Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
1988. MÁJUS 1., SZOMBAT »wo« Alagi históriák nyomában Az autó mellett elfér a hintó Dunakeszi térképén nagy kiterjedésű, zöld folt a Réti Pálya. Az alagi terület egyes részei ma is sajátos emlékeket őriznek. A világhírű paripáról. Kincsemről utcát, közt, csárdát neveztek el, és Verseny utca meg Pálya utca is van a környéken. Kincsem valóban verhetetlen volt (könyvet írtak győzelmeiről), és leszármazottai azóta is versenyeznek a vi- S lág minden táján. S kevésbé ismert, de legalább fi ennyire jelentős, hogy a Ma- S gyár Lovaregylet egykori, két- 8 ezer holdas területe nem kizá- § rólag a lótenyésztés céljait szolgálta, hanem mezőgazdasá- § gi kombinát volt, abban az s időben nagyon korszerűnek fi számító kertészettel és juhá- fi szatal. S A második világháború során K több telepe erősen megsérült, S majd a birtok mintegy kéthar- 8 mada tagosításra került. A te- S rület egy részén hozták létre fi később az Alagi Állami Tanig gazdaságot. A Magyar Lóverseny Vállalat dunakeszi telepe ma is nagy kiterjedésű terület, ahol edzik, pihentetik, majd a fővárosi versenyekre szállítják onnan a telivéreket. Híres csikóvásár — A lovak versenyeztetése nem öncélú, hanem egyúttal a minden haszonállatnál fontos teljesítményvizsgálatot is szolgálja — mondja dr. Prutkay János igazgatóhelyettes. — A Magyar Lóverseny Vállalatnak tagja a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát, a mezőhegyesi, törökszentmiklósi, enyingi állami gazdaság, a töki, valamint az orosházi termelőszövetkezet, és a tenyésztési tapasztalatokat a mező- gazdaságban hasznosítják. — Az elmúlt tíz esztendőben négy alkalommal nyerték el a kiváló vállalat címet, és a Dunakeszin nevelt telivérek sok nemzetközi verseny győztesei. A világ különböző tájairól érkező lótenyésztők számára rangos esemény minden évben a csikóvásár, de gyakran érkeznek egyébként is külföldi turisták. Az első meglepetés a látogatóknak, hogy a hintó itt megszokott hétköznapi közlekedési és szállítási eszköz. Amikor ott jártam, éppen ezzel az alkalmatosságai hordták szét az ebédet a telep dolgozóinak. A homokos talaj a lovak számára ideális, de az autógumiknak nem éppen a legkedvezőbb, ezért hát gyakorlatias okok magyarázzák, hogy jól jön itt az autó mellett a hintó. Száznégy szolgálati lakás és ötvennégy személyes munkás- szállás is van a telepen. Sok az idős ember, több mint harminc nyugdíjast foglalkoztatnak. Tapasztalt öregek-— Szükségünk van a tapasztalataikra, a szakértelmükre — mondja Pónus Tibor agrármérnök, a telep vezetője. — Fiatal dolgozóink' többsége lótenyésztési szakmunkásiskolát végzett, de sok olyan gyakorlati ismeret is nélkülözhetetlen, ami tankönyvekből nem oktatható. A tapasztalatokat itt generációk adják át egymásnak. A nagy öregek egyike a nyolcvanöt éves Esch Győző, egykor világhírű magyar zsoké, tizenkét nemzetközi derby győztes lovasa. Keménykötésű, egyenes tartású, három éve még kerékpárral közlekedett a telepen. Ma is dolgozik a pályán, segít a fiának és az unokájának. — Melyik versenyre emlékszik legszívesebbek? — Az 1918-as osztrák der- byre, amikor a Reichenaut lovagoltam. Négyszázat fizetett tízre, hát elképzelheti, milyen esemény volt az, és hogy ünnepeltek engem. Tóth István, az egyik legsikeresebb elsőlovas huszonhét éves fiatalember. Bordó Adidas melegítőben, éppen befejezte a délelőtti edzést. — Hogy került erre a pályára? — kérdezem tőle. Futás napkeltében — Tulajdonképpen véletlenül. Az egyik tréner meglátott, és felfigyelt rám tizenhat éves koromban, mert mindössze harmincöt kiló voltam, és a súly itt nagyon fontos. Először meg sem akartam próbálni ezt a sportot, mert féltem a lótól. Azután rájöttem, hogy megy nekem ez a dolog, jobban, mint másoknak, hát érdemes csinálni. Negyven győzelem után lettem elsőlovas. — Ml kell a jó versényzés- hez? — Folyamatos edzés. Négy kilométerre lakom a pályától, és reggel mindig futva teszem meg az utat. Így kezdődik a nap, azután jön csak a galopp. Három nap van a vasárnapi versenyig. Tegnap még vacsoráztam, de ma már nem lehet, mert három kiló súlyfelesleVédtelen barátaink Borsos árú madarak HAZÄNK területén közel '200 madárfaj fészkel rendszeresen, s további 15—18 alkalmanként vagy időszakonként költ. A Magyarországon előforduló madarak túlnyomó többségükben védettek, ami azt jelenti, hogy tilos az elpusztításuk, lelövésük, kipreparálásuk, tojásaik vagy fiókáik kiszedése a fészekből. A védettséget kimondó törvényre azért volt szükség, mert napjainkban a madárvilág tekintélyes része veszélyeztetett. Egyes fajok gyors pusztulását okozhatja például a vizes területek lecsapolása, az ártéri erdők kitermelése, nádasok, homokbányák felszámolása, a különböző növényvédő és egyéb vegyszerek mérgező hatása, a tudatos emberi pusztítás, a tojásgyűjtés, az elektromos vezetékektől eredő áramütés, A legutolsó évtizedekben búcsút kellett mondanunk a kékcsőrű récének, a tavi cankónak, a vándorsólyomnak és a vöröskányának. Napjainkban már áz utolsó fészkelő sas- és kerecsenpárok megmentéséért folyik a küzdelem. Erősen veszélyeztetett a barnakánya, a hamvas rétihéja, a kígyászölyv, a gólyatöcs, az uhu és a vízirigó is. Honi madaraink eszmei értéke 300-tól 50 000 forintig terjed, attól függően, hogy az adott madár milyen ritka. Az gém van, amit le kell adni, különben nem indulhatok. Az elsőlovasok számára a lóápolás és más istállómunka nem kötelező, de gyakorlatilag mindenki csinálja. Ügy mondják ez is hozzá tartozik ahhoz, hogy igazán ismerjék az állat természetét. Különös dolog, hogy egy tizenhárom éves pesti kislány — talán hirtelen szeszélyből — megtanul lovagolni, és annyira megszereti ezt a sportot, hogy életpálya lesz belőle. így történt, ez Polányi Józsefné esetében, aki lótenyésztési szakmunkásiskolát végzett, és ma istállómester Dunakeszin. Beszélgetés közben az is kiderült, hogy saját hátaslova van, amit kiadott Pilisszent- ivánra, gondozásba. Nem is olcsó mulatság, ezer forintba kerül havonta. — Egy Trabant fenntartása sem lenne sokkal drágább, és akkor nem kellene naponta vonattal jönni a fővárosból — jegyzem meg önkéntelenül. — Erre már én is gondoltam, de hát a kettő együtt nem megy. És a ló mégiscsak fontosabb ... Rangossá lett díj — Ügy tűnik, hogy itt mindenki ezt a véleményt osztja. Kedvest József, az egyik legeredményesebb idomár büszkén mutatja kedvencét, Me'n- dét, a Káposztásmegyeri díj nyertesét. És a kanca olyan bölcsen néz, mintha értené az emberi beszédet: sokat várnak tőle. A Magyar Lovaregylet 1889- ben vásárolta meg Alagpusztát, ahol lassan százéves múltja van a nemzetközileg is elismert állattenyésztésnek. Évente négy-öt alkalommal rendeznek ott ma is (fogadás nincs) akadályversenyeket. Rangos esemény az Alagi díj, amikor a városi tanács jutalmazza a legeredményesebb lovasokat. Gál Judit 1 Május 1, a ruhaipar fellegvára Öltözékünk ügyes mestereinél Az ország — sőt KözépEurópa — egyik legnagyobb ruhagyára 30 évvel ezelőtt, 1952-ben a munkásnemzetközí- ség ünnepén vette fel a Május 1. nevet. A három évtizedet a kiemelkedés, a gyors fejlődés jellemzi, amellyel a magyar ruhaipar élvonalába került, az Elegant Május 1. Ruhagyár. Népszerű viselet Székely Andor vezérigazgató-helyettes szaval szerint, már 1952 előtt is létezett a budapesti gyár, jogelődjét az Osztrák—Magyar Monarchia idején alapították. Az épület a mai napig is a régi, de az öreg falakon belül, minden újjászületett. Az utóbbi évtizedekben nyolc gyáregységgel, illetve telephellyel gyarapodtak, ezek sorában a ceglédivel. Mintegy 5000 dolgozót foglalkoztatnak, évente 600— 700 szakmunkástanulót képeznek, a vállalat éves termelése 2 és fél millió darab konfekció áru. Ennek nagy része belföldi piacra kerül, de tekintélyes az export is: a Szovjetunióba, az Egyesült Államokba, Kanadába, az NSZK-ba és Hollandiába szállítanak rendszeresen. A szabadidő-ruházati programjuk egyik célja, a fiatalok divat- igényének kielégítése. A képek (balröl Jobbra); 1. A kí- lérleti műhely, 2. Varrodai mills, 3. Fűrészelik a szövetet. Hauer Lajos felvételei Az ország csaknem valamennyi áruházában, szakboltjában és a gyár öt budapesti, valamint öt vidéki saját üzletében hozzájuthatnak a vásárlók az Elegant termékeihez. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Magyarországon minden A tétlenség megsemmisítené Tudod az erő micsoda? Akaraté. E eszmei érték persze nem jelenti azt, hogy ennyi pénzért a madár megvásárolható (mint ahogy a múzeumi műkincs sem eladó, mégis van eszmei értéke). Legmagasabb — 50 000 forint — árfolyama a nagykócsagnak, a szirti-, a réti- és a parlagi sasnak, a kerecsen-, a kormos- és a vándorsólyomnak, valamint a túzoknak és a rezneknek van. A KÉPEN látható héja eszmei értéke 10 000 forint: eny- nyivel felel tettéért a törvény előtt az, aki kárt tesz egy ilyen állatban. rős izmokat sejtető alakja láttán akár birkózónak is vélhetné az ember, noha ereje alig elég a felöltözködéshez. Homlokán verejtékcseppek gyöngyöznek, de végigmondja a beszámolót Tápiógyörgye faluházában. Rezzenéstelen arccal pillant végig a széksorokat megtöltő vöröskeresztes aktivistákon, s csak kevesen tudjuk, hogy rettenetes fájdalmai vannak. Nincs olyan könnyű fizikai munka, amelyre most vállalkozhatna, s mégis azt mondhatnánk: bizonyos értelemben ő Tápiógyörgye legerősebb embere. Tudod, az erő micsoda? Akarat / Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat! — idézte nagy költőnk, Arany János verssorait, amikor még a délutáni verőfényt élvezve, rózsával teli kertjében üldögéltünk, s ő valóban példázza a költő igazságát. Három évtizedein át minden munkanapja reggel fél négykor kezdődött, kerékpárral ment a vasútállomásig, s onnan a Ganz- MÁVAG hídgyáregységének járműszerkezeti üzemébe utazott, ahol várta a népszava meg a samu, ahogy a 25—30 kilogrammos kalapácsokat nevezték. Molnár József, a budapesti nagyvállalat tizenötezer munkása között egy volt, de a legnépszerűbbek egyike. Amíg ugyanis a mozdonyok és vonatok sok mázsás alkatrészeit formálta, tekintetének nem az üzem fala szabott határt. A munkás—művész, az író—olvasó találkozók akkor voltak a legnépesebbek, ha Molnár József, a Csokonai brigád vezetője vállalta a házigazda szerepét Ma, amikor egyik népszerű előadóművészünk ironizálásának kedvenc céltáblája a brigádok közös színházlátogatása, csaknem hihetetlennek tűnik, hogy Molnár Józseffel az üzem százharminc munkása közül 50—60 járt rendszeresen színházba. Valamennyien a nagykalapácsokat forgató, a hegesztés varratait csiszoló munkások voltak, akik közül megint csak sokan követték Molnár József oéldaadását a tanulásban is, s vele együtt sikerrel eljutottak az érettségiig. Történt egyszer, hogy ismerősei, barátai rábeszélésének engedve, lakóhelyéhez közelebbi üzemben vállalt munkát. Utazási ideje negyedére csökkent, órabére tíz százalékkal nőtt, ám egy hét múlva már ismét a régi munkahelyére indult a hajnali vonattal. Nem tudta tovább elviselni annak a közösségnek a hiányát, amelyben ő volt a Molnár Jóska. Azután már el sem jöhetett volna, ö lett a gyáregység Vöröskereszt-szervezetének a titkára. beválasztották a nagyvállalati közművelődési bizottságba és a művelődési központ társadalmi vezetőségébe. Tápiógyörgyén mindezt csak a község vezetői tudták. Lakótársai talán nem is sejtették róla, mennyire sok a pesti kötelessége, hiszen itt is mindenre ráért. A szülői munkaközösség elnökeként vitte a pályaválasztás előtt álló gyerekeket a munkahelyére; a munkahelyéről meg a szocialista brigádokat a községbe. Abban, hogy a településfejlesztés megyei versenyében Tápiógyörgye immár háromszor lett első s a vándorzászló véglegesen itt maradt, Molnár József személyes példamutatásának és szervező ’munkájának is része van. Sokszor akarták a pesti vállalatnál irodába helyezni, de ő nem hagyta el a nagykalapácsot. Tavaly aztán kihullott a kezéből, véglegesen. Hiába, nagy lánggal gyorsabban elég a gyertya is. Százszázalékos rokkant lett, s időnként kórházak lakója. Testén hatalmas vágások nyomai láthatók, éjszakánként az ágyat a fotellal cseréli fel, hogy elég levegőt kapjon. Mikor megtudta, hogy soha többé nem dolgozhat üzemben, azt mondta a község vezetőinek: adjatok valami munkát, mert a tétlenségbe belepusztulok. Legyél a könyvtár vezetője — válaszolták. Olyan munka kéne, amiért nem jár fizetés — mondta ő. így lett a község vöröskeresztes titkára. Hamarosan következett a véradónap. A vezetőség tagjaival végiglátogatta a családokat és hívó szavára 112-en tartották tű alá a karjukat. így aztán az előző évhez képest meg- tv5-''mszorozódott a jelentkezők száma. míg egészséges volt. Molnár József har- mincötször adott vért. az utóbbi évben viszont mások vérével mentették meg az ő életét. Legutóbb ötven napot töltött a kórházban, de egvet sem úgv. hogy ne adták volna tudtára községének lakói, volt munkatársai: visszavárják, számítanak rá. Beteg és boldog ember egv személyben Főiskolán, illetve közéoiskolában tanul két fia. A nrgvobb már miniszteri dicséretet is kaoott. Édesanyja az erről szóló oklevelet odatette az apa kitüntetései közé. Cseri Sándor A tizedik ember a Május 1. Ruhagyár kabátját, nadrágját, szoknyáját viseli. Tervezőtől raktárig A könnyűiparban talán a leglátványosabb egy ruhagyári látogatás, amikor a divat- tervező asztalától a készáruraktárig nyomon kísérhetjük egy modell születését. Deés Enikő művészeti vezető hét divattervező, szerkesztő társával alakítja a divatot — Évente 1500—1700 modellt tervezünk, figyelemmel kísérve az európai divat- irányzatot, tehát a franciát, az angolt a németet, a skandiná- vot — mondja a fiatal, manöken megjelenésű művészeti vezető. — Mindezt ötvözzük egy mértéktartó, szolidan elegáns stílusban, óvakodva a szélsőségektől, méltányolva a vevők kívánságait Amíg a modellt a mérettáblázatnak megfelelően előkészítik a szériagyártásra, sok kézen megy keresztül. Rajz után megszerkesztik, majd a szabásminta a kísérleti műhelybe kerül, s az elkészült modellt bemutatják a kereskedelem szakembereinek. Ha elfogadták és rendelnek, kezdődhet a sorozatgyártás. Takács György, a budapesti üzem vezetője kísér a gyári labirintusban. A laboratóriumban holland gyártmányú terí- tékrajz-készítőt, fénymásoló- berendezést látunk. A szabászaton egyidejűleg ötven lapot (szövetet), vágnak át a daraboló, fűrészelő gépek, 25 kabát anyagát. — A termelékenység növelése mellett, a kifogástalan minőség szigorú követelmény. Tavaly augusztustól, átszerveztük az üzemet, most egy műszakban dolgozunk, összevontuk a szalagokat. — Nem esett vissza a termelés? — Sőt, 5—6 százalékkal növekedett. Hangulatosabb lett a varroda a csoportos elhelyezéssel. Nem hallani a gépek zaját, szól a rádió. Az örökzöld dallamok jó kedélyt, a falon lévő hatalmas poszter tavaszi erdők hangulatát lopja a terembe. A munka ritmusa azonban cseppet sem hasonlít az árnyas sétányokon, patakparton andalgók lassúságára. Itt minden mozdulatot percekkel és forintokkal mérnek. Csoportos bérezésben dolgoznak. A terven felüli teljesítmény után differenciált- és mozgóbért kapnak. Ez 400— 500 forinttal is megnöveli a havi keresetet. Öröme a szépnek Kétségtelen, nem könnyű munka: háromnegyed hatkor kezdenek, s a 8 óra 24 perc alatt mindössze háromszor van pihenőjük. A gyár törődik dolgozóival, megfelelő szociális körülményeket teremt részükre. Nagyon jó az egészségügyi, orvosi ellátás, a bölcsődei, óvodai elhelyezés, a vállalati üdültetés is kielégítő. Sok munkással találkoztunk a rövid délelőttön, de egy közös tulajdonságukra fel kellett figyelni: úgy tudnak örülni a szép prémnek, a puha tapintású bőrnek, az élénk színű szövetnek, úgy simítanak végig az elkészült ruhán, hogy mozdulatukban benne van gyáruk, munkájuk szeretete. H. A.
