Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-03 / 79. szám

10 PEST MEGYEI HÍRLAP, MAGAZIN 1982. ÁPRILIS 3., SZOMBAT Kerepcstarcsán mindig a betegnek van igaza Örök küzdelemben az életért Csupa üveg — csupa zöld környezet fogadja a látogatókat az előcsarnokban Barcza Zsolt felvételei tartották, s hatan vélték úgy: lehet­ne jobb. A névtelen véleményt kérő lapon pedig gyakorta olvasni ilyen megjegyzéseket: „mindent nagyon köszönök, amit teljes kivizsgálá­som érdekében tettek". „Az orvoso­kat, a nővéreket is dicséret illeti. Meg vagyok elégedve, és jó vélemé­nyemet terjeszteni fogom.” A kórháziak igyekezete nem hiá­bavaló ... VASVÁRI G. PÁL Hatszázmillió forint, példá­san szakszerű, és példátlanul gyors építés, a vállalatok, üze­mek dolgozóinak 25 ezer tár­sadalmi munkanapja, s Pest megye lakóinak 51 ezer órá­nyi társadalmi munkája. Öt- szá'znyolcvan ágyas hotelépü­let, korszerű műtők, diagnosz­tika, hipermodern — többféle diétával szolgáló — konyha, 100 személyes nővérszállás, 210 la­kás, gyermekintézmények, ABC-áruház. Mindez: a kere- pestarcsai kórház. Talán még emlékeznek olva­sóink, három esztendeje, fel- szabadulásunk évfordulóján nyitotta ki kapuit. Az igazgató főorvos, dr. Lenner Aladár az avatási ünnepség utáni inter­júban ezt mondta: ...ami pe­dig a kórház dolgozóin, az or­vosokon, nővéreken, asszisz­tenseken, műtősökön múlik: igyekszünk, hogy munkánk ne legyen kevésbé dicséretes, mint azoké, akik ezt a kórhá­zat építették... Vajon mennyi teljesült a kórház vezetőjének ígéretéből? Kezdjük a szikár számokkal. Három év alatt több mint 41,5 ezer embert kezeltek itt, s nem csekély sikerrel. Például a gyógyítómunka első teljes évében, 1980-ban a 15 ezer 87 páciens közül 13 ezer 57-en gyógyultan, jobbra for­dult állapotban hagyták el a kórhá­zat. A betegek elsősorban a gödöllői és a monori járás lakói közül kerül­tek ki, de némelyik osztályon több járásra, az egész megyére, sőt az or­szágra kiterjedő speciális ellátást is nyújtanak. Például az urológián fo­gadják a nagykátai és a budai járás beteget is, a sebészeten a Dabas kör­nyékieket, a U. belgyógyászati osz­tályon az egész megyéből érkező ér­betegek vizsgálatával és kezelésével foglalkoznak, az I. belgyógyászaton 10 ágy szolgálja a megye gasztroen- terológiai kórban szenvedő embe­reinek vizsgálatát és kezelését, s or­szágos szintű feladata az orr-fül-gé- gészeti osztálynak a nyálmirigy- műtétek elvégzése. A kerepestarcsai kórházban 967- en dolgoznak, közöttük 104 orvos, 12 más egyetemi végzettségű szakem­ber, valamint 470 ápolónő és asszisz­tens. övék a szó. Szeretet és szakértelem * 3 Rabb Gáborné, a röntgen vezető asszisztense: — Ha kell, a vesébe lá­tunk. Évente több mint 85 ezer fel­vétel készül nálunk a betegek zsige- reiről, vázrendszeréről. A négy ké­szülékünk közül egyikhez tévéláncos megfigyelő rendszer csatlakozik, így nálunk távolíthatják el — állandó ellenőrzés mellett — a veseköve­kst) Muharos Győzőné adminisztrátor a szülészeten: — Több mint 90-féle papírral van dolgom. A legszíveseb­ben az újszülöttek fejlapját veszem kézbe, erre kerül először a kicsik ne­ve. Huszonhárom éve dolgozom szü­lészeti osztályon, tanúja voltam sok száz apróság világrajöttének. Azt hiszem, nincs szebb hang, mint ami­kor felsír a csöppség. Nálunk eddig 3 ezernél több volt az újszülött... A II. belgyógyászati osztályon dol­gozik dr. Zallel János: — Itt az úgynevezett coronaria-őrző. Mi is ez? Egy hatágyas részleg, _ ahol a váratlan szívrendellenességgel — többnyire infarktussal — kórházba kerülő emberek életét vigyázzuk. Minden ágy mellett monitor mu­tatja a beteg szívműködésének, pul­zusának, légzésének, testhőmérsékle­tének adatait, s szívritmuszavar esetén az automata riaszt, bekap­csolja az EKG-készüléket is. Persze az ügyeletes ápolónő figyelme sem lankadhat... A gyermekosztályon, a kicsiknél tart a nagyvizit. Akiket már meg­vizsgáltak, egy teremben gyülekez­nek. Megjött a tanítónő, Huszka An­na. Az ő irányításával gyurmáznak, rajzolnak, báboznak, játszanak, me­sélnek a kis betegek. Az osztály fő­nővére, Andrási Ilona így vélekedik: A felnőttnél sokkal kiszolgáltatottabb az apróság, aki nem tudja pontosan elmondani, mi fáj, hol fáj, mik a tünetei. A szeretet, a türelem köte­lező, éppúgy, mint a szakértelem. Ismerni kell a gyerekek viselkedé­sét, a szavak helyett abból kell ér­tenünk. A műtét nem fáj Évente 1300 beteget operálnak meg a sebészeten. Dr. Székely Zsig- mond osztályvezető főorvos szerint munkájuk korántsem azonosítható kizárólag a szike használatával. Hi­szen alapos kivizsgálás nélkül nem lehet műtétet kezdeményezni, az operációra fel kell készíteni a pá­cienseket testileg is, lelkileg is, s csak ezután következhet a küzde­lem egészségükért, életükért. A mű­tét nem fáj, csak a seb. Utólag. Mostanára elkészült a kórház új pavilonja. Gyógyítanak már a pszi­chiátriai osztályon s a bőrgyógyásza­ton. Juhász Ilona főnővér: — Nyolcán dolgozunk itt, s rengeteg volt a munkánk, hiszen magunk is részt vállaltunk a nagytakarításból, mostuk az ágyakat, tisztítottuk, ren­dezgettük a láboratóriumokat, keze- íőhelyiségeket. Az első béteg? Hogy­ne emlékeznék, Tamás, pszoriázisa volt! Három hét után tünetmente­sen hagyta el a kórházat... Nem lehet másként * 21 Dr. Lenner Aladár arról beszél, miként s milyenné formálódott a kórháziak közössége. Megtudhatjuk tőle, hogy már szép múltja van itt a szocialista munkamozgalomnak, a 21 közösség közül 12 kiváló munka­brigád, s idén először szocialista bri­gádokat is avatnak. Részt vesznek a környezetvédelemben, az anyag- és energiatakarékosságban, a védőru­hák javításában, a vöröskeresztes szakkör patronálásában, a politikai vetélkedők szervezésében, ingyenes tanácsadást vállalnak, szűrővizsgá­latokat kezdeményeznek, vagy ép­pen a vasárnapi látogatás idején vállalnak gyermekmegőrzést... A kórház etikai helyzete szilárd. Évente két-három fegyelmi ügy for­dul elő, de ezek sem a bánásmód hibái miatt. Közhelynek tűnhet, hogy itt „első a beteg”. Az már ke­vésbé, hogy úgy vallják: mindig a betegnek van igaza. Pedig nem le­het másként, hiszen nem gyógyíthat „személyével” az orvos, a nővér, ha goromba vagy elutasító. Még akkor sem, ha a páciens túlzottan érzé­keny természetű... S hogy mi a betegek véleménye? Beszéljen a kórházi betegposta sta­tisztikája: a kivizsgálással, kezelés­sel 150 megkérdezett közül 144-en elégedettek, öten részben, s csak egy beteg nem. A bánásmódot 100-an ki­fogástalannak, 44-en megfelelőnek *<Iár gyógyítanak a kórház új pavilonjában A coronaria-őrzőben Erdész Lászlőné a maszernél Gyurasics Gáborné Solux-kezelést ad Féltő kezekben az újszülött Feszült percek a műtőben És két fáklya lángolt Alekszandr Manyko mielőtt nyugdíjba vonult, kétszer járt a Pest megyei Hírlap szerkesztőségében. Búcsúzáskor megígérte: Moszkvában is őrzi barátságunkat. A napokban levél érkezett a szovjet fővárosból — és a boríték­ban egy emlékező írás Kiszeljov alhadnagyról, Koldunov és Szko- morokov kapitányokról... A szovjet csapatok az 1944-es esztendő végén átlépték hazájuk határát; a küzdelem Kelet-Poroszország, Lengyelország, Románia és Magyarország területén folytatódott. Ám az ellenség sem adta ma­gát könnyen. A fasiszta hadvezetés eltökélt szándéka volt. hogy Ma­gyarországon megveti a lábát. Óriási katonai erőket — embert és technikát — csoportosított a Kárpátokban kiépített Árpád-vonalon. A szovjet fegyveres erőkkel 31 hadosztály — köztük 11 tank-, öt har­cászati, egy motorizált és négy rohamlöveges dandár, összesen 431 ezer tiszt és katona, 877 tank, 850 repülőgép, 5630 ágyú és aknavető — nézett farkasszemet. De ez a rendkívül erős védővonal sem állhatta útját a kaukázusi harcokban már óriási tapasztalatokat szerzett szov­jet hadseregnek. Magyarország felszabadításáért az egész ország területén elkese­redett harcot vívtunk. A legnagyobb tankcsaták egyike Budapesttől délnyugatra zajlott. Én ifjan, tizenkilenc évesen vettem részt ezek­ben az összecsapásokban, mint a 105. lövész-gárdahadosztály harco­sa. Hadosztályunk — amelyet, akárcsak több más volt légi deszant- egységet, ekkor erősítették meg. zömmel komszomolistákkal — mind felszereltségét, mind a katonák lelkiállapotát tekintve, bevetésre ké­szen állt. Szükség is volt rá. A hitleristák mit sem törődve az óriási veszteségekkel, szüntelenül támadtak, alegységünk naponta tucatnyi rohamot állt ki. Máig is jól emlékszem Kiszeljov tankelháritó alhadnagy hőstet­tére. 1945. márciusában történt... Űjabb rohamra indultak a néme­tek. Egy tucat, mindenre elszánt páncélos közeledett ahhoz a pont­hoz, amelyet Kiszeljov alhadnagy szakasza foglalt el. Kegyetlen, vé­res csata kezdődött. Kilőttek egy fasiszta tankot, megállásra kénysze­rítették a másodikat, égett a harmadik. Ám az ellenség nem vonult vissza, folytatta az előnyomulást. A helyzet percről percre kritiku- sabbá vált. Katonáink már-már harcképtelenekké váltak, súlyos se­besültek markolták fegyverüket. Küzdöttek, készen arra, hogy ha éle­tük árán is. de feltartóztatják az ellenséget. Az egyik fasiszta tank már ott dübörgőit az állásainknál. Egy pillanat, és az acélkolosszus mindent maga alá temet, ami csak útjába kerül. Kiszeljov alhadnagy kezébe vett egy tankelhárító aknát, kiugrott a fedezékből és feléje kúszott. Mindössze néhány pillanatig tartott az egyenlőtlen küzdelem. Bajtársai látták, amint parancsnokuk a páncélozott szörny lánctalpa alá veti magát. Abban a pillanatban hatalmas detonáció reszkettette meg a levegőt. Két fáklya lángolt a földön: égett ember és tank. A páncélkocsi nyomán egy elgörbült fémhalom maradt a helyszí­nen. Az alhadnagy emlékét milliók őrzik. ★ A frontújságok gyakran adtak hírt g Magyarország felszabadítá­sáért küzdő szovjet repülők nagyszerű hőstetteiről is. Nem hallgatha­tok a levegő rettenthetetlen lovagjairól, Koldunov és Szkomorokov kapitányokról, a Szovjetunió kétszeres hőseiről, akik ma mindketten a szovjet légierő marsalljai. Nevük Szovjetunió-szerte ismerősen cseng. Rajtuk kívül számtalan repülő szerzett örök dicsőséget nevé­nek, mások, ugyancsak sokan, életüket adták a magyar nép szabad­ságáért. Így a 22 éves Orlov hadnagy, aki április 3-án. egy nappal az ország felszabadulása előtt, szinte szóról szóra megismételte a legen­dás Nyikolaj Gasztello hőstettét: égő gépével rárepült egy közeli vas­útállomásra, ahol fasiszta katonai szerelvények vesztegeltek. Halála után a Szovjetunió Hőse kitüntetettje lett. •k Április 4-én az utolsó ellenséges egységeket is kisöpörték a ma­gyar földről. Magyarország fölött, Kossuth és Petőfi hazája egén fel­röppent a szabadság zászlaja. A szovjet katonák kezéből kapta ezt a lobogót a magyar nép, azoktól a harcosoktól akik vérükkel öntözték ezt a földet. Vérükkel, amely örökre megpecsételte a két nép barát­ságát. ALEKSZANDR MANYKO tartalékos ezredes, a Nagy Honvédő Háború veteránja, Pápa díszpolgára

Next

/
Oldalképek
Tartalom