Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-13 / 110. szám

Losonczi (Folytaid) az l. oldalról.) mákéit — hangsúlyozta gz El­nöki Tanács elnöke. — A ceglédi üzemek a vá­rosfejlesztésért sokat tesznek, magukénak érzik ezt az ügyet. Jelentős anyagi támogatást ad­tak eddig, s ez várható a to­vábbiakban is —, kapcsoló­dott a beszélgetésbe Kovács Károly, a városi tanács elnö­ke. Fekete Antal, a ceglédi já­rási pártbizottság első titkára, az 53 ezer lakost számláló tíz község helyzetét és törekvéseit vázolta fel. Ahogy a városra, úgy a já­rásra is erőteljes fejlődés jel­lemző. A gyermekintézmények fejlesztésére fordították a leg­nagyobb gondot, sikerült el­érni. hogy az óvodát, bölcső­dét igénylő apróságok, nagy részét sikerült elhelyezni. Eb­ben az évben egyébként to­vábbi 150 óvodai hely találhat gazdára. A külterületi iskolák korszerűsítésével, a falvakban kellett bővíteni a meglévő in­tézményeket. Ez a törekvés folytatódik, és tornatermek emelésével egészül ki. A la­kosság nagy részéhez eljut az egészséges ivóvíz, bővült a vil­lanyhálózat, a kereskedelmi és az egészségügyi ellátás. A tervekben 18 tanterem, 300 óvodai hely, 4 ABC-áru- ház, a víz- és a villanyhálózat továbbépítése szerepel. Ebből a kisiparosság is kiveszi a ré­szét, jórészt önzetlen, társa­dalmi munkával. A ceglédi járás mezőgazda- sági eredményei, megyei vi­szonylatban is figyelemre mél­tók. Százezer hektáron gazdál­kodik a 16 tsz, és a Ceglédi Állami Tangazdaság. Az ál­lattenyésztés meghatározója, a húsz szakosított szarvasmarha- és az öt sertéstelep. A 4800 li­teres tehenenkénti évi tej- mennyiség lehetővé teszi, hogy a megye és a főváros ellátá­sába bekapcsolódjanak a nagy­üzemek. Különösen a kocséri Petőfi Tsz tejtermelése kima­gasló, amely hatodszor nyerte el az országos versenyen az első díjat. A szövetkezetek és a tangazdaság, évente 100 ezer hízott sertést értékesít. A juh­tenyésztés fellendítését a tör­ten Dózsa Tsz vállalta magá­ra. gazdasági társulás kereté­ben adják át a jó tenyésztési tapasztalataikat. A növénytermesztés ered­ményei is imponálóak. A ga­bonafélék és a takarmányter­mesztés mellett, a gyümölcs- termesztés mind nagyobb sze­repet kap. Itthon és külföldön Losonczi Pál és kísérete lá­togatást tett az ÉVIG gyárá­ban, ahol Bárki Kálmán ve­zérigazgató ismertette a ceg­lédi vállalat munkáját, gyárt­mányfejlesztési céljait, s azt a szándékukat, amely a hazai gépipar fejlesztési elgondolá­saihoz Igazodik. A ceglédi gyáregység termékei ismertek és keresettek mind a hazai, mind a külföldi megrendelők körében. Nyugatnémet tőke bekapcsolásával hozták létre a Sphero—ÉVIG közös vállala­tot, amely keringető szivaty- tyúk gyártására rendezkedett be, és itt a ceglédi gyárban rendkívül rövid idő alatt meg­valósult. Automatizált gépso­rokon, modern szalagrend­szerben állítják elő készülé­keiket. — Honnan verbuválódott elegendő ember az ÉVIG-be, hogyan tettek szert kellő szakmai ismeretekre? — ér­deklődött az Elnöki Tanács elnöke. — Miként lehet olyan magas technikai színvonalú termelésre vállalkozni, ahol ennek korábban nem volt ha­gyománya? A válaszadásba Tankó Zol­tán, a ceglédi gyáregység igazgatója is bekapcsolódott: — Kezdetben a fővárosi központi gyárban képezték ki a tekercselőket a ceglédi üze­münk számára. Megfelelő kö­zépvezetői gárdával tovább­adták a tudást. Ezzel párhu­zamosan nagyszabású gépesí­tés ment végbe, és sok beta­nított munkást állítottunk a termelésbe. A szakmunkás­utánpótlásra nagy gondot for­Pál Pest ni egyében dítunk, amit a korszerű tan­műhely is mutat. A dolgozók egy része a város vonzáskör­zetéből, főként Törteiről és Csemőről jár be a gyári autó­buszokkal. — Hacsak az addigi szinten lesznek jelen a tőkés piacon, akkor hogyan hozzuk rendbe a szénánkat? — hangzott a következő kérdés. — A hannoveri vásáron egy gyorsan kifejlesztett speciális géptípussal 1 millió márkás üzletet sikerült kötni — vála­szolt a vezérigazgató. — A külföldi piacon így lehetünk versenyképesek. — A nemzetközi munka- megosztásban csak úgy lehe­tünk jelen, ha speciális termé­keket kínálunk — szögezte le Losonczi Pál. Az eszmecserét rövid gyár- látogatás követte. A magyar— nyugatnémet közös vállalat társigazgatója, Andics Endre kalauzolta az új üzembe a Po­litikai Bizottság tagját, aki a többi között az importkiváltás lehetőségeire is kíváncsi volt. Az elemző eszmecsere kedves pillanata volt, amikor a Kézi- szerszám 75 nevű szocialista brigád vezetője. Kerekes Má- tyásné, virággal lépett a ven­déghez, s egyúttal már a bri­gádnaplót is nyújtotta, néhány soros bejegyzés reményében. Teli üzlet Innen a Károlyi lakótelepre vezetett a vendég és kíséreté­nek útja. Kürti András, a Ceg­léd és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igaz­gatója üdvözölte az oktatási ka­binettel ellátott új ABC-áru- házban. — Honnan kapják a zöldsé­get? A húsárut melyik üzem szállítja? — érdeklődött a Po­litikai Bizottság tagja. — A kistermelők hozzák a primőröket, a PENOMAH szál­lít tőkehúst és készítménye­ket. Tejtermék két üzemből is jön, hogy választhasson a ve­vő — felelte az igazgató. — Jobb a vidéki ellátás, mint a fővárosi — tréfált Losonczi Pál. látva a mirelit pultok gazdag választékát. A, Várkonyi István általános iskolában Giba Lászióné igaz­gató, Tóth Mihály, a szomszé­dos Kossuth gimnázium igaz­gatója fogadta a vendéget. Az aulában Giba István, a városi pedagógus pártvezetőség tit­kára a pedagóguskar nevelési törekvéseit summázta. Benyi­tottak egy percre a hatodik osztályba, ahol Sztanyik Já- nosné éppen énekórát tartott. A feszes programú munkalá­togatás közepén felüdülés volt e néhány pillanat. Egy kis idő a tornateremre is jutott, ahol Tóth Istvánná testnsvelőtanár az ötödik osztállyal foglalko­zott. A kedves vendég a szomszé­dos Lenin parkban épülő új tornacsarnokot is megnézte, amely helyet ad majd a tö­megsportnak és az iskolai test- nevelési óráknak is. Mielőtt a vendég Ceglédtől búcsút vett, így összegezte a vendéglátók előtt frissen szer­zett benyomásait: — Mindenütt van építkezés, fejlődés. Nemcsak szépen épí­tenek, de azt is érezni, hogy ebben a városban mindenki gazdának érzi magát, s ez így van jól. Apraja-itagyja Délután a ceglédi járásban folytatódott a látogatás. A lici­tárban Nagy Gábor, az albert- irsai nagyközségi pártbizottság titkára és Bíró Zoltán, a nagy­községi tanács elnöke üdvözöl­te a vendégeket, Főző József, az albertirsai Micsurin Tsz Ál­lami-díjas elnöke vette át a vezetést. Megmutatta azt az 815 hektáros, friss telepítésű csont­héjas gyümölcsöst, amelyet a Ceglédbercel és Pilis között húzódó dombvidéken telepített öt termelőszövetkezet, létre­hozva a Dél-Pest megyei Gyü­mölcstermelő Gazdasági Tár­saságot. Rétfalvi Béla, a szövetkezet ösztönzési üzem vezetője el­magyarázta. hogy az egész te­rületen megvalósítják a cse­pegtető öntözést, amelyet auto­matikus vezérléssel egyetlen ember működtethet majd. Ha termőre fordul a gyümölcsös, évente több mint tíz tonna gyü­A vízszegény vidéken aranyat ér az öntözéses rendszer. Rétfalvi Béla üzemvezető a hegesztés módját ismerteti A ceglédi lakótelep minden igényt kielégítő ABC-áru házában Kürti András, a Ceglédi Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat igazgatója kalauzolja a vendégeket Bíró Zoltán tanácselnök, az iskolbővítésen kívül a jó or­vosi ellátást említette, és a Vinnyica—Albertirsa villamos távvezeték állomását, amely révén igen fontossá, messze földön híressé vált a település. Párbeszéd dolgainkról A- kocsisor innen Dánszent- miklósra gördült, ahol elsőnek az épülő ifjúsági és sportházat keresték fel. Magony Sándor, a községi tanács elnöke, Ko­vács Sándor, a ■ Micsurin Tsz pártbizottságának titkára. Bu­ráik Ferenc iskolaigazgató üd­vözölte az érkezőket. Kvasz János gyógyszerész községi népfronttitkár számolt be ré­gi dédelgetett vágyának, az ifjúsági és sportháznak a megvalósításáról, amelyhez a helybeli Micsurin Tsz tetemes mölcsöt ad, s ennek leszürete- lésére, feldolgozására, értéke­sítésére időben fel kell készül­ni. Európa legnagyobb és leg­korszerűbb telepe lesz. ha el­készül — hangzott a tájékozta­tás, Albertirsa központja felé haladva, a téesz-majoroknál, a munkahelyek, iskolák, in­tézmények előtt a település apraja, nagyja, barátságos in­tegetéssel, kendőket lobogtat­va, zászlócskákat lengetve kö­szöntötte az államfőt. A Győ­zelem úti iskolánál Hegedűs Kinga, az úttörőcsapat titkára mondott köszöntőt. Bíró Fe- rec iskolaigazgató szólt arról az összefogásról, amellyel nyolc tanteremmel bővítették a meglevő épületet, helyet ad­va a napközi otthoni helyisé­geknek is. A járás legszebb és legkorszerűbb iskolájában az üzemek és a lakosság 1 millió forintnyi munkája és pénze van. A Vendéglátóipari Válla­lat iskolabüfét nyitott, ahol tejet, kakaót, péksütményt reggelizhetnek a gyerekek. Az egyik tanteremben Mik- losovics Lászlóné tanárnő orosz nyelvi korrepetálást tar­tott a továbbtanuló nyolcadi­kosoknak. akik közül többen szovjet pajtásaikkal levelez­nek. anyagi segítséggel járult hoz­zá. Nemcsak a tornatermi gon­dokat oldja meg, de verseny- sportokra is alkalmas. Korsze­rű könyvtár csatlakozik hozzá, meg a társadalmi és a tömeg­szervezetek irodái. A nap emlékezetes mozza­nata volt a Micsurin Tsz 400 hektáros almáskertjének szem­revételezése. A virágzó gyü­mölcsfák végeláthatatlan so­rai között jólesett egy kis sé­ta, hiszen jelképezte mindazt, amiről egész nap annyi sző esett: a jól végzett munka vár­ható gyümölcsét. A szövetke­zetről alkotott képet egy kis termékkiállítás egészítette ki, majd a vendég és kísérete, a tsz-vezetőkkel és a szocialista brigádok vezetőivel beszélge­tett. Losonczi Pál és vendéglátói­nak párbeszédét egész nap visszatérő témaként átszőtte az ország sorsáért érzett fele­lősség. Napjaink gazdaságpo­litikai céljaihoz tértek vissza mindig a kérdések. A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke arra kapott vá­laszt. hogy az iparban és a mezőgazdaságban, a település- fejlesztésben, hogyan tud egy város és egy járás összhang­ban úgy munkálkodni jelenle­gi körülményei között, hogy ezzel ne csak a szűkebb kö­zösség, hanem az ország hol­napját, további bodogulását is szolgálja. A meleg szeretettel fogadott látogató a kora esti órákban azzal a megállapítással fejezte be Pest megyei dús program­ját, hogy öröm volt számára alkotó, megújulásra kész em­berek között járni és tapasz­talni azt a fejlődést, ami nem­csak Ceglédre és környékére, de egész Pest megyére jellem* ző. T. T. A Várkonyi István A s Iskola 5/a osztályos tanulóinak tornabemutatója Tankó Zoltán, az EVIG-gyáregység igazgatója a korszerű termékeket mutatja be. Elöl: Karsai Józsefné munka közben A ceglédi járás lakói szíves búcsút vesznek a kedves látogatótól Barcza Zsolt felvétele!

Next

/
Oldalképek
Tartalom