a nagy műgonddal és hozzáértéssel összeállított és előadott irodal­mi válogatást. Ez egyszer va­lóban a tanárok felelősek. Nem készítették föl megfele­lően a diákokat a rendhagyó irodalomórára, nem kísérték el a tanulókat a művelődési ház­ba. A tanár jelenlétének hiá­nya eleve szabadabb viselke­dést eredményezett, ám oko­zott ennél nagyobb bajt is. A pedagógus távolléte a gye­rek számára minősítette az előadást és annak jelentőségét. Voltak ugyan olyan kislányok, akiket megbíztak azzal, hogy majd beszámolnak a hallottak­ról, de vajon hogyan lehet visszaadni a művészi tolmá­csolásban elhangzott irodalmi művek élményét? Vajon ho­gyan fogja fölhasználni a ta­nár az irodalmi portrévázlat nyújtotta segítséget Móricz ta­nítása során? Sehogy! Az elmondottakból nem kívánok olyan következ­tetést levonni, hogy az isko­láknak nincs szükségük arra, hogy a művelődési házak tá­mogassák munkájukat. Inkább úgy mondanám, hogy vannak olyan esetek, amikor, ha az iskolaigazgató valamilyen programot nem engedélyez a tanítási idő alatt, egyszerűen bűn a pedagógustól, ha sajnál­ja azt a másfél órát a szabad idejéből. Vétek nemcsak a ta­nítványaival — hanem önma­gával szemben is! Körmendi Zsuzsa laltatja ezeket a verseket. A válogatást az is antológiává avatja, hogy miként, a könyv­ben, a lemezen is tetszés sze­rint kalandozhatunk, akár A harminc év múlva, akár a Mindvégig című verset hall­gatjuk meg. Ekként az irodalmi leme­zeknél is fontos a válogatás lehetősége. A korongokról fel­csendülő művek alapján immár nemcsak hangverse­nyeket rendezhetünk magunk­nak otthon, hanem irodalmi esteket is. Lehet játszani, s ez a játék arra is jó, hogy előadóművészek műhelytitkai­val ismerkedjünk, de legfő­képpen művekkel. Ezért azt is hasznosnak tartanánk, ha az irodalmi lemezek mellékle­teként — az operaszövegköny­vek mintájára — a Hungaro­ton a hangzó anyagot nyom­tatásban is megjelentetné. A gesztus nem kímélne meg senkit attól, hogy kikerülje a könyvespolcok kincsestárát. Egv ilyen vállalkozás az el­mélyülést segítené, az iroda­lom újabb mélységeinek meg­ismerésére ösztönözne. M. Zs. Festői jegyzetek Értékek felmutatói Zenei panorámái Az Éneklő ifjúság sikere P. E. Lemeztéka Mikrobarázdás antológiák ■Heti eilmtegyzeth Cha-cha-cha Jelenet a Cha-cha-cha című új magyar filmből Mostanában sorozatban lát­hattunk magyar filmeket, me­lyek arról (is) szóltak, mi­lyen nehéz volt fiatalnak len­ni az 50-es években (Angi Verd, Kettévált mennyezet, Tegnapelőtt.). Kovácsi János, az első nagyjátékfilmjével most debütáló fiatal rendező, Cha-cha-cha című munkájá­ban viszont már arról beszél, milyen nehéz volt fiatalnak lenni a 60-as évek elejen (amikoris ő és nemzedéktár­sai voltak tizenévesek). A következtetés önként adó­dik: fiatalnak lenni sosem volt nagyon könnyű, vagy ha úgy tűnt is, hogy könnyű, utó­lag többnyire kiderült, hogy mégsem volt könnyű. Ez per­sze, nem valami korszakalko­tó megállapítás, ha egy mű­alkotás csak ennyit mond, ak­kor arra nem szükséges külö­nösebben figyelni. A dolog azon áll vagy bu­kik, hogy ezt a „sosem volt könnyű”-t hogyan, miképp mondja el egy adott film, könyv. A „sosem volt köny- nyű”-k ugyanis sosem voltak egyformák. Ahány nehéz pe­riódus, annyiféle, annyiféle­képp nehéz, zűrzavaros, tragi­kus stb. Vannak persze kon­stans tényezők is: a kamaszo- dás általában mindig nagyon nehéz időszak egy kialakuló egyéniség életében; általában keserves tapasztalatokat kell megélnie a gyerekből lassan felnőtté formálódó fiúnak, lánynak. De — s ez nyilván­való — a kamaszodás általá­nos konfliktusait, nehézségeit is alapvetően színezhetik az adott kor viszonyai, körülmé­nyei. Ha tehát nehéz volt fia­talnak lenni, mondjuk 1951- ben, az másképpen volt ne­héz, mint mondjuk 1962-ben (amikor Kovácsi filmje, a Cha-cha-cha játszódik). Nos, Kovácsi (aki írója is 3 filmnek) ezt a mást pró­bálja elmondani a filmben. Hőse, Gruber Ernő, láthatólag énhős is, vagy pontosabban: Kovácsi korosztályának rep­rezentáns alakja. Egy tizen­éves a 60-as évek elejéről, ab­ból az időszakból, amikor 1956 sokkja már múlóban volt, s amikor még nem alakult ki igazából a tizenévesek előtt az elkövetkező évek képe. Átme­neti periódus volt (egy a sok közül), de hát Gruber és tár­sai ezt aligha érzékelték an­nak idején, ök csak azt ér­zékelték, hogy divat a cha- cha-cha, hogy egyesek hirte­len feltörtek, mások marad­tak a szerény életkörülmények között, ismét mások pedig a felszabadultabb légkörben el­kezdték a maguk kis pecse­nyéjét sütögetni. Gruber és társai életében ekkor jelenik meg a házibuli, mint fogalom és mint valóság, a televízió, mint technikai csoda, a mag­nó, mint áhított-irigyelt tu­lajdon, az Elvis Presley-le- mezek, az Elvis Presley-iri- zura, a rock and roll, mint egy bűvös világ megtestesí­tői. Mindez nagyszerű, izgalmas, fájdalmas és groteszk. Így is jelenik meg a filmen, s ez az erénye Kovácsi munkájának. Felidézi a 60-as évek tinéd­zseréinek világát, felidézi a maga és a kortársai fiatalsá­gát, de nem nosztalgiázza agyon ezt a visszaemlékezést. Van annyi önirónia a film­ben, amennyi elegendő a szük­séges távolságtartásra, s van annyi visszasóhajtás is, ami­től egy kicsit összeszorul a mai harmincasok szíve: íme, ez volt az ifjúságunk. Hogy mi volt benne a nehéz? Ta­lán az, hogy a hirtelen na­gyot változott külső körül­ményekhez (tévé—magnó— ronkandroll—házibuli stb.) ne­hezen és lassan tudtak csak igazodni a belső körülmé­nyek. Ennek a tizenéves kor­osztálynak talán a mindig szokottnál is több és erősebb csatározásokat kellett vívniuk a szüleikkel, a felnőttek vi­lágával. Hirtelen túl nagy lett a szakadék a nemzedékek kö­zött gondolkodásmódban, ma­gatartási, etikai, társadalmi normákban, ízlésben, igények­ben. Ennek a 60-as évek ele­jén felnőtt kamasznemzedék­nek alighanem ez a szakadék, ennek az áthidalása jelentette, vagy idézte elő a legtöbb és legsúlyosabb konfliktust. A felnőtté válás egyéb traumái is okoznak természetesen épp elég nehézséget, de ezek hát­terében, ezek megjelenési for­máiban is ez az alapvető konfliktus sejlik fel és mun­kál. A film talán kevesebb hangsúlyt ad ennek az alap­összeütközésnek, alapkonflik­tusnak, s inkább a minden­kori kamasz mindenkori ál­talános konfliktusait mutatja be, — de a fenti beágyazott­ság, a kor lenyomata a tinéd­zserek életén, körülményein azért jól érzékelhető. Érdekes debütálás ez; a rockoperák rendezőjeként ismertté vált Kovácsi, filmesnek is ígéretes tehetségként mutatkozik be. Hegyi emberek A western számos alaptí­pusából több is jelen van eb­ben az amerikai filmben (rendezője Richard Lang). Az egyik alaptípus: az aranyásó­film (vagy prémvadászfilm), azaz a megélhetést, a kalan­dot és az esetleges nagy sze­rencsét hajszoló — vagy csak átélő, sóvárgó. reménylő — hősök filmje. Két hőse ugyan­is öreg prémvadász, akiket a jó üzlet reménye kecsegtet. De ebbe a magában véve is meg­álló alaptípusba belevegyül az indián-alaptípus is, mert a Varjú-törzs és a Feketelábú- törzs közti viszályok is szí­nezni kezdik a történetet. Az­tán a két szál összekeveredik, egy szép indián nő és az egyik korosodó prémvadász közti szerelem révén. Aztán jön egy indiánok—fehérek küz­delme című motívum, mely azzal bonyolítja a dolgokat, hogy behoz a filmbe jó Indiá­nokat és rossz indiánokat, s jó fehéreket és nem jó fehé­reket. Végül a történet egy nagy romantikus fordulattal zárul: a fehér prémvadász és a szép indián nő végső egy- másratalálásával. No és per­sze a rosszak megbűnhődésé- vel. A Hegyi emberek tehát olyan, mint egy felületes és összecsapott western sablon- gyűjtemény. Ami valamelyest javít ezen, az a színészi já­ték (Charlton Heston öregen is markáns egyéniség, mint Bill Tyler, a prémvadász), a látványos fényképezés (opera­tőr: Michel Hugo), és a zene, melyet Michel Legrand írt. Mindezekkel együtt is azon­ban: a Hegyi emberek nem a western műfaj gyöngysze­me ... Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom