Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-03 / 79. szám
8 1982. ÁPRILIS 3., SZOMBAT tircírr "4fiit lg xJlmav Egész embert kívánna ~ Hä az öregekről van szó, ezerféle bajuk enyhítéséről, lehet-e igazán elégedett az ember a munkájával? Én azt hiszem nem. Bennem legalább is ' sokszor kétségek támadnak, hogy nem elég, hogy kevés amit mi itt, hivatali keretek közt csinálni tudunk. Ráadásul szét sem téphetem magamat! Igazgatási előadó vagyok, kapcsolt munkakörben enyémek a szociálpolitikai és anyakönyvi feladatok. Pedig Dabas tizennégy ezres lélekszámú község, majd egyharmada a lakosságnak idős, hatvan év fölötti. A velük törődés egész embert kívánna. Az anyagi támogatás, a különböző segélyek teszik ki jó részét a gondoskodásnak. A megadott kereteken belül természetesen igyekszünk a leghumánusab- ban szétosztani a rendelkezésünkre álló összeget. (A tavalyi évben 1 millió 640 ezer forintja volt ilyen célokra a községnek, ebben az évben valamivel több. 1 millió 700 ezer. Ennek nagy része a rendszeres szociális segélyben részesülőké, jelenleg 63-an vannak ilyenek, ők semmiféle más jövedelemmel nem rendelkeznek. A fennmaradó összegből adják a rendkívüli segélyeket. Tavaly 168 idős ember kapott 500—2000 forintig terjedő összegeket. Ebben az évben is adtak már rendkívüli segélyeket.) — Jó, hogy adunk pénzt. Igen. Hiszen elég sokan vannak még, főként hetven év fölött, akik nagyon kis nyugdíjból kénytelenek élni, vagy nincs is nyugdíjuk. De ez a törődésnek csak egyik része, és valljuk be, a könnyebbik része. Mert ezt tapasztalatból tudom, a legtöbb esetben az idős embereknek égetőbb szükségük van a személyes, emberi oldalra, valamiféle rendszeres kapcsolattartásra. És itt kevés, amit tenni tudunk mi, hivatalból. A legnagyobb problémát a házigcndozásra szoruló teljesen egyedül élő öregek jelentik. Most télen is volt egy idős házaspárom. Hetekig jártam a községet, mire nagynehezen találtam számukra egy gyes-en lévő fiatalasszonyt. Igaz, hogy a gondozásért fizethető összeg a múlt évtől megnövekedett. most 1000 forintot is adhatunk havonta, szeretetet azonban pénzen nem lehet vásárolni. És még kevés az olyan természetes emberi gesztus, mint amivel nemrégiben találkoztam. Egy család a szomszédságában élő beteg öregasszonyt, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül gondozásába vette, úgy törődnek vele, mintha saját hozzátartozójuk lene. (A legtöbb esetben úgy kell felkutatni azt is, ki szorulna egy kis segélyre, mert az érintettek maguktól nem igen kopognak be kérni. Sokkal több idős embernek tudnának olcsó vagy ingyenes ebédet is nyújtani — Jelenleg mindössze négyen veszik igénybe ezt a juttatást. Igaz, a nagy távolság is közrejátszik, például a sári részből nem igen tudnak az öregek egy ebédért Dabas- ra jönni. A közlekedési nehézségek miatt az öregek napközi otthona se töltheti be úgy a szerepét, ahogy a lehetőségek megengednék.) — Persze, azért vetnnak olyan dolgok is, amelyeknek nagyon örülök. Sikerült megoldani a legtávolabb lakó idős emberek utaztatását, akik a napközi otthonba járnak. A Fehér Akác Tsz a saját buszával fogja hozni és vinni őket, háztól házig. A Postaforgalmi Szakközépiskolával is tervezem a kapcsolatfelvételt. Tavaly ugyanis az egyik osztály felajánlotta, hogy szívesen áll az idős emberek mellé. Remélem, ezt most realizáljuk. Főként és elsősorban a törődés egyszerű, emberi formáihoz szeretném a gyerekek segítségét; hogy egy-egy névnapon, születésnapon, évfordulón, néha hétvégeken legyen, aki bekopog a magányos öregekhez, egy kicsit elbeszélget velük, esetleg a ház körül adódó kisebb-nagyobb munkába besegít. A tanácstagokra is fokozotabban támaszkodunk. A körzeteikben élő idősek gondját-baját nemcsak figyelemmel kísérik, nemcsak jelentik, hol mire lenne szükség, hanem maguk is ténylegesen segítenek. Akivel beszélgettünk: Galacz Mária Feljegyezte: S. Horváth Klára Hobbiból üzletet csináltak És ugyan mit tud az aranyhal? A ráckevei hűtőházban Egyszerre négyszáz vagon s Miért szeretjük az arany- % halakat? ^ Nem keringenek történe- § tek arról, hogy kedvesek ^ lennének, mint a spaniel, ^ játékosak mint a tacskó, ^ vagy a komondorhoz hajt sonlíthatóan hűségesek. És j! ha már a háziállatoknál ^ tartunk (mert a díszhal is 5; ideszámít), a lovat munká- ^ ra idomítják, a macska $ megfogja az egeret, a ku- ^ tya őrzi a házat. ^ Mit tud ezzel szemben az ^ aranyhal? ^ A természetet, az élő- J világot jelképezi néhány § liter vízben, a zárt falak ^ között. Mégsem a termé- ^ szettől távol élő nagyváro- § si ember új keletű hobbija ^ a díszhaltartás, bár kétség- ^ télén, hogy az utóbbi évti- ^ zedben divatosabb, mint $ bármikor azelőtt. Délkelet-Ázsiában a kínai halászok már több mint egy évezrede felfigyeltek arra, hogy a természetes vizekben — folyókban, tavakban, mocsarakban — időnként feltűnik egy-egy narancsszínű hal a szürke ezüstkárászok között. Akkor csodaként tisztelték a feltűnő színváltozatot, azóta a biológusok kiderítették, hogv az ezüstkárász bőrében levő sárga színsejtek szokatlan fel- szaporodása okozza a jelenséget. Ritka fogás Kínában a X. században rendi kiváltság volt aranyhalat tartani, és szigorúan büntették azt a halászt, aki megtartotta ritka fogását ahelyett, hogy beszolgáltatta volna. A kínai „csoda” a XVII. században, Jáván keresztül jutott el először Európába. A magyar, de a nemzetközi halászatban is a százhalombattai Temperáltvízü Halgazdaság volt az első, kizárólag ivadék halak termelésére szakosodott üzem. A gazdaság neve híven kifejezi technológiájának sajátosságát is. A tavak hőmérsékletének szabályozásához szükséges energiát a szomszédos Dunamenti Hőerőmű szolgáltatja. Ez az együttműködés nagyon szerencsés: az ipar és a mezőgazdaság kapcsolatának, a helyi lehetőségek okos hasznosításának jó példája. Jelenleg a TEHAG adja az ország halivadék-termelésének több mint egyharmadát. A hagyományos pontytenyésztés mellett bevezették a Kelet- Ázsiából származó növényevő halak: az amur, a fehér és a pettyes busa ivadéktermelését is. Űj módszereket dolgoztak ki a süllő, a csuka, a harcsa, a balin és a compó nagyüzemi szaporítására és ivadékne velésére. Három éve pedig rátértek a díszhalak tenyésztésére is, melyekből egyre többet szállítanak a nyugat-európai országokba. Korlátlan piac — A díszhaltenyésztésnek Magyarországon nincsenek hogyományai. Milyen elképzelésekkel láttak munkához? — kérdezem Tőig Istvánt, a TEHAG igazgatóját. — Ahogy a virág fontos része lehet a mezőgazdasági termelésnek, úgy a díszhal is lényeges szerepet tölthet be a halászatban. Ezzel a gondolattal kezdjük el 1979-ben új tevékenységünket. Aranyhal, díszponty és trópusi halfajok tenyésztése folyik a gazdaságban, nagyüzemi keretek között. A díszhaltenyésztés járulékaként haltáplálék-szerve- zetek felvásárlását, egyéb védett hazai és trópusi kétéltűek szaporítása is itt történik. Fontos szempont, hogy ezzel a munkával akkor is lehet foglalkozni, amikor nálunk egyébként holtszezon van. Az étkezésihal-tenyésztést tehát nem befolyásolja. — Milyenek az exportálási lehetőségek? — Nagyon kedvezőek, a hobbihalaknak gyakorlatilag korátlan piacuk van Nyugat- Európában. Riválisaink általában távol-keletiek, és így jóval nagyobb szállítási költséggel kell számolniuk. Legtöbb díszhalat az NSZK-ba, Ausztriába, Hollandiába és Belgiumba szállítunk. Múlt évben 7 millió forint értékű deviza származott a díszhalak exportálásából. Oroszlánfejű, a sztár — Melyek a legkedveltebb fajták? — Utóbb az emberek rájöttek arra, hogy az aranyhal tartása lényegesen egyszerűbb, olcsóbb, mint a kényesebb trópusi díszhalak gondozása. Kerámia- és bronztálban, vagy akár egy konzervdobozban éppúgy tartható, mint az akváriumban, vagy a dísztóban. Fagypont körüli hőmérsékleten is megél, de elbírja a 35 fokos meleget. A színváltozatok és a fajták száma meghaladja a százat, mostanában az oroszlánfejű aranyhal a sztár. Számunkra ennek a divatnak a gazdasági vetülete is nagyon fontos. Japánban például az aranyhalderby ugyanTEGNAP ÉS TEGNAPELŐTT Tavaszunk telve ünnepnapokkal, mert márc. 15., márc. 21.. a KISZ megalakulásának évfordulója, majd most ápr. 4-e; csupa szép szó, zászló, virágdísz, emlékezés. Ám a kezdet messze, a múltba nyúlik vissza. A történelem s benne a mi saját történelmünk a folytonosság maga. Ünnepeinket mindig megelőzte a harc. a gyász; csak a győztes tűzhet virágdíszt házára, zászlajára. Nemzetközileg is sok, jelentékeny művész figyelte ezt a — hullámhegy, hullámvölgy — folyamatot és világnézetétől meghatározottan kísérte, ábrázolta a maga eszközeivel, művészetének szug- gesztivitásával. Frans Masereel, az éppen ti? éve elhunyt belga mester olyan szép — szép, mert alkotó — hosszú életet élt meg. hogv „szerencséje” volt két világháborút átvészelni. Az első világháború elől a semleges Svájcba ment. s onnan bombázta háborúellenes rajzaival és metszeteivel a vérben fuldokló Európát. Műveivel nem csupán informált, hanem élményt adott, belénk véste gondolatait. A kétes értékű békében a legkiválóbb írók műveit illusztrálta, természetesen a rokon gondolkodású, nézetű szerzőket. így mindenekelőtt barátja Romain Roland, majd Tolsztoj, Thomas Mann és mások műveit. Leg-_ hasznosabb eszköze a linóleummetsző tollkés, a fametsző véső. s az ecset és tus. Rajzai és metszetei szinte számlál- hatatlanok, mert tematikus sorozatai húsz és száz lap között váltakoznak. Az 1941. és 1945. között készült sorozata ilyen címeken jelentek meg: Haláltánc, Sorsok, A harag. Emlékezz! A felszabadulás után megrajzolta — megmetszette — csaknem mindig fekete-fehérben. a csattogó ellentétek hangsúlyával — az új ifjúságot és éppen 1948-ban. amikor az ifjúság valóban teljes szívvel az új rend mellé állt, 1949-ben megrendezte a VIT-et, az első nemzetközi ifjúsági találkozó örömteli ünnepét. Az 1972-ben bekövetkezett haláláig fáradhatatlanul, mindegyre csak figyelmeztette az emberiséget a megsemmisülés veszélyére (pedig hol volt még akkor a neutron?) és az ifjúságra bízta a munka és tanulás által megteremthető és megőrizhető béke ügyét. Mégis volt azután Korea és Vietnam, emberfeletti küzdelme a hatalom és birtoklás ágyúval megtámogatott, gyűlöletes erőszaka ellen. A művésznek ehhez is volt szava: 1950-ben a Tiltakozás, majd 1954-ben az Űj hadsereg, az ágyúkat égnek fordítva, virágokkal vonuló fiatalok Az Eszme nála megtestesült s fiatal nő alakjában bujkál, szök- del üldözői elől. A munka hétköznapjai is valami glóriát kapnak metszetein, s nem túlzás azt állítani, hogy a háborúk és az imperializmus elleni sorozatai kiáltvány erejűek és hatásúak voltak. A „proletkult” régen és mélyen elmarasztalt művelője volt, akár csak Bertholt Brecht a maga műfajában. S mert a lángeszű teoretikusok a proletkultot stíluskategóriába zárták, belegyömöszöltek mindent — bármilyen műfajban, anyagban jelentkezett —, ami a proletariátusért, s a tőke ellen, meg a hatalomnövelő háborúk ellen emelte szavát, művét. Der- kovitsot vajon proletkult-osnak minőMaaserel: Munka című metszete sítenék, ha azóta nem kerül a mindenkor neki járó helyre a magyar és egyetemes művészetben? Mert hogy ő is előkészítője volt a mi mai ünnepeinknek. Az ÖrÖmllÖZ illő ez a visszapillantás olyan kezdetekre, amelyeknek bölcsője volt a mi szabadságunk és szülőanyja a nemzetközi munkásmozgalom, s nem utolsósorban a Szovjetunió hatalmas véráldozata. Ez a mi alapigazságunk: nem lehet leválasztani a tegnapot a tegnapelőttről, a mai ünnepünket előzményeitől. Oelmacher Anna olyan népszerű (csak Európában kevésbé ismert), mint Angliában a lóverseny. A díjnyertes aranyhal értéke 20 ezer dollár. Újdonságunk, hogy a színes pontytenyésztés sokféle variációjával is foglalkozunk. Az első példányok Thaiföldről érkeztek, és most már az NSZK-ba exportálunk ebből a fajtából nagyobb mennyiségben. — Terveznek más újdonságot is? — Járható útnak bizonyul a háztáji kistermelő díszhaltenyésztés. Most még talán különösen hangzik, de éppúgy megoldható a feltételek megteremtésével ez is, mint más állattartás. Százhalombattán és a környéken már több kistermelővel vagyunk kapcsolatban, akik eredményesen dolgoznak. További tervünk, hogy bár a díszhalkereskedelem exportcéllal indult, szeretnénk a hazai piacot is meghódítani. A díszhalhoz és a tenyésztéshez való felszerelések korszerű forgalmazása még megoldásra váró feladat, de ez is egyik tényezője lehet az egyre bővülő szabad idő egészséges hasznosításának. Gál Judit A ráckevei Aranykaláss Termelőszövetkezet hűtőházában 400 vagon zöldséget-gyü- mölcsöt tárolnak egyszerre. Ez a kapacitás jövőre egy 350 va- gonos almatárolóval bővül. Erdősi Ágnes felvétele És ezredszer hangzott a kérdés... Jó öreg hegyek karéjában GURIGA Vácnál elszundít. Most egy óráig úgysem történik semmi, legfeljebb ha Mi- ícolón az ősök kiszállnak vásárolni, a környékszerte híresen jól ellátott ABC-ben. A kis pocok szeme a falu határában titkos vekkere ébresztésére kipattan, s a bekötő úttól a világháborús emlékműig — a falubeliek főtérnek tisztelik, minthogy itt az egyetlen kocsma és vegyeskereskedés — be nem áll a szája. Köszön az úton kapir- gáló tyúkoknak, a gágogó libáknak, „látod mama, mondtam, hogy már kiolvadtak a libákok”, a hapacsoló kacsáknak és Szuszinak, a szomszédék kedves, fehér kutyájának. Egész télen ezt a napot várta. — Mama... mamgl Már csattan a hangja, felszólít, hogy végre figyeljenek rá. Most kérdezi meg éppen száz- huszonötödször, hogy — „ma... a...ma, mikor megyünk Tésá- ra?” Az anyaős szégyelli sorolni a kifogásokat, hogy most esik, hát csúszik az udvar, most nagy a hó, nem lehet bemenni a faluba, a rádió is bemondta, hogy Letkés és Ipolytölgyes között hótorlaszok vannak ... hogy most rossz a családi pónipaci, az öregecske Trabant, hogy még süt a nap, a házikóban hideg van ... hogy, hogy, hogy ... Szégyelli, mert megérti csemetéjét, akinek az óvodai műszak után a tágas lakás, a nagy udvar sem nyújt elég teret az ug- rabugrálásra, S különben is, most éppen nem a szobában akar autózni, a folyosón biciklizni, hanem a falusi házikónál lesni a kiszáradt saját diófán tavaly látott Misi- mókust, az akácerdőben megkeresni azt a kisvukot és öregkarakot, akiket tavaly látni vélt. S hsr ez nem jön be, még mindig ott van szomszéd Szuszi, János bácsiék nyulai, Etelka néni disznója, megany- nyi személyes jóbarát, a patakban tocsogó libákról, kacsákról nem beszélve. y/////Asr/////////* Előbb-utóbb valószínűleg akkor is feladták volna elhatározásukat, hogy nekik bezzeg nem kell nyaraló, ahova hétvégeken kötelező kijárni. ha Guriga nem betegszik meg a város levegőjétől. Valószínűleg akkor is felbizsergett volna bennük, hogy jó lenne valahol távol a várostól — de a felkapott nyaralóhelyektől is — egy kuckó, ahol nem lehel este leülni a képláda elé, meri nincs villany, viszont ki lehet ülni a fa alá, amikor a gyerekek utolsó áloműző kívánsága is teljesült már. Ahol éjszakába nyúlóan, holdvilágnál lehet beszélgetni, vagy csak hallgatni. A rádiót, a csendet, amit csupán a kutyák vonyí- tása, a vadak vonulása ver fel olykor. De Gurigának gyógyszerül írta fel az orvos a levegőváltozást. A várostól messze, valamilyen vízhez közel. így esett, hogy Tésára vetődtek, s a szerencsén múlott, hogy ezt a kis házat,.— .mindössze, szo- ba-konyha-kámra-udvar jL- sikerült olcsó pénzért megvenni. Csak meszelni kellett és .újrakenni sárral. Milyen élvezet volt, szinte visszabújt gyerekbőrébe — Szentendre falusi részén, ahol felnőtt, ugyanígy keverték pelyvával a sárgaföldet, csak akkor még egy kis tehénganaj is jutott bele Czifferéktől — dagasztani a padlónak való sarat, szűrőn engedni át a kékítővel, homokkal vakítóra kevert me- szét... /////////////////íV////í — Megőrültél te, hogy a világ végére mész, ahol se víz, se villapy, két gyerekkel? — Ma is fülében cseng Zs. hangja, amikor házat vettek Tésán. Hát még mikor megtudta, csi- kósparhelton főzi az ebédet, pincében hűti a tejet, bográcsban rotyog a vendégeknek szánt pörkölt. Megőrültem? Tényleg megőrültem? — kérdezte magától százszor is, míg fogalmaz- gatta az önfelmentést. Mert hát mit is akartak ők voltaképpen? Olyan szabadságot, legalább a hétvégekre, a gyerekeiknek, amilyent nekik jelenthetett valaha Szentendrén a Bükkös-patak medre, a szerb temető, vagy a váci liget, a Kompkötö-sziget. A korlátlanságnak ezt az érzését találták meg maguk is itt az Ipoly menti Börzsöny-karéjban, ahol már kétszázan sem élnek az őslakosok közül. Az emberi rokonszenv csak ilyen kis faluközösségekben fellelhető őszinte megnyilvánulásait, ami már az első napokban megnyilvánult egy-egy kiskosár málnában „a gyerekeknek hoztam”, egy zsák a begyújtáshoz nélkülözhetetlen kukoricacsutkában „hogy ne fázzanak a gyerekek.” MAMA! — szólítja Guriga, Mama, mikor... — nem várja meg, hogy a gyerek befejezze az ezerszer elmondott kérdőmondatot. — Szombaton — válaszol gyorsan és számba veszi, hogy mi is kell akkor? Egy zsák mész, petróleum a lámpába, festék, ágynemű, az eleganciához pedig tornacipő, farmer, gumicsizma a patakozáshoz, és a tavalyi bozdabokorról vágott pecabot. Bányász Hédi
