Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-18 / 114. szám

’xMOtW 1932. MÁJUS 18., KEDD Megkezdődtek az írásbeli érettségik Túl az első akadályon Kodály-napok Galgahévízen kedvvel, énekelve Mancttánccal kezdődött a délutáni színes program. A műsorban fellépő együttesek táncolva vonultak végig a galgahévízi főutcán Vasárnap délelőtt léptek színpadra a gyerekek. Képünkön: a szadai gyerekjátékcsoport mutatja be műsorát Barcza Zsolt felvételei Matrózblúzos, sötétkék szok­nyás lányok és a szokatlan, elegáns ünneplőben kényel­metlenül feszengő fiúk várták izgatottan a magyar írásbeli kezdetét a dunakeszi gimná­ziumban is. A máskor bizo­nyára hangos és élénk társa­ság, most csak halkan, suttog­va közölte egymással benyo­másait. félelmeit. — Milyen tételekre számí­totok? — kérdeztem Fazekas Andreát. — Ügy gondoljuk, Arany János biztosan lesz — az év­forduló miatt —, meg talán Ady és a felvilágosodás köl­tői közül Csokonai. Persze, most már teljesen mindegy, hogy mi lesz. Csak akad a választhatók között olyan, amiről tudunk írni valamit. — Arany már nem lesz, mert csak a másodikos és a negyedikes szöveggyűjteményt kellett behozni. Ezek szerint nem jött be az évforduló­elméletünk — kapcsolódott a beszélgetésbe Bóka Mária. Két társnőjük. Major Márta és Nagy Ildikó nyugodtnak látszott. Azt mondták, az este időben lefeküdtek, nem kínoz­ták már magukat a tanulás­sal és az éjszakát is nyugod­tan végigaludták. Tovább már nem beszélgethettünk, mert megérkezett egyik osztálytár­suk, Jáger Gábor, és sürgette a lányokat, igyekezzenek el­foglalni a kijelölt helyüket, mert rögtön sor kerül a téte­lek ismertetésére. Három tétel közül, választ­hattak. Az első: Radnóti köl­tészete a II. világháború évei­ben. A második: Gelléri An­dor Endre A szállítóknál cí­mű novellájának elemzése. A harmadik: Vörösmarty Áb­ránd és Petőfi Minek nevez­zelek című versének összeha­sonlító elemzése. Szöveggyűj­teményt a két utóbbi tételnél lehetett használni. Az idén május 28-án kezdő­dő ünnepi könyvhét ismét az olvasók elé tárja a kortárs ma­gyar irodalom termését. Az an­tológiák immár hagyományos sorában vehetjük kezünkbe a Szép versek 1981 és a Körkép ’82 novellagyűjteményt. A Ri­valda az elmúlt évadban be­mutatott nyolc magyar szín­művet tartalmazza. Az Író- szemmel című válogatás pedig a mai magyar valóságot bemu­tató írásokból mutat be egy csokorravalót. A szépprózában megjelenik Arany János Csaba-trilógiája, Rákos Sándor Társasmonológ és Fodor András Kőnyomat cí­mű verseskötete. Az idő előtt eltávozott Váci Mihály Össze­gyűjtött művei másodízben lát­nak napvilágot, s nagy érdek­lődésre számíthat Szécsi Mar­git A Rózsaszínű Dzsip című kötete is. Két ember kapcsolatáról és a történelem útvesztőiről szól Berkesi András Barátok című regénye. Bertha Bulcsu hu­szonegy új elbeszéléssel jelent­kezik a Fehér rozsda című kötetben. Dobat Péter a múlt század derekának magyar emigrációjáról írt fordulatos regényt Vadon címmel. Cseres Tibor most induló életműso­Egyhetes ausztriai vendég- szereplésre utazott vasárnap a győri balett. Az együttes a bécsi ünnepi hetek program­jában két alkalommal lép színpadra. Mindkét előadáson Bartók Béla: A csodálatos mandarin és Joseph Haydn: Évszakok című oratóriumának részleteire készített kompozí­ciót mutatják be Markó Iván, a győri balett igazgatójának koreográfiájában. Az utóbbit Haydn születésének 250. évfor- , dulója tiszteletére tűzték mű­sorra, s először a bécsi közön- I A gyerekek megkönnyebül- ten fölsóhajtottak, és munká­hoz láttak. Megegyeztünk, hogy másfél óra múlva, ami­kor először lehet elhagyni egy-két percre a termet, is­mét találkozunk, s ki-ki el­mondja, mit választott, és hogyan halad témája kidolgo­zásával. A negyvenhat érettségiző közül, elsőnek Fazekas And­reával beszélhettem. Az ösz- szehasonlító elemzést válasz­totta, annak ellenére, hogy ötöse volt magyarból. Radnó­ti gondolkodott, de azért nem döntött mellette, mert nem­régiben írtak hasonló dolgo­zatot. és úgy érezte, túl sablo­nos lenne ugyanazzal foglal­kozni. Jáger Gábor szintén Vörös­marty és Petőfi versének ösz- szehasonlítását kezdte földol­gozni — egészen más indíté­kok alapján. — Nem vagyok túl jó ma­gyaros — mondotta —, s ta­lán ez az a feladat, amit én is meg tudok oldani. Bóka Mária szintén a har­madik tétel mellett döntött. Először a Radnóti-témát kezd­te el, de aztán rájött, hogy nem tud pontosan idézni. így maradt az összehasonlító elemzésnél, annak ellenére, hogy Radnótival szívesebben foglalkozott volna. Major Márta és Nagy Ildi­kó azonban Radnóti Miklóst választotta. Mindketten első­sorban azért, mert róla tanul­tak legutoljára, ezek az em­lékeik a legfrissebbek. Ügy tűnt, az izgalom — legalább is erre a napra —, elült. A könnyebb akadályt bizonyára sikerrel vették. A nehezebbjére, a matematiká­ra, ma kerül sor. Az igazi erőpróbára — a szóbelire —, pedig még van idő készülőd­ni... rozatának első kötete három regényt tartalmaz. A Here­báró, az Emberfia és farkasa, valamint a Fekete rózsa kö­zelmúltunk egy-egy szakaszá­ról ad átfogó és hiteles képet. Czakó Gábor + jelű novella­füzére két nagy szobrász éle­tét, hitvallását és világképét állítja egymás mellé. Ki szava­tol a lady biztonságáért? cím­mel Esterházy Péter írt „iker- regény”-t. • A fiú, akinek angyalarca van címmel jelentkezik regényével' Fejes Endre. Gyurkó László izgalmas vállalkozásának cí­me: Arcképvázlat történelmi háttérrel. Gyurkó Kádár Já­nosról írt könyvet, de valójá­ban a korról, amelyben élünk, s amelyben mindannyiunknak kell megvívnunk küzdelmein­ket. Jókai Anna Jákob lajtor­jája címmel jelentkezik rend­hagyó, különleges szerkezetű és sugallató művével. Moldo­va György Égi szekér címmel a mezőgazdasági pilóták vilá­gába kalauzolja el olvasóit. Nehéz esztendők fojtott vilá­gát idézi meg Kolozsvári Grandpierre Emil regénye, az Egy házasság előtörténete. Lakatos Menyhért cigányhősei egy téglagyárat „hoznak létre” az Akik élni akartak című re­ség előtt táncolják. Ez az első balettkompozíció a tánc törté­netében. amelynek ihletője a Haydn-oratórium. Az Évsza­kok hazai bemutatójára júni­us 18-án, a győri zenei nyár műsorában kerül sor a Kisfa­ludy Színházban. A két egyfelvonásos jelme­zeit és díszleteit Gombár Judit tervezte. A Bartók-mű címsze­repét Markó Iván táncolja. A Haydn-kompozícióban közre­működik Fülöp Viktor Kos- suth-díjas balettművész. Élő múzeum Értékmegőrző, avagy a ré­gebbi és újabb ismeretek meg­szerzésére áhítozók otthona ? Az évekkel ezelőtt felparázs- lott vita az utóbbi mellett vok­solt. Mindenekelőtt azt tisz­tázta, hogy a múzeum nem ré­giségtár, sokkal több annál: bármikor és bárhol szorosan hozzátartozik életünkhöz. Ah­hoz persze időnek kellett el­telnie, hogy ez a gyakorlatban is meghonosodjon: a múzeum éppúgy a mához szóljon, mi­ként a múlt emlékeit is meg­őrizze. Tegyük hozzá rögvest: közhasznúan. A dolgok nyitja azzal kezdődött, hogy éppen maguk a szakemberek döbben­tek rá: nyitottság nélkül a kü­lönlegességeknek az az íze, ér­téke, hatása és haszna vész el. ami az illető múzeum műkö­dését indokolttá teszi. A nagy­kőrösi Arany János Múzeum, a szentendrei képtár és a sza­badtéri falumúzeum,, de még a zsámbéki lámpagyűjtemény is azzal válik élővé, hogy a saját környezetében nemcsak infor­mál, hanem elmélyedésre, az összefüggések kibogozására ösztönöz. Megteszi ezt a lát­vány is, de ehhez segítenek a muzeulógusok, a közművelő­dés szakemberei. A vetélkedők is a nyitottságot reprezentál­ják, életkorra való tekintet nélkül. Ügy próbálnak hatni, hogy bármikor visszamehes­sünk, ne csak vendégként érez­zük magunkat az egykori lige­tes környezetbe telepített há­zakban, ahogy azt az eredeti museio-n szó jelzi, hanem va­lóban otthonra találjunk a mú­zsák kései hajlékaiban. Ami­kor a múzeumi világnap alkal­mából a közgyűjteményekről írunk, akkor nem az aprópénz­re váltott ismeretterjesztésről szólunk, hanem a tudományos kutatómunka kisugárzásáról. Egyben önmagunkról is: ahogy a mi jelenlétünkkel élővé vá­lik a múzeum — úgy általa mi is gyarapodunk. M. Zs. gényben, hogy aztán az fró sasokat meséljen el. Vészi Endre A messziről jött ember címmel adja közre új novel­láit, míg Tamási Áron összes novelláit is elolvashatjuk két kötetben. Jubileum. Évfordulót ünne­pelni évfordulón szokás, tehát akkor, amikor dátumszerűen válik esedékessé az a bizo­nyos jubileum. A Magyar Te­levízió például 1957. május 1-jétől számítja folyamatos működését, így hát a néző joggal várta, hogy e negyed- százados fennállást egy na­gyobb szabású nyilvános ör­vendezés pecsételi meg. Ez a tisztelgés azonban elmaradt. Helyette egyrészt a munka ünnepének délelőtti közvetí­tése során, másrészt pedig a Felvonulók kérték című kí­vánságműsor keretében idéző- dött meg alkalmasint az a huszonöt esztendővel ezelőtti — kétségkívül legendás emlé­kezetű — műsorszórás. Ami késett, az a visszaréve- dés azonban nem múlott: most, pénteken — tehát nem egészen két héttel a kultúr- históriai dátum után — vég­re kezdetét vette a 25 éves Magyar Televízió című soro­zat, amely a műsorújságban közölt előzetes címe szerint egy lehetetlen vállalkozásként kísérli meg emlékezetünkbe idézni, milyen is volt a kez­detleges kezdet, majd milyen­né terebélyesült a képes-han­gos program ez alatt a ten­gernyi idő alatt. Mivelhogy a legkedvesebb szomszédnál is jobban szeret­jük műsorszóró dobozunkat, oly jó lenne most képzeletbe­li vagy valóságos vastapssal jutalmazni azt az egyveleget, amely a számbavétel nyitá­nyaként tovapergett. Sajnos azonban erre a hozsannára nem kerülhet sor, mert — Táncos Mint már hírt adtunk róla, Galgahévíz kétnapos ren­dezvénysorozattal tisztelgett Kodály Zoltán emléke előtt. A zeneköltő születésének cen­tenáriumi évében a galgamen- ti falvak szokásait, népdalkin­csét. tárgyi népművészetét mu­tatták be. Játékos vetélkedés Szombatoa népdaléneklési versennyel kezdődtek az ese­mények. Az általános iskolá­sok részére kiírt megyei vetél­kedőt a budapesti Kovács Ka­talin nyerte, az első hét helye­zett zánkai úttörőtáborozáson vesz részt a nyáron. Kodály Zoltán munkássága volt az ezt követő játékos zenei vetélkedő témája. Nagykőrösi, váci, tú­rái, veresegyházi általános is­kolák csapatai versenyeztek úgy, hogy mindenki a játék nyertese lett. A Lukin László vezette vetélkedőn az EGYT Erkel Ferenc szimfonikus ze­nekara. valamint a gödöllői városi és egyetemi kórus és szólistái működtek közre. Az érdekes zerteszámokkal. tánc­cal és kórusművekkel illuszt­rált játék lekötötte a gyerekek és a felnőttek figyelmét. Forró hangulatú gálaesttel fejeződött be az első napi program. A hazai együttesek és pávakörök mellett fellépett a szlovákiai szádvárborsai (Si- liclca Brezova) hagyomány- őrző folklórcsoport is. Velük jött az egyik alapító tag, a közel nyolcvanéves id. Deák Farkas Lajos is, aki hatalmas bajuszával, kalapjával, mindig táncos kedvével sok csodáiéra talált. A régi falu életét fel­idéző történeteivel sikert ara­tott a hévízgyörki Sápi Pálné Homoki Julianna. Gyerekek, felnőttek egyaránt élvezték természetes előadásmódját, hu­morát. Miközben jót nevettünk a táncolni vágyó csitrik ügyes-, kedésén és az udvarlás forté­lyain, sok mindent megtud­tunk és megértettünk a kör­nyék régebbi életéről. Táncház a gyerekeknek Vasárnap Galgahévíz népe kivette részét a vendéglátás­ból. A szép, tiszta község la­kói közül sokan népviseletbe öltöztek fel. Hímzett aljakat, mellényeket, körtevirágos fej­kendőket öltöttek a lányok, asszonyok, de még a kislányok is, s olyan természetesen hord­bizenyíthatja, aki látta — a Baló György vezette és Hor­váth Ádám rendezte Uaval- kád valahogy képtelen volt csak egy picit is lázasabb hangulatot ébreszteni. Talán azért, mert a vete­rán előfizetők időközben már annyi de annyi hogyan is történt, mint is történt téma­körű startelemzést olvashat­tak, talán azért, mert ezen te­lekommunikációs hőskor fő­szereplői maguk is fásullab- ban mondogatták a magukét — tény viszont, hogy nem­igen nyílt alkalom a mélyebb megrendülésre. Nehéz ilyenkor nem kaján- kodni, ezért hát hadd tegyük szóvá, hogy. Vitray Tamásnak azt a bizonyos első közvetí­tését, amelyet köztudomásúlag sámliról eszközölt a Népsta­dionból, már annyiszor és oly ' színes jelzők kíséretében tudatták velünk, hogy azon még egyszer megilletődni enyhén szólva is képtelenség. Szepesi Györgynek meg a kamerák világának az össze­férhetetlenségét szintúgy lec­keként tudhatjuk. És egyál­talán, aki csak rutinból, meg­szokásból érdeklődik a Sza­badság téri intézmény sorsá­nak alakulása iránt, az szin­te mindama események tudó­jának mondhatja magát, ame­lyek az ötrészes sorozat első traktusában terítékre kerül­tek. Bezzeg annak idején sokkalta inkább társ volt a pályatárs bezzeg annak ide­jén — nem úgy mint most — mindenki a másik kezére dolgozott: alaptételként nem többet szűrhettünk le a nyi­la tkozat-dömpingből. ták, mintha mindennapos öltö­zetük lenne. A szabadtéren táncház várta a gyerekeket, s egész délelőtt fáradhatatlanul járták, ki népviseletben, ki anélkül, ki ügyesebben, ki botladozva, de nagy-nagy örömmel. Sikere volt a kézműves fog­lalkozásoknak is. Fahánccsal dolgozhattak, nádat fonhattak, bőrholmikat, kistáskákat, fo­nott szíjakat, rongybabát, fo­nalból díszeket készíthettek a gyerekek. A legtöbben a ne­mezkészítés titkait próbálták elsajátítani. Igyekezettel gyúr­ták még a felnőttek is a gyap­júszalag hulladékot, kenőszap­panos kézzel. Akadt, aki a vé­gén már meztelen lábbal ta­posta az asztal tetején a szála­kat. Egész délelőtt nem csap­Ezek után tehát csak re­ménykedhetünk, hogy vala­micskével pezsdítőbb, kevésbé szokványos lesz majd a foly­tatás. Évszakok. Május lévén óha­tatlanul elkövetkezett a Sze­szélyes évszakok ügyeletes adása, amely ugyan miről próbált volna meg szólni, mint az ilyenkor esedékes szerelmi virágzásról. Antal Imréék ebbéli igyekezete azon­ban enyhén fogalmazva is szerény eredményt (?) hozott, mert ily izzadságszagú hu- morizálásban nagyon régen nem részeltettünk. Sokan mondogatják — egy-két he­lyen ki is nyomtatódott már —, hogy tulajdonképpen mi­nek . ezt az állítólagos szóra­koztató magazint ily rendsze­rességgel erőltetni, ha egy­szerűen nem akad hozzá elvi­selhető minőségű töltelék. Mert olyasmit belegyömöszölni, mint például az a leszoktatós jelenet, néző — na és egyút­tal színész — ellen való vétek. Dalverseny. Szintén szom­bat esténket volt hivatva hangulatossá tenni az Euró- vízió 1982-es dalversenye. Bő­vebb hely híján csupán any- nyit a BBC által megrende­zett mustráról, hogy a mi kis Ulmann Mónikánk egymaga több .dallam-invencióval szol­gált, mint emennek a juj de nagydobra vert táncdalfeszti­válnak valamennyi résztvevő­je. Tényleg, egyetlenegy dal­iamocskára is emlékszik va­laki? Akácz László 1 pant a nézők és a próbálkozók száma. Közben a hatalmas cirkuszi sátor alatt gyermekjáték- és tánccsoportok mutatták be mű­sorukat. A hévízgyörki, zsám- boki, szadai, galgahévízi együt­tesek a környék népi játékai­val ismertették meg a nézőket. Kedvességével, humorával nagy tapsot aratott a szadai gyermeklakodalmas, amelyben a népi dallam- és táncvilág az előadók természetes közegévé vált. A galgamácsai népi együttes régi fonóházi játéko­kat gyűjtött csokorba, Vankó- né Dudás Juli segítségével. A részeg áltemetése, a maskarák koldulása vidám perceket szer­zett mindenkinek. Népi együttesek Kirakodóvásár, népi ételfő­zőverseny, lakodalmas sátor várta a műsorszámok között az érdeklődőket. Az ünnepségso­rozat utolsó eseménye a me­nettánc-felvonulás volt. A mű­velődési ház elől indult a szí­nes, kavargó, meg-megálló és táncoló tömeg, amelyet a há­zigazdák, élén a népviseletbe öltözött tanácselnökasszonnyal vezettek. Utánuk következtek mindazok a népi együttesek, amelyek a záróest műsorában felléptek. Duda, bőgő, hegedű játszotta a kíséretet, egészen a nagyszínpadig, ahol már zsú­folásig megtelt a nézőtér. A magyar nyelvterület tánc- és dallamkincséből merítő mű­sorban fellépett a Bartók Béla táncegyüttes, a Vasas Mű­vészegyüttes tánckara, a jász­sági népi együttes, a bagi, gal­gahévízi, hévízgyörki, szadai és zsámboki pávakör. A vál­tozatosan összeállított műsor­ban az együttesek megismer­tették a távolabbi vidékek énekeit és táncait. Elismerést aratott az erdőbányei bodnár­tánc a Vasas-együttes előadá­sában, a jászságiak madocsai összeállítása, és a szatmári táncok, amelyet a Bartók együttesnek meg kellett ismé­telnie. Az elsöprő lendületű, fergeteges táncolj között lép­tek fel szinte pihentetőül a pávakörök, a környék jól is­mert és kedvelt népdalait éne­kelve. A nézők közül sokan velük együtt daloltak. A két -nap magas színvona­lú programjának nagy sikere bizonyította, hogy Kodály Zoltánra a saját hagyományok ápolásával lehet a legméltób­ban emlékezni, élesztve azt a népdalkincfeet, amelyből ő is merített. Hajós Anna Körmendi Zsuzsa Szépirodalmi tallózó Jelent vallató alkotások Egyhetes ausztriai vendégszereplés Évszakok-premier Becsben Tv-figyelő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom