Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

Ünnepségek Méltóképpen emlékeztek Népitánccsoportck és zenekarok műsora 1 Vác város és a váci járás lakossága is lelkesen készült a 38. szabad május elseje méltó megünneplésére. A hét végére zászlódíszbe öltöztek a főútvo­nalak, ötletes dekorációkkal díszítették a gyárak kapuit, az iskolák és intézmények bejá­ratait. Sok helyen megemlékeztek a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepéről. A Szobi Álta­lános Fogyasztási és Értékesí­tő Szövetkezet igazgatósága 26-án, hétfőn ünnepi tanács­kozás keretében vette át a Kiváló szövetkezet kitüntetést a művelődési házban. A váci Kommunális és Költségvetési Üzem kiváló vállalat lett, s ebből az alkalomból szerdán rendeztek ünnepséget a Ma­dách Imre Művelődési Köz­pontban, ahol Brandt János igazgató méltatta a múlt évi munkát. A Pest megyei Csomagoló és Szolgáltató Vállalat váci dol­gozói Budapestre utaztak, és pénteken részt vettek a köz­ponti ünnepségen. A Cement- és Mészművek váci gyára, a DCM kultúrtermében ünnepelt április 30-án, a Kiváló gyár megtisztelő cím átadási ün­nepségén. A Váci Kötöttáru- gyár is a Lenin úti művelődé­si központban rendezte a má­jus 1-i vállalati ünnepséget. Itt, Papp Jánosné vszb-titkár méltatta a nap jelentőségét, majd Tóth B. Zoltán megju­talmazta a tavalyi munkaver­senyben élenjáró dolgozókat és brigádokat. Az ezt követő mű­sort színesítette, a kazári táncegyüttes és a pomázi tam- burazenekar fellépése. A HAGY pénteki ünnepségén, a Hajós Alfréd Üttörőház népi tánc- és irodalombarát szak­körének a műsora érdemelt el­ismerést. (Papp) Apák-snyák napja A jövő lsét műsorából háromnapos nemzetközi béketúra Május 3., hétfő: Koncz Gá­bor színművész Vác vendége 17 órakor Arany Toldiját ad­ja elő a színházteremben, 19 óraikor önálló estjére kerül sor a 34-es teremben. — 18 óra­kor Kocsis Iván színesdia ve­títése Párizsról. Május 4., kedd: a művelő­dési központ színháztermében 12 órakor kezdődik az ifjúsági filharmónia bérlet koncertje. — A Bartók Béla Zeneiskolá­ban 17 órakor: növendék- hangverseny. Május 5., szerda: a városi­járási pedagógusklub Vámos- mikolán és Perőcsényben meg­rendezi az apák-anyák napját. — Az emeleti galérián Dely Károly és Bózsa Eveíin játék- kiállítása. Május 6., csütörtök: 17 óra­kor a művelődési központ 40. es termében megnyílik Bar­csai/ Jenő Kossuth-díjas fes­tő- és grafikusművész kiállí­tása. -r- Győri pedagógusok küldöttsége érkezik Váera. Május 7., péntek: a Dunaka­nyar Eszperantó Klub rende. zésében ma kezdődik Zebe- gényben a háromnapos, nem­zetközi Zamenhof béketúra. 17—22 óráig: Jazzpresszó a Madách Imre Művelődósá Köz­pontban. Május 8., szombat: 10 óra­kor mese- és játékdélelőtt kezdődik a Lenin út 58. szám alatti gyermekkönyvtárban. — A filmmúzeum! napok kere­tében vetítik a Robert Ret­ford című színes amerikai ka­landfilmet. (Műsorváltozás lehetséges!) P. R. VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM 1982. MÁJUS 1., SZOMBAT fejlesztik u verőcemarosi üzemet ffeiicsak a cégér változik A beruházások után megháromszorozódik a termelés Ha összegyűjtenénk a doku­mentumokat, kötetre való is kitelhetne a verőcemarosi por­celángyár történetéből. Zsol- nay alapította, Matyasovszki László fejlesztette tovább, még a második világháború előtt. Az épületekben volt már tég­lagyár, tésztakészítő üzem, laktanya, s aztán ismét porce­lángyár. Hivatalos nevén ta­valy még a Finomkerámia Ipari Művek kőbányai porce­lángyárának telepnelye volt, majd amikor a vállalat nyolc nagy gyára közül Herend és Hollóháza önálló lett, egysze­rűsödött a titulus, s növeke­dett iaz önállóság is. Önálló vállalat Most ismét nagy változások előtt áll az üzem, tájékoztatott Zabolai Imre gazdasági ve­zető. Július elsejétől a kőbá­nyai porcelángyár is önálló vállalattá alakul, s ennek a változásnak már nemcsak a cég megnevezésében, hanem az üzem munkájában is ala­pos változás lesz a következ­ménye. Az ÉVM helyett az Ipari Minisztérium lesz a fel­ügyeleti szerv, de ami ennél fontosabb, megváltozik a gyártmányösszetétel is. Mint ismeretes, eddig Verő­cén kétféle termék: laborató­riumi porcelán és kiskonden- zátor készült. Korábban úgy tervezték, hogy az eddigi fa­tüzelésű porcelánégetőt gázfű­tésűre alakítják át. Ez a terv azonban a horribilis költségek, és mert a kemence időközben teljesen tönkre ment — nem valósulhat meg. Ennek a ha­gyományos terméknek a gyár­tását jövőben a budapesti törzsgyár folytatja tovább. Túlontúl nem kell fájlalniuk a verőceieknek a változást, hiszen a régi gyártmányok he­lyett bekapcsolódhatnak a híradástechnikai kormány- programba. Fejlesztik az al­katrészgyártást, már hozzá is láttak az új berendezések fel­szereléséhez, melyekkel ellen­állástesteket készítenek,' To­vább is készül Verőcén kis- kondenzátor, de nemcsak itt, hanem az egész országban is új terméknek számít a fröccs­öntött porcelánok gyártása. Egyelőre ez a termék félkész állapotban hagyja el az üze­met, mert csak Budapesten van a kétszeri égetéshez szük­séges elektromos kemence. Korszerű termékek Ahhoz, hogy helyben szerel­hessék fel ezeket a berendezé­seket, az elektromos hálózatot 5—6 millió forint beruházás­Minden éra veszteség Barátságokat szül a gyűjtőmunka Veterán-emlékek A munka ünnepén spontán vetődik fel a kérdés, hogy szűkebb pátriánkban mennyire tartjuk számon a múltunk eseményeit. Sieget tudunk-e az 1945 előtti vá­ci munkásmozgalom történetéről, s milyen mértékben használjuk fel ezeket a világnézeti nevelésben? A fele­letet előrebocsátva azt állapíthatjuk meg, hogy a kez­deti lépéseket megtettük, de a munka zöme még előt­tünk van. Lippai Nagy Antalné, a Báthori úti Általános Iskola igazgatója 1979 óta felelőse a váci munkásmozgalmi múlt kutatásának. Az általa veze­tett bizottság elsősorban arra törekszik, hogy a még élő ve­teránok feljegyzéseit, emlékeik gazdag anyagát összegyűjtse. — Két periódust kutatunk — mondja a pedagógus. A korszakhatár 1945. Minél több emberhez el kell jutni, mert 1979-ben csak egyoldalnyi feljegyzéssel rendelkeztünk a felszabadulás előtti időszak munkásmozgalmi eseményeiről. Ma már sok saját kézzel írott visszaemlékezés, relikvia, ter­jedelmes névsor, magnószalag van a birtokunkban. Kidol­goztunk egy ötéves , tervet, ennyi idő elegendő egy pontos kronológia kidolgozásához. Azt szeretnénk, hogy a veteránok­ról elnevezett utcáinkban em­léktábla álljon, számon tart­juk az évfordulókat, megem­lékezünk a hősökről, évfor­dulókon koszorúzunk. A nyol­cadikos tanulók bevonásával elkészült az emlékhelyek lajst­roma, kidolgoztuk a váci ese­ménynaptárt. Február 12-én, Lőwy Sándor 75. születésnap­ja alkalmából bensőséges ünnepséget rendeztünk a róla elnevezett szakközépiskolában. Sajnos gyakran elfeledkezünk az évfordulókról, még azok esetében is, akiket emlékhe­lyek, utcák idéznek. — önölt már sok anyagot összegyűjtöttek. Kezd kiala­kulni a kép a városunk mun­kásmozgalmáról. Mondhatjuk, hogy jelentős volt ez a tevé­kenység? — Igen. Különösen a Szo­ciáldemokrata Párt volt erős. Sokan azt mondták, hogy Vác papi város volt, s ezért a mozgalmi munkának nem ter­mett sok babér. Nem így van. Eddig 25—30 ember vissza­emlékezéseit gyűjtöttük össze. Legalább kétszázé vár rende­zésre. Erős politikai aktivi­tás van a számok mögött, mert az akkori párttagok kö­zül sokan meghaltak, vagy egészségi állapotuk miatt nem kérdezhetők. A munka a körmünkre égett, minden óra veszteséget jelent. Pedig vol­tak sztrájkok, tüntetések. Az 1945 előtti párttagok közül sokan lettek később városi vezetők. A legidősebb generá­ció általában 1956-ig volt párttag, előrehaladott kora miatt egy részük 1957-ben nem lépett vissza. — A bizottság tudatosan ve­szi igénybe az úttörők segítsé­gét, a gyűjtőmunkában. Nem mindegy, hogy kikkel, milyen elkötelezettségű embe­rekkel, tettekkel ismerkedik ifjúság. Sokan furcsállni fog­ják, amit mondok, de barát­ságok születnek az úttörők és veteránok között. A kezemben van Kiszel Ist­ván „adatlapja”. Bevallom, keveset tudok róla. Azt olva­som. hogy 1948-től 1978-ig 11 esetben kapott kitüntetést, ezek sorában 1967-ben a Mun­ka Érdemrend bronz fokoza­tát Ugyanebben az időben 28 oklevél a „termés”. Kérdezem Lippai Nagy Antalnét: — Mit kellene tudnom Klszcl Istvánról? — Kiszel Jánosról, az becsé­ről — jön a válasz. Pista bácsi a Forte igazgatója, János bá­csi a város tanácselnöke volt. Sikerült megszerveznem egy találkozást Kiszel István­nal. Hallottam, hogy szereti a pontosságot, ezért másodperc­re tartom magam a megbe­szélt időhöz. A Frankel Leó utcai patyo­lattisztaságú lakásban egy most is aktív, derűs ember fogad. Tizenhat éve él egye­dül, úgy főz, hogy a gyerekei szívesen ebédelnek nála. — A Kodakban dolgoztam a felszabadulás előtt. A bom­bázás után, az újjáépítés kellős közepén egyik párttag már figyelt engem. Mireisz Mátyás volt, az igazoló bi­zottság elnöke. Egyszer csak megkérdezte tőlem: — Mit szoktál olvasni? — A Tőkét — feleltem. Elkezdett hahotázni. — Te — azt mondja —, azt tanulmányozni kell! Azt hi­szem, neked köztünk a he­lyed. Beléptem a kommunista pártba. — S azután? — Talpraállítottuk a gyá­rat. Az államosítás után igaz­gatóhelyettes lettem, a káder­munka volt a területem. Na­gyon nehéz volt megértetni az emberekkel, hogy ez a gyár a miénk. Meg kellett magyarázni, hogy mit akar a párt. A politikai oktatás sza­kadatlanul folyt. Emlékszem, 1945. május elsejére. Kivonul­tunk, vittük a zászlót. A vete­ránokkal már mi is foglalkoz­tunk. Összehívtuk őket, de ma úgy érzem, többet kellett volna együtt lenni velük. — Mire a legbüszkébb? — Három dolgot fogok megemlíteni, igaz, csak kettő van szoros kapcsolatban a munkásmozgalommal. Az első — s leakaszt egy nagy mére­tű fényképet a falról —, hogy a felszabadulás és államosítás között a három váci élmunkás egyike én voltam. A másik két történet a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatos. Volt Kosdon egy gazda, akire figyelt a falu. Fia ösztöndíjasként tanult a Szovjetunióban, az apa még­sem akart a termelőszövetke­zetbe belépni. Elküldték hoz­zá engem. Kiderült, hogy ugyanabban az iskolában érettségizett, mint én. Megba­rátkoztunk, aláírta a nyilatko­zatot. Megnyertük Kosdot. Né­hány év múlva felkeresett. „Te, Pista, fafejű voltam én akkor. Nem kéne most a föld. még ha te adnád vissza, ak­kor sem!” A harmadik történet helye Váckisújfalu. A szélső házak egyikében szegény család la­kott. Az apa párttag volt, Agi- tációs szándékkal kopogtat­tunk be, s találtunk ott egy 12—14 éves béna fiút. Kértük a férfit, hogy bízza ránk a fiát. Dr. Jávorszky Ödönnel (a nevére sokan emlékezhet­nek) elhoztuk a gyereket, a fővárosba vittük, megoperál­ták, két év múlva járt. Olyan boldog családot, mint az lett, azóta sem láttam. Pista bácsi a beszélgetésünkre is a Forte alapszer­vezetének a gyűléséről érkezett. Most is ott párttag. Kérdeztem tőle, látjuk-e az idei május elsejei felvonu­láson? Azt mondta, hogy az utóbbi időben csak az emel­vényről szokta nézni, ott értékel, mert a lábai már nem bírják a gyaloglást. Ha az egészsége engedi, most is találkozunk. Vicsotka Mihály sál kell fejleszteni. Minden bi­zonnyal jut erre is keret, hi­szen a július elsején megala­kuló, önállóvá lett vállalat 150 millió forintot kap a fejlesz­tésekre. Hogy teljes legyen a sor, ugyancsak ezután kezdenek hozzá a szokásosnál lényege­sen nagyobb keménységű alu- míniumoxidos kerámiák gyár­tásához. Ebből a különlegesen szilárd porcelánból többek kö­zött jó minőségű textilipari szálvezetőket gyártanak. Tizenkét év alatt, amióta a verőcemarosi üzem a Finom­kerámia Ipari Művekhez tar­tozik, megháromszorozódott a termelés. Most az önelszámoló egységgé előlépett gyár ismét nagy ugrásra készül. Az el­képzelések szerint a mostani évi 40 milliós termelés, az új berendezések felszerelése után eléri a 150 millió forintot. Ismerkednek az újjal A krónikához tartozik még, vajon mit szóltak az emberek a termékváltáshoz, és a szer­vezeti változásokhoz? Az üzemvezető szerint, nagyon so­kján megszokták és megszeret­ték a hagyományos munkát, nehéz szívvel nyugodtak bele az újba. A létszám azonban nem csökkent, sőt éppen a fej­lesztések miatt új dolgozókra is szükség van. Alighanem szívesebben is jönnek ezután az emberek a verőcei gyárba, hiszen végre itt is korszerű technikával, modern gépekkel találkoznak. Cs. A. Fáklya-veféücetlő €3 Fortéban A Forte gyár párt-, szak- szervezeti és KISZ-bizottsága, a Szovjetunió és a szovjet nép életének jobb megismerése ér­dekében Fáklya-vetélkedőt szervezett. A vetélkedésben hetvenhá- rom egyéni versenyző és hat brigád vesz részt. A verseny novemberig tart, s noha még csak a feléhez érkezett el, máris sokan állnak közel a döntőhöz. Pedig a kérdések nem könnyűek, az újság rend­szeres és pontos tanulmányo­zását követelik. A verseny- szellem erősítésére fordulón­ként a telitalálatos szelvények feladói között öt könyvet sor­solnak ki. A novemberi ve­télkedő nyertese jutaloműton vehet részt a Szovjetunióban, a második helyezett pedig SZOT-beutalót kap. Sok érté­kes tárgyjutalom is gazdára vár. Ügyelet Május 3-tól, hétfőtől az alábbi orvosok tartanak éjsza­kai ügyeletet a városban. Hét­főn: dr. Áfra Tamás, kedden: dr. Gulyás Zoltán, szerdán: dr. Kiss Péter, csütörtökön: dr. Vajta Gábor, pénteken: dr. Bucsek Tibor, szombaton és vasárnap: dr. Kiss Péter, 8-án és 9-én: dr. Moye Teodó­ra tart gyermekgyógyászati ügyeletet. Az ügyeletet a régi kórház épületeben (Vác, Már­cius 15. tér 9.), a 11—525-ös telefonon lehet hívni. A beosztás hétközben meg­változhat. Jegyzet idlcigás után Közelednek május első hetei, amikor a középisko­lák negyedikesei tiszteleté­re a harmadikosok feldíszí­tik az iskolákat. Az ünnep­lőbe öltözött diákok és osztályfőnökök ajkán fel­csendül a ballagódal. Osz­tályról osztályra járva, vi­rágok között lépkedve vé­gigperegnek a négy év eseményei. Kemény csaták a tananyaggal, önfeledt pillanatok, szorongás az osztálykönyv lapjainak su­hogása hallatán, a jeles osztályzat miatt érzett bol­dogság, a diákszerelem ta­vaszillatú hetei. „Most búcsúzunk és el­megyünk, a mi időnk le­járt." Az iskolafalak vé­delmet nyújtottak az élet szeszélyes hullámzásaival szemben. Az alma mater kapujától csak rövid út vezetett mindennap az újabb kikötőig, a szülői házig. A búcsú mindig számve­tés is, ki-ki megállapítja, miként sáfárkodott az ide­jével. Rövidesen mindenki megméretik, duplán is, hiszen az érettségi dolgoza­tok az egyetemi, főiskolai írásbelit is jelentik. A to­vábbtanulók a szóbeli vizs­ga után a felsőfokú intéz­mények bizottságai elé ke­rülnek. A többség azonban még az idén munkába áll. Meg­változik a helyzete, fel­nőtté lesz, kialakulnak az új kapcsolatai. Heti 40—42 órában kell helytállni, fe­gyelmezettebben, pontosab­ban, s valljuk meg, kemé­nyebben, mint eddig. Va­jon mennyire készítették fel őket erre az iskolák? Alkatától függően ki könnyebben, ki nehezebben alkalmazkodik az új körül­ményekhez, de mindenki­nek okoz egy kis gondot az átállás. Időt vesz igénybe míg az ember megismerke­dik a munkával, a kollé­gákkal, s megszokja, hogy alá- és fölérendeltségi vi­szonyban él. Rá kell döb­bennie arra is, hogy a munkatársak sem angyalok, a segítő kezek sem nyúl-' nak olyan odaadással és gyorsan, mint az iskolában. Ne értsen félre senki. Nem akarom a munkahelyeket feketére festeni. Hiszen ott is vannak fiatalok, van KISZ-szervezet, vannak kedves, tapasztalt kollé­gák. De minden kezdet ne­héz, s jobb a buktatókra felhívni a figyelmet — előttem is sokan megtették már —, mint rózsaszínűre festeni a világot. Még azt sem lehet ígérni, hogy min­denki az álmainak, vágyai­nak, végzettségének megfe­lelő munkakörben tud elhe­lyezkedni. Bizony elkép­zelhető, hogy érettségivel is fizikai munkát végez a fia­tal. Ez nem baj, inkább az okoz gondot, ha valaki úgy véli, ra'ngon aluli a mun­kája. Sokkal rosszabb lesz a közérzete annak, aki természete ellenére csak azért kényszeríti magát az íróasztalhoz, mert az érett­ségihez így dukál. A szülőtől kapott zseb­pénz helyett a havi fizetés jár a munkába állás után. Persze nem olyan sok, mint amennyinek a balla­gónóta hangjai közben a reménye fölsejlik, de több, mint a családi költségve­tésből a tanulás idejére biztosított „ösztöndíjAz anyagi környezettől füg­gően nagy a szóródás ab­ban is. hogy ki mennyit tarthat meg magának. A realitások és vágyak össz­hangját okos beosztással kell megteremteni. S mi van a szabad idő­vel? Elméletileg a nyolc­órai munka kivételével kö­tetlenül, gazdálkodik vele az ember. Persze a gyakor­lat itt is más. Vannak csa­ládi. társadalmi és egyéni kötelezettségek, amelveknek eleget kell tenni. Közbe­jönnek váratlan esemé­nyek is. Nem könnyű a he­lyes arányt megtalálni a hobbi, a továhh^énzés és a szórakozás között. V. M. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom