Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-07 / 105. szám

1982. MÁJUS 7., PÉNTEK 3 A megyei népfrcaitbizoftsóg ülése Kisipar: tisztes szolgálatként Tapasif cilátok a honismereti tevékenységről Csütörtökön délelőtt a mozgalom megyei székházában ' ülést tartott a Hazafias Nép­front Pest megyei Bizottsága. A tanácskozáson részt vett Sarlós István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a HNF Országos Tanácsának fő­titkára. A testület az elfogadott napirendnek megfelelően be­számolót hallgatott meg a kisiparosok szerepéről a. la­kosság ellátásában, a kisiparo­sok közéleti tevékenységéről; összefoglalót a honismereti munka helyzetéről és felada­tánál. Ugyancsak megtárgyal­ta a megyei népfrontbizottság az 1982. évi béke és barátsági hónap megyei programját. (A napirendnek erről az utóbbi részéről a lap első oldalán közlünk részletes ismertetést.) Fehér foltok Pest megyében öt esztendő alatt harminc százalékkal nőtt meg a kisiparosok tábora, szá­muk 1981-ben 11 656 főt tett ki. Tevékenységük súlyáról, szerepük jelentőségéről sokat elmond az az egyetlen adat, hogy az összes szolgáltatások­nak több mint a hetven szá­zalékát a kisiparosok látják el a megyében. Ennek tudatában érthető és indokolt volt tehát az a figye­lem, amely a megyei népfront­bizottság ülésén megnyilvá­nult a téma iránt. Mind az írásos összefoglaló, mind a felszólalók egybehangzóan azt húzták alá, hogy a kisipartól a tisztes szolgálatként ellátott szolgáltatást várja a lakosság, és örvendetes, hogy ennek a várakozásnak az iparosok egy­re nagyobb csoportja megfelel. Napjainkban a megyében tevékenykedő kisiparosok munkájának értéke meghalad­ja az 1,3 milliárd forintot, bi­zonyos szakmákban ők mű­ködnek kizárólagosan, ám gond, hogy még így is vannak kellően el nem látott terüle­tek — például a szentendrei, a ráckevei, a váci, a nagyká- tai járásban — egyebek mel­lett a cipész, a fodrász, a ház­tartási kisgépjavító, a rádió- és tv-szerelő szakmákban. Megnőtt igény Több felszólaló, nyomatéko­san figyelmeztetet rá, a csalá­dok kiadásainak szerkezete változóban van, józan belátás vagy kényszerű belenyugvás nyomán növekszik a szolgálta­tások, javítások iránti igény, mivel az új eszközök vásárlása a háztartások egy jelentős ré­szében későbbre tolódik át. Ez természetesen fokozott köve­telményeket 'támaszt a kisipar­ral szemben is, aminek — a többi között — új formák ke­resésével kívánnak megfelel­ni. Ilyen új forma például a műhelyépítő szövetkezetek megalakítása, a felvevőhelyek bővítése, a konténeres gyors­javító egységek fölállítása el­sősorban az üdülőhelyeken. Gondokat okoz a kisiparo­sok tetemes részénél a műhe­lyek felszereltségének elavult­sága, mivel gyakran még ak­kor sem sikerül a szükséges eszközöket megvásárolni, ha arra fedezet teremtődik, hi­szen a kisiparban jól használ­ható eszközök kínálata szegé­nyes. Szükség van arra is — hangzott el több felszólalásban —, hogy a kistelepüléseken, az új lakótelepeken, az üdü­lőövezetekben műhelyt nyit­ni akarók, főállás vagy nyug­díj mellett ipart űzők kapják meg a helyi szervektől a ren­deletekben foglalt lehetséges támogatást. A testületi ülés eredményes­nek ítélte a kisiparosok köz­életi munkájának fejlesztését — a legutóbbi esztendőkben például nyolcvanhat kisiparos kapott kiemelkedő társadalmi munkájáért népfront-elisme­rést —, ám figyelmet érdemel, hogy elsősorban a középkorúak és az idősebbek vállalják a közszereplés áldozatos terhét, a fiatalabbak alig. Jól bevált gyakorlat, hogy a kisiparosok tevékenységéről nemcsak a falugyűléseken gyűjt véle­ményt a népfrontmozgalom, hanem külön szervezett anké­ten, szolgáltatási és termékbe­mutatókon is. Ami igazán fon­tos: ezeknek a véleményeknek a javát a kisiparosok figyelem­be veszik, munkájukban hasz­nosítják. Minden település Az elfogadott napirendnek megfelelően a megyei nép­frontbizottság ezt követően a honismereti és krónikaírói munka megyei tapasztalatait és továbbfejlesztésének lehető­ségeit vitatta meg. Gazdag eredményű terület ez — hangzott el az ülésen, hiszen a megyében nem akad olyan te­lepülés, ahol valamilyen for­mában ne élne a honismereti tevékenység, bár a színvonal erősen változó. Némi képet ad ennek a ne- j mes szabadidős foglalatosság­nak a népszerűségről, ha le­írjuk : tavaly ötvenkilenc hely- történeti tanulmány, illetve krónika készült el, öt esztendő alatt pedig 291 ilyen munka. Elsősorban a budai járás ered­ményei kiemelkedőek, de kö­szönetét érdemel ilyen tekin­tetben a ceglédi, a gödöllői, a monori járás is. Elismeréssel szóltak az ülés résztvevői a honismereti mun­ka mind szélesebb körű támo­gatásáról, ebben a megyei le­véltár megkülönböztetett sze­repéről, ugyanakkor felhívták a figyelmet rá, még sok a fe­hér folt, legtöbbször ott, ahol a helyi népfrontbizottságok, a helyi tanácsok keveset törőd­nek ennek a lehetőségnek a kamatoztatásával, holott jó út ez a hazafias nevelés konk­rétumokhoz kötéséhez. Új aktívákat Részletekbe menően foglal­kozott a megyei népfrontbi­zottság a további teendőkkel. A szerteágazó területhez il­lően a feladatok is sokrétűek, helye van itt a — az immár hagyományosnak vehető, mert évek óta tartó — honismereti akadémia előadássorozatának éppúgy, mint a módszertani anyagok korszerűsített válto­zata kiadásának,’a helyi poli­tikai, társadalmi szervezetek adta támogatásnak. A megnőtt szabad idő — hangoztatták töb­ben — arra is lehetőséget te­remt, hogy ez a szép indítékú mozgalom újabb híveket sze­rezzen, elsősorban a fiatalabb korosztályokból, hiszen a múlt megismerése számukra ilyenkor szüleik, nagyszüleik sorsának fölfedezése és ezzel lehetőség saját sorsuk trágyi- lagos mérlegelésére. M. O. Az alkotó értelmiség munkájának eredményessége az egész nemzet ügye Havasi Feleste felszállása az Akadémia közgyűlésén Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, az Akadémia tegnap megnyílt közgyűlésén — melyről az 1. oldalon adunk hírt — elöljá­róban átadta a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Miniszterta­nács üdvözletét és jókívánsá­gait az Akadémia tagjainak, tisztségviselőinek, a közgyűlés valamennyi résztvevőjének, a magyar tudomány alkotó mun­kásainak — majd így folytat­ta: Tudományos alaposság — A Központi Bizottság és a kormány — csakúgy, mint korábban — most is nagy vá­rakozással tekint a közgyűlés munkája elé. A tudományos műhelyek eredményeinek e nagy nyilvánosságú összegezé­se és kritikai elemzése — ame­lyet a közgyűlés elvégez — mindig akkor adott számunk­ra sokat, ha pontosan mérte a múltat, érzékenyen, de tudo­mányos alapossággal ítélte meg a jelent és rá tudott mutatni a jövő lehetséges és kívánatos útjaira. E felelős munka el­végzése az alkotó értelmiség kitüntető feladata, de eredmé­nyessége már egész nemze­tünk ügye. Ezért van az, hogy a közgyűlés munkája iránt egész társadalmunk megkü­lönböztetett érdeklődést mu­tat. — A Magyar Tudományos Akadémia törekvéseinek sike­res megvalósításához jó felté­teleket teremt hazánk kiegyen­súlyozott, nyugodt belpolitikai helyzete. Bonyolult világunk­ban á korábbiaknál is nagyobb jelentősége van annak, hogy a párt a szocialista fejlődés ál­talános törvényszerűségeit tisztelve még nagyobb figyel­met fordítson történelmi és nemzeti sajátosságaink, orszá­gunk adottságai, lehetőségei tanulmányozására, hogy célki­tűző és feladatmeghatározó, a tömegeket szervező és nevelő tevékenysége e körülmények között is folyamatosan fejlőd­jön. A párt nem kerüli meg a konfliktusokat, napirendre tűzi a döntésre érett kérdése­ket és a körülményeket mér­legelve igyekszik megoldani azokat. A kritikus és önkriti­kus magatartás, o megújulás, a reformokra irányuló kész­ség, a realitások figyelembe­vétele volt eddig is sikereinek egyik záloga. Tudatában va- 'gyunk annak, hogy örökre szóló politikai stabilitás nincs. Csak olyan van, amelyet na­ponta újra és újra, szorgal­mas munkával megteremtünk. Politika és gazdaság — Az utóbbi években meg­nőtt a politika és a gazdaság kapcsolatának súlya a társa­dalom életében. Nem véletlen, hogy a párt és a kormány szinte naponta foglalkozik a gazdasági építőmunka soron lévő feladataival. — Az elért eredményekhez nagymértékben hozzájárult, hogy a változó követelmé­nyekhez igazodva az elmúlt években több változtatásra ke­rült sor a gazdasági szabály o­zásban, a tervezésben és a szervezeti rendszerben egy­aránt. — A korszerűsített irányítás és szabályozás már ma alkal­masabb a valóságos viszonyok, követelmények közvetítésére, ami természetszerűleg élén- kebb és konstruktívabb foga­dókészséget igényel a gazdaság valamennyi egységétől. — Gazdasági fejlődésünk külső feltételeinek alakulását illetően a következő években is jelentős további változtatások­kal, nehézségekkel kell szem­benézni. Ezt felismerve sincs lehetőségünk a világgazdaság­tól való függetlenedésre, a be­felé fordulásra. A gazdaság in­tenzív fejlődésének biztosítá­sa csak a népgazdaság alkal­mazkodó képességének javítá­sával, külgazdasági aktivitásá­nak növelésével érhető el. En­nek elengedhetetlen feltétele, hogy a gazdaságirányítási rend­szert, annak minden fontos ele­mét folyamatosan továbbfej­lesszük. Emberi tényezők — A terv- és a szabályozó rendszer kapcsolatát úgy kí­vánjuk továbbfejleszteni, hogy a fő folyamatokra vonatkozó stratégiai elgondolások kiala­kítását és megvalósítását erő­Térsulás dámvad tenyésztésé?© Kincset rejtő gyulaji erdők gosítást dr. László Gábortól a MAVAD vadászati osztályá­nak vezetőjétől. A világhírű gyulaji trófeák ellenére azért ilyen kevésre, mert a vadászok nem kedvelik a dámszarvast, inkább a vadaskertek lakójá­nak tartják, sem mint igazi, vadászszívet megbizsergető er­dei állatnak. A tavalyi bevétel így is több mint 600 ezer már­ka volt. Ugyancsak nehéz az élő dám értékesítése, bár az elmúlt két esztendő rekordot hozott: amíg 1979-ben csupán 145 dámvadat sikerült eladni, addig 1980-ban 498 darabot, tavaly pedig 251- et. főleg NSZK-beli, osztrák, jugoszláv és csehszlovák ve­vőknek. Az idén azonban any- nyira csökkent a kereslet, hogy szinte már bizonyosnak látszik, az elmúlt évi szintet sem éri el az élő dám exportja. A társulás tagjai a közösbe beadott eszközeik arányában részesednek majd a nyereség­ből. a MA VAD az általa érté­kesített állatok árából hét szá­zalékot kap, bizományosi díj­ként. A gazdasági számítások azt mutatják, hogy a befektetés a nyereségből 1938-ra térül meg. Az első nagyobb export­tal 1985-ben jelentkezik a pia­con a társulás, s arra számí­tanak, hogy ezt követően esz­tendőnként mintegy 250 ezer dollárnyi árbevételt érhetnek el. A dám tehát jó üzlet, s bár a résztvevők kétségtelenül nem kis kockázatot vállalnak, min­den remény megvan arra, hogy ha szerény keretek között is, de folyamatosan értékesítsék a gyulaji erdők devizát, s így kincset érő vadállatát. Furucz Zoltán 1 Néhány esztendővel ezelőtt dr. Hötzel professzor és mun­katársai érdekes kísérletet vé­geztek a Német Szövetségi Köz­társaságban. annak bizonyítá­sára. hogy a dámvad jobban hasznosítja a rendelkezésére álló takarmányt, mint például a közismerten igénytelen juh, vagy a már sokkal kényesebb szarvasmarha. Az eredmény a kutatók előrejelzését igazolta: a dámvadak csupán kétharma­dát fogyasztották el a legelőn található fűnek ahhoz, hogy ugyanolyan súlygyarapodást érjenek el. mint a juhok, a szarvasmarhák pedig nyolcszor többet, mint a dámok. A hazai kutatók figyelme azonban nemcsak emiatt for­dult a dámszarvasok felé. Az igénytelenség mellett azt is ki kell emelnünk, hogy hazánk­ban. a gyulaji erdőkben a ter­mészet könyörtelen szelekció­jának és a tudatos emberi te­vékenységnek a hatására olyan kiváló tulajdonságokkal ren­delkező állomány alakult ki, amelyre méltán mondhatjuk, hogy világhírű. A vadászber­kekben nyilvántartott trófea­versenyben at első tizenhét he­lyet a világranglistán gyulaji agancsok foglalják el. S mivel külföldön, elsősorban a nyuga­ti országokban vadaskertekben is sikerrel tenyésztik ezt a va­dat, pazarlás lenne kihaszná­latlanul hagyni a kínálkozó le­hetőséget. Ssg't a tudomány Ám ahhoz, hogy eredményes legyen a hazai zárt dámte- nyesztés, a tudósok, a mezőgaz­detté nyilvánítani, szabadalmi igényünket már be is jelentet­tük. Alacsony önköltség Amikor megalakult a társu­lás, természetesen azt is szám­ba vetfék, hogyan lehetne a legolcsóbban nagy értékű dó­mot tenyészteni. Ennek egyik alapvető feltétele, hoay a gyu­laji erőkben élő példányok si­keresen örökítsék utódaikra is kiváló tulajdonságaikat. A ku­tatók által kidolgozott geneti­kai program segítségével ezt hosszú éveken keresztül bizto­síthatják. A Kiskartal környé­kén fellelhető mezőgazdasági hulladékot etetve a dárrvnal pedig jelentősen csökkenthetik az önköltséget. — Sikerült találnunk egy olyan megoldást is, amellyel a lehető legkisebb veszteséggel foghatjuk be a szabadon élő dámvadat — veszi át a szót Somogyvári Vilmos, a vadbio­lógiai kutatóállomás tudomá­nyos munkatársa, a program szakmai menedzsere. — Míg külföldön általában mechani­kai eszközökkel vagy puskából kilőtt altatóin.iekciókkal kábít­ják el az állatokat, addig mi takarmányba keverjük a gyógyszert, majd a tehetetlen dámot egy speciális karámban helyezzük el. A gondoskodás nem felesleges, hiszen ez a vad köztudottan nagyon ag­dászok és a kereskedők össze­fogására volt szükség, A part­nerek. felismerve a vállalko­zásban rejlő jó üzletet, hama­rosan egymásra találtak: ta­valy januárban egy önálló jo­gi személynek nem minősülő kutatási, fejlesztési és termelé­si társulást alakított a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem, az egyetem tangazdasága, a vadbiológiai kutatóállamás — amely a szakmai irányítást is magária vállalta —. valamint a Gyulaji Erdő- és Vadgazdaság és az önálló külkereskedelmi joggal rendelkező Magyar Vadkereskedelmi Szövetkezeti Vállalat, közismertebb nevén a MAVAD. — A legnehezebb talán a tartási technológia kidolgozása volt — mondja dr. Nagy Emil egyetemi tanár, az egyetem ál­lattan tanszékének vezetője. — Igaz ugyan, hogy a külföldi tapasztalatok a rendelkezé­sünkre álltak, de mi egy job­bára újszerű, adottságainkhoz igazodó módszer kimunkálásá­ra törekedtünk. Kezdetben a vadbiológiai kutatóállomáson voltak szűkebb körű kísérle­tek. később azonban a tangaz­daság kiskartali majorjában egy üres istállót átalakítva, s egy nagyobb területet bekerít­ve alakult ki az a központ, ahol már a tenyésztési munka is fo­lyik. Az általunk kidolgozott tartási eljárást szeretnénk vé­sítse. Gazdasági döntéseink jobb megalapozása elképzelhe­tetlen a tényleges hatékonysá­gi. jövedelmezőségi viszonyok ismerete nélkül. Ez pedig alap­vetően attól függ, hogy az ár­rendszer mennyire tudja ér­tékmérő. ellenőrző szerepét betölteni. Az árrendszert ezért olyan irányban kell továbbfej­leszteni. hogy a gazdálkodók jövedelempozíciói egyre inkább a valós hatékonysági különb­ségeket jelenítsék meg. Ha­sonló megfontolások alapján szükséges a bér- és kereset­szabályozási rendszer korsze­rűsítése is. Követelmény, hogy a keresetszabályozási rendszer ne korlátozza, hanem segítse a jövedelmezőség fokozását célzó döntéseket. — Folyamatban van a szer­vezeti és a vállalatirányítási rendszer korszerűsítése. E mun­ka azon a felismerésen alapul, hogy iparunk szerkezetében egyaránt helye van a nagyobb méretű és összetettebb szer­vezetű gazdálkodó egységek­nek, a kis- és közepes válla­latoknak. Ezután kitért a Központi Bi­zottság titkára arra, hogy a tudomány és a gyakorlat kap­csolatának erősítése érdekében megkezdődött a kutatóintézeti hálózat átszervezése is. Majd arról beszélt, hogy javítani kell az irányítószervek és a válla­latok kapcsolatát, s aktuális feladatként említette a válla­lati belső mechanizmus fej­lesztését is. Beszélt a szocia­lista kisvállalkozások fejlesz­tését elősegítő, a közelmúltban nyilvánosságra került jogsza­bályokról, s arról, hogy az új vállalkozások az indulás sza­kaszában vannak. Az emberi tényezőkről szólva külön is hangsúlyozta a képzés és to­vábbképzés szemléletét és cse­lekvést formáló szerepét. Elmélet és gyakorlat — Űj utakat kell keresnünk, új eszközökkel és új módsze­rekkel kell operálnunk. Állás­pontunk ezért továbbra is az, hogy minden indítványt, ame­lyet a jobbító szándék szül, tárgyilagosan meg kell vitatni. Ugyanis csak sokoldalú vitá­val, tudományos elemzéssel, a bátor megoldások keresésével, a várható eredmények és koc­kázatok együttes mérlegelésé­vel juthatunk megalapozott döntésekhez. Ezért ösztönözzük és segítjük az elmélet és a gyakorlat megújítását elősegí­tő tudományos kutatásokat és vitákat, ugyanakkor nem lát­juk értelmét az olyan — hely- lyel-közzel jelentkező — kez­deményezéseknek, amelyek megalapozatlan kísérletezgeté­sek színterének tekintik a nép­gazdaságot. Befejezésül arról szólt, fiogy a VI. ötéves népgazdasági terv a gazdasági hatékonyság növe­kedését szolgáló tényezők kö­zött az első helyen említi a tudományos vívmányok gyors és hatékony gyakorlati alkal­mazását. A tudományos kuta­tás és műszaki fejlesztés cél­jaira — a korábbiakhoz ha­sonlóan — a jelenlegi közép­távú tervidőszakban is a bel­földen felhasználható nemzeti jövedelem három százaléka fordítható, ami nemzetközi összehasonlításban is elfogad­ható arány. A közvetlen gaz­dasági, műszaki fejlesztési célú kutatások mellett nagy jelentőséget tulajdonítunk an­nak, hogy a társadalmi folya­matokat és a gazdasági fejlő­dés emberi vonatkozásait vizs­gáló és alakító társadalomtu­dományok is gyorsabb ütem­ben fejlődjenek. Havasi Ferenc hangsúlyozta: — Pártunk — amelynek el­múlt negyedszázados politiká­ja a társadalmi-gazdasági élet valamennyi területén a refor­mok és a megújulási készsé­günk legfőbb ihletője volt — a jövőben is számít arra, hogy a tudomány, a Magyar Tudo­mányos Akadémia még aktí­vabban járul hozzá közös cél­jaink eléréséhez. resszív. és hihetetlenül érzé­keny a környezeti ingerekre. De hogyan is értékesíthetik a zárt helyen tenyésztett dám­szarvasokat? A társulás tagjai szerint van kereslet gyulaji te- nyészanyagra, a gyengébb adottságú állatokat pedig hús­ként adhatják el a külföldi ve­vőknek. Emellett a hazai er­dőkbe telepített példányokat nyugati vadászok vehetnék meg, kilövésre. A MAVAD-nál azt mondják, hogy van fantázia a társulás elképzeléseiben. Egyelőre azonban a piacon éppen a ke­reslet csökkenése miatt nehéz komolyabb üzletet kötni. Mint Lonkai Gézánétól, a szövetke­zeti közös vállalat lőttvadosz- tályának vezetőjétől megtud­tuk, tavaly valamivel több mint hat nyugatnémet már­káért tudták eladni a dámhús kilóját, nem sokkal drágábban a szarvashúsnál. Legnagyobb vevőnk Ausztria volt. ebben az országban mintegy húsz tonná­nyi magyar export kelt el. Ha megfelelő árualap áll a rendel­kezésre. meg lehetne kísérelni kedvezőbb árat elérni a ve­vőknél, ilyen kis tételnél azon­ban erre nincs mód. Nagy a koíkázat Évente átlagosan háromszáz dám kilövésére akad külföldi jelentkező, kaptuk a felvilá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom