Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-09 / 107. szám

LL0I ma A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX ÉVFOLYAM, 107. SZÁM 1982. MÁJUS 9., VASÁRNAP Népi ellenőrök vizsgálnia Nagyon vártuk az ötnapos munkahetet. Januárban azon­ban kiderült, bevezetése nem is olyan egyszerű, amit az át­állás zavarai is bizonyítottak, Nem mindenhol hangolták össze kellőképpen a munka- kezdési időpontokat a tö­megközlekedés menetrendjé­vel, sokan elégedetlenkedtek az üzletek nyitva tartási ide­je miatt, mások a napi mun- . káidő meghosszabbodását ki­fogásolták. Eltelt néhány hónap, a ke­délyek lecsillapodtak, néhány hibát korrigáltak. Általáno­sabb tapasztalatokra is szert tehettek, akik vizsgálódtak a tárgykörben. Például azok a népi ellenőrök, akik Gödöllőn, néhány vállalatnál néztek kö­rül. Mit láttak, mit hallottak? Gazdasági hatás Szemügyre vettek szolgálta­tó és kereskedelmi egységet, gyermek- és egészségügyi in­tézményt, hivatalt, és egy-két nagyobb vállalatot. Kitűnt, hogy az utóbbiak nagyon ala­posan készítették elő az át­állást, külön programterveze­tet állítottak össze, megbe­szélték szakmai körökben, ve­zetői eszrriecseréken, brigád­vezetői értekezleteken, a bi­zalmiak testületében. A jog­szabályok adta lehetőségeken belül a számukra- legkedve­zőbb változatot fogadták el. Számításokat végeztek az. űj munkarend gazdasági ki­hatásairól. Mennyi a várható energiamegtakarítás, a vesz­teségidő, s hogyan lehet ezt el­lensúlyozni. Kiterjedt a fi­gyelmük olyan apróságokra is, mint a délutáni bérfizetés. Nyilván ennek is köszönhető, hogy a vizsgált Ganz Áram­mérőgyárban száz százalékra teljesítették az első negyedévi tervet. A szolgáltató ágazatba tar­tozó gödöllői Vegyesipari Szö­vetkezetben is a szabad szom­batot tartották a legmegfele­lőbbnek a dolgozók. Azzal ér­veltek, hogy így csökkenhet­nek a rezsiköltségek, a ven­dégforgalom, majd a hét töb­bi napján nő. A szövetkezet illetékesei úgy vélik, a mun­karend bevált, a lakosság nem. igényli a szombati nyitvatar­tási Felmérésük szerint negy­venegy megkérdezett közül csupán hárman igényelték a szombati nyitvatartási, har­mincnyolcán a hétfőit tartot­ták fontosabbnak. Félbeszakadt kísérlet Ezzel ellentétes a Ganz Árammérőgyár dolgozóinak véleménye, amihez a Közép­magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalattól is sokan csatlakoztak. Nekik gondot okoz a szombati zárva tartás. A szövetkezeti kereskede­lemben is igyekeztek össze­hangolni a bolti dolgozók és a vásárlók igényeit, érdekei L. A nyitva tartási idő csak kis­mértékben csökkent. Január­februárban volt egy kísérlet, az áfész és a váci kiskereske­delmi vállalat üzletei részvé­telével, amely bebizonyította, a nyitva tartási idő csak az ellátás rovására csökkenthető. Sajnos, azóta az is kiderült, a két cég közötti összhang még­sem a legjobb, ami a kísérlet félbeszakadásához vezetett. Utóbbi információnk nem a népi ellenőröktől származik. Kedvezőtlen tapasztalata volt az ellenőröknek, hogy a sütőipariak a pénteki napon nem szállítják a kedvelt bur­gonyás kenyeret, a többi, hét végén szállított termék mi­nősége kifogásolható. A pék­áru és a tej iránti kereslet különben mérséklődött szom-, háti napokon. Nehezíti szállítók és a kereskedőkből- gát, hogy igen hullárjfzó a kereslet. Helyteleníti a közipség a ruházati bolt és a leértékelt áruk boltjának korai zárását. A 17 óra egybeesik a mun­kahelyek nappali műszakjá­nak végével. És a hivatal Megállapították a népi el­lenőrök, hogy a legkörülte­kintőbben az egészségügyiek készültek fel az új munka­rendre. A rendelési idő, # a hét végi ügyeleti rend megfe­lel a gödöllői lakosságnak, ez­zel kapcsolatban észrevétel, kritika nem érkezett. Az óvodák közül a Strom­feld sétányit és a János utcait nézték meg. Mindkét helyen 6 és 18 óra között foglalkoz­nak a gyerekekkel. Az - egyéb helyek közül a földhivatalt ellenőrizték. Ér­dekes, hogy itt is nyolc, és délután öt között fogadják a feleket, ezzel, ellentétben a boltok hasonló nyitva tartásá­val, egyetért a lakosság. Ta­lán azért, mert itt ritkábban fordulnak meg, a ruházati boltban és a leértékelt áruk között többször szeretnének körülnézni? Az ötnapos munkahétről még nem zárultak le az esz­mecserék, még nem mondha­tó el, hogy minden a legna­gyobb rendben. Különösen vo­natkozik ez a kereskedelemre. A boltok és az őket működ­tető vállalatok vezetőivel gya­korta tárgyalnak a tanács il­letékesei, remélhetően előbb- utóbb sikerül olyan rendet ki­alakítani, ami előnyös a vá­sárlónak és megfelel a bolto­soknak is. K. P. Próbaüzem közben Üj, nagy teljesítményű síkköszörűgépet állítottak üzembe a Kőbányai Szerszámkészítő Ipari Szövetkezet gödöllői üzemé­ben. A berendezésnek most folyik a próbaüzeme, ennek befe­jeztével ezen készítik majd egyebek között a szerszámháza­kat. Képünkön: Máté Sándor üzemvezető és Németh György szerszámköszörűs a gép működését ellenőrzi. ' Barcza Zsolt (elvétele Kiállítás a Gödöllői Galeri Út a közösségi építészethez? Nem először, s ahogjy az el­képzeléseket ismerjük, nem is utoljára rendeznek építészettel kapcsolatos tárlatot a Gödöllői Galériában. Korábban a Táj­építészet, a Játszóterek, a Pa­nelház és belső téralakítás cí­mű kiállítások igyekeztek ké­pet adni azokról a törekvések­ről. amelyek korunk sok tekin­tetben monotonná, idegenné vált építkezéseinek kereteit feszegetik, s megpróbálják új­raértelmezni mindazt, amit ko­rábban a környezethez, az em­berhez, az anyagokhoz szerve­sen illeszkedő ösztönös vagy tudatos építőművészet már megpróbált. Aki figyelemmel kíséri az építészeti vitákat — volt belő­lük jó néhány az elmúlt évti­zedekben —, tudja, hányfajta elképzelés, hányféle érv csatá­zik, hogyan keverednek művé­szeti, gazdasági, általános em­beri és társadalmi szempontok s hogy a viták ellenére meny­nyire nehezen változik a váro­sok a községek képe. Az, amit a kiváló építőművészek vagy fcsoportók kívánatosnak tarta­nának, többnyire csak kurió­zum, ritka látványosság. A Pecs-csoport Alighanem így van ez a most Gödöllőn kiállító Pécs-csoport Blazsek Gyöngyvér, Deák László, Dévényi Sándor, Du- lánszky Jenő, Csete György, Jankovich Tibor, Kistelegdi István, Nyári József és Oltai Péter — esetében is. Hiszen a tárlathoz kiadott ismertető fü­zetben mindössze két bekez­dés elég ahhoz, hogy az 1970- es évek elején közösen fellépő társaság eddigi, saját elképze­lésein alapuló alkotásait fel­sorolja. Még szerencse, hogy egy-egy törekvés kisugárzása nem a mennyiségtől függ, hi­szen köztudomású, hogy né­hány kivételes, stílusteremtő épület akár nemzedékek építé­szeinek lehet forrásadó min­tája. S ha már a forrásnál tar­tunk: a Pécs-csoport esetében nem kell sokáig kutatnunk utána. A kiállítás mellékelt rajzain, a terveken, a fényké­peken a környezet iránti érzé­kenység, a népi építészet mo­tívumkincse a képzelet kalodá­ból szabadult teremtő ereje ol­dódik egybe. Több fotográfián láthatók együtt a fiatal pécsi építészek és, Kós Károly, a magyar építészet egyik legere­detibb mestere s ez a kapcso­lat is sok mindent elárul. Akik megnézik a tárlatot, többnyire érdekesnek, látvá­nyosnak minősítik ezt a magat közösségi építészetnek nevező új, s mégsem idegen stílust, még akkor is, ha tulajdonkép­pen keveset láthatnak belőle, tudhatnak róla. Mert úgy tű­nik, most az egyszer mintha .^Jgg Oltai Péter tervei alapján épült a balokányi klubház. szűkös volna a galéria helyisé­ge, vagy csak azt érzi az em­ber, hogy itt a látnivaló nem egyezik a falak közé zárt tér­rel? A laikus szemlélő, ízlésétől, műveltségétől, fantáziájától, nyitottságától vagy a megszo­kotthoz való ragaszkodásától vezérelve mindazonáltal nem biztos, hogy hívévé szegődik a pécsiekhez, s ezen nincs mit csodálkozni. Hiszen ami szak­mai berkekben ismert, elismert vagy vitatott, de mindenkép­pen része az építészetről vat- lott felfogásnak, az a nagy kö­zösség számára esetleg csak egy csipetnyi, egy morzsa az egészből. Sok és kevés Ezért is tartjuk némi­képp alkalmatlannak az át­fogó tájékoztatásra azt az is­mertető füzetet, amit a műve­lődési központ állított össze. Mert igaz, hogy minden be­leszerkesztett cikkrészlet, nyi­latkozat s a bevezető — P- Varga Kálmán, a ház munka­társainak szavai — azért kiál­tanak, hogy minél több tégla omoljon le a meg nem értés, az elzárkózás faláról. De azok, akik mégis csak a stílustalan, szedett-vedett, ám megszokott utcákon, terekpn a korszerű­nek, szépnek s főként amit_ a pécsiek is kívánnak, közösségi életre alkalmasnak csak elvét­ve mondható lakásokban él­nek. ettől sem lesznek okosab­bak. Jelentős hatóerő De ez az ártatlan zsörtölődés lehet, hogy felesleges is: a művek magukért beszélnek, voltaképpen semmilyen külön magyarázatpt nem igényelnek. Meg kell nézni a pécsiek által tervezett kaposvári iskolát, a híres-hírhedt paksi lakótele­pet, a faddi szállodát, a balo- kányligeti ifjúsági klubot, vagy a pécs-orfűi erdőben megépült Forrásházat. Aztán minden elméleti felkészültség, építőművészeti jártasság nél­kül el kell gondolkodni azon: vajon miért jók vagy miért nem, miért szépek, vagy miért nem s mire alkalmasak s mir* nem ezek az épületek. De azért reménykedjünk, hogy a többségnek igenis tét* szik, hiszen egyetérthetünk a csoport egyik külföldi kriHkU- sának véleményével: Folya­matban levő nagyobb megbí­zásaik révén a Pécs-csoport jelentős hatóerő a ma építésze­tében, s bár első pillantásra különcködő furcsaságnak vagy álmodozó historizmusnak hat, mégis a közösségi építészet egyik lehetséges jövendő útjá­nak tekinthető. G. Z. A nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Vasárnap: Gyermekprogramok: A Ka­láka együttes műsora, 10 óra­kor. Délutáni játszó. Vezeti Hin- talanné Juhász Anna, 15—18 óráig. Ifjúsági rendezvények: mini- koncert, 20 órakor. Munkahelyek, szocialista brigádok közművelődési prog­ramja: Kirándulás a nagykő­rösi Arany János Múzeumba. Indulás a művelődési központ elől, 9 órakor. Hétfő: Kerny István-emlékkiállítás megnyitója az emeleti galé­rián, 18 órakor. Nyitva: június 1-ig, hétfő kivételével naponta 16—20 óráig. „ | DIFFERENCIÁLÁS. Ez is egy, olyan dolog, ami sehogy sem akar mehni. Az üzeme«, vállalatok vezetői nem tudnak differenciálni. Hiába értik meg a fontosságát, tanfolya­mokon esetleg .kitűnően ér­velnek mellette, amikor eljön az ideje a prémiumosztásnak, fizetésemelésnek, mindent el­felejtenek, egyenlősdit játsza­nak. Nem tudnak? Nem akar­nak. Nem sok érdekük fűző­dik ahhoz, hogy a képességek és a szorgalom szerint ada­golják a jutalmat, a béreme­lést. Amikor van tét — egy csapásra megváltozik a hely­zeti Kiderült, tisztában vannak a munkatársak tudásával, szorgalmával, használhatósá­gával, terhelhetőségével. Meg­figyelhető ez például mosta­nában, amikor kisebb csopor­tok válnak ki az állami, szö­vetkezeti vállalattól, hogy az új lehetőségekkel élve pró­báljanak szerencsét. Ilyenkor nem másodlagos szempontok szerint válogatják ösSze az embereket, hanem a szaktudás alapján. Kizárólag azt veszik tekintetbe, amivel egyik vagy másik munkatárs hozzájárulhat a vállalkozás si­keréhez. Azt mondja az egyik gödöllői üzem vezetője, téved- hetetlenül döntenek. Ami egy­részt nem meglepő, hiszen évek óta együtt dolgoznak, ki­ismerhették egymás képessé­geit. -Másrészt azt bizonyítja, hogy igenis kialakul a műhe­lyen, osztályon belüli rangsor, Mindennapi apróságok a végzett munka alapján, még ha a jutalmazásban, bérezés­ben nem tükröződik is mara­déktalanul. De ha van tét, nyomban érvényesül. NYELVTUDÁS. Idézet egy jelentésből: Tovább nőtt az idegen nyelvismerettel rendel­kezők száma, amely 1980-ban hatvan, a múlt évben hetven fő volt, jelenleg nyolcvan fő tud különböző idegen nyelvet. Sajnos, azok száma kevés, akik elfogadható szinten beszé­lik az idegen nyelvet. Tanuljuk, tánuljuk azt á fránya idegen nyílvet, de mégsem boldogulunk vele. Annál inkább a vizsgával. Gyanítom ugyanis, az örven­detes gyarapodás a sikeresen vizsgázóitokra értendő. Meg­vannak a követelmények, írás, olvasás, példamondatok, gram­matikai szabályok, erre alapo­san vagy kevésbé alaposan fölkészül az illető, levizsgázik, megkapja a papírt, no meg a nyelvpótlékot, az elfogadható szintű beszéd, sajnos, nem megy. Eszembe jut az eset, amikor egy Magyarországra férjhez ment idegen országbeli asz- szony idegenvezetőnek akart rpenni, de nem sikerült, mert nem volt nyelvvizsgája. Ha belegondolunk, mennyi energia pocsékolódik el nyelv- tanulásra, elszomorodhatunk. Azért bátorkodtunk pocséko­lást írni, mert a befektetett munkához képest aránytalanul kicsi az eredmény. Minden statisztika nélkül állítható ez. A fiatalabb generációk önma­guk példáját vizsgálhatják. Oroszt mindannyian tanul­tunk. S mit tudunk belőle? Aki régebben járt iskolába, a cirillbetű olvasásakor is za­varba esik. Pedig az a mini­mum. Mi hát a bgj? Hogy még így is kevés energiát fektetünk be. Anyanyelvűnket úgy ta­nuljuk meg, hogy születésünk első percétől, ébrenlétünk úgy­szólván minden pillanatában azt halljuk szüléinktől, rádió­ból, televízióból, utcán, ját­szótéren. Ennyi időt nem for­díthatunk az idegen nyelvre, az kétségtelen. De hogy meny­nyit kellene az elfogadható beszédszint elérésére, az a fen­tieket végiggondolva, kikövet­keztethető. MOSÓNŐK. / Az volt a fel­adatom, hogy figyeljek az automata mosógépre, ha vég­zett a centrifugálással, várjak egy kis időt, a szabály szerint egy percet, majd kapcsoljam ki. A masina duruzsolt, én meg olvasgattam. Egyszer- csak a következő mondat vá­gott szemben: Ahogy a mosó­nők csavarják ki a ruhát a teknő fölött. Ezzel akarta ér­zékelhetőbbé tenni mondan­dóját a szerző. A ruhát kicsar varó mosónőt hozta hasonlat­nak. A fürdőszobában duruzsolt az automata, a könyvben a mosónők csavarják ki a ru­hát. De ki érti ezt ma már? Kinek jut közelebb így a szerző eredeti mondandója? Mekkora csoportot alkotnak azok Magyarországon, akik. nem emlékezhetnek a fából, később bádogból készült tek- nőre, a hetenkénti nagymosás előkészületeire, a vastag szap­panhabban' elmerülő asszonyi kezekre, karokra, amelyek ritmusosan dörzsölik a tisz­títandó ruhaneműt. A mozdu­latra, ahogyan a szárazon maradt könyökkel hátrasimít­ják meglazult hajtincsüket, letörlik gyöngyöző homloku­kat. Ahogyan időről időre fel­emelkednek és messzire néz­ve, szusszanásnyi pihenő után vöröslő kezükkel kicsavarják a ruhát. Mosóteknőt nemigen látni ma már, annál inkább meg-' szolgált mosógépet. jA falu­szélekre kidobott példányok­ból összeállítható a gépek itt­honi fejlődéstörténete, hogyan változott formájuk, nagyságuk, milyen volt a márkájuk. Ma a nagymosás jellemző képe a mosógép és a centrifu­ga, s mind több helyen, vá­roson és falun egyaránt, az automata. A mosóteknő las- san-lassan tájházi kellék lesz. Kör .Pál Szolgáltatás: fotólabor, 10— 20 óráig, kondicionálótérem 10—18 óráig. Erdőkertes, művelődési ház: Vasárnap: Kirándulás Szentendrére. A skanzen megtekintése. Mogyoród, felső Iskola: Hétfő: Teremtésmítoszok és a való­ság — Csodák a tudomány tükrében, 17 óra. Szada, vasárnap: Székely Bertalan-emlékün- nepség, délelőtt 9 órától. Nyil­vános rajzverseny gyermekek­nek az emlékparkban, koszo­rúzás a művész sírjánál. Szé­kely Bertalan-dombormű fel­avatása az emlékmúzeumban. Az átadás után a Székely Ber­talan és Lotz Károly grafikái című kiállítás megnyitója. Dél­után fél öttől ünnepi műsor, amelyben fellép a nagykőrösi néodalkür. a szadai néni együttes és bábszakkör. Este hét órától bál az emlékpark­ban. \ Moziműsor , Vasárnap: Egy elvált férfi ballépései, 4, 6 és 8 órakor. Hétfő: Abba, 4, 3, és 8 órakor. Labdarúgás A 8. forduló Ma a 8. forduló mérkőzéseit bonyolítják le a járási labda- | rúgó-bajnokságban. A sérdü- lők 9.30-kor, az ifjúságiak 15, a felnőttek 17 órakor kezde­nek. A felnőttek és az ifjúsá­giak párosítása: Zsámbok— Galgahévíz (Németh, Uzsák, Máthé), Isaszeg—Túra (Vay­ner, Széki, Mild), Erdőkertes- Mogyoród (Sallai, Búzás, Gö­dör), HMSE—Valkó (B.' Tóth, Kónya, Bodor), Veresegyház— Hévízgyörk (Répási, Zsebi, Le- géndi), Domony—Pécel (Masz­lag, Czene, Merkel), GEAC — szabadnapos. Serdülők: Vácszentlászló— Kartal, Veresegyház—Gödöllő, Dány—Iklad, Aszód—Bag, Er­dőkertes—Isaszeg, Szada — szabadnapos. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlapi I

Next

/
Oldalképek
Tartalom