Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

Az ipari szövetkezet harmincadik éve Az itt élők közügye Kis cég - nagyon sok pénz Már a városba vezető felüljárón szembetűnik a Ceglédi Vas­ipari Elektromos Műszerész Ipari Szövetkezet új, központi te­lephelyének üveg- és betoncsarnoka, a hozzá csatlakozó épület­tömbbel. Az üzem annyira új, hogy mindössze négy napja, áp­rilis 28-án avatták fel ünnepélyesen. Valószínűleg megtehették volna előbb is, hiszen már januárban birtokba vették az épü­leteket, megkezdődött a munka is, hogy minél kevesebb legyen a termeléskiesés. Az emberek és a gépek már dolgoztak a mű­helyekben, miközben a kivitelezők az utolsó simításokat vét gezték az épületeken. De ünnepélyes avatást nem akartak ren­dezni addig, míg a terv szerint, precízen el nem készül minden. bontani. A vasipari részleg szállítószalagokat, ipari tab­let tázópréséket, laboratóriu­mi centrifugáikat készít. Az elektromos ágazat pedig kis üzemek elektromos berendezé­seit gyártja, s a komplett egy­ségek helyszíni szerelését is elvégzi. Mindezzel párhuzamo­san jelentős részt vállalnak a város lakosságának nyújtott szolgáltatásokból. Műhelyeket üzemeltetnek Cegléd két szol­gáltatóházában : óraijavítást, rádió- és televíziószerelést, háztartási gépek szervizelését vállalják. Egytől a kilencvenig Az új telephelyet akár szü­letésnapi ajándéknak is te­kinthetjük: éppen harminc éve, 1951-ben alakult a szövet­kezet. Akkor kevesen tudtak létezésükről, de a három évti­zed alatt munkájukkal rangot szereztek maguknak, s ma már a város egyik számottevő ipari bázisaként tartják nyilván. Tóth Géza, a telephely üzem­vezetője, s egyben a szövetke­zet párttitkára: — A számok sok mindent elárulnak a fejlődés üteméről — kezdte sorolni az adatokat Tóth Géza. — Harminc évvel ezelőtt 47 kisiparos alakította meg a szövetkezetünket, az első évben 1 millió 200 ezer forint volt a termelési érték. Tavaly viszont a 258 dolgo­zónk több mint 90 millió fo­rint értékű árut termelt. A két adat közötti időszakról csak annyit: kivétel nélkül minden évben javult a gazdasági haté­konyság, és fokozatosan növe­kedett az exporthányad, jelen­leg megközelítően 56 millió forintot tesz ki bevételünkből a tőkés, illetve a fejlődő or­szágokban értékesített áruink értéke. Már a szövetkezet nevében is benne van, hogy tevékeny­ségüket két ágazatra lehet — Nekünk nincsenek széria­gyártmányaink, szinte minden termékünk egyedi darab — folytatta a telepvezető. — Gyakran az is előfordul, hogy a megrendelőink tervrajzok, technológiai leírások nélkül keresik fel szövetkeztünket, s csupán azt tudják elmondani, hogy milyen funkciókat kell ellátnia annak a berendezés­nek, amelyre szükségük van. Így az egyes konstrukciók — mondhatnánk — gyártás köz­ben alakulnak ki. Ez persze, azt is jelenti, hogy nálunk többségében magasan kvalifi­kált, univerzális szakemberek dolgoznak. Miért vonzó? A műhelyek és a gépek el­helyezése azt is elárulja, hogy magas szintű a munka- és üzemszervezés. Ezt különösen nehéz megoldani az egyedi termékek gyártására berendez­kedett gazdasági egységekben. De hogy megéri a fáradságot, azt nemcsak a jelentős és fo­kozatosan növekvő hatékony­ság bizonyítja, hanem az is: a munkahelyi kellemes közérzet­nek hatalmas a megtartó ere­je. Az elektromos műhelyben Bene Csabának 'ez az első munkahelyéhez idén végezte Csepelen ^szakmunkásisko­lát, és hazajött szülővárosába. A Videoton R 16-os számítógé­peinek memóriaegységét készí­ti. Hogy miért volt számára vonzó a szövetkezet? — Jó kö­rülmények között dolgozhatok, s itt nem tapasztalom azt, amit sok kollégám említ, hogy hát­rányban lennének a fiatal kezdő szakemberek. A szomszéd üzemrészben dolgozik Egresi Károlyné, a Kandó Kálmán szocialista bri­gád alapító tagja. Ö betanított műszerészként kapta meg a Szövetkezeti Ipar Kiváló Dol­gozója kitüntetést 15 évi mun­kája után. S a tizenkét tagú kis kollektíva is elnyert már valamennyi kitüntető címet, amely a KISZÖV területén adományozható. A tágas szerelőcsarnokban az ünnepi átadást megelőző napokban még az épület vas­szerkezeteit festették, de, né­hány hegesztőapparót mór üzemelt. Irakba is eljut A csarnok egyik sarkát be­csomagolt hatalmas kapcsoló- szekrények foglalták el. A nagy üzlet — mondta Bujáki Ferenc géplakatos: tíz iraki város raktárbázisának elektro­mos berendezéseit gyártjuk, és a helyszínen összeszerelve ál­lítjuk üzembe, összesen 50 millió forintnak megfelelő dol­lárt hoznak ezzel a közös kasz- szába. Bujáki Ferenc is azok közé tartozik, akiknek ez a szövet­kezet az első munkahelye, első 26 éve, itt volt ipari tanuló is. — Nekem mindig jó volt itt — mondja — ebbe nőttem be­le és nem vagyok hajlandó ötven fillér, vagy egy forint, órabéremelós reményében vándorolni. De nálunk most valami érdekes dolog kezdődik: a sok elszórt apró részlegből egy helyre kerültünk, a szö­vetkezet egységes kollektívája most fog kialakulni. Iskolaakció a Pesti úton N Cegléden az idén tetőzik a demográfiai hullám, feszitőek a ^ tanteremgondok. A mostani ötéves tervben épül majd egy mo­^ dern, nyolctantermes általános iskola. Majd. De a gondok már % most is égetőek, ezért gyors átmeneti megoldást kellett találni. Jó lehetőséget kínált erre a régi Pesti úti iskola, s megszü­letett a döntés: négy tante­remmel ki kell bővíteni, még­pedig úgy, hogy 1982 szeptem­berében birtokba vehessék a nebulók az új részt. A dön­tést különben indokolta, hogy a kisegítő iskolába járó gyere­kek meglehetősen rossz körül­mények között tanulnak, pedig nekik igazán szükségük van a zavartalan feltételekre. — Pénzünk is kevés volt a 4 tanterem megépítésére — tájékoztatott Sárik Jánosné, a városi tanács elnökhelyettese. — Jobbára az anyagok vásár­lására tudtuk előteremteni a költségkeretet. így hát levél­ben kéréssel fordultunk a ceg­lédi vállalatokhoz: segítsenek erejükhöz képest. Eddig is je­lentős eredményeket értünk el a társadalmi munka szervezé­sével, de ez az akció felülmúl­ta elképzelésünket. Egyetlen üzem sem utasította vissza ké­résünket, szinte észrevétlenül a város közügye lett ez a négy tanterem. Az iskolaakció januárban kezdődött, a generál kivitele­A vasipari üzem szerelői egy szál­lítószalag elemeit rakják össze Befejezés előtt a Péti Nitrogénművek megrendelésére készülő szennyvízbesűrítő kapcsolószekrények kísér­leti példánya linómetszetei a lapokban. Sok helyen megfordult, de mindig visszakanyarodott Budapestre. Küldözgette a munkáit külön­féle kiállításokra — olyanokra, amelyekre nem is hívták. Elő­ször rendszeresen kidobták va­lamennyiről, de aztán idővel valahogy elfelejtették, hogy nem is tartozik oda. Lassan megszokták, hogy jelen van, s kiállították a képeit. 1969-ben fölvették a Fiatal Képzőmű­vészek Stúdiójába. Ekkor de­rült ki, hogy nem tagja a Kép­zőművészeti Alapnak. Oda is küldött rajzokat, és sikerült! Azóta több mint tíz év telt el... Illusztrációk sora Átmegyünk a műterem­be, amelynek egyik falát a pla­fonig főleg művészettel foglal­kozó könyvekkel teli polcok borítják. Aztán rajzok, rajz­eszközök mindenütt. A műte­rem melletti kis műhelyben is könyvespolc, rajta azok a könyvek, amelyeket Mikloso- vits László illusztrált. Megmu­tatja kedvenceit. — Nagyon szeretem Arany János verseit. Körülbelül 70— 80 darabból álló illusztráció- sorozatot is készítettem róluk, az Arany János évfordulóra. Lerajzoltam a Dél-Pest me­gyében található fejfákat és megörökítettem azokat a régi. jellegzetes parasztházakat is, amelyek azóta már eltűntek Albertirsáról. Szívesen meg­rajzolnám — s bizonyára meg is fogom —, hogy mit jelentett számomra annak idején, gye­rekként a felszabadulás: azt, hogy egy csendőrkalappal fo­ciztam ... Nagyképű dolognak tartom, hogy ars poeticáról beszéljek. Inkább úgy monda­nám, hogy az emberi minden­napokat szeretném rajzolni egész életemben. Az odaégett ebéd A beszélgetés közben bizony kissé odaégett a kilencéves, is­kolába készülő Máté ebédje. A szőke, kékszemű kisfiú elbú­csúzik, s az édesapja nem min­den büszkeség nélkül számol be arról, hogy Máté is szívesen rajzol. Előkerülnek az apa és fia közös munkái. Kiderül, hogy a gyerek jóval racionáli­sabb apjánál, mert autót raj­zol minden nézetből, csirke­keltetőgépet tervez és rajzfil­met készít. A másfél perces film arról szól, hogy a pont­ból vonal lesz, leírja, hogy Máté, majd ismét vonallá, vé­gül ponttá válik. A művész felesége magyar— orosz szakos tanárnő, de sza­badidejében ő is a művésze­teknek hódol: gobelineket ké­szít. Már három kiállítása volt M. Orbán Editnek. Pihenés, kikapcsolódás gyanánt pedig valamennyien a házhoz tarto­zó kertet művelik, tyúkokat tartanak. — Azt hiszem, ha módom lett volna rá, jó Falstaff vált volna belőlem — búcsúzik Miklosovits László. — De jól, viszonylag elégedetten élünk, s mindig kicsikarjuk a ma­gunk számára az örömöt az élettől. zést vállaló ceglédi járási épí­tőipari szövetkezet pontos ütemtervet készített, visszaszá­molva szeptember elsejétől. Rögzítette, hogy mikor, melyik munkafázisnál kell tartani ah­hoz, hogy az évnyitóra minden készen álljon. Ennek megfele­lően a tanács társadalmimun- ka-szerződést (micsoda új fo­galompár!) kötött a vállalkozó Üzemekkel. Március elsején tették meg az első kapavágá­sokat, s a program szerint má­jus első hetében kellett volna megkezdeni a falazást. A rendszeresen tartott koor­dinációs értekezletek egyikén tréfásan mondta valaki: itt most úgy kell dolgozni, mint a hétvégi maszek munkákon szoktatok. Úgy érezzük, a si­kernek mégsem ez a titka, ha­nem amit a tanácselnök-he­lyettes fogalmazott meg: tár­sadalmi munkát csak értelmes, rangos célok érdekében szabad kérni, és gondoskodni kell ar­ról, hogy a vállalkozókat elő­készített, szervezett terület fo­gadja, illetve megfelelő szak­mai irányítás legyen. Hétköznapi mesék (részlet) Balázsét kirándulnak KHz lesz az utolsó május elseje, amit még munka­társai körében tölt el Balázs Károlyné, aki im- 'már huszonöt esztendeje dolgozik az albertirsai bölcsődében. Kezdetben szakképzetlen gondozó­nőként, ám szorgalmának köszönhetően 1968-tól ő irányítja a kis kollektíva munkáját. — Hatvankét éves vagyok, jóval túl a nyugdíjkor­határon. Ügy gondolom, most már jöjjenek a fiatalok — mondja, aztán még hozzáteszi —: már megvan az utó­dom is, egy nagyon rendes fiatalasszony. Balázs Károlyné tősgyökeres albertirsai, nem is vá­gyott el soha innen. Szépek itt a hétköznapok, mondja, de még szebbek az ünnepek. — A legemlékezetesebb életemben az első szabad május elseje. 1945-ben, Monoron vettem részt a felvo­nuláson. Több ezer főnyi tarka tömeg hömpölygött az utcákon. Boldogok voltunk, hiszen elvesztettük a hábo­rút, de megnyertük a legdrágábbat, a szabadságot. Azt mondja, régi képeket is őriz esztendőkkel ez­előtti majálisokról. Most úgy látja, szebb volt akkori­ban. Valóságos népünnepély volt Aíberirsán is; mosta­nában jobbára kiemelt járási ünnepségeket rendeznek egy-egy községben. — De azért most se maradhat el a szokásos ki­rándulás — mondja befejezésül. — A falubeliek több­nyire a Romantika-erdőbe járnak. Mi is úgy tervezzük, hogy az unokákkal kimegyünk, s ott fogyasztjuk el az ebédet. Persze, csak akkor, ha az időjárás engedi. Egy arc a tribünről k eglédi szokás szerint épült, Felház utcai ház. ■ Tágas, világos nappalija az udvarra néz, amely nyáron üde zöld, csupa virág. Középen nagy asztal, az asztalon fényképek. Ezeket nézeget­jük Nyújtó Ferencéknél. Régi május elsejék emlékei közt kutatunk, ám a legtöbbet nem fénykép, hanem inkább az emlékezet őrzi. Fotómásolat a kezemben: az eredeti a Kossuth Mú­zeum munkásmozgatmi anyagtárában van. A képen Nyújtó Ferenc ceglédi vöröskatona, a vasasszakszervezet helyi csoportjának titkára, a Munkás—Paraszt—Katona Tanács tagja, pártvezetőségi tag. Délceg, fiatal, bizako­dó, egyenes tekintetű. — Reiner Albert volt akkor a pártvezetőségi titká­runk, akiről Cegléden utcát neveztek el — simítja a képet. — Pártmegbízatásom volt a vöröskatonák szerve­zése, a ceglédi, a 30-as vörös gyalogezred volt. Ez a másik — csoportképet mutat — április 17-én készült, tizenkilencben. Május elsején már a fronton voltunk, Szeged alatt, a gáton. Újabb fénykép, mosolyogtató. Erdei tisztás, vidám csoporttal. — A hűvösvölgyi Nagyrét, 1928-ban. Pártunk fedő­neve akkor a Természetbarátok Turista Egyesülete volt. Amit a képen lát, budapesti munkás fiatalok májusün­nepe. Visszhangozta az erdő az Internacionálét! S a másik, a farkasvölgyi, amikor ránk rontottak a rend­őrök? A vörös zászlót derekára csavarva mentette egy fiatal elvtárs, és másnap a kirándulók olvashatták a rengeteg, szélhordta röpcédulát. Cegléden? 1919-től 1923-ig nemigen volt szervezett megmozdulás. A munkás vezetőket börtön rácsa zárta. — Urbán Pál mondta egyszer: ők május elsején vörös zászlóval a kámáni erdőbe jártak. Nem többen, csak húszán, harmincán. Ne legyen tömeg. De má­jusünnep volt, őszinte, mozgalmi. Néhány évvel ezelőtti kép. Nyújtó Ferenc, a fel­vonulók élén, a veteránok sorában, zászlóval a kezében. Megyei ünnepség volt Cegléden. A sorban mellette Cser- venka Ferencné, az MSZMP KB tagja, a megyei párt- bizottság első titkára, mosolyogva lépdel. Nyújtó Ferencné térül-fordul közben. Sötétkék öl­töny, a májusi ünneplő ruha zakóját hozza. A kabáton kitüntetések sora, férje érdemei: a Szocialista Hazáért Érdemrend, a Tanácsköztársaságért emlékérem, a Jubi­leumi emlékérem, a Munka Érdemrend ezüstje. Mert május 1-én Nyújtó Ferenc veterán természetesen ott lesz a tisztelettel meghívott ünneplők közt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom