Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-15 / 112. szám

Vita Aminek SriHünk Lapunk március 28-i szá­mában Killián György nevének hibás írásával kapcsolatban jelent meg egy írásom, mely­ben kifogásoltam, hogy a munkásmozgalom e jelentős személyiségének nevét a leg­több helyen egy 1 betűvel ír­ják. Néhány nappal a cikk meg­jelenése után csengett a tele­fon: Hogyan is kell írni Kil­lián nevét? Az érdeklődő vá­rosunk egyik üzemének szo­cialista brigádvezetője volt, aki utánanézett a dolognak, és sajnos több lexikonban talál­kozott az említett írásmóddal. Sajnos — írtam fentebb — lexikonjaink sem következete­sek, magyarán egyik így, a másik úgy írja a fenti tulaj­donnevet. Nézzünk példát! Az Űj Magyar Lexikon IV. köteté­ben (1962) még a Kilián írás­móddal találkozunk, a Magyar Életrajzi Lexikon (1967) már a rövid 1-es név mellett dőlt betűvel a Killiánt is feltünte­ti. A vastag betűvel szedett Killián név mellett vékony, dőlt betűvel nyomtatták a Ki­liánt az 1976-ban megjelent Munkásmozgalom Történeti Lexikonban. Ez utóbbit tartom hitelesnek, már a megjelenés dátumát illetően is. Köztudo­mású ugyanis, hogy nyelvi, irodalmi kérdésekben a leg­utolsó adatokra kell támasz­kodnunk. Ezt kívánja meg a történeti szemlélet. A tulajdonnevek helyesírá­sát illetően legmegbízhatóbb forrásunk az anyakönyv. Kil­lián György 1907-ben Kispes­ten született. Adatairól (csa­ládnevének helyesírásáról is) itt kaphatnánk pontos adato­kat. Ennek beszerzésére azon­ban nem vállalkozhatunk. Be kell érnünk a köztudatban ugyan még nem eléggé elter­jedt kutatási eredménnyel: Killián György nevét két 1-lel írjuk. örülünk annak, hogy a szo­cialista brigád nem nyugszik bele egy újságcikk szerzőjé­nek vélt vagy valós igazába. Dóra Zoltán A források valóban ellent­mondásosak. A biztonság ked­véért megkérdeztük az MTA Nyelvtudományi Intézetében, hogy melyik írásmódot tekint­sük pontosnak. Szerintük az Üj Magyar Lexikonban alkal­mazott módot, vagyis Kilián György nevét egy 1-lel kell ír­ni. Az anyakönyvi bejegyzés nem tekinthető biztos forrás­nak. A szerkesztőség A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 112. SZÁM 1982. MÁJUS 15., SZOMBAT — Mégis nekem lett igazam — szólt rám kdszöjiés he­lyett az utcán egy korábbi riportom ösztönzője. — Tég- laházpusztára máris indul a markológép. Ott megy, ni! Le kell gyalulni a terepet, be kell szüntetni minden te­vékenységet, mert mint akkor is állítottam, az ott folyó akkumulátorbontás veszélyes a környezetre. Nem lehetünk mindenhez értő polihisztorok, s éppen ezért vitapartnerek sem. Dr. Kőhalmi Margittól, a KÖJÁL városi és járási főorvosától kértünk tájékoztatást, aki an­nak idején egy dossziét meg­töltő jegyzőkönyv és levélhal­maz fölött magyarázta el; mi­lyen előírások betartása, mi­lyen objektumok építése szük­séges a telepen, s hogy a fel­ügyeletet gyakorló nőtincsi termelőszövetkezet elnöke meg is ígérte, a feltételek teljesíté­sét. Feltételek nélkül A használt gépkocsi-akku­mulátorokból kiszerelt ólmot külföldre exportálták a nőtin­csi Naszályvölgye és a Kosdi Lenin Termelőszövetkezet kö­zös gazdasági társulásának em­berei. A környékbeli lakosság nem kis aggodalommal tartott attól, hogy o sav- és ólomha­tás előre nem látható bajokat fog okozni. — Ügy látszik, Vácott min­dent lehet — fogalmaztak né- hányan, párhuzamot vonva az elmúlt két év más környezeti ártalmaival. Akadt önként jelentkező, aki saját állását kockáztatva, a tilalom ellenére is végigka­lauzolt egy munkaszüneti nap alkalmával a telepen, hogy be­mutassa: milyen fejetlenséget hagytak maguk után az itt dolgozók, s az a mennyiség, amit például egy ide telepí­tett női munkacsoport produ­kált egy hét alatt széktámlák mázolásával, esetleg egy napi teljesítménynek felel meg. — No, tetszik látni! '— emelte fel a tekintetét az il­lető. — Akik így dolgoznak, azaz népiesen szólva: koma nekik a dolog — bár ezreket keresnek —, azokról nem le­het feltételezni, hogy betart­ják az itt szükséges szigorú előírásokat. Az akkumulátorbontók munkafegyelmét egyenesen ön- és közveszélyesnek minő­sítette. A MÉH és a váci Alsó utca egyik családi házában beren­dezkedett gazdasági társulás számára viszont jó üzletnek látszott ez a közös vállalkozás, így hát Janzer Frigyes igazga­tó, a társulás vezetője azt bi­zonygatta: az itt folyó munka a környezetre nem veszélyes. A KÖJÁL ellenőrzése alkal­mával meghatározott feltéte­leket pedig teljesítik. Több, mint bosszantó Sajnos, már megszoktuk ván a PIK”. Köszönjük. A húsvét is az volt. ★ A Madách Imre Művelődési Központ Vác egyik büszkesé­ge. Reggel szorgos kezek te­szik fényessé a műmárvány padlózatot, s a portás tiszte­lettel siet az épületbe lépő elé. Egy fiatalember a falon elhe­lyezett plakátokat igazítja. So­kan jönnek-mennek, van, aki alkalmazottként, van, aki va­lamilyen céllal tartózkodik itt. Ilyen forgalom mellett szinte érthetetlen, hogyan fordulha­tott elő. hogy a kézmosó fa­lából valaki kitépte a töröl­közőtartót. A szorgos kezek­nek sajnos ilyen munka is akad. K. Cs. Óiomveszély — Egy kis türelmi időre vi­szont szükség van — mondta a doktornő, s megértését azzal indokolta, hogy ami egy ter­melőszövetkezetnek haszon, az valahol az országnak is jó, hiszen dollárbevételt hoz a kiszerelt ólom. — Jelenleg mi a helyzet? — A termelőszövetkezet ve­zetősége nem teljesítette a fel­tételeket — közölte. Egyre- másra küldtük a felszólító le­veleket Nőtincsre, de azokra válasz sem érkezett. Gyanút fogtunk, s annak is utánanéz­tünk, hogy egyáltalán kértek-e engedélyt a telep megnyitásá­hoz a városi tanács műszaki osztályától? Kiderült, hogy ezt is elmulasztották. Azt is meg­tudtuk, hogy szabálytalan tevékenységükkel nemcsak a téglaházpusztai területet szennyezték, hanem egy jóko­ra területet Csatamezőn, a vá­ros határában is. A kiszerelt hulladékanyagok elszállításá­val megbízott magánfuvaros ugyanis nem a szeméttelepre vitte a szállítmányát, hanem szabálytalanul ezen a terüle­ten szórta le. Ismét Vác? Az első határozott lépés március 26-án történt meg, s mint azt dr. Kőhalmi Margit­tól tudjuk, ezen a napon kör­nyezetvédelmi szemlét tartot­tak Téglaházpusztán, s ezen a hatósági jogkörrel is rendel­kező Országos Természet- és Környezetvédelmi Hivatal szakemberei is jelen voltak, akik a szemük elé táruló lát­ványon menten fel is háborod­tak. Nem kevésbé felháborító a nőtincsi termelőszövetkezet el­nökének itt elhangzott véde­kezése sem, aminek az volt a lényege, hogy ő jóhiszeműen járt el, amikor nem kért enge­délyt a telep megnyitására, mivel a szövetkezet alapsza­bályában benne van, hogy ilyen munkát is folytathatnak. A természetvédelmiek per­sze nem fogadták el ezt az ér­velést, s a környezetre nézve rendkívül veszélyesnek bizo­nyuló telep megszüntetését rendelték el. Határidőt szab­tak arra is, hogy a MÉH által át nem vett hulladékanyago­kat végleges eltávolításáig mű­anyagfólia alatt kell tárolni, a Csatamezőre szállított hulla­dékot megfelelő helyre kell szállítani. A telep helyén 20 centiméter vastagságban le kell gyalulni a talaj felszínét, s meg kell állapítani a talaj- szennyezés mértékét. Több szigort — Mikorra történik meg mindez? — A földet már legyalulták, összegyűjtötték — hangzott a KÖJÁL-főorvos válasza. Az ellenőrzésünk alkalmával lát­tuk a fóliával letakart hulladé­kot is. A talajvizsgálathoz még idő kell, várjuk a szakembe­reket. — Mi a helyzet Csatame­zőn? — Ennek még utána kell néznünk. A kutak, a vizek, a termő­föld, a növények és a levegő mérgezésétől, szennyeződésé­től tartottak errefelé az em­berek. Az első jelzés már ta­valy ősszel elhangzott egy fontos városi fórumon. Nem alaptalanul. Nehéz megérteni, hogy egy ilyen veszélyes tele­pet ' miért tarthattak fent majdnem egy teljes évig. Tűnődésre ad alkalmat a szövetkezet felelős vezetőinek magatartása is. Nem tudni, hogy a szakértelmük, vagy a felelősségérzetük hiányzott ahhoz, hogy belássák: az alap­vető feltételek hiányában több kárt okozhatnak, mint hasz­not. Különben sem létezik olyan gazdasági érték, ami az emberek egészségénél is fon­tosabb. Lassan őrölnek a mal­maink. Több szigort, nagyobb éberséget a környezetvédelem­ben is! Kovács T. István Rendhagyó kiállítást lát­hatnak e hónap tizenhatodi- kától, június harmincadikáig a Zebegénybe látogatók. A művészetrajongó és Szőnyit szerető közönség a múzeum ál­landó tárlata mellett, most két ritkaságszámba menő grafikai album lapjaival ismerkedhet meg. Tizenkét önarcképet, tíz táj­képet mutatnak be együtt. A portrék 1928-ból, a tájképek 1932-ből valók. Érdekességük, hogy olyan nevek jelentkez­tek akkor egy kiadványban, akiknek későbbi pályája egy­mástól egészen eltávolodott, így kerülhettek, az Olgyai Viktor hivatalos grafikai is­koláján nevelkedett alkotók, Varga Nándor Lajos, Gallé Ti­bor munkái az akkor már mo­dern utat járó Barcsay Jenő és Hincz Gyula rézkarcaival egy mappába. Szőnyi István, Aba Novák Vilmos, Patkó Ká­roly pedig, az együtt induló „hármas csillagzat”, itt sze­replő rajzai, már magukon hordják a későbbi nagy mű­vek jegyeit. Az elmúlt hónapokban gyakran hallhattunk, olvas­hattunk balesetekről, melyek közül nem egy halálos kime­netelű volt. Olvashattunk ká­rokról, melyek hat számje­gyűek voltak. A balesetek nagy részének színhelye a vas­út, a vasúti átjárók. E veszé­lyes üzem területén nem min­dig vagyunk körültekintőek, s ha pirosat jelez a fénysorom­pó, megkerüljük gyalogosan, kerékpárral, nem egyszer gép­kocsival. Az esetek szaporo­dása miatt határozott úgy a Vác városi és járási Rendőr- kapitányság, hogy azokon a településeken, ahol sok a vas­úton szabálytalanul áthaladók, a KRESZ-t be nem tartók száma, nyilvános tárgyalás ke­retében tartanak szabálysérté­si eljárást. Visszatérő jelenség Göd nagyközségben az el­múlt 6—8 hónapban sok volt a szabálytalankodó gépkocsi- vezető, gondot okozott a mo­torosok cikázása, s a gyalogo­sok sem mindig „angyalok". A szabálysértések miatt május 3- án a gödi tanácsházán 16 óra 30 perckor nyilvános tárgya­lásra került sor a helyi üze­mek képviselői jelenlétében. — Vannak, akik elfeledkez­nek a KRESZ előírásairól — mondta a tárgyalás megnyitá­sakor Kocsis János rendőr al­ezredes, az igazgatásrendésze­ti osztály vezetője. — Vissza­térő jelenség a statisztikában a sorompón való szabálytalan átjárás. Gyakran keletkezik kár járművekben, épületekben. Megemlítem azt a balesetet, amikor Göd-alsón egy ZIL-te- herautót tolt maga előtt a vas­úti vontatómozdony. A rövid bevezető után flíoj- zes Katalin főhadnagy, az igazgatásrendészeti osztály szabálysértési előadója meg­kezdte a tárgyalást. Az első személy a göd-felsői sorompón a piros jelzés ellenére kerék­pározott át a síneken. A másik eset ugyanitt történt március 30-án. N. M. áttolta kerékpár­ját a reggeli órákban a le­eresztett félsorompók között. A tárgyalás vezetőjének kér­désére; miért ment át a tilos jelzés ellenére, „siettem, hogy el ne késsek a munkából” — volt a válasz. A harmadik eset a Béke úton történt. A moto- rozókat a szolgálatot teljesítő járőr igazoltatta. Amikor a jo­gosítványt és a forgalmi enge­délyt kérte, kiderült, hogy B. Hogy összetartozásukat mégis mi- magyarázta ? Minde­nek előtt a közös nemzedéki élmény és a grafikai élet fel­lendülése a húszas évek kö­zepétől. A rézkarcok témaválasztása, az önarckép és a tájkép a két legszubjektívebb műfaj, tükrözi a kor szellemét. Azt a visszahúzódó, halk szavú, passzívabb lírát választó ma­gatartást, mely bár elhatárol­ta magát a hivatalos stílustól, mégis lemondott a közvetlen beavatkozásról, a változtatás direkt módjáról. Sok művész­nek, mint Szőnyi Istvánnak, Bernáth Aurélnak, talán ez volt az egyetlen lehetősége a fennmaradásra, ha nem akar­ták azokat követni, akik el­mentek az országból, vagy egy­szerűen elpusztultak a létharc­ban. Az albumok abban az évti­zedben születtek, amely Né­meth Lajos művészettörténész szavaival: „Klasszikus évti­zed, anélkül, hogy klasszicista lenne”. Pedig ekkor lett a hivatalos P.-nek nincs vezetői engedélye. —Tudtam, hogy szabálytalan az eljárásom. Barátomnak KRESZ-vizsgája van csak — mondta a motor tulajdonosa, R. S. — Mi lett volna, ha baleset történik? Súlyosbító körülmény — Mögötte ültem és néztem, hogy mennyivel megy. Csak egy rövid szakaszt akartunk megtenni így — volt a válasz. A szabálysértési előadó meg­említette, hogy a vétkes jogo­sítványa alig egyéves. Illena emlékeznie a jogszabályokra, amelyek egyértelműen ki­mondják, ki vezethet motorke­rékpárt, gépkocsit. A szünetet követően sor került a határo­zatok ismertetésére. Az első esetben megállapít­ható volt és az elkövető M. J. is elismerte, hogy szabálytalan volt az áthaladása a lezárt sorompón. Ezért 1 ezer 400 forint büntetés kifizetésére kö­telezték. M. J. a határozatot méltánytalannak ítélte, s kö­zölte, hogy fellebbezési jogá­val fog élni. N. M. esetében hangsúlyozta a határozat, hogy itt is súlyosbító körülmény az, hogy elharapóztak az ilyen jel­legű cselekmények. A sza­bálysértési hatóság figyelem­be vette az elkövető szociális helyzetét és 800 forint bün­tetés lerovására kötelező ha­tározatot adtak át. N. M. meg­köszönte a méltányosságot. A jogosítvány nélkül motorozó esetében is ismertették a cse­lekményt, s az ide vonatko­zó jogszabályokat. A határo­zathozatalnál figyelembe vet­ték, hogy az eset nem forgal­mas útszakaszon történt. A hallgatósággal ismertették, hogy ilyen esetekben 5 ezer forint büntetés is kiróható, vagy 2 hónaptól egy évig ter­jedő ideig visszavonható a vezetői engedély. A motor vezetését átengedő R. S. bün­tetése 1 ezer 500 forint pénz­bírság. B. P. tanulóval szem­ben pedig iskolai fegyelmit indítványoztak. Kocsis János alezredes sze­rint a tárgyalt esetek súlyos szabálysértési cselekedetek voltak. Nem a büntetés, ha­nem a tanítás, nevelés volt a cél. A' balesetveszély miatt fokozott figyelemre van szük­ség. E tárgyalás is lehetőség volt arra, hogy mások figyel­mét is felhívják a KRESZ maradéktalan betartására. Kovács Csaba irányzat a Rómából elindult neoklasszicizmus. Fiatal fes­tők egész sora esett áldozatul ennek a programnak. És ez nem véletlen, hiszen a neo­klasszicizmus vértelen, fá­radt dekorativizmusa, megme­revedett formarendszere, na­gyon is megfelelt a „keresz­tény nemzeti újjászületés” gondolatának. Kérdés tehát; mindezek el­lenére, mi tehette klasszikus­sá ezt az évtizedet. — Olyan életművek, mint Derkovits Gyuláé, Bernáth Aurélé, Sző­nyi Istváné, Egri Józsefé, és folytathatnánk még a sort, akik képesek voltak sajátos, egyedi világuk megteremtésé­re. És hogy az mennyire nem volt könnyű feladat, erről val­lanak a képekkel együtt kiál­lított korabeli dokumentumok: újságcikkek, fotók is. VÉGEZETÜL hadd keltsünk kedvet a tárlatlátogatáshoz Lx/ka Károly, az albumokhoz írt szép szavaival: „E finom lapok alkotó költők vallo­másait adják — egyéni, köz­vetlen művészetet, annak su­galló erejével és melegével”, Köpöczi Rózsa ISSN 0133—2739 (Váci Hírlap) Tízéves a Dunakanyar Áruház Minden kedves vásárló, aki május 28-ig ÍOOO Ft feletti értékben vásárol. ajándéksorsjegyet kap Sorsolás: május 29 én de. 10 órakor a Dunakanyar Áruházban. Nyeremények: egy 10 OOO Ft-os, négy 5000 Ft-os. öt 2000 Ft-os és tíz ÍOOO Ft-os vásárlási utalvány. CSAK NYERHET. HA A DUNAKANYAR ÁRUHÁZBAN VÁSÁROL! Szőnyi és kortársai Két grafikai album lapjai Veszélyeztették ^környezetet A Naszály Áruház előtti parkolóban még volt hely. Egy Trabant tulajdonosa még­is a közlekedősávban hagyta a gépkocsiját. S ugyanígy tett — csak az utcasarok másik felén egy teherautó, s egy Sko­da vezetője is. A sepregető- kocsinak kerülgetni kellett őket. Vezetője nyugodtan tet­te a mindennapi dolgát. A je­lenség úgy látszik megszokott látvány számára. A rossz he­lyen parkoló gépkocsik alatt ottmarad a cigarettavég. a napraforgómag, egy eldobott papírzsebkendő. Sajnos, ez is megszokott látvány. ★ A Mártírok úti bolt kirakata felett hatalmas tábla: „Kelle­mes karácsonyi ünnepeket kí­Ha piros a fénysorompó Határozat és méltányosság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom