Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-14 / 111. szám

Figyelembe veszik a Jelzéseket A pénz malac képében fiadzlk Á konyhaasztal mellett ülünk papírral és ceruzával. Már megnéztük a példásan rendben tartott ólakat, a húsz malacot, a három anyakocát. Sztanyik János számol: — Ha veszek egy malacot, az mostanában 1200—1300 fo­rint. Egy mázsa súlygyarapo­dáshoz meg kell etetnem vele négyszáz kiló tápot, aminek mázsája 450 forint, összesen tehát 1800. Állatorvos, gilisz­tapor és egyéb gyógyszerek, mind-mind pénz. Mire a ma­lacból egy 110 kiló körüli hízó lesz, addigra az benne van nekem 3700—3800 forintban. Kilónként 35 forint ötven fil­lért, összesen mintegy 4000 fo rintot kapok érte. A „haszon" 2—300 forint, ha azonban a saját munkámat is fölszámí­tom, inkább ráfizetésről be­szélhetünk. Nem vészharang Nem egyedülálló vélemény. Egyre ^ többen gondolkodnak hasonlóan. Nemcsak tenyész­tők, hanem szakemberek közül is sokan. A Pest—Nógrád me­gyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál bizakodóak. Jelen­leg 180 ezer sertésre van szer­ződésük Pest megyében, de nem látják akadályát, ho.jv valamennyivel meg is halad ják a tavalyi 210 ezres meny- nyiséget. Bár a szerződés még nem sertés. Akik közelebb vannak a tenyésztőkhöz, a gondokat is jobban látják. Gál György, a monori járási párt- bizottság osztályvezetője már nem annyira elégedett, bár óvatosan fogalmaz: — Az előzetes információink nyomán úgy tapasztaljuk, hogv előfordulhat a hizlalási kedv csökkenése. Ezért akarunk foglalkozni a kérdéssel. Sze­retnénk elbeszélgetni a terme­lőkkel, hogy előjöjjenek a problémák. Utána a szakem­berekkel, a háztáji ágazatok Vezetőivel közösen kell meg­oldást keresnünk. Nem aka­runk vészharangot kongatni, csak a veszélyre fölhívni a fi­gyelmet. A monori járásban, a kis­üzemi gazdaságokból 1976-ban még mindössze 6 ezer sertés került ki. Támogatással, ösz­tönző intézkedésekkel és szak­mai segítséggel elérték, ho?v 1981-ben ez a szám 27 ezer volt. Az áremelkedések — táp, gyógyszerek — azonban alaposan csökkentették a jö­vedelmezőséget. A járási hi­vatal állattenyésztési főfel­ügyelőjének, Járadi Lászlónak is az a véleménye, hogy idén rpég nem lesz baj. — De később lehet. A jelen­legi piaci árak sokkal inkább a szaporításnak, a malacok el­adásának kedveznek, mint a hizlalásnak. A felvásárlási árak nem követték arányosan a költségek emelkedését, ez csökkenti a jövedelmezőséget, tehát a tenyésztési kedvet. Hogy mégis sokan csinálják? Nézze, a hízó egy kényszer spórkassza: apránként teszik bele a pénzt, s mikor eladjá-c, egy összegben kapják kézhez. Menet közben ehhez a pénzhez nem lehet hozzányúlni, nem lehet elkölteni. Ha akarom, vemhes... A tenyésztőkhöz Erdősi Nán­dor, a pilisi Aranykalász Ter­melőszövetkezet főállatte­nyésztője kalauzol. Egv tanyá­ra tartunk a falu határában, útközben beszélgetünk. — A nyereség csökkenése miatt, sokan abbahagyják, akik csak 5—15 sertést tartot­tak. Akiknek azonban nagyobb a lehetőségük, azok még töb­bet vállalnak. így egyelőre a tényleges mennyiség nem csök­ken, legfeljebb a szerződések száma. De ez a folyamat egy­szer megáll. Irreális ára van például a kocának: 5900 fo­rint. Nagyon sok helyen a hí­zók közül választanak ki anyának valót, s ha vemhes lesz, eladják. A tenyésztő szá­mára ebben nagy a kockázat, ezek az anyák nem a legjobb minőségűek. Gyakran csak öt- ven-hatvan százalékban elle­nek, nem vemhesülnek újra. Aki ilyen kocákra ráfizet, ab­bahagyja. Szigorúbb minőségi mérce kellene, jobban kellene szabályozni, mi nevezhető te- nyészsüldőnek. De gond van például a megtermékenyítés­sel is a háztájiban. Az insze- minátor nem mindig érkezik időben, apaállat pedig kevés van. Egy tanyáról, távoli helyről elszállítani a kocát költséges és nehézkes. Azt el kellene érni legalább, hogy olyan helyekre helyezzenek ki kant, ahová még egy nagy- marpa is áthajthatja a környe­ző tanyákról a kocákat. Itt Pi­lisen is csak két helyen van. ezt sem volt könnyű elérni. A tanya erdő közepén áll, Halmi János erdészé. Nagyon kellemes, csöndes környezet. — Tavaly még itt is sokkal több hízót láttunk volna — mondja Erdősi Nándor. Ssrtéslélektan A házigazda csak moso­lyog, s csak később szól: — Azért csináljuk, hogy va­lami haszon legyen rajta. Ah­hoz viszont a piac szerint kell gazdálkodni. Korábban in­kább hizlalni volt érdemes, nem volt ára a malacnak. Most éppen fordított a hely­zet. Tavaly 30—40 hízót ad­tam le és elment hatvan ma­lac is. — Vagy itt az etetés — szól közbe Halmi János —, igaz hogy sokkal kényelmesebb az önetető alakalmazása. Én is azt használom, ennyi állatnak nem kis munka megkeverni-a moslékot. Ugyanakkor“' 15—20 százalékkal alacsonyabb a súlygyarapodás: a vályúnál tülekedő disznó — mondhat­nánk — márcsak irigységből Is többet eszik, mint amelyik az önetetőből- kapja a tápot. Késedelem nélkül Az utolsó állomás Budapest: az állatforgalmi és húsipari vállalat. Csákány József osz­tályvezetőnek elmondom, amit láttam, hallottam. Neki nem mindenben azonos a vélemé­nye. — Csökkenéstől szerintem nem kell tartani. Ahányan abbahagyják, annyian el is kezdik. Ha most lenne öt­ezer kocánk, el tudnánk he­lyezni. A minőség? Csak törzs- állománnyal rendelkező gaz­daságoktól vásárolunk, az igaz, hogy ezek az állatok ké­nyesebbek, nehezebben vise­lik a háztáji tartás körül­ményeit. Kevesebb lesz a sertés vagy nem? Még nem, de előfor­dulhat. Ennyi derült ki. Meg az, hogy a kisgazdaságok na­gyon érzékenyek a körülmé­nyekre, a piaci feltételekre. Pontosan és azonnal jeleznek minden változást. És létérde­küknek megfelelően reagálnak is rájuk. Késedelem nélkül. Ami megnyugtató: a te­nyésztők jelzéseit figyelembe veszik az illetékesek is. Talán a rugalmasságban sem marad­nak le. M. Nagy Péter Ép látja egy befutott újító A szükség rászorítja az embert — Nem biztos, hogy jó in­terjúalanyt választott, mert még soha nem voltam az. Rá­adásul befutott újító vagyok, tehát tulajdonképpen panasz­ra sincs sok okom ... — Miért, aki még nem be­futott, az csak panaszkodhat? — Nem feltétlenül, csak a tapasztalataim szerint sokan és sokszor esnek ebbe a hibá­ba. Előbb a gyárról Egyelőre ennyiben mara­dunk, a kertkapuban. Korpo- nai Sándor — akit a Csepel Autógyár újítói és feltalálói küldöttjüknek választottak — előbb ápolt kiskerten vezet át, megkerüljük a világosra fes­tett halásztelki házat, a nyári konyha előtt megvárom, amíg egy kólát a hűtőszekrénybe, tesz, majd az egyszerűen, ízlé­sesen berendezett szobában ülünk le. A középmagas, kö­zépkorú férfi spirálfüzetet, dossziét vesz elő, a gyár újítá­si statisztikáját. Hát jó, beszél­jünk előbb a gyárról. — Tudja, a Csepel Autó­gyárban csak az utóbbi három évben foglalkoznak igazán az újítómozgalommal. Azelőtt sem a gazdasági, sem a mű­szaki vezetők nem vették ezt oly komolyan, mint ma. Vala­hogy túl könnyen szerzett pérfznek gondolták az újítást, ezért nem törődtek vele. Ma más a helyzet, s ez még a jól megszervezett propagandán is látszik. Javaslatokat adnak ki, a hangszórókon keresztül hív­ják fel a figyelmet, az üzemi zetőknek kellene jobban oda­figyelniük, s nem hagyni, hogy sokáig kallódjon a papír. Hely­telennek tartom az újítási díj minimális összegét; háromszáz forint ma már semmire nem ösztönöz. Ami a vállalatok kö­zötti kapcsolatokat illeti: az a javaslatom, hogy azokat, akik rendszeresen újítanak, vigyék gyárlátogatásokra. A Techno­lógiai Kutatóintézetben jár­tam, az ott látottak segítettek abban, hogy egy csavaregyen- getési problémát megoldjak. Lehet, hogy a Csavargyárban már régen így csinálják, de ezt mi. újítók, honnan tudnánk?! Érdekellentétek? — Egy új javaslat szerint jó lenne. ha a vállalatok önálló, újítási alapot képezhetnének. Az újítások hasznából ez min­dig gyarapodhatna, s ebből fi­zethetnék — gyorsan, bősége­sen — az ötleteket. Egyetért ezzel? — Feltétlenül, ha ez ilyen egyszerű. — Érdekellentétek? Az öt­letadók és a bírálók közötti el­lentétékre gondolok. Muszáj bevenni a főnököt? — Szó sincs arról, sőt, ne­kem éppen olyan az egyik újí­tásom. amibe a főnök vett be engem. Egyetértek az egysze­mélyi elbírálással — a főmér­NyUásra készülődő vásárváros lieenebörze, új szálloda A kőbányai vásárváros főbejárata mellett áll a főváros leg­újabb szállodája, a 160 szobás Hotel Expo. Jövő szerdán, május 19-én nyílik és május 27-ig tart nyitva az idei tavaszi Buda­pesti Nemzetközi Vásár. Az üzleti tárgyalások zavartalan­ságának biztosítására május 20-án, 21-én, '24-én, 25-én és 26-án a vásárváros délelőtt 10 órától délután 14 óráig kizáró­lag szakmai belépőjeggyel lá­togatható. A vásár területén 16 gyors­büfé és étterem áll a látoga­tók rendelkezésére. A K-pa- vilonban berendezkedik a posta, itt telex, távirat feladá­sára, telefonálásra is lehetőség nyílik, itt található továbbá az OTP, Ibusz, Hungarhotels és Konsumturist kirendeltség is. A tavaszi Budapesti Nem­zetközi Vásáron először jelent­kezik az Alkotó Ifjúság Egye­sülés olyan termékekkel, ame­lyek megvalósításában — az ötlet kidolgozásában, a szelle­mi termék menedzselésében, a felhasználók és a gyártók meg­keresésében — a szervezet részt vett. Az Alkotó Ifjúság Egyesülés vásáron szereplő termékeinek értéke meghaladja a 25 mil­lió forintot. A 30 alkotás első­sorban olyan, amelyeknél a felhasználók jelentkezését vár­ják, illetve a gyártmány li- cencét kínálják a vásárlók­nak. A kőbányai vásárközpontban tegnap nyílt meg a Hotel Expo, a Hungarhotels 44. szál­lodája. Elsősorban a kiállítók, a vásárrendezők és az üzlet­emberek szállásgondjain enyhít az új tízemeletes szálloda, ahol összesen 160 kétágyas, fürdő­szobás, légkondicionált szoba várja a vendégeket. Két-két szoba összenyitásával tíz lak­osztály is kialakítható. A szálloda előtt 50 gépkocsi elhelyezésére alkalmas — s a vásárok idején is fenntartott — parkolót létesítettek. Építési ágazat Újítók versenye Mintegy 130 vállalat vesz részt az építésügyi ágazat újítási és találmányi versenyében, amely­nek tavalyi eredményeit csü­törtökön hirdették ki az Épí­tők Székházában. Kádár Jó­zsef építésügyi és városfejlesz­tési miniszterhelyettes és Ta­kács László, az Építők Szak- szervezete Központi vezetősé­gének titkára méltatta a moz­galom kiterjesztése és fejlesz­tése érdekében tett kezdemé­nyezéseket, eredményeket. Ezután díjakat, okleveleket és kitüntetéseket osztottak ki a múlt évi versenyben győztes vállalatoknak, a kiváló újítók­nak, feltalálóknak és a mozga­lom fejlesztésében kitűnt újí­tási előadóknak. Az 1981. évi verseny győztese az ÉVM épí­tőipari vállalatok kategóriájá­ban a Duna—Tisza közi Álla­mi Építőipari Vállalat, az épí­tőanyaggyártó iparban a Ke- mikál Építőanyagipari Vállalat a tanácsi építőipari kategóriá­jában pedig a Fővárosi 2. szá­mú Építőipari Vállalat. Az Épí­tők Szakszervezetének külön- díiát a 26. számú Állami Épí­tőipari Vállalat érdemelte ki. Dimitrov születésének centenáriumán Tudományos ülésszak Georgi Dimitrov születésé­nek 100. évfordulója alkalmá­ból tudományos ülésszakot rendezett az MSZMP KB Po­litikai Főiskolája és az MSZMP KB Párttörténeti Intézete teg­nap a főiskolán. Az ülésszakon részt vett Győri Imre, az MSZMP KB agitációs és pro­pagandaosztályának vezetője, Nagy Gábor, a Központi Bi­zottság külügyi osztályának he­lyettes vezetője. Jelen voltak a Bolgár Népköztársaság buda­pesti nagykövetségének, vala­mint a budapesti Bolgár Kul­turális Intézetnek a képviselői. Az ülésen Szabó Józsefnek, a politikai főiskola rektorának megnyitója után Borsányi György Dimitrov és a magyar munkásmozgalom című referá­tumában.1911-től a szakszerve­zeti titkárok budapesti nemzet­közi értekezletétől követte nyomon Dimitrov és a magyar munkásmozgalmi vezetők szo­rosan összefonódó tevékenysé­gét. Ezt követően Boncso Pen- csev Mitevnek. a Bolgár Nép- köztársaság budapesti nagykö­vetének előadása felidézte Ge­orgi Dimitrovnak az életét, szólt azokról a kapcsolatokról, amelyek e küzdelmek sorát? Dimitrov és a magyar munkás- mozgalom között kialakultak. Paraguayi küldöttség sajtókonferenciája Ä szolidaritás erejével A Paraguayi Kommunista Párt küldöttsége — amely az MSZMP Központi Bizottságá­nak vendégeként tartózkodik Magyarországon — tegnap ta­lálkozott a sajtó képviselőivel. A sajtótájékoztatón Ananias — Mi az? — Az a lényege, hogy egy berendezésen a tervezők ha­sonló alkatrészekre rengeteg különböző vastagságú lemezt írtak elő. Bebizonyítottam, hogy mindet elég egy vastag­ságúból megcsinálni, s ennek nagy haszna van. Büszke vegyek — Tudomásom szerint ez mérnöki — tehát tervezői alapfeladat, mondhatnám, va­lakinek a kötelessége ... — Ezért vagyok büszke rá. Ugye. a sok okos helyett én ... Hanem ez a kötelesség kérdés -tényleg nehéz. Ha felszólalnék az újítók országos tanácskozá­sán, akkor ezt feltétlenül el­mondanám; nagyon elmosód­nak a határvonalak, mindkét irányban. — Miért éppen önt delegál­ták? — Talán, mert tavaly meg­nyertem az újítási versenyt, talán mert én csinálom legré­gebben. — Mióta? — Az első újításomra is na­gyon büszke vagyok. Cseh­szlovákiában hallottam egy ru­gózási ötletet, ezt alkalmaztam még a régi Csepel teherautók­ra. De hót akkoriban, 1956- ban, mint újítás, ez nem érde­kelt senkit. A szükség vitte rá az embert. Jó lenne, ha ez az utolsó mondat most, szombaton, az újítók és feltalálók V. országos tanácskozásán is elhangzana. mert hiszen az újításra még ma is a szükség szorítja rá az embert. Kolossá Tamás nők a véleményező — ebből nincs konfliktus. Előfordul, hogy valaki kevesli a díjat, többnyire olyankor — például munkavédelem, stb. —, ami­kor nem tudnak pontos hasz­not számolni. Ilyenkor azon­ban megvan az utánfizetés le­hetősége. Nekem is van három elutasított újításom, de ettől még nem veszítettem el a ked­vemet, hiszen igazuk volt. So­kan sajnos az első ilyen él­mény után vesztik el ambí­ciójukat. — önnek hány újítása van, s az körülbelül mekkora hasz­not hozott? — Nehéz kérdés ... — Kor- ponai Sándor belelapoz a ha­talmas spirálfüzetbe, amelyben kollégái és az ő újításai szá­mokkal, kalkulációkkal szere­pelnek. — Elfogadott összesen tizennégy van. Hol i& találom a hasznot... a tavalyi 15 mil­lióból több mint másfél millió jött az én újításaimból, s ezért én 57 ezer forintot kaptam. — Nem túl sok. Vannak iri­gyel? — Mindig vannak; hagyjuk. Nem veszem észre. Egyébként ez az ötvenezer még nem a teljes összeg, mert van még, amit nem számfejtettek. Egy újításomra viszont nagyon büszke vagyok. Maidana, a párt politikai bi­zottságának tagja, a küldött­ség vezetője szólt hazája poli­tikai helyzetéről, a paraguayi hazafiak küzdelmeiről. Valamennyi, a demokrá­ciáért küzdő, a diktatúra el­len szót emelő hazafit, politi­kai erőt üldöztetés megsemmi­sítés fenyeget, tartozzék akár polgári pártokhoz, baloldali csoportosulásokhoz, szakszer­vezetekhez vagy az egyház­hoz. E súlyos helyzetben kü­lönösen fontos a paraguayi hazafiakkal vállalt nemzetkö­zi szolidaritás, mert az össze­fogás ereje meghátrálásra késztetheti a diktatúrát — hangsúlyozta Ananias Maidá- na, aki maga is 19 évet töltött a rendszer börtöneiben. Végül méltatta a szocialista orszá­gok szolidaritásának jelentősé­gét. Murckaprogramot fogadtak el A Közlekedési- és Postaügyi Minisztérium és a vele együtt­működő ágazati szakszerveze­tek vezetői tegnap megvitat­ták az elmúlt évben kidolgo­zott együttműködési program végrehajtásának menetét és az együttműködést igénylő to­vábbi feladatokat. Megállapí­tották, hogy a program, továb­bá az időközbeni egyeztetések és a kölcsönös megbeszélések, különösen az ötnapos munka­hétre való áttérés előkészítésé­ben, valamint a szociálpoliti­kai irányelvek érvényesítésé­ben bizonyultak hasznbsnak. A minisztérium vezetői és a szakszervezeti főtitkárok ez­után elfogadták a következő időszakra szóló munkaprogra­mot, amely egyebek között a dolgozók életszínvonalát érin­tő kérdésekben, a vállalati szakszervezetek korszerűsíté­sében, a munkaverseny-moz- galom és az üzemi demokrácia fejlesztésében tűz ki közös feladatokat. újság is állandóan napirenden tartja a témát. — Van is látszatja? — Hogyne. Néhány szám ta­valyról: 729 elfogadott újítás, ebből négy találmány, a ha­szon több mint 15 millió fo­rint. Ám azért ne fessük túl­ságosan rózsásra a képet, hi­szen a statisztikában az is ben­ne van, hogy csak 45 nő nyúj­tott be újítást. Ez nagyon ke­vés. — A Csepel Autógyár 11 ezer dolgozójához képest a 729 sem nagyon sok... — Valóban nem. az előzmé­nyekhez képest viszont szép. Ez csak annyit jelent, van még mit tenni. — Igen, az újítások körüli bonyodalmak azt hiszem, köz­ismertek: átfutási idő, alacsony díjazás, vállalatok kapcsolatá­nak hiánya, ön. mint az újí­tók és feltalálók országos ta­nácskozásának egyik küldötte, hogyan látja ezeket a kérdése­ket? — Sok rendelkezés született az elmúlt néhány évben, volt, amelyik bevált, de még a ja­nuár elseje óta érvényes in­tézkedések sem oldottak meg mindent. Fölgyorsult a kifize­tés. az átfutási idő lényegesen rövidebb. mint az első újítá­saim ideién, de még mindig hosszú. Ügy látom, a műsza­kiak megteszik, amit lehet, hanem a felelős gazdasági ve-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom