Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-07 / 81. szám
1982. ÁPRILIS 7., SZERDA 3 xMd, av ár Évente tízezer futómű Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár maglód! járműgyárában készítik az Ikarus-autóbuszok mellső futóműveit. Az idén több mint 10 ezer futóművet szerelnek össze az üzemben. Barcza Zsolt felvétele Kádár Jánosáé köszöntése Kádár Jánosnét, a munkás- mozgalom régi harcosát, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának nyugalmazott hivatalvezetőjét, születésnapja alkalmából kedden, a Központi Bizottság székházában a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára köszöntötte és átadta a párt vezető testületének üdvözletét. A köszöntésen részt' vett Aczét György, a Minisztertanács elnökhelyettese. Ä radioaktív hulladékokról KGST-tanácsbzás A KGST Atomenergia Állandó Bizottságának a kiégett nukleáris üzemanyagok feldolgozásával és a radioaktív hulladékok hatástalanításával foglalkozó tudományos műszaki tanácsa kedden Pécsett, az Akadémiai Bizottság Székházában kezdte meg négynapos ülését, amelyen bolgár, csehszlovák, kubai, lengyel, magyar, NDK-beli, román és szovjet szakértők vesznek részt. Nagyobb a füstje, mint a lángja! Többen váltottak iparengedélyt Megyénkben is futótűzként terjedt el a hír: a kisiparosok tömegesen adják vissza működési engedélyüket. Az év elejétől ugyanis megváltoztak a társadalombiztosítási adószabályok; a régi 80-tól 820 forintig terjedő összegek 250—2720 forintra emelkedtek. Különösen a gödöllői járásban panaszkodtak, hogy a kisiparosok sokallják az úgynevezett „SZTK-hozzájárülást”. Sokakat érintő ügyről van szó. felkerestük tehát a Kisiparosok Országos Szervezetének megyei titkárát. Urbán László lényegében megcáfolta a hírt. — Az egész megyében január elsejétől 459 kisiparos adta vissza az engedélyét, ezzel szemben 519 új engedélyt adtunk ki. Hatvan kisiparossal több van, tehát tömeges visszaadásról szó sincs. Gödöllőn ' valóban szokatlanul sokan léptek vissza, az előző évi 52-vel szemben 93-an, csakhogy akkor mindössze 21 új engedélyt kértek. most viszont 82-t. Ebből látható, hogy csak a mobilitás lett nagyobb, de számunkra — és a lakosság számára — hasznos irányban. Ennek két oka lehet; egyrészt az új kisvállalkozási rendelkezések, másrészt valóban a megemelkedett társadalombiztosí- tási_díjak. Ez utóbbiról azonban nem tudunk részletes információval szolgálni, mert a tanácsoknak az új jogszabályok szerint nem kell megindokolni a visszaadást. Megpróbáltunk kérdezősködni, amiből az derült ki, hogy körülbelül hetvenen sokallták a díjat. Ehhez azonban hadd tegyük mindjárt hozzá; a KIOSZ véleménye szerint nagyobb az ügy füstje, mint a lángja. Mindeddig ugyanis a 80—820 forintos összeg fejében csak akkor kaptak a kisiparosok táppénzt, ha baleset érte őket. Most viszont éppen olyan teljes körű az ellátás, mint bármely vállalati dolgozó esetében; van betegségi táppénz, családi pótlék, és így tovább. Fontos tudni, hogy amíg a vállalat 27 százalékot fizet egy dolgozó után. ez az arány a kisiparosok esetében csak 24 százalék, amit ráadásul — minden tájékoztatás és erőfeszítés ellenére ezt nem mindenki tudja — legálisan átháríthatnak a megrendelőre. — S mit szólnak ehhez majd a megrendelők? — Természetesen nem az áraiban érvényesítheti a kisiparos ezt az összeget, hanem, ha mondjuk egy hónapban 50 gépkocsit javít, akkor az ösz- szes költségekhez adhatja hozzá. öt tehát tulajdonképpen — feltételezve a legmagasabb kategóriát — csak 800 forint terheli; a nyugdíj járulék. Kevesen tudják azt is. hogy a nyugdíjasok kérhetik a felmentést. Megyénkben eddig mindössze 174-en éltek ezzel a lehetőséggel. — Mindenről megfelelően tájékoztatták az érintetteket? — Már az elmúlt év végén mind a 27 alapszervezetünkben ismertettük az új szabályokat; akik ott voltak, értik is. De meg kell mondani, sokan nem jöttek el. — Az újabb változtatásokról már a sajtóban is volt szó. Mi változik, és mikorra? — Pontosan még nem tudjuk, a felméréseket nemrég küldtük el. Ezekben az is benne van, hogy a kisiparosok kifogásolják a táppénzfizetés rendjét. Az egyedül dolgozó kisiparos ugyanis csak 8 napot meghaladó betegség esetén kap táppénzt, a két alkalmazottal dolgozó pedig csak 50 százalékot és csak akkor, ha a betegsége meghaladja a 30 napot. Ezt igazságtalan megkülönböztetésnek tartják, s — mert a jövedelmet valóban számottevően érinti — inkább nem mennek betegállományba. Mások a nyugdíjkorhatár megváltoztatását kérik; például az öntő-kisiparosok éppúgy szeretnének korangedménnyei nyugdíjba menni, ahogyan az a vállalatoknál megengedett hasonló, illetve azonos munkakörben. K. T. Automata gépeken gyártják a bélést Egy beruházás vesztesei? Ha négy esztendővel ezelőtt valaki azt mondta volna a Magyar Selyemipar Vállalat váci bélésgyárában dolgozó szövőnőknek, hogy a sok millió forintért megvásárolt, korszerű, új gépek üzembe állítása után lesznek majd, akik rosszabbul járnak, bizonyára nem hittek volna az efféle jóslatoknak. Annál is inkább, hiszen a régi, felszabadulás előtt gyártott berendezések már annyira elavultak, hogy mindenki szinte megváltásként üdvözölte a rekonstrukció hírét. — Hiába, az évek nem múltak el nyomtalanul a gépparkunk fölött — mondja Somogyi László igazgató. — Annak ellenére, hogy 1967-ben saját erőből, házilagos kivitelezéssel magunk is korszerűsítettünk, átalakítottunk néhány berendezést, halaszthatatlanul szükségessé vált a rekonstrukció. A döntést több dolog is siettette. Az egyik az, hogy mi, tőkés importalapanyagot dolgozunk fel, s bár a hazai piacon nem volt gondunk exportra — elsősorban a gyengébb minőség miatt — alig- alig termeltünk. Meg aztán egyre több gép állt munkaerő- hiány miatt, s erőfeszítéseink ellenére a szövőnők száma egyre csak fogyott. A könnyűipar egészét érintő rekonstrukciós hullám idején kerülhetett végre sor az első komolyabb megbeszélésekre. tanulmányutakra. A gyáriak és a vállalat szakemberei széles körben tájékozódtak, hogyan is oldhatnák meg a leg-. gazdaságosabban a váci üzem korszerűsítését. Végül is a Csehszlovákiában gyártott berendezésekre esett a választásuk, mert aránylag gyorsan juthatnak hozzá, s a külföldi partner vállalta a szövőnők betanítását, a szerelést és a fontosabb kisegítő létesítmények tartozékainak szállítását is. S az sem elhanyagolható, hogy a megvásárolt csehszlovák gépek állták a nemzetközi összehasonlítást Felemás helyzet A szerződések aláírására 1976-ban került sor, két esztendő múlva pedig már befejeződhetett a rekonstrukció első üteme: az egyik munkacsarnokban a régebbi 120 helyett 88 új szövőgép dolgozott. Ügy tervezték, a második ütemet — újabb 80 berendezés telepítését — legkevesebb fél év alatt szintén befejezik. Nem így történt. — Abban az időben jelentkeztek a népgazdaságot érintő egyensúlyi problémák, ezért pénz hiányában elhalasztották a rekonstrukció folytatását — emlékezik vissza az igazgató. — Felemás helyzet alakult ki: az üzem egyik felében egy dolgozó huszonkét automata gépet kezelt, s jóval magasabb fizetést kapott, míg néhány méterrel odébb a régi berendezések közül a szövőnők nyolcat irányítottak, s legalább ezer forinttal kevesebbet kerestek. Meglehetősen nagy feszültség alakult ki a dolgozók között, amit elég nehéz volt — úgy, ahogy — elsimítani. Mindent exportra A VI. ötéves terv indulása előtt azonban már látszott, hogy újabb hitelek felvételével a vállalat folytathatja a váci gyár korszerűsítését. A tavaly áprilisban aláírt szerződés alapján januárban kezdődött meg a szerelés, s jelenleg a próbaüzemelésnél tartanak. — Hadd egészítsem ki néhány számadattal, mit jelent nekünk ez a rekonstrukció — veszi át a szót Varga István, a gyár főmérnöke. — A beruházás teljes költsége nyolcvan- millió forint, nem kis pénz. S hogy ezért mit kaptunk? Csaknem kétszer annyi bélést — évente mintegy 9—10 millió négyzetméternyit — gyártunk most, mint régebben. Termékeink minősége olyannyira jó, hogy szinte kizárólag exportra termelünk. Emelkedtek a bérek is: ma a pneumatikus gépeken meg lehet keresni az 5 —5,5 ezer forintot. S a korszerűsítéssel a gyár képe is megváltozott. Űj szociális létesítmények épültek, szebbek, tisztábbak lettek az üzemcsarnokok. A váciakat dicséri: a munkálatokat úgy szervezték, hogy Nem szüntették meg! Sikeres ve!t a kemutatkozás „A körzeti orvosnak lelki- ismeretesebbnek kellene lennie, nemcsak akkor, ha az ember csúszópénzt ad.” „Körzeti gyermekorvosnőmmel nagyon elégedett vagyok.” Egy évvel ezelőtt vizsgálta a nagykőrösi népi ellenőrzési bizottság a város orvosi ellátásának helyzetét. Az eredmény egy vaskos dosszié, s egy részletes összefoglaló jelentés, amiből a fenti véleményeket is idéztük. Az ötnapos vizsgálat a látogatásokra és a betegek véleményére támaszkodva alaposan elemezte a körzeti orvosi ellátást, az éjszakai ügyeleti rendszert és a védőnők munkáját. Hiányosságokat tártak föl, javaslatokat tettek és intézkedéseket kértek. Az igazi eredmény természetesen nem a vaskos iratköteg, hanem a szükséges intézkedések megtétele. Ez azonban már nem a népi ellenőrökön múlik, illetve csak annyiban, hogy mennyire fogadják el véleményüket a vizsgált terület vezetői. Erről dr. Székely Andrást, a városi tanács egészségügyi osztályának vezetőjét kérdeztük: 189 helyett 63 — Igen jól együtt dolgozunk a népi ellenőrzési bizottsággal. Állandó munkakapcsolatunk van, megköszönjük jelzéseiket és igyekszünk megfogadni javaslataikat, hiszen ezzel javíthatjuk a munkánkat. Csak néhány példát említek. Kérték, hogy legyen iskolaorvosi rendelő az iskolákban. Az egyikben már van is, a másikban most készül. Felvetődött, hogy a védőnőknek vegyünk kismotort, de ők azt mondták, nem motoroznak. Jogosnak találtuk a felnőtt szakrendeléssel kapcsolatos panaszokat és intézkedtünk is. Az egészségügyön kívül vizsgálta tavaly a NEB a lakásszövetkezetek helyzetét, a csalá- diház-építés feltételeit és a TIGÁZ munkáját is. De mitől érdekes mindez? Hiszen a népi ellenőrzési bizottságnak ez a feladata. Nagykőrösön 1980-ban újjászervezték a bizottságot, a tagok egy kivételével kicserélődtek, a korábbi 189 népi ellenőr helyett ma 63-ra hárul ez a feladat. S az eltelt másfél év elegendő volt a bizonyításhoz: újjászervezték a munkát, elfogadtatták magukat, tekintélyt vívtak ki. A nagykőrösi népi ellenőrzési bizottság társadalmi elnöke Szalai Lászióné. — 1979—80-ban gyakorlatilag már nem volt rendszeres munka. A megyei NEB meg is akarta szüntetni a bizottságot, de a város vezetői ragaszkodtak hozzá. Ennek és a nagyon körültekintő előkészítő munkának köszönhető az új iászületés. Nekünk a gyakorlat hiánya okozta a legtöbb nehézséget, ugyanakkor nem volt mindegy, hogyan mutatkozunk be. Legelőször a népi ellenőrökkel beszélgettünk, kiválasztottuk azokat, akik továbbra is vállalták a feladatot. Végiglátogattuk a tevékenységi körünkbe tartozó összes intézményt és vállalatot. S közben természetesen be kellett fejezni a korábban elkezdett vizsgálatokat Időszerű fiatalítás Suba Lajosné bizonyára lát különbséget a korábbi és a mostani munka között; 1957 óta népi ellenőr. — Mindenképpen időszerű volt a változás és a gárda megfiatalítása. Persze korábban sem dolgozott mindig rosz- szul az itteni NEB, amikor én elkezdtem, nagyon aktív tevékenység folyt. Az utolsó időben talán az adminisztratív vezető hosszú betegsége okozta a fő gondokat. Most rendszeresebbek a bizottsági ülések, alaposan megtárgyalják a vizsgált témát. S ami nagyon fontos, kapunk visszajelzést, a felvetések, kifogások eredményéről. Sokkal olajozottabban megy ma az egész. Igen, azt hiszem, a tekintélye is megvan a NEB- nek. Ha nem lenne, nem fordulnának hozzánk személyesen is. Az intézményektől, vállalatoktól is megkapunk minden segítséget a vizsgálatok során. Nem ellenségként fogadnak, a jobbító szándékot látják akkor is, ha bírálunk. — Egy-egy vizsgálatban részt venni, hibákat szóvá tenni, felelősséget jelent. Mi kell ahhoz, hogy egy népi ellenőr jól végezze a munkáját? — Akkor jó egy vizsgálat, ha az ellenőr szívesen csinálja. Én mindig testhezálló témákban vettem részt. Különösen vonzódom a szociális kérdésekhez, nagyon közel állnak hozzám az idős emberek. Köz- gazdasági területen dolgozom, de óvónői képesítésem is van, éppen ezért foglalkozom szívesen ezekkel a kérdésekkel. Pontosabb, tárgyilagosabb A népi ellenőrök mindegyike nem lehet otthon minden szakterületen, nem érthet mindenhez. Ahhoz, hogy a vizsgálat mégis megalapozott és hiteles legyen, segítségre van szükségük. Ennek érdekében úgynevezett szakcsoportokat szerveznek. — A hét bizottsági tag nem elég ahhoz, hogy egy város életében szerepet játszó minden területet reprezentáljon. Pedig széles skálán mozog a tagok foglalkozása, képzettsége — mondja ismét Szalai Lászlóné —, van köztük pedagógus, egészségügyi, gazdasági szakember is. Szükségünk van tehát a szakcsoportokra. Megszervezésükkel saját magunknak nyújtunk segítséget. Az egy-egy szakterület képviselőiből, szakembereiből álló csoportba a tanács, a népfront, a hivatalos ellenőrző szervek is delegálnak tagokat, A vizsgálatok során lehetetlen mindent aprólékosan megnézni, felmérni. A szakcsoport tagjai saját tapasztalataikat, ismereteiket adják a vizsgálathoz. Alaposabbá és rövidebbé válik így az előkészítés, pontosabbá. tárgyilagosabbá az eredmény. Eddig a közérdekű bejelentések és panaszok szakcsoportja működött, most szervezzük a kereskedelmit, a következő a szociális és kulturális kérdésekkel foglalkozó lesz Feltétlenül a munkánk javulását várjuk a szakcsonortoktól. M. N. P. a termelés egy percig se szüneteljen. Megértve a helyzetet, szívvel-lélekkel dolgozott a kollektíva. Az a közösség, amelyben napjainkban kisebb- nagyobb ellentétek feszülnek, s ennek oka éppen az új gépek beszerelése. Sok a szövőnő — Jelenleg 47 szövőnőnk van. de csak 30-ra lenne szükség. A többieknek egyelőre természetesen nem mondunk feL S persze, törjük a fejünket, hogyan oldhatnánk meg ezt a gondot — summázza az igazgató. ^ Lent az üzemben Brezovszki Ferenc művezetővel beszélgetünk erről a témáról. — Nézze, én harminckét éve vagyok a gyárban, sok mindent megéltem már. Azt mondom, kell az új, s biztos vagyok benne, hogy emberséggel valóban lehet segíteni a dolgon. Minden műszakban a hét szövőnő mellé be van osztva három tartalék, ők a stabil gépesek átlagánál tíz százalékkal kapnak kevesebb fizetést. A többieket kisegítőként alkalmazzuk a régi átlagkeresetükért. Konorót Istvánná most kisegítő. Több mint húsz esztendőt dolgozott a rekonstrukció előtti gépeken. — Most voltam a munkaügyi osztályon, érdeklődtem, mi lesz velünk, de nem kaptam megnyugtató választ — mondja. — Pedig hát hogyne izgatna a dolog, hiszen két év múlva nyugdíjba megyek. Jelenleg 4 ezer 200 forintot kapok, de ha gépen dolgozhatnék, jóval többet vinnék haza a borítékban. Megszoktam én a munkát, szinte fáj. hogy a korábbi tempóhoz képest most majd-' hogy nem csak csellengünk: reggel megállunk a terem közepén, azt sem tudjuk, mihez kezdjünk. Talán, ha beosztanának minket egy-egy stabil szövőnőhöz... Közös megoldás A művezető erre csak a fejét csóválja. Még egy darabig elvitatkozgatnak ők ketten, de. mert nem jutnak dűlőre, abbahagyják. Demény Andrásné, akinek szintén csak néhány éve van a nyugdíjig, jobban járt. (5 bekerült a tartalékok közé. — Annyira megszoktam a régit, hogy kezdetben egyszerűen nem mertem az új gépek közelébe menni — emlékszik vissza, ma már nevetve akkori félszegségén. — Gyorsan megbarátkoztam ezekkel a korszerű automatákkal. Igaz, tartalék vagyok, de nem harcolok a gépre kerülésért. Meggyőződésem. hogy a kisegítőnek beosztott szövőnők dolgát emberséggel rendezni lehet. összefutunk Galba József szövőmesterrel is, aki újabb gondokra hívja fel a figyelmünket. — Kevés a műszaki szakember. mert a fiatalok ezért a pénzért nem vállalják a három műszakot. Meg aztán ez zajos üzem, sokat kell gyalogolni a gépdk között, mi mégsem kapunk nyugdíj-korkedvezményt. mint a szövőnők. Semmi sem vonzza ide a tanult embereket. Az igazgatói szobában búcsúzás előtt Somogyi László még megjegyzi: — Tisztában vagyunk az asszonyok gondjaival. De nekik is meg kell érteniük: ezekre a nagy termelékenységű automatákra csak olyanokat oszthatunk be, akik a legtöbbet és a legjobbat termelik. Pazarlás lenne, ha nem így tennénk. Aki nyugdíj előtt áll, innen fog elmenni, s a fiatalabbak munkáját illetően is keresünk közös megoldást. Emellett rendezzük a műszakiak bérét, így talán középiskolai végzettséggel is jönnek majd hozzánk szakemberek. Meglátja, egy év múlva már más lesz itt a hangulat! Furucz Zoltán