Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-30 / 125. szám

1982. MÁJUS 39., VASÁRNAP Nagykőrösön holnaptól 3M»kolíokviuni A Szervezési és Vezetési Tu­dományos Társaság szervezési szakosztályának 3M—MTM munkabizottsága, az ergonó­miai szakosztály vállalati al­kalmazás munkabizottsága, valamint az SZVT nagykőrösi városi szervezete május 31-e és június 4-e között rendezi meg Nagykőrösön az első ha­zai 3M-kollokviumot. A 3M-kollokviumon a leg­kiválóbb hazai szakemberek tartanak előadásokat. Egyebek között a 3M módszer hazai al­kalmazását gátló tényezőkről, s a mégis elért eredményekről, a módszer alkalmazásának üzemi tapasztalatairól és a 3M-hez kapcsolódó új eljárá­sokról. A kollokviumon munka- szervezők, ergonómusok és pszichológusok vesznek részt. A kutatóintézetek és egyete­mek tudományos munkatársai mellett igen sok üzemi szak­ember utazik holnap Nagy­kőrösre. Bejelentette részvé­telét többek között a Jászbe­rényi Hűtőgépgyár, a Május 1. Ruhagyár, az Ikarus, a BU- BIV, a Hazai Fésűsfonó, a MEDICOR, és a Mosonma­gyaróvári Kötöttárugyár több szakembere. Képviselteti ma­gát a kollokviumon az Ipari Minisztérium is. Kapuzárás után Vásármérleg gyorsfényképen Csütörtökön, nyolcnapi nyitvatartás után bezárta kapuit a Budapesti Nemzet­közi Vásár. Milyen ered­ménnyel zárult a beruházá­si javak idei, nemzetközi mércével mérve is rangos­nak mondható seregszem­léje? Kik nézték meg a termékbemutatókat? Mi kelt el — és mi fogyott cl a BNV ’82-n? Ezekre a kérdésekre kerestünk vá­laszt a „kapuzárás” után. Beszédes számok Kezdjük talán az elején. Már a nyitás napja előtti órák­ban kiderült, hogy 44 BNV- díj és 10 nagydíj kiosztásáról döntött a szakzsüri — és az is, hogy a Pest megyei vál­lalatok és szövetkezetek öt BNV-díjat hoztak haza, csupa magas színvonalú, exportké­pes és gazdaságosan gyártha­tó termékkel. Néhány a BNV leg-ek kö­zül: Kiállítói létszám és kiállí­tási terület szempontjából — az előző évhez hasonlóan — az NSZK volt a legjelentő­sebb. Több mint háromszáz nyugatnémet vállalat és cég képviseltette magát a kiállítá­son. A szocialista országok közül a három legnagyobb kiállító a Szovjetunió, Cseh­szlovákia és Lengyelország volt. A legforgalmasabb nap — amikor a nagyközönség előtt is nyitva álltak a BNV kapui — a Jietedik, azaz a zárást megelőző szerda, szakmai szempontból viszont május 21., péntek volt. Energiafelhasználásról nincs adatunk, az viszont már ki­derült, hogy több mint 3 hek­toliter bor és sör fogyott, több mint 700 liter kávé — nem számítva a fogadások, tájé­koztatók során elkínált ital­mennyiséget. Pest megyei szemmel Minket azonban az érdekelt elsősorban: milyen tapasztala­tokkal és eredményekkel bon­tottak standot megyénk kép­viselői. Nos a teljesség igénye nélkül némi ízelítő a Pest me­gyei sikerekből: Jelentős üzleteket kötött a Csepel Autógyár, a váci Hír­adástechnikai Anyagok Gyára, a PEMÜ, a Mechanikai Mu­lti emelet magasan A palló olykor hintázik alattuk — Fel mersz jönni? — kér­dezték a magasból. — Fel hát, már indulok is! — vágtam rá. Mi az a huszon­öt méter, gondoltam magabiz­tosan. A mesterek tanácsolták, mikor hová lépjek. Nagyokat rugaszkodtam a csaknem füg­gőleges falétrákon, közben rej­húzott, vonzott a telmesen mélység. Újjávarázsolják Bag tizen­nyolcadik századi barokk mű­emlék templomának külsejét. Átfestik az 1961-ben helyreál­lított sisakot, kicserélik a ha­jó födémét, friss vakolatot, új színt kapnak a falak. Ehhez a munkához tökéletes idegek és érzékszervek kellenek Az egyik kézben a kö-nüvcskanál, Bár lentről úgysem látj.'k majd, a fándli a másikban. Egyensúlyo- a vakoiat éleinek, hajlatainak zás a térddel mégis tökéletesnek kell lenniük! A szerző felvételei Falusi viszonylatban ez az elképzelhető leglátványosabb munka. Akad is lenn mindig ámuló, bámészkodó. Hol isko­lások, hol postára siető asz- szonyok, öregemberek állnak meg néhány percre. A kőmű­vesek és a festők mégis úgy vélik: ugyanolyan munka ez, mintha a földön dolgoznának. Eltekintve attól az „apróság­tól”, hogy a szilárd talajt itt egy hatvan centiméteres palló“ jelképezi, ami ugyan kemény­fa, de ha lépnek rajta, bizony hintázni kezd. A sisakfestőket sem akar­tam elmulasztani, hozzájuk a tornyon belül, a csigalépcső­kön indultam. Megcsodáltam a vén téglákat, a két nagyha­rangot, aztán a sisak egyik hajlatába bújtam és figyeltem a kilenc méter hosszú, harminc­negyven centiméter vastag tartógerendákat. Sajnos a kicsiny réseken — a hajdani, a négy égtáj felé időt jelző óra mutatóit vezet­ték ki rajtuk — nem mertem kimászni, talán szerencsémre is. A harmincnyolc méteres magasságba kimerészkedni biztonsági öv nélkül nemcsak butaság, hanem szigorúan ti­los is. Balázs Gusztáv vek, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár, a TEXELEKTRO Ipari Szövetkezet, a ceglédi Vas- és Fémipari Szövetkezet, a kiskunlacházi ÉGSZÖV, az IMI, az isaszegi LIGN1FER Ipari Szövetkezet. A konkrét üzleteken kívül számtalan tárgyalás és szerző­déskötési folyamat kezdődött Pest megye 17 szövetkezete és kiállító nagyvállalatai, vala­mint olasz, jugoszláv, osztrák, szovjet, csehszlovák, lengyel cégek és számos hazai fel­használó, értékesítő között. Bár ezeknek konkrét értékét, az adás-vétel és a szállítás határidejének feltételeit még nem tudhatjuk pontosan, szin­te biztosra vehető, hogy tete­mes anyagi hasznot, árbevé­tel-növekedést jelentenek a megyei kiállítóknak. Az idei vásár sok szempont­ból jelentett újdonságot a Pest megyei résztvevőknek. A szövetkezeti pavilonba tömö­rített árubemutató lehetővé tette, hogy koncentráltan, for­mai és tartalmi szempontból egyaránt hatásosabban mutat­kozhassanak be. Kivétel nél­kül minden vállalat és cég az eddigieknél magasabb színvo­nalú, szakmai szempontból és piachódító szemszögből is tel­jesebb kiállító standon kínál­ta portékáit. Jövőre velük, ugyanitt Pontosan egy esztendőnek kell eltelnie ahhoz, hogy is­mét találkozhasson világpiaci kereslet és kínálat a vásárvá­ros falain, kapuin belül — leg­alábbis ami a beruházási ja­vakat illeti. Ez az egy eszten­dő minden valószínűség sze­rint újabb technikai csodákat, technológiai fejlődést eredmé­nyez Keleten és Nyugaton, va­lamint országhatárokon innen. A szerződéstervezetekből üz­let, a tárgyalásokból szerződés yáliij majd. Hogy az idei Pest' megyei sikerek tovább növe­kednek-e, hogy a vevők és eladók között létrejönnek-e újabb. mélyebb kapcsolatok — kiderül az 1983-as kapunyi­tásnál. A siker elsősorban a résztvevőkön, az általuk ki­állított termékeken múlik. Ám nem szabad lebecsülni a külső feltételek, a rendezői­szervezői tevékenység fontos ságát sem. Az idén is hihetet­lenül gyorsan fogytak a ter­mékismertető prospektusok füzetek, színes kiadványok. Sajnos a hagyományoknak megfelelően elsősorban a 10-12 éves vásárközönség köreiben. Talán nem kell bizonygatni, hogv milyen csillagászati ösz- szegbe kerülnek ezek a pro pagandakiadványok, mint ahogy azt sem: a prospektu­sok célközönsége nem a gye- I reksereg. Láng Zsuzsa A HÉT HÍRE MIGÖÜTÖZWE 9 A Magyar Üttörők Szövetsége országos tanácsa a munkára nevelés tapasztalatait vitatta meg. $ Az Országos Idegenforgalmi Tanács a tárgyi feltételek sok gondjával küzdő természetbarát mozgalom helyzetét tekintette át. @ A múzeumigazgatók kétnapos orszá­gos értekezlete zajlott le Nyíregyházán. @ A hét híre az is, hogy a Magyar Hidrológiai Társaságban tudomá­nyos ülés témája volt a hazai öntözőrendszerek rekonst­rukciója. Mégis, mindezekre figye­lemmel is, félreérthetetlenül megállapíthatjuk: folyamato­san csökken az öntözhető és az öntözött terület a megyé­ben. amint ez a helyzet or­szágosan. Nagyon igaz megál­lapítás: ha egy valaki nem tesz meg valamit, annak Oka lehet ezernyi, közötte a lusta­ság, a közömbösség. Ha már többen nem teszik meg ugyan-' azt, akkor ott valamilyen fe­szültségnek kell rejlenie, ha pedig sokan és sokszor nem cselekednek ugyanabban a teendőben, bizonyos, alapvető érdekeltségi baj van. Mint az öntözésnél. A megyében pél­dául azért zsugorodott az ön­tözött szántóföldi zöldségter-1 mő terület, mert kisebbedett maga a zöldségtermelés. Nem-« csak az öntözés nem érte meg a ráfordításokat, hanem a ter­mesztés sem, mivel a rende­zetlen felvásárlási, értékesí­tési. költségmegosztási viszo­nyok következtében nem volt szabályt erősítő kivétel a ter­més elrothadása, alászántása, takarmányozásra történő fel- használása. Ilyen helyzetben vajon mit érnek a biztatások, öntözzenek. .?! Hosszú távú érdekeltség, józan biztonság szükségeltetik a nem olcsó öntözőrendszerek megteremtéséhez, folyamatos karbantartásához és működte­téséhez. Bizonyos, hogy a me­gyében az évenként kiöntözött 17—26 millió köbméter víz elősegítette a többlettermést, illetve jó néhány helyen ma­gának a növényi kultúrának a kiégéstől való megóvását, mégis, roppant nehéz választ adni arra, megérte-e? A mai üzemanyagárak, öntözőberen­dezési vásárlási lehetőségek, vízjogi díjak, az öntözőberen­dezések elöregedése miatt sok a kérdőjel. A megye termelő- szövetkezetei háromszor ak­kora területen öntöznek, mint az állami gazdaságok, ám a két mezőgazdasági üzemtípus mellett másutt is öntözni kel­lene. A ráfordítások és a ho­zamok, az érdekeltség és az ellenérdekeltség terepén pél­dául, hogy egészséges arányok, irányok alakulhassanak ki, kétség nélkül bizonyítva: a víz nem luxus, sokkal inkább eredményt növelő tényező. A Világ dsŐ, bár kezdetle­ges öntözőrendszereit azok a földművelő népek készítették, amelyek először próbálkoztak meg a gabonafélék, a kukori­ca, a gumósok termesztésével. A több ezer esztendeje mélyí­tett árkok, csatornák közül sok ma is látható, sőt, amint a szakemberek mondják, néme­lyik akár használható is len­ne. Igaz, akkor még nem kény­szerült összeadásra az öntöző, vajon kiadásait megtérítik-e a bevételek, amint számolgat­niuk kell napjainkban az érin­tetteknek. a vízdíj, az üzem­anyag. a berendezések amor­tizációja, az öntözésben foglal­koztatottak bére milyen arány­ban áll az öntözés teremtette többlettel? Ez az arány soha nem volt túlzottan kedvező, egyértelműen nagy hasznot kínáló, azaz öreg hiba lenne az öntözés mostoha és roppant változatos sorsát ráfogni a vaskalaposságra, a megszokott­hoz való ragaszkodásra, mint okra. Ezt az öreg hibát még­is, gyakran láthatjuk felbuk­kanni, közvélekedésben épp­úgy, mint hivatalos megítélé­sekben. Aminek következtében sokszor úgy fest a dolog, hogy lám, ezek a mezőgazdasági nagyüzemek nem kaphatók az öntözésre, mert lusták ... Pest megye öntözési lehető­ségei országosan a közepesek közé tartoznak, mivel a víz­nyerő helyek területi megosz­lása egyenetlen, azaz vannak jó adottságokkal rendelkező, táj­egységek és olyanok is, ahol nem hogy az öntözés, hanem az állatállomány vízzel való ellátása sem egyszerű a nagy­üzemi telepeken. A legutóbbi fél évtizedben volt olyan esz­tendő, amikor a megyében az öntözött terület nagysága meg­haladta a húszezer hektárt és olyan is. amikor alig lépte túl a tizenkétezret. Az öntözhető és az öntözött terület közötti különbség általában két két és félszeres. Ezt az eltérést, valamint az öntözött terület évenkénti nagy ingadozását részben magyarázza, indokol­ja az időjárás, hiszen nem egy­formán kell ellensúlyozni a csapadékhiányt, amint befo­lyással van az adatokra az is, egy-egy, öntözésre berendezke­dett mezőgazdasági üzemben milyen a növénytermelés szer­kezete. Mészáros Ottó O lvasom a beszédes számokat: Pest megyében a hatodik ötéves terv során mintegy 470 millió forintot for­dítanak a szociális otthonok költségei­re. Szociális gondozásra, öregek napkö­zi otthonainak fenntartására 487 milliót. Bővítjük az állandó bentlakásra szol­gáló intézmények befogadóképességét, új otthon épül Ráckevén, meglevő há­zak átalakításával teremtenek további szociális otthoni helyeket Érden, Zebe- géhyben, Zsámbékon, Vácott. S még egy adat: várhatóan 165 ezerre emelke­dik a tervidőszak végéig a megyében az idős korúak száma. Arra gondolok: milyen jó volna bele­látni az egyes családok középtávú ter­veibe, megállapítani, hogy az egyes em­berek mennyi és milyen gondoskodást szánnak öregeikre. Mennyit kívánnak nyújtani a család melegéből, a szeretet- ből,. a féltésből, mindabból, amit a ma már megtört szülőktől ők kaptak annak idején. Mert kaptak. K irívó esetek persze mindig voltak, ma is vannak. A kezemben egy 'dós olvasónk levele. Arról szól, hogy a fia meg az unokái az égvilágon semmi! •em akarnak elfogadni tőle. Hiába kér­dezi: mit viszel, fiam? Tettem el nek tek tojást, szép. rántani való csirke is van, szedhetnél retket a kertben, sala tát, reggel locsoltam, húzd föl a csíz mát, mert elmerül a cipőd a sárban vagy adhatnék egy zacskó zöldséget, ré­pát, hallom, a városban elég drága. De hiába. A válasz: nem vagyunk mi arra rászorulva, édesapám, majd megvesz- szük a piacon magunknak, ami kell, mi­nek vacakol annyit ezzel a csirkével, a feleségem meg se pucolja, nem bírja a szagát. JEGYZET MIT VISZEL, FIAM? Az idős ember kusza sorai mögött fel­rémlik egy másik levél, amit ugyancsak nemrég tartottam a kezemben. Abban arról ömlött a keserű panasz, hogy ha a fiú egy évben egyszer nagy kegyesen hazalátogat, mást se tesz, csak pakol a kocsi csomagtartójába, mindent elvin­ne, ami mozdítható, pedig milyen szé­pen keresnek, mégis kiforgatná öreg szüleit... M i hát a jő. Ha az sem, hogy visz, az sem, ha nem visz? E kirívó ese­tek közül egyik sem. A helyes magatar­tás valahol a kettő között van, illetve valami másfajta szemléletben gyökere­zik. Az kétségtelen, hogy a mai felnőtt gyerekek nincsenek ráutalva könyör- adományokra, tényleg meg tudják vásá­rolni családjuknak mindazt. amire szükségük van. Ám ha azt kérdezik az idős szülők: mit viszel, fiam? — mély­ségesen bántó lehet a visszautasítás. Az apa szívből ad. Szeretetből. Öröm neki adni. amíg képes erre. Az anya tenyerében melengetett aprójószágból ízesebbnek kell lennie a falatnak, kár megbántani őt egy tárgyilagos úgy sem vágja le a feleségem kijelentéssel. Hi­szen, ha szépen kérik, hamar nylonzacs­kóba kerül az a csirke az anya gyakor­lott kezéből. Amelyik gyereket a szere­tet viszi haza látogatóba, vétkezik, ha semmibe veszi szülei adnivágyó szándé­kát. A másikról, aki csak a vauért megy haza, jobb, ha nem is beszélünk. Egyet­len apró gondolatot engedjenek meg csupán, de abból senki se általánosít­son. Mit kaphatott vajon az a gyerek a szüleitől a neveltetése során az anya­gi javakon kívül? Kik és hol szoktatták rá, hogy otthon csak kapni lehet? Mi­kor fog rájönni, hogy a szülő—gyermek kapcsolat valami egészen más? Azt hi­szem, már sohasem. Valahol valamit mélységesen elrontottak ebben a kap­csolatban. És attól tartok, nem a gyer­mekek ... A zután egyszeresek nem tud adni a szülő. Végképp megfárad, elgyön­gül, támaszra szorul. Dédelgetésre vá­gyik, szeretetre. mint a kisgyermek. Ezt azonban a társadalomtól hem kaphatta meg. csak az övéitől, akiket hasonló szeretetben fölnevelt. Hogy az idős szü­lők néha gondot okoznak? Hogy nehéz velük? Hogy semmi se jó nekik? Türe­lem kell hozzájuk? Az bizony. Ugyan- ■ annyi — vagy még több — mint hoz­zánk kellett annak idején. Egy bizonyos kor elérése után fordul a kocka: a szü­lő alka'mazkodik felnőtt gyermekéhez, fölcserélődnek a szerepek, hiszen az élet törvénvei szerint gyámságra van már szüksége annak, ki addig gyámko­dott. A szerepcsere rendszerint nem okoz különösebb bajokat, de csak ott, ahol a kölcsönös szeretet, megbecsülés a rendező elv. Bálint Ibolya

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom