Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-29 / 124. szám

1983. MÁJUS 39., SZOMBAT Külföldi üdvözletek Kádár Jánosnak Jota, a Marokkói Haladás és Szocializmus Pártja főtitkára, Antonio Gomez, a Mexikói Egyesült Szocialista Párt főtit­kára, Tomas Borge, parancs­nak és Julio Lopez, a Nicara­guái Sandinista Nemzeti Fel- szabadítási Front országos ve­zetőségének tagjai, a Para­guayi Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága, a Palesztin Kommunista Párt Központi Bizottsága, Jorge del Prado, a Perui Kommunista Párt fő­titkára, a Salvadori Kommu­nista Párt Központi Bizottsága, Khaled Bagdas. a Szíriái Kommunista Párt főtitkára, a Szudáni Kommunista Párt Központi Bizottsága, Moham­med Harmel, a Tunéziai Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkára, Bod­riéi/ Arismendi, az Uruguayi Kommunista Párt KB első tit­kára. Kádár Jánosnak szívélyes üdvözletét küldött Mauno Koivisto, a Finn Köztársaság elnöke, Kalevi Sorsa, a Finn Szociáldemokrata Párt elnöke, Helmut Schmidt, a Német Szö­vetségi Köztársaság szövetsé­gi kancellárja, Bruno Kreisky, az Osztrák Köztársaság szö­vetségi kancellárja. A Központi Bizottság első titkára sok üdvözletét kapott neves személyiségektől, töb­bek között Pjotr Fedoszejevtől, a Szovjet Tudományos Akadé­mia alelnökétől, Anatolij Kar­pov szovjet sakkvilágbajnok­tól, Arkagyij Rajkin szovjet előadóművésztől, Billy Graham- tól, az Amerikai Déli-Baptista Egyház vezető lelkészétől, to­vábbá a hazánkban akkredi­tált diplomáciai képviseletek több vezetőjétől. Üdvözlő táviratot küldött számos szervezet és intézmény, köztük a lenini Komszomol központi bizottsága, a Béke és Szocializmus szerkesztő bi­zottsága, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság több kollektív tagszervezete, szovjet üzemek kollektívái és magánszemé­lyek. Több országból küldték el köszöntésüket és jókíván­ságukat magánszemélyek, in­tézmények és különböző szer­vek képviselői. Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak 70. születésnapja alkalmá­ból további köszöntő táviratok érkeztek küföldről. Meleghan­gú üdvözletét küldött Pham Von Dong, a Vietnami Szocia­lista Köztársaság miniszterel­nöke, Babrak Karmai, az Af­ganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának főtitkára, Franz Muhri, az Osztrák Kommunista Párt el­nöke, Ezekiasz Papajoannu, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja (AKEL) főtitkára, Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára, a Görög Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága, René Urbany, a Luxemburgi Kommunista Párt elnöke, Herbert Mies, a Német Kommunista Párt elnö­ke, Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtit­kára, Alvaro Cunhal, a Portu­gál Kommunista Párt főtitká­ra, Athos Fava, az Argentin Kommunista Párt főtitkára, Peter Symon, az Ausztráliai Szocialista Párt főtitkára, a Bangladesi Kommunista Párt Központi Bizottsága, Jorge Kolle, a Bolíviai Kommunista Párt KB első titkára Luis Corvalan, a Chilei Kommunis­ta Párt főtitkára, Manuel Mora Valverde, a Cos­ta Rica-i Népi Élcsapat Párt KB főtitkára, René Maugé, az Ecuadori Kommunista Párt fő­titkára, az Egyiptomi Kommu­nista Párt Központi Bizottsága, Samom Moises Maéhei, a Freli- mo Párt és a Mozambiki Népi Köztársaság elnöke, a Guate­malái Munkapárt Központi Bi­zottsága, Rigoberto Padilla, a Hondurasi Kommunista Párt KB főtitkára, Cs. Radzsevara Rao, az Indiai Kommunista Párt országos tanácsának fő­titkára. az Iraki Kommunista Párt Központi Bizottsága, Nu- reddin Kianuri, az Iráni Tudeh Párt Központi Bizottságának első titkára, Meir Vilner, az Izraeli Kommunista Párt KB főtitkára, Ali Nasszer Moham­med, a Jemeni Szocialista Párt KB főtitkára, Gilberto Vieira, a Kolumbiai Kommu­nista Párt KB főtitkára, AH ★ ★ Kádár János az alábbiak közlésére kérte fel a Magyar Távirati Irodát: „Ezúton mondok őszinte köszönetét a párt-, állami és tár­sadalmi szervezeteknek, a gyárak, a vállalatok, a termelőszö­vetkezetek, a kulturális, az oktatási és más intézmények dol­gozóinak, mindazoknak, akik 70. születésnapom alkalmából kollektív vagy egyéni jókívánságaikkal megtiszteltek. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Parlamenti képviselőcsoportok tárgyalták Hordóba kerül, de milyenbe? Szőlőtermesztés Bács-Kiskun és Pest megyében A világ tízmillió hektárt meghaladd szőlőterületéhez és csaknem négyszázmillió hektoliter borterméséhez viszonyítva a magyar hozam elenyészően kevés, de nem Is ez az ágazat rang­jának fokmérője. Ha azonban meg akarjuk őrizni piaci pozí­cióinkat, ha szert akarunk tenni újabbakra, akkor elsődleges feladatunk a versenyképesség fokozása. Tegnap Kecskeméten, a Szőlészeti és Borászati Kutatóinté­zetben a hazai szőlőtermesztésben összesen mintegy 65 ezer hektárral érintett szomszédos alföldi területek, Bács-Kikun, illetve Pest megye parlamenti képviselői a fentiek ismereté­ben együttes csoportülésen vitatták meg a szőlőtermesztés és a borgazdaság helyzetének aktuális kérdéseit. Előadást tartott Csonka Tibor, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese, valamint Gál Gyula, a Bács-Kiskun megyei Tanács osztályvezetője. Az ülésen Pest megye képviselői közül részt vett a vitában dr. Cselőtei László (2. vk".), Antal Imre (19. vk.), Turcsek Fe­renc (3. vk.), Tarjányi Béláné (17. vk.), S. Hegedűs László (24. vk.). A vita során elhangzott kérdésekre a téma előadói, Illetve Kovács Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyet­tes válaszoltak. Tájékoztatta a képviselőket röviden az érintett tudományos eredményekről dr. Zilahy János, a kutatóintézet Igazgatója. Az ülésen részt vett és felszólalt dr. Romány Pál, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának első titkára is. (A Pest me­gyei Tanács elnökhelyettesének vitaindító előadását az aláb­biakban ismertetjük.) Pest megye szőlőtermelése az utóbbi évtizedekben jelen­tős változásokon ment keresz­tül. A rendkívül eltérő talaj- és éghajlati adottságok sze­rint a termőhely két nagyobb tájegységre osztható: síkvidéki (homoki) területekre és a ko­rábbi évszázadok nagymúltú dombvidéki területeire. Az utóbbiak rekonstrukciója a nagyüzemi homoki szőlőter­melés válságos helyzete nyo­mán kezdett megélénkülni. Homoki szőlőink az alföldi borvidék leggyengébb futó­homokján települtek. Az ágazat gazdasági helyze­tének elemzése során megál­lapítottuk, hogy a megye sző­lőtermelését új alapokra kell helyezni. Ennek lehetőségét alátámasztották azok a ked­vező tapasztalatok is, amelyek a dombvidéki jó bortermő he­lyekről álltak rendelkezésünk­re. A fajta és művelésmód megválasztásának hibái, az agrotechnika és a vertikális fejlesztés fogyatékosságainak ellenére ezeken a területeken az ágazat üzemgazdasági hely­zete kedvezőbb volt. Fejlesztési célkitűzéseinknek megfelelően meghatároztuk a szőlő termelésére, illetve te­lepítésére alkalmas körzeteket, amelyekben döntő szerepet ka­pott a jó klimatikus adottság (a téli és tavaszi fagyok leg­kisebb gyakorisága). Ennek megfelelően az új ültetvények létesítésének súlypontját az alföldi tájról áthelyeztük a Gödöllői dombsághoz tartozó Albertirsa—Monor—Mogyoród térségbe, valamint a budai és szentendrei járások területére. Űj szőlőinket jól előkészí­tett meliorált talajra, döntően a tervezett szaporítóanyag fel­használásával telepítettük. A már termőre fordult állomány a várakozásoknak megfelelő hozamokat ad és az alföldi táj katasztrofális fagykárait a megyei átlagtermésben kissé ellensúlyozta. Pest megye homoki szőlő­termésének gondjai (a rosz- szabb adottságok miatt) ugyan súlyosabbak, mint Bács me­gyében, a fejlesztés kérdései mégis hasonló megoldásokat tesznek szükségessé. Indokolt ezért közösen keresni a leg­jobb módszereket, átadni és átvenni a jó tapasztalatokat. Egyik központi kérdésre a megyei ágazatfejlesztésnek a borászati vertikum kiépítése, illetve korszerűsítése is. Szükségesnek tartjuk, hogy a termelés várható fejlesztése mellett a borászatban és ér­tékesítésben a termelők fele­lőssége és érlekeltsége jobban kifejezésre jusson, s azt, hogy a pincegazdaságok az optimá­lis szőlőtermő területeken a termőalapok bővítésére, az ül­tetvénytelepítésekre nyújtsa­nak nagyobb segítséget a szö­vetkezeti gazdaságoknak. . A VI. ötéves terv nagyüzemi fejlesztési célkitűzéseit rrtara- déktalanul végre kell hajta­nunk. A kisgazdaságok áru­termelő jellegét erősíteni kell (ennek kereteit a nagyüzemi integráció teremtse meg), a termés mennyisége hosszabb távon érje el a 80—90 ezer tonnát, a fajtaváltás alkal­mazkodjon a táji adottságok­hoz és szolgálja a minőségi termelést, a jó termőhelyi ül­tetvények korszerűsítését, fel­újítását meg kell gyonsítani, s gondoskodni a tudományos eredmények széles körű elter­jesztéséről. Befejeződött a kétnapos tudományos tanácskozás Tanulságok, tapasztalatok Korreferátumokkal folytatódott, illetve fejeződött be pénteken az MSZMP Központi Bizottságának Poli­tikai Főiskoláján az a kétnapos tudományos ülés, ame­lyet a főiskola az MSZMP KB Párttörténeti Intézetével és az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetével közösen rendezett az MSZMP 1957. júniusi országos ér­tekezletének negyedszázados évfordulója alkalmából. A csütörtöki, első napi előadá­sokhoz kapcsolódó korreferá­tumok azokat a társadalmi és politikai folyamatokat elemez­ték, amelyek alapgondolatként a Központi Bizottság 1956. de­cemberi ülésének dokumen­tumaiban fogalmazódtak meg. Részletesen szóltak az orszá­gos értekezletnek a nemzeti Hallótávolságban a vezérkombájn A CB nem jelez foglaltat Tavaly nyáron, aratás idején történt az eset. Fotós kollé­gámmal akartuk lencsevégre kapni, illetve tollhegyre ven­ni a megyében elsőként arató maglódi Rákosmezeje Tsz kom- bájnosainak, a szállításban részt vevő gépkocsivezetőknek egy forró napját. A négyezer hektár szántójú gazdaságban Tornacsarnok épül Cegléden A Duna—Tisza közi Építőipari Vállalat építi a 720 néző befogadására alkalmas ceglédi városi tornacsarnokot. Az acélszerkezet állítását befejezték, jelenleg a tetőrészek befedésén dolgoznak.> Barcza Zsolt íeivétele azonban csak hosszas, már- már reménytelen keresgélés után találtunk rá az aratókra. Az ilyen nagyra nőtt terü­letű mezőgazdasági üzemben gyakorta lenne szükség a ter­melésben dolgozók és a távoli központokban lévő vezetők kö­zött gyors információcserékre. Gépátcsoportosítás válhat szük­ségessé, órákat lehetne nyerni, ha ... Nos, ha kéznél lenne egy telefon •.. Ez a korábban csak ábrán­dozásnak tűnő óhajuk való­sággá vált. Az idén tavasszal ugyanis két, úgynevezett tele­pített CB-rádióállomást he­lyeztek üzembe. Nyárra szeret­nék a hálózatot tovább bővíte­ni, CB-rádiót kapna egyik szer­vizkocsijuk és a vezető kom­bájn is. Arra a kérdésünkre, hogy nem túl drága-e a be­rendezés, és hogy megtérül-e a ráköltött pénz, Tóth József el­nök a következőket válaszolta: — Egyetlen telefonvonal fél­millió forintba kerül, míg a két állomásé mindössze 140 ezer forintos kiadással járt. Ráadásul a mozgó adók ol­csóbbak lesznek. A berendezé­sek kezelése egyszerű, nincs foglalt jelzés, a 29-es URH-sá- von tehát a szövetkezet egész területén a kapcsolat bármikor megteremthető. A gazdaság vezetői a CB-rá- dió használatbavételétől opera­tívabb intézkedéseket, hatéko­nyabb szervező munkát várnak. A Rákosmezeje Tsz-hez ha­sonlóan más Pest megyei gaz­daságban is alkalmazzák az ilyen rendszerű adókat. így többek között a sülysápi Tá- piómente Tsz-ben is sikerrel üzemelnek a CB-rádiók. V.B. egység megteremtését, kibon­takozását célzó — napjaink­ban is érvényes —, törekvé­seiről. Foglalkoztak a párt­munka és a társadalmi fej­lődés fontos kérdéseivel, a pártélet lenini normáinak helyreállításával, a párt és a munkásosztály kapcsolatainak megszilárdításával. Ebben a szellemben szóltak az üzemi demokrácia fejlődéséről. a szövetségi politika, az eszmei tisztázódás, az ideológiai élet és a közgondolkodás fő kérdé­seiről. a demokratikus közélet fejlődéséről. Két korreferátum elemezte az iparirányítás és az akkor megújuló agrárpoli­tika kialakításának és megva­lósításának folyamatait. Az ünnepi ülésszakot Nemes Dezső, az MSZMP KB Párt­történeti Intézetének igazgató­ja zárta be. Hangoztatta, hogy a tanácskozás hasznos munkát végzett, méltóan emlékezett meg az MSZMP 1957-es párt­értekezletéről a közeledő 25. évforduló alkalmából. Az el­hangzott előadások szükség­szerűen magunkban foglalták a kongresszus előtti küzdelmes hónapok és negyedszázados fejlődésünk rendkívül tanúl- ságos tapasztalatait, ezek szá­mos fontos részletét, s így a tanácskozás anyagát ered­ménnyel hasznosíthatják majd a felvilágosító propaganda- munkában részt vevők. A gyerekek védelmében Tegnap délelőtt — Csicsay Iván megyei tanácselnök-he­lyettes elnökletével — ülést tartott a Pest megyei Tanács művelődéspolitikai bizottsá­gának ifjúságpolitikai és gyermekvédelmi albizottsága. A résztvevők az Erden, vala­mint Dunakeszin folytatott gyermek- és ifjúságvédelmi te­vékenységet vették górcső alá. Az írásos beszámolókhoz a két város tanácsának elnöke Mó- gor Béla, illetve Metykó Gyu- láné fűzött szóbeli kiegészí­tést. A vitában szinte vala­mennyi bizottsági tag felszó­lalt. Ünnep szépséghibával Czerte az országban teg­*■' nap avatták az úttö­rőket. a kisdobosokat. A külsőségeiben is ünnepé­lyes esemény méltán kelt visszhangot az emberek kö­rében: ilyen alkalmakkor több százan, ezren jönnek össze, hogy tanúi legyenek, amint gyermekeik, uno­káik nyakába kötik a piros vagy a kék nyakkendőt. S az öröm, az ünnep percei­ben talán már feledik is, mennyi bosszúság, fárasztó üzletről üzletre járás árán tudták csak megszerezni az avatás kellékeit: a ru­hákat, a sípokat és o nyak­kendőket. Mert tény: az idén hiánycikk volt nem egy méretben a lány- és a fiúing, a szoknya, a nad­rág. Vajon miért? Amikor erre a kérdésre megpróbáltunk választ kapni, mi sem gondoltuk, hogy milyen meglepetést kelt majd az egyszerű mon­dat: azért, mert hibás volt a statisztika. Igen, a szá­mok nem voltak pontosak! Mint az Ezermester és Üttöröbolt Vállalat egyen­ruházati osztályának veze­tőjétől, Balogh Ivántól megtudtuk, minden észtén dőben a statisztikákat bőn gészve döntik el, hány gyerek avatása várható Igaz, a számok nem mutat­ják, sokan lesznek-e az alacsony növésűek vagy kevesen, jól tápláltak-e a fiúk, lányok vagy esetleg cingárabbak az átlagnál, így aztán megesik, hogy a kínálat nem találkozik a kereslettel. Mint például az idén. általában ugyan jó volt az ellátás, de csak általában! Nagyon sokan keresték egyebek között a modern fazonú Gelma nadrágokat és szoknyákat — hiába. Gyaloglás boltról boltra, utazgatás városról városra, s így sem sikerült besze­rezni az egyenruhát, nem maradt más hátra, mint kölcsön kérni a szomszéd tói, az ismerőstől. Nincs? Miért nincs? Üt törő-egyenruha például azért, mert a gazdasági szervezet görcseiben elbot- lik a szándék. Azért, mert kilencven (!) nappal előbb kell feladni az Ezermester és Űttörőbolt Vállalatnak a megrendelést a Vörös Ok­tóber Ruhagyár és a Ka­pos Ruhaipari Szövetkezet címére, hogy a megvásárolt anyagból bérmunkában in­geket, nadrágokat, szok­nyákat varrjanak. S ha közben — márciusban, áp­rilisban, netalántán május­ban, amikor a szülők sze­retnék megvenni a ruhákat — kiderül, hogy valame­lyikből kevesebb van, mint kellene, már késő. A határ­idő az határidő: tessék há­rom hónappal előbb tudni, hogy mi lesz egy, két vagy három hónap múlva, illet­ve, hogy mekkorára nőttek híztak csemetéink. Uersze, nem mentséget *■ keresünk a felelősök­nek. Mert az úttörő- és kisdobosavatás (minden év­ben azonos időpontban tartják!) közügy, politikai súlya, rangja is van ennek az eseménynek. S különben is: azoknak a szülőknek, akik nem tudtak az ízlé­süknek, az igényeiknek megfelelő egyenruhát be­szerezni, mondhat bárki bármit. Igen, magyarázkod­ni lehet, ám mégis csak jobb lenne, ha ehelyett azok, akiknek kötelessé gük, olyan megoldást ke­resnének, amellyel a jövő­ben elkerülhető hasonló eset. Ha mondjuk, a ruha­ipar gyorsabban teljesíte­né a megrendeléseket, s a kereskedők nem bíznának vakon a statisztikában, és sokkal inkább a tényleges helyzetre alapoznák dönté­seiket. Ha — írtuk, feltételes módban. Reméljük, jövőre már kijelentő mondatokat írhatunk, a dicséret hang­ján. Furucz Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom